Hana
- Egyelőre ez az elképzelésem, persze ez még változhat - nevettem a lányra, majd figyelmesen hallgattam, hogy mit válaszol a jövőjét illetően. Mikor közölte, hogy tanár lesz itt a suliba, tátva maradt egy pillanatra a szám... azta, valóban kicsi a világ!
- Hú, hát ez nagyon érdekes! Nem gondoltam volna! De biztosan remek tanár leszel, hiszen kedves vagy és segítőkész, plusz ami a legfontosabb, jó indulatú - feleltem neki nagy mosollyal az arcomon. Tulajdonképpen még fel sem fogtam, hogy a tanárom lesz, de nem is akartam ebbe jobban belegondolni. Majd lesz valahogy, biztosan ugyanúgy fog viselkedni, mint most, igaz már tegezve beszélgetek vele, biztosan nem fog megsértődni, ha nem változtatok ezen már, ha meg zavarni fogja, úgyis szól. Persze az órákon maradok a formaiságoknál, ahogyan azt a rendszer megköveteli, nincs is ezzel semmi gond.
- Imádom a mangákat, na meg az anime-ket is. Főleg azokat szeretem, amiknek külön mondanivalójuk is van, de időnként belefér a szimpla szórakozás is - ecseteltem neki nagy vonalakban az ízlésemet ezen a téren. Közben az édesség standhoz vezetett az utunk, miután kifizettem a mangákat.
- Hm... akkor a pocky-ból kérek és vörösbabbal töltött taiyaki-t. A mochi-t kihagyom, nem szeretnék mások szerencsétlen sorsára jutni, még előttem az élet - utaltam a fulladásos megjegyzésére. Ez éppen olyan volt, mint a gömbhal, azzal is nagyon vigyázni kellett. Olvastam róla, hogy kizárólag olyan helyen volt érdemes elfogyasztani, ahol tapasztalt volt a szakács és viszonylag exkluzív étterem volt a helyszín. Ha egy picit is eltolta a készítését a szakács, akkor az egyenlő volt a végzettel. Megfelelően elkészítve pedig igazi extázist okozott az étel a fogyasztónak. Milyen érdekes dolgok ezek...
- Valóban egy élet is kevés ahhoz, hogy beutazza a világot az ember. Kivéve talán, ha iszonyat gazdag és megteheti, hogy csomót utazgat - mondtam neki álmodozva. Hát ha ilyen helyzetbe kerülnék, tuti körbejárnám a világot, ha tehetném. Az az élmény örökre megmarad az emberben.
- Biztosan rátalálsz majd arra az emberre, aki illik hozzád, csak idő kérdése - feleltem mosolyogva Hana-nak. Tényleg megérdemelt volna egy rendes, figyelmes férfit, hiszen ő maga volt a tökély, legalábbis az én szememben, ahogyan megismertem. Reméltem, hogy hamarosan teljesülni fog a vágya.
- Nos, igazából az utazáson kívül még nem gondolkodtam rajta, de most, hogy mondod, majd megpróbálom realizálni a helyzetet és megírom a saját listám - feleltem neki elszántan. Valóban ideje volt, hogy összeszedjem a gondolataimat, aztán készítsek egy listát arról, amit még meg akarok tenni vagy el akarok érni feltétlenül ebben az életben az utazáson kívül. Egy kis idő elteltével kezdetét vette a tűzijáték is, amely csodálatos volt, egyenesen imádtam. Megint sikerült teljesen kikapcsolódnom, minden gondom tova szállt, teljes figyelmemet a csodás műsorra összpontosítottam. Miután véget ért, elindultunk szép lassan a bejárat felé, majd elköszöntem a lánytól.
- Remekül éreztem magam, köszönöm ezt a szép délutánt! - hajoltam meg én is a lány előtt.
- Átadom. Rendben, várom a legközelebbi találkozást! Viszont látásra! - intettem búcsút ezekkel a szavakkal, majd a szobám felé vettem az irányt jókedvűen. Ez egy remek nap volt, ráadásul egy nagyszerű embert ismerhettem meg Hana személyében.
/Köszönöm a játékot!/ 
Roxfort RPG
Szerző