Minerva E. Balmoral
[Topiktulaj]
the variable
☆ Miss Sparkly-eyed ☆
Hozzászólások: 605
Jutalmak: +1081
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Kor: 22
Ház: Griffendél
Évfolyam: Negyedik
Családi állapot: Bonyolult
Kedvenc tanár: Quennel Oakley
Kviddics poszt: Nem játszik
Nem elérhető
|
|
« Válasz #2 Dátum: 2015. 08. 20. - 15:04:35 » |
0
|
A rosszkedvem tovább fokozható, ha arra gondolok, ez épp az utolsó napok egyike a nagy hazautazásos epizód előtt, ami most a pillanat hevében még kínosabban messze tetszik… na persze, a szeretet ünnepe, nagyon boldog klóros Karácsonyt mindenkinek! - Én nagyon kedvesen felajánlottam, hogy ugyan indulj már oszlásnak, - morgok tovább – de nem, neked jönnöd kellett azzal, hogy mi a fenét csinálok, meg miért nem hagyom abba… jézusom, Deveraux, sosem mondta még senki, hogy ne próbálj vitatkozni egy emberrel, aki épp melletted robbantott fel néhány kagylót? Valahol mélyen, a sötét kicsiny lelkemben persze tudom, hogy nem ő tehet róla, hogy akkor lendült a pálca, és elgurult a gyógyszer, de még milyen messzire… mindenesetre valóban rövidebb ismeretség lenne ez kettőnk között, ha nem nehezményezi az események ilyen folyamán való lezajlását, hanem szépen eloldalog, én pedig röpke fél óra és teljesen szétdarabolt berendezés-mustra után lehiggadok, mindenki megy a dolgára, mindenki boldog. Nincs nekem ilyen szerencsém, bár ez már az első nap megjósolható volt, amiben ugyebár kivételesen zseniális vagyok, hiszen a rossz dolgokkal kapcsolatban mindig igazam van. - Nem, a kulturált boszorkányok magukban intézik az ilyesmit, te viszont nyilván nem vagy érintett, úgyhogy ezt akár le is tudhatjuk ennyivel. – sötéten nézek hamupipőkei magasságokba emelkedett partneremre – Na, hát épp ezért vagyunk itt, mert szemrehányást tettél, méghozzá nem is annyira a finom, nőies stílusban. Egek, Deveraux, gondoltál már arra, hogy kommentátor legyél? Még mágia sem kellene hozzá… egyébként örömmel veszem, ha megpróbálod, még az is sokkal izgalmasabb, mint ez a fókázás itt. Ha pedig épp tudni akarod, nem annyira fenékig vajsör mostanában minden, és inkább néhány wc, mint emberek bánják. Hosszan regélhetnék arról, hogy a kedves édesanyám igyekszik sakkban tartani mindenféle büntetéseket kilátásba helyezve arra az esetre, ha szerinte túlságosan elragadna a griffendéles vérem – ami lássuk be, most megtörtént – és elfelejteném, hol a helyem. Mintha nem itt lenne, mintha nem lenne teljesen jogos a vörös-arany házhoz tartoznom. Anyám csak azt a tényt felejti el, hogy vannak emberek, és ezek szerint tárgyak is, amelyek jobban ismernek nála. - Ha Friccs visszajön, és lesz még egy megjegyzése a technikámra, esküszöm, hogy a macskája lesz a következő, akit szivacsnak használok… valami azt súgja, ezt nem nehezményeznéd annyira. Félig elmosolyodom az édes gondolatra, aztán némiképp feladva a küzdelmet újra a vödörbe dobom a céleszközt. Szeretem a macskákat, és élek a gyanúperrel, hogy Mrs. Norris bőven a gondnok fölött áll, sőt, nincs is igazán lejátszva a meccs, ki kinek a gazdája, de biztos vagyok benne, hogy Friccset mélyen érintené az állat efféle meghasonulása egy szivaccsal. - Egyébként legalább van alkalmunk beszélgetni ilyen meghitten, Karácsony alkalmából. Nem mondhatod, hogy unatkozol.
|