A problem, a girl, and the vampire

[Helyszín:]

Helyszín:
Egy londoni mugli könyvtár


Kisebb könyvtár, nem messze az Abszol út-tól, ahová sok mugli jár. A helyiségben kissé zsúfoltan találhatóak a könyves polcok, a szabad területeken aszalok vannak. Világos helyiség, vidám hangulatot áraszt. Az idegyűlő muglik nem is sejtik, hogy pár utcával odébb már már a varázsvilág intézményei találhatók.

Cain Angifilius

Egyre inkább közeledik az ősz. Jön az iskolai időszak, s én visszatérek a Roxfortba. Úti célom ne tévesszen meg senkit! Imádom a varázs világot, egyszerűen imádom! De így, hogy nem sokára visszatérek varázslatos életembe, jó egy kis időt a mugli világban is tölteni. Megállok a kicsi könyvtár bejárata előtt. Egy kicsit habozok, majd belépek. Most, hogy Londonban töltök egy kis időt indulásom előtt, kedvem van megcsodálni a muglik egy kisebb könyvgyűjteményét. Egy valami hiányzik minden évben, ami a varázsvilágban nincs meg. A reál tudományágak. Imádom a kémiát, biológiát, s nagy örömömre szolgálna ezt összefűzni a varázslással. De sajnos erre nincs lehetőségem az iskolában. Ezért vagyok most itt. Egy kicsit olvasgatni, gondolkodni, vagy épp új felfedezést tenni. Amikor belépek az épületbe, egy öregebb, szemüveges nő rám mosolyog, üdvözöl, majd folytatja az olvasást a pult mögül. A könyvtárosnénik... minden világnak megvan a maga könyvtárosnénije. Köszönök én is, majd elindulok a polcok sokaságához. Lassan haladok, magamba szívom a könyvek illatát. Társadalomtudomány, szépirodalom, természettudományok... meg is van! Kikeresek két-két kötetet amik kémiával és fizikával foglalkoznak, leemelek egy biológiáról szólót, fogok egyet a csillagászati polcról, végül egy rendszertanról képet alkotó példányt. A kis könyvhalmomat két karomon egyensúlyozva keresek egy szabad asztalkát. A látóterem beszűkül, hisz a könyvek eltakarják az előttem lévő kilátást, ezért majdnem elesek az egyik székben. Óvatosan lerakom a kupacot az asztal lapjára, majd, amilyen halkan csak tudom, kihúzom a széket, s belehuppanok. Magamhoz veszem kiszemeltjeimet, s sorra belelapozok. Kezdjük a csillagászattal! Kinyitom, s belemerülök a mugli szerző megfigyeléseibe. Egy kis idő múlva, amit nem érzékeltem, egyre erőteljesebb szitkozódást hallok a hátam mögül. Megpróbálok nem figyelni rá, de egyre hangosodik, s én már nem tudok visszaesni a csillagászat világába. Nyitva hagyom a kötetet, és hátrafordulok. Nem messze tőlem, egy magas, hosszú fekete hajjal rendelkező férfit pillantok meg. Különleges ruhában van, amilyet eddig csak Olive extrém varázsdivat magazinjaiban láttam. Kezében egy könyvet tart, ide oda lapozgat benne, egyre növekvő agresszióval. Az nem lehet, hogy varázsló.... ki megy mugli könyvtárba rajtam kívül, akinek köztudottan nincs ki a négy kereke? Kételkedésem azonban teljesen szertefoszlik, amikor morogva hozzáteszi: Merlin szakállára!
Tényleg egy varázsló! Ezt nem hiszem el! Tekintetem a kezében tartott könyvre siklik. Egy biológia könyv az emberi testről. Elképedek. Csak akkor tűnik fel, hogy mennyi ideje bámulom, amikor felém fordítja az arcát. Olvastam már arról, hogy az emberekben van egy hatodik érzék, amitől megérzik, ha valaki figyeli őket. Úgy látszik ez tényleg igaz. Amikor megpillantom az arcát, megáll bennem az ütő. A férfi olyan sápadt, mint a hó, a szeme viszont, mintha egy kissé vörösesen csillogna. Vérvörösen. Olyan, mint egy... egy... vámpír! Komoran, már már fenyegetően néz rám, de nem érdekel, én kitartóan bámulom tovább, magam sem tudom, hogy miért.

Emmeline Smethwyck

 

 Játékhoz fűződő side story- Az átok neve: szerelem(+16)

London utcáin a mugli negyedben egy igazán csodálatos fennkölt szépség csörtetett olyan vehemenciával , hogy léptei hangosan döngtek a betonon. Cain fekete haja selyem függönyként lobogott a lágy őszi szellőben. Hoppanáló escortjával megbeszélték, hogy pár órán belül találkoznak az Abszol úton, addig a vásárló negyed közelébe eső könyvárban akarta tölteni az idejét. Már a legtöbb általa ismert helyre betért, de semmit sem talált. A büszke, férfiasságában megdönthetetlen mágus most egy sírós kislány volt belül. Minden önbizalma odaveszett. Csak az tudta megnyugtatni, hogy pár órája elszívta a kábítószert ami miatt még mindig elviselhető állapotban leledzett. Nem igazán tudta, hogy mit is keres pontosan. Valami olyan után nézelődött, ami gyógyírt ad különös érzelmeire. Udvariasan köszönt a könyvtárosnak ki kicsit lejjebb tolta szemüvegét , hogy szemügyre vegye   a különös szépséget. Cain elveszetten kóválygott a polcok között, a zsúfolt könyvtár kellemes hangulatot árasztott, mindenhol padok és szekrénysorok tekergőztek. Behunyt szemmel szívta be a könyvek csodálatos illatát, kék szemeire fekete fátyolként borultak tökéletesen hosszú szempillái.

 Ma megpróbált magához képest normálisan öltözni, egy fehér zsabós ujjú selyeminget és szürke öltönykabátot húzott, derékig érő haját simára fésülve középválasztékkal igazította vállaira. Szürke láncokkal borított répanadrágot és fekete magassarkú creepert viselt. Úgy nézett ki, mint egy menő együttes frontembere. A lányok igencsak sűrűn sandítottak felé könyvükből, csodálattal eltelve figyelték a vastag ajkú férfi kétségbeesett rohangálását a sorok között. Cain szitkozódva forgolódott a könyvdzsungelben.

~ Tudomány… Mesekönyvek… Szakácskönyvek… Romantika… Felnőtt részleg. Hm… ez lesz az! Felnőtt részleg, ez kell nekem!~

Lelkesen rohant be a +18-as könyveket tartalmazó szekcióba, fehér ujjait rákulcsolta egy szimpatikusnak tűnő darabra.

- A szürke ötven árnyalata- mormolta halkan. Bizonyára valamiféle alkímiával kapcsolatos könyv lehet, felnőtt bajok kezelésére.  A borító is erről tanúskodott , egy szürke nyakkendőt látott rajta, valószínűleg férfiaknak szóló praktikákat osztanak meg olvasóikkal.

~Ez az! Biztosan megtalálom a megoldást, tudtam én, hogy jó ötlet erre szánni a napot!~

Örömében találomra felütötte a könyvet és belevetette magát a sorokba. Elkerekedő kék szemekkel olvasta a semmit.

„– Ó, Ana! – zihálja, és lehúz a padlóra, hogy alatta legyek. Szépséges arcához emelem a kezem, a tenyerembe fogom, és e pillanatban érzem meg a könnyeit. Christian sír… nem. Nem!
– Christian, kérlek, ne sírj. Komolyan mondtam, hogy soha nem hagylak el. Komolyan mondtam. Nagyon sajnálom, ha más benyomást keltettem… kérlek, kérlek, bocsáss megnekem. Szeretlek, és mindig szeretni foglak. Fölém tornyosul, és annyi fájdalom süt az arcáról.”

Cain arcán pedig körtáncot járt az undor és a riadalom. Ez nem az volt, amire számított. Gyorsan becsukta a könyvet és felnézett.

~Mi ez a gyenge, unalmas történet? Mindjárt gyomorfekélyt kapok! ~

Ennek semmi értelme, csak elpocsékolt idő. Visszarakta a helyére és egy újabb könyvet vett elő, kicsit tudományosabb jellegűnek tűnt, a szexualitás biokémiájáról szólt. Serényen lapozgatott, mikor megtalálta a homoszexualitás szócikket. Gyorsan átolvasta az első oldalt.

„A homoszexualitás a szexuális irányultság egyik fajtája, amikor egy személy érzelmi és szexuális vonzódása kizárólag vagy főként azonos nemű emberek felé irányul. Homoszexualitásnak nevezik ezenkívül időnként az azonos neműek közötti szexuális tevékenységet is, mely a homoszexuális irányultságtól függetlenül is létrejöhet. Melléknévi alakja a homoszexuális, melynek gyakran használt szinonimája a meleg”

Cain magához képest is elsápadva olvasta a sorokat. Ezalatt egyre csak Dante ajkainak érintése járt a fejében. Újra felrémlett finom illata és különleges esszenciája, a szíve olyan gyorsasággal vert, hogy majdnem rohamot kapott.

„A queer ezzel szemben (ami eredetileg „furcsa, különös” jelentésű, így mind a mai napig bántó lehet) minden olyan emberre vonatkozhat, aki nem kizárólagosan heteroszexuális, azaz bármi módon „kilóg” a társadalom hagyományos sémáiból. Sokan úgy vélik, hogy a homoszexuális beállítódás nem változtatható meg.”

-  Merlin szakállára!

Kiáltotta el magát megfeledkezve környezetéről, szeme ebben a pillanatban találkozott össze egy fiatal lány fürkésző tekintetével.  Úgy bámult rá barna szemeivel, mint borjú az új kapura. A lány előtt illatozó könyvkupac hevert, különféle tudományok neves darabjai ontották felé az információáradatot, korához képest igazán kifinomult ízléssel bírhatott, ha valóban érdekelte mindaz amit maga elé pakolt. Úgy tűnt, hogy kimondottan erre a mondatára kapta fel a fejét. Lehetséges, hogy boszorkány lenne? Vagy csak azért bámulja, mert nem tud ellenállni földöntúli szépségének? Cain kicsit felvonta szemöldökét és megdermedt lapozgató mozdulatában. Lehet túlságosan hangos volt, hiszen a keresgélés közben többször is kiborult. Egyre jobban kezdett eluralkodni felette a pánik. Lehet tényleg meleg és nem egy átok sújtja, nem Tethys szórt rájuk bűbájt… hanem ez… van. Megváltoztathatatlanul és végérvényesen buzi. A lány még mindig őt figyelte. Lehet túlságosan illetlenül viselkedett volna?

- Elnézést a hangoskodásomért hölgyem!- duruzsolta Cain illedelmesen, majd picit biccentett.  Szorongva  könyvvel a kezében  elindult egy pad felé, hogy elolvassa a homoszexualitás biokémiai és lelki folyamatait. Mindent, amit ebben a témában talál. Legszívesebben sírva fakadt volna, de nem tehette. Alig várta, hogy leteljen a következő nyolc óra és újra Morpheus vigasztalja, az első két órában egyáltalán nem érdekelte semmi, csakhogy az már letelt. A lámpafény ellenére is hatalmasra voltak tágulva pupillái így hozzáértő szemek valószínűleg észrevehették, hogy valamilyen szer hatása alatt áll. Illatos haja és drága parfümje kendőzte csak el az átható ópium illatát. Laza mozdulattal Leült egy kopottas székre és haját tekergetve , belevetette magát idegtépő olvasmányába.

[- Magam mugli?]

Cain Angifilius

A varázsló, mert biztos, hogy az, arca hirtelen megváltozik. A komorságból átmegy sebzettségbe, mint aki mindjárt elsírja magát, de nagyon küszködik, hogy ne tegye. Jobban megfigyelem az arcát, főleg a szemét. Csak most veszem észre, hogy milyen nagy a pupillája. Úgy néz ki, mint Plutó, a macskám, amikor egyszer megszagolt egy kétes eredetű cigarettacsikket. Szegény jószágot, a karomba kellett hazacipelnem, mert járás közben folyton dülöngélt. Szóval a vámpír-varázslónk be van tépve. Ez megmagyarázza a kellemetlen szagot, ami körüllengi. Erre a gondolatra nevethetnékem támad, de az arcom szilárd marad.
- Elnézést a hangoskodásomért hölgyem! - szól, majd, még mielőtt válaszolhatnék, a kezében lévő könyvet szorongatva elindul a szomszédos pad felé. Amint leül, már nyitja is ki a kötetet, s hajának egy tincsét tekergetve belemerül az olvasásba. Na jó, vessük össze a dolgokat. Egy kinézetre félig vámpír varázsló lazán besétál egy mugli könyvtárba, majd kezében egy biológiakönyvvel leül olvasgatni. Ez még nekem is tök fura. Vajon álmodom? Hallottam, hogy álmunkban, akkor jöhetünk rá, hogy álmodunk, hogy keresünk egy órát. Ha az óra áll, netán visszafelé jár, akkor biztosan álomban vagyunk. Vagy egyszerűen csak lemerült az elem. Rápillantok, hát az olvasóterem másik végében található faliórára. Az vidáman ketyegve jár, mint ha nem lenne semmi fontos dolga. Tehát ez a valóság. Akkor viszont ki kell derítenem, mi folyik itt. Ránézek a varázslóra, aki nagyban lapozgat. Elég kétes fazonnak tűnik. Krízishelyzetben meg tudom védeni magam, sok egyszerűbb átkot megtanultam párbajozásaim során. Viszont a Roxforton kívül nem varázsolhatok.... Sóhajtok egyet, s belátom, hogy magam keresem a bajt. Felállok, s átvándorlok a kupacommal a szomszédos asztalhoz. Közben körülnézek, hány mugli van errefelé. Az egész teremben csak négyen vagyunk: én, a varázsló, és egy pár, akik a terem túlsó végében ülnek. Remek, így biztos nem hallanak majd minket. Lehuppanok a férfival szemben, elrendezkedem, mire ő felnéz rám, és kérdőn felvonja a szemöldökét. Nem kérdezhetem, meg hogy varázsló-e, mert ha kiderül, hogy tévedtem, hogy csak valami bolond ül itt előttem, akkor a legjobb esetben is hülyének néz. Ez még nem is lenne gond, de a legrosszabb esetben akár el is hiheti, s így kénytelen lennék leleplezni az egész varázslóvilágot egy mugli előtt.
- Magam mugli? - teszem fel neki a kérdést, melyre vagy csak nemlegesen válaszol, vagy egy újabb kérdést tesz fel. A varázsló némán bólint, mire én elvigyorodok. Tudtam! Abban a pillanatban, már a szám elé is kapom a kezem. Mi van velem? Visszanézek rá, ő még mindig áthatóan néz, végül szóra nyitja a száját.

Emmeline Smethwyck

Előre- hátra hintázott a székben nem foglalkozva azzal, hogy rangján aluli a viselkedése. Az istenek szerelmére! Hát egy mugli könyvtárban ült bedrogozva és éppen arról olvasott, hogy milyen is valójában buzinak lenni! Mit érdekelte őt, hogy nem tartja be a konvenciókat? Ha kiderül tényleg nem egy átokról van szó vagy bájitalról, akkor elharapja a saját nyelvét. Megöli magát! Nem lehet igaza hőn utált apjának abban, hogy ő meleg. Nem értette már az egészet. A nők is érdekelték, de Dante… valahogy máshogy. Talán mondhatni, hogy jobban érdekelte őt mint az eddig megismert emberek összessége... bár ez nem igaz hiszen Piton professzor esetében is hasonló érzelmeket táplált gyermekkorában. Nem csak a lányos külseje vonzotta, hanem amit akkor érzett mikor a vérébe kóstolt. Igaz, eddig egyszer sem tapasztalt ahhoz foghatót amit vele élt át. Ennél a pontnál behunyta szemét és lassan elkezdte masszírozni a halántékát. Igazán vissza kellett magát fogni abban, hogy ne rugdossa szét a könyvtárat őrült üvöltések közepette, ebben segített az ópium. Újfent belemerült az olvasmányba ,  még mielőtt elhamarkodottan összever valamit. Éppen a gyermekkorban előforduló tüneteket tanulmányozta.

„Az is árulkodó lehet, ha a gyermek az ellenkező nemre jellemző ruházatot és más külső jegyeket részesít előnyben. Ha mindez rendszeressé válik és az idő múlásával nem szokik le róla, lehet, hogy szexuális téren is más.”

~Egek!~

Őrlődött magában. Eszébe jutott az a  pillanat amikor eldöntötte,  hogy megnöveszti a haját… szeretett volna hasonlítani az anyjára, hiszen csak képekről látta. Azt hitte mindez azért történik, hogy kicsit közelebb érezhesse magát hozzá… de mi van, ha nem ez volt az oka? Mi van, ha a fent leírt tünetegyüttes lépett életbe nála? Bár sosem akart női ruhákat hordani, de érdekelte a divat és nagyon szeretett öltözködni. Azt gondolta eddig , hogy ez a nélkülözések miatt alakult így, hiszen csak az után kezdett vásárolgatni, hogy apját megölte. Előtte egyszerű és olcsó ruhákat kapott. Cain homlokát leverte a víz.

„A tudósok azt feltételezik, hogy ez a nemi irányultság már az anyaméhen belül elkezd kialakulni, ebben pedig bizonyos hormonális folyamatok mellett a genetika is szerepet játszik.,,

Majdnem elsírta magát. Elege volt! Azonnal haza akart menni hogy a takarója alá bújva várja, hogy leteljen a türelmi idő és a kis fekete doboza kilökje a következő adag ópiumot. Drogéhes és mártír gondolatait egy csattanó könyvkupac zavarta meg, elborult tekintettel nézett fel és látta, hogy az imént megszólított fiatal hölgy pakol le vele szemben. Még élvezte is volna a fiatal lány heveny érdeklődését, de nem érezte magát éppen a macsósága tetején. Aggodalomtól karikás szemekkel bámulta a lányt, önkéntelenül is felemelve szemöldökét.

~ Manapság igazán erőszakosak lettek a tinik… ha tudná, hogy éppen miről olvasok…~

Kínjában eleresztett egy cinikus mosolyt. Nem tudta magát éppen túl komolyan venni.

- Maga mugli?

A kérdés igen hamari  volt és egyenes. Mindenre számított, csak arra nem hogy rapid randi lesz tartva a könyvtárban. A döbbenettől először csak megrázta a fejét, majd gyorsan mentette az illetlen mozdulatot.

-Nem, kisasszony! A kérdéséből ítélve ön sem, igaz?  – nézett a lány meleg barna szemeibe. Cain arcán nem tükröződött semmiféle érzelem, közben egy laza mozdulattal összecsukta a könyvet. Nem szerette volna, hogy meglássa miről is olvas oly serényen. Most, hogy így vele szemben ült elkalandozott a tekintete és jól megnézte magának. Túl fiatal , de ennek ellenére is csinos és törékeny teremtés volt vállig érő selymes barna hajjal.

~Pár év~

Gondolta Cain és eleresztett egy sármos mosolyt. Talán mégsem annyira meleg mint hitte. Ha előjönnek a csajozós gondolatai nincs minden veszve… igaz?

~Vagy de ? Mi van már velem?! ~

[- Igen, boszorkány vagyok.]

Cain Angifilius

Miután választ ad kérdésemre, amit nagy megkönnyebbüléssel nyugtázok, egy mozdulattal összecsukja a könyvet, de nem elég gyorsan, így ki tudom olvasni a fejezetcímet, amely igen sokatmondó. Ezt egy pillanat tördéke alatt teszem meg rezzenéstelen arccal, hogy véletlenül se fogjon gyanút. Ő egy gyors pillantással végigmér, majd elereszt egy mások által sármosnak mondott mosolyt. Sejtem mi járhat a fejében. Válaszul, jól láthatóan megnézem tetőtől talpig, magamra öltve a legunottabb arcomat, majd végezetül felvonom az egyik szemöldökömet cukkolásból. Lássuk erre hogy reagálsz! A szemében a meglepődés leghalványabb jelét veszem ki, s örömmel nyugtázom, hogy a gúny sikerrel járt.
- Igen, boszorkány vagyok. - mondom halkan, hogy a mellettünk lévők, még véletlenül se hallhassák meg. Közben egyre jobban töprengek, hogy hogyan keveredett ide ez az alak, s vajon miért olvas ilyen könyvet pont egy varázsló.
- Hogyhogy ön betért ide? - kérdezem amolyan mellékesen, de a hangomban érezhető az egyre feltörekvő kíváncsiság. - Milyen könyv van itt, amit a varázsvilág nem tud nyújtani? - az előtte heverő csukott könyvre mutatok, majd körbenézek, hogy megbizonyosodjak afelől, hogy diskurzusunk nem élvez közönséget. A sok háttérben töltött évem után, sikerült megtanulnom, hogyan ismerhetem ki minél jobban az embereket. Minden a megfigyelésen múlik. Minél jobban figyelünk a másikra, annál több mindent tudunk róla. Így lehetséges hogy én mindent tudok egyes diákokról, míg engem a legjobb barátaim sem ismernek teljesen. A fejezetcím önmagában elárult mindent, amit per pillanat fontos tudnom a férfiról. Már csak bele kell illesztenem a képbe.
- Mi olyan érdekes egy varázslónak a homoszexualitásban? - kérdezem már suttogva. A férfi tekintete fenyegetést, ugyanakkor rémületet is sugároz. Veszélyes vizekre eveztél Emmeline! De a kíváncsiságom erősebb a veszélyérzetemnél. Látni akarom, hogyan reagál! Mélyen a szemébe nézek, s várom a válaszát, amely akár bombaként is robbanhat rám.

Emmeline Smethwyck

A lány Cain elismerő mosolyát nem fogadta túlzottan nagy lelkesedéssel, cserébe jól végigmustrálta a csinos fiút és a metódust követően unott arcot vágott. Tudta hősünk, hogy ez amolyan fiatalságából fakadó védekezési mechanizmus. Még nem érett meg eléggé, hogy betudja fogadni azt a fennkölt szépséget amit magából ereget.

~ Biztosan zavarba hoztam. Sebaj… a jó borhoz idő kell~

Zárta le az ügyet magát ámítva, azért pár zavart pislogást lőtt hosszú szempilláival az univerzum felé. Nem szokott hozzá az ilyen fogadtatáshoz. Hogy leplezze döbbenetét hátradobta hosszú derékig érő haját, melyből egy drágább fajta sárkányvérsampon illata és némi ópiumszag csapott a lány felé.

A boszorkány elfojtott hangon erősítette meg a félvámpír feltételezését miszerint ő is a varázsvilág tagja. Látszódott, hogy nagyon nem szeretne feltűnést kelteni, bár igen kevés mugli volt a teremben. Annyira kíváncsi volt, hogy elfeledkezett bemutatkozni így Cain kényszeresen lefutotta a kis beidegződött nemesi köreit. A leghangosabban, ahogy csak el lehetett képzelni hátratolta a széket, a parkettán úgy csikorgott a fém láb, hogy még az utca végén is megdermedtek a munkások. Majd légiesen felemelkedett a padból mint egy táncos. Felszegte a fejét és jobb kezét a mellkasa elé téve meghajolt, mialatt végig Emmeline arcába nézett.

- Kedves kisasszony! Had mutatkozzam be először is ! Cain Angifilus vagyok, az Angifilus ház utolsó sarja!- dorombolta igéző hangon, mindenki őket nézte. Kék szemein átfutott egy kósza fénysugár. Hosszú fekete haja polipkarokhoz hasonlóan omlott az asztalra, puhán és fényesen mint a legsötétebb álom. Majd lassan kiegyenesedett és színpadiasan, tettetett lazasággal visszarogyott a székbe.

- Kérdésére válaszolva fontos kutatást végzek, mivel bejártam az összes általam ismert könyvtárat úgy gondoltam, hogy anyaggyűjtés céljából betérek ide is… Hátha felfedezek egy-két érdekes dolgot. Úgy vélem, hogy egy kedves ismerősöm…- itt újra gondolta  a jelzőt, pár percre elhallgatott  mert nem akart idegenek előtt elkezdeni gyűlölködni. Lelki szemei előtt megjelent Tethys kinek haját szálanként tépkedte ki éppen.

- Szóval… egy kollégám olyan bájitalt talált fel, melynek következményeivel maga sem számolt és minden létező információra szükségem van a kikezeléssel kapcsolatban. Az ügy igazán felkavaró és két embert is érint egyszerre. Mint bájitalmester kötelességemnek érzem, hogy felgöngyölítsem az ügyet és kikúráljam a szenvedő alanyokat.

~Kúrálás… kúr… Dante.~

Hirtelen vörösbe borult az arca minden előzmény nélkül. A lány egyre csak az előtte heverő csukott könyvet nézte, Cain kezdte magát rendkívül kényelmetlenül érezni. Nem volt elég , hogy már elmúlt a legörömtelibb két órája, most akadt egy túlzottan kíváncsi társasága is, ki kezdett provokatívnak tűnni. Sosem volt szerencséje, lelki gyötrelmeinek nem volt vége olyan könnyen mint azt képzelte volna. A mindent elsöprő kérdés úgy hasított tudatába, mint Tethys arcába a balta, amit számtalanszor képzelt el a napokban felé röpülni.

- Mi olyan érdekes egy varázslónak a homoszexualitásban?

Cain ledermedt. Még az volt a szerencséje , hogy az ópium nem hagyta túlzottan felzaklatódni, mert amúgy most szó nélkül megfordult volna, hogy hazaszaladjon. Ő teljesen idióta. Még be is mutatkozott, sosem mossa le magáról hogy buzi, ha nem talál ki valamit. Még az hiányzik, hogy esetleg kiadja a lány az információt egy pletykalapnak. Éppen elmúlt a körülötte zajló felhajtás jönne a következő hátba szúrás. Mát látta is a szalagcímet:

HERTFORDHISRE LEGGAZDAGABB ÉS LEGGYÖNYÖRŰBB MÁGUSA MELEG!

Míg a lány arcába bámult kéken izzó tekintetével a lehető legjobb válaszon gondolkodott. Nem akarta magát ilyen hírbe hozni, sosem élné túl! Hiszen még abba sem biztos,  hogy ez most veleszületett dolog, vagy esetlegesen bűbáj.  

- Mint említettem ez a különös szer megzavarja az elmét. Kik hatásuk alá kerülnek természetellenes és bizarr módon  szerelembe esnek. Mivel nem találtam megfelelő szakirodalmat a homoszexualitásról…- Óh muglik atyja Jézus, hát kimondta! Életében először kimondta a saját hangján azt hogy: homoszexualitás. Igen! Ugye nem is volt olyan nehéz Cain?

~DE AZ VOLT , HOGY MERLIN CSESZNÉ MEG!~

- Ezért arra gondoltam, hogy a mugli könyvtárakban kellő anyagot fogok találni a biokémiai folyamatokról. Ugyanis ez az állapot nem ital és nem mágia által keverte össze az érzelmeket, hanem valószínűleg illóanyag formájában jutott a szervezetükbe. Az állapot hosszan tartó és kellemetlen. Főleg annak olvastában, hogy mindkét fél heteroszexuális volt egész életében!

Végül is nem hazudott csak nem mondta meg, hogy saját magáról van szó és azt sem, hogy ott van a fejében a biszexualitás lehetősége is. Te jó ég! Ilyen kínos helyzetbe még nem került. Alig várta a következő adag ópiumot, legszívesebben kiment volna a könyvtár mögé és addig feszegette volna azt a vackot, amíg egyenként le nem esnek az ujjai (ugyanis a doboz erőszakoskodás esetén harapott). Nem értette magát, hogy miért magyarázkodik egy nála tíz évvel fiatalabb lánynak. A helyzet egyre abszurdabb formát öltött.  

[- Az én nevem Emmeline Smethwyck.]

Cain Angifilius
Aláfestő zene

- Az én nevem Emmeline Smethwyck. - mutatkozom be én is, elvégre így tisztességes. Mr. Angifilius belekezd a magyarázkodásába, amit én végig odaadó figyelemmel hallgatok. A képtelen elmélet hallatára felvonom mindkét szemöldökömet, de azon nyomban le is eresztem. Egyes szám harmadik személyben beszél, mint mindenki, aki nem akarja, hogy kiderüljön, róla van szó. Nem baj. Belemegyek a játékba. Miután végzett beszámolójával, szavai még a levegőben lógnak egy kicsit, mire megemésztem. A szemébe nézek, amit most kéknek látok, nem értem hogyan, hiszen meg mernék rá esküdni, hogy az előbb még vörös volt. Csendesen, így szólok hozzá.

- Szóval maga nemesi, ugye?

Válaszul egy bólintást kapok.

- És azt mondja, hogy egy ismerőse felfedezett egy olyan bájitalt, ami megváltoztatja valaki szexualitását?

A varázsló megint bólint. Látszik a szemében az önbizalom, miszerint elhiszem ezt neki. Ideje hát elkezdeni, fokozatosan a mély vízbe engedni.

- És biztos benne, hogy az illető nem volt homo-, esetleg biszexuális azelőtt?

Cain megrázza a fejét, de látszik a tekintetében, hogy nem biztos már a dolgában. Legszívesebben elnevetném magam, annyira élvezem a helyzetet, de nem teszem, mert még nem végeztem. Faarccal tűröm, hogy eluralkodjon rajtam a szadista hajlam, amit eddig sikerült kordában tartanom. Mióta is? Az érzés, a sebhelyemből indul, ki amit a roxforti csatában szereztem, s teljesen átjár. Nem kérdezem meg, hogy mindebben miért olyan biztos, vagy, honnan tudja. Az túl egyszerű. Nem, én addig feszítem a húrt ameddig csak lehet, mindezt megfigyelés céljából. Nyitom, a szám, s kimondom, ami mindent eldönt.

- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, de tudtommal nem lehetséges ilyen bájitalt elkészíteni. Valószínűleg, az illetőben régóta ott lappangott a hajlam, s ez a helyzet egy ürügy volt számára. Ám ebben nem lehetek biztos. Ez függhet az illető származásától is, ha esetleg köze van valamely mágikus lényhez. - félvállról mondom mindezt, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. - De jobb, ha ezt nem itt beszéljük meg, hanem valahol máshol. - Körbeintek a kezemmel.

- A legjobb lesz, ha bemutat az alanynak, aki mindezt átélte. - ejtem ki a végső mondatot. Látom amint Cain szeme elkerekedik. Talán a rémülettől, vagy akár a döbbenetről. Felállok, és lassú léptekkel, elindulok a bejárathoz. Hallom, hogy követ. Ebben pillanatban visszafordulok, átadom magam a sötét oldalamnak, s arcomra kiül egy fenyegető vigyor.

Emmeline Smethwyck

Cain kínosabbnál-kínosabb kérdések sorozatát kapta a nyakába, amikre a legjobb tudása szerint bólogatott. Nem igazán volt közlékeny hangulatában, mert kezdett szépen lassan eluralkodni zavart kis elméjén a pánik. A kérdés miszerint biztos, hogy annak előtte nem volt homo vagy biszexuális az illető: a kétségbeesés mély vermébe lökte.

Eszébe jutott a könyvtárában töltött nehéz éjszakája amikor felvetődött benne , hogy lehetséges gyermekkorában a hőn bálványozott bájitalmester valójában élete első szerelme volt. Az első perctől kezdve elfojtott lélegzettel bámulta a mellé ereszkedő professzort, kinek szigora és tudása azonnal magába szippantotta. Szappan illatú hosszú, fehér ujjak és alabástrom bőr, ébenfekete haj, sötét szemek, igazán megkapó egységet alkottak. Cain arca hirtelen elfacsarodott…

~Nem ... nem ! Ez Tethys mesterkedése, tudom! Még az emlékeimet is kicserélte az az átkozott ringyó! ~

Erősen forogtak a fogaskerekek, szinte füstöltek abban a szép kis fejében. A legkényelmesebb volt azt hinni, hogy a boszorkány űzött velük rút játékot. De végig ott volt a lelke mélyén az a sötét és kaparászó valami, aminek nem akart teret engedni. Ezt úgy hívjuk most, hogy: gyanú.

- Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, de tudtommal nem lehetséges ilyen bájitalt elkészíteni. Valószínűleg, az illetőben régóta ott lappangott a hajlam, s ez a helyzet egy ürügy volt számára. Ám ebben nem lehetek biztos. Ez függhet az illető származásától is, ha esetleg köze van valamely mágikus lényhez.

Cain pár percig némán fürkészte a lány arcát.  Beszélgetőpartnere igazán fiatal volt, amiből arra következtetett nem lehet akkora lexikális tudása, hogy ezt így biztosan kijelentse. A nemes pedig végzett bájitalmesterként simán el tudta képzelni, hogy az az álnok kígyó kitalált valami fifikás dolgot, amivel tönkreteszi az életét. Bár a nőnek valós motivációja nem nagyon lehetett, maximum valamiféle perverz vágy kielégítésére tett kísérletet végzett, ami végül igen rossz fordulatot vett.

- Tudja, szakmai szemmel vizsgálva  az esetet,  nem vetném el a gondolatomat miszerint valamiféle mérgezésről lenne szó. Én jól ismerem az egyik felet és kizárólag csak a nők érdekelték egész életében!

Itt bevillant egy pillanatra a fiatal Piton professzor éjsötét tekintete és fényes vállaira omló dús haja. Kezével picit megszorította a nadrágjának anyagát.

- Hogy érti, hogy mágikus lény?

Cain nem értette a dolgot egyáltalán. Mi köze lehet egy mágikus lénynek ahhoz, hogy homoszexuális vagy biszexuális orientáltságú lesz az illető? Tethys is a vallatása során azt kérdezgette tőle, hogy ő micsoda. Egyre kényelmetlenebb volt a beszélgetés.

- De jobb, ha ezt nem itt beszéljük meg, hanem valahol máshol. A legjobb lesz, ha bemutat az alanynak, aki mindezt átélte!

Nagy csend ülepedett a teremre, révetegen bámult maga elé . Felnézett lassan a lány arcára, aki rafinált mosollyal felállt és elindult  a bejárat felé. Igazán biztos volt a dolgában! Nem is értette,  hogy alakult így a helyzet?  Bejön bedrogozva a mugli könyvtárba, hogy elolvasson egy könyvet a buzikról, mire cserébe egy tinédzser lány megeszi a lelkét.

~Szörnyű vagyok~

Gondolta miközben felállt és a helyére tolta a széket.  A könyvet az asztalon hagyva, zakóját igazgatva elindult a lány után. Nem is érette magát. Honnan van Emmelinenek ennyi önbizalma mégis? Mit tudhat erről a témáról ilyen fiatalon ? Hogy érti azt, hogy befolyásoló tényező ha az illető mágikus lény? A lány arcán egy perverz vigyor cikázott át, amint észrevette a mögötte sompolygó félvámpírt.

- Nos kisasszony, igazán érdekelne  a véleménye !  Megkérdezhetem, hogy honnan tett szert ilyen jellegű információkra az üggyel kapcsolatban? Én magam is elolvasnám a forrást… A kérdéseiből ítélve, igazán jártas ebben a témakörben. Továbbá azt kell mondanom, hogy nagyon diszkréten kezelik ezt az állapotot, így sajnos nincs módom őket bemutatni önnek, de én csupa fül vagyok!

Reakcióját egy kedves mosoly kísérte, miáltal kivillantak nagyobbacska szemfogai. Cain  remélte, hogy gyötrelmeinek itt vége szakad és nem éri ma több meglepetés, de valószínűleg nagyon rosszul gondolta. Fekete haja bársonyként takarta viharvert hátát, csinos megjelenését az utcán ismételten megcsodálták a nők. Elégedett mosoly kíséretében túrta át haját.

[- Tudja sokat olvastam különleges lényekről, meg az úgynevezett hibridekről, azokról az emberekről, akikben félig található egy ilyen lény vére. Megfigyelések alapján, ezeken a hibrideken, meghatározott esetben, felülkerekedik az adott lény "énjük", s ez befolyásolhatja a későbbi viselkedésüket. Ezért jó lenne tudni, hogy van-e valami rokoni kapcsolata valamilyen varázslénnyel az alanynak.]

Cain Angifilius
Aláfestő zene

- Nos kisasszony, igazán érdekelne  a véleménye !  Megkérdezhetem, hogy honnan tett szert ilyen jellegű információkra az üggyel kapcsolatban? Én magam is elolvasnám a forrást… A kérdéseiből ítélve, igazán jártas ebben a témakörben. Továbbá azt kell mondanom, hogy nagyon diszkréten kezelik ezt az állapotot, így sajnos nincs módom őket bemutatni önnek, de én csupa fül vagyok!

Próbálja megúszni a találkozást, ahogy gondoltam. Rám mosolyog, így kivillannak az átlagnál nagyobb szemfogai. Le sem tagadhatja, hogy legalább negyedrészben vámpír! Válasz helyett kilépek az utcára, és elindulok a Mágus tér irányába. A varázsló követ, útközben irreálisan sokat igazít a haján. Ahogy haladunk, sok fiatal nő súg össze, vagy vihog, mikor megpillantják Caint. Ám aztán felém esik a pillantásuk, és értetlenkedve néznek vissza a férfira. Bezzeg ha tudnák, hogy meleg lett!, gondolom szem forgatva, s akaratlanul is elképzelem, amint Cain besülne udvarlásközben, ahányszor csak elhalad mellette egy csinosabb férfi.

Ekkor eszembe jut, hogy még nem válaszoltam a feltett kérdésekre. Anélkül, hogy hátrafordulnék, elkezdem felvázolni a helyzetet.
- Tudja sokat olvastam különleges lényekről, meg az úgynevezett hibridekről, azokról az emberekről, akikben félig található egy ilyen lény vére. Megfigyelések alapján, ezeken a hibrideken, meghatározott esetben, felülkerekedik az adott lény "énjük", s ez befolyásolhatja a későbbi viselkedésüket. Ezért jó lenne tudni, hogy van-e valami rokoni kapcsolata valamilyen varázslénnyel az alanynak.

Mondandóm végén hátranézek, de az érdeklődő arc helyett, azt látom, hogyan próbál Cain befűzni egy szőke muglit. Megállok, visszamegyek Mr. Angifilius-hoz, majd a ruhájánál fogva elráncigálom a nőtől, aki csalódottan néz utánunk.
- Figyelni arra, aki segíteni akar, luxus? - morgom, miközben megkettőzöm lépteimet.

Amint beérünk a Mágus térre. Megállok, s Cain felé fordulok.
- Most bemegyünk oda, hogy utánanézzünk a dolognak. - magyarázom, mintha csak egy óvodásnak beszélnék. Elvégre egy bedrogozott nőcsábász ugyanolyan szinten van kb. Rámutatok a Merlin könyvtár épületére, majd leellenőrzöm, hogy a varázsló tényleg oda néz-e.
- De mielőtt bemennénk, kérdeznem kell valamit, amire őszintén kell válaszolnia. Teljesen őszintén! Megértette?
Cain bólint, de látszik, hogy nem tetszik neki amit hall.
- Maga az akivel mindez történt, ugye?
A varázsló arca elsötétül, s szégyenében lehajtja a fejét. Sajnálom szerencsétlent, de nem tehetek róla, hogy arcomra megint kiül a torz vigyor.

Emmeline Smethwyck

Cain szomorúan konstatálta, hogy a lány válasz helyett elindult és a Mágus tér felé . Már eltelt vagy négy óra azóta hogy elszívta  az első adag ópiumot, hamarosan elérkezett a félidő, amikor szépen elkezd teste és tudata kitisztulni az anyagtól. Ez volt a legrosszabb rész az egészben. A doboz pedig kegyetlenül megharapta minden egyes alkalommal amikor kísérletet tett a kinyitására. Nem tudta, hogy mi az úti cél, némileg ez is frusztrálta őt. De mintha kötelező lenne úgy követte a kislányt.

~Nekem elment az eszem …~

Konstatálta a helyzetet, miközben illatozva lobogott a haja lépéseinek ütemére. A lány felvázolta tudományos téziseit a félhibrid lényekről. Cain életében nem hallott hasonló esetről. Nagyon felzaklatta az amit Emmeline mondott, maga sem érette miért . Ezalatt észrevette, hogy egy  szőke hajú lány erősen érdeklődik iránta, mélyen a szemeibe nézve odalépett és rámosolygott, a nő ezt követően majdnem infarktust kapott és már szóra emelte ajkait. Cain  érezte is a hölgy kipárolgó izgalmának szagát és elképzelte szájában a sós vérének ízét, önkéntelenül beharapta alsó ajkát ezzel borzolva a flörtölő lány idegeit. Ekkor Emmeline drága zakójának ujját megragadva elráncigálta a vacsorája elől, Cain mint egy rossz diák baktatott az erőszakos tini után.

- Figyelni arra, aki segíteni akar, luxus? - Morogta ingerülten beszélgetőpartnere, miközben elengedte a megilletődött félvámpírt. Cain kicsit elszégyellte magát. Annak ellenére, hogy kikészültek az idegei a lánytól, eddig számára ismeretlen információkra tett szert. A tini igazán okosnak tűnt a korához képest így megemberelte magát és zavarát leplezve úgy csinált mintha mi sem történt volna. Sajnos igazán nehezen tudta uralni ösztöneit, főleg drogok hatása alatt. Bár ez segített is neki elnyomni a gyilkolási vágyát. Szóval teljes volt  a káosz annak kapcsán mi hogyan hathat rá. Az angyalpor minden esete biztosan nem tenne jót. De ez majd a jövő zenéje, ugyanis maga sem tudta még, de hamarosan sort kerít rá, hogy mindenféle mugli és varázsdrogot teszteljen.

- Elnézést kérek tiszteletlenségemért kisasszony!  Ez igazán érdekes témakörnek tűnik, sajnos sosem találkoztam hasonló szakirodalommal, meglep az olvasottsága!  Ön szerint hogyan lehetséges félhibrid lény születése? Milyen fajokat ért ez alatt? Vérfarkasokról hallottam már, de úgy tudom a fertőzés harapás útján terjed. Vagy van más módszer is?  Nos… félvéla ismerősöm is van.  Az egyik érintett nővére félig véla de olvasmányaim ismeretében  úgy tudom nem igazán léteznek félvéla férfiak. Mit gondol erről? Ön szerint létezik véla férfi?

Cain izgatottá vált. Lehet, hogy Dante csak azért vonzza, mert öröklődött a véla vérvonal? De úgy tudta férfiakban ez  a gén nem található meg. Az ég lassan kezdett beborulni felettük, hiszen már elmúlt az indiánnyár is. Egy csípős fuvallat kíséretében kirázta a hideg. Kérdését feltéve megtorpant, mert eddig nem gondolt arra a lehetőségre, hogy Dante véla volta lenne az ami bekavarhat. Ez mindent megmagyaráz. Egyszerűen csak a bűvkörébe került és szenved a véla kisugárzásától. De vajon meddig tart? Meddig tart ez az állapot még és miért van a hatása alatt úgy, hogy lassan egy hete nem látta őt? Meglágyult volna az agya?

A kör alakú , középkori építészetet idéző kis macskaköves térre érve egyre gyorsabban vert a szíve.  A lány a Merlin könyvtárra mutatott és közölte, hogy most oda fognak betérni. Cain már járt ott, de elveszett keresgélése közepette nem talált semmi használható anyagot. Igaz akkor még jobban az ópium hatása alatt állt, lehet ezért nem tudott koncentrálni (sőt, biztos) . Emmeline megrázta kicsit a vállát, nem szokott hozzá az ennyire közvetlen bánásmódhoz, kirázta  a hideg a lány ujjainak nyomán. Azért mégis csak rush alatt állt vagy még hat órán keresztül. Annyira jól esett a hirtelen jött érintés, hogy önkéntelenül behunyt szemmel elkezdte vakarni a nyakát. Élvezkedését egy vészjósló kijelentés törte meg. Csak akkor segít, ha Cain őszintén válaszol. Nem tudta elképzelni  mi lehet a kérdés így gyorsan bólintott egyet, miközben még mindig a nyakát piszkálgatta csak mos az átellenes oldalon.

- Maga az akivel mindez történt, ugye?

Cain nem tudta uralni a reakcióját. Fentről lefelé elöntötte a forróság és szíve közben belesajdult. Úgy érezte magát mint Rupert kínzásai előtt. A szégyen és a fájdalom egyszerre cikázott keresztül rajta és fehér arca magához képest elpirult. Nem tudta mit válaszoljon. Nem tudta, hogy ez átok  vagy bűbáj, a véla kisugárzás egy mellékhatása és esetleg Dante szexuális beállítottságának együtthatója. Dante egy félig meleg véla aki megbűvölte őt! Ez teljesen logikus! A lány túl okos volt , hogy átejtse hiszen végig játszott vele. Már az elején tudta,  hogy ő is érintett ebben az ügyben. De még magának sem merte kimondani azt a választ amire a kérdése irányult. Hogy mondjon akkor el egy ilyen súlyos dolgot egy idegennek? Mi van, ha majd elújságolja esetleg egy pletykalapnak pár arany gallenoért cserébe? Miért segít neki egyáltalán egy ismeretlen ember? Túl sokáig nézett lefelé, ezzel árulta el a magát. Lassan felemelte a fejét. Arca kifejezéstelen és gyönyörű volt, ám szemeiben könnyek gyűltek . Egy vékony csillogó sós folyam  azonnal válaszolt, annak ellenére hogy bármit is mondott volna. Nem érezte jól magát.

[- Mehetünk, vagy még bőg egy kicsit?]

Cain Angifilius

Mikor visszapillantok Cain-ra, meglepődve veszem észre, hogy arca könnyben ázik. Nem értem, hogy érinthet valakit ez ennyire felkavaróan. Persze ha belegondolunk, hogy a valóságban is olyan büszke, mint látszik, meg hogy nemesi családból van...
Várom, hogy felnézzen, és abbahagyja az egerek itatását, de hiába, nem akarja befejezni. Mikor már végképp elfogy a türelmem, csettintek párat az arca előtt. Ő rám néz, arca szinte úszik, két szeme könyörgőn fürkész. Olyan ártalmatlannak tűnik így, hogy majdnem elmosolyodok.

- Mehetünk, vagy még bőg egy kicsit? - kérdezem, majd hátat fordítok neki, s elindulok a könyvtár irányába. Hallom, hogy jön utánam, a léptei bizonytalanok, mint egy részegnek. Előkotrok a táskámból egy zsebkendőt, és anélkül, hogy ránéznék, hátraadom.
- Törölje meg magát! Egy síró nemesi szépfiú még a varázsvilágban is feltűnő.

A téren haladva több varázsló is megbámulja védencemet, ahogy összeáztatja a zsebkendőjét. Cain megpróbálja a lehető leghalkabban kifújni az orrát, de elég nehéz dolga van, mert a fél tér vele szemez. Próbálom elképzelni, mekkora szégyen lehet ez egy nemesi sarjnak, de mindig ugyanoda jutok vissza, hogy ő is csak ember, mint akárki más. Legalább is részben, ha kutatásom nem csal.

Helyszín:
Merlin könyvtár

Belépek, megcsapja az orromat a megannyi könyv illata. Most nézek hátra először, azóta, hogy átvágtunk a téren. Cain ott áll mögöttem, arcáról, mintha ott se lett volna, felszáradt a könnyáradat. Intek neki, hogy lépjen be ő is, majd keresek egy szabad asztalt.

- Elmondom, hogy lesz. - szólok oda neki, aki közelebb lép az egyik, az asztalkához tartozó székecskéhez. - Keresek egy pár hasznos olvasmányt, kérdezek, maga meg válaszol, lehetőleg őszintén, máskülönben, sose fogjuk megtudni mi baja. Érti?
A férfi feszengve bólogat, s helyet foglal velem szemben. Ahelyett, viszont, hogy belevetném magamat a könyvek sűrűjébe, én is leülök, s közelebb hajolok hozzá.

- De mielőtt belekezdenénk... - szólok, közben a táskám gombját babrálom. - Tudnom kell, hogy van-e, vagy volt-e a családjában valamilyen mágikus lény, esetleg hibrid.

[Helyszín:]

Emmeline Smethwyck

Lesújtó volt a szégyen, amit maga felett érzett. A kín és a hisztéria összefonódva cikázott végig csodálatos testén. Hosszú fehér ujjait szeme elé tette és úgy állt a tér közepén mint egy rakás szerencsétlenség. Magas és szálkás, nemesi tartással feszülő teste most nem jött kapóra mert mindenki őt nézte még kínjában is. Szerencséjére sosem volt hangos típus, apja kínzásai közben is csak akkor ordított, amikor már nagyon elfajultak a dolgok így nem adott ki sem hüppögő sem pedig nyafogó hangot, de a megállíthatatlan könnypatak úgy hullott kezei közül a kövekre, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt, mi történik éppen.

~Így megszégyenülni idegenek előtt... bár élne apám és kínozna inkább  a pincében, akkor nem találkoztam volna sosem azzal az átkozott Skarsgard famíliával és nem csorbulna férfiúi büszkeségem… most már tényleg olyan vagyok, mint egy köcsög…~

Saját magát hergelte miközben hangosan felzihált és újabb könnypatakot tolt ki szemeiből, melyek halkan hullottak az utca porába. Arra lett figyelmes, hogy a lány az arca előtt csettintget. Nem akart előbújni, annyira szégyellte magát! Most már teljesen nyilvánvaló , hogy róla van szó: nem is tagadhatja! Jaj, nem tudta mit csináljon annyira ciki volt a helyzet! Nem akarta a taknyos arcát megmutatni senkinek sem! Borzasztó!

A lány megsürgette Caint és elindult a könyvtár felé, a nemes színpadiasan elemelte hosszú fehér ujjait az arcától és kicsit az égnek emelte a fejét, hogy felszáradjanak könnyei.  Nagy szerencséjére nem pirult ki és nem lettek ödémásak a szemei, csak szexin összetapadtak csodálatos ívű szempillái. Hideg kék tekintete úgy ragyogott a könnyektől, hogy festeni nem lehetett szebbet.

 A lány hátra sem nézve egy zsebkendőt nyújtott felé (pedig nem tudja miről maradt le), aminek nagyon örült, hiszen sosem tartott magánál. Nem számolt azzal ugyanis, hogy egyszer majd az utcán fog zokogni amiatt, mert rájön valaki , hogy feltehetőleg buzi. Pedig nem az! Csak megátkozták és most … most olyan mintha az lenne. De kizárt dolog, hogy az legyen, olyan nincs! A szépfiú jelző  kellemesen simogatta darabokban heverő lelkét, úgy érezte még nincs minden veszve.

- Köszönöm hölgyem örülök, ha szépnek lát!

Suttogta megszégyenülten és elvette a zsebkendőt, majd elfordult a nézőközönsége elől és megtörölte az orrát. Nagyon nem akarta nyilvánosan kifújni, mert illetlennek tartotta, de mivel egy csurom takony volt az orra ezért muszáj volt valamit tennie az ügy érdekében. Legszívesebben elment volna egy mellékhelységbe, hogy ott tisztítsa meg a fikától habzó járatokat, de nem így történt. Hangosan trombitált egyet, legalább annyira kínosan érintette mintha nyilvánosan kellett volna fingania. Szörnyű volt, ez a nap volt élete legkétségbeejtőbb napja. Nem is! Ez az egész hét volt élete legszörnyűbb hete. Ennél még a gyerekkora is jobb volt, ott csak az apja hitte azt, hogy meleg, nem pedig saját maga! Ezekkel a gondolatokkal sompolygott a lány után, teljesen el volt veszve.

Helyszín:
Merlin könyvtár

A könyvtár már ismerős helyszín volt számára, hiszen reggel ide is betért kutatása során.  Bár az tény : annyira be volt lőve,  hogy nem talált semmit, csak saját magában gyönyörködött az ablaküvegek tükröződő felületén. Szó nélkül követte a lányt, aki hátrafordulva intett felé bátorításképpen. Mint egy szófogadó gyermek úgy ment Emmeline után, szerencsére az arca könny és takonymentesen ragyogott a szokásos tökéletességgel. Platformos creepere hangosan kopogott a könyvtár padlóján, a lexikonok finom illata ismételten megcsapta érzékeny orrát és ez némileg megnyugtatta. Kiskorában, amikor az apja bántalmazta a könyvek olvasásába menekült. Az agyába már beleégett az asszociáció miszerint a jól ismert szag nyugtató hatással van az idegeire. Rettenetesen zaklatott volt, szerencséjére az éhsége nem csapott fel, mert az ópium még elnyomta a fájdalmait. Tudta, hogy hamarosan meg kell innia az orvosságát mert attól függetlenül , hogy nem érez semmit még nem feledkezhet meg a betegségéről. Különben megint úgy járna, mint azon az éjszakán amikor a Kazuárba szállították.

A többszintes épületben sétálva ismételten elvarázsolva figyelte a díszes olvasótermet, rengeteg polc magasodott föléjük, lexikonoktól roskadozva ontották magukból a tudást. Emmeline egy szabad asztalhoz érve újból felé fordult és megkérte, hogy őszintén válaszoljon minden kérdésére mert csak úgy tud segíteni. Ezt értette is és bátortalanul bólintott miközben leült , majd ismételten találkozott a furcsa kérdéssel ami azt firtatta, hogy ő esetlegesen hibrid lenne-e vagy sem.  Tethys is zaklatta ezzel már eleget a vallatása során, de nem foglalkozott eddig vele,  mert az a boszorkány nem volt normális. Nem értette, hogy miért szekírozzák ezzel folyamatosan. Mi olyan furcsa dolog van rajta amiért már a második emberben vetődik fel a kérdés, hogy ő keverék-e vagy sem?

- Nem. Nem volt, nem tudok róla. Ellenben a másik fél véla felmenőkkel büszkélkedik. Elnézést, hogy nem tudok érdemben válaszolni… Egyébként megkérdezhetem miért gondolja,  hogy így lenne?

Őszintén nem értette már ezt a helyzetet. Kérdően nézett Emmeline arcára és feszülten várta a választ. Lehet annyira szép, hogy nem akarják elhinni róla, hogy emberi lény? Igazán hízelgő… a gondolatra bele is túrt ébenfekete hajába és ezalatt szélesen mosolygott. Még gyötrelmei ellenére sem tudott nem örülni, amikor a csodájára járnak újra meg újra. Túl tökéletes volt ahhoz, hogy valódinak tűnjön.

[- Amikor először megláttam, azt hittem egy vámpír. Ugyanolyan sápadt, s a szemeit először, valamiért vörösnek láttam. Valamint amikor eleresztett egy mosolyt, kivillantak jócskán nagy szemfogai. Ebből arra következtetek, hogy maga legalább negyedrészben vámpír. De hogy biztosak legyünk benne, meg kell nézni a családfáját. Gondolom csak benne van valamely nemesi családtörténeti könyvben, ha már ennyire híresnek tartja magát.]

Cain Angifilius

Sóhajtok egyet. Anyám, ez még a saját családfájáról sem tudja az alap dolgokat! Kénytelen leszek ennek is utánanézni. Normális vagyok én? Egy szép augusztusi napon nincs jobb dolgom, mint egy homokossá vált nőcsábásznak segíteni megőrizni a méltóságát? Lehunyom a szemem egy pillanatra, hogy megőrizzem a nyugalmam.

- Amikor először megláttam, azt hittem egy vámpír. Ugyanolyan sápadt, s a szemeit először, valamiért vörösnek láttam. Valamint amikor eleresztett egy mosolyt, kivillantak jócskán nagy szemfogai. Ebből arra következtetek, hogy maga legalább negyedrészben vámpír. De hogy biztosak legyünk benne, meg kell nézni a családfáját. Gondolom csak benne van valamely nemesi családtörténeti könyvben, ha már ennyire híresnek tartja magát.
Felállok, s a könyvespolcok irányába fordulok, hogy elkezdjem a keresést.
- Egyébként meg, a vélák jellemzői nem öröklődnek férfiágon. Azt hittem ezt tudja. - jegyzem meg félvállról, de mielőtt válaszolhatna, én már el is indulok a polcok erdejébe.

Beletelik egy fél órába, mire megtalálom azokat a könyveket, amelyekre szükségem van. Ezeket a karomon egyensúlyozva térek vissza az asztalhoz, majd hangos csattanással megszabadulok terheimtől. Cain, aki idáig fejét az asztalra hajtva feküdt, felriad, s értetlenül néz rám.
- Nézze át ezeket. - szólok és felé tolom az egyik kupac könyvet. - Ha ketten dolgozunk, hamarabb megtaláljuk.

Már vagy tíz perce lapozgatok, eredménytelenül, mikor a férfi, kezét feltéve, mintha csak jelentkezne, megszólal.
- Azt hiszem megtaláltam.
Elém teríti a kinyitott kötetet, aminek két lapja egy egész nagynak mondható családfát ábrázol. Rámutat a lap legaljára, ahol az ő neve szerepel.
- Rendben. - mondom, miközben megrendül a szám széle. - Most pedig kezdjen el mesélni nekem a szüleiről!

Emmeline Smethwyck

Muzsika

A nemes elcsigázottan nézte a lehunyt szemű lányt, nem tudta mi járhat a fejében, de úgy nézett ki mint aki éppen nyugtatja magát. Aztán kisvártatva össze szedte az idegrendszerét és elmondta Cainnak a gondolatait. A nemes nem volt éppen jó kedvében, de az ötlet hallatán  elkezdett hangosan nevetni, nem is törődve azzal, hogy hol is vannak éppen. Miután kiszórakozta magát és letörölte könnyeit a lány felé fordult.

- Elnézést kérek kisasszony! Nagyon sajnálom , nem önt nevettem ki hanem a feltételezést! Jaj Merlin… huhh! Ne haragudjon tényleg!  Tudja gyermekkorom óta fényérzékenységtől szenvedek és sosem mentem a szabadba speciális napvédő készítmények nélkül. Valószínűleg ettől is tűnhetek földöntúlinak. - Itt meg kellett állnia nehogy földöntúli szépségű-nek nevezze magát, de nagy nehezen kibírta.

- A fogaimat sosem láttam rendellenesnek, nekem teljesen normális méretűnek tűnnek.  Hogy a szemem vörös lett volna? Sosem tűnt fel! Lehetséges, hogy esetleg egy különös fénytörés által látszódott annak, nemde? Én mindig is kéknek láttam… - Őszintén lehetett látni, hogy meglepődött és szinte saját magához is beszél, nem csak a lánynak magyarázkodik.

- Úgy tudom vámpírok nem képesek szaporodni így nem lehetek hibrid, sem a napon járni, ezért nem lehetek teljes értékű. Ha az lennék, azt bizonyára tudnám hiszen egy ilyen dolog mellett nem lehetne csak úgy szó nélkül elmenni nem igaz? –Majd szóba került a családi album. Azonnal készségesen válaszolt bár nem értette, hogy mi jó származik abból, ha megmutatja a lánynak felmenőit. Lehet csak szimplán kíváncsi volt a családtörténetére? Esetleg valamiféle bulvár lapnak dolgozik?

- Persze otthon is van, de kicsit messze van ide Hertfordshire és nem tudok még hoppanálni. Vélhetőleg valamelyik polcon lesz!- Mutatott a családfákat rejtő szekrénysor irányába. A lány meg se várva őt elindult a kódexek felé , mialatt közölte a következő gyomorideget okozó tényt. Nem akarta Cain megkérdezni, hogy biztos-e benne. Hiszen ő is így tanulta. Gondolta, hogy esetleg ez egy féligazság vagy amolyan urbánus legenda és találni fog valamit ami kisegíti ezekben a szűkös időkben. De inkább csendben összeroskadt az asztalon.

Ha kiderül , hogy ez nem mágia sem pedig valamiféle bájital következménye … akkor megöli magát. Még akkor sem akart öngyilkos lenni mikor apja hetente félholtra kínozta.  Ez mondjuk nyilvánvaló , hiszen a túlélési ösztönei bekapcsoltak. Nem elég , hogy még sosem volt rendesen nővel… a végére kiderül , hogy alkalma sem lesz rá mert egy elvetemült látens buzeráns. A gondolat szelére kicsit beleverte a fejét az asztallapba. Teljesen magába zuhant. Az pedig, hogy vámpírnak nézik … hát nem tudta eldönteni hogy bók, vagy inkább sértés. A vámpírok általában jóképűek szoktak lenni, szóval lehet nem is sértésnek szánta! Lehet csak így fejezi ki, hogy tetszik neki? Igazából eléggé fiatal volt a lány, lehetséges nem tudja hogyan adja a nemes tudtára, hogy szimpatizál vele?

~Túl fiatal… pedig most kapóra jönne a hölgytársaság. Bebizonyosodna, hogy én tejesen normális vagyok, nincs itt semmi probléma az érdeklődésemmel és potenciámmal! Csak egy csinos arc és jó illat szükséges és minden olajozottan működne!  ~

Majd hirtelen bevillant Dante nedves ajkának az íze és bódító vérének az illata. Kényszeresen elkezdte mozgatni a térdét, hogy valamelyest lenyugtassa idegeit és ne álljon fel nyilvánosan a farka, a mozgástól csak rosszabb lett a helyzet.

~ Ezt komolyan nem hiszem el, hogy ezt kell csinálni! Ilyen nincs! ~

Szinte elbújt öltönyös karjai közé, hosszú fekete haja puhán az asztalra omlott. Önsajnálatát egy nagy adag kódex csattanása törte meg.

- Istenek!  A frászt hozta rám!

Nézett pártfogójára kitágult pupillákkal, kissé rendezetlen hajjal. Azonnal gondoskodott róla, hogy tincsei a helyére kerüljenek. Ápolt kezével szépen elsimogatta a szálakat, mialatt figyelmesen hallgatta a fiatal lányt. Készségesen fogta a könyvek felét és szorgosan lapozgatta, mint a jó diákok. Nagyon élvezte ezt a pillanatot, mert sosem volt alkalma másokkal közös kutatómunkát végezni. Ha nem lett volna ilyen siralmas az érdeklődése a tárgya , akkor lehet még halkan dudorászott is volna. Biztos hasonló örömteli érzés lehet amikor a Roxfort falain belül együtt dolgoznak a gyerekek. Ő ebből jól kimaradt hála az apjának. A lány fesztelenül ült mellette, a közelsége és a helyzet kicsit visszaidézte Piton professzorral töltött drága perceit, szemöldökét össze is vonta a gondolatra, megpróbálta a csinos fiatal tanár képét szépen kitolni két kézzel az elméjéből és a feladata koncentrálni. Tomboló érzelmi tengerét saját vezetéknevének látványa törte meg.
 
- Azt hiszem megtaláltam!

Intett egyet a levegőbe és a lány elé tolta az albumot. Ott volt a csodálatos Angifilus dinasztia teljes  nagyságában. Miközben közelebb rakta a könyvet picit súrolta a lány karját, gyorsan el is húzta, nehogy liliomtiprás gyanújába keveredjen. Emmeline testének melege jólesően simogatta érzékeit és kicsit megérezte bőrének illatát is. Félig nyitott szájjal megízlelte az édeskés ízű esszenciáját, igazán frissítő érzés töltötte el.  A lány következő kérdésére Cain arca elkomorodott és kicsit arrébb húzódott. Még sosem beszélt senkinek a családjáról. Azonnal rettenetes emlékek rohamozták meg elméjét. Nem mondott semmi érdemlegeset csak a nagy általános dolgokat, mialatt féktelen zavarát próbálta elkendőzni.

- Tudja… nem nagyon tudok mit elmondani a családomról. Egyedüli leszármazott vagyok és a szüleim igen korán elhaláloztak. Nem igazán ismertem őket. Nincs közeli élő rokonom, egyedül a házimanó maradt velem.

Nem hazudott. Apját nem ismerte, hiszen sosem beszélgettek normálisan egymással, csak verést és szigort kapott. Az anyja pedig a születésekor meghalt. Nem akarta ezeket elmesélni senkinek sem. Főleg ilyen hirtelen. Nem értette miért érinti ez a kutatást! Mi köze van családjának ahhoz ,hogy őt megátkozták vagy csak szimplán buzi? Teljesen össze volt zavarodva.

- Amint látja, a família vérvonala több évszázadig visszakövethető, aranyvérű nemesi… család vagyunk. –Nehezen tudott beszélni ilyen értelemben az apjáról, akit fél éve a saját kezével ölt meg. Szerencséjére az ópium még mindig hatással volt renyhén tomboló idegrendszerére. Majd tovább mesélt, gyönyörűre manikűrözött körmével további két ismerősen csengő névre bökött.

- Itt látja, hogy Malfoy és Lestrange családtól is származnak feleségek… de nem ismerek senkit sem személyesen, mivel nem igazán találkoztam rokonokkal. Anyám német származású nemesi családból lett beházasítva apám pedig medimágus volt, magánorvosként praktizált. Szóval a felvetés miszerint vámpír lennék … valószínűleg téves, hiszem apám és az engem vizsgáló orvosok rájöttek volna. Tudja eléggé sokat betegeskedtem gyerekkoromban és még  most is tart. Nem igazán sikerült kideríteni, hogy mi okozza a problémát. Úgy vélték többen is, hogy genetikai vagy autoimmun elváltozás. De miért érinti ez a kutatást? Azt hittem, hogy átkokról és bájitalokról fogunk beszélgetni, nem pedig a családomról… Remélem , hogy ami itt elhangzik, az köztünk is marad! Már szerepeltem elégszer az újságokban…

Itt arra a pár alkalomra gondolt, amikor lesifotósok zaklatták. Még vétetlenül sem az orvul elkövetett gyilkosságára asszociált. Az arca megrendült egy pillanatra amint eszébe jutott az a bizonyos éjszaka. Egyre izgatottabbá vált. Túl sok volt az érzelmi inger, az ópium is tisztulni kezdett belőle és órák óta nem evett! Mellé jöttek a felkavaró érzelmi hullámvölgyek és a rossz emlékek. Úgy érezte be kell vennie a gyógyszerét mert agresszívvé fog válni és nem akart rossz benyomást kelteni, sem pedig elájulni.

- Megbocsájt egy pillanatra? Igénybe venném a mellékhelységet!  –Kérdezte Emmelinet és illedelmesen várta a lány reakcióját. A mosdóba akart menni minél előbb, hogy bevegye az italát. Akár vízzel is jó lett volna, most nem volt szüksége teára sem.