Földszinti helyiség

Egyik végében a pult található, mely mögött elég gyakran áll ott Tom, a kocsmáros. Találhatóak itt asztalok, melyeknél lehetséges étkezni, vagy alkalom adtán csupán beszélgetni.

[Clyde]

Clyde

Na jó... Itt ülök egyedül már megint. Ismerős érzés. Szegény apáék... merre lehetnek most? Lehet hogy épp most küzdenek meg a halálfalókkal. Istenem... A hasam majd szétmegy. Ott ülök egy sarokbeli asztalnál. A távolból már felfigyeltem a közelgő Tomra, hogy hozza a bablevesemet.
 - Köszi szépen... Írd a számlámra! Majd ha megyek holnap, fizetek. - mondtam neki mosolyogva.
Egy tál finom bableves. Hmmm...
A fogadó persze most is tele van. Néhányan a pultnál ültek, mindenki a reggelijét fogyasztotta. Lehet, hogy délelőtt beugrok pár boltba itt, az Abszol úton, ha már egyszer itt vagyok. Kéne pár új penna... egy talár... pár jó kis könyv a Czikornyai és Patzából...
Gyorsan befaltam a reggeli bablevest. Reggel? Bablevest? Ez kicsit furán hangzik, nem? De hát itt ez a természetes. Lehet hogy mi megszoktuk a finom Roxfortos menüt, de itt nem minden olyan mint ott...
Na jó, még felugrok egy pár galleonért. Aztán indulás az Abszol útra. Bárcsak apáék is itt lehetnének. Olyan jó volt régen, mikor még kicsi voltam, s a Nagyúr még a fasorban se volt. Most meg, tönkretette az egész családomat...
Egy furcsa, sütét de mégis ismerős lakaot pillantok meg nem messze Tomtól...

Music:Mr Sandman

~ MI a büdös franc ez a nyivákolás és honnan a bánatból jön? Wááá, ezek a hangok, rosszabb, mintha egy macskát nyúznának. Az agyam eldobom, mi a fxsz ez??~ Dühösen ébredezik romlott lelkünk, majd kikászálódva a hófehér ágyneműből szemdörzsölésbe kezd, s miután láthatóvá tette a szemtükreit, ásít egy hatalmasat, melyhez hosszan nyújtózik, majd oldalra dobva a lábait, s ökleivel megtámaszkodva az ágy szélén ellöki magát és talpra szökken. Arcán láthatóak a fintor jelei, melynek kiváltója az elviselhetetlen ricsaj. Becammog a mosdóba, gyorsan leöblíti az arcát, majd a tükörbe is vet egy pillantást, vicsorít, s egy elégedett mosollyal jegyzi meg, hogy még most is olyan riasztó, mint általában. Szemöldöke felett az ütés nyoma már elmúlóban van, lassan múlnak el a lilás foltok. Arca borostás, s ujjai érintését halk sercegés kíséri. ~ Következő Mikulásig még van mit nőnie..~ Újabb mosoly, de rá is fagy az arcára, mert ismételten a rémes zajra lesz figyelmes, ami a mai reggel folyamán újra lesújt, s talán nagyobb erővel, mint egész idáig. Olyannyira, hogy még a szemöldökei is felugranak egy pillanatra. Gyorsan a kopottas kék farmer után nyúl, magára kapja, kicsit ugrándozik, amíg az anyag rendesen elterül a testén, s előbukkannak a lábujjai. Miután kijutottak, ismét a talpára áll, felkap egy bordó hosszú ujjú pólót, a bőrdzsekijét, majd végül jöhet a zokni és a sportcipő. Elkészült, a hajába beletúr, hogy kicsit igazítson rajta, bár talán jobb lenne fésülködni, de erre most nincs ideje, nemcsak hogy siet, de egyre jobban fúrja az oldalát, hogy mi ez a rettenet, amire ébrednie kellett. Mindent úgy hagyva a szobában, kilép az ajtón, melyet behúz maga után, elindul a lépcső felé, majd azon egyenesen le. Ahogy leér, máris meglát a sarokban egy öt-hat fős lány-fiú csapatot, akik egyenruhában sípítoznak valami idétlen dalt, felváltva játszadozva a hangokkal. Elszörnyedve pillant a tizenévesekre, ilyen rettentő élményben még sosem volt része. Azonnal célba veszi a pultot, s meg sem áll Tom kiszögezett helyéig. A csapos ugyanis állandóan ott ácsorog, s szinte alig mozdulna meg. Nem csoda, hogy mai napig agglegényként tengeti az életét, mekkora egy pxcs...
- Egy erős kávét kérek, cukor nélkül. Ezeket a kóristákat pedig, ha lehetne valami másik éghajlatra... - jegyzi meg fintorogva, miközben ledobja magát a bárszékre, s a kezei ropogtatásába kezd. Ez már egy reggeli szokás, minden nap beiktatja, állítólag mindezzel árt az ízületeinek, de nem nagyon törődik vele. Neki az a fontos, hogy az ujjai most működjenek, bármilyen időben, helyen, s formában, ne pedig hetvesn éves korában. Arra a korszakra úgysem pályázik. Tom lomhán mozog, talán azt sem tudja, hogy merre van a kávéfőző , s a mardekáros további kéréseit nagy ívben leszxrja. Clyde unalmában tekintetével körbepásztázza a helyiséget, s az egyik asztalnál meglát egy ismerős arcot a Roxfortból. A srácot nem ismeri annyira, de tudja, hogy valami hugrás balfxsz lehet...Csupán egy pillantást méltat felé, majd visszafordul a csaposhoz, aki elé löki a kávét. Clyde kortyol, majd kiforgatott szemekkel löki vissza a bögrét, melynek a tartalmából még a pultra is jut pár csepp.
- Mi a nyavaja ez? Merlinre, nem igaz, hogy itt állsz ez mögött a bxszott pult mögött már vagy húsz éve, de nem vagy képes lefőzni egy normális kávét. Ehh..- fakadt ki, majd felpattant a székről, s a még mindig bömbölő kórus felé vetett egy gyilkos pillantást. Aztán elindult a kijárat felé, de onnan még visszalépett a hugrás gyerekhez.
- Te, nem tudod, hogy ki rendezte múltkor azt a bulit az elhagyatott termeknél? - Jól tudta, hogy a srác valamelyik haverja lehetett, de azért meg akarta érdeklődni, biztos, ami biztos alapon, hisz ha rájön, hogy ki az a muffmágus, aki minden héten bulit tart, talán azt is megtudja, hogy nem-e vennének tőle pár bulikiegészítő cuccot...

[Clyde]

Clyde

A bableves utolsó falatait hörpintettem be. Na jó, nem mondom hogy nem ettem már finomabb levest, de... nem volt rossz. Felpillantottam, hátha tudok szólni Tomnak, hogy elviheti a levest, de láttam, hoy épp kávét főz annak a sötét ruhás mardekáros srácnak. Asszem, valam... Kyle... vagy hogy is hívják, mindegy, egyáltalán nem érdekel.
Egy idegesítő egysenruhás kórus ült le tölem nem messze. Idegesített a csöröplölésük, de nagyon. Úgy beszélgettek, mintha most lenne a világvége, és soha többé nem találkoznának egymssal, vagy mintha száz éve nem láttá volna már egymást...
Merlin szakadt gatyájára! Ez az idegesítő srác felém jön... Nemááá! Próbáltam nagyon belemélyedni az asztal repedéseibe, de ez nem igazán vált be.
 - Te, nem tudod, hogy ki rendezte múltkor azt a bulit az elhagyatott termeknél? - kérdezte halál nyugodtan.
 - Khm... ÖÖ... nem tudom... nem szoktam ilyesféle bulikba járni. Amugy te is itt szállsz meg? - kérdeztem kissé zavartan.
Vártam a srác reakcióját, habár gondolom itt szállt meg, ha már ilyen korán itt van...

kórus a háttérben

Sky

Úgy tűnik, iszonyat jó lehet az a bableves, mert a srác arca szinte belesüpped a tányérjába. Clyde nem zavartatja magát, megvárja, míg a srác lenyeli az éppen szájában lévő falatot, sőt, egy hirtelen ötlettől vezérelve kihúzza az egyik széket, majd tengelye körül megforgatja, s ráhuppan, így kényelmesen támaszkodhat meg elől, a támlás résznél. Lábait a szék lábai mellé illeszti, majd az mellett kicsit előrébb csúsztatja. Közben le sem veszi a tekintetét a másikról, akin látszik, hogy úgy kívánja Irwine társaságát, mint egy púpot a hátára. Mindez egy apró öröm mardekárosunk számára, hisz inkább féljenek tőle, mint tartsák őt kebelbarátjuknak. ~ Vazz, ilyen egy teszetosza gyereket. Egy egyszerű kérdést tettem fel, erre meg hebeg-habog, mintha randira hívnám.~ Legszívesebben hallatna egy röhögést, de inkább nem teszi, az sokkal hatásosabb, ha beveti lenéző pillantását. Természetesen, mintha csak rendezői utasításra, az idióta kórus épp ebben a pillanatban kezd rá egy újabb rémségre, vígan dalolásznak és az ujjaikat a szájukba dugdossák a pukkantós részeknél. Clyde mindezt hátrafordított fejjel, s égbe kiáltó szemöldökökkel nézi végig, hirtelen azt sem tudja, hogy melyik bolygón van. ~ Mi a txköm ez? Áhhh, könyörgöm, hogy ne a Roxfort énekkara legyen, mert esküszöm, hogy patkányméreggel szóróm meg reggel a bundás kiflijüket. ~ Újabb morcos pillantás a vidám pacsirták felé, majd visszafordul beszélgetőpartneréhez, aki egy kérdéssel rángatja ki őt az előadás hallgatóságából. Ismét égnek kiáltanak azok a szemöldökök, lassan azt fogják hinni, hogy felvarrták az arcát, de ne is lepődjünk meg ezen, ha naponta ennyi barom dologgal és kérdéssel kell szembesülnie.
- Nem, én csak, tudod szeretek itt lebzselni reggeli fél hétkor, csak úgy. - válaszolta némi gúnnyal, miközben megeresztett egy rideg mosolyt. Gondolataiban már a fejét a falba verte, vagy a srácét, nem szeretett bájcsevegni senkivel sem, főleg nem egy hugrabugrással. ~ Bázz, kéne egy kis fű, úgy kellett volna kezdeni a reggelt. ~ A srác válaszán kicsit meglepődik, sőt, úgy érzi, hogy tennie kell valamit a srácért, nehogy lúzerként kelljen végig élnie az életét.
- Mit mondasz? Nem szoktál bulikba járni? Ááh...te figyelj már, miért nem? Most vagy fiatal, most kell élni. Hogy akarsz csajt szerezni magadnak, ha állandóan csak a könyveket bújod, meg néha meglátogatsz pár legendás lényt? Vagy talán rájuk buksz? - kérdezte egy vigyorral és valljuk be, hogy élvezte, ha bunkózhatott...

[Clyde]

Clyde


Ez a csávó vagy hirtelen megőrült, vagy mindig is ilyen idióta volt...
 - Nem, én csak, tudod szeretek itt lebzselni reggeli fél hétkor, csak úgy. - mondta.
Ez most szórakozik velem? Mindegy, nem érdekel. Próbálam egy kicsit a kórust figyelni, de nem megy mert Clyde piszmogása idegesít.
 - Mit mondasz? Nem szoktál bulikba járni? Ááh...te figyelj már, miért nem? Most vagy fiatal, most kell élni. Hogy akarsz csajt szerezni magadnak, ha állandóan csak a könyveket bújod, meg néha meglátogatsz pár legendás lényt? Vagy talán rájuk buksz?
Most már tényleg bepöccentem! Mivan?! Bukok-e a legendás lényekre?
 - Figyelj! Kib*szottul nem érdekelsz! Nem érdekelnek a hülyeségeid! Nem érdekelnek a bulijaid! Képzeld el, két éve először van az a pillanat, mikor nincs barátnőm, és hidd el, gyűlölöm a legendás lényeket, a féleszű óráiás tanárával együtt! - mondtam olyan idegesen, hogy majdnem előkaptam pálcámat és a k*cs*gre szórtam volna egy jó pár átkot.
Helyette csak felpattantam. Mindenki minket nézett. Próbáltam kifürkészni valamit a srác arcából, de nem egy könnyű eset...

//kezdünk bedurvulni xD//

Universal

Milyen sokféle ember létezik. Vannak erős akaratúak, gyengék, buják, gátlásosak, nagyképűek, beszólogatósak, csendesek, visszavonulók, suták, nevetségesek. Olykor az ember azt hinné, hogy aki csöndes, az olyan is marad. Azonban rá kell döbbennünk, hogy a világ tele van kiszámíthatatlan lépésekkel, s reakciókkal. Clyde kicsit féloldalra dönti a fejét, s így hallgatja a dühtől kifakadó srácot, aki pillanatok alatt kiad magáról minden információt, még ha nem is tud róla. Ajkai mosolyra húzódnak, egyszerűen élvezi azt, ha másokat bosszanthat és jó érzéssel tölti el mások bosszúsága. Úgy figyeli a vele szemben dühöngő hugrabugos diákot, mint művész az alkotását. Tekintete , s feje kicsit följebb kúszik, amikor a srác felpattan, de egyebet nem tesz. Továbbra is kényelmesen ücsörög, nem törődik a bámuló tekintetekkel, nagy ívben leszxrja mások véleményét.
- Ejnye, ejnye, itt fiatalok is vannak. Hogy beszélsz? - tette fel a kérdést, finoman gördítve a szavakat, mégis ingerlő tekintettel, mintha csak direkt azt akarná, hogy ugorjon neki a srác. Ó, mennyire is élvezné azt, ha valaki a torkának ugrana. Akkor legalább lenne egy kis kihívás az életében, s nem lennének unalmasak a hétköznapjai. Tekintetét még mindig a pattogó srácon tartja, igazából nem is érti, hogyan lehet valakit pár mondattal ennyire felbosszantani. Ő az ilyen dolgokat magára sem venné, inkább tovább lépne, de nem mindenki lehet egyforma. Minden erejét összeszedni, hogy magában tartsa a kitörni készülő hahotázást, mivel számára ez a jelenet egész egyszerűen nevetséges, sőt , kicsit már unja is. Nem is igazán érti a nagy sértődöttséget, hisz csak segíteni akart, de úgy tűnik, a mai világban senki sem fogadja el a tanácsokat. Egyszer akar jót tenni, s akkor is így hálálják meg...Mindegy, nem fogja a szívére venni, inkább csak elmosolyodik.
- Na, nyugi, ülj le, veszek neked egy fagyit. - kacsint rá, továbbra is cukkolja őt, már alig várja, hogy nekiugorjon...

[Clyde]

Clyde

Köcs*g. Úgy fel húzta az agyamat pár másodpercen belül, hogy azt hittem, hogy felképelem. De visszafogtam efféle szadista gondolataimat, s leültem a rozzant faszékemre.
 - Igazad van. - mondtam hetykén, mitnha az előbb nem is tőlem zengett volna az egész helység. - Tom! Légyszi hörpints nekünk két fagyit! Nekem citromot és körtét, ifjú barátomnak pedig...?
Néztem rá angyali szemekkel. Ez most azt gondolhatja, hogy ütődött vagyok, közben magamba fojtom dühömet, s bal kezemmel, ami nem látszik az asztaltól, a combomat csípkedem. Ezzel úgymond levezetem, a feszültséget, bár még mindig megtörténhet, hogy dührohamot kapok.
Elnéztem a mardekáros srác arcát. Nem tudtam olvasni belőle semmit, de tényleg semmit. Olyan volt, mintha a valamelyik szellemet nézném. Teljesen kifejezéstelen.
Lesütöttem szememet, nehogy még azt higyje, hogy valami úton-módon fürkészem gondolatait. Egyenesebb vagyok én annál. Ekkor a legtöbben elfordulnak tőlünk, úgy gondolják vége az efféle jeleneteknek, ma reggel legalábbis.
Még mindig Clyde válaszát várom, a fagyival kapcsoltaban. Tom is kérdőn néz rá.

Figyeli a másikat és élvezi azt, ahogy a srác bosszankodik és fortyog magában. Ennél jobb szórakozása nem is akadhatna, bár kicsit kezd unalmassá válni a helyzet. Se bunyó, se szócsata, egy rossz szó sem hangzik el a másik szájából, talán lenyugodott? Lehet, hogy ilyen sokat számít a fagyimeghívás? Magában mosolyog, nem sokszor fut össze ilyen töketlen hugrásokkal, akik még csak egy kis bunyóra sem alkalmasak. Fejét oldalra fordítja, s a közelgő csaposra pillant, aki odaérve figyeli Sky szavait, majd a mardekárosra pillant.
- Ó köszönöm, én nem eszek fagyit, a hangszálaimat óvom. - mondja egy rideg vigyorral, színpadias szóhasználattal Tomnak, aki biccent és elvonul a rendeléssel. Majd pont fagyit fog enni, mikor most legszívesebben egy szál cigit szívna el. Utálja az édességeket, a sok kevert szxrságot, amibe ki tudja, hogy mit tesznek bele. Évente talán csak egyszer jön rá az, hogy fagyit egyen, de azt akkor sem ilyen helyen teszi, inkább valami nőcskénél, aki a hideg vanília mellé egyéb desszerttel is szolgál. Ismét Andlesre pillant, egész egyszerűen irritálja őt a fazon. A tökéletes megjelenés, vasalt ing, zakó, a hátra nyalt haj, mint valami kis herceg. Nem tudja megállni, hogy ne folytassa a másik osztását, egyszerűen úgy érzi, hogy kötelessége felhívnia a figyelmét arra, ahogyan viselkedik.
- Na, ha már így visszaültél, áruld már el, hogy miért nem ugrottál nekem? De most komolyan, miért kell játszani a nyugodt srác vagyok pozíciót, amikor látom rajtad, hogy mennyire ideges vagy. Komolyan, vicc, hogy ennyire felhúztad magad haver. Én csak jót akartam neked, nem kéne ilyen anyámasszony katonájának lenned. Élned kéne végre az életed, kibújva a mama szoknyája alól. -fejezi be, egy apró, idegesítő vigyorral a képén. Csak a hülye nem veszi le, hogy ezt most is csak bosszantásból teszi, mert élvezi azt, ha mások arca paprikavörös színekre vált. Persze, a választ nem igazán akarja megvárni, van neki ennél jobb dolga is, minthogy itt romantikázzon a hugrabugrással. Feláll az asztaltól, közelebb lép Skyhoz és megérinti a vállát.
- Srác, nekem most mennem kell, te meg gondolkodj el azon, amit mondtam, s ha változást akarsz, keress. Tudok egy jó agyserkentőt, amitől biztosan feldobódnál. - Ismét egy vigyor, ezúttal ördögi, majd hátraarc, s irány a kijárat, hacsak a Don nem dönt úgy, hogy megküzdjön a szélmalmokkal...

Craig

Remélhetőleg a fiú követi őt és épségben megérkezik ő is a vendéglátóipari egységbe (nem törte ki a nyakát a talárban bukdácsolva). Persze Serpit nem különösebben érdekelte, hogy a másik tudja e követni, majd csak beéri.
A Foltozott Üst naplemente után kevéssé barátságos hely képét mutatja, mint napközben. Félhomály uralkodik a majdnem teljesen üres helységben. Két részre oszlik a földszinti rész, az egyik felén van a pult mögötte unottan babrál Tom, a kocsmáros, az  érkező vendégekre vet egy sötét pillantás és mormol valami köszönésfélét. A másik térrész fa árkádok határolják. Mindkét félen asztalok és székek találhatóak. A fiatal gyógyító a pulthoz sétál, a fa padlón tompának hangzanak léptei, lila köpenye könnyedén siklik utána, megtorpan és várakozón néz Craigre.
*Remélem van szabad szobájuk. Ez mindig csalóka, persze elég régen foglaltam szobát itt, legutóbb akkor amikor berendeztem a lakást. Egész kényelmes szállás, legalábbis mára. Hm; mondjuk mehettünk volna mugli hotelbe is, jut eszembe, ott nem kéne talárba flangálnia. Láttam rajta, hogy elég kényelmetlenül érzi magát benne. Mondjuk ott nem lehet varázsolni, ennyi a dolog hátránya, de megkérdezhettem volna. Végülis most sem késő.*
Amennyiben a srác is beér és odamegy mellé meg is érdeklődi.
-Öhm, most gondolkodtam, hogy lehet jobban éreznéd magad a mugli hotelben. Tekintve, hogy talán közelebb áll a szokásaidhoz. Mármint a szabadabb gondolkodásmódhoz. Csak annyi hátránya van, hogy muglik előtt nem lehet varázsolni. Ha gondolod átmehetünk, igazából nincs nagyon messze.
Tom egy pillanatra felpillant a szavakra, de inkább a saját dolgával foglalkozik. Sok a vendége mindenféle szerzet. Serpi egy lelógó vörösesbarna hajtincsét tekergeti, mint egy kislány, aki rossz fát tett a tűzre és kicsit szégyenli magát. Valóban van egy kis lelkiismeret furdalása, mert jobban szokott figyelni másokra.
-Bocsi, előbb is eszembe juthatott volna.

Megszenved ezzel a rövid távolsággal is ezzel az elgondolása szerint elszabott, és lehetetlen ruhadarabbal. Ott bukdácsol a másik mögött, és egykét talárigazítás között, ciccegéstől, és sziszegéstől tarkítottan igyekszik reagálni a másik gondolataira, felvetéseire. Mikor a lány elkapja a tekintetét szája huncut mosolyra húzódik, elsősorban a sarkában. Egyszerre mindkét csomagját egy kézbe fogja, és a felszabaduló végtaggal jócskán felborzolja a haja hátsó részét, közbe megvakarva a tarkóját.
- áá dehogy..  egyáltalán.. te nem az a gyanakvó fajta vagy.. Jegyzi meg.
- nem igaz? Kérdezi, miközben előrehajol, és csomagjait újra két kézbe fogja, miközben keresi a másik pillantását.
- Nos ha boldog vagy az remek.. Jegyzi meg majd kissé elmélázva az éjszakai égre tekint. Aztán így folytatja, miközben tartja a lépést.
- Ja most, hogy így mondod szerintem sincsenek.. Azszem arra elég meleg az idő.. Fejtegeti Craiga dolgot gyermeki őszinteséggel, majd még rá is néz a másikra, miközben visszakérdez.
- Nem igaz? Nehéz volna eldönteni, hogy ez most valóban csak játék, vagy tényleg ez a gyermeki, találékony naiv báj lengi körül a srácot. Valószínűleg az utóbbi.
- Nah ez az ami baromira nem cél..
- Tényleg amúgy? Fakad ki belőle e kérdés a komolyságát illetően. És most tényleg választ vár.
- Ami meg a kalauzolást illeti.. hát nem is tudom.. Akadnak fenn megint a szemi. miközben belegondol..
- Megmondom őszintén, ha egyedül túráznék biztosan valami Pub-ban kötnék ki.. Mint ahogy ezt a nap korábbi részében, már megtette. Az alkoholszag hiányát egy egyszerű bűbáj biztosítja csupán. Szerencsére nemigen látszik a fiún a dolog.
- Igazából rád bíznám magam jobban ismered a helyet.. Fejti ki végül a dolgot.
- Nem vagyok valami rutinos turista. Mondja végül, és s séta utolsó méterein belegondol a lány korábbi határozott mind egyébe. Ha itt valóban háború dúl előbb utóbb neki is választania kell, bármennyire is nincs ínyére az efféle választósdi. Pontosan nem is tudja mik az alternatívák, talán már eleve ezzel a lánnyal választott. Talán már maga aszóba elegyedés is választás volt. ki tudja egy ilyen vészterhes, és középkori helyen. Ezeken morfondírozik, miközben megérkeznek az üsthöz. Az ajtónál egy kézmozdulattal jelzi a lánynak, hogy csak utána. Lassan be is jutnak a fiú pedig tágra nyílt szemekkel vizslatja körbe a helyet. Időközben végigméri a nemesembert is meglehetősen furcsa látvány a púpos, bár láthatóan ő is hasonlóan furcsán hat a számára. Craig elsőre nem veszi észre a visszatekintő lányt, hiszen el van foglalva a berendezés méregetésével. Mintha valami zavaró bűbáj hatása alatt lenne. Később kissé megrázva fejét, mintha álomból ocsúdna viszonozza a várakozó pillantást, de ő csak széttárja a kezeit. A lány szavait, és a közel s távol táncra kérésnek ható gesztust kezdetben nemigen tudja hova tenni. Elmerül a hajtincstekergetésben talán, már kissé udvariatlanul bámul a másikra üveges szemekkel. A fejét oldalra fordítja, mint valami kíváncsi állatféleség. Aztán észbe kap, és megköszörülve a torkát válaszra nyitja a száját a pultos pedig akaratlanul felkapja fejét az akcentusára.
- Öhm izé..nem ez teljesen jó lesz.. Mondja mintha tudná egyáltalán mi az az ez. Nemigen van képben.
- Pont ezért vagyok itt. Mármint, hogy nem mugli hotelben legyek..beszél kicsit zavarosan.
- Azt hiszem.. viszi le a hangsúlyt, majd fújtat, mintha idáig rohant volna. És kedves kérdő pillantást vet a másikra. Most gondolja át, hogy talán az imént valami olyasfajta pillanatot kapott el, mely igencsak kedvére való volt. Lehet hogy látszik rajta, de ez nem igazán érdekli. Az arcára van írva, hogy szeretné, ha a lány döntene helyette. Csak ez a talár nem lenne rajta, ez kicsit elbizonytalanítja.

Nem néz hátra a srácra, csak amikor az felteszi a költői kérdést, amire egy csalfa mosoly a válasz, amolyan "és ez még csak a jéghegy csúcsa.".
*Igazából valahogy aranyos Craig, eléggé fura és esetlen, de... mégis bájos.*
-Nem vagyok gyanakvó, csak éber. Ám majd meglátod itt nem egészen olyanok a dolgok, mint normálisabb életközegekben.
Cseresznyepiros ajkainak szélei még feljebb görbülnek, ahogy az ausztrál srác szemébe néz, majd előrefordul, smaragdszín szemét a sötét égboltra emeli, mintha gondolkodna, aztán csak fejét fordítva válla fölött lassan végignéz a fiún és válaszol.
-Igen, jól áll. Egyébként úgy festettél, mint egy 16 éves mugli suhanc. Most is kölyöknek tűnsz,de azért már egy fokkal jobb.Már kinézel vagy 18-nak. -Kiölti egy pillanatra a nyelvét, majd megint inkább az orra elé figyel.
-Abban 100%-ig biztos vagyok, hogy kocsmatúra lenne a dologból.-Sóhajt.- Hát nem vagy egy könnyű eset. Mégis MI érdekel. Látom a zenét  kedveled, meg gondolom az italt és drogokat, meg a nőket. -Az utolsó szót kissé nevetve-gunyorosan mondja. A taláros fiatal előreengedi Serpit, persze ezt a lány természetesnek veszi, csak biccent egyet. A kérdésére nem kap azonnali választ helyette csak bámulást, ami most nem zavarja különösebben.
-Rendben van, mára szerintem megfelel, biztonságos hely eléggé.- Mivel láthatóan tőle várják el a döntést. Amit gyorsan meg is hoz.-Tom, lenne kedves egy szobát adni az úriembernek? Egyelőre határozatlan időre, aztán majd eldönti. Lehetőleg a csöndesebb oldalon.
A csapos bólint. -Igen, van. Tessék a kulcs kisasszony, fel az emeletre, a folyosó bal oldalán, 26-os szoba.
-Köszönöm Tom.
A hölgy átveszi a kulcsot, majd int társának, hogy kövesse. Határozottan indul ela lépcsősor felé, ha csak valami nem akadályozza meg ebben.
-Azt hiszem, hogy a legbölcsebb, ha lepakolod a cuccaid először aztán eldöntjük hogyan, merre tovább.

Lassan felhagy a bámészkodással, és elindul a lány után a lépcsőn. A másik már több lépcsőfokkal jár előrébb, hamarosan el is tűnik a fordulóban, de Craig nem követi. Az első lépcsőfokon megáll, és hosszú szemezésbe kezd a csomagjaival. A talár mókásan lóg le róla, és az iménti egyenes vonalban haladási nehézségek után nehéz elképzelni, hogy hogy jut majd fel az emeltre.
- Rohadt talár.. Morogja az orra alatt, hogy senki ne hallja, aztán tüsszent is egyet. megvakarja az orrát, és felpillant, de látja, hogy a másik már sehol.
- Várj megyek.. Kiáltja a lány után, aztán előkapja a pálcáját, kissé félszegen, és apró pöccintéseket követően megindul ő is fölfelé, de olyan lassan, mint valami roskatag vénember. Eléggé kifáradt már a nap folyamán, ráadásul az a akklimatizáció, még mindig komoly akadály. A csomagjai lassan lebegnek fel utána a lépcsőn. Pont olyan komótosan követik őt, mint ahogy ő maga halad. A fordulóban igyekszik utolérni a lányt, és reméli sikerül. Ha ez így lesz a szobáig követi, de azért, még van egy keresetlen kérdése hozzá.
- Figyu.. őszintén.. hány évesnek gondolsz..
- Most hagyjuk a látszatot.. Teszi hozzá gyorsan, még mielőtt a másik közbevághatna. Ha megérkeznek a szobához megvárja, míg a másik ajtót nyit, majd betódul rajta, a másikat előreengedve, már ha egyáltalán bekívánkozik neki menni. Lassú pálcamozdulattal az ágyra teremti a csomagokat. A gitártokot kinyitja, és vet a hangszerre egy féltő pillantást, de csak egészen óvatosan nyitja meg azt, mintha féltve őrzött titkokat rejtene. A lány nem is lát bele a rövid idő alatt. Craig azonnal ledobja a talárját az ágyra, és hátradől a puha fekvő alkalmatosságon. Felhúzza a pólóját, és megvakarja a hasát. A szikár felsőtesten jól kivehető az ismeretlen alakú szokatlan rúna tetoválások, melyeket varázshasználó lévéna lány jól láthat. Nemigen zavartatja magát. Nagyokat fújtat, majd felül. Az arcába logó tincsek elvétele után tekintetét a lányra emeli, mintha most látná először, és így szól.
- Csak pár percet kérek.. Aztán feláll, és körbenéz..
- Melyik itt a mosdó? Kérdi, s ha választ kap beront, majd bő vízzel megmossa az arcát, és bevizezi a haját. Miután kijön kutya módjára rázza le magáról a cseppeket egy kósza hajtincs a statikus nedvességtől a szájához ragad, de ez sem érdekli. Lassan újra leül az ágyra, és leszegett fejjel haját előre buktatva így szól.
- Szóval indulhatunk..! Felállni, még nem áll fel az ágyról a választ azért megvárja. Furcsán szemez időközben a talárral, mintha farkasszemnézéssel akarná eldönteni, hogy felveszi e még valaha.. Kíváncsi rá, merre vezeti az éjszaka, és hogy hol állapodik majd meg. Nem biztos benne, hogy a lány kedvére való helyre viszi majd, de úgy érzi a szemek mögött ott lakozik az a valami, ami egy ilyenfajta estén a hangulathoz kell. De ha téved az sem baj.. majd keres valamit egyedül. Végül is idegenül, egy idegen városban mi lehet ennél önmagában izgalmasabb. Amint mélázik meg sem hallja a másik válaszát, már ha az válaszol, de közben egy korábbi kérdésre, felvetésre tér ki.
- Hát nem is tudom.. a drogokkal, meg az itallal nincs gond, de talán cél lenne az is, hogy valamennyire te is jól érezd magad ma est..
- Vagy nem tudom..  már nem mintha arra akarnék utalni,, de nem is tudom a szavaidból úgy vettem ki az ilyesmi nemigen érdekel..
- Ami a zenét illeti arra, most a legkevésbé sem vágyom.. Mondja ezt olyan eddig nem látott komorsággal, amire talán még a lány sem számított. Végül újra az őszinte kérdő tekintet, és a várakozás.
 
 

[.-= Sajt =-.]

.-= Sajt =-.


Egy újabb rohadt hétköznap, cseppet sem hétköznapi feladatokkal. A szünetem minden egyes pillanata a Cedrahtól való okulással telt, arról nem is beszélve, hogy ez nem csak az elméletben merült ki. Piroskabátos barátom nem állt meg ennyinél, előszeretettel végeztetett el velem munkákat, amit neki kellett volna megcsinálni. Volt olyan is, hogy találkozóra küldött el, járjak el a nevében. Az igazat megvallva azt hittem ez a tény kurvára bökni fogja a csőröm, és előbb, vagy utóbb előtör belőlem újra az állat. De nem, azért tisztában voltam vele, hogy a találkozók alkalmával olyan emberekkel ismerkedem meg, akik később fontosak lehetnek egyes célok elérésének elősegítésében. Az elméleti rész pedig egyre jobban megmutatta, hogyan gondolkodnak az emberek, és miként lehet őket pillanatok alatt kiismerni. Igaz, ezzel soha nem volt problémám, elvégre kiskorom óta ismertem a romlott gondolkodás legapróbb csínyjait, nem kellett bemutatni, mennyire szar, szemét tud lenni valaki, még akkor is, ha az ellenkezőjét mutatja. A reggeli tisztálkodást követően felöltöttem egy hétköznapinak mondható ruhát… egy muglik között cseppet sem olcsónak nevezhető fekete farmernadrág, fekete ing, amelynek ujjait feltűrtem a könyök hajlatáig. Cipő, és meg is van a nyári öltözet. Ma kimenőt kaptam, a csodával határos módon, ezért úgy döntöttem, ha már Londonban szálltunk meg valami idióta üzleti baromság miatt, benézek a Foltozott üstbe.

Utazás.
Érkezés.
Az üst elé érve egy pillanatra megtorpantam, és körülhordoztam a tekintetem a mit sem sejtő, és gyanútlanul sétáló muglikon. Sok barom, azt sem tudja mi zajlik körülötte, halvány fogalmuk sincs semmiről. Kurva szar úgy élni, hogy nem ismered a saját környezeted, ők pedig nem ismerik, nagyon nem. Halovány és gúnyos mosoly jelent meg az ajkamon, fejemet megrázva léptem be a… nem is tudom, minek nevezzem ezt a koszos szart. Mivel mugli sörözőbe nem akartam menni, más nem akadt sajnálatos módon. Illetve mehettem volna puccos trágyákba is, de van kedve a tökömnek smúzolni és tenni a szépfiút, miközben csak egy kibaszott mézsörre vágyom, meg egy rendesebb fajta lángnyelvre. Tény, lehetne valamivel összeszedettebb a kóceráj, de egynek elmegy. Amikor az ember ki akar szabadulni a szállodai szobából, és eltűnni egy kicsit a szemek elől, nincs alkalmasabb hely egy efféle lepukkant krimónál. Lassan sétáltam a sorok között, és akaratlanul is észrevettem egy ismeretlen ismerőst… a férfit, aki illuminált állapotban nekem rontott odalent Roxmortsban… akinek lenyestem az ujját, mert koszos lett az öltözetem miatta. Nem ismert fel, most is be volt állva, mint egy rohadt szög. Ez nem zavartatott különösebben. Amikor rámpislantott, megemeltem a jobbom, majd a mutató és középső ujjammal először a szemeim felé-, majd ráböktem, mintegy jelezvén, figyellek. Szerettem szemmel tartani a környezetem. Láthatóan nem hatotta meg, mert bamba módon körbetekintett… mintha bárki is lett volna a környékén. Szánalmas köcsög.
Leültem.
Intettem.

Miután helyet foglaltam a sarokban, ahonnan szinte az egész alsó szint belátható, megemeltem a karom, hogy a pultos azonnal vakarja össze a tespedt tagjait, és húzza ki a belét az asztalomhoz. Cseppet sem tetszett neki, hogy csicskáztatja egy fiatal, de a vendég az ugye vendég. Főleg, ha fizető. Odaéve igyekezett visszafolytani velem szembeni ellenszenvét, láttam a szeméből. Ismert már, nem egyszer jártam erre. Nem érdekelt, egyszerűen elmosolyodtam, féloldalasan.
- Egy mézsör és egy lángnyelv!
A szavakat követően jeleztem egy hanyag kézmozdulattal, hogy eltűnhet, és ne is lássam addig, amíg nem hozza ki a rendelésem. Hátradőltem a székemen, és figyeltem az igencsak gyér felhozatalt.

[Blaine]

Blaine

A hátsóbejárat ajtaja nyílik nyikorogva, s egy átlagos magasságú, zöld szemű, barna hajú lány lép be, kezében egy kisebb stóc könyv. Egyikük sem iskolai, most nem azért van itt, hogy tankönyveket vegyen, egyszerűen csak itt volt dolga, ám míg szüleinek jelenése van néhány helyen, addig ő unatkozhat a hotelban. A könyvek eme unalom elűzésére szolgálnak. Mikor belép a kocsmába, gyors az órájára pillant, s megkönnyebbülten sóhajt fel. Még van ideje eltüntetni a vásárlás nyomait és még egy ital is belefér idelent. Nem igazán dicsérnék meg Scarborough-ék ha megtudnák, hogy a barnaság a tudtukon kívül és nem mellesleg határozott tilalmukra merészkedett az Abszol útra, hogy zsebpénzét könyvekre költse el, amelyek ráadásul még csak nem is a sulihoz kellenek, noha ennek ellenére hasznosak lehetnek a későbbiekben. Ez azonban egyáltalán nem mentség arra, hogy ilyen időkben egyedül császkál odakint. Ő azonban úgy van vele, hogy ugyan kinek lenne ő útjában és mit akarnának tőle? Nem csak a Halálfalók, de bárki. Olyan helyre meg nem megy, ahol kifejezetten a csinos pofija miatt szállnak rá. Útközben beugrott a Weasley Varázsviccboltba is, csak néhány komolytalan ostobaság beszerzésére. Sosem lehet tudni alapon, hiszen vette már hasznát a termékeiknek. Körbe sem nézve az Üstben viharzik át a most kissé kongó helyiségen, hogy a másik végében, a lépcsőkön tűnjön el. A kedvéért a kilences szobát bérelték ki arra a két napra, amíg kénytelenek itt maradni. Nem az a finnyás fajta, de azért egyszer-kétszer fintorba rándult a szája a tegnapi vacsora során, amikor azért még itt is kicsit pezsgőbb az élet, és a rosszarcú alakok is itt lelnek "menedékre" na meg jó barátságra egy.két whiskey-s üveg társaságában.
Néhány gyors mozdulattal rejti el frissen szerzett köteteit a táskájába, mely köszönhetően a tértágításnak, nem tűnik nagyobbnak, mint volt. A súlya már más tészta, de alig észrevehető. Megesik, hogy nem sikerül tökéletesen a bűbáj, az RBF-vizsgák óta nem használ(hat)ta a pálcáját. A műveletek végeztével ismét elhagyja a szobájukat, hogy mint egy ártatlan kistündér várjon szüleire ott, ahol megbeszélték korábban. Lent. Ahogy a lépcsőket sorjázza lefelé igazít egyet barna tincsein és a ruhájáról is lesepri a nem létező ráncokat. Holott megtehetné, mégsem öltözik kirívóan, egy sportos, kicsit lazább fehér vászon nadrág van rajta, egy keki színű teniszpólóval, fehér vászoncipővel. Haja lazán van lófarokba kötve, visszafogott mégis elegáns.
- Jó napot! - köszön a csaposnak, aki kicsit morcosnak tűnik, de Shayt ez valahogy nem igazán érdekli - Egy vajsört kérnék, gyömbérrel.... - zsebéből előkerül bőr erszénye, előkotor belőle néhány sarlót, majd eredeti szándékától eltérve, nem könyököl fel a pultra, inkább vállát dönti neki, zöldjeit pedig a díszes társaságra fordítja. Semmi érdekes, egy részeg ürge  a pultnál... A férfi láthatóan nagyon belemélyedt az olvasásba, ugyanis egyik karja a pultra támasztva, s homlokával támaszkodik a kézfejére, talán kicsit feljebb. Jól hallható, ahogy hortyog. Ezt a látványt kénytelen mosoly nélkül hagyni. Kicsit megrázza üstökét, és elfordul a helyiség többi része felé. Két boszorkány ül az egyik vaskos oszlopnál, akik fojtott hangon pletykálnak, egy fiatal varázsló az egyik asztalnál olvasgat, italát szórakozottan kavargatva bújja a Próféta hasábjait, a szülei is benne vannak a mai számban. Elidőzik rajta a tekintete, végül aztán tovább halad. Egyszer csak meglepetten tágulnak ki szemei, ajkaira azonban mosoly telepszik ismét, vagy fintor az? Mosolynak tűnik, pedig erősen fintorogni akar.
Blaine...
Ki más váltaná ki a reakciókat. A fúriafüzes incidens megváltoztatott néhány dolgot a leányzóban, név szerint azt, hogy valahányszor látótávolságba került a mardekáros, kicsit zavarba jött. Nem kell megijedni, inkább kellemetlen zavar zavar ez. Hogy miért? Amiatt az arrogáns, önelégült mosoly miatt. Néha rémálmaiban is kísérti. Merően nézi a fiút, talán biccent is felé, tétován toporog egy helyben. Lábai vinnék előre, valahogy a tudata nem akarja a fiú társaságát ezzel szemben valami mégis odavonzaná. Ajkát alig észrevehetően harapja be, végül is sikerül összeszednie magát annyira, hogy mindene a helyén marad és ő maga sem mozdul sehova, zöldjei azonban a zöld roxison maradnak. Keresve a reakciókat az arcán.