Disney Store

Emily Myra Dean pennájából



A gyerekek kedvenc ajándékboltja, amely olyan, mintha egy elvarázsolt kis birodalomba csöppent volna a vásárló. Itt találkozhatunk Miki Egérrel, Donald kacsával, és a többi Disney-hőssel is, beöltözött emberek szórakoztatják a legkisebbeket.
A szórakozáson kívül hatalmas kínálat várja a mesekedvelőket, számtalan különleges, eredeti Walt Disney relikviával, tollak, füzetek, plüssfigurák, táskák, kulcstartók, bábok, plüssfigurák különböző méretben, színben kaphatók. Válogatás közben felcsendülnek a legismertebb Walt Disney filmzenék, és a gyerekek ingyen lufit is kaphatnak az ajtóban álló Plútó kutyától.
Kedves szülő, ha itt belépsz gyermekkel, hagyj fel minden reménnyel... Garantáltan itt hagyod a nadrágodat is.

Alexis P. Dullahan

Az ember azt hinné, hogy egy tizenhárom éves fiú teljesen el tud veszni egy nagyvárosban és még ennyi idősen is anyu szoknyája mögé bújik, ha el kell valamit intéznie. Pedig az esetemben ez nagyon nem így van. Annyit mászkáltam most a nyáron egyedül, hogy teljesen beleszoktam abba, hogy magam intézzek mindent. Anyáék persze a nagy részéről nem tudnak, főleg a füves esetről nem, de remélem nem is tudják meg soha, mert akkor nagyon kikapnánk Sunnyval.
Korán kell indulnom, mert úgy hallottam ahova megyek majdnem egy egész napos program és elég időt akarok hagyni magamnak arra, hogy a tökéletes dologgal lephessem meg a barátnőmet. Nincs különösebb alkalma, hogy meg szeretném lepni, de tudom, hogy mennyire szereti mikor valami szépet kap és akkor annyira szépen mosolyog, hogy el is felejtem, hogy egy egész világ létezik körülöttem.
Mindig metrózom, lenyűgöz ahogy a muglik helyettesítik a varázslatot, főleg a közlekedésben. Nem csak metrózni, de vonatozni is nagyon szeretek, régebben nyaranta sokat jártunk mindenfelé anyáékkal vonattal.
Szerencsére jól ismerem a Disney meséket, már nagyon régóta van televíziónk otthon és kisebb koromban minden reggel azokat néztem reggeli közben az ágyban. lett is ebből elég baj, mert volt, hogy úgy belemélyedtem, hogy a kakaó vagy a müzli az ágyruhán landolt, anya meg majdnem sírógörcsöt kapott. Hiába mondta el minden alkalommal, hogy többet nem ehetek az ágyban. Másnap még is oda hozta nekem amit kértem.
Már messziről kiszúrom a boltot, előtte mindenféle mesehős ugrándozik. Remélem ott lesz Plútó is, nekem ő a kedvencem, akkor biztosan kérek tőle egy autógrammot, Sunnynak meg arról az egér lánytól kell egyet szereznem, csak nem tudom a nevét.
Ahogy belépek, mintha egy teljesen varázslatos világba csöppennék, nagy a zaj és a zsúfoltság, de mindenhol azonnal megakad a szemem egy-egy csodálnivalón. Hatalmas plüssfigurák, rengeteg mintás és színes könyv, füzet, toll és kacat. Lehet, hogy ez a gyerekmennyország?
Úgy döntök, hogy körbejárok először és majd utána döntök, hogy mit szeretnék hazavinni. Az első kör után olyan tanácstalan vagyok, mert legalább tíz bőröndnyi dolgot láttam ami Sunnynak tetszene és akkor ebbe még bele sem vettem azokat, amiket magamnak vinnék haza legszívesebben.
Teljesen tanácstalanná válok. Megállok egy hatalmas polc előtt, ahol mindenféle plüssfigura van. Csak a fejemet vakarom és nézek össze vissza körbe. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz választani, de egyszerűen nem tudok.

          Még jó, hogy nem én szoktam a házit másolni Bessről, hanem ő rólam. Egyszerűen olvashatatlan a kézírása. Megkértem, hogy ajánljon egy helyet, ahol tudnék a húgomnak ajándékot venni a közelgő születésnapjára. Ajánlott is, ezzel nincs probléma, de mivel van már programja a délutánra, gyorsan rajzolt egy térképet, hogyan találok el oda. Nekem, akiről pontosan tudja, hogy Londonban két lépés után eltévedek. Mindegy, emlékszem rá, hogyan magyarázta el az odajutási lehetőséget, ezért a térképnek igazából nincs is olyan nagy szerepe. Vagy talán mégis, mikor már a második utcánál tévesztem el az irányt, hogy merre kell kanyarodnom, jobbnak látom, ha mégis inkább megpróbálok a térkép alapján tájékozódni vagy megkérdezni valakit, aki útba tud igazítani.
          Az üzlet, ahova menni készülök a Disney Store a Covert Gardenben. Suzie imádja a Disney meséket, ha a nagyiék közelében van, akkor mindig azokat nézi. Mikor már a járókelőktől megtudom, hogy nincs messze a bolt, elteszem a táskámba a térképet. Ha tényleg nincs olyan messze, akkor enélkül is meg fogom találni a boltot. Csak nem lehet olyan nehéz eltéveszteni.
          Már messziről hallom a gyerekek kacarászását, aztán ahogy közelebb érek, különböző mesefigurákat látok meg. Egy pillanatra megállok és figyelem őket, amíg egyikük közelebb nem lép hozzám. Rámosolygok az alakra, ha jól tudom, akkor Donaldnak hívják, majd belépek az üzletbe. Teljesen elképedek a látványon. Örülök neki, hogy Suzie nem jött velem, mert nem lehetne kirángatni ebből a boltból. Mindenfelé plüssök, figurák, párnák, tollak, bögrék és minden egyéb, ami csak eladható a Disney mesék szereplőivel.
          Elkezdem járni a sorokat, nézem a polcokat, de ötletem sincs, hogy mit kéne választanom. Még én is beleszeretek néhány dologba, és láttam olyat is, ami talán Caelnek is tetszene. Teljesen tanácstalan vagyok a z ajándékkal kapcsolatban, és ahogy látom, nem csak én. Mások is mintha zombiként járnák a boltot, különösen egy fiún akad meg a szemem. Korábban többször is láttam már a Roxfortban, ezért biztos vagyok benne, hogy nem lövök nagyon mellé, ha megszólítom, és esetleg szóba kerül a varázsvilág és az iskola.
          - Szia! Szerinted is nehéz a választás? – lépek oda hozzá.
          Nem vagyok benne biztos, hogy ő tudja, én ki vagyok, de ez cseppet sem számít.  Bíztatóan mosolygok rá, nem akarom, hogy azt higgye, megharapom vagy valami ilyesmi.
           - Te is ajándékot keresel? Én nem tudok dönteni a plüssök és a párnák között. A húgom mind a kettőnek örülne, és én is beleszerettem egy bögrébe.
          Nem kéne ennyit beszélnem, de ez a hely egyszerűen elképesztő. Azt hiszem, ma este úgy kell majd kirángatnia valakinek innen zárás előtt, mert legszívesebben belevetném magam abba a plüss halomba, ami a bolt egyik sarkában kapott helyet. Biztos jó lesz majd az iskolában a bögréből kortyolgatni a meleg teákat vagy kakaókat, ezért úgy határozok, azt biztos megveszem majd magamnak. A kérdés már csak az, hogy melyik mintával.
          - Ne haragudj, de igazából csak látásból ismerlek. Alexis Dullahan vagyok.
          A középső nevem nem szoktam mostanában már kihangsúlyozni. Gondolatban túl nagy jelentőséget kapott már, ezért szeretném megtartani magamnak és azoknak, akiket ismerek és szeretek. Alaposan megnézem magamnak azt a polcot, ami előtt éppen állunk, de ettől csak még rosszabb lesz. Bizsuk, hajba valók és igazi Disney hercegnős ékszerek. Ezeknek még jobban örülne a tesóm, és bár az egész boltot megvenném neki, lassan ideje lesz döntenem. Azért mégsem állhatok itt egész nap, akármennyire is szeretném.

Alexis P. Dullahan

A külvilágot kezdem teljesen kizárni, szinte már nem is hallok úgy koncentrálok mindenre. Mire egy dolog megtetszene, addigra kiszúrok valami mást, ami még sokkal jobban tetszik. Sajnos nem hoztam elég pénzt, hogy mindent megvegyek, ezért igyekszem józan maradni és mérlegelni. Egy-egy tárgynál már magam előtt látom, hogy hova tenném a szobámba, mekkora jó lenne ha Plútó lógna le a lámpáról és Summernek is biztos tetszene ha a szerelmes egerek velünk lennének az ágyban. A mélázásomból egy kedves hang ébreszt fel. Kicsit megijedek és hátrébb is ugrok egy kicsit, de azért egyből a hang irányába nézek. A hanghoz egy kedves arc is társul. Mire észhez kapnék a szemem már végigmérte az egész lányt. Nagyon aranyos meg kell hagyni.
- Szia! Szerintem itt nem is lehet dönteni. – mondom, mert valóban ez a helyzet tömör, de precíz összefoglalása. – Bármit választanék, sajnálni fogom a másikat. – mire ezt kimondom az ujjam legalább hat-hét dolgot megbökött csak azon a polcon, ahol épp állunk.
- Igen én is ajándékot keresek a szerelmemnek. – ahogy kicsúszik az őszinteség a számon, már legszívesebben vissza is szívnám. Biztos vagyok benne, hogy a lány is a Roxfortba jár. Zavaromban kicsit meg is akadok, de próbálom terelni a szót. – Te milyen alkalomból akarod meglepni a húgod? És hány éves? Biztos ő is olyan helyes lány, mint te. – újra elvörösödök és inkább az ajkaimba harapok. Szedd már össze magad Fergie, ne akarj mindent tudni, elvégre nem illik idegeneket faggatni. Legalább is anya szerint.
- Én Fergus O’Brian vagyok. – nyújtom a lánynak a kezem. – Te is nagyon ismerős vagy nekem, biztos a suliban láttuk egymást.
Visszafordulok a polchoz, de csak még nagyobb lesz a zavarom, főleg úgy, hogy egyre csak több dolgot fogok fel. Még poszterek is vannak! Mennyire jól mutatna egy az ágyam felett.
- Tudod mit? Mi lenne, ha együtt választanánk? Legalább lenne kivel megvitatni, hogy mi a legjobb. Meg persze magamnak is akarok valamit. Talán egy posztert vagy egy plüsst vagy talán mindkettőt! – ennél a pontnál inkább gyorsan lenézek a földre, biztos nem érdekel egy ilyen nagy lányt az én hülye áradozásom meg a befoghatatlan pofalesőm. Azért a fejem felemelem és a mosolyommal próbálom oldani magamban a feszültséget.

          Remélem azért nem ijesztettem meg annyira, mint amennyire tűnt.
          - Igen, ezzel én is így vagyok. Már attól bűntudatom lesz, ha rágondolok, melyiket vegyem meg és melyiket nem.
          Nézem az előttem lévő polcot, amin rengeteg plüssfigura kapott helyet, és amin biztos van olyan is, amit nem tudnék letenni, ha egyszer a kezembe venném. Ezért is fogadtam meg már a boltba belépésnél, hogy nem nyúlok semmihez, amíg nem sikerült döntenem. Ezért olyan nehéz a döntés így, hogy nem tudom megtapogatni.
          - Óh, nagyon szerencsés. Innen akármit is viszel neki, biztos örülni fog.
          A fiú nagyjából egyidős lehet velem. Vagy egy kicsivel fiatalabb vagy egy kicsivel idősebb. Már meg se lepődök rajta, hogy ilyen korban is elkaphat valakit a szerelem gépszíja. Elvégre ez nincs is korhoz kötve, legalábbis azt hiszem. Bár, nem tudom miben különböztem annyira egy évvel ezelőtt, ami miatt akkor még nem akartam szerelmes lenni, és most az vagyok. Vagy nem tudom a mostani énem mitől fog különbözni egy év múlvaitól. A Roxfort nem éppen az a hely, ahol előre meg lehet mondani, mi történik a következő napon, nemhogy egy év alatt.
          - Most lesz a hetedik születésnapja. És…
          Teljesen elvörösödök. Mostanában már nem hagynak úgy hidegen a bókok, mint korábban. Igen, ez is annak az egy évnek az egyik különbsége. Zavaromban egy Tekergős plüssért nyúlok, és azzal igyekszem leplezni. Először azt a kezem nyújtom, amiben a plüss van, majd miután észbe kapok, a másikat tartom felé.
          - Szia, Fergus. Igen, onnan. Nem egy házba tartozunk, ezért ismerhetjük egymást csak látásból.
          Örülök, hogy kicsit elterelődik a téma. Kicsit elkalandozik a figyelmem, így még több dolgot veszek észre, amitől csak még nagyobb bűntudatom lesz, amiért nem tudok hazavinni mindenből legalább egy darabot. Azt hiszem, akkor anyuék átalakíthatnák a boltunkat; az élelmiszer és vegyi áru helyett nyithatnánk egy játékboltot.
          - Rendben, mivel kezdjük? Az ajándékokkal vagy a saját célra vásárolt holmikkal? Várj! - Eltávolodok néhány lépéssel, majd egy plüss Plútóval térek vissza. – Szerintem ez illik hozzád. Ne kérdezd miért. De akár tévedhetek is.
          Közben én még mindig Tekergővel rohangálok fel-alá. Észre se veszem, úgy beleolvadt már a kezembe. Erősen gondolkodok rajta, hogy a hét éves húgom minek örülhet annyira innen azon kívül, hogy mindennek. Valahogyan le kell szűkítenem a listát.
          - Fergus, te mit vennél a hét éves húgodnak? Úgy értem itt van ez a plüss…
          Mutatom fel a kezem, de rájövök, hogy Tekergő pont nem a megfelelő erre a célra. Gyorsan visszateszem a helyére, majd visszamegyek a fiúhoz.
          - Szóval, még semmim sincs, ami közül igazán választhatnék. Úgy értem itt van ez a hatalmas bolt, de ezen belül tényleg semmi sincs, ami közül választhatnék. Hacsak nem...
          A figyelmem egy baba ragadja meg. Ha jól emlékszem, akkor Hamupipőke a kedvence. Leveszem a polcról, megforgatom, majd iskolatársam felé mutatom.
          - Szerinted? Annyira nem babás, annál jobban rajong viszont a kviddicsért. Nem is tudom, hogy miért jöttem ide, ha ez tényleg így van. De kvaffja már van, ilyen babája viszont még nincs. Szerinted?
          Azt hiszem, kezdek kicsit izgatott lenni, amikor is hajlamos vagyok az össze-vissza beszédre és a szétszórtságra.
          - Neked mid van eddig? Miért rajong a barátnőd annyira?
          És igen, a kíváncsiságom megint kezd felülkerekedni rajtam, ami rengeteg kérdéshez vezet. Azt hiszem az eddigi csúcspontot a Louise-zal való találkozásom jelenti. Nem csodálkoznék rajta, ha kihallgatásnak érezte volna a beszélgetésünket.

Alexis

Nekem nincs bűntudatom attól, hogy legszívesebben mindent elvinnék ami tetszik. Bármire ránézek már tudom is, hogy hova tenném a szobámban. Elvégre most olyan kis snassz az egész, hiszen olyan keveset vagyok ott, hogy néha el is tévedek. A múltkor is mikor az ágyamhoz akartam befutni, helyette jobbra fordultam és nekimentem a nagy szekrényemnek. Ami persze a sok benne lévő kacattól akkorát zengett, hogy anya egyből felfutott idegesen, hogy már megint mi történt. Aztán meg csak nevetett mikor meglátta a púpot a fejemen.
- De olyat akarok, aminek tuti hogy örül! Nem szabad semmit a véletlenre bízni, hiszen tudod milyenek a lányok. - hirtelen inkább a polcra szegeződik a tekintetem, nyilván tudja milyenek a lányok, de egy lánynak ilyet nem szabad mondani. Remélem nem fog most faképnél hagyni. - Mármint nem úgy értem. De tudod, hogy hamar megsértődnek meg ilyesmi.
- Huu de aranyos. - Ki is kapom a plüsskutyát a kezéből és erősen magamhoz ölelem, majd belecsapok a tenyerébe. - Hello pajti! Szerintem jó barátok leszünk! - mosolygok egyszerre a lányra és Alexisre is.
- Hívhatlak Alexnek? Tudom, hogy fiús név, de mégis sokkal menőbb, mint az Alexis.
Közben igyekszek a hónom alá gyötörni az új haveromat, hogy újra legyen szabad kezem.
- Először keressünk valamit a húgodnak. Utána választunk Summernek, aztán végül pedig választok neked valami szépet! - és egy újabb baki tőlem. Most már a nevét is tudja. Miért olyan nehéz titkot tartani, főleg olyat, amit legszívesebben az egész világnak elmondana az ember.
- Hát még sosem voltam hét éves kislány, de még csak nem is vettem ilyen lánynak semmit. Mit szeret? Mesélj róla egy kicsit! A kreatív dolgokat szereti? Vagy inkább olyan magának való figura? - mostanra már teljesen elönt az izgatottság, sokkal jobb móka az ilyen társaságban. Valahogy fel is oldódtam a lány mellett, pedig nem szokott ez ilyen könnyen menni. Inkább befogom és pislogok. Lehet a hely varázsa teszi, aki ilyen helyre jön egyszerűen csak kedves és aranyos és jó ember lehet.
- Babát inkább ne. Sok babája van? Inkább valami egyedit kéne választani nem? Nézd csak itt ez a boszorkány egy seprűn. - nyúlok az egyik polchoz és leemelem a bibircsókos vén lányt. - Ez már majdnem kviddics és nézd mekkora orra van! Meg még valamit a hobbijához kereshetünk hozzá!
- Még csak ötletem sincs, azt hittem egyszerű választani egy kis plüssöt és akkor annak majd örül, de nézd meg őket. - mutatok a plüss állatok felé. - Mindegyik azt mondja a szemével, hogy vigyél engem, vigyél engem! De azt tudom, hogy a cuki dolgokat szereti, de csak az egyszerűbbeket. A túlcsicsázott dolgoktól mindig a falra mászik. - Már a gondolattól is összeborzongok, hogy nem tetszik neki amit kap. Közben a lány mögötti standon észreveszek egy fülbevalót, ami nagyon jól állna neki. Ezüst színű és szív alakú egy kis piros árnyalat van benne elrejtve.
- Gyere csak. - fogom meg a kezét és odahúzom. -  Szerintem ez a fülbevaló neked nagyon jól állna!

          Remélem, ha egyszer meghalok, akkor egy olyan helyre kerülök, mint a bolt, ahol most vagyok. Meleg, barátságos és egy olyan hely, ahol csupa pozitív érzés jár át. Oké, talán nem egy bolt képében kéne megjelenítenem azt, ami rám vár, de ez is jobb annál a semminél, mint amire gondolok ezzel a témával kapcsolatban. Ácsi, miért is gondolkodok ezen, hiszen nincs rá semmilyen okom. Vagy mégis, hiszen anyuval még mindig nem tudom, hogy mi van, és ez aggaszt, de nem merek rákérdezni, még akkor sem, ha tudom, utána jobb lesz, mert ott van a lehetősége, hogy rosszabb.
          - Igen, tudom milyenek a lányok – mosolyodom el. – De hidd el nekem, hogy innen majdnem mindent vihetsz neki, örülni fog.
          És csak azért nem mondom a mindent, mert ha például nem szereti Donald kacsát, akkor annak biztos nem örülne, de Dagobert bácsinak például már igen. Nem tudom, hogy ki hogyan van vele lány társaim közül, de én már a gesztust is értékelem, ezért sem tudnám azt mondani, hogy miért nem mást, miért nem jobbat és hasonlók.
          - Persze, csak nyugodtan. Ha már szerinted az Alexis nem menő.
          Úgy teszek, mintha megsértődnék, de aztán elnevetem magam. Főleg azért, mert ő már nem az első, akinek ez a fajta rövidítés jut eszébe, pedig van még másik. Nekem tetszik a nevem ezen formájának becézése, főleg mivel két olyan férfi… fiú… férfi használja elsősorban, akiket szeretek. De akkor most már más is van ilyen.
Bólintok és a sorok között kezdek keresgélni újra, amíg el nem jut a tudatomig mit is mondott.
          - Áh, szóval Summernek hívják. Nagyon szép neve van, és ha a nevek beszélnek, akkor biztos vagyok benne, hogy nem lőhetsz majd bakot. De… - megállok. – nekem igazán nem szükséges választani semmit, tényleg. – Újra elindulok, de aztán megállok az egyik polc előtt. – Ahogy már mondtam, rajong a kviddicsért, de igazából a Disney mesékért. Nem szeret babázni, annál inkább szeret gyűjtögetni. Kreatív… A húgom elég kreatív, szeret rajzolni, de mivel az év nagy részében egyedül van, és mugli iskolába jár elég magának való is. Nem jött vissza a falunkba a másik varázsló család a háború óta, így már nem igazán van, akivel játszhat. Legalábbis az ő korosztályából.
          Talán adhatnék még leírást a tesómról, de azért nem akarom elvenni tőle a fél napját azzal, hogy mesélek. Ahogy lépegetek lassan a polcokat kémlelve, megfogadva azokat a tanácsokat, amit mond és alaposan megfontolva az ajánlatait, végül egy apróság ragadja meg a figyelmem. Az pont neki való lesz. Leveszem a polcról a hercegnői kellékeket készítő készletet és Fergie felé mutatom.
          - Szerintem neki ez lesz a tökéletes. Akkor most jöhet Summer.
          Hallgatom, hogy milyen kitételek alapján kéne választani, és lassan kezd körvonalazódni egy-két lehetőség. Bár még mindig nem vagyok benne biztos, hogy valóban jó ötletet adok, azért kiszúrom azt az egynéhány jó eshetőséget.
          - Szerintem az…
          És nem tudom befejezni a mondatom, mert megfogja a kezem, és egy teljesen másik irányba kezd el vinni. Furcsa érzés. Mikor legutóbb ezt tették velem, akkor Caellel összejöttünk, de ez most nem történik meg. Mégis olyan furcsa érzés. Apunak se fogtam meg a kezét már jó ideje, és a húgom sem ragaszkodik hozzá, csak akkor szoktuk ezt csinálni, ha mondjuk, mi ketten elszakadunk anyutól, amíg ő Oxfordban intézi az ügyeit. Kicsit el is pirulok, ahogy felnézek rá, és először nem is értem, hogy mi miatt volt ez a nagy sietség, aztán meglátom a fülbevalót.
          - Ez nagyon szép!
Hirtelen átjár valami melegség. Tényleg nagyon szép darab, és bár eddig nem is gondoltam rá, hogy nekem ilyen vagy hasonló legyen, most mégis mondhatni első látásra beleszeretek. Pedig nem is magamnak jöttem venni dolgokat, hanem a húgomnak. De biztos vagyok benne, hogy a melegségnek ehhez nem sok köze van. Majd rájövök, hogy mi okozza ezt, mert eddig nem tapasztaltam, vagy legalábbis nem nagyon tűnt fel.
          - Jó szemed van a szép dolgokhoz. De akkor most megmutatom, hogy mit találtam Summernek.
          A fülbevaló még mindig ott van a kezemben, nem akarok tőle megválni. Visszavezetem az előző helyre, ahol álltunk és leveszek neki a polcról egy olyan plüss figurát, ami egy mozdulattal párnává alakítható. Vagy nem is figura, mert végül is csak a feje van rajta, de akkor is kétféle funkciós párna.
          - Ehhez mit szólna?