Chant Cosmetics

Aberdeen vásárló utcájában található, kis üzlet, mely szépülni vágyó, fiatal lányoknak, valamint fiatalodni vágyó, idősebb boszorkányokat lát legszívesebben segédül. Rusztikus stílusú, világos helyiség, mugliriasztő bűbájjal ellátva. Első sorban kozmetikumokat árul. A bolt vezetője, s egyben a kotyvasztó, Catriona Edevane vállalkozása.

[- Uhm, jó napot. Az üzletvezető épp nincs itt...]

Sohasem volt célom az, hogy továbbvigyem anyám vállalkozását, azonban nem nagyon volt más választásom, amikor kijelentette, hogy ma én segédkezem a boltban. Minderről pedig csak az a hülye bűbájtan tehet, amiből nem sikerült letennem a vizsgát, és ami miatt biztosan nem vesznek fel nyelvészetire. Miért kell nekünk ilyen hülyeségekkel foglalkoznunk? Miért kell profin megtanulnom könyveket levenni a polcról pálcával, ha én csak nyelvet szeretnék tanulni?
Nem igazán értem ezt. Persze, igazából nem számítottam más eredményre, hiába gyakoroltam annyit. Tudni kell persze, hogy anya nagyon büszke erre a kis üzletre. Nagyon fiatal volt, amikor megalapította, és nagyon szeretné, ha én vinném tovább. A betegségem miatt egy csomó dologtól amúgy is el vagyok vágva, mert egyszerűen nem vennének fel vele. Nekem viszont nem való ez a dolog. Olyan emberek járnak ide, akikkel nekem semmi témám. A Roxfortban sem bírom az önelégült csajokat, akik inkább lerobbantják a fejüket, mintsem hogy egy pattanással az arcukon kelljen órára bejárniuk. Sohasem voltam lányos lány, például még most sem igazán tudom, hogyan is kéne öltözködnöm. A fiúknál pedig sokkal jobban érdekel a kviddics, meg a képregények, hiába leszek mindjárt nagykorú.
Viszont a vizsgát akkor is bebuktam. Az SVK-t jól mentette, hogy volt írásbeli, ami pacek lett, bűbájtanból viszont nem volt ilyen. Éppen ezért most itt kell ülnöm, egy asztal mellett, és az unalmas megrendeléseket kell feladnom. Épp, ahogyan anyának ígértem.
A harmadik napomat töltöm itt, hogy segítsek a feladatok ellátásában, mikor is az ajtó nyílása jelzi az új vendéget. Elég ritka az, ha valaki személyesen is betér ide – tudniillik, Aberdeen hiába nagy város, nem sok boszorkány lakik itt. Különösebben nem foglalkoznék az ügyféllel, de úgy picit nehéz, ha anya épp egyedül hagyott a boltban. Lerakom a pennát az asztalra, amivel éppen az egyik megrendelő lapot könyveltem az imént, s felpillantok az érkezőre.
- Uhm, jó napot. Az üzletvezető épp nincs itt... – a hosszú hajú pasas elég döbbenetes látványt nyújtana egy mugli kozmetikumokkal foglalkozó boltban, ide viszont mindenféle népség jár, szóval annyira nem lepődöm meg. A Roxfort is tele van fura alakokkal. Nem kell parázni.
Kicsit izé mondjuk, hogy pont akkor sikerül megérkeznie, amikor anya nincs is itt, de mondjuk kinézem belőle, hogy azért küldött valakit a nyakamra, hogy megnézze, hogy teljesítek. ¬_¬ Még ha a kotyvasztást tanítaná meg, tök jó lenne, de így? Na nem baj, nem para, ura vagyok a helyzetnek. Gondolkozom kissé, hogyan is kéne folytatnom. Mit is szokott anya ilyenkor mondani nekik?
- De ha szüksége van valamire, kérdezzen csak nyugodtan. – nagyon patent, perfekt lett! Ha kell neki valami, majd megnézi, mi van a polcokon, vagy elkér egy katalógust. Ha jó megfigyelő, talán észrevehet arra utaló jeleket, hogy ez a szépészkedéses dolog egyáltalán nem az én világom. Az általában fiús ruhákat most valami csinosabbra kellett cserélnem, de azt is csak azért, mert anya azt mondta. Viszont az új képregényem legalább be tudtam csempészni, amit akkor olvasgatok, amikor szünetet tartok a megrendelőlapozások között.
Különösebben nem foglalkozom tehát az ügyféllel. Végtére is, inkább büntetésből vagyok itt, mint szabad akaratomból. Na jó, azért anyával is jobb egy kicsit a viszonyunk, amióta a háborúnak vége. Majd ha kell valami, szólni fog úgyis.

Clarice Edevane

Kis zene

Hősünk pár napig otthon gyengélkedett, miután megcsinálta a Hertfordshire-i botrányt meghúzta magát, szépen csendben és várt. Az ominózus éjszaka után a házimanó  tisztes távolságból egy partvis nyéllel böködte meg gazdája vállát. Cain kihúzta a fejét a wc-ből miután kiadta magából az összes emberi maradványt, majd szégyenkezve nézett körül csík szemekkel a délutáni napsütéstől kivilágosodott márvány fürdőszobában.

- Istenek! Pupi… nagyon restellem. Nem tudom ez hogyan történhetett…- kesergett köhécselve, majd lassan feltápászkodott a vécédeszkáról, de visszaomlott a kiindulási pontra, fél keze a hányásába lógott.

- Uram! Minden rendben lesz, kérem ne erőltesse meg magát! Bátorkodom megjegyezni, hogy ugyan az történt mint a múltkor. Hozom a teáját, egy pillanat!- sipította a házimanó aggódva, majd munkához is látott. Vékony lábaival leszaladt a lépcsőkön, majd kevesebb mint tíz perc elteltével egy kis porceláncsészét nyújtott oda a mellékhelységben fetrengő varázslónak.

- Köszönöm!- krákogta hálásan, korhadt hangján. Beleivott a meleg italba, némi borzongás szaladt át a testén, majd mohón ledöntötte az egész bögre tartalmát. Ádámcsutkája ütemesen ugrált miközben szépen lassan visszanyerte annyira az erejét, hogy fel tudjon állni.

- Veszek egy fürdőt, kérem addig készítse el a szokásos reggelimet, dupla adag májjal!

- Igenis gazdám!- hajolt meg a manó illemtudóan és magára hagyta a romokban heverő Caint. Kicsit még ücsörgött a hideg padlón, majd erőt vett magán és lassan nyögdécselve feltápászkodott. Haja összeszáradt, állára és nyakára bűzös alvadt vér szikkadt. A vécé tele volt mindenféle maradványokkal, vérrel, az előző napi reggelijével, szörnyű szagot árasztott magából.

Kisétált a vécéből a csodálatos előterébe, szintén fehér márvány borított mindent, a falakon pedig vaj és bézs színárnyalatiban játszó selyem tapéta itta a délutáni napsugarakat. Hófehér karját automatikusan a szeme elé kapva ment pár lépést és belépett a fényűző fürdőhelyiségbe.

Hatalmas hatszögletű mályvaszínű márványteremben találhattuk magunkat, körbe színezett ólomüvegekből kirakott ablakok sorakoztak, a család címerét ábrázolva. Középen a falnál egy márványból faragott több személyes medence állt, körbe több bronzból öntött csap sorakozott beépítve. A káddal szembe volt egy fekete neogótikus stílusú bőrpamlag, az egyik falat egy egész alakos tükör borította. Éjjel a falakhoz erősített kovácsoltvas gyertyatartókban álló fekete gyertyák adták meg a kellően sejtelmes hangulatot, de ha nem éppen romantikus együttlétekre használták a fürdőt , a kád feletti csillár is tökéletesen működött.

Cain a tükör előtt állva végignézett saját magán. Hófehér szálkás teste kiszikkadva viharverten fénylett az ólomüveg zöldes színeibe öltözve. Amúgy  rendezett és illatos haja össze volt rasztásodva, arca az alsó ajkától lefelé egészen a mellkasáig alvadt véres volt. Fehér ujjaival végigsimította a tükörképét, majd lehunyta szemeit. Kicsit kellemetlenül érintette a látvány.

Kinyitotta a csapot csak forró vizet engedett, majd miután megtelt a kád félig, lassan beleereszkedett. A meleg víz csípősen simogatta fáradt tagjait, kirázta a hideg és mellbimbói megkeményedtek. Jóleső élvezethullám söpört végig rajta. Lassan hozzászokott a vízhez így elmerült és majdnem egy percig várt. Szemeit kinyitva szegezte a plafonra, miközben a hullámok alól figyelt, orraiból apró buborékokat eregetve a felszín felé. Haja lassan kioldódott és fekete selyempalástként vette körbe vékony, szálkás testét.

~Ma fahéj hangulatom van~ gondolta miközben a felszínre jött, hosszú fekete szempilláit tincsekbe tapasztotta a víz, kezével végighúzta haját, miközben felült. Majdnem ötven különféle csap sorakozott egymás mellett, mindegyikből különböző samponok, habfürdők és olajok jöttek. Cain ma az egyik kedvencét választotta, hosszú ujjait a csapra tette és ellazulva tekerte meg… de… nem jött semmi!

Tökéletes szemöldökei összeugrottak. Még tekergette egy kicsit, idegesítő hangon nyikorgott a rusztikus fogantyú. Egy csepp fahéjas habfürdő sem maradt múltkor kipancsolta az összeset.  Elöntötte a düh. Arca eszelős vicsorba torzult, majd hirtelen elkezdte csapkodni a vizet hisztérikusan szentségelve, mint egy rossz gyerek.

- Pupi! Azonnal jöjjön ide! Ez nem állapot! –visszhangzott baljósan az emeleti fürdőszoba, kisvártatva megjelent a manó, riadtan dugva be a fejét az ajtón, a legrosszabbra számítva.  Már előre látta lelki szemei előtt csípőre tett kézzel állni gazdáját, mutogatva magát jó szokásához híven. Szerencsére a nemes csapzottan ült és csak mellig ért ki a kádból, erősen hajazott egy mérges kelpi kancára , fekete sörénye vizesen tapadt a hátára.

- Mi történt gazdám?- sipította magas és rémült hangon.

- Hogy mi történt Pupi? Hát elmondom önnek mi történt! Nagyon- nagyon rossz napom van, gondolom tudja miért. Bejövök a fürdőbe hogy ellazítsam megtört tagjaimat, megengedem a vizet. - magyarázta tárgyilagosan kínjait, a manó beljebb merészkedett és feszülten figyelt.

- Ugye azt gondolnám minden rendben lesz, hiszen már semmi, de semmi rossz dolog nem történhet azok után… azok a borzalmak után, amiben ma hajnalban volt részem! Erre fel ön szerint mi történt??? Na, mi történt Pápára Pupi?

- Nem tudom uram… mi történt?- kérdezte visítva tágra nyílt szemekkel, a szíve majdnem kiugrott a helyéről. Biztosan valami szörnyű katasztrófa  amit elképzelni sem tudott, mert ennyire durván még sosem kérte számon Cain.

- Nem tudja? Nos, megmutatom!- sziszegte a félvámpír ingerülten, majd megtekerte a fahéjas habfürdőt tartalmazó fogantyút. És csak tekerte és tekerte addig, amíg nem akadt meg a menete. A manónak kellett pár másodperc hogy leessen mi a hisztéria tárgya a megoldás pedig az, hogy elfogyott az úrfi kedvenc tusfürdője, lehajtotta a fejét és ekképpen szólt:

- Gazdám… szörnyen restellem a dolgot, házkörüli teendőim teljesen lefoglaltak…

- Ez is a ház körüli teendője, hogy visszapótolja azokat a dolgokat melyek elfogynak! Vagy esetleg az én kötelességem lenne? - Csattant fel sértett hangon.

- Nem gazdám!  Kérem bocsássa meg nekem a figyelmetlenségemet! Szabja ki rám büntetését! Megérdemlem! - esedezett a manó, félelemtől remegve. Cain mérge kezdett elpárologni, megsajnálta a rettegő szolgáját.

Nem akarta a manót bántani és kínozni, hiszen az egyetlen egy társa ki gyerekkorától kezdve némi vigaszt nyújtott neki az ő volt . Ráadásul szó nélkül sikálta utána a vért és segített eltemetni az udvarban egyik áldozata maradványait, hűsége nem hagyott kivetni valót maga után.

- Elég büntetés lesz magának a vécét rendbe rakni. Küldök egy baglyot a hoppanálónak és elintézem magam. Már régóta meg akartam nézni Aberdeenben a Chant Cosmetics-et. Láttam a hirdetésüket a Reggeli Prófétában és igazán igényes szalonnak tűnt. Most pedig menjen és takarítsa ki a mellékhelységet, mert ha használnom kell és meglátom olyan állapotban ahogy hagytam, valószínű még rosszabbul fog kinézni mint ahogy most áll…

A manó megkönnyebbülve bólintott és egy mély meghajlás után elindult tenni a dolgát. Nem bízott a nemesben, furcsa kitörései és agresszív megnyilvánulásai olyan hirtelen hullámokban törtek rá, hogy jobb volt megtartani a távolságot.

*

Cain pár nappal később szegfűszeg illatú hajjal (még mindig nem fahéj) sétált Aberdeen bevásárló utcáin. Ismételten nagyon csinosan nézett ki, bár ez az ő esetében már nem újdonság. Fekete bőrcipőt húzott és fekete karcsúsított öltönyt, feltehetőleg arany gombokkal. A kabátzsebében vörös, selyemből készült öltönykendő díszelgett és egy hozzá árnyalatban illő vörös, galléros selyeminget húzott. A szettet egy fekete alapon aranymintás nyakkendő dobta fel, melyen különféle okkult pecsétek díszelegtek, fehér kezeit fekete sárkánybőrkesztyűbe bújtatta. Úgy nézett ki mint egy hatalmas temetkezési vállalat feje. Bőre a szokásos módon sápadt volt, haját kétoldali választékkal igazította el, egészen a derekát verte. Androgün arca csodásan ápolt, borostamentes volt és nemesi jegyeket hordozott magán. Minden nő megfordult a jelenség láttán és elgondolkodtak, hogy vajon milyen lehet vele… úszni menni.

- Jó napot kívánok!- lépett be a kis üzletbe Cain, tökéletes tartással, büszkén. A rusztikus stílusú világos helység exkluzivitást sugárzott, a férfi lehunyta szemeit és mélyen beszívta a parfümök és kencék csábító illatát, minden mozdulata tökéletesen megkomponált színdarab részeként hatott. A polcokon különböző termékminták sorakoztak, a vitrinekben, kisebb-nagyobb üvegekben színes bájitalok, illatos parfümök. A szemközti falon a pénztár felett hatalmas választékú gyógynövényekből főzött szappanok sora állt, gyönyörű kézzel készült csomagolásokban. A nemes vásárlási lázban égett.

~ Ah… újra egy fiatal hölgy~ mosolyodott el szélesen, kivillantva számára természetes ám másoknak az átlagnál nagyobbnak tűnő szemfogait, majd lágyan így szólt.

- Óh, köszönöm előzékenységét, de ön is teljesen megfelel a célnak, csupán egy kis bevásárló körutat teszek. Rengetet jót hallottam az üzletükről és meg kell hagyni igazán kellemes a környezet, jó ízlésre vall. Az illatok pedig fenségesek érzem,  hogy a legkiválóbb összetevőkből készültek termékeik …- oda lépett egy polchoz és halkan végigolvasta  a kiigazító feliratokat, majd pár perc után a lány felé fordult.

- Most , hogy felajánlotta talán gyorsabban haladnánk, ha élnék a lehetőséggel és kiigazítana. Fahéjas termékeket keresek, kifogyott otthon a készletem. Továbbá érdekelne még az összes limitált portékájuk…- s egy karlendítéssel hátralökte hosszú fényes haját, ami szabályosan omlott vissza az adottságaihoz képest széles vállaira. Feltehetőleg valamiféle bűbáj hatására mozogtak ilyen tökéletesen a tincsek. Ebben a mozdulatban minden benne volt, amolyan: van pénzem dögivel, szóval figyelj már rám- gesztust tett.

Cain a látványosan feszengő lány elé lépett csak a vékony pult választotta el őket egymástól, túl fiatal volt ahhoz, hogy bolti eladó legyen, feltehetőleg egy családi vállalkozást vezethettek egy rokonával és beugrósként alkalmazták. Feltűnően magas volt és vékony, csinos és szeplős arcát vörös fürtök keretezték, mogyoróbarna szemeiben félénkség csillogott. A nemest ez nagyon is felajzotta, bár a lány fiatalkorát tekintve csak amolyan flört szinten izgatta a dolog. A pár napja elfogyasztott részeg, romlott nő után felüdülés volt látni valami szépet és ártatlant.

[- Ja, tényleg elég pacek.]

Nem vagyok oda azért, hogy itt kell lennem. Anya nagyon erőlteti, hogy majd vegyem át az üzletet, mert egy ilyet még sem bízhat az öcsémre, szerinte ez neki nem való. De azt se nagyon érti meg, hogy én nem szappanok árulásából akarok majd megélni. Az olyan unalmas, és elég fárasztó is. Picit a szívfájdalma talán, hogy nem születtem lányos lánynak. Amióta az öcsém bemutatta a barátnőjét, szerencsére legalább van kivel kiélnie ezeket a barbis szépségkirálynős öltöztetős sminkelős hajlamait, aminek én annyira ellenálltam. Sminket például most sem viselek, pedig sosem szerettem a szeplőimet, de túl nagy fáradtság lenne minden nap ilyen krémekkel kenegetni magamat.
Kicsit zavarba jövök, amiért vendég jön a boltba. Ilyen helyzetekben eddig sohasem voltam egyedül, most azonban nincs itt senki, aki segíteni tudna. A csávóról lerí, hogy pénzes aranyvérű. A házam tele van olyanokkal, mint ő. Pasi létükre úgy dobálják magukat, meg vergődnek, ha nem kapnak elég figyelmet, hogy az néha már igazán szórakoztató. Nem tom, miért feszülnek rá ennyire a témára. Sosem volt az én világom az övék. Ha tehetem, a Malfoy pereputtyot is kerülöm, mert az a Parkinson csaj a létező leglehangolóbb társaság. Elegáns, fekete öltözet, okkult szimbólumok a nyakkendőjén, hosszúra növesztett haj, színpadias mozgás… ezt nem lehet eltéveszteni.
- Ja, tényleg elég pacek. – elvigyorodom, amikor megdicséri a boltot, igaz, nem az én érdemem. Anya nagyon sokat dolgozott azon, hogy ilyen legyen a hely, amilyen, és a háború alatt is keményen húzta az igát, hogy ne csődöljünk be. Apa ugyanis nem dolgozhatott. Emlékszem, amikor felvette azt a kölcsönt a koboldoktól, beletelt jó néhány évbe, mire sikerült mindent visszafizetni a Gringottsnak. Viszont nem sok olyan bolt van egész Nagy Britanniában, ahol ilyenekkel foglalkoznak, és amik mégis, azok nem annyira jók, mint ez.
Most jönne az a rész, amikor az anyutól bemagolt szöveget kéne eldarálnom. Mindig friss összetevők, innen meg onnan rendelve, csak a legjobbaktól, blablabla. De igazából totál fölösleges, mert a vásárló jól tudja, hogy mit szeretne.
- Fahéj, persze. – a félig leadminisztrált megrendelőlapon bejelölöm gyorsan, hogy hol tartottam, majd lerakom a többi közé. Ezután arrébb sétálok a pulttól, és az egyik polcsorhoz sétálok. A termékek, amik különböző fantázianeveket viselnek, úgy vannak elrendezve, hogy az azonos termékcsoportúak egy oszlopban legyenek. Legalul a masnikkal és szalagokkal átkötött szappanok, felettük a második sorban a tusfürdők, habfürdők, és legfelül a samponok, hajkezelők. Emellett jellemzően mindennek van valami mágikusan felerősített tulajdonsága. Például tovább megmaradó illat, vagy sűrűbb habréteg, ami akár az embert is megtartja. Vagy mondjuk tényleg és igaziból megjavítja a törött hajvégeket.
- Itt vannak a fahéjasak. Melyikből adhatok? – a hasonló színük, csomagolásuk, és azonos fantázianevük miatt könnyű beazonosítani őket. Nem lehet eltéveszteni. Emberünk azonban exkluzív ügyfeleset játszik, szóval jaj nekem. o_o Tudom én, hogy vannak ilyen spéci, limitált cuccaink, de ezeket általában megrendelésre készítik.
- Hátöhh... – nem az enyém lesz a hónap dolgozója egy ilyen kezdéssel. De amúgy is mindegy. A kviddics jobban érdekel. Fülem mögé rejtem a szemembe lógó hajtincsemet, enyhén furcsa kéztartással. Mintha a csuklóm el lenne törve, pedig amúgy semmi baja, tényleg.
- Azokat anya megrendelésre készíti, a szavatossági idő miatt. Katalógust adhatok esetleg, és felírhatom, ha kér valamit. – ácsorgok a fahéjas cuccok előtt, arra várva, hogy megkapjam a választ, mit szeretne. A polc mellől elveszek egy kis tasakot, amit a bolt logója díszít, hogy abba tegyem azt, amit kiválaszt.
- Néhány napon belül tudjuk küldeni bagolypostán, ha azok közül kér valamit. – a limitált cuccok annyira nem kelendőek, mert elég drágák. Nem ismerem az összes holmit, amit anya készít, de azt tudom, hogy nagyon kevesen kérnek ashwinder tojás kivonatos hajbalzsamot, meg ilyen luxus holmikat.

Clarice Edevane

„Pacek,, visszhangzott az értetlenkedő nemes fejében a különleges hangzatú kifejezés.  „PACEK,, újra felugrott ez az érdekes és egyben új szó, mint valami bosszantó windows hibaértesítő, Cain magában ízlelgette, próbálta megérteni és dűlőre jutni vele. Nem értette.  Mindegy is volt, inkább felvont szemöldökkel várta , hogy segítsenek neki. A lány kijött a pult mögül és odavezette a fahéjas termékeket tartalmazó standhoz.

- Hmm… csodálatos! Nem is tudom… az összesből kérek egyet, szeretném mindet kipróbálni, hogy legközelebb tudatosan válasszak! Leszámítva a  habfürdőt, abból dupla adagot szeretnék, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések- bár ezt már inkább csak magának jegyezte meg, kissé elkomorult arccal. Fejében a reggel tapasztalt események képsorai pörögtek, arcára kiült a terror.  Majd nem sokkal rá (átélve a poszttraumás stressz szindróma összes tünetét)  jót derült a lány zavarán, nem igazán érette, hogy egy ilyen csinos és fiatal hölgy miért hebeg-habog. Figyelmesen végighallgatta a termékismertető szöveget, majd kedvesen a lányra nézett.

- Szeretném hát megtekinteni a katalógusukat megköszönném ha segítene a választásban , már ha nem rabolom a drága idejét .- vigyorgott teli szájjal, ismételten megvillantva fogait. Nem direkt csinálta, megnyerő akart lenni, az más kérdés hogy inkább volt bizarr, ijesztő és egyben mocskosan szexi. Kezdett olyan érzése lenni az embernek, hogy direkt szórakozik Clarice-el aki látványosan nem élvezi a munkakörét. De nem lehetett mit tenni, az unatkozó nemes az nagyon tud unatkozni. Nézzék el hát neki  viselkedését, még mindig jobb mintha gyilkolna. Vásárlás és étkezés, ezek voltak mostanában a kedvenc elfoglaltságai.

- Leginkább hajápolási termékek érdekelnének, továbbá parfümök. Minden olyan darab,  melynek különleges hatása van az…. érzékekre!- vitorlázott beszéd közben a pulthoz, majd lezserül nekidőlt háttal, amíg a zacskóba pakoló boszorkányt méregette. Látta rajta, hogy a ruha amit viselt azt szó szerint: ráadták. Nem mozgott kényelmesen a luxus világában. Szinte már fájt  a szíve a fiatal lány szenvedéseit látva.

- Elnézést a személyes kérdésért… gondolom ön beugrósként dolgozik itt, igaz? – fekete kesztyűs kezével egyik füle mögé tűrte illatozó haját, majd tovább támasztotta magát a pultnak dőlve. Csodálatosan vékony dereka és széles háta nemesi ívben feszült csinos és drága öltönyében.

[- Két habfürdő, vettem.]

A kérésnek eleget téve mindegyikből veszek egyet, a habfürdőből pedig duplát is. A szappanon látszik a leginkább, hogy tényleg fahéjas, mert abban még látni is egy nagyobb darabot. Ettől pedig még mutatósnak is tűnik az egyébként vajszínű anyag. Szerencsére nyújtózkodnom sem kell, hogy elérjem a samponokat, elég magasra nőttem. Öcsi már túlnőtt ugyan, de nem olyan sokkal.
- Két habfürdő, vettem. – rakok bele a tasakba kettőt is belőle. Az üvegek tompa koccanása jelzi, hogy máris megtelt egy táska.
Nem láttam még olyan vendéget, aki az exkluzív dolgokat vette volna meg. Kiskorom óta jártam rendszeresen a boltba, de a legtöbb vásárlónk igazából átlagos, két embernél többen meg ritkán jönnek – mostanában inkább rendelnek a katalógusból.
- Persze. Ott van az asztalon néhány. Vihet is belőle nyugodtan. – anya ilyenkor mindig ezt szokta csinálni. Hümm, ez nem is olyan nehéz. Az asztalhoz kísérem, ami egyből az ablakra, így a mugli világ vásárló utcájára néz. Velünk szemben egy étterem, meg néhány iroda, de az utca egyébként tele van a muglik üzleteivel. Karácsony tájékán szeretünk főleg kijönni, az utcai vásár és a sütemények miatt. Ide viszont nem tudnak bemenni. Ők úgy látják a boltot, mintha egy új üzlet nyílna ide, de az már vagy nyolc éve. Aztán valamiért egyikük sem olyan bátor, hogy bejöjjenek megnézni, mi az, amit nem bírnak ennyi idő alatt befejezni.
Emberünk kivillantja szemfogait, ami viszont már nekem is szembeötlő. Ez a varázsló nagyon odafigyel az ápolt külsejére, ennek ellenére egy WW termékkel csinál magának ilyen fura szemfogakat? Á, azt nem hiszem. Biztos valami új divat. Walpurgisék is elég vadul néznek ki. A pupilláim kicsit kikerekednek, de illetlenség lenne megjegyzést tennem rájuk. Inkább felcsapom az egyik katalógust a kért oldalaknál, miután egy másikat a táskába rakok neki.
- Különleges hatás, éééééértem. – vigyorodom el, mert azt hiszem, értem én, hogy mire céloz. Muter nagyon büszke ezekre a termékeire. Nem kis meló volt úgy kialakítania az ilyen holmijait, hogy azokat elfogadják. A szabályok elég szigorúak, mindig mindent be kell mutatni a szabadalmi hivatalnak, ami új, és aminek spéci hatása lehet, különben csúnyán megbüntethetnek. Persze, aki nagyon akarja, az úgyis beszerzi az illegális dolgokat a Zsebpiszok Közben, de oda még én se járok. Nem igazán van ott keresnivalóm. A kviddics bolt amúgy is a másik irányban van.
- Jah. Anyukám üzlete, én meg megígértem neki, hogy a héten segítek. Még a vonat indulása előtt. – na jó, ez egy picit ferdítés. Igazából azért kell itt lennem, mert megbuktam bűbájtan RBF-ből, és ez a büntetésem. Az valamiért senkit nem érdekelt, hogy mi volt az, amiben én voltam a legjobb. Ráadásul idén még prefektusnak is megválasztottak. De anyát persze csak az érdekli, hogy ha már nem vesznek fel nyelvészetire, akkor vigyem én az üzletét, ha majd nyugger lesz.
- Ésöööö a nevem Clarice. – hezitálok egy kicsit, hogy hogyan is kéne bemutatkoznom. Például hogy nyújtsak-e neki kezet, vagy sem. Fogalmam sincs, mit szeretnek a nemesek. Házon belül meg ilyet nem csinálunk amúgy sem.
Megkeresem a megfelelő oldalakat a katalógusban, hosszú, pókszerű ujjaim természetellenes mozdulatsorokkal lapozgatnak a kis füzetben. Majd megtalálom végre, amit akartam, és a pultnak támaszkodó alakhoz viszem azt.
- Ahol ez a kis jelzés van, azok mind érzékfokozó hatásúak. A Minisztérium által elfogadottak… Ezek itt ashwinder tojást tartalmaznak, attól van ez a hatásuk. Ellenben ez... – a recepteket nem ismerem, de az ilyen információk igazából le vannak írva. A törvények szerint meg kell adni, hogy egy-egy termék mit tartalmaz. Éppen csak a receptet nem kell közzétenni.
- Ez sárkányvérrel készült sampon, holdkővel szűrve. – akik értenek a bájitalokhoz, azok tudják, hogy a sárkányvért még a háztartásokban is használják tisztító hatása miatt – igaz, elég drága is. A holdkő pora viszont újabb gyakori alapanyag a szerelmi bájitalokban. A különbség, hogy ezek nem konkrét szerelmi bájitalként hatnak, hanem csak valamiféle fura hatásuk van.
- A parfümök pedig… hümm. Valahol biztos van valami minta belőlük. – az a baj, hogy ezeket anya nem a polcokon tartja, ahhoz túl értékesek, ha esetleg valaki ledöntené őket. Persze az oldalt bejelöltem, ahol azok vannak – nem volt nehéz, a katalógus legutolsó két oldala az, de hát akkor is.

Clarice Edevane

Cain örömtől ittas szemekkel nézte a telepakolt zacskót már alig várta, hogy berobbanjon a fürdőszobába és az összes kencét magára öntse, kéjes hahotázások közepette. Szófogadóan sétált a fiatal lány után , aki bár ügyetlenül de magához képest mindent elkövetve próbált neki segíteni. A pulttól elirányították egy asztalig, ami felett egy ablak nézett a sétálóutcára, Cain szemei összeszűkültek a hirtelen retinájába csapó fénytől. Kicsit hátrébb lépett, majd pislogott párat halványkék szemeiben könnyek remegtek.

- Elnézést, tudja kissé érzékeny vagyok a fényre. - szabadkozott udvariasan, majd az öltönyében tárolt vörös selyemkendővel felitatta a nedvességet. Hosszú fekete pillái tincsekbe álltak össze, úgy nézett ki mintha egy zselés férfiaknak való szempillaspirállal igazította volna ki őket, de ezek csupán sós könnyeitől álltak egybe. Cain sós könnyei mindent összetapasztanak bíz, én mondom nektek! A férfi figyelmét nem kerülte el a lány kerek szeme, miután rámosolygott. Ezalatt visszasétált az ablaktól a pulthoz, mert a napfény annyira irritálta, hogy nem tudott tovább koncentrálni.

~ Remélem nem hiszi, hogy személyeskedek vele… nem lenne illendő… még  túl fiatal...~ bámult rá a lányra zavartan, mélyen beszívva az illatát. Nem érzett semmilyen hormonos szagot, ami jelezné beszélgetőpartnere esetleges szexuális indulatait, szóval inkább túllépett a rámeredő kerek barna szemek afférján.

A férfi érdeklődve, hátra rakott kezekkel nézett az elé rakott katalógusba, majd lassan egyenes tartással lehajolt. Nagyon valószínűnek tűnt, hogy még járni is külön felvigyázó okította, mert olyan feszes háttal nézte az albumot, hogy meglehetett volna a teríteni rajta egy kellemes ebéd elfogyasztása okán. Illatozó haja előreomlott, szinte majdnem a bokájáig ért.

- Óh már mindent értek! Nos meg kell mondjam az édesanyjának kiváló az ízlése! Kérem, adja át neki mindenképpen, hogy a látvány hatalmas elégedettséggel töltött el mikor ide beléptem, valóban felér a hírnevéhez az üzlet! Biztosan hasonlóan üde színfolt lehet, mint ön Clarice, hiszen nem hiába tartja úgy a mondás, hogy nézd meg az anyját, vedd a lányát! –majd egy puha kacsintás kíséretében felemelkedett, megsimította sárkánybőrkesztyűjével az öltönyét és lassan a lány fehér és szeplős kezéért nyúlt.

- Csodálatosan cseng a neve, kérem ne haragudjon az illetlenségemért! Had mutatkozzam be magam is, Cain Angifilus!- az ernyedt csuklót az ajkaihoz emelte és alig érezhetően súrolta azt, majd mélyen beszívta a lány bőrének az esszenciáját. Halvány barack illat keveredett némi szappan szaggal. Szemei kitágultak és hagyta, hogy Clarice keze elhúzódjon tőle. Beköszönése után ismételten kihúzta magát. Bódító fiatalság és ártatlanság, félénkség. Úgy érezte a Valhallában lépked.

- Biztosan jót tesz az üzletnek, hogy ilyen pimaszul fiatal és csinos hölgy szolgálja ki az erre betévedő vendégeket! A  ashwinder tojásos termékekből kérem az összeset !  Hmmm és érdekelne a holdkő furcsa hatása , ilyen kombinációban még jómagam sem próbáltam. Tudja bájitalmester vagyok, de olykor szeretem kényeztetni magamat, szeretem mások munkáját érezni a bőrömön, főleg ha ilyen gyönyörű hölgyek kezei közül szabadulnak rá a polcokra. Megtenné kedves hölgyem, hogy pár szóban definiálja nekem mit lehet vele elérni? Továbbá ha túljutottunk a samponon amit egészen biztos szeretnék megvásárolni, kérem mutassa meg nekem a parfümöket is!

[- Napfényérzékenység?Egyszer láttam egy embert a Mungóban, akinek lemarta a bőrét a napfény. De az valamilyen átok hatása lehetett, mert arra az osztályra vitték.]

Fura. Hallottam olyan emberekről, akik érzékenyek a napfényre. Általában mi, mardekárosak is elég sápadtak vagyunk, a klubhelyiségünk és a szobáink ugyanis nem az egyik toronyban, hanem a sötét alagsorban vannak. Az én bőröm is nehezen viseli a tűző napfényt, ahogyan ez a vörös hajúakra általában jellemző. De még sohasem láttam senkit, akinek könnybe lábadtak volna a szemei a tompa, aberdeeni napsütés láttán. Éppen csak kellemes, ami befér, és pont elég arra, hogy szép, világos legyen a kis üzlethelyiség.
Tehát. Vegyük ezt újra még egyszer. Fura, hegyes, hosszú szemfogak, és napfényiszony? És eddig én még azt hittem, hogy Night professzor lehet vámpír. Király! Meg egy kicsit rémisztő is. De nem lehet igaziból vámpír, hiszen azokat sosem látni sötétedés előtt, az pedig még elég messze van.
- Napfényérzékenység?Egyszer láttam egy embert a Mungóban, akinek lemarta a bőrét a napfény. De az valamilyen átok hatása lehetett, mert arra az osztályra vitték. – na igen. A Mungóban töltöttem gyerekkorom jelentős részét, szóval elég sok cifra dolgot láttam ott. Idén nyáron persze igyekeztem kerülni, csak kétszer kellett mennem eddig is. Egyszer, hogy elengedjenek vizsgára, aztán pedig azért, hogy hoppanálási engedélyt szerezhessek. Nekem ugyanis ilyen is kell, a betegségem miatt ugyanis nem tuti, hogy engedik majd. Idén leszek nagykorú, a többi diákkal ellentétben viszont nekem külön papír kell róla, hogy levizsgázhatok. Nagyon csúnya lenne, ha csak engem nem engednének, de sajnos látok rá esélyt.
A hideg kiráz a hirtelen reakcióra, amikor a kezemért nyúl. Alapjába véve nem szeretem, ha hozzám érnek. Családon belül sem vagyok puszilgatós, mert álszentnek tartom. Azt pedig azért mondom mindenkinek, hogy inkább ölelős típus vagyok, mert az kevésbé intim, mint a puszilkodás. De igazából azt sem szeretem. Nem pironkodok, amikor az ajkait a kézfejemhez érinti, hüvelykujjam viszont kissé mintha kipattanna a helyéről, és a természetessel ellenkező irányba fordul. Amint tehetem, visszahúzom a kezem, remélve, hogy nem látta meg. Másik kezemmel megmarkolom a hüvelykujjamat, és halk, alig hallható, mégis hátborzongató csontroppanás közepette igazítom a helyére. Tulajdonképpen semmit sem érzek ezekből. Ha például megégetem a kezemet, vagy megcsípem, azt ugyanúgy érzem, de ha a csontjaimat forgatom el, azt nem. A Roxfortban ez már egyáltalán nem feszélyez, de más helyeken nem szeretem, ha kinéznek emiatt.
- Az összeset? O_O – tyűűűűű. Anya büszke lesz rám. Főleg, ha ezeket tényleg mindet kéri, és ki is fizeti. Aztán az is kiderül, hogy emberünk is bájitalfőző, ahogyan anya is. Bár anya csak ilyeneket csinál, meg sminkeket, szóval azért az mégis más.
- Ha szabad valamit megjegyeznem, ezeknek elég rövid a szavatossági idejük. Ha három hónap alatt nem tudja felhasználni őket, akkor érdemes kevesebbet rendelnie belőlük. Mondjuk elég sok haja van, az biztos. >.< – Sohasem láttam még senkit ekkora hajjal. Viszont tudok annyit anya receptjeiről, hogy elég jól koncentráltak, meg hogy a tojás miatt hamar romlanak is. Nem csak azért készíti ezeket kizárólag megrendelésre, mert exkluzív termékek, hanem azért, mert drágák a hozzávalók, és pocsékba menne, ha emiatt kéne kidobálni őket. Mindenesetre egy rendelési lapot szedek elő, amit majd csak akkor töltök ki, ha ténylegesen biztos, hogy mit szeretne vásárolni.
- Á, amúgy ritka, ha tényleg jön valaki. A legtöbben inkább rendelnek. És, uhm… anya ezt jobban el tudja magyarázni. – kezdem kicsit kínosan érezni magam mellette. Nem vagyok hozzászokva az ilyen modorhoz. Nekem túl mesterkélt. Viszont komolyan veszem a feladatot, még akkor is, ha profi kviddicsező leszek a Roxfort után. Vagy nem tudom. Persze ehhez az kéne, hogy vegyenek is fel a csapatba végre. Fogóként eddig nem volt nagyon esélyem.
- A parfümök, igen. – leguggolok a pult mögött, hogy kényelmesen elérjem a polcait. Az egyik oldalán a különböző papírok vannak, a másikon pedig a parfümök mintái. Két fából készült dobozt teszek ki a pultra, az egyik világosabb, a másik pedig kisebb, és sötétebb színű. Utóbbi a férfi parfümöket tartalmazza. Viszont ilyeneket pasik csak ritkán használnak, így nincs belőlük sok. Emellett előveszek egy fa kupát is, amiben pici, fehér, pálcika szerű valamik vannak, amiknek nem tudom a nevét. Csak azt tudom, hogy anya ezeket használja, ha az illatokat akarja mutogatni.
- A legtöbb embernek csak két csuklója van, úgyhogy szükség lehet ezekre is. – felállok a pulttól, és felnyitom mind a két dobozt. A katalógusban az utolsó két oldalra lapozok, ahol a leírások találhatóak.
A dobozokban pici, csőszerű, egyszerű, zárt fiolák vannak, mindegyik felcímkézve. A katalógusban már a helyes kis üvegeket is látni, amikben a parfümök megrendelhetőek. Ezek mindegyike már-már művészi alkotás, különleges formáikkal, s törésgátló bűbájokkal ellátva. Az olcsóbbak egyszerű üveget kaptak, de van, amit valódi kristályba öntöttek, igazi arany díszítésekkel.
- Hát, ezek vannak. Szintén rendelésre. Az üvegek törésgátlóak, és különböző kézművesek érdeme. – hogy melyiket akarja kipróbálni, azt rábízom. Az olcsóbbak nem tudnak semmi extrát, de van, amit ha felnyit, szó szerint illatfelhőt ereget. Vagy éppen egyéb mágikus tulajdonságokkal rendelkezik.

Clarice Edevane

Figyelmesen hallgatta Clarice kórházban tapasztalt élményét, nem szeretett volna lelkesnek tűnni, ezért érdeklődő vigyorát inkább elfojtotta a furcsa átok tüneteinek hallatán. Szinte látta lelki szemei előtt a kínoktól gyötrődő varázslót, amint szépen lassan leforgácsolódik üvöltő arcáról a bőre. Nem igazán érzett empátiát az ilyen esetek kapcsán, ám annál jobban izgatta az összes bizarr részlet. Most disztingválta magát és a kencékre koncentrált.

- Szomorúan hallom kisasszony, hogy egy ilyen szörnyű helyen kellett töltenie az idejét , remélem már jobban van! Nos… a napérzékenységem elég érdekes téma, ami engem illet a szememet és a bőrömet bántja a leginkább. De nem szeretném a személyes nyavalyáimmal untatni. Ez igazán hosszú történet lenne. - jegyezte meg csendesen. Nem érezte etikusnak, hogy egy fiatal lányt terheljen a kórságával és betegeskedő benyomást sem kívánt tenni. Ismételten jót derült a Clarice zavarán. Úgy tűnt nem szokott hozzá az etiketthez, kezeit hátradugva, megroppantotta a csontjait.  Cain érzékeny füle azonnal meghallotta a zajt, de nem igazán tudta mire vélni a különös gesztust. Lehetséges, hogy zavarában ropogtatja az ujjait? Milyen rossz szokás…

- Bizony, mindegyikre igényt tartanék egytől-egyig!  Nem sűrűn szoktam kimerészkedni szerény hajlékomból, de ha ráveszem magamat, akkor általában halmozom az élvezeteket. - Gondolatai a Zsebpiszok Közben elköltött éjszakája körül kezdtek forogni, majd megborzongott, felhúzott szemöldökkel megköszörülte a torkát és folytatta az eszmecserét.

- Köszönöm a figyelmeztetést, tudja bár ez személyes információ de minden nap szükségesnek érzem újra használni ezeket a csodálatos szereket. Ez amolyan tisztaságmánia. Ha beválnak a termékeik, valószínűleg másfél –két havonta fogok rendelni önöktől újabb csomagokat! – A lány ezalatt különféle adminisztratív papírokat bogarászott elő, sajnos a sárkányvérből készült sampon különleges hatását nem fejtette ki, Cain pedig nem akart erőszakoskodni, valószínűleg nem ismerte úgy a termékeket mint a bolt úrnője. A lány ráérősen elővette a parfümöket is, két doboznyi szekcióra osztva úgy, mint férfi és női részleg. A nemes  azonnal a férfi parfümöket vizslatta tekintetével.

- Ah csodálatos!- nyögte önfeledten és rögvest kiszúrta a kristályüveges parfümöt arany díszítéssel. Cainnak nem volt különösen nagy igénye amikor exkluzív üzletekben vásárolt, csak annyi, hogy a legdrágább, legdíszesebb darab kellett neki, amiből kevés van. Azt, hogy mi alapján rostázott a büdös pincében eltöltött napjai határozták meg, ugyanis annyit kellett nélkülöznie és szenvednie, hogy szabadulása után úgy érezte a legjobb kell neki mindenből. Cainnal igazán jól járnak üzletek, ha eléggé felkeltik az érdeklődését kifinomult, limitált termékeikkel. Önző volt, mindent fel akart falni.

- Hmmm... ez itt az utolsó oldalon igazán különleges darabnak tűnik. - bökött rá az arannyal körbefuttatott üvegcse képére. A választásán kár volt meglepődni.

- De érdekelne a véleménye, hogy ön szerint melyik illat illene hozzám a leginkább !

Dőlt neki a pultnak szemből, majd előre boruló tincsét egy gyors mozdulattal kisöpörte az arcából. Nem voltak hátsó szándékai, viszont kellemesen elszórakozott a lány kedvtelenségén, úgy gondolta még picit húzza az időt mielőtt hazatér.

[- Á, nem para. Nem olyan vészes a Mungó, mint amilyennek hiszik...]

Tényleg nem tudok semmit erről a luxus samponról azon kívül, ami amúgy is le van írva. :/ Bájitaltanból jó vagyok, de nem kiemelkedő. Anya a mester a családban, az efféle információkat pedig eddig nem osztotta meg velünk. Így hát, sajnos ebben nem tudok nagyon segíteni.
- Á, nem para. Nem olyan vészes a Mungó, mint amilyennek hiszik... – zavartan lepillantok a kezemre. Rengeteg hátrányom származik az állapotomból. Néha még az alapvető pálcás varázslatok használata is problémát jelent számomra, a bűbájtanom és az átváltoztatástanom RBF-en pedig emiatt pocsék lett. Mondjuk volt egy kisebb balesetem is, pedig rendesen kipihentem magam az alkalomra… Talán az izgalom miatt.
- Szóval elég sok cifrát láttam. És igazából rá is érek a hosszú történeteire. Nem lehet hosszabb, mint a Stray Prodigy. – vonom meg a vállaimat, és mutatom fel az említett képregényt. A borítóján egy mozgó figura köszön vissza, aki elég szakadtnak tűnik így elsőre. Egy kevésbé ismert, de már évtizedek óta tartó képregénysorozat újabb része.
Leülök a pult mellett székre, és elkezdem írogatni az összes holmit, amit rendel, egy „hát, jó” megjegyzéssel. Ha ezt a sok kencét tényleg két hónap alatt elhasználja, az azt jelenti, hogy legalább naponta háromszor fürdik. Mondjuk ki is nézem belőle. Látszik, hogy az a fajta, aki túl sokat pepecsel a külsejével. Ehhez képest nekem néha még az is fáradtság, hogy normálisan megfésülködjek. A roxfortos egyenruha előnye, hogy nem kell nagyon félnem sem attól, hogy nem tudom, mit vegyek fel. Mindegyik tök ugyanolyan. Ráadásul nem olyan testre feszülős, mint az, amit anya ad rám, hogy az majd „kiemeli a szép alakomat”. -.- A talár kellemes, bő, és könnyű elbújni benne.
- Akkor, a fahéjasak, a habfürdőből duplán, az ashwinderesek, és a sárkányvérűből is egyet. – egy előre nyomtatott formanyomtatványon jelölgetem be a dolgokat, a megfelelő helyeket beikszelve. Elbájolt papír, ami a legvégén kiadja az összeget, amennyit fizetni kell, és kiemeli külön azokat, amik előrendelésesek. Arcbőröm persze elég hamar elsápad, a szokásosnál is világosabb árnyalatúvá válva, amikor meglátom, hogy még a végén sem járok, de már átléptük a száz galleont. Óh, ha nekem lenne ennyi pénzem! *-* Mondjuk a baglyomért sokat fizettem, azelőtt pedig egy új seprűt kértem, szóval így sincs okom panaszra.
- Majd megkérdezem anyut, szállításkor pedig csatolom, amit mondott. – lassan a végére érek, és inkább rá se nézek az eddigi végeredményre. Aztán pedig jön egy újabb fura kérés. Ha Mr. Angifilius tudná, hogy a szaglásom olyan tompa, mint egy perzsa macska pofája, akkor biztosan nem engem kérne. Főleg, mert már órák óta itt vagyok bent, az illatarmageddonban. Elég könnyen megfeledkezik az ember a szaglásáról, ha egy ilyen helyen dolgozik. Még ha csak beugrós is.
- Jah, az üvege nagyon patent. Igazi kristályból van, meg minden. Egy bizonyos Istior nevű kézműves munkája. – emlékszem a pasasra. Amikor anya belevágott a parfümbizniszbe is, egy csomó helyi, valamint külföldi kézművessel szerződött le, akikkel osztozik a profiton, cserébe megcsinálják az üvegeket. Nincs két egyforma, de még csak hasonló sem. Meg ez egy újabb indok, amiért egy valag pénzt elkérhet érte. Az olcsóbbakhoz már hét-nyolc galleonért is hozzá lehet jutni, de a drágábbakért ennek akár a több tízszeresét is elkéri.
- Hát, nem is tudom, nem nekem kell, hogy tetsszen az illat. De attól függ, kit akar elkápráztatni... – kicsit bátrabban szólalok már meg, a parfümök felé hajolva. Random kiválasztok egy középkategóriásat. Se nem a legdrágábbat, se nem a legolcsóbbat. Azért ezt, mert tetszik a színe. Sötétlila, amit alapjába véve egy riasztó, de szép színnek tartok. Kiveszek egy olyan fehér kis szagolgató lapocskát, rácseppentek egy keveset belőle, majd megszagolom azt. Az égvilágon fogalmam nincs milyen illata van, pedig le van írva a katalógusba.
- Elnézést, sajnos nem vagyok jó ilyenben. Csak kisegítek, mert anya megkért rá… – ha most kibontanék még egy fiolát, és megszaglásznám, nem tudnám megmondani a különbséget. Az én orromnak ezek mind ugyanolyanok. A lilát sem az illata, hanem a színe miatt választottam. Azt nagyon könnyen emberekhez tudom kötni. Mert mindegyik szín egyértelműen mást és mást fejez ki.

Clarice Edevane

Úgy tűnt, hogy a fiatal boszorkányt tényleg érdekelte Cain furcsa egészségügyi állapota. A nemes nem akart illetlen lenni, de öregasszonyos panaszkodásba sem kívánt kezdeni így nem tudta mi legyen. Ránézett a cafatos képregényre, neki sajnos gyermekkorából kimaradtak a mesekönyvek és a folyóiratok, így  ártatlan kék szemekkel pislogott a borítóra. Látni lehetett dunsztja sincs, hogy miről is van szó. Aztán nagy levegőt vett és belefogott a mondókájába.

- Nos… tudja születésem óta egy furcsa tünetegyüttessel kell élnem. Különleges étrendet kell tartanom és figyelni, hogy se mentálisan sem pedig fizikailag ne fáradjak ki, mert ha ez megtörténik akkor rosszul leszek. A rosszullétek rohamokban zajlanak le, rettenetesen nagy fájdalmat és egyéb kellemetlen tüneteket okozva.  Mellé napérzékenység, alvászavar is társul. Mindig kell magamnál tartanom egy kis orvosságot azokra az esetekre, ha úgy adódna  hogy feszült helyzetbe kerülök... mert akkor elveszítem a kontrollt. –itt kicsit a semmibe révedt, eszébe jutott az első eset amikor úgy érezte, hogy kibírja a gyógyszere nélkül. Nem voltak szép következményei, a manó zokogott mikor meglátta az összekent kanapét és padlót. Miután nagy nehezen elhessegette a kitépett torkú escort izgató látványát a fejéből, tovább folytatta a történetét.

- A betegségemre ezidáig nem találtak gyógymódot és nem ismerik. Ezek miatt nem is járhattam a Roxfortba és a felsőoktatást is magántanulóként levelezőin végeztem el. Hm… Nem vészes a Mungó?  Ezt úgy mondta, mintha már rutinosan járna-kelne falai között. Mármint… elnézést, ha tapintatlan voltam, néha hangosan gondolkodom. - restelkedett Cain, majd a lány kezeit figyelte. Biztos volt benne, hogy valami nincs rendjén, de nem akart udvariatlannak tűnni, így inkább megtekintette a zsákmányokat melyek egyre csak növekedtek a pulton. Olyan jó érzés volt elszórnia az apja pénzét, hogy majdnem táncra perdült, kéjes sikongatások közepette. Igazán őszinte örömet érzett.  A lány elkezdte sorolni az eddig vásárolt termékeket, Cain minden tételnél behunyt szemmel bólogatott, arcán kedves mosollyal, a termékek nevei akár egy jól megkomponált szimfónia úgy simogatták a lelkét.  

~Ah igen, hazamegyek és kipróbálom mindet… először is fahéjas vízbe fogok elmerülni, majd a sárkányvér sampon fog következni!  Ó igen, biztos gyönyörűen csillogó lesz a hajam! Le is tesztelem a hatását a mai vendégemen…~ majdnem tapsikolt az izgalomtól, de visszafogta magát, hogy ne tűnjön tizenéves tini lánynak.

- Köszönöm, szépen a segítségét! Ön szinte már profi, hamarosan édesanyja nyomdokaiba léphet! - zengte örömódáit Cain, nem foglalkozva a végösszeggel. Majd tekintete a cifra parfümös üveg képére kalandozott, mikor meghallotta a rövidke történetét nem kellett több neki, kesztyűs kezével egy laza mozdulatot tett:

- Rendben van kisasszony, írja ezt a különleges darabot is a többi mellé! Nos, az a helyzet ma egy igazán fiatal hölgyvendéget várok, ezért is kérdeztem önt, talán pár évvel lehet idősebb mint maga. Nem ismerem a korosztályának az ízlését… ezért vártam némi kiigazítást… -HAZUG! Cain ismerte jól a nők ízlését és tudta, hogy nincs olyan boszorkány aki ne vergődne az után  álmatlanul, hogy meglátta őt vonulni az utcán. Minden esetre teljesen jól kibújt a kínos megjegyzés alól, amivel Clarice az iránta érzett érdektelenségét fejezte ki.
 
 A lány végül kiválasztott egy sötétlila parfümöt, amit az illatmintára csepegtetett és megszagolt. Arcán igazán egyértelműen tükröződött: halvány lila fingom sincs hogy mi ez az illat! Minden esetre Cain nagyon kedvesnek találta az igyekezetét, hátra rakott kézzel érdeklődött a parfüm iránt.

- Szabad? – majd várta, hogy az orra alá dugják a kis papírt. Előtte azért megnézte a leírást a katalógusban. Clarice egy erőteljes rejtélyes illatot választott, amolyan paradoxont, melyben az összetevők ellenben álltak egymással mégis bizarr harmóniát idéztek. Cain is pontosan így volt összerakva. Gyönyörű szép androgün lény, kinek súlyos selyemruhái alatt mély sebek és titkok tobzódtak. Egy nőies arc, melyből mély és fátyolos hang dörrent. Egy csodálatos szempár, mi szerelmet ígért, de végül halálod közben az utolsó dolog ami tekintetedbe fúródik. A lila üveges csoda levendula illatanyagára épített, ez pedig a frissesség és érzékiség szimbóluma . Tetszett neki a választás, úgy érezte, hogy szintén bekerül valamelyik szatyorba, azon gondolkodott vajon a lány kiismerte-e magát rajta, hogy ennyire ügyesen megtalálta a hozzá illő darabot…

[- Aha, értem.]

Valódi érdeklődést akkor mutatok, amikor a betegségéről beszél. Azért szeretem ezekről kérdezni az embereket, mert ettől valódinak, sebezhetőnek tűnnek tőle. Embernek. Emlékeztet arra, hogy nem vagyok egyedül, és hogy mindig vannak és lesznek olyanok, akik nálam rosszabb helyzetben lehetnek. Nekem még egész jó sorom van úgy, hogy azt is engedik, hogy pálcát vegyek a kezembe. Mondjuk az Mr. Angifiliusról is lerí, hogy valami nincsen rendben. Ha nem tudnám, hogy nem engedik a vámpírokat az utcákon sétálgatni, főleg nem fényes nappal, akkor biztosan kikiáltanám annak, de az azért butaság lenne, nem igaz? De minden apró kis furcsaság, a fényérzékenység, meg a hegyes szemfogak erre engednek egyszerűen következtetni.
Szóval, szinte iszom magamba szavait, amikor állapotáról beszél. A tüneteket felsorolja, magát a betegség nevét viszont nem említi. Uhh, hát elég szívás lehet. Erre az időre pennám sercegése is abbamarad kissé, hogy kellően tudjak odafigyelni rá.
- Aha, értem. - vigyorodok el. Aztán lerakom a pennát kicsit, felemelem a bal kezemet, – az a pálcás kezem, azon hajlékonyabbak az ujjaim - s a kisujjamtól kezdve a hüvelykujjaim minden egyes percnél visszafele fordítom őket.
- Én kísértetes vagyok. Nagyon poén, fordítva is el tudom kapni a cikeszt. – vele ellentétben én a betegségem nevét bököm oda neki, de nem kezdek el fecsegni róla, hogy mi is ez pontosan. Elég kevesen ismerik, a Roxfortban nem is tudok másról, akinek ilyen nyűgje van.
Profi, és édesanyám nyomdokaiba léphetek? Pfff… na még csak az kéne, hogy ilyen marhaságokkal foglalkozzak életem végéig, hogy kinek milyen illatú legyen a haja.
- Áh, randija lesz. Sok sikert hozzá. Biztosan sikerül eltalálnia az ízlését. – igazából dunsztom sincs róla, milyen is a korosztályom ízlése. Fogalmam sincs. Nekem nincs problémám belőle, ha egy kviddics játék során jól leizzadok. Onnan tudom, hogy az edzés hatékony volt. Meg aztán a fun a lényeg, a játék öröme! Idén már mindenképpen be akarok kerülni a csapatba, ha pedig nem fogóként, akkor hajtóként akarok érvényesülni. Minden, amit a korosztályom ízléséről tudok, hogy tiszta nyál az egész, mert buta, romantikus regényeket, meg Szombati Boszorkányt olvasnak, és másról sem tudnak beszélni, hogy melyik pasi a legjobb az egyes évfolyamokban. Ráadásul az öcsi is szerelmes. Fúj. Tiszta nyál. Visszaigazítom az ujjaimat, hogy a papírt rendesen ki tudjam tölteni, halk, roppanó hangok kíséretében.
Abban biztos vagyok, hogy a randi partnere elégedett lesz – ha a pénztárcája miatt akaszkodott rá. A szemeimben valamiféle sajnálat látható, egy röpke pillanatra. Ha ilyen dolgokkal akarja elkápráztatni, akkor aligha dúlhat közöttük a szerelem. De hát a Roxfort is tele van könnyen kapható csajokkal. Meg olyanokkal, akik feléjük emelkednek.
- Igazából a színe miatt választottam… a sötétlila valahogy illik Önhöz. De ha nem tetszik, akkor bocsánatot kérek. – tényleg nem vágom ezeket a dolgokat. Anya biznisze nem az én világom.
- Fáradtság ellen mondjuk nem rossz az Édes Álom Esszencia. Nekem azzal sikerül aludnom. Elkészíteni sajnos még nem tudom, elvileg idei anyag a Roxfortban. A medimágusok nem ajánlották Önnek? – befejezem közben az adminisztrálást. Szép, hosszú a lista, olyan végösszeggel, amit én az éves zsebpénzemből sem tudnék kifizetni. Ebből akár egy Tűzvillámot is vehetnék! *-* Igaz, a Nimbuszommal tökéletesen elégedett vagyok.

Clarice Edevane

Nem kerülte el a nemes figyelmét a lány izgalma, mialatt a tüneteiről beszélt. Azon gondolkodott, hogy visszakérdezzen-e Clarice betegsége kapcsán vagy sem. Igazából nem is kellett sokat agyalnia rajta, mert a lány magától megnyílt. Az ujjai különleges szögben fordultak el az ízületei mentén. Bár a félvámpír folyamatosan próbált rangjához méltóan viselkedni, kicsit eltátotta a száját a mutatvány láttán.

- Oh!- kapott fél kézzel vastag ajkaihoz, majd gyorsan maga mellé tette kezét.  Bánta, hogy így kimutatta a meglepettségét, de hirtelen érte a sokkhatás.

- Hölgyem! Be kell vallanom ilyennel még életemben nem találkoztam! Esetleg ha nem bánja definiálná nekem, hogy pontosan mi is ez? Biztosan hatalmas fájdalmakkal járhat egy ilyen ízületi elváltozás. De ha feltartom, vagy nem szeretne nyilatkozni azt is megértem. Én magam sem tudok dűlőre jutni a betegségem kapcsán….- Meredt még mindig a lány ujjaira, amik visszafordultak a helyükre.

Cainon végigszaladt a hideg és libabőrös lett, ami igazán érdekes reakció volt annak olvasatában, hogy  apja meggyilkolása óta szinte minden este lelkiismeretesen megevett egy nőt vacsorára. De na, akkor is ez túl rendkívüli volt számára, meg akarta közelebbről is nézni. Minden érdekelte, ami kicsit is másabb és bizarrabb mint az átlag. Ez egyáltalán nem szexuális érdeklődés volt, hanem amolyan infantilis fanatizmus, vizsgálódás. Próbálta magát megfékezni és a parfümre koncentrált.  

Tovább hallgatta a lányt, tetszett neki hogy a lila színt hasonlították hozzá. A lila az egyensúly a föld és az ég között Cain pedig pontosan úgy érezte magát, mint aki nem ebből a világból származik. A lila a hajnali és az esti ég színe, értelem, vágy és bölcsesség szimbóluma. Intelligencia, tudás, szentség, bűnbánat és fájdalom… emlékezés. Claricenek nagyon jók voltak az adottságai ezen a téren, a mugli vallásban a lila a szomorúság és a várakozás, meg a böjt kifejező árnyalata. Cain is szomorúságban élte az életét, éhezve mialatt arra várt, hogy megszabaduljon apjától.

- Kisasszony! Kár bocsánatot kérnie, a választása tökéletes! Szerintem is rám szabták, kiválóan eltalálta a
szimbolikáját lelkem egy kis darabjának... –kacsintott egyet, mialatt dús szempillái az arcát söpörték. Egy udvarias mozdulattal megszagolta a kis mintadarabot, haját most jól megfontoltan a füle mögé rejtette, nehogy a pultra boruljon.

- Csodálatos! Köszönöm az ajánlatát, írja a többihez! – nézte ragyogó szemekkel a lányt, arcán hálás kifejezés tükröződött.

- Nos, az a helyzet, hogy rajtam nem hatnak ezek a szerek, igazán különös nemde? Gyermekkoromban rengeteget kísérletezett rajtam az édesapám, tudja medimágusként végzett és magánorvosként praktizált. Mindent megtett… ami tőle telhetett…- hangja kissé undorba torzult a mondata végén. Ajkát bosszúsan megharapta, próbálta a hirtelen felgyülemlő dühét visszazárni abba a bizonyos szekrénybe, amiben lógtak a csontvázai. A hetekben bedobott még hármat a többi mellé.

- Magam is remélem, hogy jól fog alakulni az este!- mosolyodott el a randi szó hallatán. Hát igen az ilyen fiatal lányok még nem tudják, hogy mik zajlanak az éjszakában. Vannak szerelmek miket pénzért lehet venni, esze ágában sem volt egy olcsó prostit sem lenyűgözni, saját magát kényeztette.   Szomorú, de még életében nem randizott egyszer sem. Rendelt, fizetett aztán ha minden jól alakult  a hölgy sértetlenül távozhatott a birtokról. Még anno Roxmortsban tett sétája alatt ütötte meg a romantika szele, hogy  egyszer talán egy arra méltó hölgy társaságában meglátogatja azt a csodálatosan szép erdőt a hegyekben… de ez már olyan távolinak tűnt, mint a tény hogy valaha bájitaltan tanár lesz a Boszorkány és Varázslóképzőben.

[- Áh, nem érzek semmit.]

Az általános reakciók általában a következők. Undor, sokk, és lelkesedés – valamint ezek bármilyen arányú kombinációja. Már nem is nagyon foglalkozok azzal, hogy ki hogyan reagál rá. Jó néhány évig poén volt, miután a Roxfortba kerültem, és a saját korosztályommal lehettem, de ma már ez is mindegy. Legfeljebb önmagamat szórakoztatom ezekkel a mutatványokkal – már amikor szándékosan csinálom, nem pedig teljesen véletlenül. A másik kezemen is megy, bár nem annyira, mint ezen. Valamint egy kicsit a lábamon, de éppen csak egy kicsit, így nem okoz problémát az olyan mindennapi dolgokban, mint a járás. A kézfejemen az ujjak viszont, ha valaki ért az anatómiához, azonnal látja, hogy eltorzultak az évek alatt. A legjellegzetesebb a mutatóujjam íves görbéje, mert egy kicsit meghajlott a csont. Ahogyan tulajdonképpen egészen a könyökömig mindegyik deformálódott, legalább minimális mértékben.
- Áh, nem érzek semmit. – legyintek egyet, miután helyre teszem a kezemet. Anya régen kötszerrel kezelte, utálta, ha furán csinálok velük. A társadalom meg elvárja, hogy normális legyek. Csak hogy nekem ez a normális. Fájni pedig valóban nem fáj, azonban nem is ettől veszélyes.
- Igazából nem a kezemmel van a gond, hanem a varázserőmmel… Megakad, mielőtt létre jöhetne, aztán mehetek a gyengélkedőre kancsóvá változott kezekkel. – így utólag már elég vicces, amikor véletlen a kezeim változtak kancsóvá az ékszerteknős helyett, akkor és ott viszont nagyon kivoltam, és teljesen pánikba voltam esve. RBF-en is ettől tartottam a leginkább balesetek terén, a legrosszabb viszont akkor is az volt, amit bűbájtanon nyújtottam teljesítményt.
- Anya azért akarja, hogy itt dolgozzak, mert emiatt nem vesznek fel a Godrikra. – megvonom a vállaimat, mintha egyfajta fásult beletörődés lenne, holott egyáltalán nincs erről szó. Most, jelenleg úgy sem tehetek ellene semmit, de a következő éveimben, amíg még a Roxfortra járok, megteszek mindent, hogy olyan dologban dolgozhassak, ami érdekel is. Ha nem profi kviddicsező leszek, akkor pedig nem tudom, mondjuk jogira. Amilyen jók az eredményeim, oda simán felvesznek.
- Hát jó, legyen… ebből most is tudok csomagolni egyet, általában van belőle a raktáron. – na, mondom én, hogy kell a lila. A mugli nemeseknek is az a színük, és ők is úgy szórják a pénzt, mint ő. Az olcsó és a középkategóriás parfümökből pedig valóban van mindig néhány raktáron, pont azért, hogy azonnal szállítani tudjuk őket. A parfümök pedig nem romlandóak, ugyebár. A kristály üvegesre azonban biztosan várni kell, mert az üveg is megrendelésre készül.
- Uhh, hát elég szadista faterja lehetett. De mondjuk az is patent, ha nem hatnak Önre ezek a szerek. Biztos sokan cserélnének Önnel szívesen. Szerintem amúgy is hazugság az összes ilyen... – ujjammal a kristályüveg képére bökök a katalógusban, ami enyhe, alkalmi szerelmi bájitalként is hat. Ha rajtam használna valaki ilyet, biztosan kitekerném a nyakát, a puszta kezemmel.
- De a randipartnerét szerintem ez nem érdekli. Hova viszi vacsorázni? Lesz valami bál is a Lutece birtokon, ahova biztos elviheti. – amióta a bálnak híre ment, megszaporodtak a megrendelések is, mert mindenki jól akar kinézni.

Clarice Edevane

Kis zene

- Óh milyen különös, azt gondolná az ember hogy fáj! Ezt örömmel hallom, hogy nem szenved ilyen kellemetlen tünetektől!- nyugtázta Cain a dolgot szívélyes hangon, majd tovább érdeklődött Clarice állapota iránt.

 - Hogy mondja?- kerekedett el gyönyörű kék szeme, nem tudta elképzelni az elakadó varázslatot. Lelki szemei előtt Clarice állt, mindkét kézfeje helyén egy–egy pöttyös bögrével. Megpróbálta a különös látomást elhessegetni, mert igazán megzavarta gondolatait a bizarr jelenet.

- Gondolom, így rontást sem tud evokálni, mert akkor önmagát sérti. Hogyan tudja így garantálni saját teste biztonságát?- érdeklődött a nemes őszinte kíváncsisággal, miközben kicsit elgondolkodva végigsimította saját állát. Nagyon megsajnálta szegény lányt. Úgy érezte mintha az ellentéte állna előtte, míg ő pusztít a másik nem képes  megvédeni magát , az elakadó varázslatok miatt. Borzasztó állapot lehet.

 - Sajnálom , hogy így áll a helyzet. Tudja igazán átérzem azt amikor a tervek nem úgy alakulnak ahogy hittük. Ha jól értem önnek nem az a hivatása hogy átvegye édesanyja üzletét…- nézett mélyen az ártatlan szempárba, nem túl hivalkodóan. Őszintén gondolta a fent említetteket, néha tudott együtt érzően is viselkedni, ha hasonló szituációt tapasztalt mint az adott beszélgetőpartnere. Majd az eszmecsere nyugalmát egy hirtelen és őszinte megjegyzés szakította meg.

-Hahahahhaa!- nevetett fel Cain önfeledten az őrült apjára tett megjegyzésen. Abnormális szemfogai között nyálcsík csillant. Már a gondolattól is megfeszültek az izmai amint az évek során elszenvedett kemény fegyelmezésére gondolt. Nem szeretett volna izgalomba kerülni, így nem is kezdett bele a múltban történt események ízlelgetésébe.

- Oh kisasszony! Ön igazán szórakoztató! Bájos, hogy milyen szabadgondolkodású, tudja nemesként nem mindig mondhatom ki azt amire éppen gondolok! Fején találta a szöget, édesapám valóban szadista hajlamokkal színezett egyéniségként tengette napjait. De fátylat borítok múltam sötét foltjaira és megpróbálom kedvem szerint tovább élni hátralevő életemet .- Fél kezét ajkai elé emelte, hogy ne röhögjön teli szájjal, háta huncutul remegett kuncogása közben. Kedve szerint élni... na igen itt mindenki behelyettesítheti azt ami éppen eszébe jut.

- Viszont nem hinném, hogy bárki szívesen cserélne velem. Lutece? Sajnálom, de nem ismerem továbbá meghívót sem kaptam. Tudja életemben nem tettem tiszteletem egy bálon sem, leszámítva az estélyeket melyeket megboldogult apám rendezett. Nem szeretnék ismeretlenül beállítani sehova sem, nem lenne illendő…- majd elgondolkodott azon amit a lány kérdezett.  Clarice nem tudhatta, hogy miféle találkozóról is lesz szó, így inkább terelt. Nem akarta egy ártatlan lánynak kifecsegni bűnös szokásait.

- Nos, a vacsora a birtokomon lesz megrendezve, tudja a házimanóm kiváló szakács!- mosolyodott el kedvesen, majd várta, hogy összesítsék az egyenleget.