Ki hol lakik?

[- Köszi, elbírom.]

17+

- Köszi, elbírom.- kicsit tényleg nehéz a táska, de nem akarom, hogy Alexnek kelljen vinnie. Én azért el tudom vinni valahogy, de ő sokkal kisebb nálam, és nem akarom, hogy esetleg megártson neki. Valahol hallottam, hogy a lányoknak nem szabad túl nagy súlyokat emelgetni amúgy sem, bár nem tudom, hogy ez így van-e. - Nappal bepótoljuk az alvást, csak felkelni lesz nehéz.
 Nagyon szívesen megismételném ezt az éjszakát, ami az egyik legcsodálatosabb dolog volt az életemben eddig. Sosem gondoltam, hogy bárki az ujja köré tud majd csavarni engem, de végül megtörtént mégis. Nehezen bírom ki, hogy nem csókolom, ölelem Alexist, akit gyönyörűbbnek látok bárminél és bárkinél, jobban vágyom rá, mint bármire. Egyáltalán nem érdekel, mit gondolnak az emberek, akik látnak minket, és akik számára ez teljesen természetes lenne, ha egy-két évvel idősebbek lennénk.
 A rövid csók után szó nélkül besietek a szobámba, leteszem a dolgaimat az éjjelszekrényemre, és előások egy pólót azok közül, amik régebbiek, de még beléjük férek azért. Egyszerű fehér, úgyhogy remélhetőleg Clar nem ismeri fel. Nem tudom, mennyire ismerné fel amúgy a ruháimat, de nagyon remélem, hogy nem fogja. Nem tudom, mit csinálna, ha tudomást szerezne erről az éjszakáról, simán lehet, hogy kiakadna rajta. Annak nagyon nem örülnék, ha még be is árulna.
 Halkan besétálok a fürdőbe, bezárom az ajtót, és elsuttogok egy Silencio-t. Elég bonyolult varázslat, úgyhogy talán erre vagyok a legbüszkébb. Nem nagyon lehet meglenni nélküle, ha olyan dolgokat csinál az ember, mint én. Tökéletesen hangszigetelt így a fürdőszoba, fényt meg ad eleget a felkelő, ablakon bepillantó Nap is. Még ha anya vagy apa ki is megy vécére, akkor sem hiszem, hogy lebuknánk. Gyorsan ledobom a ruháimat a szennyes kosárba, és visszafojtott lélegzettel beállok a zuhany alá.
 Már elég világos van hozzá, hogy jobban szemügyre vegyem, amit a sötétben, a strandon nem láttam tökéletesen. Senki nem tökéletes, de én egyetlen apró szépséghibát sem látok most Alexen, aki tetőtől talpig olyan gyönyörű, amilyen egy angyal lehet. Ahogy szemben állok vele, életemben talán először elkezdek aggódni a külsőm miatt, egyszerűen úgy érzem, nem érhetek fel ilyen szépséggel. Magamhoz ölelem, és megcsókolom. Egyetlen hosszú pillanatra mindenem hozzásimul a lány puha bőréhez.
 Szótlanul elválok tőle, hogy tusfürdőt nyomjak az egyik kezembe, és miközben kissé zavartan elmosolyodok, elkezdem bekenni a bőrét. A vállánál kezdem, párhuzamosan lefelé haladva a két vékony karon, visszafelé pedig a két oldalát szappanozom be a csípőjétől egészen a hónaljáig. Óvatosan folytatom a mellkasával, a két apró mellel, ahol a kezem sokáig elidőzik. Érzem, még nem volt elég ez az éjszaka.
 Végigsimítok a tükörsima hason, a szappannal lemosva róla a klór szagát, azután letérdelek, hogy lentebb folytassam. Talán percekig is elidőzök azzal, hogy gyengéden beszappanozom, azután újra és újra lemosom a tenyereimbe gyűjtött vízzel a kis dombot, többször végigsimítva rajta, egy másodpercre sem véve le róla a szemem. Akkor is azt nézem, amikor a kezem végre továbbhalad a formás fenékre, majd a két hosszú, sima lábra. Legalább fél percig fogom át a combját, és többször is átszappanozom, mielőtt felállok, és gyengéden megfordítom, hogy befejezzem a hátával a testét, és a samponnal óvatosan nekiálljak a hajának.

+17

          Ahogy hallom a zuhanyfüggöny csúszását, megérzem mögöttem egy test hőjét, ezért megfordulok. A hajam már nedves, az arcomon cseppekben csorog lefelé a víz. Kicsit kicsavarom hosszú hajam, hogy ne csöpögjön. Persze, teljesen felesleges, mert azonnal újra nedves lesz. Elmosolyodom, ahogy meglátom kicsit fáradt arcát. A sötétben nem is tűnt fel, hogy ennyire megviselte az éjszakázás. Én csak elmentem a tükör mellett, nem néztem bele, ezért nem tudom pontosan mennyire vagyok rosszabb állapotban hozzá képest.
          Eddig csak pólóban láttam, a strandon a holdfény nem mutatta meg minden porcikáját, úgy ahogy most is láthatom. Kicsit olyan, mintha akkor a sötét mégis rejtegetett volna minket egymás elől, de itt és most erre nincs lehetőség. A sötét visszahúzódott, hogy a napfény vegye át a helyét. Elmosolyodok, kezemmel végigsimítok izmos karjain, majd közelebb lépve hozzá átölelem. Csupasz bőrünk egymáshoz simul, ahogy kicsit lábujjhegyre állok, hogy ajkaink egymásra tapadjanak, egy hosszú percig. Aztán mikor elválunk egymástól, néhány másodpercig a mellkasára hajtom a fejem.
          Ahogy elkezdi lemosni a nap porát rólam, elmosolyodom. Igyekszem, nem akadályozni a mozdulatait, és amikor csak lehet egy puszit adni neki. Éppen oda, ahol elérem. Közben én is fogom a tusfürdőt, és még mindig nem akadályozva a mozgásban elkezdem lemosni őt. Illetve csak akarnám, mert mikor az oldalamhoz ér, összerezzenek és felnevetek.
          - Csiklandós vagyok, csak óvatosan!
          Furcsa, hogy korábban ez nem zavart, most valahogy mégis előkerül. A tusfürdő már rég eltűnt a kezemről, ezért újat akarnék tenni rá, de meggondolom magam. Inkább a samponért nyúlok. Egy kicsit bevizezem, amitől még jobban kiérződik a mentol illata. A szemébe nézek, miközben letérdel. A habos kezemmel közrefogom az arcát, és adok a homlokára egy puszit, onnan pedig kezem felcsúszik és kezelésbe veszem a haját. Úgy érzem teljesen felébredtem ettől a zuhanyzástól, és bármire képes lennék a továbbiakban.
          Többi testrészének azonban már nem tudok nekiállni. Még arra se marad időm igazából, hogy lemossam a sampont. Megfordít, tudom, hogy most rajtam a sor hajmosás szempontjából. Mikor a hátamnál jár, amennyire tudok, hátranyúlok, és előre vonom kezét, hogy átölelhessen. Érezni akarom közelségét, sokáig, örökre. Persze, tudom, hogy nem maradhatunk így a végtelenségig, mégis magamba akarom vésni ezt a pillanatot, amennyire csak lehet. Lehunyom a szemem, kicsit elkalandozok, legközelebb csak akkor térek magamhoz, mikor megint megérzem a menta illatát.
          Mikor úgy ítélem meg, kész vagyok, visszafordulok felé, és elmosolyodok. Újra megfogom a tusfürdőt, bízva benne, hogy ezúttal sikerrel járok. És ez a feladat teljesítve van.
          - Tudod, semminél sem vágyom jobban arra, hogy ezek az izmos karok öleljenek – kenem be őket tusfürdővel szép lassan. – Ahogy mindig hallani akarom, ahogy mellkasodban szíved, életed ütemét veri, ami az én életem üteme is már.
          Lassan haladok fentről lefelé a hasa felé. Nem tudom mennyit edzett a nyáron vagy korábban, de a kockák már elkezdtek látszani. Egyesével végigsimítok rajtuk, majd két kezem az oldalához vándorol, hogy azon felfelé haladva elérjek a hónaljáig. Megfordítom, hogy ezúttal a hátát vegyem kezelésbe. Egy újabb adag tusfürdőt nyomok a kezembe, majd a vállától kezdve elkezdem lemosni a hátát. Itt is meglátszódik az edzésnek az eredménye, és most világosban teljesen másként fest a tetoválás. Olyan élethű, olyan nemes és olyan szép. Többször végigsimítok rajta, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg nem lemosható, majd kezem előre siklik, és átölelve először a fejem támasztom neki, majd hozzá is simulok kicsit.
          Alig pár pillanatig, csakhogy érezzem közelségét, majd elindulok lefelé. Letérdelek, hogy mindenhol elérjem a lábát elől, a lábfejét, mindenét, kicsit elidőzve azon a testrészén, ami ma eddigi életem legszebb élményével ajándékozott meg, majd hátul felfelé még alaposan megmosom a formás fenekét. Egyik kezemet rajta tartom, mintha attól félnék, hogy ha kicsúszik alóla, akkor az ágyamban fogok felébredni, egyedül. Leemelem a zuhanyfejet és lassan elkezdem lemosni róla a tusfürdőt és a sampont. Biztos vagyok benne, hogy ezzel csak a klórt tüntetjük el magunkról, mert az időt már nem lehet visszatekerni, és nem is akarnám. Visszateszem a tust a helyére, majd immár teljesen tisztán szembe fordulok vele, és megcsókolom, olyan sokáig, ameddig csak bírom levegővel.

[- Nem is lehetnél ennél gyönyörűbb.]

18+

 Mindig utáltam a hajmosást, de azt hiszem, így, hogy Alex mossa, még ez a kényszerű áldozat a szépség oltárán sem kellemetlen. Úgy érzem, egész életemben képes lennék ellenni vele, nem is kellene romantikusabb hely, mint a félhomályos fürdőszoba, amit gyerekkoromtól kezdve ismerek, mint a tenyeremet. Minden csempe mintázata, minden apró kis repedés ismerős, az egyetlen dolog, ami új nekem, ez a gyönyörű test.
 Nem tudok mást válaszolni a szép szavakra, csak átölelem egy pillanatra, azután hagyom, hogy ő is lemosson engem. A bőröm egy kicsit libabőrössé válik az érintésétől, a tusfürdő, a keze nyomán meg-megfeszülnek az izmok a bőröm alatt, és érzem, egy kicsit ki is pirulok, miközben felfedezi a testem. Nem tudom, mit csináljak a kezeimmel, amikkel futólag meg-megérintem Alexis csípőjét, oldalát, karját, combját, azután visszaengedem hullani őket a testem mellé. Valahogy sehogy sem az igazi.
 Lehunyom a szemem, és felsóhajtok, az egész testem megremeg tetőtől talpig, miközben minden vér elhagyja a fejem, hogy a lány kezei alá gyűljön. Hirtelen nem tudok semmire gondolni, csak megfogom az egyik kezemmel a kapaszkodót, a másikkal pedig kitapintom a vizes hajat mögöttem, és gyengéden végigsimítok rajta.
 Miközben hosszan magamhoz ölelem Alexet, és egy forró csókot váltunk a zuhany esője alatt, nem tudok másra gondolni, csak rá. Mindenkinél jobban szeretem, mindennél jobban vágyok rá, örökké vele akarok lenni. Nem akarom magára hagyni a gyönyörű ajkakat, az édes leheletet, a puha bőrt, ezt a rengeteg szeretet, ártatlanságot, melegséget. Nem akarom, hogy véget érjen máris ez az éjjel, és vissza kelljen mennem egyedül abba az üres, hideg ágyba.
 A hátát, vállát fogó kezeim óvatosan lecsúsztatom a gerince mentén, és gyengéden megmarkolom a fenekét, miközben jobban, intenzívebben csókolom, mint korábban bármikor. Percekig csak harcot vív a nyelvem az övével, mintha képes lennék rá, hogy enyhítsek azon a szomjon, amit az iránta érzett szerelmem okoz. Csak akkor válok el tőle kipirulva, amikor már muszáj levegőt vennem, de a számat nem csukom be, csak nézek rá, mélyen a gyönyörű szemekbe.
 Az egyik karommal átölelem a derekát, közelebb húzom magamhoz, a másikat pedig előrekúsztatom, hogy kitapintsam teste legérzékenyebb pontját, és gyengéden simogatni kezdjem. Úgy érzem, mindjárt szétrobbanok, ez pedig egyszerre kellemes és kellemetlen, egyszerre kívánom a végét, és azt, hogy örökre tartson. Percekig masszírozom, simogatom a hátát, csókolom a nyakát, az ajkát, az arcát. Nem mondok semmit, nem is tudom, hogy tudnék-e, csak hagyom, hogy a víz próbáljon minket lehűti, teljesen hiába. Folyhatna száz évig, és mi még mindig lángolnánk. Óvatosan kitapintom a kis rést, ahol pár órája végleg elvesztem, és finoman becsúsztatom az ujjaim.
 - Nem is lehetnél ennél gyönyörűbb.- megcsókolom, ezúttal gyengéden, finoman, azután áttérek a nyakára, a vállára, amit szintén elhalmozok csókokkal. Olyan fehér és puha a bőre, akár hattyú is lehetne.

18+


          Úgy érzem, ha a zuhany jéghideg vízzel zúdulna ránk, az sem tudna lehűteni minket. Sőt mi melegítenénk fel a vizet, ahogy tovább folyik rajtunk. Nem akarom elengedni egy percre sem, nem is tudnám, most nem. Sohasem! Ha el kéne engednem egy kicsit is, akkor úgy érezném, talán sohasem kaphatom vissza. Sohasem láthatnám ragyogó mosolyát, gyermekies báját, feketelyukként elnyelő zöld szemeit. Egyik karommal a hóna alatt átnyúlva simogatni kezdem a hátát, a másikkal az arcát és a haját bizergálom. Kezeim igazából maguktól mozognak én már régen elvesztem az egyre hevesebb csókban, amit éppen váltunk.
          Mikor elválunk egymástól, nem nyitom ki azonnal a szemem, és a szám is nyitva marad. Aztán pár másodperc múlva, elmerülök zöld szemeiben, észre se veszem, hogy mennyire illetlen vagyok a nyitott számmal. Újra csókolni akarom az örökkévalóságig. Ahogy közelebb von magához, azonnal csókolni kezdem a mellkasát, de közben elhagyja néhány sóhaj az ajkam. Ha éppen nem én csókolom őt, akkor ő engem, a zuhany csobogását már nem is hallom, csak az egyre forróbb levegőt érzem, ami körbevesz. A bőröm kezd kipirulni, és a sóhajaim mélyülni.
          Ahogy megtalálja a kis rést, amit nemrég a strandon fedezett fel először, egy még mélyebb sóhaj hagyja el az ajkam. Ajkamat az ajkára tapasztom, hogy egy gyors csók után a nyakánál és a mellkasánál folytassam, míg két kezemmel a hátát simogatom. Egyre gyorsabban zihálok, a sóhajaim is megváltoznak a korábbihoz képest, úgy érzem a levegő hőmérséklete eléri a csúcspontot és a ránk hulló vízcseppek már csak gőzként érnek el hozzánk.
          - Te… teszel… gyönyörűvé – zihálom egy kis idő múlva.
          Érzem, lábaim remegni kezdenek, már alig bírok állni. Átölelve megkapaszkodok benne, bőre pont olyan forrónak tűnik, mint amilyen az enyém. Csókjaimmal próbálom hűteni, ott ahol csak tudom, de mintha az árral úsznék szemben. Mintha most minden, amit tenni akarnék, semmit sem lehetne. Már nem tudok gondolkodni, hagyom, hogy csókolja a nyakam, a vállam, addig hátrajtom a fejem, hogy kicsit megpróbáljam lehűteni magam a vízzel. Aztán eljön megint az a pont, amitől már úgy érzem nincs tovább, már nem lehet tovább.
          Néhány órája még azt hittem eljött a mennyország, hogy az éjszakának vége lett, mikor beléptünk a lakás ajtaján, de tévedtem. Még most is tart az éjszaka, és amíg az oldalán vagyok, addig mindig olyan lesz, mintha kapnék egy kis szeletet a mennyországból. A mellkasára hajtom a fejem, veszek néhány mély lélegzetet, amitől elmúlik a lábremegésem.
          - A legnagyobb és legszebb ajándék vagy, amit valaha az élettől kaptam.
          Lassan újra csókolni kezdem a mellkasát, közben kezemmel megkeresem legnemesebb testrészét, majd szép lassan elindulok lefelé a csókokkal. Először végig a hasán, majd egy kicsit visszaugorva megint a mellkasát, és immár véglegesen elindulva lefelé, majd letérdelve, hogy könnyebb legyen a csókokat osztogatnom.

[- Te is nekem.]

 Azt hiszem, szavakkal nem is tudnám leírni azt az érzést, amit akkor élek át, amikor örömöt szerzek valakinek. Legalábbis azt hiszem, én nem tudnám, nem tudnék semmit mondani, amitől még szebbek lesznek ezek a hosszú percek, úgyhogy nem is mondok semmit. Csókokkal halmozom el a vizes hajat, a homlokát, ahol éppen érem, a szabad kezemmel megsimogatom mindenhol, ahol csak érem őt.
 Mélyen elraktározok magamba mindent, az illatát, a teste melegét, a sóhajokat, azt a tökéletes alakot, amilyennel még álmaimban sem találkoztam soha. Próbálok úgy tenni, mintha lelassíthatnám az időt, mindent olyan lassan, olyan óvatosan, finoman csinálni, ahogyan csak lehet, mert azt remélem, úgy elhúzhatom ezt a pillanatot minél tovább.
 Szorosan magamhoz ölelem, gyengéden megcsókolom a nyakát, amikor megremeg, amikor vége lesz. Átvállalok abból a pehely súlyból egy keveset, nehogy véletlenül elessen, feladják a lábai, hogy nehogy bármi kellemetlen legyen neki ebben. A strandon nem biztos, hogy mindent jól csináltam, de most azt szeretném, hogy minden tökéletes legyen.
 - Te is nekem.- nem tudnám szebben megfogalmazni annál, ahogy ő, mit jelent most nekem, és mit fog nekem jelenteni mindig, úgyhogy csak ráhajtom a fejem az övére, és átölelem a derekát a szabaddá váló kezemmel, hagyom, hogy áztasson minket a víz. Nem érdekel, mióta lehetünk bent, hogy esetleg rajtakapnak minket, hogy kiderülhet minden, amit el akartunk titkolni. Ha a világ véget ér csak azért, mert egy perccel is tovább maradunk, akkor is megéri.
 Ahogy megérzem a kezét újra, bennem ragad a levegő, mintha nehézzé válna a cseréje. Nem tudok mondani semmit, csak behunyt szemmel sóhajtok egyet, gyengéden megsimogatom a fejét, a haját, a kezemmel követem az útját egészen végig. A meleg ajkak, a forró lehelet érintésére felnyögök, és ahogy a lábam megremeg, gyorsan a kapaszkodóért nyúlok. Alig néhány másodperc kell csak, hogy elérjem a csúcsot, amihez nem is hasonlítható semmi korábbról. Sokkal jobb még a strandnál is.
 Amikor lassan vége lesz, letérdelek Alexszel szemben, és szorosan magamhoz ölelem, hosszan a szemébe nézek. A szemére akarok a legjobban emlékezni, arra, ami benne csillog, mert látom benne azt az érzést, hogy összetartozunk. Gyönyörű a teste minden porcikája, de én nem a testébe szerettem bele elsősorban. Néhány percig még nézem, mielőtt felemelem az egyik kezem, hogy elzárjam a vizet.
 Gyorsan megtörölközünk, inkább egymást törölve, mint magunkat, még egyszer végigsimítva minden testrészén. Nem tudom, hogy nyáron látjuk-e még egymást így, hogy a Roxfortban mennyi időnk lesz együtt csak egymásra figyelve, úgyhogy most, hogy az utolsó perceinket töltjük a közös éjszakából, még szebbnek tűnik, ha ez lehetséges egyáltalán.
 - Soha nem volt még ilyen gyönyörű éjszakám. Aludj jól, pár óra múlva találkozunk.- hosszan szájon csókolom, azután felemelem a pálcám, és halkan megszüntetem a varázslatot. Még elsuttogok egy halk szeretleket, mielőtt kinyitom az ajtót, halkabban, mint valaha, és gyors, csendes léptekkel megteszem a szobámig az utat. Még egyszer visszanézek, és egy mélyen boldog mosollyal az arcomon ránézek, mielőtt lehunyom a szemem és becsukom az ajtót. A pálcámat az éjjeliszekrényre teszem, és úgy, ahogy vagyok, meztelenül, félig vizes hajjal befekszem az ágyba. Gyorsan elalszok, hogy újra álmodjak. Ezúttal nincsenek benne furcsa alakok, szimbólumok, jövőre utaló jelek, csak én, Alex és az éjszaka.