Abszol út

Craig sejtelmesen vigyorog rám, most az egyszer nem bírok visszavigyorogni rá, remélem már nem akadunk össze több ismerőssel mert kezd betelni a pohár.Aztán a népszerűségemről  beszél, majdnem felröhögök az én népszerűségem jó mélyen el van ásva legalább a fúriafűz alá, de oda is csak azért mert egyenlőre nem sikerült mélyebb helyet találni neki. -Hidd el, az én népszerűségemmel már bárkivel látnak nem lepődnek meg. Mondom mosolyogva, na arra vagyok kíváncsi  ebből mit tud majd kihozni, reméljük nem azt amit mások annál csak több esze  van. Aztán megkérdezi hova akarom meghívni, na ezen az egyen még nem volt időm elgondolkodni. Hát a Foltozott Üstbe inkább nem, egyrészt mert már voltam ott másrészt mert elég biztos hogy ott vár be az én drága családom ami valószínű hogy azt jelenti hogy amint oda érek csúnyán néznek rám majd otthon rettenetes veszekedés lesz, de erre jobb nem is gondolni. -Hát igazából arra hívlak meg amire csak akarod és hogy hova mehetnénk?Teszem fel a kérdést kicsit magamnak kicsit neki. -Azt nem tudom...még. Mondom és gondolkodva elhúzom a számat aztán mivel továbbra sem jut eszembe semmi normális, kedvesen pislogok a beszélgetőtársamra.

*A szőke lány harsánynak mondható nevetésben tör ki, mely nem valami elegáns, de Craignek annál szimpatikusabb. Ritka az ehhez hasonló természetesen őszinte gesztus errefelé Angliában. Legalább is eddig azt tapasztalta. No de ebből tetszésnyilvánításból sem sok ül ki az arcára, talán azért is mert megint barna tincseket fújt arcába a szél, melyeket sebtében igazgat ismét, meg talán azért is mert nem az a fajta akinek jellemzője volna az efféle verbális célozgatás. Ugyanolyan hűvös nyugodt, de őszintén barátságos arccal kissé kíváncsian fürkészi a lányt, majd így szól. Reagálva annak szavaira.*
- Ha te mondod. *Jelenti ki nyugodtan, és a pálcájával kissé megvakarja a tarkóját. Ez sem feltétlenül elegáns, de mondhatni illik Craig egész megjelenéséhez. Amire csak akarom..? Ismétli el magában a vékony fiú.. és talán más rögvest lecsapna a keletlenül magas labdára valamiféle ízléstelen, de rendkívül humorosnak tetsző megjegyzéssel.. mely igen sok lánynak kedvére is válik.. gyakorta.. Háát.. ki tudja most kár e vagy sem, de Craig most nem tesz ilyet.. annál is inkább, mert fel sem merül benne eleve az egész gondolatmenet. Ennél ő jóval kézenfekvőbb.. mondhatni akár egyszerűbb is.. vagy csupán idegen a természetétől az effajta meglehetősen olcsó "Jópofáskodás". Kissé elmerült a gondolataiban, de hamar visszatér, és a másikra nézve így szól.*
- ha tudnám mit akarok.. az nem is lenne rosz.. de most nem is tudom.. *Magyarázza határozottan, mintha épp arról beszélne milyen pontosan tisztában van a dolgokkal, pedig épp ellenkezőleg nem nagyon tudja mit szeretne. Viszont a későbbi felvetésre rögvest van ötlete.*
- Nincs kedved akkor csak úgy sétálni..? *Kérdezi Craig kíváncsian.*
- Ezeket majd viszem én, ha megengeded. *És ha a lány beleegyezik az ötletbe, és nem ellenkezik Craig a kezét nyújtja a könyvkupacért. Ha megkapja azokat a pálcával, mellyel imént a fejét vakargatta, most kis kört ír a levegőbe, majd hozzáérinti a kupachoz, végül hirtelen elrántja, melynek eredményeképp a könyvkupac halványkéken felizzik, majd egészen kicsire zsugorodik, végül egy újabb izzást követően furcsa alakot vesz fel, melynek eredményeképp az egész kupac egy kék-sárga arapapagáj formáját veszi fel, és a következő percben volt nincs kupac a fiú karján már egy méretesnek mondható tukán üldögél. Az állat átszáll Craig vállára, és jellegzetes hangot hallatva ide oda forgatja a fejét. Lassan elcsendesedik, és ismét Craig szól.*
- Aztán majd útközben ha meglátunk valamit oda bemegyünk.. vagy ha nem az se baj.. én szeretek sétálni.. *Mondja Craig fej vakarva. Persze ha a lány eleve nemet mond, a papagájt meg a többit nyugodtan semmisnek tekinthetjük.*

Craig láthatóan elgondolkodott valamin én meg egész véletlenül kezdek el bambulni,pont bele Craig arcába nem őt nézem csak úgy bámulok. Aztán határozottan...nem tudja hogy mit akar, nem baj, aztán megkérdezi nincs-e kedvem sétálni, elmosolyodom. -Ez jó ötlet. Szeretek sétálgatni. Craig felveszi a könyveimet majd tukánná változtatja őket ami azonnal a vállára is száll. Jó kis varázslat, hasznos ha sok dolgom van és nem bírom el őket. Lehet hogy a tukán praktikusabb mint a könyvek? Lehet hogy igen. -Kössz. Mondom egy halvány mosoly kíséretében és ezek után már nem csak egy gitáros sráccal fogok mászkálni hanem egy gitáros, tukános sráccal.Ha most hozzáakarnék nyúlni a tukán-tankönyveimhez akkor nem hiszem hogy elérném mivel Craig legalább 2 fejjel magasabb nálam. Engem nem zavar.Aztán újra beszélni kezd, én egyetértek az ötletével jobban szeretek sétálni mint üldögélni főleg ha túl sok energiám van. -Rendben. Válaszolok neki, majd elindulunk valamerre.

*Szerencsére Craig nem ütközik ellenállásba, és az ötlete is sikert arat. Már amennyire ez "nagy ötletnek" számít. Minden esetre a lánynak van kedve sétálni, mi több szeret is ez pedig nem utolsó. A fiúnak feltűnik, hogy a szőke lány kissé bámulja, de minden bizonnyal helyesen nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget. A varázslat is sikerül, a tukán hamarosan ott trónol a vállán. Így most Craiga gitárt leszámítva egyre jobban emlékeztet egy varázslóra.*
- Hát nincs mit.. *Válaszol Craig, és egy pillanatra a madárra néz, majd vissza a lányra.*
- Ha gondolod, megtarthatod így is. majd ha akarod visszaváltoztatod. *Jelenti ki az Ausztrál talán kissé meggondolatlanul, hisz nem tudja pontosan a lány képes e ilyesfajta varázslatra, de kinézni kinézi belőle, meg különben sem gondolkodik általában előre ilyesmiken ennél sokkal a barátságosabb, és egyszerűbbnek mondható. Ha nem jó így majd a másik úgy is szól. Végül is pontosan azt sem tudja a lány hány éves lehet, de egyelőre ezt annyira nem is akarná firtatni. Meg amúgy is érték már furcsa csalódások, ebben a számára ismeretlen országban.*
- De ha akarod így is maradhat, bár most nem olyanra csináltam, ha akarod megtudom variálni úgy, hogy felmondja neked a könyvek tartalmát. *Folytatja a kócos srác, miközben a madár ide oda tipeg bambán vállán, meresztve nagy kerek fekete szemeit. közben lassan elindulnak az utcán, el el hagyva különféle üzleteket, pár percnyi csend után, Craig szólal meg ismét, ha csak lány nem előzi meg.*
- Az az igazság, hogy nekem volna egy pár perces elintézni valóm a Zsebpiszok közben, ha nemgond elnézünk arra?, vagy nem tudom te hogy állsz azzal a környékkel, én úgy tudom az itteniek kerülik szóval csak egy pár perces dolog lenne, de nem baj ha nem. Utána mehetünk bármerre. *Mondja Craig, s várja a választ.*

Craig ezzel a tukánnal kezd egyre varázslósabban kinézni mondjuk talán kissé feltűnő varázsló. Aztán azt mondja meg tarthatom a könyveimet tukán formájában, persze aztán majd otthon anyám leszedi a fejem mert egy kedves ismerősöm tukánná változtatta a könyveimet. Nekem ez a tukán határozottan tetszik. Hmm könyvetukán nem is olyan rossz ötlet mit szólnának erre a tanárok a Roxfortban, elszomorodom a Roxfort már nem ugyanaz fogalmam sincs miért megyek vissza. Nem vagyok a sötét oldal híve, nem lázadozom inkább alkalmazkodom mást úgysem tehetek. Aztán Craig-hez kezdek beszélni.
-Egyenlőre jó lesz így is. Mondom a tukánra.
-Esetleg majd visszaváltoztatod később. Döntöm el aztán csak sétálok, sokáig megyünk különböző boltokat hagyunk el aztán Craig megint megszólal, a Zsebpiszok közbe menne, sokan félnek oda menni. Én nem vagyok  ijedős típus felőlem mehetünk oda.
-Mehetünk. Engem nem zavar, nem vagyok félős. Megvillantok egy féloldalas mosolyt voltam már a Zsebpiszok közben és még mindig élek szóval nem hiszem hogy félnivalóm lenne.

*A lány mosolya némiképp megnyugtatja a fiút. Tehát nincs ellenére a dolog. Legalább így Craig is gyorsan az elintéznivalója végére járhat. Kissé meg is változtatják így a haladási irányukat, és hamarosan megérkeznek a korábban említett üzletrészekhez. Itt már jóval komorabb hangulat, és jóval sötétebb alakok fogadják őket. Nem bámul senki, úgy tűnik mintha Craig igen gyakran járkálna errefelé. A szőkeség már annál kevésbé megszokott. Páran talán meg is fordulnak lány után akit ez minden bizonnyal hidegen hagy. Lassan megérkeznek egy egészen szűk sikátorhoz a sétájuk során mely egy falban végződik. A falnál pedig egy sötét lépcsősor vezet lefelé. Craig mélyet sóhajt, és így szól kissé gondterhelten.*
- Megvárnál itt esetleg..? *Kérdi félszegen.*
- Tényleg pár perc az egész.. *Magyarázza a fiú, majd csettint egyet mire talán kissé meglepve a lányt a tukán átszáll az ő vállára. Craig a pálcájával megböki a madarat ami hamar felborzolja a tollait, és ide oda kezdi fürkészni járókelőket.*
- Ha valaki beléd kötne esetleg csak érintsd meg a tukánt. Nem lesz semmi baj, ne haragudj hogy ilyen környékre hoztalak, de tényleg percek kérdése, és itt se vagyunk. Utána oda megyünk amerre te szeretnéd. *Kacsint egyet az ausztrál, aztán perceken belül eltűnik a lépcsőknél a falnál.*

//Elnézést a késlekedésért.//

Elindulunk a Zsebpiszok köz irányába Craig nem feltűnő, én igen. Sokan megnéznek vagy csak szemöldöküket felvonva elmennek mellettünk furán nézhetünk ki. Nem is értem hogy ez itt miért nem megszokott erre felé elég sok furcsa kinézetű ember járkál. Aztán megállunk egy sötét lépcsősor előtt.
-Öhm.. persze. Megvárom miért is ne. Azt mondja pár perc, vállat vonok engem nem zavar nem sietek én sehova. Aztán a tukán átszáll az én vállamra félszemmel a madarat félszemmel Craig-et nézem  aztán a madár tollai fölborzolódnak. Megrázom a fejem.
-Semmi baj. Mondom Craig-nek aki elmondja mit kell tennem ha bárki belém kötne.Csak megúszom nagyobb fajta perpatvar nélkül azt a pár percet. Aztán a fiú rám kacsint visszakacsintok egy halvány mosoly  kíséretében majd távozik. Figyelem a járókelőket, egyre többen megbámunak de nem zavar. A falnak vetem a hátam és bámulom a lépcsőt. Illedelmesen várok.

//Semmi baj!  //

*A kócos srác tehát lassan eltűnik a lépcsők irányában. A percek telnek múlnak, a lány pedig a hátát a falnak vetve várakozik az ausztrálra. A környék önmagában rendkívül barátságtalan de valamiért jól áll a szőke lánynak. Vagy inkább fordítva a lány állna jól ennek a sötét sikátornak..? Valószínüleg ezen senki sem gondolkodna el komolyabban, maximum Craig, ha most éppen ismeretlen járókelőként baktatna erre. Viszont ami azt illeti nincs is túlságosan sok idő ilyesfajta gondolatokra. Hiszen a sikátor előtt elsétáló emberek közül lassacskán kiválik egy páros, és befordulva a szűk utcába maguk is a lépcső felé veszik az irányt. Azonban a lányt megpillantva habozni látszanak. A kihívónak tetsző falnak támaszkodás könnyen félrevezető lehet. Minden esetre a két alak lassít, és fordul. Aztán egyenesen Brookelle felé veszik az irányt. Gyorsan haladnak, és ilyen közelségből már jól kivehető a két varázsló. Egy fekete talárt viselő kopaszodó magasabb, és egy teljesen kopasz alacsony borostás. Valamit súg az egyikük a másiknak, majd szinte másodpercek alatt már ott is vannak körülállják a lányt, s a magasabbik hamarosan szóra is nyitja a száját.*
- "Szép madár." *Jelenti ki kissé gúnyásan. Craig egyelőre sehol.*
- Hol szerezted.. és különben is mit csinálsz erre ilyenkor? Nem vagy te kicsit fiatal ehhez a környékhez? *Érkeznek az újabb kérdések, közben az alacsonyabb csak folyamatosan vigyorog, míg végül püffedt tenyerével a lány arca felé nyúl, és a másik fickó is közelebb lép. Craig ez idő alatt, sem kerül elő a két fickó pedig egyre kevésbé félreérthetetlen magatartást tanúsít a szőke lánnyal szemben.*

Csendesen várokozom Craig-re közben a madár csendesen üldögél a vállamon. Két ember kezd el a lépcső felé sétálni de amikor meglátnak megtorpannak és bámulni kezdenek. Az egyik a magasabbik megszólal.
-Semmi köze ahhoz hogy hol szereztem ahhoz meg pláne hogy mit csinálok. Válaszolok a kérdésekre közömbösen aztán újabb kérdést intéz felém a férfi. Undorító alakok, de gondolhattam volna hogy nem úszom meg felhajtás nélkül. Ez az én formám. Mindenki azt hiszi hogy csak aranyos szőke kislány vagyok.
-Hadd döntsem el magam mihez vagyok fiatal és mihez nem. Ugyanolyan közönyös vagyok egészen addig a pillanatig amikor az alacsonyabbik megpróbál hozzám érni. Ellököm a kezét ne nyúlkáljon hozzám.
-Ne próbáljon hozzám érni mert nagyobbat ütök mint amit gondol vagy amit a mogyorónyi agyával képes felfogni! Ez fenyegetés? Bizony az ha mégegyszer a közelembe jön...nem is folytatnám. Felhúzom a jobb szemöldökömet. Mondhatnám hogy nem vagyok egyedül de nem mondom. Nem félek a madár a vállamon pedig egyre nyugtalanabb.

 

*A madár, melynek színpompás tollazata groteszk foltként "tündököl" ezen a kietlen, és hideg helyen valóban egyre nyugtalanabbá válik. A lányt természetesen nem kell félteni, ki tud ő állni magáért. Azonban a két alak lelkesedését, vagy inkább fellángoló elszántságát sajnálatos módon ez egy cseppet sem lohasztja le. Sőt a szokásos buta frázisok. "Milyen kis harapós.." stb stb.. kíséretében egyre elszántabbá válik a két meglehetősen lepukkant alak, és a legkevésbé sem fest úgy, hogy alábbhagynának molesztálással. Az egyikük talárjának a zsebéből a pálca is előkerül. A nagyobb darab fickó csak egyre jobban a falhoz próbálja szorítani a lányt, miközben a magasabb a pálcáját egyenesen a mellkasához szegezi, miközben elvakultan mormolja.*
- "Denudo" *A lány bőrkabátja pedig a varázslatnak megfelelően hamar lependerül róla, és az utcakőre hullik. A helyzet egyre komolyabbra kezd fordulni a madár láthatóan egyre jobba felborzolja a tollát a lány vállán, és nyugtalanul mocorog. Craig körülbelül 10 perce mehetett el, és még nem jött vissza. Talán neki is közbejött valami odalent a lépcsők alján. A valóság azonban a következő. Az Ausztrál a lépcsősor alján egy leginkább ruhatáros pultra emlékeztető alkalmatosság előtt áll, és éppen némi készpénzt nyom egy rendkívül összeaszott kobold kezébe, aki cserébe egy kis fekete dobozt nyújt át a fiúnak.*

Az egyik alak a nagyobb darab vészesen közeledik hozzám, akkorát rúgok bele amekkorát csak bírok, pont bokán találom.A támadó meglepetten és fájdalmasan pislog.Aztán valami varázsige segítségével lekerül rólam a kabát, ezt nem engedem azt hiszik védtelen vagyok? Hát marha nagyot tévedtek. Craig sehol, nem is várom hogy megmentsen az nem az én stílusom. A másik az alacsonyabb egy jól irányzott gyomorszájon rúgással lesz gazdagabb amitől egy percre összecsuklik. Ezzel a stratégiával nem sokra jutok mert egyrészt mindkettőnél alacsonyabb vagyok másrészt elég egyenlőtlenek az erőviszonyok. Úgy néz ki itt így illik két perverz idióta egy lány ellen. Pontosabban egy lány és egy nyugtalan tukán ellen. Hirtelen ötlettől vezérelve ahogy Craig mondta megérintem a madarat valójában a szorult helyzetem miatt teszem de úgy is kíváncsi voltam mit tud a kis aranyos. Egy percre a sötét lépcső felé nézek, semmi. A francba! A pálcám a kabátom zsebében maradt. Várom mit tesz a madár. Remélem valami hatásos és számukra fájdalmas lesz.

*A két perverz fickó valóban nem adja fel sőt. Ráadásul tudtukon kívül még a pálcájától is megfosztották a fiatal szőke boszorkányt. Talán jobban szeretné, hogy ne így legyen, de jelen pillanatban nem mutatkozik más választás. A furcsa madár.. a megbűvölt könyvkupac, vagy tudja isten már micsoda.. Brookelle, megérinti hát az izgatottnak tetsző állatot, mely mintha csak erre várt volna. Az ütésektől, rúgásoktól túlságosan nem rendült meg a két fickó, így ismét közelednek, mikor a madár akcióba lendül. Elrugaszkodik lány válláról, és méretéhez képest igen nagy szárnyait kitárva a levegőben a támadók felé száll, majd hevesen csapkodva a két férfi legnagyobb meglepetésére egészen komoly szikraesőt zúdít rájuk. A varázslók meghátrálnak, majd hamarosan előkerülnek a pálcák, és egy kábító varázslat segítségével a falnak csapják a tukánt, és eloltják a ruháikat. A madár rikácsolva zuhan a földre, de mire leér csupán néhány méretesebb könyv hever az utcakövön. A nagyobb darab férfi arcán pár komolyabb égési sérülés is keletkezik, ez pedig mindkettejüket felbőszíti. Előreszegezett pálcával lépnek a lány felé, szinte egyszerre. Ezzel párhuzamosan bukkan ki Craig fekete kapucnis feje a lépcsőfeljáróban. *

A madár hatásosnak viszont rövid életűnek tűnik semmi pénzért nem vallanám be de kezdek ideges lenni persze ezt úgy leplezem amennyire csak tudom. Kicsit fázom is hiszen csak egy patyolatfehér póló van rajtam ami szinte teljesen átlátszik. A madaram könyvek formájában hullik a földre és a két idióta veszélyesen közeledni kezd. Nyugtatom magam de egyre hevesebben zihálok kissé megijedtem. A két férfi minden rezzenését figyelem és keresem a pillanatot mikor lehajolhatok a bőrdzsekimért vagy legalább a zsebében lévő pálcámért amivel azt hiszem kimenthetném magam. Képes vagyok felmérni hogy erre nem nagyon lesz lehetőségem hiszen két fickó le sem veszik a szemüket rólam. Nem vágyom arra hogy Craig vagy bárki más megmentsen de most mégis segítségért imádkozom magamban. Folyamatosan szorítanak a falhoz, rugdosódni egyrészt nem tudok mivel a fennmaradó hely elég apró másrészt teljesen hatástalan. Várok valamire vagy inkább valakire.

*A hangulat egyre csak forrósodik, már ha lehet ezzel a szófordulattal élni. Ha igen, ha nem a lényegen nem sokat változtat. A lányt a két megsebzett, és feldühített molesztáló szorítja sarokba.*
- "Miféle varázslat ez..? " *Kiabálja az égettebb arcú nagydarab, miközben görcsösen mutat a lány felé a pálcájával.*
- "Nyughass már.. most majd kezelésbe vesszük." *Csitítgatja a másik, aki időközben a tukánt is elhárította.*
- "Ravasz kis boszorkány vagy hallodé!!" *Magyarázza a magas, legalja Angol akcentusával, és még egy lépést tesz.*
- "Micsoda kis konfúziós madarat rittyentettél. Nem is rossz egy ilyen kis csitritől, nem mintha ez segítene rajtad. Besétáltál az utcánkba." *Beszél a magasabb férfi, és szavai semmi jóval nem kecsegtetnek, ahogyan az arcára kiülő vigyor sem. A nagydarab közben egyre jobban felhergeli magát, és dühös a madár okozta sérülések miatt. Craig körülbelül ez időtájt bukkan elő, a két fickó szerencsére túlságosan el van foglalva a számításaik ellenére kissé elfajult helyzettel, így nem figyelnek rá. Annál is inkább, mivel nem is tudhatják, hogy a lánnyal van. Az ausztrál nyomban felméri a helyzet súlyosságát, és higgadtsága ellenére keményen elönti a lelkiismeret, hiszen számíthatott erre. A madár sehol, tehát elég egyértelmű a helyzet. Craig azonban nem az a fajta aki azon kezdene vacillálni ilyentájt, hogy hogyan szabadkozzon, amiért ilyen helyzetbe hozta a másikat. Arról persze nem beszélve.. hogy ő többször is szólt. Így talán tárgytalan is lenne az egész, na de mindegy is hiszen cselekedni kell, és ha valamiben jók kenguruk földjéről érkezettek az a cselekvés. Úgy látszik az utolsó pillanatban ugyan, de mégis időben lép ki a lépcsőfokok közül a fiú. A magasabb moleszter lendíti pálcáját, és szegezni a lány felé.*
- "Desc"..*Harsogná a varázslat nevét, de ekkor a távolból csendül fel az ezúttal akcentus mentes varázsige Craig torkából, aki "szédületes" gyorsasággal lendíti a pálcáját, és korát meghazudtoló hatásfokkal varázsol megelőzve a fickót.*
- "Desc.."
- Contumelia!!! *Harsogja hát az ausztrál megelőzve a támadókat, akik a varázslat hatására mindketten összecsuklanak, mintha egy láthatatlan ököl csapta volna őket gyomorszájon. Talán maga Brookelle sem csinálta volna jobban a. Craig azonban nem áll meg ennyinél, tovább "hadonászik" ezúttal varázsigék nélkül. Egy erős suhintással a lány kabátját visszajuttatja a gazdájához a földről, majd miközben a két alak sebeit nyalogatva a hasukat fogva tápászkodnak fel, így szól.*
- Lapsus volucrum!! *Hanggzik a varázslat, és a lány úgy érezheti, mintha valaki megragadná a nyakánál fogva, és kissé a levegőbe emelné. Nem fájdalmas, vagy kellemetlen inkább fura érzés. Perceken belül Craig mellé lebeg, aki míg a másik kettő összeszedi magát így szól a lányhoz.*
- Nagyon sajnálom.. neharagudj.. bántottak..? *De nincs is nagyon ideje a válszt várni, hiszen pálcávala kézben újra akcióba próbál lendülni a páros.*

A helyzet nem tűnik jobbnak de még mielőtt bármi különösebb bajom történhetne Craig szerencsésen megérkezik és kiment. A férfi újabb varázslatba kezd bele és kicsit félek nem tudom hogy fiú milyen gyorsan kapcsol. Utálom ugyan a tudatot hogy meg kell menteni mint valami kis hercegnőt de talán most az egyszer kibírom. Azt hiszem. Craig először olyan varázsigét alkalmaz amit én is tettem volna pontosabban tettem is csak jóval gyengébben és lábbal. Aztán megmentőmnek köszönhetően felkerül rám a kabátom és egy másik varázsige hatására Craig felé kezdek lebegni. Mikor földet érzek a talpam alatt azonnal megkérdezi hogy bántottak-e. Kicsit várok a válasszal mert láthatóan a két perverz alakkal van elfoglalva. Beszállnék hiszen a varázspálca ott lapul a zsebemben de nem akarom megzavarni. Kicsit később válaszolok a kérdésére.
-Kössz jól vagyok. Mondom és közben azon gondolkodom hogy én vagyok szerencsétlen vagy valóban vonzom az ilyen rossz kinézetű alakokat mint a támadóim.