Caelius Edevane
Eltávozott karakter.
V. évfolyam, a legcukibb mardekáros
● a legcukibb mardekáros ●
Hozzászólások: 171
Jutalmak: +248
Előtörténet: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : szőke
Szemszín: zöld
Kor: 15
Ház: Mardekár
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Alexis P. Dullahan
Munkahely: -
Kedvenc tanár: Amelyiknek épp elmarad az órája
Legjobb barát: Domonic Till és Matthew Fawley
Kviddics poszt: Terelő
Pálca: Szőlő, főnixtoll mag, 11,5 hüvelyk hosszú, enyhén ívelt, majdnem teljesen merev.
Nem elérhető
|
|
« Válasz #31 Dátum: 2015. 10. 29. - 01:20:19 » |
+1
|
Annak ellenére, hogy nem szeretem, ha valaki édesnek vagy cukinak vagy valami ilyesminek tart, muszáj elmosolyodnom egy kicsit, amikor Lou megölel, és viszonozom is az ölelést, amennyire az a zsúfolt metrón lehetséges. Nehezen hiszem el, hogy ilyen kevés barátja van, hogy ilyen gyorsan azt mondja, hogy én különleges helyet foglalok el a barátai között, mégis örülök neki, hogy ilyen jól sikerült összebarátkoznunk. Általában jól megy a barátkozás, ez viszont mégis rekord gyorsaságúra sikerült. Bár szerintem a csajozás is elég gyorsan ment, nagyjából azonnal, ahogy komolyan megpróbálkoztam vele. Néhány másodpercig gondolkozok, de végül úgy döntök, hogy nem firtatom tovább ezt a barát témát. Biztosan vannak barátai, és ha ő jobban belegondol, akkor tudnia kell ezt. El sem tudom képzelni, hogy mennyire rosszul esne, ha Dom és Matt elfordulna tőlem, mert, teszem azt, üldözni kezdik a szőkéket, úgy, ahogyan a muglik gyerekeit kezdték üldözni, de azért meg tudnék bocsájtani nekik idővel. Jártam már mindkettejüknél, és tudom, hogy főleg Domnak milyen fontos a családja, és ha nem is magáért, de értük biztos, hogy feláldozná a barátságunk, legalábbis átmenetileg. Én magam egy ilyen döntés előtt úgy érezném, hogy szétszakadok, de azt hiszem, végül a családom biztonságát választanám. Biztos, hogy rövidesen Louhoz is érkezik néhány bocsánatkérő bagoly az igazi barátaitól. Egy kicsit, alig észrevehetően kifújom a levegőt, amikor már a sokadik olyan kérdésre sem reagál Lou rosszul, ami ellenkező neműek között elég tabu, legalábbis ahogy észrevettem. Mi kitárgyaljuk az ilyen jellegű dolgokat egymás között, Matt szerint a lányok is egymás között, de az tényleg nagyon furcsa, hogy fiú-lány beszélgessen ilyesmikről. Még ha a tetkó is a lényeg, ami egyébként a szorongásom nagyobb részének kiváltó oka. - Oké, együnk, már úgyis három napja vagyok hamburger nélkül. Egyébként az agyonvarrt embereket én sem bírom, főleg azért nyomják úgy tele magukat, mert amúgy rájuk sem nézne senki.- ami engem illet, nem aggódok amiatt, hogy ilyesmivel vádolnának, mert nem látható helyen lesz, és így is rohadtul menő vagyok szerintem. Ki mondhatja el magáról, hogy tizennégy évesen van barátnője, meg a legmenőbb arc az évfolyamában, sőt, talán a felette levő kettőben is? És mindezek mellett nem is vagyok rosszindulatú vagy különösebben nagyképű, egyáltalán nincs semmi, amit a tetkó ilyen szempontból adhat. Az tényleg azért kell, mert szimbolizál mindent, amit akarok. - Te egyébként mit tetováltatnál, ha tetkót csináltatnál? Vagy ennyire még nem gondoltál bele?- tegnap erről beszélgettünk már kicsit piásan, de lehet, hogy nem a komoly válaszokat kaptam, Matt például elég gyanúsan elpoénkodta, mert amiket mondott, azokat még belőle sem nézném ki.
|