Minerva E. Balmoral

Are you looking for trouble?

Minerva Elizabeth Balmoral

xGriffendél  • Godrik  • bajkeverő & bajban •  a variáns

friends/partners in crime. too original fi dem pawdie Természetesen vannak barátaim, felelősségteljes, borkóstolóra is dekantálóval(?) járó, adófizető, erkölcsös barátaim. Sokszor beszélgetek velük, mikor egyedül vagyok, ilyenkor tanácsokat adnak, ajánlanak egy kihagyhatatlan brunch delit, és együtt aggódunk a környék közbiztonságának romlása felett. A létezőek kevesebben vannak, az évek alatt nem kifejezetten vigyáztam rájuk, inkább remek ismeretségek, futó kalandok, a csillagos ég bámulása egy felüljárón kalákában, hirtelen és váratlanul. Ami az azelőttöt illeti, mindenki és bárki: életvidám háztársak, szinte testvérek, csapattársak, a postás, a tejesember. Néha nagyon hiányzik az azelőtt, és csak remélem, hogy neked is. agent whiskey. i'm just a poe boy in a poe world/nobody loves me Köztudott tény, hogy az aurorok nem jutnak pokolra: a mennybe mennek, ahol várja már őket a 72 másik szűz. Kétlem, hogy tömegek percepcióját, prekoncepcióját vagy perspektíváját megváltoztattam volna az évek alatt a rossz ballonkabátról, koffeinfüggőségről, alkalmasságról. Még a jelvény sincs a zsebemben (hogy onnan ellenőröket megszégyenítő életörömmel ránthassam elő) de már az összes közhelyen kávéztam, és nem felejtettem el a fánkot sem. Valami gyermekkori dajkamese azért még elandalít a fegyveres testületekről, igazságról, jogszolgáltatásról. Talán ennek keretén belül ismertél meg, talán nem én szolgáltalak és védtelek, esetleg ki és meg a rossz tapasztalataidat, de őszintén remélem, hogy a döntő pillanatban nem vallottam kudarcot. lovers/players. deepinthemeadow/underthepillow Attól függ, kit kérdezel: apám szerint egy példásan erkölcsös fiatal lány vagyok, míg ugyanez az öcsém szájából valamiért a meg fogják enni a macskái-nak hangzik. Nem mintha lennének macskáim, ez már egy elég vad feltételezése az elköteleződésnek. Persze voltak itt események, futók, bástyák, néhány királynő, király talán. Ha engem kérdezel, az ember véges számú mennyiségben tud csalódni önmagában - és minden legális és illegális gyógyírnek a végére ér egyszer. Utálom a vadvirágos réteket, különösen azokat, amelyeknek a szélén még fűzfa is van. Az előzmények között, a hullócsillagok alatt, felett, között azért vannak szép emlékek is. Mit szólsz egy kávéhoz? Talán valami erősebbhez. Mi itt mind felnőttek vagyunk. enemies/rivals. have the courage to be disliked Hát lehet engem utálni…? Lehet, és kell is, erre pedig ezer és egy ok felemlegethető: elég jó esély van rá, hogy ha a háború óta találkoztál halálfalóval, akaratlanul is közelebbről ismerem, mint szerencsés. Prefektusként nem suhogtattam sűrűn a nádpálcát, de elég sok pontot vesztettem tilosban dohányzásért, valószínűleg többször meg is úsztam, mint amennyiért kedvelhető lennék. A macskám megette a beadandód. Anyám magabiztosan vezethetné a UK's 10 legkeresettebbet, és nem a vidám végéről - én pedig pár évre gyakorlatilag köddé váltam. A megfelelően adagolt önutált népjóléti cselekmény, csatlakozz nyugodtan, utálhatunk együtt is engem minden péntek délután kettőtől fél négyig. blank space, baby. I got a blank space baby/And I'll write your name Lehet, hogy egyik sem, lehet, hogy mindegyik. Azelőtt és azután Minnie sem érezte túlságosan a stranger danger határait, én biztosan nem állok a saját utamba. Talán épp itt az ideje, hogy megismerkedjünk?

Kód:

[center][color=#F6E3CE][font=Segoe Script][size=15pt]
[i]Az ágy közös, a párna nem.[/i][/size][/color][/center]

Barátosném

Ó Drágám, ha annyi galleonom lenne, amennyiszer egymás arcába toltuk a kendőzetlen igazságot, már rég nem gondolkoznék a karrieremen. Borzasztó nagy a pofád, hallod-e?! De valljuk be, ezért jövünk ki ilyen jól. Néha kell valaki, aki, ahogy te fogalmazol: bájosan tud mások lábán állni. Te pedig aztán még tűsarkút sem félsz venni, akármennyire is bántja a szemem, ahogy tipegsz benne.
Szóval igazából azt kell mondanom hálás vagyok a barátságszerű képződményért, amivel becses személyed megajándékozott. Egészen pontosan nem merném ráhúzni a barátság címkét a kapcsolatunkra, mert hát azzal elismerném, hogy kedvelem az egoista mivoltodat kisanyám, de azért mélyen, az elcsökönyösödött lelkem legeldugottabb sarkában, valami ilyesmi vagy nekem. Egy mindig visszatérő bumeráng, aki először jól orrba vág, de aztán rájössz, hogy igazából mégis csak te voltál a hülye, mert szarul dobtad el, és már rögtön mehet is tovább a játék.
Nagyra becsülöm a bántóan őszinte megnyilvánulásaidat, jó tudni, hogyha valaki véleményére vagyok kíváncsi, rád mindig számíthatok.

Legjobb Bajkeverő Barátnő

Te nem vagy épeszű, remélem tudod. Az a rendkívül érdekes, hogyha ketten vagyunk, én sem vagyok az.
Milyen régen is vagyunk barátnők? Talán elsős köröm óta viszel bele a bajba gátlástalanul, hogy aztán meglepett arccal nézhesd végig, hogyan szépítek a helyzeten. Nélküled feleannyi (inkább semennyi) csodás büntetőmunkában sem lehetett volna részem.
Mit mondhatnék még, csillagbogár? Maximum annyit, hogy nélküled már biztosan megőrültem volna, ugyanis senkinek nem tudom olyan jól felvázolni a problémáimat mind neked, sőt...senkivel sem tudok olyan jókat nevetni a semmin vagy éppen mások ballépésein. Remélem tudod, hogy nagyon szeretlek, még akkor is, ha "elfelejtek" válaszolni a leveleidre vagy néha kissé keresetlenül fogalmazok a férfiakkal kapcsolatban az életedben.

          Első alkalommal mikor megláttalak, gyanakodtam rád, hogy mégis mit szeretnél azzal a masinával a kezedben, de aztán elkezdtünk beszélgetni és egyre inkább úgy éreztem, személyedben egy olyan partnerre találtam, akit régóta kerestem. Nem kell félnem tőle, hogy mit mondok, elég sok mindent tudsz már rólam, ahogy én is rólad. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas meglepetés lesz az iskolában az első találkozásunk, hiszen muglik vagyunk egymás számára.
          Addig is igyekszem majd legyőzni a nyomodban járó balszerencsét, és tudom, ennek köszönhető az is, nem vagy ártatlan. Egyszer biztos eljutunk majd oda, hogy nem kell a hátunk mögé nézni. Hogy a háborút, a családot és minden mást magunk mögött hagyhassuk.
          Tudom, hogy köztünk olyan kapcsolat kezd kibontakozni, ami túlmutat egy diák-tanár kapcsolaton, egy baráti kapcsolaton is, és ezért olyan megfoghatatlan a számomra. Bármikor szükséged van rám, csak szólj, és ne hagyd Leonnak, hogy mindenféle ostobasággal tömje a fejed.

[Vörösben tündöklő, hamvas szépség!]

Vörösben tündöklő, hamvas szépség!

Önnek ajánlva, tiszta szívemből...

Mondja kedves Minerva kisasszony, melyik öltözetet választotta végül a nagy alkalomra ? Remélem nem sértettem meg kegyedet a  hirtelen felindulásomból adományozott ajándékommal de jobbnak láttam, ha én állom a számláját. Illetlennek tartottam a sietségemet, kérem bocsássa meg nekem!

Nem is sejti mennyire mélyen belevésődött az emlékeimbe az a nap, mikor kedvesen a vállamra csúsztatta meleg és puha kezét. Érintésének lágysága minden sebemet összeforrasztotta... Hamvas arcát és illatos haját sosem fogom elfeledni, ha úgy érzi tudná még a társaságomra pazarolni az idejét,  küldjön egy baglyot és látogasson meg! Bármikor szívesen látom vendégül a birtokomon, több mint 10 szoba közül választhat ha esetleg társalgásunk az éjszakába nyúlna...

Tisztelettel és csodálattal: Cain Angifilus

Barbie is just a doll.

  Jesszus, Barbie… ha te nem rontanád itt a légkört az idegesítő kopogásoddal, meg azzal a beképzelt vigyoroddal, amivel végiglejtesz a sulin, mint valami kifutón… ja nem, várj, akkor sokkal kevésbé kapnék hányingert, ha meglátlak a házunk asztalánál, vagy meghallom a hülye röhögésed a klubhelyiségben.
Igazából nem értem, mire fel vagy olyan nagyon magaddal, a vak is látja, hogy magasabbra nyújtózkodsz még a ló termeted mellé, mint kellene, de valamiért senki nem szól érte, hogy az egód lassan nagyobb lesz még annál az üvöltő hülyeségnél is, hogy prefektust csináltak belőled.
 Azt mondod, megbüntetsz? Ne röhögtess, Barbie, kit érdekel, mennyire hiszed magad játékosnak. Baromira kívánom, hogy az élet megtanítson arra, hogy a népszerűséged és a kis taktikáid nem mentenek meg attól, hogy rájöjj, mi is vagy valójában: a kívül csillogó, belül rohadó alma.

Ripacs

Fura egyébként, de sosem barátkoztunk össze. Pedig Aberdeenben nem sok boszorkány van, pláne nem Roxfortos. És tulajdonképpen már a Roxfort előttről is ismerjük egymást. Valahogy azonban nem tudtam nagyon mit kezdeni ezzel a ripacskodó, feltűnősködő stílusoddal. Te teszel róla, hogy mindig mindenki odafigyeljen rád, és játszod a bálkirálynőt. Én meg ebből sosem kértem, köszönöm. Ilyenkor meg jön tőlem a szemforgatás, hogy jaj, ne, már megint? Anya persze boldog lenne, ha a lánya lennél. Lenne kivel kijátszania magából a kozmetikust.
Utálni nem utállak ezért, nincs okom ilyesmire. Biztos van benned valami, ami szerethető, amiért ennyire népszerű vagy. De a kviddics pályán majd meglátjuk, melyik Aberdeeni hatodéves a jobb.

Szeszélyes hurrikán

Pontosan ilyen vagy te. És voltál is mindig, nincs hát min csodálkozni. Jössz, majd mész és, hogy közben hány ember lábára tapostál rá, az egy fikarcnyit sem érdekel téged. Ha valaki mégiscsak megszól, egyszerűen csak elintézed egy laza mondattal és bűbájos mosollyal. És ez jól is van így. Ettől vagy te, az a valaki, aki bármilyen ócska bulit képes fergetegessé változtatni. De ami ennél is fontosabb, bármilyen bús arcra vidámságot sugározni.
Szerintem. Aki mást mondd annak a véleményére ne hallgass. Mindenki hülye, tisztelet a kivételnek, csak mi vagyunk ép eszűek. Vagy épp fordítva?
Lényeg, ami lényeg Minerva örök (ahogy a cigaretta is). És kívánom, ha véletlen tüdőgondok közepette készülnénk a halálra, akkor a mungóban melletted fekhessek, hogy együtt szívhassuk el az utolsó szálunk.
Jó, azért remélem sokáig élünk… És sokáig dobod még fel az én vacak napjaimat.
Mert az én életemben ez vagy te; a hurrikán, aki elsöpri a vihart és felfesti a napot az égre.

Na jó, nem bírlak

Lehet, hogy kicsit két-dudás egy csárdában effektust élek meg veled, de néha már a hátamon feláll a szőr, ha csak meghallom a hangodat órán. Elképesztően idegesítő tudsz lenni, nem tudom tudsz-e róla! Mármint persze kedves vagy de anyuci, ne azzal akarjál már nagylány lenni, hogy kihágásokat teszel. Tényleg nem tudom megmagyarázni igazából mi idegesít benned, de bírlak, egyszerűen sok vagy nekem. Valamiért úgy érzem, mindig mindenhol ott vagy és felfordul a gyomrom! Amúgy evés közben is folyton jár a szád?!

HAT! HAT ÉVE VISELLEK EL! ÁHHH!!

Csak a múlt

Régen, még a balesetem előtt, mikor még sokkal inkább olyan voltam, mint te és ti most, akkor egészen jóban voltunk. volt, hogy poénból kézenfogva járkáltunk a folyosón, csak hogy levakarjunk pár alsóbbévest, akik mikor melyikünk után kajtattak epekedve. Jól éreztem magam veled, szerettelek, legalábbis, mint barátot, és hiányoznak azok az idők. Sajnos ma már nem illenék a társaságodba, úgyhogy leginkább csak csendesen, lesütött szemmel köszönök neked, s közben belül a múltat siratom.

Egy lány a másik házból

Nem ismerlek, csak látomásból, de amikor rám nézel, látom a szemedben, hogy nem tűrsz el. Nincs baj, nem vagy ezzel egyedül, sokan vannak még előtted a sorban. Azt mondod nem vagyok normális? Ez sem elég eredeti. Nem tudok rólad semmit, egy arc vagy a külvilágból, aki, tudomásom szerint, a "népszerűség" medencéjében lubickol. Tudom milyen az ilyen. Akár egy hullám, mindenkit elsöpör. Ki kell viszont ábrándítanom téged: én nem vagyok a tengerben, nem is voltam, nem is leszek.

                               


          Mikor először szót váltottunk egymással, még nem sejtettem, hogy valaha közelebbi kapcsolatba kerülünk. Véletlenül a te pennádon kezdtem el gyakorolni a bűbájtant, és mikor megszólítottál, akkor sikeresen el is törtem. Nem kiabáltál, nem szitkozódtál, még csak mérges sem voltál, mégis kerültelek amennyire csak tudtalak. Azt hiszem, az egyik kviddics meccs után tört meg ez az időszak. Én a klubhelyiségben voltam, te korábban jöttél vissza a többieknél. Máig nem tudom miért, de úgy gondolom, nem volt véletlen. Akkor teljesen másnak láttalak, mint első alkalommal. Már nem voltál az az ijesztő idősebb diák, akinek hittelek.
          Onnantól kezdve, ha nem is töltöttünk együtt sok időt, jókat beszélgettünk, segítettél a tanulásban, és egyre jobban mélyült a barátságunk is. Mindig próbálok időt szakítani rád, ha máshogy nem levél formájában, és talán úgy alakul az életünk, hogy elsodródunk egymástól, a közösen szerzett emlékeket már senki sem veheti el tőlem. Sokat tanultam tőled, a tanulmányaim során éppúgy, mint a való életben. Biztos vagyok benne, hogy lesznek még közösen szerzett emlékeink bőven, hiszen az élet homokra sohasem folyik le, csak meg kell fordítani azt a homokórát, és minden folytatódik ott, ahol abbamaradt egy pillanatra.

Egyéb

Sokáig nem voltál senki, csak az a lány, aki egy csomó pontot elvitt előlem az órán, amikor pont egy olyan nehéz kérdésnél jelentkezett kicsit előbb, amit én is tudtam. Bosszantó, de nem mondanám, hogy emiatt bármi negatívat éreztem volna feléd. Igaz, pozitívat sem. Azután jött a háború.
Nem ismertelek meg jobban, de megismertem valakit, aki közel áll hozzád. Nem mondom, hogy anyád és én közeli ismerősök lettünk Voldemort szolgálatában, de eleget láttam belőle már, hogy ne is akarjak ezen változtatni. Nem volt a legromlottabb abban a társaságban, de nem is igazán lógott ki közülük.
Nem ismerlek igazán, Balmoral, de azt tudom, hogy büszke lehetsz magadra, amiért te más lettél. Kevesen vannak, akik ilyen háttérrel képesek jó emberré válni. Talán te vagy a legjobb példa rá, hogy mindenki hazudik, aki családnév vagy vér alapján próbál megítélni egy másik embert.

A rokonság kevésbé őrült tagja

Minerva Elizabeth Balmoral, téged ismerve nagyon szívesen ott lettél volna, amikor anyám úgy nézett rám egy reggel, hogy azt hittem, rájött néhány ifjabb kori stiklimre... Nem mintha lenne ilyen persze, talán még nálad is ártatlanabb voltam, de hogy a tárgynál maradjunk, történelmi pillanat volt a kerék feltalálása óta, ez volt ugyanis az a bizonyos, amikor az öcsém közölte vele, hogy megkeresett téged, te pedig nemhogy nem tartottad magad az eredeti elképzeléshez, miszerint a fasorba sem kerülsz, jöttél lelkesen, és még van képed franciául is beszélni. Sajnálhatod, tényleg, szerintem aznap még kávéra sem kellett néznem ahhoz, hogy ébren maradjak, kárpótolt érte az a villámokat szóró szempár, drámában sem látsz jobbat.
Az másod-unokanővéred vagyok, vagy mi, de hát a címek amúgy sem számítanak semmit, látom magunkat a vigyorodban, az érdeklődő tekintetedben, és Leonnal ellentétben nem is érzem kötelességemnek, hogy megvédjelek vélt vagy valós árnyékoktól - nevetek veled, azon túl is, hogy tudom, ez anyámat még jó darabig felhúzza, de nem leszek ott, hogy elkapjalak, annál inkább akkor, amikor el akarod mondani valakinek...

Küldöm nagynénédnek...

Levetkőzve a gátlásokat, a lelkem szabadon szárnyal
A bájjal, a nyállal megkent alibi dumával
Kapcsolatot próbálok teremteni a szép száddal
Csak bátran, Már épp eleget vártam
Én múltban hibáztam, igen, olykor mellé nyúltam.
Lelkem szótlan sóhaja most ismét robban.
Minden pillanatban itt a vágy az agyamba kavar.
Csak egy pillanatnyi elmezavar.
Remeg a gyomrom, az agyam talán mást akar.
A lepel mögött a tested is talán mást takar.
Ezermillió kétely, gyógyulatlan sebek között még is
Van most Neked ebben a pillanatban még hely.
De kétlem, hogy elérkezettnek érzem az időt,
Hogy előtted az énemet teljességében a felfessem,
De az első lépéseket mégis megteszem...ja.
Ez nem illedelem, hanem vad vonzalom,
Rólad a szemem le se veszem.
Önzetlenül akarom, a részemet kiveszem
Nem tagadom, hogy örülök, hogy boldoggá tesz
akár egy percre itt a vonzalom,
...................Tudom, hogy akarom.
Hallgatnivaló