Chant Cosmetics

[- Hát...]

Tényleg mindig mindenkinek az az első kérdése, hogy fáj-e. Pedig nem nagy cucc, én még élvezem is azt, amit tudok a kezemmel csinálni. Amióta az eszemet tudom, azóta tudok olyanokat művelni az ujjaimmal, amiket mások nem. Sokáig az volt a fura, hogy például az öcsi nem volt képes erre, amikor ez nekem annyira természetes. El kellett telnie jó néhány évnek, hogy rájöjjek, az a normális, ha nem így áll a kezed.
Az apró kis játékokból megmaradt elváltozások persze már jól láthatóak. Az ujjaim egytől egyig, különösen a bal kezem mutatóujja, enyhén ferdék. Maga a csont az, ami elgörbült. Valamikor a bokámmal is gáz volt, de azt azonnal helyrerakták a Mungóban, amikor észrevették, mert különben csak elég fájdalmasan tudok majd járni. Nem most, hanem öt, vagy tíz, vagy húsz év múlva. Az pedig már nem olyan vicces, mint az emberek arcán látni az elborzadást, csak azért, mert olyat tudok mutatni nekik, amit ők nem tudnak utánozni.
- Hát... – látom a varázslón, hogy nem igazán tudja elképzelni a dolgot. - A varázslat energia. A pálca pedig csak egy eszköz, amivel felerősítjük a hatást. – fejtem ki a dolgot. Elméleti mágiában jó vagyok, a hátrányom miatt pedig inkább lexikális tudásom van. Valahogyan el kellett érnem, hogy ne bukjak meg azokból a tárgyakból, amikben nem leszek jó. De a varázsigék bemagolására már nem veszem a fáradtságot.
- Igen, pontosan. – biccentek a rontásos felvetésére, mialatt csomagolópapírt vadászok elő. Fehér alapon arany színű, rusztikus, viktoriánus kori mintákkal, amikbe a CH logó van belevegyítve. Ez illik a leginkább anya boltjának a hangulatához. Mutti tényleg odafigyelt az összes ilyen kis apróságra, mert hát elég tökéletesség mániás, főleg üzleti ügyekben. A pontosság utáni mániáját meg sajnos én is örököltem. Imádok szöszölni! Bezzeg Cael.
- Úgy, hogy nem használok pálcát, ha nem muszáj. A profi kviddicsezőknek amúgy sincs szükségük rontásokra. – mosolyodom el, mialatt némi ragasztót szedek elő. A lila üvegcsés parfümöt pillanatok alatt becsomagolom, hogy ezután a többi közé rakjam. Az utóbbi napokban annyit csináltam ezt, hogy már-már rutinszerű az egész. Anya már az első nap megmutatta, hogy kell, aztán két napon át szinte mást sem csináltam, mint ezt. Ez volt az, ami meggyőzött arról, hogy biztosan nem ebben a bizniszben lesz a jövőm. Bár ez még a kevésbé rossz része.
Szomorú lehet úgy élni, hogy nem mondhatod ki azt, amit gondolsz. Minél többet beszél, annál jobban sajnálom meg szegényt. De tényleg. Jó, mondjuk én is imádok költekezni, és lenne ötletem, mi mindent vennék, ha nekem lenni annyi pénzem, ami Dagobert bácsinak sem, de ha cserébe ilyen dolgokkal kell együtt élnem… köszönöm, nem. El sem tudom képzelni, milyen lehet, ha valakit bánt az apja. Én imádom a fatert. Még anyut is szeretem, annak ellenére is, hogy nehezen jövünk ki a különbségeink miatt.
- Kár, pedig jó buli lesz. – ragasztom le a csomagot. Nem rakok rá sokat, csak annyit, amivel a papír megtartja saját magát. A funkciója viszont főleg az, hogy utazás közben ne sérüljön meg a parfüm. Ha esetleg elejtené a csomagot, mivel az üveg nem törésálló, az elbájolt csomagolás az, ami megvédi a terméket. Ügyes bűbáj, és hasznos is.
- Hű, biztosan nagyon romantikus lesz. A manója tutira kitesz majd magáért. – felírom az utolsó tételt, a parfümöt a vásárlási lapra, az alján pedig megjelenik így a végösszeg. Pontos, tévedhetetlen lista, ami még az 50 galleon feletti vásárlás adta kedvezményt is beleszámította. Csak a gond az, hogy bőven a többszörösét haladta meg a vásárlással. Közelebb tolom Cainhoz a papírt, és a pennát, az aláírására a megrendelés szerződés miatt ugyanis szükség van. Ezzel minket arra kötelez, hogy nyolc napon belül eljuttassuk a kért holmikat bagolypostán hozzá, őt pedig fizetésre.
- Hátööö… akkor ennyi lenne. – ki se merem mondani, mennyibe kerül mindez. Ez nagyon sok, rengeteg pénz. 163 galleon… Ez rengeteg.

Clarice Edevane

Kis zene

Úgy volt, ahogy sejtette. A mágia kegyetlenül visszacsap a lány testébe. Nagyon szomorú állapotnak tűnt számára, de próbált kifejezéstelen arccal állni. Nem volt kimondottan empatikus ember, de saját magára gondolt rögtön, hogy ő ilyen esetben mégis mitévő lenne. Nagyon védtelennek tűnt tőle fiatal beszélgetőpartnere. A frissen vásárolt kincseket ezalatt egy csodálatos csomagolópapírral koronázta meg, melynek mintája az üzlet logóját ábrázolta sokszorosítva. Igazán exkluzív hangulatot sugárzott, Cain csillogó szemekkel figyelte Clarice ténykedését. Nagyon alaposan járt el, úgy tűnt már igazán jártas a csomagolásban. A különleges ívű ujjak gyorsan dolgoztak a papíron, nem úgy tűnt mintha nehézségeket okozna állapota a mindennapi életében. Ellenben Cainnal aki a nap minden órájában gyomorfájdalmakkal és rohamokkal küzdött.

- Oh! Ön kviddicsezik? Állítom, hogy különleges adottsága még kapóra is jön olykor nemde? Sajnos én magam sosem próbáltam ki ezt a sportágat, pedig gyermekkoromban biztosan szívesen játszottam volna.  – Nézett felvillanyozódott arccal a lányra. Sajnos az apja sosem vett neki seprűt , ez kimaradt a gyerekkorából, Rupert egy percig sem akarta,  hogy fia jól érezze magát. Sokáig a sport létezéséről sem tudott, majd miután elkezdhette volna űzni, túlkorossá vált. Igazság szerint Cain sosem rajongott semmilyen sportért , még életében nem látott egy élő játékot sem, de csodálta azokat akik képesek seprűnyélen egyensúlyozni. Elképzelte magát amint drága ruhájában billeg egy megvadult nyélen majd egy gurkó nekirepül a tarkójának és a mélybe zuhan. Enyhén leverte a víz. Ez alatt a halomnyi kozmetikum szépen rendezetten az üzlet logójával ellátott szatyrokba került.

- Remélhetőleg egyszer tiszteletemet tehetem egy hasonló partin. Tudja nem túlzottan nagy az ismeretségi köröm, mondhatni egészen elenyésző. De majd javítok ezen a helyzeten!

Kedvesen elmosolyodott, miközben tovább hallgatta a lányt. Az biztos , hogy Pupi remek vacsorát fog készíteni , de maximum csak neki… ha egyáltalán éhes lesz. Még nem tudta előre megmondani hogyan tervezi az éjszakát, a legutóbbi hasonló estén ugyanis megette az escortot, bár nem direkt.

~Romantika…~

Ez a szó teljes mértékben nem jellemezte az elkövetkezendő "randiját,, . Még ő maga sem tudta, hogy vérfürdőt fog rendezni a szó szoros értelembe véve. Inkább nem is mondott semmit, csak biztatóan bólintott, hosszú fekete haját füle mögé tűrte közben, ezzel árulva el zavartságát. Nem mondhatni, hogy nem vágyott volna egy igazán romantikus estére. Roxmortsban is vizionálta már a közös sétálást az erdőben jövendőbeli szerelmével… csak hát nem tudta hogyan ismerkedjen. Hol akadhat bele abba a nőbe, akibe szerelmes lesz? Eddig csak escortokkal találkozott, na meg Balmoral kisasszonnyal. De ő túl fiatal volt. Nagy perverz volt Cain de vesszőparipája volt, hogy kiskorúakkal nem fog semmilyen körülmények között kezdeni. Mire végigrágta ezt a szerelem és csajozás témát Clarice is a számlájuk végére ért. A lány kicsit zavartan tolta elé a pergament, Cain egyenes háttal az asztal fölé hajolt és aláírta cikornyás betűivel a papírt:

Cain Angifilius

Kellemesen szedett, ívesen rajzolt betűkkel virított az aláírása  a horribilis összeg mentén, nem igazán zaklatta fel az ár bár tudta, hogy tényleg drágán vásárolt. Egyáltalán nem bánta tekintve a kiszolgálást és a minőséget, vagy az üzlet különleges miliőjét.

- Rendben van hölgyem! Egy pillanat és rendezem az összeget!

Kesztyűs kezével fekete zakójának belső zsebébe nyúlt és elővette ez alkalommal fehér bőrből készült zsákját. Az asztalra borította tartalmának felét és gyors mozdulatokkal a lány elé tolta a pénzt. 170 galleonra kerekítette fel az összeget, hogy kifejezze Clarice segítsége iránt érzett háláját.  A nemes nyilvánvalóan látta a lány annak ellenére, hogy nem volt kedve az anyukájának dolgozni mindent elkövetett , hogy őt legjobb tudása szerint kiszolgálja és mellé még kellemes társaságot is nyújtott.

- Köszönöm kisasszony a segítséget, igazán lekötelez!

[- Elég jól repülök, igen.]

A mindennapos, átlagos dolgokban a betegségem sohasem zavart, legfeljebb anyát, ha megint úgy álltak az ujjaim. Egy időben folyamatosan bekötötte mumifikus kötszerrel a kezemet, hogy akkor majd nem tudom mozgatni az ujjaimat, és akkor majd jó lesz az egész. De persze reménytelen, nem segített. Olyan ez a dolog, mint amikor valakinek begipszelik a kezét, és azt mondják neki, ne írassa alá a barátaival azt. Első dolog, amit másnap észreveszel, hogy tele van színes rajzokkal meg szívecskékkel az egész. A gyógymódot illetően meg amúgy is teljesen tökmindegy, hogy firkás-e az a gipsz, vagy hófehér. Nem is beszélve róla, hogy az én bajomra gyógymód nem igazán van, inkább csak kezelések. De ez már csak mellékes dolog. Így, hogy az új tanévben egy csomó pálcás tárgyamat leadhatom, azt hiszem, nagyon kevés a félnivalóm, nem igaz?
- Elég jól repülök, igen. – dicsekszem el vele. A kviddics az egyik legjobb dolog a világon! Karöltve a képregényekkel, a science fictionnel, meg a Mézesfalással. Eddig sajnos nem tudtam bekerülni a csapatba, mert nem voltam elég jó. Pedig Vulkanov professzor óráin rendesen megizzadok, még akkor is, ha csak úgy játékból dobálgatjuk egymásnak a kvaffot. Malfoy ellen viszont nem sok esélyem volt a régi seprűmmel fogóként. Idén talán már nagyobb esélyekkel indulok a válogatón az újjal, igaz, az sem egy Tűzvillám. Meg biztos, ami biztos, a hajtó posztra is mindenképpen jelentkezni fogok.
- Nahát, soha? Pedig repülni nagyon jó! Csak egy megbízható seprű kell. Az öcsémmel már gyerekkorunk óta játszunk. – csillan fel a szemem. A sok kórházi látogatás ellenére egyébként kifejezetten szép gyerekkorom volt. Az öcsémet pedig imádom. Nem mindig jöttünk ki igazán jól, mindig voltak kisebb nézeteltéréseink, például még mindig haragszom, amiért nem nekem mutatta be először a barátnőjét, sőt, még csak nem is mesélte, de mindezek ellenére az én öcsém akkor is az enyém. Senki másnak nincs olyan menő öcsije, mint nekem, ennek pedig nagyon örülök. Azok a percek, amikor pedig nem a kórházban kellett lennem, hanem azt csinálhattam, amit a többi, normális és egészséges gyerek is, számomra feledhetetlenek. Mindig is fogó akartam lenni, mindig is imádtam repülni, és azt hiszem, idén talán még esélyem is lesz. Talán így, hogy a csapatnak nem kell attól félnie, mikor kerülök a Mungóba valami hülye varázsbaleset miatt…
- Értem. – döntöm oldalra egy kicsit a fejem. Sajnálom ezt a fickót. Nem kviddicsezett, és bulizni se hívták meg. Ehh… De rossz lehet. A házam tele van elkényeztetett, aranyvérű ficsúrokkal, így egyáltalán nem hökkent meg, hogy van, aki ki tudja fizetni ezt a rengeteg holmit egyszerre. Még ha én személy szerint nem is láttam ennyi pénzt egy helyen. De olyan magányos lehet. Minden, amit elmesélt magáról, minden egyes mondata után hálás vagyok egy picit, hogy nekem nem kell magányosnak lennem. Még akkor is, ha néha egyedül vagyok.
- Ha valamikor megteheti, akkor mégis csak jöjjön el az ilyen bulikra. Még én se voltam, de biztos jó. És a kviddics is jó móka. – kiszámolgatom az aranyat, amit lerak a pultra, és megköszönöm a borravalót is, enyhén vörös fejjel. Igazán nem kellett volna… másrészről máris azon gondolkozom, mit fogok venni belőle. *-* Kéne egy seprűnyél polírozó, és láttam, hogy adtak ki mozgó figurát az egyik kedvenc képregényemből is. Biztosan jól állna az éjjeli szekrényemen.
Amire még felfigyelek, hogy kicsit zavarba jött a randiját illetően. Éppen ezért nem is pazarlom rá a szót. Ha nem akar róla áradozni, akkor ne tegye. Nagyon odalehet a lányért, ha ennyire zavarba jön miatta. És eléggé igyekszik is, úgy látom. A pénz kiszámolása után adok egy példányt a szerződésből az ügyfélnek, hiszen neki is jár egy. Úgy van megbájolva, hogy aláírás után megduplázza magát.
- Ez még az öné. A többi holmit a szerződés szerint egy héten belül postázzuk. És hátööö… köszönjük a vásárlást. – búcsúzom el tőle. Azt hiszem, nem nagyon van más, amit szeretne. Hú, ha anya ezt megtudja… akkor már tutira biztosra veszi, hogy nekem itt kell dolgoznom.

Clarice Edevane

Cain fejében körtáncot jártak az alábbi szavak: kviddics, képregények, science fiction, Mézes falás. Nos... egyikhez sem volt még szerencséje, úgy bólogatott a lány mondatát hallva mintha bármi köze is lenne a felsorolt dolgokhoz. Fejében egyre csak jegyzetelt, hogy mennyi mindennek kell még utána járnia. Látta, hogy Clarice milyen nagy lelkesedéssel beszél az általa favorizált sportágról, szemei csak úgy csillogtak a lelkesedéstől. A nemes ezen kedvesen elmosolyodott. Nem is tudja, hogy benne mikor ébredt ilyen nagy szenvedély bármi iránt is. Kicsit irigyelte emiatt, de nem rossz értelemben. Továbbá tetszett neki a lány kitartása. Hiszen annak ellenére, hogy nem sikerült minden elsőre, nem szegte kedvét .

- Nos remélem, hogy mindenképpen bekerül a csapatba és a fáradalmai megtérülnek kisasszony! Szurkolok önnek tiszta szívemből!  Oh Malfoy… Tehát az egyik távoli rokonomat ismeri! Ez nagyszerű… Képzelje családunkban megtalálható a Malfoy vérvonal is. Remélem, hogy jóban vannak!- Somolygott Cain és örült, hogy talált egy közös pontot amihez neki is köze van.  Sajnos sem a képregényekhez nem tudott hozzászólni, sem a sci-fihez. Azt sem tudta eszik-e vagy isszák, lövése nem volt mi lehet az. Még nem sejthette, hogy jövendőbeli szívszerelme igazán ki fogja okosítani ezen a téren , hogy mik is azok a  fénykardok és így tovább... De ne szaladjunk ennyire előre! Cainnak sosem tapasztalt élmény volt megélni azt, hogy valaki szeretettel beszéljen a családjáról. Jó volt látni, hogy nem csak az a szörnyűség és mocsok létezik amiben ő felnőtt. Még nem találkozott eddig senkivel sem , aki ennyi személyes élményt osztana meg vele. Kicsit talán zavarba is jött ettől, nem szokott hozzá az érzelmek nyílt kimutatásához és a barátságos légkörhöz sem, de jól esett neki.

- Önnek úgy érzem az állapota ellenére igazán szép gyermekkora volt! Köszönöm, hogy megosztotta velem a családi élményeit, igazán szívderítő ilyet is hallani!- Ezzel a mondattal kicsit elárulta hánytatott sorsát, de nem ment bele részletekbe. Nem akarta magát  kiadni másoknak, hiszen sosem beszélt senkinek arról, hogy  miken ment keresztül és nem akarta a fiatal lányt ilyen sötét titkokkal terhelni. Örült, hogy megismert valakit aki ennyire kitárulkozott neki és pozitív energiákkal látta el. Az utóbbi időben csak a rossz érte, nem sikerült bekerülnie  a Roxfortba és éjszakánként undorító és bűnös dolgokat művelt, továbbá megölte a saját apját (bár nem volt bűntudata emiatt) . Picit más embernek érezte magát az üzletben. Csak egy pillanatra is, de  hétköznapi ember lehetett egy boltban , ahol önfeledten beszélget egy csinos és fiatal lánnyal. Ez a szemléletváltás valamicskét megnyugtatta és kiragadta abból a mély sötétségből amiben valójában élt. Úgy érezte, hogy akár normális élete is lehetne. Sajnos ez koránt sem így volt…

- Rendben van, ha kapok meghívót akkor feltétlenül meg fogok jelenni. Remélem önt is látom majd! Sőt mi több! Pár év múlva szeretném élőben nézni, amint a seprűjén repked egy hivatalos meccsen!

Cain ragyogó szemekkel vette át a szatyrokat.  Szinte fújtatott az izgalomtól, hogy otthon ezt mind magára keni. Alig várta, hogy hazavigye és feltöltse a polcokat, majd fejest ugorjon a habokba és röpködő illatos haját nézegesse a tükör előtt. A vásárlás volt számára a legjobb drog. Aki nem érzett sosem mindent elsöprő szenvedélyt egy tökéletes szabású öltöny láttán, vagy nem égett belülről amikor megérezte a legújabb parfümök drága illatát , az nem érthette Cain indulatait.

- Nagyon köszönöm a segítségét hölgyem! Biztosak lehetnek benne, hogy legközelebb is önöktől fogok rendelni! Minden jót kívánok önnek és üdvözlöm az édesanyját is! Szeretném, ha megmondaná, hogy gratulálok a pompás ízléséhez és szaktudásához, továbbá az elragadó lányához!

Ennél a pontnál kacsintott egyet és színpadiasan meglibbentette a fekete hajzuhatagot. Ha háttérzenét komponálnánk a műveletéhez akkor kéjtől síró nők hangjaiból állítanánk össze a vokált. Udvariasan meghajolt és elindult az ajtó felé. Mindenféle különös érzelmek kavarogtak benne. Az biztos,  hogy ezt az ismeretséget nem fogja hamar elfelejteni és örökre megjegyzi, hogy mennyi mindent kell még kipróbálnia amiről lemaradt.

- Viszlát !

Fordult hátra az ajtóból, majd kilépett a fénybe. Egy pillanatra szeme elé kapta kesztyűs kezét, aztán csodálatos pompájában elindult a találkozói pont felé, hogy hazavigyék. Fejében még mindig körtáncot jártak a lány szavai.

~ Kviddics, képregények, science fiction, Mézes falás… Kviddics, képregények, science fiction, Mézes falás…~

Köszönöm a Játékot Edevane kisasszony, ön igazán tüneményes teremtés!