World beware

'98 Június

Kitört a június és a nyár, lassan mindenki másnak is elkezdődik a nyáriszünet. Há! Nekem már egy hónapja tart. Mondjuk az másik kérdés, hogy miért is. Május elején felrobbant egy gázvezeték, és vitte a fele épületet, úgyhogy a félrom iskolában nem lehetett folytatni a tanítást, hazaküldtek mindenkit másfél hónappal korábban. A muglik itt legalábbis úgy tudják, hogy ezért jöttem haza. Az én kis titkom, hogy igazából már háborús veteránnak számítok. Talán kivéve Naras bát, ő elég tájékozottnak tűnik az ilyen ügyekben, még ha szereti is titkolni. Tényleg, igazából még egyszer se hallottam tőle olyan kifejezést vagy szóösszetételt, amiből kiderülhetne, hogy tud a varázsvilágról.
És a májussal egyben a Naras bától kapott szobafogságom is véget ért. Na igen, kicsit nagyra sikerült a kerülő hazafele a Foltozott Üstös eset után Caelékkel, már fél kilenc múlt, mire végül hazaértem. De még mindig jobb, mint ha spiccesen jöttem volna meg időben, akkor nem csak a hónap végéig lettem volna büntiben. Vagy de, csak május helyett augusztus. Naras bá szerintem így is gyanította, de nem tudta biztosra mondani legalább. Vérprofi portás a drága.

Azt Még mindig nem tudom, hogy sikerült ennyi gyereknek beférnie egy metrókocsiba, de az eredmény magáért beszél. Egy metróútnyi ideig tudom nézni a tükörképem az ajtó üvegén. És így is fogok tenni. Mert máshoz nincs hely.
Jé... Ez egy lány itt velem szemben. Úgymint nem kölyök, vagy tökmag, vagy pisis, vagy porbafingó, vagy fiúnaknéztelek, vagy hobbit. Náh, hobbit még mindig vagyok. De már nem sokkal vagyok másfél méter alatt! De még alatta vagyok nemsokkal... De mindegy, kicsi a bors, de legalább nem unalmas! És már alakja is kezd lenni.
Segíthet a dologban a szines csillagokkal kitöltött trikó, ami a gyakoribb, pár mérettel nagyobb póló helyett van rajtam. De hát na, reggel alma, délben alma. De végül búcsút veszek az önmagam társaságától, mivel a túloldali ajtó nyílik, kitódul rajta a fél árvaház, és megyünk a strandra.

Mert hát ilyen is létezik ám. Néhanapján. Időnként szerveznek nekünk valamilyen programot, és most legalább nem is valami unalmas múzeumba vagy ilyesmi kirándulásra megyünk. Kifrász szeret egyforma templomokat nézegetni mondjuk? Amióta a Roxfortba járok, maradok le ilyenekről, bár nem kár a legtöbbért, varázsolni izgibb. De ha egyben lenne még a Roxfort, erről is lemaradtam volna. De sebaj.
Kicsit elunom magam a sok várakozásban, mindenkinek jegyvétel, átöltözés, eligazítás, hogy mikor, hol kell gyülekezni, mégegy sokadik létszámellenőrzés, és mégegy sokadik senkinevesszenel. De az unalmas. Mármint én nem szoktam elveszni, csak a felnőttek szeretik ezt hinni rólam.
Persze, hogy nem pancsizni szaladok egyből azért. Előbb rendesen szétnézek mindenhol, hogy találok-e valami még érdekesebbet.

-Mi jót csinálsz?- Kérdezem a fiút a válla fölött átlesve, ahogy valamit megpróbál a büfépultban a péksütik közé csempészni. Nagyon sokan nincsenek még a strandon, és itt a büfénél épp nem jár senki, a pultos meg elment valahova, gondolom raktárba vagy ilyesmi. Hát én tényleg hobbit vagyok, úgy tudok a válla fölött nézni át, hogy ő guggol. Vagy ő az óriás. Vagy mindkettő. Nincs amúgy ez a hely bekamerázva vagy valami? Bár akkor lehet már kiabálna itt valaki igazából mindkettőnkkel, mert én se a legokébb helyen állok itt a fiú mögött, de ha már erre jártamban találtam ingyen műsort, ki vagyok én, hogy ne élvezzem ki? Úgy tűnik tényleg nincs kamera, vagy valakit nem érdekli eléggé a dolga, de nem én fogok panaszkodni végülis.

Július, forróság, strand. Ezek a szavak jutottak az eszembe, ahogy a nyári szünetre gondoltam. Ami a rengeteg kár miatt hamarabb érkezett el. A mugliknak eléggé kiszinezett történetet találtak ki. A szüleim még mindig dolgoznak... Apu a munka miatt megint utazik, anya folyamatosan a boltban dolgozik. Keith, Erin, nagyapa és Hamish van itthon. Hamish csak nyaralni jött egy picit az unokatestvéreihez, és nagynénjéhez. Körülbellül két hétig lesz itt. Addig is elleszek vele... kipróbálhatok pár új csínyt, amiket nem rég találtam ki. De ha éppen nem is a szekálása jár az eszemben, akkor akár szórakozhatnánk is egy kicsit.

Nagyapa és testvéreim szerint, ilyenkor tökéletes a strand vize. Megbeszéltük hogy Én és Hamish megyünk mert a többiek nem akarnak, bár tudnám miért. Felmentem az emeletre és az egyik oldaltáskámba elkezdtem cuccokat pakolni pl.: napszemüveg, naptej, egy kis pénz és pár eszköz ami kapóra jöhet, ha éppen átverős kedvemben lennék. Hamish már elkészült és a földszintről kiabált, hogy rám vár. Kifelé menet még megláttam egy Weasley féle - orrvérzés ostyát becsomagolva, és egy kis üvegcse instant sötétségport az egyik polcon. Ezeket még bedobtam gyors a táskába, és már futottam is le, a rám váró személyhez.

Keith vitt le minket a strandra, egy mugli közlekedési eszközzel. Mással nem is mehettünk volna, de szerencsére két testvéremnek van engedélye ezekhez a masinákhoz. Amint odértünk már pattantam is ki a kocsiból, majd miután kiszettük a táskáinkat is, bementünk a fürdőhelyre. Felvettem a napszemüvegem, és ellazultam az egyik napozóágyon. Elég sokáig nem is csináltam mást, csak barnítottam magam, majd észrevettem hogy az egyik büfépultnál senki sem figyel. Itt vágott belém a gondolat, hogy mégiscsak jó ötlet volt eltenni azt az ostyát. Felálltam, körbenéztem... Hamish éppen a vízben van, és nemhiszem hogy észrevenné ha eltünnék most innen. Odasétáltam a kiszemelt pult mellett lévő italos standhoz, közelebbi megfigyelés és gyanu eloszlatás céljából. Ezekhez már jól értek. Megittam az italt és lassan odasétáltam a büfépulthoz, aztán mögé mentem és legugoltam, de mindezt a legkisseb feltünéssel próbáltam csinálni... itt kezdtem érezni Cole hiányát, nélküle nehezebb feltünés nélkül besurranni akárhova is. Kibontottam a csomagot, kivetttem az ostlyát és... éppen tettem volna be a többi péksütemény közé amikor a vállam felett szólalt meg egy vékony hang. Ez annyira váratlanul ért, hogy lefejeltem a pultot. Hátranéztem és jé... egy törpe. Még fogtam a fejem, mert elég jól bevertem, de a másik kezemmel berántottam a kislányt is pult mögé hogy le ne bukjak.

-Az titok hogy mit csinálok. Csak annak mondanám el akiben tudom hogy megbízhatok. - mondtam a törpének, majd bedobtam a sütit a többi közé és kisétáltam a pult mögül. Csak ekkor jutott eszembe hogy a kislány fel is dobhat a tulajnak, és ez jutott eszembe: - Ha nem mondod el senkinek mit csináltam ott, akkor bármilyen dolgot elintézek neked itt a strandon. Rendben? - reméltem hogy belemegy, vagy ha vissza is utasítja nem köp be. Elkezdtem picikét izgulni, de szinte biztos vagyok benne hogy nem lessz baj.

Nyikkanok egyet, ahogy a fiú leránt a pult mögé. Nem a legkényelmesebb dolog ha az embert a karjánál rángatják, hát na. De azért persze vigyorgok. Nem készül ez se semmi jóra.
-Annyira azért nem nagy, valamit a pultban babráltál.- Állapítom meg a látottak alapján.
-Háát, nem vagyok meggyőzhetetlen,...- Vigyorodok elfele cinkosan, de ezzel egy időben neki is valami hasonló juthat eszébe, és megfogalmaz egy ajánlatot.
-Ugyan minek mondanám? Abban nincs semmi izgi. Ígéretesen hangizk, rendben. Majd nyitva tartom a szemem.- Egyezek is bele, ahogy sunyítva kikászálódok a pult mögül én is. A formalitások ráérnek amint nem járok már tilosban, mert még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy lát-e valami kamera minket.

De csak addig érnek rá, túl jó ajánlat ez kihagyni, még ha nincs is ötletem egyelőre, hogy mire "költeném el".
-Áll az alku!- Nyújtom a kezem a fiú felé... felfele nézve. Basszus, ez a gyerek valami negyven centivel magasabb nálam? Valamint...
-Nem láthattuk mi egymást már valahol? Amúgy Merel vagyok. Everfen.
Ha már úgyis kézfogást ajánlok, egyben be is mutatkozom. Márpedig ez az arc nekem valahonnan ismerős. Futólag láthattam, talán többször is, mert személyesen nem ismerem, azt tudom. Lehet, hogy a roxfortból? Végülis, próbáljuk meg. De azért úgy, hogy el lehessen legyinteni a dolgot, ha véletlen mégse.
-Neked is korán kezdődött a nyári szünet, mert összedőlt a fél suli?
Tessék, ha Roxfortos ő is, ebből tuti ráismer. Ha nem, akkor meg úgy hülyének néz, hogy a fal adja a másikat, de na. Majd legyintek rá, hogy semmi, akkor tárgytalan. De hátha bejön, és eltaláltam.

-Az épp elég. Van amikről másoknak nem kell tudniuk csak nekem.
Azért remélem az ajánlatommal nem fog visszaélni… és nem rángat bele valami olyanba ami még nekem is túlzás lenne.
-Szerinted se lenne? - kacagok már kicsit nyugodtabban – De ha lehet azért ne válassz olyan dolgokat ami téged is bajba kever. Kivéve ha szereted a veszélyt. - vigyorgok – Nem akarlak akaratod ellenére balhéba keverni. Bár végül is ki tudnék mászni belőle… hmm és téged is kiszedhetnélek… - merülök el egy pillanatra a saját gondolataimban… elég feltűnően.
Felnézek az égre és a derekamra teszem a kezeimet. - Ha a kamerák miatt aggodalmaskodsz annyira akkor nyugi. Nincsenek, már körbenéztem…

-Akkor ezt megbeszéltük! - kezet fogok a lánnyal, aki kb. a mellkasomig ér.
-Lehet hogy láttál már… de sajnos én még téged nem. - húzom félre a számat -  De a neved valahonnan ismerős. … Bocsi a pofátlanságért! A nevem Quinn… Quinn Thornsbeak.
Nem értem… életemben nem láttam még. Aztán lehet mégis csak nem ugrik be hirtelen. Ettől függetlenül a nevét mintha hallottam volna már… lehet hogy ő is…
-Szal te is Roxforti diák vagy! Akkor már tudom honnan lehettem ismerős neked. -vigyorodom el.
Azért kíváncsi vagyok rá, mi miatt vagyok neki ismerős… Remélem nem csak ezért mert elsétáltam párszor mellette.

-Hát, ahhoz azért nem titkolod elég jól, én is megtaláltalak- vigyorgok rá szemtelenül. De hát na, tény.
-Hát olyannak nézel te engem? Hallatlan!- Kérdezem megjátszott felháborodással. Úgymint, túljátszva annyira, hogy tudhassa, hogy viccelek. Amiben segít, hogy úgyse sikerül tartanom a faarcot egy egész másodpercnél tovább nekem se. Én a veszélyt? Ugyan. Ártatlan kis angyalka vagyok. Aki buzgón dúcolja alá a plafont, csak a biztonság kedvéért, tényleg, semmi különösebb okból.
Oké, bírom ezt a gyereket. Kell a világnak az ilyen figura. Oké, a világ lehet, ellenkezne, de hát na, így járt.
-Annyira nem aggódom miattuk- vonok vállat. -De azért köszi.
Oké, egy kicsit azért igen, egy bünti elég volt a nyárra, azért nem hiányzik, hogy valaki szóljon az egyik nevelőnek, hogy őrizetlenül hagyott pultok mögött konspirálok valamit a jelek szerint.

Azért mondom, ez sem hangzik teljesen idegenül. De legalábbis már ketten gyanakszunk ugyanarra. De a burkolt puhatolózásra telibe válaszolja így is a dolgot, úgyhogy akkor megvan, valóban láthattam futólag a suliban.
-Na ilyen hirtelen következtetésekre azért ne ugráljunk- húzom még egy kicsit egy bájvigyor mellett. -De ja, akkor az lesz. Tényleg, nem te gyújtogattad valamikor egy egész osztály háziját?
Most hogy mondta a nevét, szerintem tényleg hallottam emlegetve, a házis dolognak meg volt visszhangja azért az érintettek körében. Én meg csak meg találom hallani az érdekes sztorikat, há most na.
-Te is ártatlan kis angyalka vagy, mi?
Közben nézelődök, de eddig nincs ötletem, mit kérjek a hallgatásomért. Túl jó ajánlat, rendesen kéne kijátszani, nem csak úgy ellőni valamire.

-Sosem voltam jó a titkolózásban… Na mindegy. - elfordulok… most megfogott a törpe.
-Ha ha ha, nagyon vicces! - mondom szarkasztikusan – Ha hazudni próbálsz akkor nem vagy valami jó benne! - jelentem ki kicsit kuncogva, vigyorogva – Előbb vagy utóbb minden kiderül, fölösleges játszani.
Hmm… Rendesnek tűnik, de akkor sem akarom fölöslegesen bajba keverni… csak akkor megyek bele rossz dologba ha tényleg ki tudom magunkat juttatni belőle.
-Hát, nem úgy néztél ki! - gyors fejmozdulatokkal aggódó arcot vágva nézegetek körbe – Valahogy így! - nevetek.

-Mintha nem lenne igazam… - nézek fel szemem sarkába.
Király! Ezt is tudni rólam! Ennek kifejezetten örülök… bár biztos vagyok benne hogy nem lennék itt ha a tanár máshol lett volna. Ahhoz még én sem vagyok elég erős hogy legyőzzem az osztályt… Kettőt-hármat talán… de ennyi embert nem.
-Igen! Az ott dolgozók kedvence! Csak a fele tanári kar akar kirúgatni! - mondom vállat vonva – De szerencsére a néhai jótettek miatt, és a két testvérem híre miatt maradhatok… Kár lenne pont onnan kirúgatni magam.

-Ó, hogy még hazug is vagyok? Cöhh!- legyintek a hajamba, ilyen apuci pi...pacsvirága stílusban dobva rajta egyet. Igen, egész hihető lenne ez a plázapipacs, mondjuk ha nem vigyorognám el már megint egyből a végén. Mondjuk tök oké, mert nem is annak beállítani magam a célom, csak játszok. Mé, most ne üssek le ilyen szervákat? Hallatlan.
-Ó, tudom, tudom! Paranoid mongúz! Ja, azt hittem, kitalálósat játszunk.- A vigyor megint a pimasz. Az ember nem is gondolná, milyen arcmimika-arzenált lehet összedobni csak vigyorokból. Én se gondolom, csak húzom fültől fülig, ahogy alakul épp.
-Én kérem pont annyira aggódom csak bármi miatt, amennyire hasznos. Ha már tudom, mire kell vigyázni, onnantól minden zsír.- okítom ki a zsiráfot a szelektív vakmerőség mikéntjéről.

-Csak mert segítettem, rávezetős volt a kérdés. Anélkül honnan találtad volna ki, na? Na?- Vonogatom a szemöldököm a kérdésekhez. Hallod, nem akarsz leülni? Be fog állni még a nyakam a sok felfele nézéstől.
-Áh, ennyre nem vagy nagy szám, az a suli tele van bajkeverőkkel. A fele állományt meg csak nem rúghatják ki azért. Mondjuk úgy, néhol akad jó gyerek is a falak közt. Különben többet hallanánk rólad, mint Potterről, aki idén még csak nem is járt be. Igazam van, vagy igazam van?
Tényleg, ismerek ilyen jó gyerekeket egyáltalán? Madi. Obri gyerek a hollóból még nem olyan notórius. Aubrey egy évvel feljebb. Tudok még bárkit? Edwin asszem? A hatodikos fiú Madi. Vagy hetedik, ha új tanévvel számolom. Oké, ismerni nem ismerek mindenkit, de attól még na.
Ennyi, a többi mind alja romlott csirkefogók, pfejj! Csak a baj meg a szégyen velünk is, iskolaszinten. Szóval annyira speciális te sem vagy, zsiráf.

-Igen! Mi más lennél? - legyintek egyet a középhosszú hajammal ugyanúgy ahogy te is. Ha már elkezdtünk hülyéskedni nem én leszek aki abbahagyja.
-Kis töpszli! - nevetgélek – Ha játszani akarsz akkor nyugalom… Még csak most kezdünk. Bár nemtudom hogy a hozzád hasonló manók hogy bírnák... - vigyorgok rád. Nem hiszem el, hogy egy nálam ennyivel fiatalabb lány kihozza belőlem ezt a viselkedést…  kit érdekel? Jól érzem magam!
-Most minden zsír… - forgatom a szemeim- Annyira hülye még én sem vagyok, hogy gondolkozás nélkül belemenjek ebbe a hülyeségbe.

-És mit csináltál volna ha rájövök rávezetés nélkül? Na? Na?
Lehajolok közben hozzád, derékra tett kézzel. Úgysem láttalak még arcmagasságban… a pult alatt pedig nem láttalak rendesen. Végül is felülnézetből is gyönyörű a világ de néha más szemszögből is meg kell vizsgálni.
-Nem nagy szám? Fenébe! Még nem derült ki hogy én robbantottam fel a bájitaltan termet… meg, hogy ki próbálta felgyújtani Galagony professzort mikor épp… nem a saját formájában volt.
Hirtelen nem akartam kimondani, hogy animágus… pedig az már a második utalás lett volna a varázsvilágra… na mindegy… amúgy is csak hülyének néznének.
-Csak azért hallani rólam keveset mert kimászok a tetteim alól. Fúh ha mindet tudnák a diákok… már nem élnék. Vagy csak nem mernének a közelembe jönni… -gondolkozok el hirtelen, milyen jó lenne ha tényleg mindenki tudná ki vagyok és mit csinálok… majd jövőre!

-Nem hazudok kérem, csak árnyalom az árnyaltat, mert nem végletes- Deszépen mondtad, Merelkedrága. -És ez a hajdobálás neked nem áll jól. Szivíh.
Mekem meg túl jól megy, vagy már áthajlik paródiába is. Taníthatnám a stílusukat a plázapi...pacsoknak is.
-Töpszli, manó?- teszem csípőre a kezem összevont szemöldökkel. Azért na. -Aztán ha játszani akarsz, meg ne lepődj a végén, hogy játszunk. És akkor már hobbit, a manó egész más dolog. Zsiráf.
Nem mintha a hobbitért nem harapnék ugyanígy. Én használhatom magamra, ha te nem vagy én, így jártál. És Zsiráf az nem én.
-De hülye emberek léteznek, úgyhogy magamnak is megnézem, mert ha az lettél volna, azon múlna, hogy én is lebukok-e. Mint látom, nem, de a véletlenre én sem bízom a dolgomat.

-Megtapsollak. Vagy gyanakodva nézek rád, mert a fejemben turkáló telepata vagy. Miből jöttél volna rá, ha nem segítek, na? Na?
Válaszul arra, hogy lehajol a szintemre, én is előrébb tolom a fejem, és jól belenézek az arcába. Ne leereszkedő legyél, hanem ereszkedj le, aranyom.
-Képet, vagy nem történt meg!- vigyorgom a képébe két-három inchről. A Roxfortban mindenről mindenfélét hallani, folyamatosan növekvő túlzásokkal tarkítva, simán mondhat bármit, és nem nagyon lóg ki minden más mese közül.
-Vagy mert nem te vagy a nagy szám. Egész évben megszállás alatt az iskola? Középkori "nevelőeszközök" a legkisebb bibikért? Egy kiba...lettozott ostrom ellenünk? Rémlik valami? Ezek mellett nem leszel nagy szám kis csínyekkel.
Egy mugli strandon beszélek az eseményekről, ja. És? Senki nem figyeli. Ha figyelné bárki, csak megvakarná a fejét, hogy ezek meg itt miről beszélnek egyáltalán, vagy még annyi se, és letudnák annyinak, hogy valami film témában mondjuk, vagy ilyesmi, nem valós eseményekről. Naras bával van egy ilyen szokásunk, hogy semmit nem említünk konkrétan a varázsvilágról - bár mindketten tudunk róla úgyis - de ha tényleges varázslattal nem bizonyítom, akárhány muglinak simán elmesélhetném részletesen az egész tanévemet, nem buktatná le a varázsvilágot, mert a mugli csak azt hinné, élénk a fantáziám. Ami élénknek élénk amúgy, csak ezek kivételesen nem annak szüleményei.
Persze, egy elvégzett varázslat a mugliknak is bizonyítaná, hogy itt van ám valami, amit nem ismernek, de kérem média! Annyi cifra hülyeséget kitaláltak és esetenként hisznek is el muglik, hogy a Roxfort nem a legcifrább lenne köztük.
-Na miért, mik azok a nagy szörnyű tetteid, amik elrettentenének?

-És mi történik hogyha annyira árnyalod már az árnyalt árnyaltat, hogy semmi igazságtartalma nem lesz? - Fuh ezt jól megaszondtam. - De ha nekem tetszik? - még egyszer dobom a hajam.
Olyanok vagyunk itt kint a strandon mint két tiniku… igen… Elég vicces lehet végignézni ahogy egy colos srác baromkodik egy törpével… ha mást nem azt hiszik rokonok vagyunk, vagy, hogy pedó a srác.
-A colos kifejezést jobban szeretem. - vigyorgok – Miért pont hobbit? Ha nagyon akarod akkor hívhatlak annak, csak szólj! Méretben ugyanaz… -Mutatom közben a kezemmel, a mellkasom alatt, a magasságot.
-Léteznek… - forgatom közben a szemeimet-  …Milyen véletlenre? Minden meg volt tervezve… Csak egy törpe „hátbatámadott” most meg itt röhögünk egymáson. Ez a véletlen… -megdöntöm közben a fejem-

-Honnan tudod, hogy nem vagyok telepata? Na? Na?
Meglepett hogy közelebb hajolt… ilyenkor hátra szoktak lépni az emberek. Elkezdtem mégjobban vigyorogni… Akkor kezdjük hát.
-Megtörtént… de hogyan csináljak képet a roxfortban? Vagy ha csináltam volna, hogy lebuktassam magam akkor miért hoztam volna magammal? … Tudom, arra gondolsz, hogy bármekkora hülyeséget mondok, túlozhatok vagy hazudhatok… De majd egyszer rájössz. - Mondom kicsit úgy mintha egy újoncal beszélgetnék.
-Lehet hogy még nem a legnagyobb hír… de majd egyszer! Mindenképpen! Nem feltétlenül egy csínnyel. Mindegy mivel… csak mindenki tudja… mindenki aki oda jár!
-Volt sok tettem! Sok jó és sok rossz! Bár kétes hogy kinek a szemszögéből mi… Na mindegy! Csak egy kettőre nm vagyok büszke… -Mondom kicsit komolyabban elfordulva.

-Az, hogy hasraesel a nyelvedben, mire megkérdezed- árnyalom a helyzetet vigyorogva.
-Hát, ahogy mondják, ízlések...- tekerészem az ujjamra egy hajtincsemet, ezt az egészet végigemelve a fejem egyik oldaláról, fel, és át a másikra -...és ficamok.
Na gyönyörű lehetek így a végül arcomon keresztbehúzott, mostmár feltétlen kócos tinccsel a kezemben.
-Mér, tán van nekem szakállam? Na azt azért nem mondtam, hogy hívhatsz is annak, de akkor már inkább hobbit, ha már törpe.
Az abuzált hajszálakon keresztül láthatja a szememben, ha nézi, hogy tartom az igényemet az engem hobbitnak hívás monopóliumára, így neki már olyan nem jut.
-Te tudod, hogy te terveztél, de én innen kívülről nézve nem tudom, hogy te terveztél, úgyhogy ha úgy veszem, hogy terveztél, megkockáztatom, hogy mi van ha mégse, de ha úgy veszem, hogy nem terveztél, és aszerint szétnézek én is, hogy tényleg tiszta a terep, akkor ha mégis terveztél, akkor csak többszörösen biztosítva vagyunk. Kivéve, ha telepata vagyok, és tudom innen is, hogy megtervezted, csak szivatlak.
Tervezés! Yay! Szóismétlés!
-Mert lehet, hogy én vagyok a telepata, belenéztem a fejedbe, és tudom belőle, hogy te nem.
És a mostmár elmaradhatatlan:
-Na? Na?
Jaj de cuki ahogy azt hiszi, hogy ártatlan kis angyalka vagyok hozzá képest
-McGalagonyt ismerve nem jutottál el sokkal tovább mint ötlet a felgyújtással, mert akkor nem tudnád már mesélni ilyen büszkén. Túlzás mindig kerül a történetbe, mire elmesélésre kerül, úgyhogy csak a szavad van a szavam ellen, meg hogy kinek hiszünk végül. Én meg páholyból néztem végig Potterék nagy leszámolását, első sorból.
Feltéve persze, ha páholy alatt némi kőtörmeléket és poros levegőt értünk, pluszminusz járulékos egyéb koszok, amik a csatából adódnak ilyenkor.

-Az előbb megkérdtem meg. -forgatom szemeimet- De mindegy is.
-Hát igen… Főleg amit most csinálsz, -kuncogok- Ízlési ficam… ha mondhatom annak – erősen bámulom azt a kesze-kusza tincset. - Egy fésű azért nem ártana.
-Nincs… de kitudja. Egy két apróbb varázslattal meglehet oldani és neked is lesz. -nevetek fel… A muglik meg a varázslat szóra csak kozmetikai trükként gondolnak… a kis tudatlanok. - Nekem a törpe és a manó jobban tetszik… De mivel bírlak így még belemegyek a hobbitba is.
Annak ellenére hogy látom nem nagyon zavarná ha másnak hívnám egy ideig még hobbit marad.
-De terveztem… és elég a tervezésből hobbit… Túúúl sok volt ez egy mondatban. Fogadjunk, hogy a végére már te is csak úgy mondtad a szavakat és nem is gondolkodtál mi jön ki a szádon. - nevetgélek.
Még egyszer utoljára –Na? Na?… na mindegy -vonom meg a vállaimat- Egyikünk sem telepata… van egy sanda gyanúm, hogy te sem. - Mármint... ahhoz én sem vagyok elég idióta hogy mindezek után bevegyem. - Meg amúgy is… ha telepata lennél nem lettél volna betojva a kamerák miatt.
A mondataiból lejön, hogy ő sem olyan ártatlan mint amilyennek kinéz… eskü azt hittem, hogy egy hiperaktív kisangyal állt itt eddig.
-Engem „kimentettek” mielőtt Potter nyert volna. :T - Ilyenkor gondolkozom el azon mennyivel jobb lenne pár évvel idősebbnek lenni már? Annyival jobb lett volna ha tavaly nem visznek el onnan.

-"Megkérdtem meg"? Mondom én, hogy hasraesel!- Vigyorgok rá diadalmasan.
-Nem ficam, ez kérem- Átdobom a tincset a helyére, ami lévén tincs, persze nem megy el addig, csak félútig libben el kábé. -szatíra. És én lennék, aki a fésűnek árt
De legalábbis nem vagyunk a legjobb barátok. Végszóként még fújok egyet a hajtincsen. Meg mégegyet. Nyeh. Miután csak nem akar kikerülni az arcom közepéből e módon, csak megfogom végül, és a fülem mögé akasztom, hogy mostmá maraggy ottan.
Na, akkor milyen jó, hogy bírsz, így nem eszem a zuzádat. Nyersen.
-Hogy aztán kijöjj a hobbitból, hogy "blarglh"?- játszom el a kezemmel a magát a mellkasomból kirágó űrlényt, ami onnan kapta a nevét. hogy a földön nem Élilyen. Ejnye, Merelkedrága, hát hol nézel te ilyen filmeket?
-Nem. A logikája tök egyszerű és ésszerű, csak hosszú elmondani. Na.- teszem hozzá lezárásul.
-Látod, ez is egy lehetőség. A kamerák amúgy meg tudattalan tárgyak, oda pont nem érne semmit.
Diadalmasan vigyorgok fel a fiúra, "mondván", hogy ennyi, kezdő vagy.
-Engem is próbáltak. Ügyesnek kell lenni hozzá, meglógni, meg nem elkapódni.
Mondtam már, hogy mennyire bírom a gyereket? Mi ez már, hogy eddig nem is találkoztunk még?

-Mi?! – kérdeztem vissza riadtan... Hirtelen fel sem tűnt milyen hülyeséget mondtam... – Hát, végül is nem is vagyok túl jó nyelvtanból... – ugyan már... Egyszerűen azt sem tudtam mit akarok mondani.
-Hát van akinek nem... – nézem ahogy szenved azzal az egyetlen tinccsel- A fésű a barátod! Főleg ilyenkor. – nevetgélek az egészen visszagondolva.
- Várj... Szerinted alien vagyok?... Azta! – húzom végig a mellkasomon a kezemet mintha épp átvizsgálnám magam. Na jó már tuti retardáltnak néznek a körülöttünk lévők... Kiknek jutna eszébe akár csak hasonlót csinálni?... Nyilvánosságban! Idáig nem ismertem még egy olyan idiótát mint én... Mellesleg... hol nézett ilyen filmet?...
- Mi ez a vigyor? … Csak tudod… én tudtam, hogy biztosítva van a hely. Az én fejembe pedig belelátnál. - kacsintok egyet, hogy tudja… nem volt igaza.
- Megfogtak és elvittek… nem tehetek róla… Bár mindegy is addigra úgy is segítettem már az embereinknek. -Vigyorgok büszkén.