Williamson "Rezidencia"

> I see it all the time, the feel is always there, just frozen in your mind, from inside.

+18

Annak ellenére, hogy világéletemben tartottam a nemiség minden formájától és a meztelenségtől is, most mégis engedelmesen simultam Morgan karjaiba a lehető legkevesebb anyaggal takarva testem, amivel csak lehetséges. Természetesen nem állítom azt, hogy nincs bennem félsz, de valahogy még ez is izgalmassá és kellemessé válik a helyzet sajátosságától. Eleinte kissé passzív vagyok, hiszen nekem ez a közeledés pont olyan ismeretlen, mint amilyen meglepő, aztán valahogy kikerülök a blokkolt állapotból.  Az a mosoly újra és újra levesz a lábamról, alig hallom tőle, amit mondani akar, meg kell erőltetnem magam, hogy értelmezzem szavait. Olyan, mintha valamiféle köd szállt volna az elmémre, ami korlátozza annak működését, ugyanakkor az érzékeimet a sokszorosukra erősíti.
-Azt hiszem ezt nagy nehezen még eltudnám viselni.
Az utolsó szót már alig tudom kimondani, hiszen Morgan ajka villámgyorsan tapad az enyémre. Belül ujjongok, ez a pillanat még ezerszer jobb, mint valaha is elképzeltem. Az érzés végigborzongatja mindenem,a csókkal kapcsolatos félelmeim gyorsan elpárologtak, hamar rájövök mit kell tennem, engedem, hogy nyelvünk találkozzon. Ennek hatására már a testem minden pontja egyszerre zsibbad és bizsereg, mikor az ajkamba harap finoman belemosolygok a csókba és hasonlóan cselekszem. Úgy látom ez épp annyira élvezetes számára, mint amennyire meglepi.
Ahogy a kezével gyengéden és lassan felfedezi a testem, hirtelen minden ruhát soknak érzek, mindent, ami elválaszt tőle, szokatlan számomra, hogy ennyire vágyom a teljes meztelenségre, a kitárulkozásra. Egy szenvedélyes csók közben, a sok közül, hirtelen a nyakába kapaszkodom, és még közelebb húzom magamhoz, érezni akarom minden rezdülését. Az ujjai kisvártatva érzékeny területre érkeznek, az ajkunk elválik,ütemtelenül zihálok, egyik lábamat a dereka köré fonom, hogy jobban hozzám férhessen.
Hirtelen pillantásom a nagyjából szemben lévő tükörre téved, saját magammal nézek farkasszemet ebben a rendkívül intim pillanatban. Önidegen vagyok a saját szememben, egészségesen rózsás arcommal, csókoktól duzzadt ajakkal és azzal az idegen, vággyal teli tekintettel, mégis tetszik a látvány, ahogy ritmikusan mozdul a testem az érintések nyomán. Közben kezeimmel Morgan puha haját, majd izmos hátát simítom végig, ezután pedig hosszú körmeimet finoman a csípőjébe mélyesztem és áthatóan a szemébe nézek, hogy jelezzem, még ennél is többet akarok.

"Amikor egymásban elveszünk
kettőből egy leszünk"

+18

Bár a Hollóhátra jellemző a megfontolt, okos életmód, azért én ebben tudok kivételt jelenteni. Persze, a különcség is jellemző ránk, ez pedig nagyon eltérő jellemeket is hozhat egy házba, mint esetemben is. Én, ha egy esemény sodra elkap, többször cselekszem ösztönösen, mint gondolkodnék el. Jelen pillanatban pedig a legkevésbé sem mondható, hogy gondolkoznék bármin is, legfeljebb azon, hogy mit kezdjek a karjaim közé röppent "madárkával". - Kénytelen leszel madárkám, kénytelen leszel. - válaszolok neki kuncogva, hiszen érezheti, hogy ha elkap a gépszíj, akkor bajos megállítani, vagy más belátásra bírni. Ez nem az az életkor, amikor valaki némi kihagyás és "böjtölés" után önmérsékletet tudna tanúsítani. Aila pedig olyan vászon, amire úgy alkothatok, ahogy jól esik s ennek a célja nyilván az, hogy maradandó és jó élményt adjak számára, hogy a "még" legyen számára a motiváció. Ez jelenti az én örömömet is s ennek érdekében cselekszem most is. Következő logikus lépés a csók, aminek a ritmusát őszinte örömömre gyorsan felveszi Aila, kellemesen gyorsan tanul és ösztönösen cselekszik ajkaink és nyelveink édes táncában és csatájában. Sőt, még az apró harapásokat is viszonozza őszinte, de örömteli meglepetésemre s ezt kis kuncogással, meg nem épp ártatlan cirógatással jutalmazom. Bár az események gyorsan pörögnek, a tempóban van fokozatosság és szoktatás, ahogy lassan veszem birtokba a vörös lánykát. Érzem, hogy húz magához, hogy a teste már most is többet követel, amit én készségesen meg is adok számára, de csak fokozatosan. Első fokozat kezem ismerkedő érintése és bolyongása. A második pedig az, hogy céltudatosan tér az érzékenyebb területre s elégedett örömmel hallom meg Aila hangját fülembe muzsikálni. Vágytól fátyolos tónusa, a belőle sugárzó elemi nemiség csak még nagyobb hatással van rám és törleszkedésének hála megérezheti ennek kézzel fogható bizonyítékát is ágyékomon... lábának feltárulkozó mozdulata, a simítása derekamon csak még nagyobb boldogságot jelent, a jutalma tudatosabb, határozottabb ténykedés ujjaim részéről. Jólesően szisszenek fel arra is, ahogy megérzem körmeit bőrömön s amikor szemébe nézek az abból sugárzó mohóság mosolyt csal ajkaimra. Hát legyen... felsiklik kicsit kezem, de csak azért, hogy aztán lefelé haladva a fekete csipke anyag alá hatoljon és először érezze meg ténylegesen Aila ölének tapintását, és folytassa a korábban megkezdett incselkedő játékot. - Mintha alkalomhoz öltöztél volna... - utalok fehérneműire, melyek azért kellemesen hatnak a vizuális összkép tekintetében, nem egy nagyi bugyiban feszít itt. Hangom kaján kissé és vággyal teli s nem tudom megállni, hogy utána ne harapdáljam, ne csókoljam Aila fülét, ajkait, nyakát, míg mutató és középső ujjam azon fáradozik, hogy kitapasztalja mi is jó a vöröskének. - De bármilyen dögös is vagy így, fájdalom, nem maradhat rajtad... - teszem végül még hozzá, mert az Aila szemeiből sugárzó mohóság motivál s tudom, hogy ez se lesz már elég. Ezért hát időlegesen abbahagyom kényeztetését, hogy rövid úton pontot tegyek a fehérnemű kérdés végére és eredményként egy meztelen leányzó álljon előttem, akit ismét pofátlanul megnézek magamnak. Csakhogy itt nem iga a kitétel, hogy mindent a szemnek és nem is akarom magam távol tartani, így újfent akcióba lendülök: felültetem a vöröskét a kád szélére és úgy csókolok végig ajkaitól indulva a testén. Miután nyakát odahagytam keblein azért elidőzök kicsit jobban. Korához képest nagyon is kellemes,már kész formákkal rendelkezik Aila, ezt meg kell állapítanom s nem is habozok ezért elidőzni itt, lágy csókokat, apró szívásokat és harapásokat kiosztva. De ez se tart örökké, mert végül csak délebbre indulok s elérem hasát, majd alhasánál picit felnézek szemeibe. - Nézd magad a tükörben. - adom ki a huncut "utasítást" majd folytatom csókjaim útját, hogy végül lábai közé érjek és már nyelvem váltsa fel ajkaimat az érzékeny területen. Remekül szórakozom, teljesen elememben vagyok, ez pedig nagy gyengédséget, odaadást és figyelmességet eredményez tevékenységem közben.

> Watch you weight your power, tempt with hours of pleasure.

+18

Korábban azt gondoltam mindent tudok az emberi testről. Órákat töltöttem könyvtárakban, otthon apám könyvtárszobájában és olvastam, olvastam megállás nélkül. Ezért lehetséges, hogy  tisztában voltam a ténnyel, miszerint egy általános sejt, örökítőanyagból, sejtplazmából,mitokondriumból és sejtközpontból áll, ezeket természetesen a mai napig meg tudom nevezni, akár latinul is. Annak is teljes tudatában voltam, olvasmányélményeim alapján, hogy a szexualitás minden lény számára ösztön, vagyis ha mind a külső, mind a belső feltételek fennálnak az egyed a génjeibe kódolt szexuális viselkedést kell, hogy tanusítsa. Sok mindent tudok, nem igaz?
Mindennek ellenére most mégis úgy érzem, hogy ismeretlen számomra a saját testem, mindazonáltal Morgan szinte ösztönszerűen érzett rá arra, hogy mire is vágyom pontosan. Minden egyes újabb érintés, újabb adag forróságot eredményez, ami édesen árad szét a testemben, minden egyes csók után bátrabb vagyok, egyre szenvedélyesebben, hevesebben viszonzom őket, ami érezhetően és láthatóan élvezetet okoz Morgannek. Ahogy érzem ágaskodó férfiasságát a fedetlen derekamnak nyomódni, akaratlanul is szélesen elmosolyodom.
Egy ideje már nem küzdök önmagam ellen, az agyam felmondta a szolgálatot, hagyom, hogy a testem a lehető legszabadabban reagáljon minden érintésre, lebegek ebben a gondtalansággal és élvezettel teli közegben és talán életemben először nem rontom el az élményt folyamatos aggódással vagy apró hibák keresésével.
Minden pillantásomból olvas, így hamarosan magasabb szintre emeli a kényeztetésem, ami éppen olyan jól esik, mint amennyire az első néhány másodpercben szokatlannak érzem. Hamarosan azonban belefeledkezem, kontrollálatlanul sóhajtozom, ezért nehezemre is esik válaszolni.
-Sosem lehet tudni...mikor következik be az a bizonyos...alkalom.-zihálom szaggatottan közvetlenül a fülébe, majd a mondat végét elhadarva, gyengéden a nyakába mélyesztem fogaimat.
Rövidesen előzetes vágyam is teljesül, a meztelenséggel kapcsolatban. Ahogy vetkőztet, nagyon régóta először nem érzek semmiféle szégyenérzetet, kivételesen büszke vagyok a tényre, hogy nem csak az elmém, de a testem is fejlettebb valamivel , mint kortársaimnak. Hívogató mosolyt villantok Morgan felé, ahogyan hátrasimítom derékig érő hajam, hogy mindenemet kellőképp megszemlélhesse.
-Azért remélem így sem vagyok taszító látvány.-jegyzem meg színlelt  nyugtalankodással hangomban. Szerencsére nem teketóriázik sokat, így mire feleszmélek már a kád szélén ülök. Elmosolyodom, úgy tűnik Morgan igazi profinak számít abban, hogy kihasználj a kínálkozó lehetőségeket, sikerül is elérni, hogy alig kapjak levegőt. A mellkasom hullámzik, a pulzusom az egekben és minden újabb csókkal  arra késztet, hogy mégtöbbet akarjak. Az ágyékomban tapasztalt sajgás pulzálássá erősödik. Mikor a tekintetünk találkozik már az alsóajkam harapdálom a vágytól.  Morgan úgy rendelkezik, hogy a tükörből kövessem az eseményeket, amire engedelmes jó kislányként rá is bólintok. Nem tudom, hogy a látvány van rám nagyobb hatással, vagy az ahogyan hatalmat gyakorol felettem. Élvezettel veszem szemügyre, hogy érzékeny bőrömön a harapások miatt máris apró, de jól észrevehető nyomok találhatóak, éppen végigsimítok az egyik parányi szívásnyomon a jobb kulcscsontom környékén, mikor megérzem Morgan forró nyelvét. Ez eddigi lüktetés most robbanásszerűen parázslik végig a testemen, hangosan nyögdécselni kezdek és hagyom, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.

+18

Bizonyos értelemben egy másik Ailát ismerek most meg. A helyzetnek köszönhetően ösztönös énjét, fizikai lényének leglényegét láthatom kibontakozni és köthetek vele szorosabb ismeretséget. Tetszik amit tapasztalok. A távolságtartás és félénkség, hűvös zárkózottság, ami olykor jellemezni tudja, most teljesen elolvadt, hogy a beszélgetéseinkből megismert cserfesség, a szópárbajok merész és frappáns Ailája megmutassa, képes ugyan ezekre a testiség terén is. Gyorsan és ösztönösen tanul, ami tetszik. Hamar hozzáidomul ahhoz a pár év tapasztalathoz, amivel én rendelkezem. Nem sok az a három év, ami előnyöm van ebben, de a mi mértékeinkkel mérve lényeges, hiszen így kezdeményezőbb tudok lenni, de, mint érzem csókjain és érintésein is, a "távolság" hamar és gyorsan áthidalható lesz, mert a vöröske bizonyos értelemben kezd elszabadulni. Így készségesen engedek követelésének, ami még többet akar s új szintre emelem az eseményeket. - Akkor te erre az alkalomra vártál? - kérdem kicsit kuncogva, mert kellemes meglepetésként ér a gondolat. - De innentől kezdve 24 órában készen kell állnod madárka... - jegyzem meg továbbra is kuncogva, majd inkább édes sóhajaira koncentrálok, melyeket én idézek elő s ez büszkeséggel tölt el, gyengéd harapására pedig elégedetten morranok egyet. Itt pedig eljutok arra a pontra, amikor nekem sem elég a jelenlegi helyzet, így megfosztom maradék "tollazatától" is madárkámat, hogy elégedetten szemléljem meg s elismerően bólintsak szégyentelen mosolyára, kihívó gesztusára, mely igényeli figyelmem. - Épp ellenkezőleg, varázslatosan kívánatos vagy. - adom meg a választ játékos kérdésére s így is van. Vörös haj, lágy, alabástrom bőr, hívogatóan szikrázó világos szemek... igazi északi szépség a maga hamvas üdeségével, testének lágy, de kecses vonalvezetésével, az első virágzásába lépett nőiességével. Nem bírok már tétlenül állni, cselekednem kell, így határozottan folytatom az eseményeket és nem állok ellen tovább a késztetésnek, hogy birtokba ne vegyem ezt a virágszálat. Ajkaim és kezeim bejárják testét, először is különös figyelmet fordítva immár szabaddá vált kebleinek, melyek kellemes méretekkel bírnak és hívogatóan peckesen emelkednek-süllyednek a lány légzése folytán. Ezzel mintegy előkészítem azt, amire készülök, merthogy utána megindulok lefelé, hogy újabb örömökhöz juttassam a lányt. Nyelvem lágyan és kínzóan lassan érinti ölét és kezd kényeztetésébe. Hosszanti és körkörös irányban egyaránt bejárja az érzékeny területet, apró szívásokat és harapásokat is keverek ehhez s az intenzitással és a tempóval is játszok. Élvezettel teszem, hiszen nem is kicsit pörget, ahogy Aila hangja betölti a teret és a fülembe muzsikál. Végül pedig egy, majd két ujjam is óvatosan bevetem a játékba, megbizonyosodva ezáltal abban, amit eddig is tudtam, hogy a lányka még bizony érintetlen. Épp ezért mérhetetlenül óvatos és gyengéd is vagyok vele. - Mit is csináljak veled... - morzsolom el a kérdést, hogy a lány is hallhassa hangos gondolkodásom. Nem határozatlanságom bizonyítéka ez, hanem hogy lehetőséget kínálok neki arra, hogy együtt kormányozzuk ezeket a felfokozott kedélyállapotú perceket.

> I watch you taste it
I see your face
And I know I'm alive
You're shooting stars
From the barrel of your eyes
And it drives me crazy
Just drives me wild

Mindig más voltam. Hideg, majdhogy nem rideg, távolságtartó és elutasító. Az emberek körülöttem azért adták fel a szándékot, hogy közeledjenek felém, mert én magam akartam elérhetetlennek látszani. Azt gondoltam, hogyha valaminek még a halvány gondolatával sem játszom el, akkor a be nem teljesülése sem ráz majd meg. Így viszonyultam Morganhez is, ellenkeztem még az ellen is, hogy árulkodó pillantásokat vessek rá, egyszerűen elnyomtam a felé irányuló érzelmeimet és vágyaimat. Most azonban teljesen megváltozik a habitusom, az enervált, merev énem helyére átkerül egy attraktív,vad és érzéki személy, aki nem ijed meg a helyzet hozta változásoktól, sőt, úgy alakítja a dolgokat, hogy a lehető legjobban érezhesse magát. Ez az énem kizárólag azért képes megmutatni magát, mert biztonságban érzem magam. Megbízom Morganben, azt hiszem előtte már semmi szégyellnivalóm nem maradt.
Látom, hogy mennyire meghökkentő az információ, miszerint erre az eseményre vártam.
-Meglehet-mosolyodom el két kéjes sóhaj között. Meglep, hogy mennyire nehéz elvonni a figyelmem attól, amit éppen művel és normális gondolatokká gyűrni a fejemben a kósza szavakat, kifejezéseket.  Világhírű koncentrációs képességeim csúnyán kezdenek cserbe hagyni, minden idegszálam ugyanarra összpontosít, a Morgan iránti vágyra.
-Huszonnégy óra?  Ez kiválóan hangzik.-lehelem, majd a reakciója apró harapásomra, megint teljesen elvonja a figyelmem. A hang, amit kiad állatias és valószínűleg akaratlan is, éppen ezért izgat fel annyira, ugyanilyen hatással van rám az arckifejezése, miközben meztelen testemen legelteti szemeit. Büszkeséggel tölt el, hogy nem sokáig képes visszatartani magát, a tekintete mindent elárul, mielőtt megérintene, miután megteszi…nos alig vagyok képes szavakba önteni a rám törő érzések sokaságát. Nyelve nyomán egyszerre válik mindenem libabőrössé és vészesen, izzóan meleggé. Nem tudom már kontrollálni a mozdulataimat sem, engedem, hogy a testem tegye a dolgát, hogy a csipőm megmozduljon és, hogy mélyről jövő sóhajokkal keveredő, számomra különös hangok hagyják el ajkaimat.
Lángokban áll mindenem, nem csodálom, ha Morgan is érezné, hogy milyen rendellenesen forró lettem az érintéseitől, amikből egyre inkább többre vágyom, mikor pedig aziránt érdeklődik mit is csináljon velem, nem kell sokat gondolkodnom a válaszon.
-Hmm…először is, azt hiszem túl sok ruha van rajtad.-állapítom meg, mintha legalábbis specialistája lennék a dolognak, majd hevesen és szenvedélyesen megcsókolom, így adom tudtára mire is vágyom pontosan, miközben lassan kigombolom a farmernadrágját.

+18

Hirtelen és hihetetlen fordulatot vett ez a nap, annyi biztos. De ha így alakult, akkor nem gondolkodom, inkább csak megélem. Tetszik Aila eddig ismeretlen oldalának megnyilatkozása, bizalma, melyet így sugall felém. Boldog vagyok, hogy ezt velem osztja meg és hálás is ezért, épp ennek okán akarom maradandó, boldog élményekkel megajándékozni. Kéjes sóhajai pedig nekem jelentenek ajándékot. Már önmagában is imponáló, hogy az oly hűvös lány ajkairól ezeket elő tudom csalni... - Helyes, meglátjuk milyen az állóképességed! - kuncogok szavaimat követően, majd tettére elégedett hangok hagyják el ösztönösen a torkom. Nem szégyellem, hogy mi tetszik, mi az ami jól esik. Teste és meztelensége is tetszik, nem is kicsit van rám hatással... olyannyira, hogy neki is állok őt kényeztetni úgy, ahogy eddig még nem lehetett ilyesmiben része, és hatásos is a dolog. Nem kell sok idő, hogy érezzem forrósodni a hangulatot és a teret vágytól tocsogó hangja betöltse. Csípője is önkéntelen mozgásba kezd, amit elégedetten nyugtázok. - Ezt könnyű megoldani. - jegyzem meg széles vigyorral és hagyom, hogy cselekedjen, de segítem is a folyamatot, így nem kell sok, hogy a nadrág és a boxer is lekerüljön és egy száll semmiben álljak előtte, felfokozott állapotom bizonyságával. - És másodszor? - kérdem kaján hangon, majd viszonzom a csókot. Direkt nem értem el ezzel a szándékát, kíváncsi vagyok, hogy a hirtelen jött, ösztönlény Aila mit fog mondani és cselekedni... érdekes kísérlet. Na persze addig is hangulatban tartom odalent járó ujjaim segítségével...

> I wanna feel you in my bones...

+18

Mikor is döntöttem úgy, hogy Morgannel szeretném elveszíteni a szüzességem? A tudatalattim nagyjából a tavalyi év tavaszán, kezdte a furcsa gondolatokat keringetni az agyamban. Tudatosan? Nagyjából fél órája hoztam meg ezt a fontos döntést. Határozottan szokatlan számomra, hogy egy ilyen jelentős kérdést illetően nem is hagyok magamnak napokat a gondolkodásra, de ezúttal pontosan tudom, hogy az első intuícióm kell követnem. Így teszek végig.
Ezért hagyom megmozdulni a testem, kifejezni, hogy nagyon is élvezem, amit csinál. Képes vagyok mellette felszabadulni, ezt pedig nem sok emberről mondhatom el. Rajta kívül nagyjából egy hímnemű személyről sem. Minden mozdulata arról árulkodik, hogy ismer, mégha testi érintkezés eddig nem is nagyon történt köztünk, főleg ilyen irányú nem. Soha nem is törekedtem, hogy efféle közeledést váltsak ki, értelmetlennek találtam, de most minden megváltozott. Nem állítom, hogy ez az új sóvárgás, vagy akár a vágy segít tisztán látni, de leegyszerűsíti a dolgokat.
Mikor a segítségemmel lekerül róla minden ruha, a bátor, féktelen énem visszahúzódik, hogy hagyjon némi időt a visszafogott, elemző Ailának, utóbbi pedig nem kicsit jön zavarba. Belepirulok a látványba. Nem lep meg, nyilvánvalóan tisztában voltam eddig is a férfi test anatómiájával, de élőben mégis más. Kissé elhúzódom Morgantől, hogy jobban szemrevételezhessem, közben zavarom árulkodó jeleként csavargatni kezdem a hajam, ami újra eltakarja a felsőtestem nagy százalékát. Be kell valljam megijedtem, de semmi kedvem elmenekülni, hisz látom a célt…nehéz is lenne nem érszrevenni. Ezen gondolatok után egy kissé ártatlan mosolyt küldök felé és közelebb lépek, hogy kezemmel felfedezhessem teste számomra új részeit. Közben persze a lehető legközelebb simulok hozzá és a nyakát, fülét harapdálom nagy örömmel.
-Másodszor?  Őrülten kívánlak!-súgom a fülébe és közben sokatmondóan rebegtetem felé szempilláimat

+18

A hangulat teljes mértékben felfokozott és valóságos tombolássá alakult bizonyos tekintetben. Sikerül Ailára annyira hatnom, hogy sosem látott vad, ösztönös szenvedélyességet lássak, na meg olyan felszabadultságot, melynek iskolapéldáját sem ismertem még eddig nála. De tetszik, nagyon is, ami azt illeti... ha jobban belegondoltam volna korábban, láthattam volna, hogy a lesütött szempillák csupán takarni és elkendőzni igyekeznek lényének ezt a részét, melyet sikeresen ébresztettünk most fel s én ennek örömére tisztességes kényeztetésben is részeltettem. Ennek a folyamatnak viszont még nincs vége, mert itt a következő lépcsőfok: én is meztelenné válok, mert eljött ennek is az ideje. Pirulása megmosolyogtat, mert aranyos, számomra kedves. Kicsit felszínre jön a szűz lányka, amit nem bánok, hiszen természetes és van egy sajátos bája, ami magával ragad. Pirul, haját babrálja, melynek vörös zuhataga vágykeltően kiemelve takarja sokat sejtetően idomait... ez az Aila is vonzó és érdekes, csak tovább srófol, ami azt illeti. Aztán az is, hogy végül őszinte örömömre leküzdi a gátlásait és felfedezi keze azokat a területeket is, ahol eddig nem jártak... - Ha kívánsz, akkor meg is kapsz. - bólintok elégedett mordulások közepette, melyeket harapásai váltanak ki belőlem s szavai után ismét cselekvőre veszem a figurát. Felkapom a lányt és egy megfelelő felületre felültetem, én pedig lábai közé férkőzöm. Hátát megtámaszthatja a falon nyugodtan, én pedig szépen bepozicionálom magam, majd szenvedélyes, de lágy csókot adok ajkaira s ezzel egy időben megteszem az első mozdulatot odalent: lassan, figyelmesen, de határozottan, hogy lehetőleg a legkellemetlenebb pillanatokat minél kevesebb fájdalom kövesse és minél rövidebb ideig tartsanak. Így kezdek nagyon lassan, óvatosan, érzéssel és gyengéden mozogni...

> Our eyes catch sync, we..explode!

+18

Ezúttal is határozott vagyok, hiszen tudom mit akarok, mégsem úgy viselkedem, mint az élet bármely más területén. A csábítás eleinte kemény diónak tűnt, de úgy tűnik semmit sem kell tennem csak elengednem magam és  ezáltal Morgan könnyű prédává válik számomra. Sosem képzeltem el , hogy efféle testi kontaktba kerülünk, így olyan dolgokat tapasztalok meg vele, amikről valóban halványlila sejtésem sem volt. Érdekes felfedezéseket teszek mind a saját, mind az ő testével kapcsolatba és nincs mit tagadnom, borzasztóan élvezem. Ezáltal olyan…normális vagyok. Mintha nem lennék ugyanaz az akadékoskodó, szarkasztikus és sztoikus figura, akinek eddig gondoltam magam. Határozottan tetszik ez a fajta szabadság.
-Morgan Williamson…-suttogom, miközben kezemmel végigsimítom az altestét-minden bizonnyal te vagy az, akitől anyámnak féltenie kell.
Mosolygok, de van bennem némi szorongás, ami félelemmé növi ki magát, amint Morgan akcióba lendül.  Még véletlenül sem akarok épp most megfutamodni, mégha arckifejezésem merőben másról árulkodik is.
 Riadtan pillantgatok mindenfelé, akár egy őz a vadásszal szemben, de csókja képes kissé megnyugtatni…utána azonban az következik, amire számítok. Fájdalom. Éles nyilallást érzek odalent, aminek hatására még a lélegzetem is eláll. Beharapom az ajkam, szemembe könnyek gyűlnek a kíntól és egy aprócska csepp le is fut az arcomon.
Azonnal leszegem fejem, nem akarom, hogy Morgan meglássa,  ekkor azonban a élénk, vörös szín kelti fel a figyelmem, vérzek. Annak ellenére, hogy tudom, ez teljesen szokványos mégis valósággal a szívbajt hozza rám. Érzem, ahogy a testem ledermed, de küzdök ellene. Hátam falnak vetem, tekintetem pedig visszafordítom Morgan arcára, hátha a látványa segít elviselni a kezdeti kellemetlenségeket.

+18

- És te félsz tőlem? - kérdem kuncogva, míg jólesően simul bőröm finom kacsója alá, ahogy cirógat. Pár lélegzetvételnyire vagyunk valamitől, ami kétség kívül jelentős lépés lesz a kettőnk viszonyában és a lány életében s ha eszemnél lennék, lehet végiggondolnám a dolgot, de nem vagyok, ami azt illeti. Csak azt tudom, hogy kell nekem ő, itt és most. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen kifordultam volna önmagamból, csupán bizonyos tekintetben már semmi sem állíthat meg. Így hát megteszem habozás nélkül az utolsó lépést is, melyről tudom, hogy bár nem lesz kellemes, fontos és csak pillanatnyi problémát fog jelenteni. Nem tudhatom, hogy Aila hogy fog reagálni az egészre, de tudom, hogy mindent meg fogok tenni érte és azért, hogy a lehető leginkább zökkenőmentes legyen minden. Csókommal igyekszem megnyugtatni és kicsit lekötni a figyelmét, de ami azt illeti, a vörös, fehér bőrű lányokra jellemző érzékenység most szépen megmutatja magát a következő pillanatokban. Érzem, ahogy áthullámzik rajta az érzet, látom, hogy milyen hatással van rá az egész, a könnyeket, a rándulásait... nem örülök neki, hogy kellemetlenséget okoztam neki, annyi biztos. - Nyugi, a nehéz és fájdalmas részen már túl vagy... - suttogom megnyugtatóan a fülébe és apró puszikat osztok ki oda. - Csak engedd el magad, én segítek. - gyorsan születnek a gondolatok a fejemben, inkább hátrahúzódom belőle, majd a fürdőszoba áldásos hatásaként könnyen jutunk törlőhöz, és a számára sokkoló vér látványa hamar a múlté lesz. Ezt követően pedig magamhoz ölelem őt és simogatom, csókolgatom, hogy ismét ráhangolódjon kicsit a dolgokra. Aztán elindulok lefelé testén, először nyakán, keblein, majd hasán ajkaimmal, hogy ismét öléhez jussak és az elmúlt helyzet sokkját semmissé próbáljam tenni újból az élvezet hangjait csalni ajkaira nyelvem segítségével. A különbség az, hogy most ujjaim is nyugodtan dobhatom be a játékba, ezáltal előkészítve a terepet... amikor pedig úgy érzem, hogy ismét eléggé hangulatba jött, akkor jöhet a második próbálkozás: felegyenesedek, bepozicionálom magam, és lassan, óvatosan nekilátok, hogy most már tényleg magamévá tegyem Ailát.

> So I am yours now...

Félnem kellene? Meglehet, de sem időm, sem kedvem nincs már gondolkozni, csak átélem ezeket a furcsa pillanatokat. Bár kissé aggódom, de mosolygok és szinte suttogva válaszolok.
-Talán...egy kicsit.-mondom, de nem hagyom abba, amit csinálok, élvezem, hogy hatással vagyok Morganre. Eközben az izgalom és vágy keveredik némi aggodalommal. Tartok a fájdalomtól, de úgy gondolom ez esetemben teljesen normális, hiszen valami olyanba készülök beleugrani, ami szinte teljesen ismeretlen számomra.
A fájdalom mértékét nem tudtam megfelelően kiszámítani, így engem is meglep az újszerű nyilallás, reakcióimat nehezen tudom elrejteni, pedig nagyon szeretném, ha nem rontanék el mindent az önkontroll jelenlegi hiánya miatt.
Azonban bármennyire igyekszem, Morgan túl jól ismer ahhoz, hogy akár csak esélyem legyen eltitkolni előle mennyire kellemetlen számomra a helyzet. Arca elkomorodik,de nyugtatni próbál, a fülem puszilgatja, ekkora azonban a testem elkezdi elutasítani a közeledését. Valósággal kővé dermedtem, érzem, hogy hideg vagyok és nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék megmozdulni. Mikor eltávolodik tőlem megrémülök, talán úgy gondolja fölösleges velem foglalkoznia?
Persze...hisz ez az élmény biztosan negatív számára, mások valószínűleg nem így reagáltak hasonló körülmények esetén. Szégyellem magam. Kezdem azt érezni, hogy épp a legegyszerűbb, legösztönösebb dolgokra nem vagyok képes, olyanokra, amihez talán tényleg nem kell nagy tehetség.
-Sajnálom-nyögöm ki nagy nehezen- de...nem szeretném, hogy abbahagyd, én tényleg...
Szerencsémre egy csókkal belémfojtja a mondatot, az igazat megvallva fogalmam sincs mit mondhattam volna, vagy milyen kifogással álltam volna elő.  Biztos vagyok benne, hogy csak még szerencsétlenebb helyzetbe hoztam volna magam.Úgy tűnik Morgan kitartó, szép lassan forrósítja fel újra minden porcikám, ezúttal még hamarabb mozdul a testem, szinte azonnal visszatér a követelőző lüktetés az altestembe.
Már nem érzem olyan különösnek ajkát, ujjait vagy nyelvét, őszinte vágyakozást vált ki belőlem minden mozdulata és egy idő után eljön az a bizonyos pillanat is.
Kapkodva lélegzem, de már nem a félelemtől reszketek, sokkal inkább a számomra idegen gyönyör ígéretétől. A fájdalom helyett ezúttal csak tompa pulzálást érzek, ami csak rövid ideig okoz kellemetlenséget, ezúttal sokkal jobban reagálok, nincs kín sem könnyek. Kezdem kellemesnek találni a dolgot, közelebb húzom magamhoz Morgant és vadul megcsókolom.

+18

Aila felpiszkált alaposan s most viselnie kell a következményeit. Mondjuk azt, hogy kicsit félnie kell tőlem... vagy azt, hogy bizony az első együttlét fájdalmakkal jár. Mint kiderül, számára nem is kicsivel, pont olyan alkat. Azonban jelenleg efölött a sajnálatos véletlen fölött fölösleges lenne keseregnem, nincs nagyon nekem arra agyam, hogy ennek szenteljek figyelmet. Persze, érdekel Aila, jót akarok neki, de most van bennem azért önzőség is. Azt akarom, hogy mind a ketten jól érezzük magunkat. Így szavait inkább belé fojtom egy csókkal. A szövegeléssel csak még jobban csapdába zárná magát, nem hagyhatom. Jobb, ha teszek róla, hogy beszélni se tudjon. Nekiállok ismét felizgatni a leányzót, épp olyan alaposan és türelmesen, mint eddig. A cél érdekében féket tudok vetni vágyaimra, étvágyamra. Kárpótlásnak ott vannak Aila hangjai, érzéki mozdulatai, ahogy ismét rátalál az élvezet. És ha már ilyen ügyesen elértem, hogy ismét harckész legyen ő is, ideje "jutalmam" elvenni: most tényleg magamévá teszem a lányt egy határozott, de finom mozdulattal. Elégedetten konstatálom, hogy minden sokkal jobb lett így s tényleg kettőből egy lettünk bizonyos szempontból. Megörülök annak is, hogy kezdi felvenni a szálat és engedek húzásának, mert örömteli és jóleső, ahogy testeink egymásnak simulnak. Míg csípőm laza tempót diktál, kezeim testén kalandoznak és cirógatnak, ajkaim pedig készséggel viszonozzák csókját. Tetszik a vadság és még bele is mosolygok a csókba. Persze ajkaink vadulhatnak, de ami a mozgást illeti, nagyon is tekintettel vagyok a leányzóra, még most sem rontok ajtóstul a házba, hanem azzal kötöm le energiáim, hogy keresem azt a szöget és erősséget, tempót, ami  a legélvezetesebb lehet számára. Módfelett jó játék figyelni közben reakcióit... s persze közben kezeim és ajkaim sem állnak le, simogatnak, csókolnak, vagy épp egy-egy harapást, markolást helyeznek el itt-ott a lány testén, ajkain, nyakán fülén... szóval nem épp monoton a szituáció.

> The earth is rushing through my veins.

+18

Behunyom szemeimet, hogy kizárólag az érzékelésemre hagyatkozhassak. Először csak őrült, züllesztő forróságot érzek az enyhe , már korántsem elviselhetetlennek tűnő sajgás mellett. Nem tudom megállapítani, hogy kellemes-e ez az érzés számomra vagy sem, annyi mindenesetre biztos, hogy semmihez sem tudom hasonlítani. Néhány perc múlva az élmény gyorsan és roppant mód változik, a testem ugyanúgy hihetetlen hőt bocsáthat ki, de ekkor már érzem, hogy Morgan is hozzám hasonló hevületben ég. Már nem csak önmagamra koncentrálok.
Egyszerre érzem és tapasztalom, hiszen érzékelem magamban, szívünk olyan hangosan ver, hogy azt is képes vagyok meghallani, hogy szinte tökéletesen összehangolódtunk.
Nem érzek fájdalmat, csupán valami ismeretlen kéjt, ami végighullámzik a testemen minden egyes mozdulatát követően. Észre sem veszem, hogy magam is megmozdulok, úgy helyezkedem, hogy számára, minél kedvezőbb legyen, hogy minél közelebb kerüljünk egymáshoz. Csókolózunk. Vadul, tele vággyal, mindenét érzem, most egyek vagyunk minden mozzanatban. Halkan felsóhajtok, miközben kinyitom a szemeimet.
Máshogy látom a világot, mintha minden homályos volna, csak Morgan teste,arca,haja tűnik élesnek, szemeiben meglátom a sajátom, de a tekintetünk ugyanazzal a vággyal van csordultig.
Kezei, ajkai csak tovább fokozzák az élményt , a kezdeti megfigyelések után magam is hozzá hasonlóan cselekszem. Kezeim végigfuttatom hátán, derekán, a kulcscsontját, nyakát csókolgatom. Egy idő után azonban már eltúlzottnak érzem az eleinte valóban szükséges gyengédséget, így lábaimat dereka köré fonom, és egyre határozottabban húzom közelebb, hogy ezzel mozgása is gyorsuljon. Mesterkedésem eredményeképp az impulzusok erőteljesebbé válnak, ami szinte megőrjít, hangosan felnyögök az élvezettől, miközben újra keresni kezdem a szemkontaktust Morgannel.

+18

Lehet, hogy heves és szenvedélyes pillanatokat élünk meg, de híres türelmem ilyenkor sem hagy cserben. Szükség is van rá, hiszen azt akarom, hogy ez az egész jól sikerüljön, pozitív kicsengése legyen s ehhez pedig türelem kell. Figyelmet szentelek Ailára, nem is keveset, így elérem, hogy hamarosan elfeledhesse a kellemetlen másodperceket. S ha ez megtörtént és ismét lángok nyalogatják porcikáit (képletesen persze), akkor jöhessen a második "roham". Persze ennek is finoman, lágyan kezdek neki, nem erőltetek semmit, mert nekem is az jó, ha ő is élvezi a dolgot. Úgy érzem munkám gyümölcse beérik, mert nincs tiltakozás, nincsenek negatív visszajelzések, így kissé bátrabban tehetem a dolgom, amit a természet diktál. A korábbi kellemetlenségek helyett most édes és szenvedélyes csókok vannak, majd megérkeznek őszinte örömömre az első sóhajok is s elégedetten nézek a lány szemeibe. Élvezem azt is, ahogy az ő ajkai és kezei is megindulnak s nem kell kétszer jeleznie, hogy mit is akar: egyre mélyebben, erélyesebben, na meg gyorsabban teszem őt magamévá. Felveszem a szemkontaktust természetesen, hogy lássam a vágy lágnajit égni tekintetében, azokat, melyek az enyémben is ott van természetesen. Érdekes, hogy zöldes szempárja milyen csodás csillogással tud ilyenkor megtelni s ez mennyire hat rám, sokkal több pikantéria rejlik egyetlen pillantásában, mint az ember gondolná s én erre nagyon is nyitott vagyok. Teljesen magával ragad ez s ahogy meghallom hangját hangosabban muzsikálni fülembe, egyre inkább emberes tempót diktálok, mert agyam elönti az igény, hogy ebből még többet, még hangosabbat halljak. Teljesen el akarom szabadítani a másikat a láncairól, hogy együtt tombolhassuk ki azt a vihart, mely bennünk dúl. Épp ezért nem állnak le simításaim, csókjaim, míg csípőm megmutatja Ailának, hogy milyen is tud ez lenni igazán s hogy az edzések idejét nem lustálkodással töltöm... de eljön az a pillanat, amikor beugrik egy ötlet, mert némi változatosságban gondolkodom s rövid időre elhúzódom a lánytól egy csókkal egybekötve, de csak azért, hogy felállítsam helyéről és pár gesztussal tudtára adjam, hogy azt várom, támaszkodjon kicsit a csap peremére, míg én mögé kerülök s hátulról hatolok belé, miután egyik kezem helyre igazított s az aztán csatlakozik a másikhoz, ami Aila csípőjét fogja. - Nézd magad, magunkat a tükörben... - súgok fülébe élvezettől rekedtes hangon s újra mozogni kezdek. Azért választottam a helyet, mert így ki lehet használni a fürdő adottságait: a csapra támaszkodhat és ott van vele szemben a tükör. Igazán remek.

> Come on and show me what you got!

+18

A vérem őrült sebességgel zajlik végig testemen és dörömböl a fülembe. Rá kell jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem, mikor azt találtam gondolni, hogy alkalmatlan vagyok erre az egyszerű és ősi folyamatra, pláne, mikor az fordult meg a fejemben, hogy talán számomra nem is lesz örömteli a dolog. Intuícióimat ezúttal megzavarta a félelem és a korai negatív tapasztalat, Morgan azonban nagyon keményen dolgozik, hogy előbbit semmissé tegye.
Mélybarna szemeibe nézve ugyanazzal a vad hevülettel és pusztító vággyal találkozom, amit ő is észrevehetett felvillanni világos szemeimben, a tekintete nagy hatással van rám, sosem gondoltam hogy épp ő lesz az, aki így néz majd rám.
A legfinomabb mozdulataim, hordozta üzeneteket is meglepően gyorsan érti meg és szinte
azonnal teljesíti néma kívánságom. A reakciómból könnyen kiolvasható hogyan is érzem magam, mellkasom őrült gyorsasággal hullámzik, hol túl sok, hol túl kevés oxigén kerül a tüdőmbe, sóhajaim pedig kezdenek halkabb, majd hangosabb nyögésekbe  átfordulni.
A mozgása gyorsulásával arányosan hevül fel testem egyre jobban, a csókjaink elmélyülnek,érzékibbé ,vadabbá válnak. Erősebben harapok ajkába, körmeim kismértékben ugyan, de végigszántják hátát, derekát. Nem gondolkodom, nem mérlegelek már egy percig sem, képtelen vagyok másra figyelni, mint édes ajkaira, kezeinek útjára és természetesen csípője szilaj mozgására , egyszerűen nem tudok betelni vele és a kialakult helyzettel,
Mire azonban megszokhatnám a jelenlegi körülményeket egy csókkal egybekötve eléri, hogy fölálljak, majd néhány gesztussal hamar tudtomra adja mit is vár el tőlem. Készségesen eleget is teszek kívánalmának, ő pedig mögém kerül, míg velem szemben a tükör helyezkedik el.
Ösztönösen tudom mit kell tennem, így homorítani kezdek, hajamat pedig kisöpröm az arcomból, hogy fölnézhessek rá.
El sem tudom dönteni, hogy hangja vagy maga a mondat, ami elhagyja csodálatos ajkait, izgat fel jobban. Válaszolnék, de már nem marad rá időm.
-Igen…-szakad fel belőlem egy szolid kiáltás formájában őszinte visszajelzésem. Teljesen kontrollálhatatlanná válok miatta, magamban érzem a szívdobogását, míg a tükörben szemrevételezem az arckifejezését, önkéntelenül kezdem rágcsálni az alsóajkam a kéjtől.
Nem érzékelem az időt, de úgy érzem nem kell hozzá sok, hogy megint valamiféle új élményben legyen részem. Az alhasi lüktetés robbanásszerűvé válik, ennek hatására eleinte csak a combjaim kezdenek remegni, majd ez átterjed az egész testemre, ahogy az élvezet végigparázslik rajtam, mostmár valóban hangos vagyok, nem tudom és nem is akarom visszafogni magam.