Levelek Roman Nottnak

Kedves Roman!

  Már Cardiff-ból írok neked, úgy volt bár, hogy egy héttel később fogok csak eljönni otthonról, azonban ez másképp alakult. Bocsáss meg, hogy ennyire megkésve írok – ha esetleg vártad a levelem -, kicsit forró a helyzet a családnál. A bátyáim az Erumpent levet felhasználták, és majdnem lerobbantották a tetőt a fejünk fölül, de szerencsére még Odelyn néni időben észbekapott. Most büntiben ülnek, de azt hiszem, ez aligha tart egy fél napig, mert lehetetlen őket ágyhoz vagy bármihez hozzákötni, ugyanis megtalálják a módját annak, hogy hogyan szökjenek meg. Én is valami hasonló lehetek, nem szeretek egy helyben ülni. A pálcám is ezt sugallja, ugyanis a juhar nem szereti, ha földhözragadt ember vagyok, muszáj újabb dolgokat felfedeznem. Nem is az, hogy muszáj, hanem szeretek.
  Talán ezért is döntöttem úgy, hogy szeretnélek megismerni téged, mert tudom, hogy több jó van benned, mint azt te gondolni mernéd. Azt az utat választottam, hogy a barátod leszek, s mivel megtettem az ígéretem, hogy melletted fogok állni, bármi bajod is essen, ártani nem árthat, ha csak egy kicsit is ismerlek. Szólj, ha tévednék.
Kezdeném soraimat a legalapvetőbb kérdésekkel, ugyanis én már nagyjából kiveséztem a családom történetét, én nem tudok a tiedről sok mindent, a múltadból is csak éppen annyit, amit olvastam. De nem is erre szeretnék rátérni, mesélsz róluk, ha akarsz és kedved tartja.
Vidámabb kérdéseimmel kezdve: Azt mondják, a színeknek jelentőségük van, érzelmeket fejeznek ki, nem csak úgy meglátjuk és megtetszik. Talán mások így vélekednek, én nem. Mi a te kedvenc színed és miért? Az enyém a kék. Szimbolizálja a reményt, a hűséget, a bölcsességet, bizalmat, az intelligenciát, a becsületet és az igazságot. Talán túl sok jellemvonást soroltam fel, amik rám nem illenek, többek között nem mondanám magam bölcsnek, bár attól függ, mire értve; akadnak dolgok, amikhez nem értek, vagy kifejezetten bugyuta vagyok hozzá. Mellesleg a legtöbb meghatározás igaz rám, úgy gondolom, de nem is ezért szeretem a kéket. Mihály arkangyal színe, s ha van nálad valami, ami kék, az megvéd az ártó lelkektől, minden rossztól. Hála az égnek, ha elfelejteném, hogy legyen nálam valami kék, akkor még mindig itt vannak a szemeim.
  A következő kérdés, amit felteszek, nem tudom, milyen mélyről pattant ki az elmémből: Mi volt életed legbátrabb tette? Nem akarok sablonos lenni és azt feltenni, hogy mit szeretsz szabadidődben csinálni, bár erre is kíváncsi lennék. Én már nem is igazán tudom, hogy mi számít tőlem bátor tettnek… ha valakit meg akarok ismerni, ahhoz nem kell sok idő, hogy odamenjek. Talán, megmentettem egyszer a legjobb barátomat egy Inferustól… mivel még ő is félt a tűztől, valakinek muszáj volt közbelépnie.
Manapság próbálok a zongorára alkotni valami dallamot, mert a verseim néha olyan magányosak, hogy igyekszem őket átírni, és persze a gitárral is foglalkozok. A napi teendőim ezzel mennek el javarészt, a gitárral ki is tudok ülni a parkba, valahogy könnyebben megszáll az ihlet. Bár a muglik azt hiszik, hogy koldulok…
Remélem, jól vagy! Várom mihamarabbi válaszod,

Szeretettel,
Raquel

Kedves Raquel!

Remélem, minden rendben van nálatok. Nem ismerem a bátyáidat, nem szeretnék beleszólni a dolgukba, és sok újítás született vakmerő kísérletek eredményeként, de szerintem óvatosabbnak kellene lenniük. Megfelelő óvintézkedésekkel, néhány védőbűbájjal minimalizálni lehet a kockázatokat és az esetleges kárt. Sajnos a házkörüli baleseteket nem lehet teljesen kivédeni, az unokatestvérem is egy ilyenben veszítette el az anyját, de az esélyét lényegesen csökkenteni lehet.
 Megpróbálok olyan barát lenni, amilyet egy hozzád hasonló, önzetlen boszorkány megérdemel. Sajnos nincs túl sok gyakorlatom benne, és tudom jól, mi fog rád várni, ha velem látnak majd, de megígérem, megpróbálom nem tovább rontani a helyzeted. Sok ember szemében így sem hiszem, hogy képes leszek valaha bocsánatot nyerni. Valószínű vannak, akik már most döntöttek róla, hogy milyen vagyok.
 Egy nagyon régi, kiterjedt varázslócsaládhoz tartozok, bár az utóbbi időben komolyan megcsappant a számunk. A közvetlen családomról írok azért néhány szót. Édesapám a Szent Mungó főgyógyító-helyettese, Barney Nott Mágiaügyi Miniszter másodszülött fia, nagyon kedves, becsületes ember, az egyik legkedvesebb, akit valaha ismertem. Sokan mondják, hogy pont olyan volt fiatalon, amilyen én vagyok most. Csak ő soha nem ártott senkinek, azt hiszem, nem is lenne rá képes. Édesanyám a Crak családból származik, aurorparancsnok-helyettes volt nem sokkal a nővérem születése előttig, de nyomozni kezdett valaki után, aki után nem kellett volna, úgyhogy korrupcióváddal leszerelték. Kicsit ijesztő lehet elsőre, nagyon határozott, nem tűr semmiben ellentmondást. Sokan viccelődnek is vele, hogy ő a családfő. Egyébként griffendéles volt. Van egy nővérem, Vitalie, aki sokak szerint teljesen olyan, mint ő volt fiatal korában. Ő is auror lesz, két éve végzett a Roxfortban, most kezdi ősszel a továbbképzést. Kedvelnéd, imád viccelődni. Az öcsém, Finnick külsőre szinte teljesen olyan, mint én, leszámítva talán a szemét, és valamivel kisebb, csak most kezdi a negyedik évét. Egy kicsit felelőtlen, nem tanul túl jól, elég sok szabályt megszeg, de egyébként rendes gyerek. Az utóbbi időben talán vele van a legközelebbi kapcsolatom a családomból.
 Az én kedvenc színem a zöld, erre talán rá is jöhettél az öltözködésemből. A családom címere zöld, a címerállatunk egy walesi zöld sárkány, a Mardekár színe zöld, és zöld a vízen keresztül megszűrt napfény, ami megvilágítja a klubhelyiséget. Azt hiszem, az otthonnal kapcsolom össze a zöld színt, azért szeretem annyira.
 A legbátrabb tettem az, amiért a legtöbben gyűlölnek. Apám úgy döntött, kivár, nem foglal állást a háborúban, a családunk sok más tagjával együtt. Voldemort úgy döntött, hogy erőszakkal kényszerít minket, hogy nyíltan elkötelezzük magunkat mellette, ezért egy éjszaka megjelent a házunkban. Azt mondta, egyikünknek be kell állnia a seregébe, ha tényleg az ő oldalán állunk, a jelentkezőnek próbaképpen meg kellett ölnie egy odahurcolt lányt. Én vagy valamelyik testvérem. Végül én tettem meg, nem akartam, hogy nekik kelljen. Sajnálom, ha felzaklattalak, de remélem, hogy te megértesz. Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik megértenének engem.
 Sajnos nem értek túlzottan a zenéhez, de nagyon szívesen meghallgatnám, ahogy játszol. Azt leszámítva, ami az öcsém szobájából szól, nem is nagyon hallgatok semmit. Talán a zene az, ami hiányzik az életemből.

Roman

U.I.: A baglyod elfáradt egy kicsit, úgyhogy a sajátomat küldöm. Már ismeritek egymást, a neve Aphrodité lett.

Kedves Roman!

Számítottam valami ilyesmi jelzésre felőled, amiben leírod, hogy mit lenne helyes tenni. De jó látni, hogy legalább van, aki aggódik, habár másnak nem is nagyon írom le a gondjaimat. Ha vannak is gondjaim, akkor Odelyn néninek mondom el, ugyanakkor a bátyáimhoz közelebb állok annak ellenére is, hogy ennyire... barmok. Szóval ha olyan jellegű bajaim adódnak, akkor tudom, hogy nyugodtan fordulhatok hozzájuk, a varázslatok mellett javarészt az élet nagy dolgaira ők tanítottak és tanítanak mai napig. Legalábbis, amiről tudnom kell. Amiatt ne aggódj, hogy mi vár rám, tudom kezelni a saját helyzetem, egyébként is én döntöttem így, az én utam, én választom és én fogok rajta végighaladni.
Huh, szép nagy családod van. Valahogy gondoltam is, hogy a nővéreddel kijönnénk, ne kérdezd, hogy miből, még akkor beugrott az elmémbe, amikor az étteremben voltunk. Az apukád a leírtak alapján tényleg kedves lehet, anyukáddal már kevésbé találkoznék össze, szigorúnak tűnik. Az öcséd idővel fel fog nőni, hátha azzal a feje lágya is benő, elvégre még fiatal, előtte van az élet, szóval azt csinálhatja, amit akar bizonyos kereteken belül. Amíg nem tesz nagy hülyeséget, addig a szüleid is elviselik, mert mást úgyse tudnak vele kezdeni. Amíg ilyen, sajnos el kell fogadni a tényt. A nővéred elég okos lehet, ha aurornak készül, sok sikert kívánok neki - ha ezt át tudod adni, vagy egyáltalán megemlíted, hogy van egy levelező partnered. Bővelkedtek az okos emberekben, igen, ezt rád is értem, korod ellenére világosan és reálisan gondolkodsz.
Az én családomról javarészt már tudsz mindent... ugye apám és anyám halála óta édesanyám testvérével élünk, Odelyn nénivel, akit nagyon csodálok, ugyanis az ő férje is meghalt, mindezek ellenére képes egyedül felnevelni a három fiát, és még minket is sajátjaként kezelni. Nagy erő kell ehhez, de az ő türelme legendás, és a kedvessége is végtelen. Nagyon szeretnéd őt, lehetetlen nem szeretni. Nagyon hasonlít anyára és olyan, mint egy idősebb Raquel-kiadás. Úgy értem, kinézetre is meg viselkedésre is. A három unokaöcsém egyébként egymás után következően negyedikes, harmadikos és másodikos lesz most. Apropó! Meséltem rólad Odelyn néninek, ebbe pedig minden beletartozik, amit egy pótszülőnek tudnia kell arról, hogy kivel barátkozok. Próbáltam neki összesűríteni mindent és a rosszabb dolgaidat is megszépíteni, habár így is tudja, hogy min mehettél keresztül. Ő a második ember, aki megért téged és szeretne majd egyszer veled találkozni. Azt mondta, az elmondásom alapján nem vagy rossz ember, sőt, ha igyekszem téged megszépíteni, mellette felejtős az, ami a múltban történt.
Zöldeskék! Ez jutott eszembe a zöld és a kék szín keverékéről, azok passzolnak. Néha elkalandozok, de ez Odelyn néni szerint jó dolog, mert élénk a fantáziám, sok mindent elképzelek, és színesítem vele a tudásom, tehát jobban megjegyzem az órán vagy mások által hallottakat. A zöld szín jó és illik is hozzád.
Választ kaptam a kérdésemre. Arra voltam kíváncsi ugyanis, hogy mi indíthatott meg téged abban, hogy megölj valakit, de most már mindent értek. Tudom, hogy nagyon nehéz korszakot éltél meg, borús idők állnak mögötted, mindvégig tudtam, hogy nem jókedvedből tetted, hanem mert muszáj volt megtenned. Ha a helyedben lettem volna akkor, lehet, hogy én is így cselekszem. A családom mindennél fontosabb számomra, mivel már sokat veszítettem, így őket nem akarom. Nem zaklattál fel ezzel, átérzem teljesen.
Egyszer talán gyere el! Mint mondtam, Odelyn néni szeretne téged megismerni, s szerintem a két bátyámmal is jóban lennél. Bár velük vigyázni kell, hajlamosak arra, hogyha fiú jön a családhoz, akkor itatják valami skót whiskey-vel, szóval jobb, ha ilyenekre felkészülsz. Mindenesetre majd odafigyelek rájuk, nehogy ellássák az alkohollal a bajod, szerencsére én már bírom annyira, hogy ne lássak tőle csillagokat, csak jobb kedvre derüljek. Bár volt már egy olyan alkalom, hogy az alkoholtól szomorú lettem és csak ültem az asztalnál a fejem támasztva, s ha bárki hozzámszólt, gonoszan néztem rá jelezve, hogy hagyjon békén. Elég lehetetlen ezt elképzelni, mivel úgy ismersz, hogy mindig vidám vagyok. Ha esetleg kedved támadna látogatóba jönni, én is és a családom is szívesen várunk! Így meghallgathatod, ahogy játszok, mellesleg finom muffint tudok sütni!

Raquel

U.i.: Köszönöm! Szép neve lett, és illik is hozzá. Úgy tűnik, görög nevek lesznek mindenhol, ugyanis a bagoly neve, amit küldtem, ő Zeusz.

Kedves Raquel!

Nagyon hálás vagyok a döntésedért. Talán elképzelni sem tudod, mennyit jelent nekem, hogy tudom, mellettem áll valaki, annak ellenére, hogy nem kényszeríti rá semmi.
 A nénikéd nagyon kedves lehet, örülök neki, hogy a családod elfogadja, hogy barátkozunk. Szívesen megismerném őt is, talán velük is jól kijönnék. Ha nem zavarok, holnap vagy holnapután átmehetek néhány órára tanulni, és akkor esetleg megismerkedhetnék velük. Én is szívesen látlak itt. Te leszel az első ember, aki nem vérrokonom, és jár a szobámban.
 Én sajnos a földhöz ragadtabb kategória vagyok, legalábbis ritkán ragad el a képzeletem. Kicsit talán unalmas is leszek, gondolom, már észrevetted, hogy kicsit többet beszélek a tanulásról, mint kéne. Talán az lehet az oka, hogy hamarabb véget ért a gyerekkorom, mint másoké, mire a Roxfortba mentem, már tökéletesen ismertem a társadalmi elvárásokat, amiket felém támasztanak. Soha nem mondanám el neki, de néha irigylem az öcsémet.
 Elképzelhető, hogy többen megértenének, ha nem csak a felszínt látnák. A legtöbb ember sok mindent megtenne a szeretteiért, és talán megértenék, hogy ezt is vállaltam értük, de azt hiszem, elég nekem, ha csak néhányan tudják. Elég nekem, ha a számomra fontos emberek megértenek. Örülök neki, hogy már te is közöttük vagy.
 Nem a bátyáid lesznek az elsők, akik megpróbálnak majd leitatni, egy bevett, bár viszonylag primitív módszer ez arra, hogy befolyásoljuk a nemesség többi tagját. Azt hiszem, elég jól bírom az alkoholt, de vissza tudom utasítani, nem kell aggódnod miattam. Azért köszönöm, hogy figyelmeztettél!
 Sajnos, nem tudok sem sütni, sem zenélni, de szeretném majd viszonozni a vacsorameghívást. Nem kell aggódnod édesanyám miatt, ha beszélek vele előtte, nem fogja leharapni a fejed. Persze, amúgy sem tenne ilyet. Azt hiszem, a barátaimmal kedves lett volna, ha lettek volna.
 Van egy könyvem, amit szeretnék kölcsön adni. Tudom, rengeteg tanulnivalód van most, és talán nem érsz rá regényeket olvasgatni, de lehet, hogy tetszene. Az ükapám nagyapja írta, egy sárkányról szól, aki megpróbált elrepülni a Holdra. Kicsit régies, de remélem, azért tetszeni fog, nekem az egyik kedvenc regényem volt. Ha legközelebb találkozunk, odaadom.

Roman

Kedves Roman!

Köszönöm, hogy eljöttél, tényleg ragadt rám egy kis tudás, most már nem fogok attól rettegni, hogy nem kapok legalább egy V-t SVK-ból. Sokkal magabiztosabb vagyok a tudásomban, egy szót nem felejtettem el az oktatásod alatt. Most már tudni fogom, kihez forduljak, ha valamit esetleg nem értenék, de remélem, hogy egyre kevesebb olyan dolog lesz idővel, amihez nem értek. (Ha nagyon önző akarok lenni, akkor pedig majd találok valamit, ami kevésbé megy, hogy tanulhassak veled...khm.)
Elnézést kérek a levélben is a két bátyám miatt, amiért annyira rámenősek és ha esetleg rossz kérdéseket tettek fel, amitől kényelmetlenül érezted magad. Odelyn néni viszont nagyon örült, szerinte remek "gyerek" vagy, s mint ahogy ő is mondta, szívesen a fiává fogadna, hiába van neki három másik. Ő már csak ilyen, néha túlzottan kedves és azt kell mondjam, hogy nem egyszer ellenére is volt, mert ezt a jó szívét sokan kihasználják. Ennek ellenére mindig mosolyog, nagyon ritkán látom szomorúnak, talán tőle nyerek én is ennyi energiát. Nem tudom, hogy fog hangozni, amit most fogok leírni, azt mondta, hogy a szavaival éljek "Nem is értem, Roman miért ennyire visszahúzódó, a kommunikációs képességeivel meg azzal, hogy jól néz ki, simán hódítana". Legalábbis valahogy így. Bár Odelyn néni még csak harmincas éveiben van, észreveheted, hogy nagyon fiatalos mind az öltözködése, mind a viselkedése, és eléggé őszinte még veled is. Remélem, azért engem nem tárgyalt ki nagyon, amíg sütögettem. Oh, remélem ízlett a muffin!
Amikor elmentél, bele is kezdtem a könyvbe, amit kölcsönadtál. Annyira belemerültem, hogy egész este fent maradtam, hogy olvashassak, most körülbelül a felénél járok. Eddig nagyon tetszik, főleg, mivel nagyon szeretem az ilyen drámákat. Nagyon jók benne a leírások, szinte magam elé képzelem, hogy mi történik. Elég ihletet gyűjtök a könyvekből ahhoz, hogy én is megírjam egy szép napon a saját regényem. Egy versbe kezdtem bele még a reggel levélírás előtt, sajnos még sokat kell rajta módosítanom. Két felhőről szól, egy viharfelhőről és egy fehér felhőről, ahol a sötét csábítja a fehéret, hogy bekebelezhesse, de a fehér ellenáll neki, végül azzal érvel a viharfelhő, hogy az esőt szivárvány követi mindig, ami boldogabbá teszi majd.
Kitaláltam ma egy idézetet: "Olyanok ezek, mint a hollók. Ahol van kukorica, oda mennek. De a végén mégis a kukorica győz, mert ott a madárijesztő." Vicces, nem?
Te hogy érezted magad? Furcsa, de máris hiányzol... mintha odaadtam volna valamit és elvitted volna. Vagy csak képzelődöm. Várom mihamarabbi válaszod,

Ölel,
Raquel

Kedves Raquel!

Örülök, hogy tudtam segíteni. Egy kis gyakorlatom már van, Finnick viszonylag gyakran szorul segítségre a tanulmányai sikeres teljesítésében. Te lényegesen jobb tanítvány vagy, szerintem simán meglesz a Kiváló is. De azt hiszem, nem is ez az igazán fontos, hanem hogy meg tudd védeni magad. Nem írnék levélben néhány élményemről, de tudom, milyen védtelennek, sebezhetőnek lenni, és nem jó érzés.
 Kedvelem a bátyáidat, nem kell elnézést kérned miattuk. A családod olyan kedves velem, amit már nem reméltem senkitől, különösen a nénikéd. Őszintén elmondtam neki dolgokat magamról, olyanokat, ami után a legtöbben kidobnának a házunkból, ő pedig ugyanolyan kedves volt velem azután is. Azt hiszem, ha valaha meggyógyulok, az nem a Szent Mungó gyógyítóinak lesz köszönhető, hanem a családodnak, és a hozzád hasonló embereknek. Ami a külsőmet és a kommunikációs képességeimet illeti, talán tényleg kicsit lebecsülöm magam. Azt hiszem, minden ember más tulajdonságokat kap, ugyanolyan értékben. Belőlem a szociális képességek hiányoznak.
 Köszönöm, nagyon ízlett a muffin. Általában letudom az étkezéseket néhány perc alatt, és nem is érdekel annyira, mit eszek, nagyon ritka, hogy valamit élvezet enni. A te sütid ilyen volt, bár talán az is hozzájárult, hogy rég nem éreztem magam ennyire jól. Leszámítva azt, amikor meséltem, egyetlen alkalommal sem jutott eszembe az a sok szörnyűség, amit tettem és amit átéltem. Elképzelni sem tudod, hogy mennyire hálás vagyok ezért neked és a családodnak, néhány órára úgy éreztem magam, mintha minden rendben lenne.
 Örülök, hogy tetszik a könyv, és remélem, hogy egy napon én is olvashatom azt, amit te írtál. Én is tervezek könyvet írni, bár az nem lesz túlzottan érdekes, inkább valami politikaelméleti vagy mágiatörténeti munka lesz, nem hiszem, hogy elég kreatív vagyok egy regényhez. Verseket őszintén szólva ritkán olvasok, de nagyon szívesen elolvasok mindent, amit te írsz. Nagyon tehetséges vagy.
 Sajnos tényleg elvittem valamit, de ha holnap eljössz hozzánk, visszaadom. Rajtam maradt a pulóvered, amit kölcsönadtál, amikor kimentünk az udvarra. Remélem, nem hiányzik. Egyébként furcsa, hogy nem vettem észre, nem is volt különösebben szűk rám, úgyhogy talán nem árt még néhány muffin. Legalább tíz kilót lefogytam tavasszal, és nem igazán tudom visszaszedni.
 Te is hiányzol.
 Remélem, hogy hamarosan találkozunk, én is jól éreztem magam veletek.
 Készítettem neked egy nyakláncot. Sajnos nem tudtam túlzottan bonyolult bűbájokat használni, úgyhogy sok mindenre nem jó, de azért remélem, hogy tetszik. A rúnák fényesebben világítanak, ha az, akinek a nevét írták rá, jól érzi magát. Szeretném, ha tudnád, hogy neked köszönhetem, hogy az én nevem nem csak egy sötét véset azon a kövön. Neked köszönhetően boldogabb vagyok, mint amit egy hónapja remélhettem, hogy valaha leszek. Remélem, hogy el tudsz jönni holnap.

Roman

Kedves Roman!

  Örülök, hogy így gondolod, pedig nehéz lekötni a figyelmem, ami ehhez kötődik, neked sikerült.
Odelyn nénitől ha kérnéd, akkor sem dobna ki egykönnyen. Az már más, ha valakit büntetésben részesít, de nem veszi komolyan, a családi viták nálunk hiányt szenvednek, ezért is vagyunk meg annyira jól. A nénikém olyan nekem, mint a legjobb barátnőm, szóval nem csodálkoznék azon sem, ha hirtelen azon kapod majd magad, hogy te is így gondolod. Azt se mondom, hogy becsüld túl magad, én sem teszem. Valahogy úgy működök, hogy inkább becsülöm alá magam, hogy a későbbiekben egy kellemes csalódás érjen, minthogy túlbecsüljem magam, és az értékeim az elvártak alá süllyedjenek. Megtanultam hát nem sokat várni másoktól, adni jobban szeretek, boldogabbá tesz. És igen, nem kell neked Szent Mungó, hanem inkább valami olyasmi, amit mástól nem kaptál meg, de tőlünk megkaphatod. Tőlem biztosan.
  A továbbiakban méginkább szeretném, hogy úgy érezd magad, mintha minden rendben lenne, sőt, annál is okébb legyen a helyzet. Létezik ilyen szó, hogy okébb? Én is köszönöm, hogy itt voltál. Valahogy nem olyan voltál, mint egy vendég, hanem mint a családunk tagja, így szívesen látunk máskor is. Odelyn néni azt mondta, hogy bármikor jöhetsz, nem kell tudnunk róla, ha véletlenül betoppannál, és én is szívesen látlak.
  A tehetségem pedig megpróbálom kamatoztatni, remélem, hogy egy napon tudom is majd publikálni mindazt, ami kipattan a fejemből. Szeretném majd azt a tudást és fantáziadús világomat átadni, ami bennem él. Nem is olyan későn, de olvashatod egy versem.
  Megnevettettél. Bár mindig nevetek, még melletted is, de most tényleg... nem úgy értettem, hogy elvittél valamit, mindenesetre aranyos a félreértésed. Bármikor készítek neked muffint, elég kérned.
  Szóval hiányzom? Attól, hogy úgy gondoltad, jobb lesz eltüntetni ezt a röpke gondolatot, még elég jó a szemem, látom, hogy mit akartál leírni. Roman, ne félj kifejezni magad, mert később megbánhatod, ha nem mondod ki, amire gondolsz. Jó, akadnak helyzetek, amikor magunkban kell tartani, de ha az a gondolat jó, akkor bátran írd le/mondd el.
  Egy darabig csak ültem és figyeltem az ajándékot, amit készítettél. Nagyon örülök neki, kapott egy csókot is. Ha ilyen bűbájjal varázsoltad el, akkor azt hiszem, az én nevem mindig világítani fog. Sajnos én nem vagyok ennyire kreatív, legközelebb esetleg el tudok neked játszani valamit. Mindenesetre írtam neked egy rövidke verset:

Elmesélem mindenkinek, hogy veled jobb minden,
Hogy a világ legjobbja te vagy,
Az aranyok között is te vagy a legszebb gyémánt,
A porszemek közt a legnagyobb óceán,
Hogy megélsz a semmiben, a senki hátán,
S hogy általad én vagyok a legboldogabb...

  Talán nem a legjobb, de szívből jött. Természetesen, összeszedem magam lélekben. Akkor holnap!

Ölel,
Raquel