A fekete Kazuár pincéje

Cain Angifilius

Inferno

Soha nem volt még vele ilyen. Úgy érezte magát, mint egy szerencsétlen idióta. A saját öccse megcsúfolta. A testével adott ütőkártyát annak a kezébe, akit a nap bármely szakában szívesen látott volna perzselődni egy máglya tetején, miközben ő szalonnát sütöget a lángok tövében. Erőtlennek érezte magát. Tudta, hogy testvére szenved, de most nem tudott ezzel foglalkozni. Túlzottan kiborította az, hogy sarokba szorították. Cain szavai úgy döfködték, mintha a nemes egy kíváncsi gyerek lenne egy bottal, Tethys pedig a bogár. De tudta, hogy nem mutatkozhat a férfi előtt tovább gyengének. Egyáltalán nem tudta elképzelni, hogy Dante mit keres ott. Ám megpróbált ezen is túllépni, mert így sehogysem jutnak egyről a kettőre. Hirtelen felpattant és megpróbálta felvenni azt a hideg, büszke kinézetét, ami korábban annyira jellemző volt rá. Többé-kevésbé sikerült visszanövesztenie a bőrt a képére, így nem estek annyira rosszul neki a férfi szavai, habár úgy érezte ezt a csatát már nem nyerheti meg. De Cainnak okoz majd néhány kellemetlen percet, ebben egészen biztos volt.  A nemes tovább hergelte az idegeit azzal, hogy illetlenül viccelődött. A kellemetlen poénokat különösen abszurddá tette, hogy még mindig teljesen pucér volt, csurom vér és férfiassága továbbra is merev. Tethys azonban életében először nem úgy meredt a mágus farkára, mintha a Világegyetem megfejtéseit tartalmazó, mindenre választ adó Enciklopédia volna. Úgy reagált végre, ahogy minden normális ember tette volna ebben a helyzetben. Elborzadt és undorodva nézett a felé meredő testrészre. Ebben a percben átkozta saját ötletét, hogy megint elfogta a férfit. A sötét színű folyadékról feltett tétova kérdését Cain készséggel válaszolta meg.

- A vér? Hát nem egyértelmű Tethys? Még szűz volt a fiú! Úgy mint én… gondoltam kiegyenlítem a  számlát.

Mintha ez nem lett volna elég, tovább taposta Tethys-t, mint egy rút csótányt a frissen varrt csizmája körül.

Ahogyan ön járt el velem kedves Tethys , úgy vettem ki én magam is a részemet a jóból! Azt kell mondanom, hogy az öccse sokkal izgatóbb, mint ön.

- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítsam, de mi ketten vagyunk az águnk utolsó élő örökösei. Az pedig a legkevésbé sem érdekel, hogy undorodik tőlem azok után, hogy így elbánt az öcsémmel. Nem is értem, hogy vette a bátorságot ahhoz, hogy egyáltalán ránézzen egy ilyen ártatlan lényre A rövid időre beállt csendet újfent Cain parádés show-ja törte meg.

- Nos… most, hogy most már végigmentem önökön és belefúrtam magamat az összes Skarsgard lyukba, szeretnék végre hazatérni Tethys! Három napja rostokolok a pincében, állítom most már ez a negyedik. Emlékeztetném, hogy manó izzadva várja mikor küldje a vallomásomat az auroroknak! Van egy ajánlatom! Ha most szabadon ereszt, akkor ma éjjel még nem tépem le az arcát.

Cain ajánlatára ennél tovább nem tudott Tethys odafigyelni, mert eszébe jutott, hogy jóval több Írmagot is zsákmányolhatott volna a férfitól, ha nem vakítja el a pénz iránti olthatatlan vágya, aminek következtében nyitva felejtette a pinceajtót. Dante sem jutott volna le a pincébe, hogy a mágus félholtra erőszakolja. Lassan kezdte belátni, hogy csak az ő hibája, hogy az öccse, akit hosszú éveken át óvott a bántó megjegyzésektől, a fiú, akivel megosztotta az ágyát ilyen állapotba jutott. Úgy érezte, hogy Dante is levezethette ezt magában és belül most mélyen gyűlöli. Mérhetetlenül dühös volt emiatt. Nem tudott uralkodni magán és megint sípoló tüdővel kezdett el fel-alá mászkálni a meztelen mágus előtt. A nemes halálos fenyegetésén is elkezdett gondolkodni. Komolyan megtenné, efelől nem volt kétsége, mivel tudta, hogy a lapokban szereplő gyilkosságok mögött is ő állt. Egyszerűen minden klappolt, így inába szállt a bátorsága. Túl fiatal és szép volt még a halálhoz. Ekkor jutott eszébe, hogy testvére még mindig élet és halál között lebeg, így rövid időre magára hagyta a mágust és felhoppanált az emeletre, hogy hozzon Danténak vérpótló főzetet,fertőtlenítőt és sebgyógyító krémet. A főzetet gyorsan megitatta vele, majd szivárgó ánuszára nyomta a földön talált ing cafatjait,hogy leitassa valamelyest a vért. Miután belátta, hogy ez lehetetlen vállalkozás, csak simán benedvesítette a fertőtlenítővel az inget és odanyomta. Ezt követően bekente a speciális, saját maga által fejlesztett sebgyógyító krémmel. Úgy érezte egyelőre ennyi elég lesz, mert indulataitól továbbra sem tudott józanul gondolkodni. A mögötte sírdogáló Dantére gondolva elmélázott, ezek után hogyan tudna visszavágni Cainnak. A mágus még tovább folytatta a szekírozását. Ezúttal a tetoválását szerette volna eltüntetni. Tethys hosszan mérlegelés után úgy döntött már tényleg nincs más lehetősége. Viszont az elméje lassan kezdett megbomlani, olyan sok dolgot kellett feldolgoznia és egyszerűen túl sok volt ez neki egy napra.

- Nos rendben Cain, beadom a derekamat és teljesítem a kéréseit. El fogom engedni hamarosan, s mivel egyáltalán nem kívánok ma éjjel elhalálozni, eltüntetem a magára varrt remek kis viccemet is. Remélem így rendben leszünk. Roppantul bosszant már az állandó kérdéseivel, s ha szabad ilyen szavakkal élnem, remélem végre elhallgat. Mert nekem is lenne ám mondanivalóm. Elsőként roppantul örülök, hogy végre sikerült megtalálnia önmagát és elfogadta, hogy ön valóban olyan meleg, mint a napon hagyott pléhlemez. Igazán parádés előadás volt ez, amit itt eltervezett a részemre. Továbbá az is örömmel tölt el, hogy ennyire egy hullámhosszon vannak Dantéval. Van is egy remek ötletem. Miért nem fogadja be? Nekem mostanában nagyon meggyűlt vele a bajom…

***

Dante hol ébren volt, hol lebegett a jóleső semmiben. A fájdalmai hullámokban törtek rá, s fertálya még mindig erősen szivárgott. Hallotta, ahogy Tethys és Cain modorosan veszekszenek egymással, majd rövidesen Tethys zihálását hallotta az arca mellől.

- Ezt idd meg, hidd el, jobban leszel tőle!

– motyogta zavartan testvérének, majd a füstölgő oldattal lefertőtlenítette, s bekente egy vágásokra és sebekre kifejlesztett kenőccsel lüktető testnyílást. Ez nem volt túl nagy segítség, de ahhoz elegendő, hogy a fiú ne haljon meg. Dante hálásan nyöszörgött neki, majd valóban érezte, hogy sejtjei lassan újból élettel kezdenek megtelni. A teljesen szétrepedt luka is lassan kezdett összébb forrni a kenőcs áldásos tevékenysége folytán. Már teljesen éber volt, így tökéletesen értett minden mondatot, amit Cain és Tethys váltottak a feje mellett.
A mágus arról üvöltözött, hogy ha Tethys nem teljesíti a kéréseit, megöli Dantéval együtt, s továbbra sem értette, Tethys mit tett vele, hogy teljesen ratyi lett. Tethys újból meglátta a kínálkozó lehetőséget és gratulálva az ifjú párnak éppen őt, Dantét akarta a mágusra rátukmálni. Szerinte sok vele a gond.A fiú nem akart hinni a fülének. Mégis mit gondol Tethys? Ő az, aki pénzért akarja áruba bocsátani Cain spermáját krémekbe kenve és még Dantéval van a gond?
És Cainba mégis mi ütött? Az egyik pillanatban úgy szeretkeznek, mintha ez lenne a világon az utolsó dolog, amint tesznek, a másikban pedig azt szajkózza, hogy el kell pusztítania Dantét, mert kívánja és nem eshet csorba nemesi becsületén. Nem bírt felállni még, de könyökére támaszkodva felemelkedett és elkiáltotta magát.

- MOST AZTÁN CSEND LEGYEN! Hát itt mindenkinek elment a józan esze?

Tethys és Dante Skarsgård

Aláfestő muzsika

Tethys hirtelen felpattant és magára erőltette a büszke tartást és a szokásosan hideg, érzelemmentes arcot. Cain jól látta, hogy szemei nem erről az állapotról árulkodnak. A szaga is megváltozott, izzadt. Ó igen a nyirkos , iszamós kínlódás izzadsága csapta meg érzékeny orrát, ennek következtében összehúzta a szemét és elégedetten félig nyitott ajkakkal, szaglószervén és száján egyszerre szívta be az esszenciát. Nyelvén érezte Tethys kínjainak ízét.

~Túl jó!~

Gondolta a nemes, mialatt a nő vergődésén élvezkedett. Karjai és lábai fájdalmasan húzódtak, de nem adott hangot szenvedésének, annál sokkal izgalmasabb dolgok történtek körülötte.

„Nem is értem, hogy vette a bátorságot ahhoz, hogy egyáltalán ránézzen egy ilyen ártatlan lényre,,

Cain itt felröhögött. Hát miért akkor Tethys mégis mit csinált? A megromlott, perverz testét ráerőszakolta egy fiatal gyermekre, aki ráadásul a saját vére! De nem is mondott inkább semmit, mert a könnyes nevetéstől áztatott arca mindent elmondott arról, ahogyan a különös jellegű elszólásról vélekedett. Mialatt teste a levegőben remegett és rángott, párszor hangot adott fájdalmának is, amolyan vicces röfögések közepette.

- Aú aú… ! Jaj Tethys önnek olyan jó a humorérzéke, hogy meghalok a fájdalomtól! Kérem ne mondjon több vicces dolgot mert szétszakadok mint az öccse fara!

De a nő nem reagált. Sem arra , amit a továbbiakban mondott és kérdezett. Látta, hogy a véla komolyan veszi a halálos fenyegetést és nem ripakodott vissza semmit a büszkeségéből feltódult dühében. Most érezte igazán Cain, hogy hatalma van. A kezében szorongatta a nőt, aki saját magát hajtotta bele a végzetébe mohósága miatt. Igen… el fog érte jönni és a sötét halál mélyére fogja vetni, ahonnan nem lesz többet visszaút. Amíg Tethys három alkalommal játszott vele ő egyszer ragadja magával, de akkor a végzetes fekete halál nyeli majd el kárhozott lelkét. Cain a vérét sem kívánta, csak szét akarta pocsékolni a testét. A nő hörgő tüdővel kezdett le-fel sétálni, miközben öccse szépen lassan kivérzett.  

- Na mi az Tethys?  Csak nem inába szállt a bátorsága? Végre eljutott a mogyorónyi agyáig, hogy a tetteinek lesznek következményei is? Hm? Na milyen  amikor nem a fasz jobbik végén áll?

A nő egy válasz nélkül eltűnt. Lehetséges, hogy ennyi volt és elmenekül? Magára hagyva őt és Dantét? Ki hamarosan meghal? Cain erősen fülelt. A fiú már szinte alig adott ki hangokat, a levegőt amit eddig hörögve és szipogva szedett már csak hangtalanul szuszogta. Nem hitte el, hogy ez történik. Cainon eluralkodott a pánik.

- Dante!

Szólította meg bátortalanul a fiút. Nem tudta, hogy mit mondjon és azt sem akarta, hogy úgy érezze a kvibli hogy aggódik érte, így inkább nem folytatta. Volt még annyi büszkesége, hogy ne könyvelje el magát teljesen buzinak. Kezdett a feje körül eltűnni a lila köd és egyre jobban zavarta az elmúlt órákban történt eseményhullám. Nem akarta elhinni, hogy mindezt megtette! Lehajtott fejjel várta, hogy történjen valami. Szerencsére Tethys visszajött és egy halom kötszert és orvosságot tartott kezeiben. A nemes megkönnyebbülve nyugtázta, hogy a banya nem akkora állat, hogy itt hagyja a testvérét elvérezni egy szutykos bdsm pincében.  Cain oldalra fordított fejjel nézte, ahogy a véla Dantét próbálja visszahozni az életbe. Összeszorult a torka a fiú szétnyúzott és véres teste láttán.

~Mi ez az érzés már megint? Tőlem akár meg is dögölhet! Az istenit már! ~

Harapott a szájába, mialatt álló férfiassága végre nyugovóra tért. Nagyon szeretett volna tiszta lenni, venni egy forró fürdőt és enni valami finomat a villája falain belül. Talán az segítene abban, hogy hűvös fejjel át tudja gondolni mik is történtek vele pontosan. Ez alatt a véla a legjobb tudása szerint ellátta a fiút, bár őszintén megmondva még a mágia és bájitalok mellett is több napba kerül, hogy felépüljön. A nemesen átfutott a szégyen. Legszívesebben saját maga ápolta volna őt, hogy jóvá tegye a tetteit.

~Csessze meg már! Hát mi van velem?~

Nem akarta elhinni magát, bűntudatot érzett. Mivel Tethys félbeszakította így tovább folytatta a mondókáját és újfent követelte a választ arra, hogy miért vannak ilyen érzései. Hátha végre elmondja az igazat, hogy megmérgezte őt vagy elbájolta. Ez volt az utolsó esély, utána szembe kell néznie a ténnyel. Sosem fog egy nő iránt sem szerelmet érezni, mert meleg! És ha eddig képes is volt nőkkel együtt lenni, Tethys gondoskodott róla, hogy egy életre elvegye a kedvét a további próbálkozásoktól.

- Nos rendben Cain, beadom a derekamat és teljesítem a kéréseit. El fogom engedni hamarosan, s mivel egyáltalán nem kívánok ma éjjel elhalálozni, eltüntetem a magára varrt remek kis viccemet is. Remélem így rendben leszünk. Roppantul bosszant már az állandó kérdéseivel, s ha szabad ilyen szavakkal élnem, remélem végre elhallgat. Mert nekem is lenne ám mondanivalóm. Elsőként roppantul örülök, hogy végre sikerült megtalálnia önmagát és elfogadta, hogy ön valóban olyan meleg, mint a napon hagyott pléhlemez. Igazán parádés előadás volt ez, amit itt eltervezett a részemre. Továbbá az is örömmel tölt el, hogy ennyire egy hullámhosszon vannak Dantéval. Van is egy remek ötletem. Miért nem fogadja be? Nekem mostanában nagyon meggyűlt vele a bajom…

- Hogy lennénk rendben Tethys? Azt hiszi, hogy ha eltünteti a tetoválást és hazaenged, mert más választása nem nagyon van, akkor megússza a halált? Ezeket a feltételeket én magam szabtam, annak fejében, hogy nem azonnal koncolom fel! Hogy van képe ehhez a dölyfösséghez mondja már meg? Mit szed, mert én is akarok belőle egy marékkal banya! –Szinte fröcsögött a nyála az üvöltése közben. Azt hitte rossz lett a füle és megsüketült. Hát a pofátlanság netovábbja állt vele szemben.

- Nem értem miről beszél, milyen elfogadásról! Nem fogadom el, mert nem vagyok az! Nem vagyok buzi! Ez képtelenség! Hogy lennénk már egy hullámhosszon, maga nem normális! Megerőszakoltam az öccsét, ez kényszer volt nem pedig szeretkezés! Én sem voltam magával egy hullámhosszon amikor különböző szerekkel párosodásra kényszerített! Az isten verné meg! Maga normális? Miért fogadnám már be az öccsét? Nem hallotta amit mondtam? Megölöm magát az öccsével együtt! Kap pár napot és eljövök és utána lemészárolok mindenkit egytől egyig! Ezek után rám akarja bízni? Mi ez?

A fehér és szálkás mellkas ugrált a dühtől. Nem értette, hogy mi történik! Ő az aki feltételeket szab nem pedig Tethys. A vélának elment az esze! Miért lenne neki jó, hogy rásózza az öccsét aki már terhes lett a számára? Miért lenne számára engesztelő ajándék egy húsz éves felnőtt férfi? Kitágult szemekkel nézte a nő arcát mert nem hitte el, hogy ilyen pofátlanságra képes. Újra ordításba fogott, hiszen nem találta a logikus magyarázatot.

- Most azonnal engedjen el! Szedje le a tetoválást, adja vissza a ruhámat és a pálcámat! Adja oda az összes drogot ami talál és utána imádkozzon a testvérével, hogy a másvilágon ne a legmélyebb bugyorba süllyedjenek! Vagy költözzön amilyen messzire csak bír! Bár én úgyis megtalálom, amint rendbe jöttem! Három nap haladékot kapnak, hogy eltűnjenek mindketten a föld színéről! Hogy meri felajánlani az öccsét? Megőrült? Én aranyvérű nemes vagyok, nekem családot kell alapítanom, hogy tovább örökítsem a vérvonalamat! Mégis hogy meri a bátorságot venni, hogy azt mondja vigyem haza a testvérét? Nem vagyok dadus! Az eszem megáll! Gondolkodik maga egyáltalán? Miért jó nekem ha elviszem? Mégis mit gondol? Majd nem fog hazaszökni tőlem? De nem is ez a lényeg! Hanem , hogy én miért vinném haza annak fejében, hogy magát ne öljem meg! Hát ennek nincs értelme! Mintha nekem minden vágyam az lenne , hogy Dantéval éljek! Pont ez ellen harcolok éppen és ezért is jöttem ide egyrészt, mert nem akarom azt hogy bármilyen közöm is legyen hozzá!

Amíg ordított Dante is szépen lassan magához tért. Az őrület egyre magasabb szintekre lépett a pincében. Gyilkossággal való fenyegetőzést egy emberkereskedelmi interakció kezdte felváltani. Tethysnél egészen biztosan elmentek otthonról, ha azt gondolta  Cain hazaviszi az öccsét és ezért cserébe nem öli meg. Ez alatt Dante felkönyökölt és véres picsával hangot adott nemtetszésének.

- MOST AZTÁN CSEND LEGYEN! Hát itt mindenkinek elment a józan esze?

Tethys és Cain megdöbbenve nézett a harmadik félre, aki egyáltalán nem volt potens a vitában. Olyan volt, mint egy mellékszereplő vagy egy tárgy amit egymás között dobál két felnőttnek mondható gyerekes hibrid. Cain idegbeteg lett amint meglátta, hogy Dante újból magához tért. Véres és hófehér feneke nagyszerűen emlékeztette arra, hogy egy otromba állat volt azzal az emberrel aki iránt elsőként érzett szerelmet, bármilyen módon is… Gyorsan az efelett érzett paradox dühét le is verte szegény kis kviblin.

- Na idefigyeljen öcsém! Maga inkább arra fordítsa az energiáit, hogy az általam elpocsékolt ánusza újra képes legyen a perisztaltikus mozgásra és megfoltozódjon szépen! Senki sem osztott lapot ugyanis önnek! Az eszem megáll! Haza akarok menni végre! Legyen vége ennek a komédiának egyszer és mindenkorra! Engedjen már el!

Cain Angifilius

Purr

Tethys alaposan végiggondolta a szavait. Bár Angifiliusnak úgy tűnhetett, hogy csak dobálózott velük, de valójában kitervelte már ezt is. Belenyugodott abba, hogy nem kap már többet az Írmagból, de ebből a helyzetből viszont ki fogja hozni a maximumot, ez egészen bizonyos. Élvezettel nézte, ahogy Cain egyre inkább felhúzza magát a korábbi kijelentésein. A legkevésbé sem érdekelte, hogy miket üvölt a férfi. Az ő stabilan álló terveit nem keresztezheti semmilyen módon. Roppant kellemesen szórakozott a nemesen.

- Nem értem miről beszél, milyen elfogadásról! Nem fogadom el, mert nem vagyok az! Nem vagyok buzi! Ez képtelenség! Hogy lennénk már egy hullámhosszon, maga nem normális! Megerőszakoltam az öccsét, ez kényszer volt nem pedig szeretkezés! Én sem voltam magával egy hullámhosszon amikor különböző szerekkel párosodásra kényszerített! Az isten verné meg! Maga normális? Miért fogadnám már be az öccsét? Nem hallotta, amit mondtam? Megölöm magát az öccsével együtt! Kap pár napot és eljövök és utána lemészárolok mindenkit egytől egyig! Ezek után rám akarja bízni? Mi ez?

Megpróbált teljesen szenvtelen arccal válaszolni, hogy Cain ne sejtsen meg semmit abból, amit tervez. Hevesen szedte a levegőt továbbra is, de csak a korábbi események tükröződtek rajta még mindig. A mágus felháborodása és teljes kiborulása nagyon nagy segítség volt neki abban, hogy nyugodt arccal válaszoljon. Imádta húzni a nemes agyát.

- Ugyan-ugyan! Miért ilyen dühös? Elvégre mindjárt kiszabadul, ahogy mondtam is. Megértem, ha nem szeretné elvinni az öcsémet. Azonban én sem szeretném tovább gondját viselni. A legkevésbé sincs szükségem olyan valakire, aki ennyire könnyen befolyásolható. Továbbá, minden alkalommal, amikor ránéznék az jutna eszembe, hogy megcsúfoltak és hogy
kudarcot vallottam. Az én nevem jelent valamit a varázsvilágban, jó nevű bájitalkeverő vagyok. Ezen felül persze a szépségemről is híres vagyok – itt öntelten megdobta a haját, hogy megcsillanjon rajta a fény. Látta, hogy Caint szétfeszíti a düh. Magabiztosan csücsörített a mágus felé, aki újból kifakadt, ezúttal is olyan hangerőn, hogy szinte csodával határos, hogy nem szakadtak meg a hangszálai.

- Most azonnal engedjen el! Szedje le a tetoválást, adja vissza a ruhámat és a pálcámat! Adja oda az összes drogot ami talál és utána imádkozzon a testvérével, hogy a másvilágon ne a legmélyebb bugyorba süllyedjenek! Vagy költözzön amilyen messzire csak bír! Bár én úgyis megtalálom, amint rendbe jöttem! Három nap haladékot kapnak, hogy eltűnjenek mindketten a föld színéről! Hogy meri felajánlani az öccsét? Megőrült? Én aranyvérű nemes vagyok, nekem családot kell alapítanom, hogy tovább örökítsem a vérvonalamat! Mégis hogy meri a bátorságot venni, hogy azt mondja vigyem haza a testvérét? Nem vagyok dadus! Az eszem megáll! Gondolkodik maga egyáltalán? Miért jó nekem ha elviszem? Mégis mit gondol? Majd nem fog hazaszökni tőlem? De nem is ez a lényeg! Hanem , hogy én miért vinném haza annak fejében, hogy magát ne öljem meg! Hát ennek nincs értelme! Mintha nekem minden vágyam az lenne , hogy Dantéval éljek! Pont ez ellen harcolok éppen és ezért is jöttem ide egyrészt, mert nem akarom azt hogy bármilyen közöm is legyen hozzá!

- Perszepersze! Mindent elrendezünk szépen sorjában. Nem kell bemutatnia a családját, illetve az aranyvér kirótta terheket is remekül ismerem, magam is ezekkel küzdök nap, mint nap. Éppen ezért nincs szükségem tovább Dantéra. A családom vérvonalát egyedül is tovább tudom vinni. Mivel ő…nos…nem képes varázsolni, annyit ér csak, mintha sárvérű volna. Vagyis semennyit. – Tethys itt gonoszan elkuncogta magát. Balszerencséjére ekkor tért magához Dante is.

- MOST AZTÁN CSEND LEGYEN! Hát itt mindenkinek elment a józan esze?

Tethys már éppen reagált volna a még mindig tök meztelen és erőtlen fiúnak, de Cain közbevágott.

- Na idefigyeljen öcsém! Maga inkább arra fordítsa az energiáit, hogy az általam elpocsékolt ánusza újra képes legyen a perisztaltikus mozgásra és megfoltozódjon szépen! Senki sem osztott lapot ugyanis önnek! Az eszem megáll! Haza akarok menni végre! Legyen vége ennek a komédiának egyszer és mindenkorra! Engedjen már el!

A boszorka életében először egyet értett Cainnal. A jelen helyzetben azt kívánta, bár meg se született volna a testvére. Minden remekül alakult volna, ha ő és a szép pofija nem tesz keresztbe neki. Azt akarta, hogy a fiú soha többet ne jöjjön a közelébe. Féktelen haragjában és csalódottságában még jobb tervvel állt elő, mint ami korábban a fejében volt. Az ötlet nyomán azonnal lendítte is pálcáját. Cain idegesen elkezdett pislogni, mert azt hitte, megint vele akar ügyködni a boszorka, de nem így volt. A pálca ezúttal Dantéra irányult.

- Önnel mindjárt befejezem a dolgom Angifilius, de van még egy kis elintéznivalóm.

Dante kikerekedett szemmel nézett Tethys-re, amint az odacsörtetett hozzá, s nyomban rászegezte a pálcáját. Nem tudta elképzelni, mi következik most.

- Dante! Túl sok bosszúságot okoztál már nekem eddigi életemben, úgy döntöttem, hogy egyszer s mindenkorra megszabadulok tőled. De azt akarom, hogy valami hasznom is származzon belőled. Úgy határoztam, hogy megkötöm veled a Megszeghetetlen Esküt -fröcsögte a boszorka. fiú nem volt varázsló, de erről tudta egészen pontosan, mit jelent. Számára most semmi jót.

- Imperio! – intett Dante felé Tethys. – Add csak ide a kezed Dante!
Megragadta Dante karját, s úgy rendelkezett, hogy a fiú is így tegyen. Pálcája végéből fényes kötelék fonódott kezeik köré. Már előre eltervezett mindent.

- Elhagyod-e örökre a Skarsgard birtokot, s nem is kísérelsz meg oda többet belépni?
- Igen – válaszolta Dante helyett az Imperio átok.
- Feljogosítasz-e arra, hogy a házat és a Gringotts-ban levő pénzt a saját nevemre írjam és azokhoz többé semmilyen hozzáférésed ne legyen?
- Igen – mondta engedelmesen a fiú.
- Elfogadod-e hivatalos lakhelyednek ezentúl az Angifilius-házat, s onnan soha nem fogsz megszökni?
- Igen.
A sejtelmes fény visszabújt Tethys pálcájába, s lehullt Dantéről az Imperio. A fiú azonnal elkezdett sírni. A boszorka ennyivel nem fejezte be a dolgát, mert Cainhoz lépett. Dante utolsó fogadalmát hallva a nemes újból magán kívül volt a dühtől.

- Nos Mr Angifilius elmondom még egyszer az ajánlatomat ezúttal végig. El fogja vinni magával az öcsémet. Ha nem így tesz, Dante meghal, mert megszegi a nekem tett ígéretét. Ön pedig meg fog nekem még fogadni néhány dolgot ezeken kívül is. De kezdjük csak az elején. – odalépett a mágushoz és a tetoválásra tette a pálcáját. Az sárga fénnyel felizzott és nyomban utána el is tűnt. – Bizonyára meglepődött azon, amit az imént kértem. Egészen biztosan nem fogja elutasítani. Tudja miért? Rengeteg befolyásos barátom van a legmagasabb nemesi körökben is. Gyakorta találkozom velük különböző eseményeken. Bizonyára érdekesnek találnák azt a remek történetet, hogy a méltán híres Angifilius ház sarja olyan meleg, mint egy kályha. Gondolja csak el, milyen csodásan szórakoznának rajta. Mit szól? Én arra gondoltam, hogy maga meghagyja az életem, magához veszi az öcsém, cserébe én megtartom magamnak ezt a kis titkot.

Cainra nézve egészen biztos volt abban, hogy nem fog nemet mondani neki. Nyúlt is a nemes karja felé, másik kezével pedig pálcáját lendítette.

Tethys és Dante Skarsgård

Aláfestő muzsika

Cain pár pillanatra elvesztette a józan ítélőképességét. Nem akarta elhinni ami történik. Nem volt a maga ura. Úgy ordítozott a levegőben lógva magatehetetlenül láncait csörgetve,  mint egy állat. Tudta, hogy Tethysnek ezzel édes perceket okoz de nem bírta magát tovább türtőztetni. Minden izma egyként feszült meg és engedett el, de hiába. Most azonnal el akarta törni a nő ujjait, egyenként hátrafelé, mint egy ropit. A dühét kiváltó ok pedig nem is az volt, hogy lebuzizta és hogy újabb cselt szőtt és ismételten egy kellemetlen meglepetést okozott neki, hanem … amit Dantéra mondott.

„Nincs szükségem tovább Dantéra… Mivel ő…nos…nem képes varázsolni, annyit ér csak, mintha sárvérű volna. Vagyis semennyit. „

Cain lélegzetvisszafojtva hallgatta a kegyetlen szavakat. Azt hitte, hogy a nő az öccsét szereti. Hogy, azért bomlott meg az elméje mert féltékeny és retteg, hogy elveszíti. De tévedett. Nem akarta elhinni amit lát. Tethys sosem szerette az öccsét! Kizárólag csak magát imádta és mivel nem volt befolyása többet a fiú felett ezért eldobja mint egy szemetet, mert nem tud Dante érzelmeivel bírni. Bele sem mert gondolni, hogy Dante éppen min mehet keresztül. Ő is bántotta, de nem direkt… csak egyszerűen nem bírta türtőztetni magát. Azért produkálta magát, hogy Tethysnek fájdalmat okozzon. Az utolsó lökés volt a majdnem végzetes mozdulat amivel másvilágra küldte  a fiút, mindene égett a saját maga felett érzett dühétől de főként a Tethys iránt érzett undora lépett még magasabb szintekre. Ezt a gyűlöletet amit a véla iránt táplált , egészséges lelkű ember sosem érthette volna meg, hirtelen a saját apját vélte felfedezni a nőben. Gyenge ,mohó és zsarnok embert látott, aki valamiért túl sokat képzel magáról.

- Hogy képes erre Tethys! Hogy tudott ilyet…- De nem tudta tovább mondani, mert meglepetésére elcsuklott a hangja. Dantéval össze volt kötve a lelke, hiába volt ő a mester ez az állapot rá is kihatott. Akkora érzelmi vihart élt át szegény gyermek, hogy Cain szemeiből patakokban kezdtek hullani a könnyek, nem tudott ellenük tenni semmit sem. Dante minden egyes emléke bevillant az ő fejébe is. Tethyssel együtt töltött önfeledt idők és a szerelmes pillanatok,  a fájdalommal és édes kínokkal teli órák. Most pedig olyan embert torzító , minden összetépő kín szakadt fel a meggyötört fehér testből, amit a félvámpír sem bírt elviselni. Felemelte a fejét a plafon felé, hogy visszafojtsa a könnyeit. De nem ment. Kék szemei hirtelen eláztak és két oldalt folytak le az arcán a sűrű nedves patakok. A kvibli feladott mindent amiben hitt . Olyan mértékű elveszettség és szomorúság csapott belőle a vámpír felé amilyennel az még sosem találkozott. Danténak mindig is volt valakije így nem tudta milyen az ,ha senki sem áll mellette. Cainnak mivel nem volt senkije nem ismerhette ezt a gyötrő és szívtépő érzést, amit az elhagyatottság tudata okoz. Kínjában beharapta az ajkát olyan erősen, hogy kiserkent a vére. A fiú ezalatt megadta magát, feladta az életet és az átokkal szembe sem szegült. Minden mindegy volt számára. Csalódott Cainban és élete legfontosabb emberében, aki gyermekkorában megvédte azoktól, akik bántották külseje és kviblisége miatt. Hová lett a nővére?  Hova lett az a lány, akivel együtt bújtak el az anyjuk elől amikor keresztülüldözte őket a hatalmas házban? Mikor mocskolódott be az ártatlansága ilyen észrevétlenül és vált szörnyeteggé a múltban átélt fájdalmai miatt? Miért lett Tethysből ez és belőle miért nem? Hová tette a szemeit, hogy ezt a folyamatot nem vette észre? Nem vette észre, hogy olyan lett… mint a saját anyjuk egykoron volt!  Minden egyes szava tőrként döfött Dante szívébe. Egész életében ott motoszkált benne, hogy csak egy semmirekellő kis kivbli, hogy semmire sem jó. Pedig tényleg mindent elkövetett, hogy hasznos lehessen, hogy kezei által nyomot hagyjon textilen és minden egyéb formálható anyagon. Izgalomtól remegő fehér ujjaival elsőként nővérének mutatta meg csodálatos alkotásait amit szövettel tudott művelni… annak tárta fel mindenét, aki mindezt most eltaposta. Semmit sem ért már az élete, nem kellett senkinek! És a magánynál a halál is jobb, nem?

- Tethys…- Suttogta maga elé Cain hörögve és bevérzett szemekkel, de  a nő nem figyelt rá. Remegett minden izma a dühtől, lúdbőrözött a teste az indulatoktól. A véla ezt valószínűleg megneszelhette mert lassan visszatért hozzá, amint végzett Dante lelkének megevésével és elintézte, hogy kitúrja a családi vagyonból is.  

- Tethys te undorító féreg! Hogy voltál képest ezt tenni! Van neked szíved? MEGÖLLEK TETHYS! MEGESZLEK ÉS KIHÁNYLAK! UNDORÍTÓ VAGY! GYŰLÖLLEK! - Teste megugrott a levegőben és előrendült, a boszorkány nem várt mozdulattól megrökönyödve esett hátra a földre, hiszen egészen közel került hozzá. Megcsapta hűvös testének a szele.  A nemes a láncok feszítésének ellenére pár centivel kijjebb húzta magát a térben, hallani lehetett, ahogy csuklójának ízületei kínkeservesen recsegnek. Fogait úgy szorította össze, hogy hangosan csikorogtak. Szemének kékje másvilági pompájában izzott. Halántékán és homlokon kidagadtak az erek. A nőt megcsapta a halál jeges fuvallata. Fullasztó energia söpört végig a szobán.  Cain nem volt ebben a pillanatban ember. Tombolt! Nem érette magát honnan van ez az erő, de úgy érezte, hogy ha most nem tépi le a láncokat akkor meghal a fájdalomtól amit afelett érez , hogy nem belezheti ki a nőt. Dante ezalatt a kövön zokogott . Keze kinyújtva terült el a földön úgy ahogy a nővére ellökte magától: mint egy darab szart. Dante ujjai a levegőt markolták, az utolsó érintésért nyúlt amit testvérétől kapott. Hiába próbálkozott Cain, hogy elszakítsa a láncokat saját magát tépte el, csuklója és bokái kiugrottak a helyükről. A véla ezt nem tudta tovább nézni. Annyira gusztustalan és torz volt amit csinált, hogy megvolt az esély a végén még  megöli magát a férfi , ha ezt tovább folytatja. Teljességgel bizonyos volt, hogy nem az emberi része volt felszínen, hanem a vámpír. Miután saját végtagjait pocsékolta szét, úgy ordítozott mint egy állat, nem emberi nyelven torz hangokat adott ki magából. A pince kezdett olyan lenni , mint egy őrültek háza. A boszorkány is láthatta, hogy ha nem köti meg az esküt akkor amint lekerülnek a láncok a nemesről , neki annyi. Aki képes  a saját ínszalagjait eltépni azért, hogy öljön, az nyilvánvalóan nem normális. A véla most aztán tényleg megijedt, mert ez az eset annyira rendkívüli volt még számára is, hogy ki kellett találni valamit amivel lenyugtatja a férfit. Miután kellő távolságra hátrált a hörgő és habzó szájú vámpírtól, (akibe nem értette mi üthetett ) megvárta bölcsen,  hogy elhallgasson. Lassan az ordítások fájdalmas és kínkeserves nyöszörgésekbe torkolltak. Cain szokás szerint felélte az összes energiatartalékát és önmagához hűen elájult.

*

Aláfestő muzsika

Nem tudni, hogy Dante ebből mit fogott fel de nem valószínű, hogy örült annak amit látott. Tekintve , hogy ezzel a valamivel kell együtt élnie örökre ami letépi a saját végtagjait , ha úgy adódik a helyzet. A Skarsgard família, ha együtt tudott még érezni,  akkor az az egyetlen érzelem az elborzadás és az értetlenség lehetett amit Cain tette felett éltek meg. A nemes kicsavart kezei és lábai , amit saját maga feszített le a testéről annyira bizarr módon néztek ki, hogy nem lehetett értelmes szavakkal definiálni. Tethys egy erős regeneráló varázslattal a helyére rakta a végtagjait, amíg nyugalmi állapotban volt. Jobbnak látta, ha újra belövi valamilyen droggal . Most csak morfiumot kapott egy injekciós tű segítségével. Az kellően kiütötte a múltkor így nem valószínű, hogy gond lesz vele. Ez be is igazolódott. Cain kongó tekintettel lebegett a levegőben ugyan úgy mint előtte, testén nyoma sem volt az indulatos öncsonkításának. Tudata mélyén Dante fájdalma még ott mocorgott, de igazából nem érdekelte különösebben. Kényelmetlenül kapargatta a lelkét. Most kimondottan örült , hogy nem érzi azt amit a fiú. Nem tudta meddig volt kiütve és mi történt ez alatt.  Csak az őt elragadó érzelmek hullámai sodorták valami egészen őrült állapotba. Meg akarta védeni a fiút attól a fájdalomtól amit érzett, de valószínűleg Danténak csak az tűnt fel, hogy Cain hirtelen ordítani kezd mint egy elmebeteg és utána leszakítja az ízületeit. Szörnyű félreértések sorozatai születtek a pincében, ahogy szörnyűséges döntések is. A véla ismételten tett pár tétova lépést Cain felé, kin még mindig ott volt a maszk és a lánc, ugyan úgy mint ahogy a dührohama előtt.

- Nos Mr Angifilius elmondom még egyszer az ajánlatomat ezúttal végig. El fogja vinni magával az öcsémet. Ha nem így tesz, Dante meghal, mert megszegi a nekem tett ígéretét. Ön pedig meg fog nekem még fogadni néhány dolgot ezeken kívül is.

Cain némán hallgatta a fröcsögést úgy érezte, hogy ennél rosszabb már nem jöhet. A combjáról egy szempillantás alatt tűnt el  a tetoválás, ez jó. A többi nem annyira.

– Bizonyára meglepődött azon, amint az imént kértem. Egészen biztosan nem fogja elutasítani. Tudja miért? Rengeteg befolyásos barátom van a legmagasabb nemesi körökben is. Gyakorta találkozom velük különböző eseményeken. Bizonyára érdekesnek találnák azt a remek történetet, hogy a méltán híres Angifilius ház sarja olyan meleg, mint egy kályha. Gondolja csak el, milyen csodásan szórakoznának rajta. Mit szól? Én arra gondoltam, hogy maga meghagyja az életem, magához veszi az öcsém, cserébe én megtartom magamnak ezt a kis titkot.

Drága Merlin! Pitiáner. Olyan mint egy gyerek, vagy mint egy bogár ami a hátán forog és kapálózik, mialatt nem tud felkelni. Mikor bolondult meg ennyire ez a nő? Vagy mindig is ilyen volt? Nem látott kettőig  a hatalmas csöcseitől? Cain sem érette mi történt itt, milyen torz lelke lehetett alapból neki , hogy ilyenekre képes amit az előbb művelt? Azért dobja ki az öccsét mert nem azt csinálja amit Tethys szeretne? Ráadásul kisemmizi? Hogy képes ilyenre valaki? Már régen nem érdekelte hogy Tethys elhíreszteli róla ,hogy meleg. Vigyen haza azért egy férfit, hogy ne terjedjen el róla hogy buzi? Ugyan már! Itt felröhögött. Eddig ez volt az első emberi reakciója a bambuláson kívül. Miután kiszórakozta magát végre megszólalt.

- Amint hozzám kerül az öccse nem lesz titok többé. Meg tudja mondani ép ésszel milyen normális érv állna emögött, hogy két heteroszexuális  felnőtt férfi egy fedél alatt él? Maga látom nem képes logikusan gondolkodni annyira megőrült. Örülök, hogy adott ismételten valami szart mert legalább tudok gondolkodni és nem azt vizionálom folyamatosan amint a seggébe nyúlok, hogy kitépjem a beleit. Erekció közben nehéz beszélnem büdös kurva!

Itt szépen elhallgatott és felmérte a helyzetet. Ha belemegy elsőként az eskübe ő nem fogja tudni Tethyst semmivel sem fogni, hiszen akkor már nem jelent rá fenyegetést. Most még igen. Ezért előbb neki kell Tethyst köteleznie , nem pedig fordítva. Most az egyszer hálás volt a morfiumért.

- Belemegyek a játékba Tethys de most nagyon figyeljen! Hazaviszem az öccsét és gondját viselem, mert szánom. Egyetlen ember sem érdemel ilyen bánásmódot, amiben ön részesítette az imént. Egy láthatóan gyenge és kiszolgáltatott embert csúfolt meg és nem szexuális játék közben, hanem ténylegesen! Nem tudom hogyan de éreztem és láttam mindent amin keresztül mentek gyerekkorukban és éreztem most a fájdalmát és csalódottságát is amit maga miatt élt meg. Csakis ezért viszem magammal. Mert egyetlen egy ember sem érdemli meg azt, hogy ilyen lelki gyötrelmek közepette múljon ki! Leszámítva magát, de magában ilyen érzések sosem születhetnek mint benne, mert az ártatlan lelkéből fakadó kín volt az melynek szele megcsapott! Én is romlott vagyok így én sem tudhatom mik ezek az érzések avagy hogyan születnek, sosem ízleltem hasonlót… De magára nézve  szomorú ,hogy testvéreként még annyira sem ismeri ezt a fiút, mint ahogyan én!  Úgy, hogy összesen csak három alkalommal láttam! Valamit akkor tudok, nem igaz?

A nő feje egyre csak nőtt a dühtől. Hát igen Cain már tiszta lapokkal játszott és nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla.

- Elviszem az öccsét , hogy ne haljon meg itt mint egy rakás szerencsétlenség. De a legkevésbé sem érdekel, hogy a társaság ami képes magával egy fedél alatt megmaradni mit gondol rólunk! –Nem hitte el amiket mondott. Többes számban beszélt. Sosem gondolta magát romantikus alkatnak. Hát meglesz ennek a böjtje, az biztos. Otthon felvágja az ereit egy kiló kokainnal amint hazaért.

- Egy valamit had mondjak. Nem vagyok hajlandó úgy szerződést kötni, hogy a levegőben lógok és nincs a pálcám a kezem ügyében! Engem most nem tud semmilyen kényszerítő átok által befolyásolni mert erősebb vagyok magánál még a morfium hatása alatt is. Tudja miért?  Azért mert tudom, hogy igazam van! Én leszek az, aki elsőként feltételekhez köti magát! Hát mégis mit képzel? Hogy maga az isten? Tethys egyszer eljön a végezete, hamarabb mint hinné! De belemegyek ebbe a buta kis játékba. Kizárólag  csak akkor, ha elereszt és én vagyok az első aki feltételeket szab! Ebből nem engedek!  Dante és magam biztonsága érdekében követelem, hogy eresszen le és adja oda a pálcámat!

A nő egy csettintéssel leeresztette Caint a földre.  A nemes el sem hitte, hogy ez ilyen egyszerűen ment. Bár a szájkosár és a láncok még rajta voltak tudta, hogy győzött. A megtört és sápadt arc mindent elárult. A pálcáját is azonnal visszakapta, ezek szerint a véla végig magánál tartotta.

~Ennyi lenne? Ez tényleg ennyi lett volna?~

Nem akarta elhinni. Azt hitte rosszul lesz az extázistól. Majdnem elájult, mindene remegett az adrenalintól amit győzelme felett érzett.

- Tartsa a kezét Tethys és jól figyeljen! Első feltételem így szól: minden egyes hónap elsején reggel nyolckor a házimanómnak egy alkalmazottja vagy csicskája elhoz egy láda narkót. A láda öt kiló anyagot tudjon befogadni, ez egy hónapra bőven elég... akár két személynek is. A legnemesebb, legérdekesebb összetevőket  pakolja, amiket csak tud!  Morfium, ópium, marihuána, gombák, minden amije van azt szépen oda adja nekem. Nem küld harapó dobozt , nem küld semmit… Egyet adományoz csak:  több kiló színtiszta drogot. Értette?

A nő nem hitte el , hogy ez az első feltétel. Ez valami vicc? Caint nem zökkentette ki cinikus viselkedésével a különleges sarc hallatán. Jött  a második forduló. A nemes igazán érdekesen festett, amint anyaszült meztelenül egy szájkosárral a fején rendezkedett.

- Ne vigyorogjon, mert ez kész anyagi csőd lesz önnek! Tudja nagyon jól, hogy mennyire jól bírom! Nos a második feltételem a következő: soha az életben nem jöhet Dante és az én közelembe! Nem fog nekünk ártani sem testileg  sem mentálisan, ha így van akkor meghal. Ha meglát minket az utcán tovább megy mint egy idegen! Ha ennek nem tesz eleget akkor az lesz mint Dante esetében, ha elszökik tőlem! Ha ebbe nem megy bele akkor megvárom itt,  amíg megérkeznek az aurorok. Már csak három nap van hátra. Vagy eleget tesz ennek, vagy kivégzik! Ugyanis mindent be fogok vallani azt is, hogy Imperio által köttette meg az esküjét Dantéval. Szóval mi a válasza? Nem kérek sokat.  Csak annyit, hogy a narkót élete végig küldje minden hónap elsején, igazán nagy adagokban és hogy ne merje többé a köreinket zavarni! Ha megkötöttük az esküt, akkor hallgatom az ön feltételeit amit normális emberek módjára , kényszerítés nélkül tárgyalunk meg. Látja nálam van a pálcám és nem csinálok semmit. Szóval a szándékaim tiszták ezen a téren! Az, hogy a jövő mit hoz…még nem tudni. Miután megkötöttük a szerződést engedjen szabadon, adja oda a ruháimat és az öccsét és elmegyünk. Jaj igen… a maszkot is kérem. Köszönöm, hogy segített megoldani a szexuális problémámat, legalább ennyi haszna volt a kiképzésemnek, nem igaz? Úgy érzem, hogy Dantéval még szükségünk lesz erre a kis apróságra! -Majd kacsintott egyet, hogy megadja  a végső kegyelemdöfést. Most már nem érdekelte semmi. Eljátssza a buzik istenét , hogy ne találjon rajta fogást többet ez a nyomorult dög. Ő fog kimenni innen felemelt fővel és Tethys marad magára a gyűlöletével és beteges indulataival.  Az, hogy majd hogyan rendezi otthon a dolgokat a lelkében , teljesen más kérdés. De ehhez aludnia kellett, fürödnie és ennie. Azzal még nem is számolt, hogy Dantéval is lesz dolga bőven. Hirtelen családos embernek érezte magát , kinek vállait  az édes felelősség terhe nyomja.

Cain Angifilius

just keep breathing

Dante érezte, hogy most már sokkal jobban van testileg. Azonban a lelke sohasem haldoklott még ennyire. Hosszasan elmélkedett az elmúlt órák történésein, s ahogy így tett, egyre inkább úgy érezte, hogy szívja be a mellkasát a láthatatlan űr ott, ahol egykor a szívét tartotta. Az önfeledt eufóriából úgy csapott át hangulata a legmételyezőbb melankóliába, hogy úgy érezte már sohasem lesz boldog. Cain szavai a lelkéig hatoltak, s éles tőrként döfték át a boldog emléket, amit korábban megosztottak együtt. De ha ez nem is fájt volna még neki annyira, jött Tethys és a tőr mellé csúsztatott egy életlen, rozsdás kést a szívébe, ami erőtlenül, de határozottan fúrta keresztül a korábban együtt töltött kellemes évek emlékein.

~Hát hazugság lett volna? Mindvégig csak arra kellettem neki, hogy egy szép napon, amikor szerinte elég erős leszek ahhoz, hogy feldolgozzam ezt, eldob, mint egy taknyos zsebkendőt a szélben és utánam se néz?  Ez az egész csak egy színjáték volt?~

Megpróbálta felidézni egészen korai éveiket, amikor oly’ sokszor a védelmére kelt. Ahogy Dante végiggondolta, sosem őt védte igazából, hanme a saját erejét fitogtatta. Élvezte, hogy ő lehet az erősebb fél, annak ellenére, hogy lány volt. Örömét lelte abban, hogy Dante számára lealacsonyító és kellemetlen szituációkban ő az, aki rendet tesz. Ezek után sosem ölelte meg testvérét, legfeljebb bíztatóan megveregette a vállát. Most hogy így belegondolt, testvére sosem mondta ki, hogy szereti, még egészen kicsi korukban sem, amikor ugye a gyerekek a legőszintébbek. Egymással pedig különösen. Ő minden titkát és félelmét megosztotta a lánnyal, Tethys azonban sosem. Igaz, szinte mindennap váltottak leveleket, amíg a lány a Roxfortban volt, azonban Dante így utólag belegondolva azokból is csak a fennhéjazást és a dicsekvést érezte ki. Mesélt arról, mennyire jól teljesít az órákon, milyen remekül érzi ott magát, azonban sosem írta le, hogy Dante hiányozna neki. Mikor Dante elmondta neki, hogy szeretne elmenni egy mugli iskolába, Tethys kinevette. A fiú megmutatta neki az öltözéket, amit a felvételire készített. A boszorka ezt sem díjazta őszintén, hanem pikírt megjegyzéseket tett arra, hogy fiú létére ilyen nemeshez nem méltó mugli hobbija van. Dante akkor már régóta varrogatott a saját kedvére, sőt el is adta őket, tekintélyes pénzt keresve ezzel. Ezt is titokban tartotta testvére előtt, ahogy a sci-fi könyvek iránti vonzalmát. Kisebb korában sosem gondolkodott el azon, hogy nem normális dolog, hogy a testvére előtt nem lehet teljesen önmaga, de akkor még nem érezte olyan fontos dolognak. Az eddigi események tükrében ezek is teljesen új megvilágításba kerültek. Tethys valóban szégyellte a fiút. Egész életében tehernek érezte. Ráadásul mindig is féltékeny volt arra, hogy a fiút illet minden ingó és ingatlan, amit a családjuk valaha megszerzett.
Nem csoda ezek után, hogy ez az érzelmi vihar dühödt ordításban szakadt ki belőle. Azonban erre is csak agresszív válaszokat kapott. Cain reakcióját sem igazán értette, de akin a legjobba megdöbbent, az Tethys volt. Ugyanis amint megszólalt Dante, a boszorka rögvest rászegezte a pálcáját.Most értette meg, hogy testvére az előbb, s korábban sem azért mentette meg megint az életét, mert szerette. Nem szerette sohasem. Kizárólag azért tartotta életben, mert szüksége van rá. Ebben a pillanatban rájött, hogy Tethys az anyjuk tökéletes másává lett. Miközben Tethys ügyködését figyelte, anyjuk szavai visszhangoztak a fejében.


- Dante jól vésd az eszedbe ezt az estét. Csak és kizárólag azért hagylak életben, mert te vagy az egyetlen fiú örökösöm és az utolsó egyike az utolsó Skarsgårdoknak. Ha nem így lenne, most azonnal kioltanám az életedet, a puszta kezemmel. Ezt ne feledd el.

Örökre

A fiú ekkor úgy érezte, vége. Mindennek vége. Látta, hogy testvére ajkai mozognak, de szavait nem hallotta. Érezte, hogy Imperiot szór rá, s testét elönti a forróság, ami Tethys akarata nyomán folyt belé. Nem lett volna szükség az átokra sem, mert most már minden teljesen mindegy volt Danténak. Úgy érezte, a teste egy légüres térben lebeg és csak azt akarta, hogy senki ne szóljon hozzá többet. Már csak arra várt, hogy a testén hideg nyálka jelenjen meg, hogy az hangszigetelje őt mindentől és belülről szépen lassan feleméssze a szomorúság.Kimondta az igeneket, amikre Tethys kényszerítette. Amint érezte, hogy ismét önmaga ura lett, előre hanyatlott és keserves sírásba kezdett. Kezén még érezte testvére meleg érintését, de ahogy keze a hideg földön terült, hamar el is tűnt. Egyedül maradt. Ernyedt teste egyre csak szívta magába a hozzá nyomódó jeges kő érintését, szívverése is egyre lassult. Már nem érdekelte, ha meghal. Csak legyen vége ennek.

Megütközve figyelte Cain őrjöngését. Egyáltalán nem értette, mi váltotta ezt ki. Nem értett már semmit. A mágus ugyanis azt üvöltözte, hogy gyűlöli Tethys-t. Mondjuk érthető volt, hogy kifakadt, elvégre sokadik napja tartotta már fogva. A fiú szörnyülködve figyelte, ahogyan a korábban hideg, szemtelen viselkedésű alak teljesen kifordul magából. Már egyáltalán nem volt benne semmi emberi. Dante rémülten vette tudomásul, hogy ő ehhez a… valamihez van már hozzákötve. Akarata ellenére. Hirtelen nem tudott mit tenni, csak annyit, hogy riadtan a legközelebbi falhoz húzódott. Látta, ahogyan Caina addig vergődik állatias hangon, amíg teljesen valószínűtlen pózban el nem ájul. Testvére ekkor odalépett a nemeshez és pálcájával intett, az elpocsékolt testrészek nyomban normális helyzetbe kerültek. Mérgében saját karjába harapott. Hogy Cain jobban legyen, szemeit forgatva egy megtöltött fecskendőt varázsolt a pincébe. A morfiumtól a mágus hamar erőre kapott.  Amint így történt, Tethys ismertette vele fondorlatos terve részleteit. A nemes erre idegbeteg röhögéssel reagált.

- Elviszem az öccsét , hogy ne haljon meg itt mint egy rakás szerencsétlenség. De a legkevésbé sem érdekel, hogy a társaság ami képes magával egy fedél alatt megmaradni mit gondol rólunk!
- Egy valamit had mondjak. Nem vagyok hajlandó úgy szerződést kötni, hogy a levegőben lógok és nincs a pálcám a kezem ügyében! Engem most nem tud semmilyen kényszerítő átok által befolyásolni mert erősebb vagyok magánál még a morfium hatása alatt is. Tudja miért?  Azért mert tudom, hogy igazam van! Én leszek az, aki elsőként feltételekhez köti magát! Hát mégis mit képzel? Hogy maga az isten? Tethys egyszer eljön a végezete, hamarabb mint hinné! De belemegyek ebbe a buta kis játékba. Kizárólag  csak akkor, ha elereszt és én vagyok az első aki feltételeket szab! Ebből nem engedek!  Dante és magam biztonsága érdekében követelem, hogy eresszen le és adja oda a pálcámat!

Tethys semmit nem reagált ezekre. Tudta, hogy csak úgy tud megszabadulni a férfitól, ha belemegy mindenbe. Ezért cserébe semmi nem túl nagy ár. Intett pálcájával és eloldozta a mágust, azonban a biztonság kedvéért rajta hagyta a maszkot. A nemes pálcája az elejétől fogja nála volt, így odanyújtotta neki. Cain elégedetten vette tudomásul, hogy végre nincs láncra verve, mint egy büdös kutya. Tethys keresztbe tett kézzel várta, hogy a fél-vámpír végre belekezdjen mondandójába, mert már megint kezdett az agyára menni a nőnek. Végül odanyújtotta a karját a férfinak, aki olyan erővel szorította meg azt, hogy körmei belevájtak puha bőrébe. Tethys azonban szigorúan előrenézett és egy szó nélkül tűrte a fájdalmat. Betegesen tűrte el még ezt is, azért cserébe, hogy teljesüljenek a céljai. Cain végül intett pálcájával, s a korábbi fényes fehér kötelék újból felizzott, ezúttal a mágus pálcája végén.

- Első feltételem így szól: minden egyes hónap elsején reggel nyolckor a házimanónak egy alkalmazottja vagy csicskája elhoz egy láda narkót. A láda öt kiló anyagot tudjon befogadni, ez egy hónapra bőven elég... akár két személynek is. A legnemesebb, legérdekesebb összetevőket  pakolja, amiket csak tud!  Morfium, ópium, marihuána, gombák, minden amije van azt szépen oda adja nekem. Nem küld harapó dobozt , nem küld semmit… Egyet adományoz csak:  több kiló színtiszta drogot. Értette?

Tethys-nek nagyon vissza kellett fognia magát, hogy ne röhögjön Cain pofájába. Annyi drog birtokában volt, hogy a mágusnak arról fogalma sem volt. Legalább 4 évig egy knútjába sem fog kerülni az, hogy az ellátmányt a mágusnak biztosítja. De persze bőszen bólogatott, válaszának hangot is adva.

- Ne vigyorogjon, mert ez kész anyagi csőd lesz önnek! Tudja nagyon jól, hogy mennyire jól bírom! Nos a második feltételem a következő: soha az életben nem jöhet Dante és az én közelembe! Nem fog nekünk ártani sem testileg  sem mentálisan, ha így van akkor meghal. Ha meglát minket az utcán tovább megy mint egy idegen! Ha ennek nem tesz eleget akkor az lesz mint Dante esetében, ha elszökik tőlem! Ha ebbe nem megy bele akkor megvárom itt,  amíg megérkeznek az aurorok. Már csak három nap van hátra. Vagy eleget tesz ennek, vagy kivégzik! Ugyanis mindent be fogok vallani azt is, hogy Imperio által köttette meg az esküjét Dantéval. Szóval mi a válasza? Nem kérek sokat.  Csak annyit, hogy a narkót élete végig küldje minden hónap elsején, igazán nagy adagokban és hogy ne merje többé a köreinket zavarni! Ha megkötöttük az esküt, akkor hallgatom az ön feltételeit amit normális emberek módjára , kényszerítés nélkül tárgyalunk meg. Látja nálam van a pálcám és nem csinálok semmit. Szóval a szándékaim tiszták ezen a téren! Az, hogy a jövő mit hoz…még nem tudni. Miután megkötöttük a szerződést engedjen szabadon, adja oda a ruháimat és az öccsét és elmegyünk. Jaj igen… a maszkot is kérem. Köszönöm, hogy segített megoldani a szexuális problémámat, legalább ennyi haszna volt a kiképzésemnek, nem igaz? Úgy érzem, hogy Dantéval még szükségünk lesz erre a kis apróságra!

Tethys erre is készséggel mondott igent. Mi mást tehetett volna? A kötelék megszűnt. A boszorka intett egyet pálcájával, aminek nyomán egy nagy csomó ruha röppent felé. Ezt odaadta a varázslónak, aki pálcája birtokában nem fecsérelte az időt öltözéssel, néhány szempillantás alatt rajta volt a ruhája, teste újból makulátlan volt. Eközben döbbenten figyelte hogy Dante is elkezdte összekaparni magát. A ruhája darabjait szedegette a földről. Megütközve konstatálta, hogy Cain int a pálcájával, aminek nyomán a kelmék újból egybeforrnak, s a foltok eltűnnek róla. A mágus lehajolt és nem gyűlölködő arccal a fiúnak nyújtotta őket. Dante nem köszönte meg, csak kitépte a mágus kezéből őket és néhány méterrel arrébb remegő ujjakkal magára öltötte a frissen toldozott ruhaneműket.
Eközben Tethys odalépett Cainhoz, aki már indulásra készen volt. A férfi már nyújtotta is a karját. Tethys elsorolta a feltételeit, miközben a már ismerős fénynyaláb a kezek köré fonódott.

- Soha nem fogsz keresni engem hogy megölj, még akkor sem, ha évek múltán eszedbe jut?
- Igen.
- Elviszed magaddal Dantét és gondját viseled élete végéig? Továbbá nem hagyod, hogy bármi baja essen?
- Igen.
- Soha nem beszélsz az itt történt dolgokról Dantén kívül senkivel?
- Igen.

A fény kihunyt és Tethys hátrébb lépett. Az eszébe akarta vésni a férfi tökéletességét, még akkor is, ha soha többé nem fogja látni. Néhány pillanattal később felemelte a kezét, levette Cainról a maszkot és a kezébe adta.

- A maszk el van bájolva, így csak az tudja levenni, aki feltette. Bár szerintem erre már rájött magától is.

A mágus most már tényleg indulásra készen állt. Odalépett Dantéhoz, aki a falhoz préselődve állt. Mikor tudatosult benne, hogy Cain tényleg magával viszi, elkezdett küzdeni. Minden kiszakadt belőle, ami a lelkét nyomta.

- Vigye innen a kezét! NEM! Nem akarok elmenni magával! Tethys, TETHYS! Hogy tehetted ezt? Mivel érdemeltem ki?

Vékony kezeivel próbált hadakozni a férfi erős karjai ellen, azonban az könnyedén lefogta és magához szorította. Dante tehetetlen dühében a férfi mellkasát ütlegelte egyre erőtlenebbül, mert újból elhatalmasodott rajta a zokogás. Zihálva vette a levegőt és arcán patakokban folyt a könny. Úgy érezte ennél a halál is csak jobb lehet.

Tethys és Dante Skarsgård

Aláfestő muzsika

I got a dirty mind, I got filthy ways
I'm tryin-a Bathe my Ape in your Milky Way
I'm a legend, I'm irreverent, I be reverend
I be so far up, we don't give a fuck

Welcome to the danger zone, step inside the fantasy
You are not invited to the other side of sanity
They call me an alien, a big headed astronaut
Maybe it's because your boy Dennis get ass a lot

Nem hitte el, hogy végre itt tartanak. A napokig tartó dzsemborinak immár vége lett. Alig tért magához. Megkötötte mindenki a saját kis esküjét és ezzel bebiztosították magukat egymással szemben. Vagyis Tethys és Cain biztosította be magát egyedül, ugyanis Dante nem tudta semmire sem kötelezni a nővérét, ő csak áldozat volt. Rettenetesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Úgy dobálták őt egymásnak oda-vissza mintha kiskorú gyermek lenne egy gyámsági peren, aki nem képes magáról gondoskodni. Cain még nem kezdett el ezen agonizálni mert előbb rendbe rakta magát, hogy végre ugyan olyan tökéletesen csinos állapotba kerüljön amiben érkezése elején tündökölt. Bár nagyon zavarta, hogy napok óta nem érte víz a testét, első dolga a fürdés lesz ahogy hazamegy. Közben a Manónak megparancsolja majd hogy főzzön és ad neki némi magyarázatot arra is ahogyan megérkeznek. A szíve úgy zakatolt mint egy vonat. Ne hitte el, hogy többes számban gondolkodik. Nagyon sok volt ez neki így egyszerre. A morfium tartotta benne egyedül a lelket. Nem akarta kimutatni aggodalmait és gyengeségét, azt akarta hogy úgy menjen el innen mint egy isten. Miután megkötötte a nővel szerződése felét meglepetten konstatálta, hogy visszakapja a ruháit. Nem zavartatta magát különösebben, leült a teremben található egyetlen székre és letisztította magát pálcája segítségével , majd egy intéssel felöltözött. Nem akarta nagyon húzni már az időt. Rázta a hideg, hogy használt ruhát kell hordania, de csak a luxusmedencéje lebegett szeme előtt és egy kiadós , véres vacsora. Aztán pedig az ágya, amibe elégedetten fog beledőlni a pipájával egyetemben.  Arra gondolt, hogy Dantét  a manóra fogja bízni.  Tegye rendbe a gyereket és ha kialudta magát elkezd megoldások után kutatni, vagy afelé tendálni, hogy hogyan lehet kijátszani az esküt. Neki ehhez az élethez ugyanis nem volt kedve. Nem akart Dantéval együtt élni, sem élete végéig gondoskodni róla, mint valami focista feleségről. Hát nem is ismerte! Azt sem tudja milyen ember! Mi van, ha nem fognak tudni kijönni? Egy merő hiszti a fiú!  Az okés, hogy egyszer megingott és belemártotta magát…

~Egek! ~

A gondolatra kirázta a hideg és ismételten vér tódult a farkába. Nagyon gyorsan megszorította, még mielőtt újfent erekciója lenne, mindezt Tethys szemei láttára. Nem kellett sok neki, hiszen nem tudott elélvezni és az emlék rendkívülisége rettenetesen izgatta. Ha vele fog élni a fiú akkor óhatatlan, hogy ne történjen meg megint… Minden esetre éppen az ellen harcolt, hogy ne akarja ezt újra és újra megtenni. Főleg azok után, hogy a fiú majdnem meghalt közben. Nem lehet minden egyes alkalommal eljátszani ezt! De akkor hogyan szexelnek az emberek? Mitől vérzett el majdnem?  De mégis… hogy jut eszébe azon morfondírozni, hogy hogyan feküdjön le úgy a kviblivel, hogy az ne haljon közben szörnyet? Ez egy vicc! Amint Dantéra gondolt a szeme azonnal rászegeződött. A véres és meggyötört vékony fiú négykézláb, könnyektől áztatott arccal próbálta cafatosra tépett ruháit összeszedni, hogy eltakarja nyúzott kis testét. Cain tétován felállt és megállt tőle másfél méterre. Nem akarta, hogy olyan benyomás keltsen mint aki fölé magasodik. Küszködését látva elszorult a szíve, de nem akarta ezt senki tudtára adni, csak szótlanul magához intette a szétszakadt szöveteket és összeforrasztotta azokat. Miután végzett a művelettel elrakta pálcáját, hogy Tethys ne izguljon fölöslegesen. Kezeibe vette a finom, könnyű , Dante illatától szagos lenvászon együttest és leguggolt. Összehúzta magát egészen apróra, mintha csak egy macska bizalmába szeretett volna beleférkőzni. Teljesen azon volt , hogy Dante ne féljen tőle és ne érezze fenyegetve magát. De az reszkető kezekkel tépte ki öltözetét  és arrébb ment, tisztes távolságra a nemes közeléből. Cain azt hitte rosszul lát. Egy köszönöm-öt sem mondott és arca olyan vádló volt,  mintha mindenért ő lenne a felelős. Majdnem elkezdett neki kiabálni, de aztán rájött hogy most nem szabad a büszkesége miatt balhéznia, mert Dantének a legnehezebb éppen. Szó nélkül hagyta hát az esetet és visszatért a türelmetlenkedő vélához, hogy teljesítse az eskü ráeső részét. Odanyújtotta hófehér, karját és végigcsinálta a cirkuszt, mindenre igennel válaszolt. Végig azon gondolkodott, hogy mit hogyan lehetne kijátszani. Tethys megölése több út által is elkövethető volt, azonban a Dante irányában tett követelése annyira egyenes és mindent kimerítő parancsnak hangzott, hogy képtelenség lett volna szabotálni. Azon, hogy senkinek sem beszélhet az itt történt dolgokról felnevetett. Nem is tervezte , hogy eldicsekedik azzal ami a pincében folyt. Az esze megállt. Amint végeztek a nő elengedte karját és hátrébb lépett. Úgy nézte Caint mint aki tudja,  hogy ha szerencséje van soha többé nem fogja látni őt. A vámpír mélyen a nő szemeibe nézett és kifejezéstelen arccal pár másodpercig megjegyezte jól magának ezt az ábrázatot. Bár nem volt rá esély, hogy elfeledné a nőt... de a retinájába akarta égetni pofájának minden egyes négyzetcentijét. Miután a véla levette róla  a maszkot az első dolga az volt, hogy megfogdosta az arcát, hiszen napok óta nem érintette meg bőrét. Már kezdett borostásodni, kínjában majdnem sírt. Idegesen odacsípett a lánynak egy utolsó követelést amit teljesen logikusan kért. Tethys nem gondolta , hogy a borostája kavarta fel annyira, hogy megint pattogjon.

- Jaj igen! Még valami! Most kérek egy zsák ópiumot! Az összest ami a boltban van! A napokban ugyanis szükségem lesz rá és jövőhónap elseje még közel sincs a levegőben. Gondolom nem szeretné, hogy holnap is itt sorakozzunk az ajtaja előtt!

Miután Tethys eleget tett a kérésnek és visszatért az emeletről, Cain a nagy adag drogot összezsugorítva a zsebébe rakta, ahogy a pálcáját is. Már semmi fenyegetés nem érhette őt. A maszkot amit eddig a kezében szorongatott a nadrágja zsebébe gyűrte, annyira természetesen vette el a nőtől , hogy a szégyen legkevesebb jele sem látszódott rajta. Tudta jól milyen mágiával van megkötve az eszköz és nem is bánta. Ha egy escortot hív vagy… ha megint Dantéval fog próbálkozni… Igen most újra elpirult mert nem akart ennyire nyilvánvalóan tervezgetni. Na de szóval, ha azt adná az ég hogy szexelni akar akkor megvolt a megoldás arra, hogy ne gyilkoljon. Annyira természetesnek vette ahogy érez és viselkedik , hogy bizonyára elmebetegnek mondható. Hiszen egy egészséges lelkű emberben felmerülnének a kétségek saját magukkal kapcsolatban. De Cain elfogadta a helyzetet és nem akart rajta javítani. Úgy gondolta, hogy annyi orvosi dokumentum van az ismeretlen eredetű betegségéről, hogy megengedheti magának azt amit művel. Nem is várakozott tovább, elindult Dantéval szembe  aki a falhoz simulva figyelte őket mint egy kis rettegő állat. Cain hideg ujjait a csuklójára fűzte és elrántotta  a faltól. Dante hangos nyöszörgések és hüppögések közepette a mellkasának csapódott. A fekete bőrruha illata bódítóan telítette el az orrát, ahogy Cain drága parfümmaradékának a szaga is. A nemes nem törődött az erőtlen rúgkapálásával, erősen magához ölelte majd ezt suttogta neki.

- Dante maradjon nyugton, mert ha hoppanálás közben megüt, akkor a szétszóródott végtagjainkat fogja keresni egész Roxmorts és Hertfordshire! Nem érzem amit csinál, szóval fejezze be mert ezzel mindkettőnket veszélyeztet! Nyugodjon meg legalább addig amíg haza nem érünk, onnantól felőlem azt művel a szobájában amit csak akar!

A fiú ordítva, két ököllel ütötte mellkasát.  Cain  fájdalmasan és erélyesen megfogta két kezének csuklóját és hátracsavarva a fiú hátának feszítette. Pár centi hiányzott csak, hogy eltörjenek vékony csontjai. Lelkének kínjait ez a póz még inkább fokozta. Halálfélelemmel tölthette el a tudat,  hogy egyszerűen csak egy tárgyként kezelik és olyan emberrel kell elmennie egy idegen helyre, akiről semmit sem tud, csak azt hogy vámpírhibrid és az elméje meg van bomolva. Ez a nővéréről is kiállította a bizonyítványt, hiszen ennek tudatában ruházta Cainra. Azt látván, hogy akár széttépi saját magát ha dührohamot kap,  egy életre beleégett. A fájdalom amit kifeszített karjai által érzett zihálásra késztették. Cain úgy érezte mintha saját lelkét döfködné egy piszkavassal, de nem mutathatott kegyelmet sem sajnálatot. Minél előbb haza akart menni, hogy rendbe szedje magát. Egyszerűen ragadt a mocsoktól, haja négy napos volt!   A szőre is elkezdett nőni és az éhség is kínzóan gyötörte. Aludni akart egy kényelmes ágyban, hiszen már szédült a fáradtságtól. Még a szőke fiú ordítozása sem zavarta addig, amíg nem mocorog. Koncentrálnia kellett, hogy el tudjanak tűnni. A nemes felvette a legkajánabb arcát amit valaha tudott produkálni és végigmérte azt az (még) élő embert akit életében a legjobban gyűlölt.

-Tethys… nem gondoltam volna , hogy közös utunk ilyen hamar elválik. Tanulságos volt minden tekintetben, de azt hiszem hogy valamivel újfent több lettem. Nem elvett tőlem, hanem adott nekem! –Itt fél karjával még erősebben magához vonta Dante testét, önkéntelenül is felsikoltott. A romantika faktor olyan magas volt a levegőben , hogy a két férfin kívül mindenki észrevette (mindenki azaz Tethys) a meleg hullámokat ami belőlük áradt. A fiúk éppen magasfeszültségen pörögtek, ki-ki a saját kis okai végett.

- Az ön segítségével önismeretet tanulhattam és végre képes vagyok kúrni is! Ezért hálával tartozom ! –Szemeiben szemtelen fény csillant, továbbra sem törődve Dantéval folytatta a drámai epilógusát.

- Nehogy azt higgye, hogy mert köt engem egy eskü nem kell rettegnie! Az, ahogy Dantéval és velem bánt nem fog megtorlatlanul maradni. Mivel volt annyira ideges, hogy lyukasan fogalmazta meg a mondandóját, ezért minden erőmmel azon leszek, hogy kiterveljem  miként pusztíthatom el! Lehet elfelejtette, de Dantéval nem eskette meg, hogy megkímélje  a szaros életét! –A fiú ennél a pontnál keservesen felsírt. Lehetséges még nem jutott el gondolatban oda, hogy nővére halálát kívánja és megrettent a férfi szavaitól. Cain nem volt egy tapintatos ember.

- Lehet a vagyonából ki tudta túrni, de arról nem gondoskodott, hogy megvédje magát tőle. Túl ártalmatlannak hiszi az öccsét!  Maga mondta… Dante könnyen befolyásolható… További szép álmokat, picsa!-  Toldotta meg mondandóját és egy pukkanással eltűnt. A nő végleg egyedül maradt az őrületével és sötét gondolataival. Az már csak a jövő zenéje, hogy miként alakul a sorsa… De sosem fogja elfeledni azt a képet, amit utoljára látott. A férfi éhes tekintetét... ahogy elragadja magával öccsét, olyan szenvtelenül mintha eredetileg csak ezért jött volna! Maga volt az ördög, sötét fekete haja kísértetiesen lebegett a levegőben amint felcsapott körülötte a mágia. Dante fehér arca pedig könnyektől maszatosan villant rá utoljára, kitágult és könyörgő szemekkel.

Köszönöm a játékot Tethys… Dante maga meg ne kapálózzon mert nem érünk egyben haza!

Cain Angifilius

Purrr

Tethys szinte magához sem tért a döbbenettől. Tényleg ennyi volt. Megkötötték az Esküt és már itt sincsenek? Nem lesz többet több problémája? Nem kell folyton szégyenkeznie az öccse miatt? És még csak meg sem ölik? Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. A szépen eltervezett kis üzlete folyik tovább az eltervezett mederben, a Skarsgard család minden vagyona őt illeti. Le volt nyűgözve saját zsenialitásán. Mikor a mágus helyrehozta Dante ruháit, egy pillanatra a szívéhez kapott, hogy a nemes valamilyen átokkal fog visszavágni neki bosszúból, de ez elmaradt. Viszont az undorodó pillantást nem úszta meg. Úgy mérte végig a boszorka arcát, mintha otthon szobrot akarna faragni róla emlékezetből. Most, hogy így belegondolt Tethys, ez nem is lenne egy rossz gondolat. Elvégre győztes hadvezérek is csináltattak önmagukból szobrot. Pont ő ne tenne így? Mondjuk nem nyert csatát, hanem inkább veszített, de részletkérdés. Világhatalmi törekvéseiből újfent Cain zökkentette ki.

- Jaj igen! Még valami! Most kérek egy zsák ópiumot! Az összest ami a boltban van! A napokban ugyanis szükségem lesz rá és jövőhónap elseje még közel sincs a levegőben. Gondolom nem szeretné, hogy holnap is itt sorakozzunk az ajtaja előtt!

- Én szeretném ezt a legkevésbé, abban biztos lehet – morogta sötéten Tethys.

- Ha jól emlékszem néhány kiló maradt még a vérfarkasnak küldött legutóbbi szállítmányból.
Ezután felhoppanált az emeletre, hogy a labor titkos részéből előhozza Cain számára a hőn áhított anyagot. Egy szó nélkül átnyújtotta azt a férfinak, aki mohón kapott utána és zsebébe süllyesztette. Tethys bizonyos volt abban, hogy hamarosan elmennek már végre. Lassan tényleg kezdte úgy érezni magát, mintha egy puccos étteremben lenne felszolgáló és a vendég még akkor sem találta ki, mit szeretne, amikor már negyedszer megy oda megkérdezni.

***

Mialatt Tethys türelmetlenül topogott, eközben Dante próbálta elfogadni új helyzetét. Hogy hazaviszik, mint egy barátságos kiskutyát, mert az előző gazdáját zavarja, hogy folyton a kanapéra pisil. De neki nem tetszett az új gazdája. Nagyon félt tőle. Ám Caint, az új gazdát egyáltalán nem érdekelte, szeretne-e nála lakni. Erőszakosan magához húzta, reménytelennek tűnő rúgkapálásáról tudomást sem véve. Helyette halkan a fülébe suttogta, hogy maradjon nyugton legalább hazáig, mert nem szeretné, ha amputoportálnának. Márpedig, ha nem hagyja abba az egyértelműen kilátástalan vergődést, megvan rá az esély, hogy így végzik. Dantét azonban nem győzték meg az érvek, így egyre csak azt hajtogatta, hogy Cain engedje el végre és mellé lányosan kicsi ökleivel csapkodta, ahol érte. A mágus ezt megelégelhette, mert egy könnyed mozdulattal hátraszorította a fiú kezét. Dante felsírt fájdalmában. Tényleg kezdte egy kidobott kutyának érezni magát. Még emberszámban sem veszik, senkit nem érdekel, hogy szeretne-e Cainnal menni. Úgy, ahogy senki nem tudja, mi fog vele történni a félvámpír házában. Lehet, hogy azonnal bebörtönzi, s kínozza majd. Az is esélyes, hogy úgy el fog vele bánni megint, mint ahogyan ma tette. És senki nem lesz majd ott, hogy a védelmére keljen. Innentől kezdve csak magára számíthat. Már nagyon megbánta, hogy sosem kezdett el komolyan foglalkozni harcművészettel. Most egy könnyed csavarással kikerülhetne a mágus karmai közül, s az Eskü varázsának hatására békében halhatna meg végre.

**

Tethys felvont szemmel nézte az egyre groteszkebb jelenetet, ahogyan a majdnem halálra erőszakolt öccse vergődik a gyönyörű mágus karjaiban. Ez a jelenet arra emlékeztette, amikor nem sokkal korábban végignézte, ahogyan egy lundát fogyaszt el egy sas az orra előtt. Ha nála lenne a vászna, ezt most egészen biztosan lefestené, annyira magával ragadó volt. Cain rosszmájú megjegyzései sem tudták elrontani efölött érzett jókedvét, hogy soha többet nem kell találkoznia velük.

- Részemről a megtiszteltetés, hogy megismerhettem kedves Angifilius! - a jelzőt erőteljesen megnyomta, hogy érezze a nemes, mennyire nemkívánatos már itt. - A soha viszont nem látásra, ha rajtam múlik - kacsintott a férfira.

Azonban egy kissé elbizonytalanodott a dolgában, mikor meghallotta Cain intelmeit arra nézvést, hogy Dantét nem eskette meg arra, hogy nem jön vissza és öli meg. Azonban egy pillanat alatt arrébb söpörte a képzelgését, az öccse ugyanis sohasem lenne elég erős ahhoz, hogy egy ilyen gyilkosságot kivitelezzen. Egy pukkanással és egy ormótlan elköszönéssel később már ott sem voltak.
A mágus utolsó szava azonban sehogy sem hagyta nyugodni. Már a pincét szedte rendbe, amikor fel-felvillant a tudatában a mondat.
„Dante könnyen befolyásolható”
De megint csak a szemeit forgatta a gondolatra és takarított tovább…

Köszönöm a játékot Angifilius úr! Remélem egyhamar nem látjuk viszont egymást …