Aberdeen, 1998. május 4.

[- Honnan tudod, hogy utána milyen?]

Akkor sem tetszik ez a tetkó dolog, és biztos, hogy meg fogom mondani az anyunak, ha egyszer felébred. Caelnek nem lehet tetoválása, kész, vége, punktum. Még anya is megmondja majd! Amúgy is, szerintem tiszta gáz. Más dolog, hogy némelyik kedvenc képregényhősömnek van ilyenje, de az megint más, hogy az öcsém is olyan izé akar lenni, amilyenek a halálfalóak. Mindegyiknek tetoválásuk lett, s most nézzétek, mi lett belőlük! Csövesek, meg börtöntöltelékek, meg főként halottak. Úgyhogy igenis, Cael érdekét szolgálja az, hogy én megmondom az anyunak, hogy mit akar.
Persze az öcsi is mondja a magáét, de úgy tűnik, nem akarja belátni, hogy igazam van. Megint. Azért nincs munkájuk a csöviknek, mert isznak, és tetoválásuk van. Cael viszont mintha elharapná mondata végét, így felhúzott szemöldökkel pillantok rá, hogy próbáljam leolvasni az igazat arcáról. Általában ez nem nehéz, mert szerintem rosszul hazudik, igaz, valamiért így is van, hogy képes átejteni másokat. Fene sem érti ezt.
- Honnan tudod, hogy utána milyen? – bár abból, amit mond, legrosszabb esetben is max kipróbálta, szóval az még nem olyan nagy gáz. Lehet, emiatt legalább nem kell aggódnom.
Elégedetten vetem hátra magamat a székben, hiszen öcsi beismerte, hogy igazam van. Azért egy háborút túlélni úgy, hogy még szerepet is vállalsz benne, komoly ügy, és igen, a Roxfort fele már gyakorlatilag felnőttnek tekinthető. Remélem, idén kihagyják a kamu dumákat, és végre nem fognak pisisként kezelni minket, mert ez eddig sem volt hatásos. Annyiszor hallottuk a “nem értenétek meg” mondatot, hogy már bőven sok volt belőle. Jó, persze én könnyen beszélek, az elsők között hagytam el a Roxfortot a krízishelyzetben, de mit tehettem volna? Akkor és ott nem lettem volna hasznos, ezt mindenki tudja.
Befejezem a reggelizést, és a teámat is megiszom, s közben elmesélem, milyen baglyot szeretnék. Annyira nem vagyok jártas a fajokban, de például az uhuk tetszenek nagyon, csak kicsit nehezek is, ha cipelni kell őket, és a kisebb ablakokon át se férnek. Még az egzotikusabb fajták tetszenek, amik megint csak drágák, meg sajnos sokuk még pici is, és nem akarom, hogy Zordon megegye. Szóval nem tudom, még igazán nem tudom. Aztán pedig Cael olyat mond, amit én picit nehezen tudok megemészteni. Komolyan nekem akarja adni a félretett pénzét? Pedig tudja jól, hogy elég rosszul bánok vele. A szobám is tele van olyan kacatokkal, amiket megvettem, mert nem tetszett, de igazából semmi szükségem rá.
- Komolyan? – hűűűű... Bár a tizenöt galleon nagyon sok, mármint zsebpénznek, és nem akarnám lenyúlni az egészet. Zavartan megvakarom a tarkómat. Nem, nem, ez így sehogy sem lesz jó.
- Figyi... mit szólnál hozzá, ha csak öt galleont adnál? Ha sikerülnek az RBF vizsgák, akkor anya ad tíz galleont, meg apa is. Meg a nagyiék azt mondták, hogy annyit adnak, amennyi sikeres RBF-em lesz. Apa pedig meg akarja látogatni az ő szüleit is, ha felépült, tőlük pedig mindig kapunk valamit. Cserébe pedig... cserébe sütök neked egy tortát. Még ma. Édességet akarok. Sokat. – az utóbbi időben egyáltalán nem esett jól a nassi, pedig nem változott a menü igazán Roxfortban. Sőt. A kínálat igazából mindig ugyanaz, csak másodikban voltak tele az asztalok mindenféle kagylólevessel, meg egyéb undormányokkal. Nem értem én a franciákat.

[-Hát... egyszer kipróbáltam, de nem akarom újra.]

  -Hát... egyszer kipróbáltam, de nem akarom újra.- ezúttal nem sütöm le a szemem, mert igazat mondok. Tavalyelőtt a Roxmortsban egy akkor hatodéves fiú adott egy szívást, de nagyon nem jött be. De azért ki kellett próbálni, anélkül rámondani, hogy nem kell, szerintem butaság lenne. Igaz, van egy csomó dolog, amit kipróbálni sem szeretnék, de azokról azért el tudom képzelni így is, hogy nem tetszenének.
 Elégedetten fogadom a csendet a háborús dologra, ami azt jelenti, hogy Clar leszállt a témáról. Most csak eljátszom, hogy nincs tetkóm, és túlélem valahogy anélkül, hogy a fülébe jusson, hogy van. RBF év lesz, biztos tanítanak majd valami varázslatot, amivel nyáron el lehet rejteni, hogy ne bukjak le előtte és anyáék előtt, ha véletlenül strandra mennénk.
 Nézem, ahogy Clar a mosogatóba teszi a tányérját. Most szívesen megcsinálnám a mosogatást, jól jönne, ha kicsit kedves lehetnék vele, hogy ne mondja el a terveimet, de a törött kezemmel erről le kell mondanom. Úgyis átlátna rajta, őt valahogy sokkal nehezebben csapom be, mint anyát, apát és az idegeneket. Egyszerűen tudja, mikor hazudok vagy hallgatok el valamit, szerintem arra is rájönne, hogy miért is akartam volna elmosogatni. Talán már a pénzem egy része is ezt a benyomást kelti nála.
 - Ha elég az öt galleon, akkor oké, de tényleg szívesen adok tizenötöt is. És nagyon örülnék a tortának.- úgy érzem, nem fog annyira ízleni, még ha Clarice finomakat is főz. Még ha halványan is, érzem a torkomban, a szememben, az orromban azt a szorító érzést, ami akkor jelenik meg, ha az ember sírni készül. Vissza tudom tartani, sőt, nem is igazán akar kijönni, de mégis ott van apa miatt. Úgy érzem, a torta, és minden ilyen keserű lesz ma. A nővéremmel talán el tudtam beszélgetni úgy, hogy ne juttassa eszembe, de nem tudom, hogy anya milyen lesz. Vele biztosan sokkal nehezebb lesz. Felállok az asztaltól, és beszenvedem a széket az asztal alá. Anya mindig nagyon kényes rá, kicsi a konyha, és kevés a hely.
 - Nincs kedved majd megnézni egy filmet? Vagy egy képregényt elolvasni?- tudom, hogy nem szereti annyira a mugli dolgokat, és képregényt sem lehet annyira egyedül olvasni, de most hirtelen úgy érzem, hogy kevés időt töltünk együtt a Roxfort óta, ahogy keveset szántam a szüleimre is, mióta népszerű vagyok, és vannak barátaim. Most valahogy olyan ijesztő az egész, nem akarok egyedül lenni. Nem tudok hirtelen jobb programot. Legutóbb még talán a játszótérre hívtam le őt, vagy bújócskázni, vagy ilyen dolgok, de azt hiszem, azokból már kinőttünk végleg.

[- Nagyon helyes, hogy nem próbálod újra… ha anya megtudja, hatalmas balhét fog csapni.]

Sikerül önkéntelenül is egy olyan tipikus szúrós és csúnya pillantást vetnem Caelre, amit amúgy csak anya szokott akkor, amikor nem tetszik neki valami. A cigizés gáz dolog, káros is, meg büdös is, semmi értelme. Pedig a mi évfolyamunkban is vannak csomóan, akik Hisztis Myrtle mosdójába járnak ki bagózni. Nem tudom, a tanárok előtt hogy nem buknak le, mert szerintem az összes prefi tud róluk, csak valamiért egyikük se tesz ez ellen semmit. Persze, mert mindenki védi a barátait meg a barátnőit. De ez akkor sem helyes.
- Nagyon helyes, hogy nem próbálod újra… ha anya megtudja, hatalmas balhét fog csapni. – jelentem ki, a végén pedig karba font kézzel fejezem ki, hogy ezzel eldöntöttnek tartom ezt is, meg azt a buta tetoválás ügyet. Na jó, azt azért nem szeretném, hogy valami bajba kerüljön emiatt, annyit tényleg nem ér az egész, van most éppen nagyobb problémája is. De tényleg nem lenne jó, ha ilyenekbe keveredne az öcsém. Így is van épp elég balhéja. Úgy hallottam, valamikor azt a Till gyereket is összeverték. Láttam a gyengélkedőn, amikor mentem a gyógyír adagomért, aztán elég sokáig mentek a pletykák.
- Nem kell annyi. A tiéd. – nekiállok a nassolni valónak. Tortasütésben annyira nem vagyok jó, habár ízre sosincs panasz. De nem tudok olyan szépeket csinálni, mint amiket a házimanók a konyhában. Őszintén fogalmam sincs, hogy csinálják. Elkezdek lepakolászni az asztalról, azt viszont nem hagyom, hogy Cael sérült karral segítsen. Hely ugyanis bőven kelleni fog nekem.
- Filmet? – apró fintor az arcomon, mialatt a konyhai mérleget az asztalra rakom. Nem vagyok oda értük, mert mindig megszakítják őket reklámokkal. A képregényolvasás pedig egyedüli elfoglaltság. Azonban Cael most megsérült, úgyhogy azt hiszem, ennyit ki fogok bírni. Biztos vannak jó mugli filmek is, csak zavar, hogy csak egy drága készülékkel tudod megnézni őket. Az épületben persze minden muglinak van alattunk, szoktam látni a fényüket, ha sötétedés után jövök haza.
- Jól van, nézhetünk. Mondjuk valami űrlényeset, az a múltkor is jó volt. Vagy máshoz van kedved? – múltkor? Hát már körülbelül egy éve, hogy megnéztük a Csillagháborút. Szerintem elég menő volt, főleg, amikor kiderül, hogy a Vödör az a Lukácsnak a faterja. Laza.
- Megcsinálom a sütit, addig ha gondolod, keress valamit. Meg jobb, ha addig túlesel anyán is... – anya biztosan nagyon ideges még mindig. Őt ismerve jobb lesz, ha már most megbeszélik a maguk dolgait, mielőtt még túl késő. Ha meg ezen túlestek, akkor mindenkinek jobban esik majd a sütizés és a kikapcsolódás.