A fekete Kazuár pincéje

Tethys a PlayWizardban adott fel hirdetést, itt fogadja a kuncsaftokat.
Ezt a helyiséget meghagyta eredeti mivoltában. Tetszett neki a nyers stílusa.
Körben található egy-két tartó, ahol lovaglópálcák, kisebb ostorok, bilincsek találhatóak. A helyiségben egyáltalán nincs ablak, így itt sosem tudni pontosan milyen napszak van. Van itt néhány szék is, ezek a bolt stílusát idézően faragott virágmintásak. Ezen felül található a pince sarkába tolva egy nagy, díszesen faragott asztal is, amire az igazán rossz kuncsaftokat szokta felszíjazni.

A Roxmosrtsban található Fekete Kazuár nevezetű hely pincehelyisége.

Tethys Skarsgård

Kis zene

Még mielőtt lementek  volna megbeszélték a részleteket. Az, hogy Tethys hibátlannak látta a testét kicsit szorongással töltötte el. Ugyanis a hátán lévő hegeket már semmiféle bűbáj nem tudta összeforrasztani, mire a gyógyítására került volna a sor. Túl késő volt, hogy bármit is tegyenek ellene. Cain pedig nem reagált a fent elhangzottakra semmit inkább mély hallgatásba burkolózott.

Tethys gerjedelmét hallván kéjes morgás hagyta el a torkát. Már, hogy ne lenne kedve behatolni! Huszonöt éves felnőtt férfi hatalmas szexuális étvággyal. És még úgymond sosem tapasztalta meg milyen a női hüvely melege.  Meg ugye ott volt a másfajta étvágya is, na az utóbbi okozta a gondokat. A nő vágyainak hallatán pislogott párat, majd feszült csendbe merült.

Az a szabály, hogy nem szükséges magázódnia Cain számára érvénye vesztett volt, el sem tudta képzelni hogy közemberek nyelvén beszéljen, az addig rendbe volt, hogy őt tegezik a játék során, de véletlenül sem kívánta  a felette domináló Tethyst lekezelni. Ha már úr, akkor száz százalékig úr. Ha már mások ribanca akkor pedig a legnagyobb mit a föld hordott a hátán. Még mielőtt belépett volna a dohos pincébe egy rövid értekezésben kinyögte a biztonsági szót.

- Nos… szerintem legyen a szavunk.. a kék. De sajnos, ha rám jön az éhség… mármint rosszul leszek, nem fogok tudni ilyen dolgokkal foglalkozni. Biztos benne hogy így is vállalja a velem történő foglalkozást? –nézett mélyen a nő gyönyörű szemeibe, tejesen elvarázsolta a hideg jellemű asszony  földöntúli szépsége.

~Vágyak… valósággá tétele. Tethys nem tudod még kivel beszélsz szerintem… Ha a vágyaimat valósággá tehetném itt már fél órán belül senki sem élne~ lépkedett a lefelé vezető lépcsőkön, majd elkezdődött a játék.

*

A pince dohos szaga ismerős illatként járta át Cain érzékeit. Oh, igen az apja is a pincében kínozta! Gatyájában szorongó hímtagján vágycseppek jelentek meg. Hozzá kellett érnie és nadrágon keresztül megszorította, így könnyítve kínjain, nem törődve mozdulata állatias voltával. A kínzókamrában nagyobb volt a fény mint fent, Cain szemeit ostorcsapásként érte a világosság, éppen takarta volna el fehér ujjaival amikor Tethys keze hirtelen kicsapódott és a sárkánybőrkabátja köré fonódott. Az a vékony kis teremtés  emberfeletti indulattal lökte rá egy faragott székre. A fa úgy csapódott bele a hátába, hogy biztosan látni lehetett a nyomát a bőrében. Fel sem ocsúdott meglepettségéből mikor egy lovagló ostorral verték pofán. Kék szemei kitágultak és hálás fény csillogott bennük. Az ütés mentén felnyílt a bőre és egy vékony vércsík folyt végig az arcán. Olyan emberfeletti kéj öntötte el testét, amit gyilkolás előtt érzett. Hideg kígyózó energia öntötte el a helységet, szája gúnyos vigyorba torzult.

- Úrnőm! Eszem ágában sincs összemocskolni önt!  Kérem utasítson rendre, hogy kedvére tehessek!- szólt kéjtől ittas hangon kicsit szemtelen éllel, kezeit megadóan maga mellett pihentette és lazán a székhez dőlt. Eddig minden a legnagyobb rendben haladt , bár kicsit feszélyezte, hogy esetleg kiderül milyen is a háta. Mindegy, ő fizet... Nincs felette  senki  rangban, hogy megítélje a külsejét, főleg nem olyan aki csak pénzért hajlandó hozzá érni.

Cain Angifilius

+18

Kellemes dallamok

Tethys agya megint olyan hangosan zakatolt, hogy szinte ki lehetett hallani. Kék? Azt meg miért?
Nem tudta hova tenni a gondolatot. Azzal különösen nem tudott mit kezdeni, hogy a férfi megint visszakérdezett, hogy biztosan el meri-e vállalni a fölötte való uralkodást. Egész testében remegett a vágytól, hogy a férfi testén valamilyen változást eredményezzen. Mellbimbói már olyan kemények voltak a fantáziálásától, hogy csodálkozott, miért nem vágták még ki könnyű szövésű csipke korzettjét. Ilyenkor ugyanis szerette, ha keblei az ütések ritmusára ringatóztak, így csak a fűző tartotta őket a helyükön.

Miközben jöttek lefelé a lépcsőn, kiszúrta, ahogy Cain roppant illetlen módon igazít egyet nadrágján. Most már aztán igazán kíváncsi volt, mit rejtett a feszes, sárkánybőr nadrág. Megint magával ragadták indulatai és elképzelte, ahogy a férfiról levarázsolja a nadrágot és az meredező, kéjtől el-elcsöppenő hímtagjával magáévá teszi a sarokban álló asztalon. Nem is értette mi van vele. Sosem történt még, hogy Dantén kívül más férfiról fantáziál, leszámítva azt a különleges arcú dán hírességet, aki a minap boltjában járt. Eddig egyedül róla jutottak eszébe bűnös fantáziák.

~Elég!- kiáltott magára. Nem szabad elfeledkeznie arról, milyen veszélyes Cain. Hiába erőszakolná meg itt helyben. Nem ezért fizettek neki… Bár… Ezt ingyen is vállalná, sőt… ~

Miután arcul ütötte Caint meglepődve vette észre, hogy az ahelyett, hogy meghunyászkodva, védekező pózba vágta volna magát, kezeit maga mellett hagyva kéjesen somolygott. Egész este most érezte először azt, hogy a férfi nagyon kanos. Örömmel vágódott volna az ölébe, hogy illatozó fürtjeit kezei közé kapva arcát mellei közé rántsa. Kikötözze a falhoz és addig élvezkedjen rajta, amíg a férfi elájul.

-Hmm… Nem tudsz elszakadni a nemesi modorodtól, igaz, Te kis aranyvérű szépfiú? Legyen, játszhatunk így is. De mivel ellentmondtál a szabályaimnak, már rosszul áll a szénád, pedig még szinte el sem kezdtem – sziszegte indulatosan Tethys. - Ha igazán a kedvemre akarsz tenni, megszabadulsz a felsőtested beborító ruhák tömkelegétől. Látni akarom, amint a hófehér bőröd a kezem alatt változik át.

Szemeivel is vetkőztette a nemest, akit láthatóan zavarba hozott azzal, hogy a felső ruházatát levetette vele. Kis idő elteltével rájött arra is, miért. Amint a férfi ráterítette finoman kidolgozott kabátját a szék támlájára, egy óvatlan mozdulattal közszemlére tette sebekkel tarkított hátát. Tethys elkapta a pillanatot, és földöntúli kéj öntötte el. A férfi félig térdelt a szépen megmunkált széken, így a lány a háta mögé lépett és önmagát is meghazudtoló mozdulatot tett. Fentről lefelé végigsimította Cain hátát.
Amint elérkezett a derekához, még közelebb hajolt és egy darabon végignyalta a férfi térképszerű hegekkel befuttatott bőrét. Olyan forró hullámok jöttek a csípője irányából, hogy valószínűleg ezt Cain is megérezte. De nem derült ki, hogy valóban így van-e, mert ezúttal a férfi selyem boxeros fertáját vette célba ostorával. Amíg az imént simogatta a nemes hátát egyik kezével, addig a másikkal kigombolta a nadrágját, ami szinte már lepattant róla. Amikor a gombokhoz ért, érezte, hogy milyen elemi erők tombolnak a keze alatt…

Tethys Skarsgård

- Tudja … Én minden helyzetben úriember maradok Úrnőm!- válaszolt Tethys számon kérő kérdésére játékosan. Majd nagy levegőt vett a parancsa hallatán. Szóval le kell vetkőznie, ennyire kíváncsi lenne a madame arra, hogy hogy mutat meztelenül? Hát legyen. Nem kellett sokáig várni, munkába is kezdett tüstént.

Cain felállt és mélyen a nő arcába nézett, mialatt színpadiasan kihúzta a jobb, aztán bal kezét a kabátból. Lassú és elnyújtott mozdulatokkal tette meg összes lépését, tudta hogy izmainak tánca szinte elvarázsolja a szexuális indulatoktól túlfűtött nőt. Idáig érezte tocsogó bugyijának szagát. A mézédes illat felerősödött és hüvelynedv aromája vegyült belé. Vajon minden kuncsaftja így felizgatja? Ennyire perverz lenne? A férfi megharapta szája szélét, annyira erősen, hogy éles szemfoga kicsit felkarcolta azt. Lehunyta hosszú fekete szempilláit és mélyet szívott a sebből…

~igen… igen , igen!~ zakatolt a fejében kéjesen saját vérét kóstolván. Miután kibújt ruhájából és megmutatta testét az úrnőjének megfordult és feltérdelt a székre azért, hogy csillogó bőrgatyájában megfeszüljön a segge, lassan ráterítette a kabátot a támlára. Úgy mozgott, mint egy sztriptíztáncosnő, tán fel is merülhetett Tethys fejében,  hogy a nemes tükör  előtt gyakorolja a csábítást. Már nyúlt volna hátra, hogy lehúzza a sok ezüstláncot amit balga módon magára tekert, de egy óvatlan pillanatban a láncok zuhataga felemelték  fekete haját és érezte amint megüti a pince dohos levegője a bőrét. Ennyi. Itt van vége mindennek.

- Hogy mi…?- kérdezte a hirtelen hátán átfutó meleg ujjak érintésére. Először meglepte a lány gesztusa aztán elöntötte agyát a düh. Aljas módon mögé lopódzott, hogy így gúnyolja ki az ocsmány hegektől barázdázott testét? Ez valami vicc? Az ujjak időközben az abnormálisan vékony derekához értek, kirázta a hideg, majd egy nedves puha nyelv futott végig a gerincén. Mialatt lefoglalta az őt érő sokkhatás, orvul előhalászták hatalmas hormonoktól illatozó farkát.
 
Cain leszegte a fejét és fújtatva lassan kiengedte orrán a levegőt hogy lenyugodjon,  ám egy ostor csapott csodálatosan kerek valagára. Térdig érő lakkcsizmájával hatalmas lendülettel elrúgta a széket a szoba végébe, ezalatt zsebeibe dugta a kezét, annyi lélekjelenléte maradt hogy ne hagyja őket elől...

A kemény faragott műremek ripityomra törve végezte a szoba végében. Megfordult, mialatt kiszabadította a hímtagját az elő nedvétől síkos tenyér szorítása közül. Cain lenézett a kéjsóvár madame arcára, a férfi szemeiben üresség tükröződött. Különös módon a seb már megvarasodott az arcán, a szájába harapott kis heg pedig szintén megalvadt, csak a vörös száraz darabkák jelezték , hogy beharapta saját ajkait.

Némán nézte a nőt, lejátszódott  a fejében amint a vékony nyaka köré fonja hosszú ujjait és addig szorítja, amíg el nem fogy belőle a szusz, félig letolt gatyában, csillogó farkával igazán különleges hatást keltett. Annak ellenére, hogy nagyon gusztusosan nézett ki, félelmetes energiahullámot lövellt ki magából, torkából lassú és állatias morgás szabadult fel.

Még egy lépéssel közelebb lépett a nőhöz, kinél másfél fejjel magasabb volt. Csak azért nem szúrta hason Tethyst a hímtagjával mert annyira állt, hogy szinte a hasához simult.

Cain Angifilius

+18

Nem csalódott, valóban hatalmas szerszámot rejtett a kínosan méretre szabott nadrág. Szinte kiabált azért, hogy megmarkolják. Túl kicsi volt ő ahhoz, hogy ilyen csábító dolgoknak ellenálljon. Arra azért ügyelt, hogy ne izgassa fel magát túlzottan, mert akkor minden dolog, ami a fejében lejátszódott valósággá válik…
Miután hatalmasat ütött a gyönyörű fenékre, a varázsló válaszul dúvad módjára a sarokba taszította a székét és kiszabadult puha ujjai szorításából. Szemeit a boszorkára szegezte. Tethys meghökkenve vette tudomásul, hogy a szeme semmilyen érzelmi változást nem tükröz. Micsoda egy beteg ember lehetsz te…- gondolta kéjesen. – Tényleg kemény kezek kellenek ide…
Amint ezen gondolkodott, tekintete Cain arcára tévedt. A korábbi felbuzdulása nyomán okozott ütésnek gyakorlatilag már csak hűlt helyét találta ott. Önkéntelenül kiszaladt a száján egy halk: -Ó!
Bár ezt leginkább annak tudta be, hogy a nemes olyan közel jött hozzá, hogy kéjes nedvektől síkos farka cirádás vonalat húzott a köldöke felé. Ilyen közelségből már jól hallotta a gyomra mélyéről jövő, szinte már állatias morgást. Ha nem lett volna dolga már korábban vérfarkassal, most valószínűleg kedvesen ácsorgott volna a férfi előtt, kezébe vette volna legnemesebb részét és a csúcsra repítette volna. De ennél jóval okosabban járt el.
Feltűrte hosszú, zsabós inge ujját, hogy ne zavarja a munkában, s egy pálcaintéssel levarázsolta a nemesről a maradék ruhát is. Cain nem tudott mit kezdeni a hirtelen reakcióval, de szinte felocsúdni sem volt ideje, mikor Tethys elrikkantotta magát.

- Incarcerous !

 Amelynek nyomán egy pillanat alatt kötelek fonódtak a férfi karjaira úgy, hogy végük egy oszlopra tekeredett, esélyt sem hagyva Cain hátsó gondolatainak. Már volt rossz tapasztalata a túl huncut férfiakkal, ezért pontosan tudta, hogy mi a dolga. Szerencséjére akkor volt kéznél a híres sebgyógyító kenőcséből, másként a nyaka úgy festene, mint Cain háta.  

- Nos, most már látod, hogy jár az, aki csak úgy rámordul szerény személyemre. Ne gondold, hogy megúszod ennyivel! – süvöltötte a még mindig erős merevedéssel küzdő varázsló felé.

Hogy tovább csigázza a férfit, szemeit forgatva erotikusan megnedvesítette ajkait és hófehér ujjaival végigsimított forrón illatozó nyakán. Ki akarta deríteni, hogy mi lehet Cain. Normális ember nem ad ki ilyen hangot, akármennyire is kívánja. Vérfarkas biztosan nem lehet. Akkor micsoda?
Egy dologban biztos volt. Ennek a végére akart járni. Kíváncsisága mindig is beteges volt,de ezúttal komolyan túl készült lépni minden határt.
Elment az eszköztárhoz, majd rövid ideig tartó motozás után egy szegecses végű ostort húzott elő. Testével pont kitakarta, amit csinált, így Cain kíváncsi tekintete elől rejtve volt.
Miután ismét a férfi látókörébe ért, magához húzta az egyik széket és biztos távolságban helyet foglalt a férfival szemben.
Egy ideig ruháját igazgatta, levett magáról néhány réteget, hogy még könnyebben mozoghasson. Próbaként csapott néhányat a levegőbe. A szegecsek apró, fém csengőkként csilingeltek a levegőben.
Kecsesen feltette bal lábát a szék ülőkéjére, éhesen Cainra emelte tekintetét és lesújtott az ostorral.
Nyomában velőtrázó sikoly hangott fel, megbolygatva a helyiség addigi viszonylagos nyugalmát. Felszakadó bőr hangja süvített át a légen.
Tethys felemelte tekintetét és ismét a varázslóra pillantott. A lány arcát vércseppek tarkították és zihált a kíntól. Ugyanis nem Caint, hanem saját magát büntette meg.
Megérdemelte a sok bűnös gondolatért, bizonyára ez játszódhatott le Cain agyában, de nem így volt.
Tethys egy gonosz játékot űzött vele. Azt akarta elérni, hogy a varázsló felfedje valódi énjét.
Most türelmesen várt.

Tethys Skarsgård

Kis zene

Cain észrevette ahogy arcát vizslatták, fehér ujjait a seb helyére tette, hát igen az már kezdett összehúzódni. Ennél durvább eszközökre van szükség, hogy nyomot hagyjanak rajta, ennek mestere pedig az apja volt. Nem maradt sok ideje mozogni mert egy pálcasuhintás során lerepült róla a nadrágja, éppen végignézett volna magán de egy rontás következtében szoros hurkok szorultak csuklói köré, kezeit egymáshoz bilincselve, a fő szár pedig egy oszlophoz szegezte.

Feldúltan és megszégyenülve állt, gyűlölettől ittas tekintettel nézte úrnőjét. Úgy érezte végre emberére akadt, pedig vágyott rá Tethys, orrát csapkodta lucskos hüvelyének szaga. Mégsem omlott karjaiba úgy mint az összes többi. Nem értette a dolgot. Gondolkodása primitív szintekre csúszott. Elborította az éhség, kezdett belőle kiszakadni az emberi mivolta. A kéj, a megalázás és a háta miatti megszégyenülés hozta ilyen helyzetbe. Ha a nő békén hagyja hegeit, akkor nem tartanának most itt. Biztonsági szó? Azt mégis minek? Tethysnek lesz rá szüksége…. Cain tombolt a dühtől. A nő pár szigorú mondatot intézett felé, minek hatására felhúzta ínyét mint a kutyák, kivillantva szemfogait.

- Kíváncsian várom a megtorlást kisasszony!- sziszegte mérgesen, még mindig a hátát ért abúzus felett agonizált. Tett pár hamari lépést a nő felé és megpróbálta kezeiről letépni a kötelet, de az nem engedett, kéjes hörgések közepette konstatálta hogy bőre felső hámrétegét kikezdte a szúrós anyag. A rabláncai ellen vívott harcát Tethys kis mutatványa törte meg, ahogy lassú mozdulattal megsimította saját nyakát. Mintha csak érezte volna, hogy Cain átharapni készül és már korántsem a játék heve miatt. Gyönyörűen ívelt nőies szemöldökei összeszaladtak, majd újat rántott karjain, de a kötelek nem engedtek. Forró kéjes érzést követően marták mélyebbre magukat  fehér bőrébe. A szövetnedv pézsmás és állatias illata fészkelte bele magát kifinomult orrába.

- Ah Merlin!- nyögött fel a kötelek szorításától. Ember így még nem örült fájdalomnak mint ő , de örömét elnyomta a bosszúság amit a lány nem várt viselkedése okozott.

~Mit tud rólam? Tán legilimentor? Olvas a gondolataimban~ dühöngött Cain .  A hátát is rögtön megtalálta, most a torkát mutogatja neki az arcátlan kéjhölgy! Ábrázata eltorzult az indulataitól. A nő hátát fordítva elment a falra szerelt eszköztárához és levett valamit, direkt háttal állva neki, titkolózva cukkolva  a felajzott bestiát.

A nemes elfojtott levegővel nézte Tethys minden mozdulatát. Egy jól megkoreografált minta alapján járt el, minden mozzanata tökéletes volt és hatásvadász. Ez a nő kurvának született. Cain farka még megalázottsága ellenére is úgy állt, mint a győzelmi zászló… Nem bírta sokáig , érezte hogy hamarosan bekövetkezik a magömlése. Na ezt nem akarta,hogy kiszolgáltatva lespriccelje  a saját arcát. Szinte biztos volt, hogy belemegy a hajába. Kényelmetlenül fészkelődött, összekötözött kezeivel próbálta kicsit lefelé nyomni a férfiasságát.
A nő csak annyira távolra rakott le egy széket, hogy Cain még  elérje a cipője orrát . Pupillái kitágulva követték a leeső ruhadarabokat, Tethys kezdett egyre kevesebb textilt viselni, így mutatva meg vékony, de formás testét. Hatalmas keblei minden egyes mozdulatára puhán megremegtek. Cain megpillantotta a szegecses végű ostor, arcára kiült  a megrökönyödés.

- Ó igen! Igen.. IGEN! - búgta selymes hangon, teljesen megfeledkezve eddigi dühéről és várta, hogy a fémszegecsek nekivágódjanak testének, vért és kiszakadó szövetdarabokat robbantva ki fehér izmaiból. Legnagyobb meglepettségére Tethys nem rá sújtott le, hanem saját magára.

~Istenek! Nem…ez már sok, ez nem lehet…~

 Cain erőtlenül rogyott le a földre, szája tátva maradt a döbbenettől és ágyéka berobbant. Pont olyan pózban tartotta fejét, hogy jó része az arcába omlott. Hangtalanul élvezett el, hirtelen és gyorsan. Nyitott , reszketeg ajkai közül zihálása közben nyálcseppek hullottak a földre, saját spermája megolvadva cirógatta végig nemesi arcélét, igazán mocskos és homo erotikus képet alkotva róla.

- Maga meg mit…- de nem tudta befejezni a kérdést, hasában az orgazmus helyét kínzó fájdalom töltötte meg. Az éhség olyan erősen csapott le rá, hogy nem tudta kimondani a biztonsági szót.

-Arrrgh!- üvöltötte állatias hangon.

Két karjával támasztotta meg összeroskadó testét, hosszú haja a földre omlott, fekete palástként borítva be a nyirkos padlót. Állatias hörgések és zihálások között szívott bele a meleg vér és hús bódító esszenciájába. Nem tudott megmozdulni úgy érezte, hogy egyetlen egy lépésre tartogatja minden erejét, de akkor megzabálja  a nőt. Felfalja, elkapja és nem ereszti, meg fogja enni! Utána pedig  a pökhendi testvérével végez!  A hulláikat szépen egymás mellé fogja ültetni , a vérükkel pedig kidekorálja az üzlet falait.

~VÉR, VÉR, VÉR ,VÉR ,VÉR VÉR~

Csapódott tudatába több ízben, mialatt minden egyes elhangzott szó mellé bevillanó képek árasztották el lelki szemeit: Tethys véresen, Tethys kitépett mellkassal, mert szép nagyok a mellei. Dante arca elpocsékolva mert csinosabb, mint az övé... kihűlő tetemek, forró vér!!!!

Hörgései közepette hisztérikus és idegesítően magas hangon kezdett kuncogni, lassan felemelte fejét, szájából ömlött a nyál, szemeiben nem lehetett mást látni, csak kavargó kék fényeket.

Cain Angifilius

+18

Purrr

Érezte, ahogyan felszakított combján a hézagok meleg vérrel telítődnek, majd a sötét nedű szépen lassan a padlóra csöpög és csinos tócsákat hoz létre. Izmai rángatóztak a fájdalomtól, de arcáról nem lehetett leolvasni semmit. Éppen ellenkezőleg. Sejtette, mit gondolhat róla a férfi, ezért még rá is játszott. Oldalra se pillantva, száját félig nyitva hagyva hangosan és kéjesen felnyögött. Ennek nyomán hallotta, hogy Cain a földre rogy. Odakapta a tekintetét és így az első sorból nézhette végig, amint a nemes félig a földre, félig a saját arcára élvezett el. Megkötözött keze miatt nem tudott mozdulni, ezért meglehetősen kínos képet festett nemrégiben az ajtón betoppanó önmagához képest. Arca és haja csillogott a ráfröccsenő írmagtól, a korábbi arcsérülés utáni odaszáradt vér is az arcán volt még, mindeközben megizzadt kiszolgáltatott pozíciója miatt is. Tethys-nek szinte megesett rajta a szíve. De azt valahol a bolt bejárata előtt felejtette.
Így csak az futott át a fején, hogy kedve lenne szétkenni a testén a lassan zselés állagúvá száradó anyagot. Szétkenné a saját testén, majd várná Cain reakcióját.
Réveteg álmodozásából egy hangos morgás riasztotta fel. Csak most eszmélt rá, hogy a varázsló még mindig a földön fetreng, szinte önkívületi állapotban. Tethys nem tudta mire vélni a reakciót, mivel 5 perce nincs, hogy elélvezett. Csak annyit látott a férfi arcán, hogy éhes. Nem is értette, hogy miért nem ismerte fel eddig ezt a hangot. Azonban most örömmel konstatálta, hogy végre tudatára ébredt. Hogy tudta a választ, mindjárt teljesen más képet festett az elmúlt eseményekről.
Lassan figyelte a saját mocskában fetrengő nemest, akit az imént még halálra erőszakolt volna.
Cain valamiféle artikulálatlan visítást préselt ki magából, így Tethys érezte, nem engedheti ezt tovább. Odaintette egyszerű lovaglóostorát és néhányat rávágott a férfi testére. Felszisszent a gyönyörtől, amikor a csattanó bőr hangja megütötte fülét.

-Miféle viselkedés ez? Ha jól emlékszem nem adtam semmiféle engedélyt arra, hogy ilyen mocskosan viselkedj. –tudta, hogy valami nagyon brutális dolgot kell kieszelnie, hogy észhez térítse a varázslót. A válasz szinte magától értetődő volt.
  

-Most azonnal fogd meg szépen a hajadat és töröld fel vele a mocskot, amit te magad okoztál. Te tehetsz róla, hogy így néz ki itt minden. Egy nyamvadt kvibli is többet ér most nálad. Még egy sárvérűt is hamarabb a lábaim közé engednék, mint most téged. Nézz magadra, mit látsz? –szavai szinte tőrként döfték át a csendet.

Úgy látta, működik a dolog, valahol ott bent a piperkőc Cain sírva fakadt, hogy csodálatos fekete fürtjeivel kell a retket felkaparnia maga körül.

-Na, siess csak, nem érek rá egész nap. –sürgette a lány.

Hogy még jobban kikészítse az idegeit, tiszten távolságban tőle lehajolt, hogy a csizmájából elővegye a sebgyógyító kenőcsöt. A mozdulat nyomán nemcsak csodásan vékony alakját tudta megcsodálni Cain, hanem azt is észrevehette, hogy a lányon egyáltalán nincs semmiféle fehérnemű.
Gondolatban már a következő mozdulatait tervezgette …

Tethys Skarsgård

Egy csepp vér, még egy csepp vér. A földre kövér könnyekben hullott a vörös nedű, elárasztva tömény illatával Cain agyát. Megrészegülten próbált a földön kúszva a fél méterre lévő kis cseppnyi vérhez csúszni, mialatt végighúzta magát a hideg , spermás kövön. Nem érzett mást csak vérszagot és azt, hogy minden cseppjét ami a földre hullott meg kell hogy kaparintsa. Az ostor susogva hasított keresztül a teremben, forróságot sütve bőrébe . Pattogva csípte karját, hátát és meztelen seggét. Nem törődött vele, csak fetrengett a földön, a vér felé vergődve. Azt nem mondanám, hogy nem volt kedvére a dolog de nem érdekelte más, csak Tethys testnedve.

„Engedély… mocskos viselkedés… mocsok….MOCSOK! ” –jutottak el a tudatáig a szavak, csak részleteket hallott, semmi mást. Nem tudta értelmezni az elhangzott mondatokat.  Megőrjítette a vér szaga, nem volt képes felállni mert az ereje kezdte elhagyni, minden izmával azon feszült, hogy eltépje az őt fogva tartó kötelet. Haja kócosan hullott az arcába, volt ami beleragadt a spermába. Józan állapotában visítva rohant volna haza hajat mosni, de ez nem az a nap volt. Itt most ennél izgalmasabb dolgok voltak folyamatban.

A számonkérés kicsit visszarángatta a valóságba, de nem annyira, hogy ne akarjon szánkózni a padlón Tethys  felé. Hátaiban recsegve feszültek az izmok, farkán megszáradt örömnedve ami kissé odatapasztotta a kőhöz. Méltatlanabb helyzetbe max  megboldogult Rupert hozta, amikor napokra a pincébe zárta mindenféle mellékhelység és fürdőlehetőség nélkül. Réveteg arccal nézett a nőre, nem értette mit akar tőle, valamit a hajával? Miről beszél ez?

-Mrrrrrrggrrmmpf- válaszolta torokból és homlokkal a padlóba fejelt. Nem túl erősen, csak annyira hogy tompa puffanásként törje meg a pince csendjét. Nem tett kárt magában, de érdemben csak ennyit tudott reagálni.

 Majd halk motozás törte meg a  kínos némaságot,  Tethys lehajolt és csizmájából elővett egy kisdoboz kenőcsöt, a perspektíva megengedte azt, hogy a nemes észrevegye nincs úrnőjén alsómenü. Cain farka újra megmozdult, a hideg kőhöz préselődött és kellemetlenül húzta meg fitymáját az oda ragadt dzsuva. Nyomorult helyzetbe került én mondom nektek.

Cain Angifilius

+18

Purrr

Miután látta, hogy Cain nemhogy nem kezdi el takarítani a mocskot maga körül, hanem még inkább belefetreng, igencsak felmérgesedett. Egy pillanatra elhitte, hogy képes kirángatni őt ebből az állapotából. Ezek után a mai szeánszot lezártnak tekintette. Nagyon csalódott saját magában, egyedül akart lenni. Habár remekül érezte magát, nem bírta volna tovább ütlegelni, vagy más módon kínozni a földön megalázódva vergődő embernek látszó tárgyat.
Pálcája egyetlen mozdulatával felrántotta Caint a mocsokból. A delejesen fehér test cuppanó és reccsenő hangok kíséretében elvált az őt fogva tartó kőpadlótól és kicsivel természetesebb pozícióban az oszlopnak támaszkodott.
Tethys kicsit közelebb lépett, kínosan ügyelve arra még így is, hogy ne legyen túl közel a férfihoz.

-Habár a mai nap nem egészen úgy sült el, ahogy akarta, azért remélem jól érezte magát nálam. Én nagyon élveztem az ön társaságát. Hogy biztosítsam arról, milyen hálás vagyok a mai estéért, engedje meg, hogy adjak önnek valamit.

Odaintett egy széket, és kényelmesen helyet foglalt, a szorosan oszlopnak kötözött, fújtató, morgó nemestől alig karnyújtásnyira. Ezután szinte azonnal elkezdett levetkőzni. Az egész nem tartott tovább, mint néhány perc tekintve, hogy már csak két réteg volt rajta. Pőre teste izzadtan csillogott a mágikusan felerősített fényben, ami most egy intésre kicsit halványabb lett. Kedvenc székén ült, ami csak úgy ragadt az este folyamán rákerült különféle nedvektől. A repertoárt a boszorkából csöpögő izgalmi váladék is bővítette.
Cain még így is iszonyúan izgató volt. Tethys-nek nem kellett sokat gondolkodnia azon, mit tesz következőként. Egyik kezével a mellét nedvesítette meg, másik kezét pedig combjai közé csúsztatta . Egész este arra várt, hogy végre történjen valami. Miközben saját magát izgatta, egy pillanatra sem vette le tekintetét a meggyötört férfiról, akinek a látványtól újból eget rengető merevedése lett és pénisze vége hívogatóan csillogott.
Így telt el a percek, amíg Tethys hangosan el nem élvezett. Orgazmus utáni kábulatában odalépett Cainhoz és csatakos kezét végighúzta az arcán. Gyorsan és határozottan rántotta el azért, hogy a kedves kuncsaftnak nehogy falatozni támadjon kedve belőle

-Kezdetnek szerintem legyen elég ennyi. Remélem hamarosan viszont láthatom –duruzsolta Cain fülébe.

Majd pálcát markoló kezével bonyolult mozdulatot tett, aminek nyomán kitárult a pincébe vezető ajtó és rövidesen Dante sietett be rajta egy tálca teával és Cain orvosságával. Nem kérdezett semmit, csak sokat mondó pillantással végignézett a varázslón és Tethys már gyógyuló sebén.

Úgy gondolta, ez nem a legalkalmasabb pillanat a kérdésekre…

Tethys Skarsgård

Kis zene

Cain földön zajló vonaglását egy hatalmas rántás törte meg, Tethys hirtelen hozzá szegezte az oszlophoz. Feje nekiütődött a kőnek, haja borzasan tekeredett össze vissza izmos teste körül, arcán sperma és vér és ezen összetevők masszájába ragadt hajtincsek éktelenkedtek. Normál esetben már üvöltött volna kínjában, de nem volt észnél. Messze volt még a fürdés. Igazán fájt neki a padlótól való elválás, farka hegye piros volt, de nem zavarta meg abban, hogy továbbra is lelkesen álljon. A nő pár lépést tett felé, érezte bőrén testének hőjét és ágyéka izzását. Vér, mézes esszencia és buja hormonok illata járta át Cain fehéren feszengő húsát. Izmain az idegek úgy pattogtak mintha stikkelne. Vastag ajkait szétnyitotta ezalatt fehér szemfogai megcsillantak a fényben. Szájával lélegezte be a lány kipárolgását, mintha így akarná megenni a lelkét.

- Jó…- préselte ki magából az emberi szavakat és várta amit adnak neki, elképzelni sem tudta mi lesz az.  Jó nagy ütést várt az arcára, vagy esetleg valami szikés, borotvapengés játékot, de semmiféleképpen sem azt, hogy a lány elkezd önkielégítést végezni! A maradék ruháit ledobva a széket közelebb igazítva ült le Cainnal szemben. Combjait illetlenül széttárva kezdett el dolgozni saját magában. Hosszú szőke haja ráborult tökéletes testére, fehéren duzzadó keblei le-fel mozogtak az izgalomtól, mellbimbói keményen meredeztek Cain bódult arcába. Túl sok volt neki ez így egyszerre.

Megkötözött kezeit farka elé rakta és a kötéllel egy folyamatosan súrlódó hang kíséretében elkezdte hímvesszőjét dörzsölni. Olyan érzés volt mintha smirglihez szorítanák a pöcsét, a sodort spárgadarabok végigkarcolták fehér eres farkát, minek hatására sziszegve dobta hátra fejét. Szemeit Tethysen tartva folytatta a mozdulatsort, nem érdekelte ahogy széthorzsolja magát.

A nő izgalma egy csillogó foltban a székre csorgott, Cain ezt látva gyorsabban kezdte mozgatni összekötözött karjait, puha ajkai közül érkező állatias morgások sóhajokba fulladtak. Testéből kéjes energia szállt a pincére, forrón és perzselőn terítette be a helységet, gyökércsakrájából indulva mozdította meg solar plexusát, ami kisugározta a térbe bódító sötét hatalmát. Tethys ez alatt az ujjait a saját hüvelynedvébe mártotta és szétkente a testén, a nemes kitágult szemekkel nézte minden mozdulatát. Amint Tethyshez is elért Cain részegítő rezgése lélegzete felgyorsult és hangosan elélvezett.

A félvámpír nem volt tudatában annak mit csinált, de valójában szexmágiát alkalmazott a szőkeségen. Saját vágyait kiterjesztette a szobára s uralma alá vette a nő energiáit így okozva neki örömet. Olyan fegyver volt a kezében, melyet ha direkt alkalmazott volna bármelyik asszonyt képes lett volna megszerezni, de ő ki butus volt. Nem tudta hogy milyen adottságok és lehetőségek rejlettek tökéletesen  megkomponált testében. Tethys orgazmusa láttán újra elévezett, ismételten egy adag spermát lőve a mellkasára és állára. Rettenetesen feszélyezte a dolog. Fel sem ocsúdott az átélt örömökből, amikor a laposan pislogó Madame elé lépett, és illatos ujjaival összekente az amúgy sem tiszta arcát.

A férfi ajkain is áthúzta puha  kezét, majd gyorsan elrántotta azt, amit igen okosan tett hiszen a félvámpír rögvest kapott  az ujjak után, mint valami veszett állat. Fogai összecsattantak a levegőben, szomorúan harapta meg a semmit. Majd Tethys lucskát érezve arcán körbenyalta ajkait és lehunyta fekete szempilláit. Minden ereje elszállt, az oszlopnak roskadva feküdt hátravetett fejjel, majdnem elaludt. Már közeledhetett a hajnal, az a bizonyos gyomorból történő szédülés kapta el ami általában a gyilkolásai után szokott bekövetkezni. Tethys megjegyzését elengedte a füle mellett, éhsége és fáradtsága mellé düh is vegyült érzelmeibe, nem volt biztos a következő alkalomban. A haja egy merő sperma, a háta pedig gúny tárgya lett. Olyan mértékig megszégyenült, amire nem készült. Saját magát élvezte arcon. Kétszer is! És a háta…

Bosszús elmélkedését a berobbanó pinceajtó hangja törte meg, a kalózruhás szépfiú egy tálcával sietett feléjük, majd Cainra nézve megtorpant. Nagyon kellemetlenül érintette a nemest, hogy egy másik férfi bámul az arcába úgy, hogy közben sperma csöpög róla a padlóra, furcsa érzések kavarogtak benne a szituáció kapcsán.

~Remek.. biztos elégedett a látvánnyal. Nem gondoltam volna, hogy ma még a szemem elé kerül …~

Nem tudott mit kezdeni a körülményekkel. Úgy hitte, hogy nem fogja többet látni Dantét az este folyamán. Erre tényleg itt nézi a farkát az az idegesítő kis pöcs, majd kiesik a szeme. Lehet , hogy saját neméhez vonzódik?

~Nem csodálnám ~ erősített meg Cain feltételezéseimben.

Éhes volt, fáradt, ideges, elégedetlen és még ez is! Nem akart mást csak meginni az orvosságát és minél előbb elhúzni a csíkot. Már kezdett az emberi tudatához közelíteni, de szemeiben sunyiság csillogott. Azon gondolkodott, hogy vajon eloldozzák- e , hogy megigya a teát? Van- e benne annyi erő, hogy az idegesítő alkalmazott fejét összecsapja  Tethysével és utána kizabálja a torkukat mohóságtól röfögve? Cain szemmel láthatóan még nem volt rendben önmagával. Közben gondolataiban erősen a reklamáció felé tendált. Tethys vajon minden egyes vendégét megmutatja kiszolgáltatott valójában a kis idegesítő ficsúrnak?

Cain Angifilius

+18

Purrr

- Dante, most egy nagyon különleges kuncsaftom lesz. Valószínűleg egy zsák galleont fog itt hagyni, úgyhogy arra kérlek, nagyon csendben foglald le itt magad, és ami a legfontosabb, hogy semmilyen körülmények között ne próbálj meg belesni az ajtón. Megértetted?  - jutott eszébe a figyelmeztetés, amit még a vendég érkezése előtt mondott neki a lány.
A fiú kelletlenül, de igent mondott, legszélesebb mosolyát előhúzva odalépett nővéréhez és hosszan megcsókolta.

- Azért ne feledd, amit szoktál mondogatni nekem.  Nem kell ezt nagyon komolyan venni, hiszen csak játék.

Hamarosan meg is érkezett az idegen. Túllépve az első megdöbbenésen, hogy nem megint egy kopaszodó, pocakos törpe lesz Tethys aznapi játékszere, valami egészen furcsa érzése támadt. Sosem tapasztalt még ehhez foghatót. Vagyis de, azonban ez sosem tört még rá, csak Tethys társaságában. Az ajtón belépő férfi a legszebb dolog volt, amit talán valaha látott. Erre a gondolatra, mintegy visszaigazolásként pénisze megmeredt csíkos, testhezálló nadrágjában és érezte, amint az izgalmi váladék odatapasztja a szerszámot alsóneműje finoman szőtt anyagához. Határtalan zavarának hisztérikus stílusban engedett utat, miután a férfi hölgynek szólította.
Miután végre eltakarodott a színről nővérével együtt, volt ideje elgondolkodni azon, ami az imént történt.

~ Hogy történhetett ez? Hiszen Tethys még csak nem is volt a képben… Csak nem???~ -elmélkedett, s egymás után többször lejátszotta fejében a jelenetet. Férfi-pillantás-merevedés,férfi-pillantás-merevedés…
~ Ez a helyzet roppant kiakasztó…~

Hogy önmagát és meredező péniszét teljesen megnyugtassa újból elmélyült hőn szeretett könyvében.
Dante lassan olvasnivalója végére ért, amikor meghallotta, hogy kattan a zár a pinceajtón. Már majd megette a kíváncsiság, hogy mi az istent művelhetnek lent ennyi ideig. Tudta, hogy az ajtó nyílása nyomán Tethys hamarosan kidugja fejét az ajtón. Azonnal otthagyta a könyvet és fejvesztve elrohant teavizet forralni, út közben felkapva a rejtélyes üvegcsét, amit a férfi korábban az asztalra tett. A lány raktárában volt a vízforraló és a teafű sok más rejtélyesebbnél, rejtélyesebb kinézetű üvegcsével. A nővérére jellemző precizitás miatt nem maradt titok egyik üveg tartalma sem. Mindegyik szép nagy betűkkel feliratozva, betűrendben sorakozott. Tudta, hogy Tethys a teáit is a növények közé téve tartja. Mivel kedvence a nepáli zöld tea volt, kezét az n betűs polcra téve haladt, hamar meg is találva a keresett teafüvet. Ekkor azonban kikerekedett a szeme. A polcon, közvetlenül alatta az „Ópium” feliratú üvegcsét találta. Azonban nem volt sok ideje a meglepődésre, mert hallotta, ahogy kitárul az ajtó. Rádobott mindent a tálcára és nagy levegőt véve elindult a pincébe.
Az elé táruló látványtól kis híján rosszul lett. Tethys anyaszült meztelenül, vérző combbal állt a helyiség közepén, az idegen össze-vissza álló hajjal, ugyancsak meztelenül az egyik oszlophoz kötözve, arcát és haját beborította valami, amit fél merev szerszáma nyomán spermának azonosított. Azonban miután meglátta a hatalmas hímtagot, nem bírt megmozdulni. Agyában kéjes gondolatok támadtak, tekintete fel-alá járt a kiszolgáltatott helyzetben lévő, még így is letaglózóan szép férfi hibátlan testén. Nem törődött azzal, hogy Cain arca állatias vicsorgásba torzult. Forró érzés öntötte és férfiassága a korábbihoz hasonlóan megmeredt. Kis híján a nadrágjába élvezett az elé táruló szívdöglesztő férfitól.

~ Ez nem maradhat így! Tethys előtt nem fedhetem fel ezt a beteges hajlamom!- gondolta, miközben érezte, hogy a lába közt meredező méretes szerszám újból lüktetni kezd a pumpáló vértől. Jobb ötlete nem lévén visszatért korábbi hisztérikus hangneméhez~

- Tethys! Mit keres ez még itt? –kiáltott irritáló fejhangon nővérének. –Egyáltalán miért vagy te is meztelen? És miért vérzel? Én ezt egyszerűen nem értem.

***

megintcsak Purrr

Tethys megrökönyödésében egy pillanatig szóhoz sem tudott jutni. Még mindig erőtlen volt eget verő orgazmusa után. Olyan erővel robbant ki belőle az izgalom, amilyet még sosem érzett és nem tudta mivel magyarázni a különös bizsergést sem, amit előtte érzett. Ezért így csak bámult hisztérikusan őrjöngő testvérére. Nem tudta feldolgozni, hogyan mondhatott ellent kristálytiszta utasításának, amit órákkal azelőtt meghagyott neki. Soha nem jöhet le ide senki.

- SOHA !!! Azt mondtam, soha nem jöhetsz le ide Dante! Azt hittem van annyi értelem abban a buta, szőke fejedben, hogy ezt felfogd. Hogy merészelsz így beszélni egy vendégről? Felfogod egyáltalán, mint tettél most? – üvöltötte magán kívül Tethys.

Formás keblei csak úgy ugráltak mellkasán az indulattól. Egy pálcalendítéssel az asztalra varázsolta testvére kezéből a tálcát, majd a következővel szívfájdító reccsenéssel leszakította róla a csodásan szabott ruhát.

- Úgy látom sosem tanulsz, de most egy életre megjegyzed, hogy nem cselekedhetsz az akaratom ellen.

Egy pillanat alatt Dante mellett termett és a földre taszította őt. Anélkül, hogy komolyabban végiggondolta volna, mit tesz, felvette a földön heverő lovaglópálcát és minden dühét a fiúra szabadítva ütlegelni kezdte, ahol csak érte. Dante sikoltozott fájdalmában és próbálta megakadályozni, hogy az ütések elérjék a testét. Igyekezete azonban hiábavalónak bizonyult. Addig hófehér bőre most piroslott a rámért ütésektől, néhány helyen pedig vérző sebek jelentek meg.

-Tethys! Hagyd abba kérlek…- kérlelte testvérét az ekkor már síró Dante. Tökéletesen eldolgozott, füstös szemfestéke két fekete csíkban folyt le gyönyörű arcán.

A lány azonban kérlelhetetlen volt. Elvakította a düh, hogy ellent mondtak neki. Parázsló gyűlölet égett az arcán és egyre inkább érezte, hogy ez a világ legjobb dolga. Szabályok nélkül kiélni minden elnyomott vágyát.
Eközben ügyet sem vetett a mögötte szenvedő Cainra…

Tethys Skarsgård

Kis zene

~ Ez tényleg a farkamat bámulja, ez nem lehet igaz! Undorító! Arcátlan kis buzi! ~

Arca eltorzult a kiszolgáltatottságában érzett dühtől, még nem tért annyira magához, hogy erélyesen megkérje az úrnőjét, hogy pucolja el innét alkalmazottját. Nagyon kellemetlenül érezte magát, már jó ideje mindenféle vágyaktól és indulatoktól fűtötten állt az oszlopnál, erre még ez is...

- Tethys! Mit keres ez még itt? Egyáltalán miért vagy te is meztelen? És miért vérzel? Én ezt egyszerűen nem értem.

Cain vérig sértve fordult a férfi felé, nőiesen tökéletes jobb szemöldöke majdnem átugrotta homlokát, megköszörülte torkát és kipréselt nagy nehezen pár emberi mondatot. Lassan az összes energiáját felemésztette mára.

- Már elnézést, de mégis mit gondolt mivel foglalkozik a kedves főnökasszonya ? Egyébként is, magának semmi keresnivalója idelent! Vagy ez valamiféle bizarr szokás maguknál? Van képe felelősségre vonni kenyéradóját?! –

Szinte hörgött a dühtől, meg még más egyéb indulatoktól is, spermája lassan kezdett az arcán megbőrösödni, bőrét kellemetlenül húzta. Nem hitte el, hogy ilyen helyzetbe került. Először is a sebein gúnyolódnak, utána meg addig hergelik amíg nem kezd el a saját mocskában csúszni-mászni mint valami állat. Többször a saját arcára élvezett  a haja tiszta ragacs írmagjától, most meg ez… ez a kis... valami, mert férfinak nem nevezhető ugyebár... nézegeti a farkát és tág szemekkel kérdőre vonja úrnőjét. Mintha bármi köze lenne a főnökéhez...

Cain legszívesebben azonnal hazament volna fizetség nélkül, de nem tudott, mert egy oszlophoz volt még mindig kötözve, anyaszült meztelenül, talpig testnedvekkel borítva. A fáradtság is egyre jobban elöntötte testét, nem vágyott másra csak a teájára és arra, hogy megtisztálkodva belecsapódjon simogató selyemágynemű közepébe. Éhes is volt, de már nem úgy mint egy ragadozó, hanem fájdalmasan és kínzón, mint egy beteg ember. Állkapcsában az ízületek összehúzódtak és rángatóztak, fogai többször összekoccantak , néha pedig görcsösen egymáshoz préselődtek. Már kezdte volna csikorgatni őket, amikor a Madame visító hangja verte fel a pince egyhangúságát.
 
- SOHA !!! Azt mondtam, soha nem jöhetsz le ide Dante! Azt hittem van annyi értelem abban a buta, szőke fejedben, hogy ezt felfogd. Hogy merészelsz így beszélni egy vendégről? Felfogod egyáltalán, mint tettél most?

Cain is látta, hogy ez nem játék, csendben kitágult szemekkel figyelte az eseményeket. A pucér szőkeség hirtelen mozdulattal pattant ki a székből még mindig saját vérétől és hüvelynedvétől szutykosan. Az alkalmazott kezéből kirepülő tálca éppen annyira csapódott neki az asztalnak,  hogy egy kicsi kilöttyenjen Cain teájából, a nemes minden hirtelen zajra úgy kapta oda fejét,  mint egy ijedt őz. Érzete amint azok ketten  totálisan megfeledkeznek róla . Dante testéről szétszaggatva robbantak le a textilek, a fiú anyaszült meztelenül állt a terem közepén. Meglehetősen nagy és nedves farkán hangulatosan csillant meg a fény.

-Khhhh…- hagyta el Cain ajkait egy meglepett hang. Leszegte fejét és próbált nem a másikra nézni, de a sötét hajfüggöny mögül néha azért oda-oda sandított a megalázottságtól és egyben ijedségtől rettegő társára. Egy tejszőke hajú, rettentően nőies arcú férfi állt előtte, szintén istenes méretekkel megáldva, vékony lányos testtel. Ha lett volna rajta két mell, akkor tökéletes női mása lett volna tomboló úrnőjének. Cain szégyentől ittasan lesütötte a szemét.

~ ez…ez..~ beharapta ajkait. Lehet apjának igaza volt, számtalanszor olvasta a fejére, hogy biztosan a saját neme is izgatja. Lehet tényleg igaz volna? Nem az nem lehet a nőkre izgul az illatuk és arcuk, buja testük minden vágyát kielégítette, sosem gondolt  férfiakra. Sosem!

 Újra megnézte magának a fiút, tejfehér bőre volt és nagyon karcsú teste. Nem volt gebe, de sokkal rosszabb fizikuma volt mint Cainnak. Míg a nemes mellkasán volt hús addig neki csak halvány ívek jelezték, hogy némi izom is tapad csontjaihoz. V vonala jól kivehetően futott egészen merev péniszéig, ami alkatához képest igen jó húsban volt.

~Én nem… én ezt nem!~ inkább Tethysre nézett. Döbbenten vette észre hogy a két ember rendkívüli hasonlóságokat mutat… Csak nem testvérek? Tág szemekkel figyelte a beteges családi perpatvart, Tethys vörös arccal újra felkiáltott.

- Úgy látom sosem tanulsz, de most egy életre megjegyzed, hogy nem cselekedhetsz az akaratom ellen!

A nő remegett az indulatoktól, úgy tűnt nem tetszik neki feltételezett testvére tiszteletlen viselkedése, lelökte a döbbenettől megdermedt fiúcskát a kőre, kinek már az elejétől fogva állt a cerkája de most megrándult a büntetés szelétől és nagyobb lett, meztelen teste úgy csattant a földön mint egy adag frissen mosott ruha.

~Merlin...! ~ Cain felemelte a fejét és a dühtől ringatózó fehér eres melleket figyelte.

- Tethys…- rebegte kiszáradt ajkakkal. Szerette volna, ha azonnal eleresztik, hogy hazamenjen. Már az összes  gyilkolási vágy kihunyt benne. Fáradt volt és zaklatott. Ugyanis éppen az imént  méregette gazdaszemmel  egy másik férfi péniszét. Ezt pár napig még emésztgetnie kell. Majd a sötét gondolat is belekúszott a tudatába, hogy ezek ketten lehet vérfertőző kapcsolatot folytathatnak. Lehet ezek ketten testvérek és úgy… szeretik egymást mint férfi és nő? Cain farka ismét megmozdult.

-Nem nem!- mondta magának hangosan és próbálta összekötött kezével a helyén tartani egyre nagyobb méreteket öltő szerszámát.

- Nem , nem nem! Merlin könyörgöm ne!- vergődött az oszlophoz kötözve, úgy vonaglott mint egy ringyó. Bizonyára a sugallat izgatta fel, hogy két testvér egymással hál, nem pedig Dante ütésektől hurkásodó háta és valaga. Az ostor minden egyes csattanása zene volt  a nemes füleinek, ajkait szétnyitotta és hangosan zihálni kezdett. Ezalatt  állatias ösztöneitől vezérelve újra saját magát dörzsölgette.

~ez… gusztustalan.. mocskos.., istenek mentsetek meg ettől a fertőtől, amibe belekeveredtem! Hogy lehetséges, hogy ezek ketten… ~ hasonló szaggatott mondatok zakatoltak fejében, miközben a kínoktól üvöltöző férfit és a felette álló ringó keblű csodát bámulta. Lassan apró kis sebek nyíltak a vöröslő bőrön, Cain a vér és a másik férfi kiszolgáltatottsága láttán nem bírta tovább türtőztetni magát.

-Tethys! Hagyd abba kérlek…!- rimánkodott a földön heverő Dante, ekkor a nemes röhögve saját magát kényeztetve odaordított, selymesen búgó hangon, nyáladzó szájjal.

- Ez a minimum a  tiszteletlenségéért! Tethys ne kímélje, sosem fogja megtanulni mi a jó modor!- közben saját farkával a kötélcsomók között aligha volt meggyőző amint az etikettről ágált. Az ütlegelés tovább folytatódott, s mikor a legnagyobb csapás érkezett Dante testére , az sikoltva ájult el a padlón. Cain abban a pillanatban a harmadik adaggal lőtte magát arcon, fejét nekivetve az oszlopnak  ordítva élvezett el, mint egy állat. Sokáig tartott, élete eddigi legnagyobb orgazmusa rántotta össze izmait.
 
 Minden ízében remegett, ha eddig fáradnak érezte magát most jutott el oda, hogy nem lett volna képes még egy hajszálat sem kitépni a két gyönyörű lényből. Megszégyenülten, bűnösen szuszogott és nem értette magát. Nem értette mitől izgult fel ennyire, csak remélni tudta , hogy a testvérszex gondolata hajszolta bele az élvezetekbe. Ezzel nyugtatta magát, mialatt nem akart egyszer sem a meztelen Dante testére nézni.

~így van… nem Dante volt, aki felizgatott, hanem ők  együtt, ketten. Ez biztos! Nem vagyok…nem vagyok… én… NEM SZERETEM A FÉRFIAKAT!~ nem mert Tethysre nézni, elég volt mára az őrületből! Elég volt a szégyenből! Had menjen végre haza, soha többé nem jön vissza! Csak had igya meg a teáját , csak annyi ereje legyen , hogy az utcára tudjon sétálni és többet nem látják, ez halálbiztos! Soha többet!

- KÉK! Tethys… kérem! KÉK! Könyörgöm! Elég! Elég legyen ebből! Mint Cain Angifilus az Angifilus család utolsó nemesi sarja parancsolom azonnal engedjen el, hogy megihassam az orvosságomat! - ordította leforrázva,  a  szavak indulatoktól dörrenve hagyták el már majdnem sírásra görbülő ajkait.

[-Ez a minimum a tiszteletlenségéért! Tethys ne kímélje, sosem fogja megtanulni mi a jó modor!-hallotta felcsendülni maga mögött az oszlop foglyaként tartott Caint.]

Cain Angifilius

Purrr

-Ez a minimum a tiszteletlenségéért! Tethys ne kímélje, sosem fogja megtanulni mi a jó modor!
-hallotta felcsendülni maga mögött az oszlop foglyaként tartott Caint.

Egy pillanatra hátrapillantott a férfira, aki megint lüktető pénisszel vonaglott. A boszorka nem tudta mire vélni újbóli felindultságát, ezért betudta annak, hogy élvezi azt is, mikor mást büntetnek.
Mérge egy cseppet sem hagyott alább, így a még érintetlen bőrfelületekre mért csapásokkal folytatta tovább testvére okítását. A fiú már nem bírta tovább a kiképzést és elalélva nyúlt el a padlón.
Szinte ezzel egy időben megint zajok hallatszottak a háta mögött. Cain üvöltve élvezett el, Tethys ezt kéjes vigyorral vette tudomásul, nem is törődve tovább a férfival.
A varázsló tettével azonban teljesen kizökkentette a korábbi agyi állapotából, és elkezdett ráeszmélni, hogy gyakorlatilag ájulásig verte imádott testvérét. Végignézett törékeny, lányos kis testén. Most egy merő vér volt és lilás, kékes dudorok éktelenkedtek rajta. Hibátlan sminkje elfolyt, fehér haja beleragadt könnyeibe és saját vérébe. Félig merev férfiassága ernyedten pihent feldagadt combján. Tehetetlen dühében saját magára is rávert néhányszor, de ez nem segített a tényen. Combját ejtett sebe felszakadt és csinos füzérként a bokája felé csorgott belőle a vörös nedű.
Mérhetetlen sokkját nem tudta másként feldolgozni, így hangosan elüvöltötte magát és térdre rogyott alélt testvére mellett. A meleg testnedvek lágy szirupként ölelték körbe a bőrét, ő pedig tehetetlenül átadta magát nekik. Ekkor újból hangos szavak hangozottak fel mögötte.

- KÉK! Tethys… kérem! KÉK! Könyörgöm! Elég! Elég legyen ebből! Mint Cain Angifilus az Angifilus család utolsó nemesi sarja parancsolom, azonnal engedjen el, hogy megihassam az orvosságomat. kérlelte magából kikelve a férfi.  

A szavak isteni szózatként csengtek a fülében. Nem vágyott már semmire sem, csak hogy eltüntesse Dante testéről az önmaga által okozott sérüléseket és kitörölje fejéből az elmúlt néhány pillanatot egészen addig, hogy bejött a pincébe.  

A nemes jelenléte most már mérhetetlenül bosszantotta, hát még fellengzős stílusa. Nyilván nem akarta úgy útjára bocsátani, hogy nem adja oda neki az orvosságát, mert az itt látottak alapján, bizonyára ma is megölne valakit. De minél hamarabb házon kívül akarta már tudni. Eszébe jutott egy remek megoldás.

Sietve felment a boltbéli raktárába, magához vett egy kisebb fiolát és visszatérve a teás tálcához lépett. Háttal volt Cainnak, így az nem vehette észre, hogy egy kicsiny, ezüst kanállal a gyógyszere mellett belekever valami mást is a teájába. Azt a kicsiny üvegcsét hozta el magával, amit Dante korábban fent kiszúrt már, miközben a teát kereste a polcok között. Az ópium bizonyára jó hatással lesz majd a varázslóra. Pálcájával intett egyet, így a kötelek immár csak a derekánál fogták körül Caint, majd kellő magasságban a szeme elég lebegtette a szép porcelánpoharat, benne a remélt megnyugvással.

Tethys Skarsgård

Kis zene

- Most meg mi van? –kérdezte Cain feszülten a bűntudattól földre rogyó Tethyst , ki előtte még saját magát is megütötte párszor. Nem értette az egészet. Ezek nem normálisak, őrültek! Betegek egytől- egyig. Még ő neki égett a pofája, amikor egy-két gyilkosság után a tükörben pózolgatott. Hogy képesek ezek egyáltalán egymásra nézni? Nagyon megszerette volna kérdezni a nőtől, de úgy érezte nem alkalmas… meg amúgy sincs túl sok közük egymáshoz.

- Úgy néz ki… nem csak nekem van szükségem az önuralom gyakorlására, igaz hölgyem?-Szemétkedett látványosan a lány kínjait nézve. Igazán rosszul érezhette magát, hogy beteges és perverz vágyaitól fűtve szinte butára verte az amúgy sem okos testvérkéjét. Cain egyre biztosabb lett abban, hogy ezek rokonságban állnak egymással. Meg is érdemli Tethys , hogy rosszul érezze magát kicsit, Cain utolsó erejével gúnyos arckifejezéssel, torz mosollyal élvezkedett a bánkódó nő kínjain. Úgy gondolta elégtételt szerzett, nem csak neki tapostak a lelkébe végül.

Halkan nevetett a bosszankodó lány villanó tekintetén, a nő meztelenül viharzott fel az emeltre, majd kisvártatva visszajött és még valamit szöszmötölt a pohara felett. Cain értetlenkedve és türelmetlenül állt az oszlophoz szegezve, miközben egy pálcasuhintás leoldozta kezeiről a béklyókat. Fehér bőrébe véres és nedvedző, égő járatokat vájt a súrlódás, ujjait ökölbe húzta kétszer-háromszor, majd automatikusan hosszú hajába túrt, ami hangosan sercegve vált el saját izgalmától iszamós arcáról.

- Édes Merlin, ez… ez gusztustalan! –méltatlankodott miközben összeszáradt tincseivel hadakozott. Hideg farka ernyedten  tapadt nedves  combjaihoz, mindene viszketett alig várta, hogy megtisztítsa magát az erre alkalmas bűbájjal. Még mielőtt kilépett volna az ajtón szeretett volna túlesni a metóduson. Úgy látta két kijárat van, egyik lent a pincéből nyílt a másik pedig fent a boltban ahol belépett. Azt tervezte fent fogja elhagyni az üzletet, hiszen pálcája még mindig ott pihent a pulton. Ezalatt a nő hallgatagon oda levitáltatta a bögréjét, Cain pedig remegve nyúlt érte. Már nagyon ki voltak az idegei.

~VÉGRE~ s hátravetve fejét döntötte magába a vasszagú masszát, bár némi furcsa új íz is vegyült bele. Nem látta, hogy Tethys még valami mást is adott neki. Az ópium elfeketedett leve már régen legurult a torkán és elkezdett munkához látni, poharát elemelte az ajkaitól és felnézett. Lassan realizálta a szörnyű helyzetét.
 
- Maga… maga… mit adott nekem?- nézett a nőre vádlón, de haragja lassan elszállt. Bódító és euforikus érzés töltötte el lelkét, teljesen ellazult. Éhsége elmúlt és idegessége , minden gyilkos indulata eltűnt. A nyomott és visszafogott üresség öntötte el a testét, arca kisimult.

- Mivel mérgezett meg átkozott boszorkány?!- suttogta lágy hangon és nekiszédült az oszlopnak. Ernyedt kezéből a földre  zuhant a csésze, darabokban hevert a pince padlóján. Feje oldalra fordult, s szemeiből kiszökött a fény. Üres tekintettel meredt maga elé, s szája sarkából egy kis nyál csorgott hófehér, izmos mellkasára.

- Tethys… mit… maga … ópiumot adott nekem? – hörögte a bájitalmester kéjtől ittas hangon. Tudta jól a tüneteiből, hogy mivel van dolga még ha életben nem alkalmazott magán kábítószereket. A mákgubó körkörös metszéseiből nyerik ki a fehér tejet mely a levegőre azonnal sötét színűre oxidálódik. Pipából szívva és szájon át fogyasztva is be lehet venni. Cainnal az utóbbi történt. Már gyermekkora óta vergődött a különböző mágikus lények zsigereiből porított szerekkel, de ez mindent felülírt. Az éhsége és a gyomrát nyomorgató fájdalom azonnal megszűnt. Ó igen boldog nyugalom öntötte el kíntól reszkető testét, talán így még képes lett volna behatolni is... gyilkolás nélkül… életében először! De biztosan nem Tethys lesz az, akin leteszteli. Már megint a szex körül járt az esze pedig már három orgazmuson volt túl és le volt szedálva.

- Hogy merészeli?- suttogta laposan pislogva remegő szempillákkal. Nem érzett már semmilyen kínt a gyomrában. Ez érthető is volt , az ókortól kezdve fájdalomcsillapításra alkalmazták a szert. Becsapta idegrendszerét, hiszen az anyag a gerincvelőn keresztül jutott el az agyba. Istenek! Csodálatos kemikália!

Idegsejtjei nem tudtak különbséget tenni a növényi és endogén ópiátok között. Jutalmazó központja pedig a szer hatására azonnal bekapcsolt, így okozva a nyugalmat és kínok enyhülése mellé földöntúli boldogságot. Soha nem tapasztalt ehhez fogható állapotot !Pupillái tűhegynyire szűkültek és a légzése olyan lassúvá vált mintha meditálna. Tudta, hogy ez az állapot nyolc-tíz órán keresztül fog tartani és végig fenséges boldogság fog uralkodni rajta. Egyszerre kívánta pokolra és magasztalta mennybe bűnös és beteges úrnőjét. Magától egész biztosan nem nyúlt volna ilyen veszélyes szerhez. Kicsit úgy érezte mintha megerőszakolták volna.

Cain Angifilius

+18

Purrr

Cain mohón lehúzta a teát. Jól van. Innentől kezdve nincs más dolga, csak várni…
Hallotta, ahogy a nemes lassan ráébred, hogy nem csak a bajára szolgáló gyógyírt kapta meg, hanem a lelkére is kapott egy kis tompítót. Látta, amint a kezdeti felbőszült arckifejezése hamar eltűnik átadva helyét egy eddig ismeretlen, teljesen másként komponált ábrázatnak. A varázsló kábultan megtántorodott, elejtve a csészét, ami szívfájdító csörömpöléssel esett ezer darabra. Bár ez a kis rendetlenség már igazán nem volt számottevő, ha a lent keletkezett károkat nézzük. A varázsló szinte öntudatlanul vergődött, mintha nem lenne ura saját mozdulatainak.

-Ópium! Ügyes! Ön valóban olyan nagy tudású, ahogy sejtettem. Úgy találtam, a jelenlegi állapotában nem engedhetem el, mert talán még bennem is kárt tenne. Végtelenül röstellem, hogy át kellett verjem, de szerintem ez a legkiválóbb megoldás önre nézve. Javasolnám gyakoribb alkalmazását, bár ezek után nem tudom, mennyire fogadja meg a tanácsaimat.

Minden szava a valóságot tükrözte. Soha nem tudott volna elképzelni olyan embert, akinek ennyire szüksége lenne kábítószerekre. Meggyötört a lelke, a testét mások gyötörték, szörnyű lehet ezzel a teherrel egyedül megbirkózni. Ő maga sem lenne normális, ha az anyja kínzásait és aberrált viselkedését egyedül kellett volna elviselnie. Mások szemében lehet, hogy ő is aberráltnak tűnt, de a helyzetéhez képest teljesen normálisnak tartotta magát. Viszont továbbra sem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Cain valamiféle szexuális varázslatot végzett el rajta. Nem volt emberi sem az orgazmusa, sem az az energia, amit a testén érzett előtte.

~ Mi vagy Te Cain? Kinek köszönheted, hogy ilyen furcsa szerzet lettél? ~

Remélte, hogy a kérdéseire választ fog kapni és még találkozik a rejtélyes úriemberrel.
Miután pálcája segítségével alaposan megtisztította a ruháját, felöltözött, Dantét is valamelyest rendbe tette. A fiú még mindig nem tért magához. Ezért csak az oszlopnak döntötte a fejét. Miután végzett az ideiglenes renddel, Cainhoz fordult és róla is eltüntette az este kellemetlen, látható emlékeit.

-Nos, úgy vélem, végre van olyan állapotban, hogy megszabadíthatom a köteleitől.

Szavai nyomában eltűntek a rögzítő alkalmatosságok. A gyakorlatilag éber álom állapotában lebegő Cain dülöngélve elindult előre, viszont csak a szemközti oszlopig jutott, ahol Dante feküdt aléltan. Meg akart támaszkodni a kőfalban, de csak azt érte el, hogy beesett a fiú mellé. Hosszú, immáron makulátlan fürtjei polipkarok módjára terültek szét a földön.

A lány már annyira kimerült lelkileg, hogy képtelen volt bármiféle reakciót produkálni az elterülő nemes láttán. Inkább aggódva figyelte a hirtelen megszelídült gyilkos mozdulatait..