A problem, a girl, and the vampire

[- Kérem!]

Cain Angifilius

- Kérem! - felelek szem forgatva Cain kérdésére. - Gondolja, ha ki is adnám a drága kis sztoriját, keresnék fele akár egy knút-ot is? Manapság érdekesebb hírek is vannak, mint az, hogy egy szinte már kihalt nemesi család utolsó sarja meleg lett.

Cain nem válaszolt, helyette pár pillanatig maga elé meredt. Vajon mi járhat most a fejében? Egyértelműen tagadta, hogy bármi köze is lenne a vámpírokhoz, ami bizonyítja, hogy nem tud semmit. Biztos kell, hogy legyen valami kapcsolat! Nem őrülhettem meg! Legalábbis.... egyenlőre még nem.

Miután befejezi a bambulást, Cain kikéredzkedik a mosdóba, én pedig egy intéssel jelzem neki, hogy menjen. Miután eltűnik a láthatáron, elindulok egy újabb könyvkereső körútra. Célul a nemesi családtörténeti részleget tűzöm ki. Már vagy harmadszorra siklik végig a szemem a polcon, amikor megpillantok egy poros, újnak nem mondható, szakadtabb kötetet, gerincére, régen talán még aranynak mondott betűkkel írva: Angifilius család igaz története. Az elbújt kötetet szempillantás alatt kirántom a polcról, s rögtön belelapozok. Ahogy elég információt szerzek a megsárgult lapokról, villámsebességgel visszarohanok az asztalhoz.

Amint megpillantom Caint, megállok. Pupillái majd kiesnek, ahogy rám néz. Ez még jobban betépett! Marha jó!És én hülye, még hagytam is! Ahogy leülök, magamon érzem a tekintetét, én is ránézek. Akár egy beállt macska, úgy ül ott bágyadtan pislogva. Eszembe jut miért siettem, s lelkesedésem azonnal fellángol. Kinyitom a szakadt könyvet a szülei házasságánál, s az ő fogantatásánál.

- Igaza volt! Egyik szülője sem vámpír. Viszont belegondolt már abba, hogy édesanyja miért halt bele a szülésbe? Itt azt írják, hogy az édesanyja súlyos küszködések árán tudta önt a világra hozni. Tudom ebben nincs semmi fura. De mi van, ha valami befolyásolta? Amitől megváltozott.... a biológiája mondjuk. Ez megmagyarázhatná a hirtelen változást a szexualitásában. Persze csak akkor lehetek benne biztos, ha tudom, hogy pontosan mi történt, amikor ez a változás végbe ment.

[ELVILEG]

Emmeline Smethwyck

Muzsika

Erélyes léptekkel kopogott végig a könyvtáron. Zsebre rakott kézzel viharzott keresztül a díszes termek során, haja hisztérikusan lebegett a háta mögött. Magában tombolt, pufogott és kiabált egyszerre. Nem értette, hogy a lány hogyan engedhet meg irányában ilyen hangnemet, amikor ő végig tisztelettel beszélt hozzá.

„Gondolja, ha ki is adnám a drága kis sztoriját, keresnék vele akár egy knútot is? Manapság érdekesebb hírek is vannak, mint az, hogy egy szinte már kihalt nemesi család utolsó sarja meleg lett.”

~Az istenit! Az istenek verjék meg ezt az egész napot! Tethys, megöllek, te szutyok esküszöm visszamegyek Roxmortsba és kibelezlek! ~

Ekképpen lépett be a férfimosdóba egy kivágódó ajtó nyomán. A mellékhelység szintén lakkozott faberakásokkal volt tele,  akárcsak a kültéri részek. A csapok és a kilincsek bronzból készültek, mindenből áradt a drága elegancia. Mérgesen kinyitotta a leghátsó vécé ajtaját, majd belépve magára zárta. Fújtatva dőlt neki az ajtónak, miközben szépen lecsúszott a földre. Ez a teljes megszégyenülés napja volt! Egy fiatal lány éppen most alázta szarrá a könyvtárban! Őt, aki egy aranyvérű nemesi család utolsó sarja! Őt, aki már nem tudni hány életet ontott ki egy hónap alatt! Őt, ki embertelen szépséggel bír és minden értelemben véve csodálatos, ritka jelenség! Mérgében kétszer-háromszor beleverte a fejét a mögötte álló fába, ami tompán dömbölt koponyája nyomán. Szerencsére jó kemény anyagból készült, így az ütés némileg kizökkentette a hisztijéből, picit el is szédült. Legnagyobb örömére egy kis kattanó hangot hallott. A kabátja zsebébe tartott doboz éppen most lökött ki egy újabb adag ópiumgolyót.

~Végre valami jó is történik ma! Köszönöm! ~

Mosolyodott el és lelkesen a zsebébe nyúlt. A fekete kis viaszos áldás ott csillogott fehér tenyerében. Jobbkor nem is jöhetett volna. Mivel mindenre fel volt készülve nála volt a hosszú antik pipája is, nem törődve azzal hogy hol  is van éppen, előhúzta zsebéből. A majdnem ötven centis pipát egy zsugorító bűbáj által könnyen el tudta nyelni a szürke zakó. Gyorsan beletömte az illatozó anyagot, majd pálcája segítségével felmelegítette az eszközt és mélyen beleszívott. Amíg lent tartotta az első slukkot, mindene ellazult. Nem is volt olyan szörnyű a helyzete! Pár óra múlva úgyis jön érte a fuvarszolgálat és hazamehet, addig pedig figyelmesen kutat a lánnyal együtt, hátha találnak valami érdemlegeset. Egyszerűen nem lesz hajlandó felvenni a lány élcelődését afelett , hogy ő ELVILEG meleg. Még , hogy a női nem érzékeny! Majdnem elröhögte magát ezen a badarságon!  

Nyilván láthatta mennyire felzaklatja őt a téma. Nem értette,  hogy miért lesz vicc tárgya legnagyobb félelme ami éppen beigazolódni látszik.  Amíg csendben drogozott egyre oldottabb lett a hangulata és minden idegessége elpárolgott. A hasát kínzó éhsége is elült. Erről jutott eszébe, hogy meg kéne innia a nyakába akasztott port, hiszen eredetileg ezért jött ide. Miután végzett elrakta a pipát és új vámpírként lépett a mosdóba. Picit megmosta az arcát, majd miután megcsodálta hogy tökéletesen sima a bőre és szőrtelen,  belekortyolt a  folyóvízbe és utána lehúzta a kis fiola tartalmát is mellé. Minden tökéletes volt! Belé került a gyógyszer, az ópium pedig lenyugtatta.  Fekete haja olyan szépen csillogott a fényekben, hogy pár percig megigézve nézegette magát a barokk keretes tükörben.

~Annyira gyönyörű vagyok, hogy ha lehetne belőlem egy nőt is csinálni egész biztosan lefeküdnék magammal...~

Szinte új emberként vitorlázott vissza Emmelinehez. A lány döbbenten figyelte őt, valószínűleg csodálatos szépsége vakítja így el most is. Nem volt rest visszanézni, csak hogy ne gondolják puhapöcsűnek. Még koránt sem volt biztos abban,  hogy meleg. Sőt el is kezdte bizonyítani az igazát, hiszen ő hitt abban amiket tapasztalt és amit mondott!

- Nos édesanyám haláláról nem kívánok beszélni, remélem ezt megérti kedvesem!- Kötötte ki nyugodt és barátságos hangon Cain.  Érzelmektől mentes arccal nézett a lányra. Nagyon kényes téma volt számára minden anyjával kapcsolatos dolog.

- Mivel most már teljesen nyílt kártyákkal játszunk akkor elmondom mi a helyzet, miért gondolom azt , hogy ez egy átok! Mivel érettebbnek néz ki a koránál, gondolom nem akad fent a szexualitásom teljes feltárásának hallatán, igaz? Na szóval… Egész életemben csakis nőkkel létesítettem szexuális kapcsolatot. Ha az utcára megyek, akkor a nőket szoktam csodálni és velük szoktam flörtölni is. Eddig számtalan escort szolgáltatásban is részesültem és minden éjszaka sikeresen zárult!- Itt elfelejtette közölni, hogy behatolás nem történt és a lányokat megette , de ez csak részletkérdés volt.

- Ha megismertem hölgyeket és az illatuk, külsejük kellően megragadó volt, férfihoz méltó gondolatokat és érzéseket ébresztettek bennem. - Felidézte az úri szabóságban tett látogatását, mikor is Balmoral kisasszonynak segített a ruhaválasztásban. Úgy kellett magát visszafognia, hogy ne tépkedje le róla a textilt és egye meg az öltözőben . Valamiért elsiklott a tény felett, hogy eddig az összes élményét vagy gyilkolás, vagy zabaroham zárta. De ő eddig csak ezt tapasztalta, hát hogyan lehetne fogalma arról, hogy mi normális és mi nem? Neki ez volt a normális. Úgy vélte, hogy a szexuális izgalma és az éhsége együtt jár és ha nők irányában történik akkor ő a nőket szereti! Hát ez teljesen logikus! Azt viszont nem mondta el , hogy sosem tudott még egy normális aktust sem átélni. A végére vagy bevadult vagy magától szólt , hogy legyen ennyi  mára a dolog, mert nem volt kedve gyilkolni éppen.

 - Amit eddig a témában olvastam az azt írta, hogy aki meleg az nem képes az ellenkező nemmel kapcsolatot folytatni. Én képes vagyok és ez mind máig így van! –Majd végre rátért a lényegre, miután úgy érezte eleget bizonyított.

- Mondjuk azt, hogy rossz társaságba keveredtem. Egy olyan nővel ismerkedtem meg aki képzett bájitalmester akárcsak én és rettenetesen beteges dolgai vannak. A korára való tekintettel ezt nem részletezném, de ördögi egy nőszemély és ezt én mondom! Úgy, hogy nekem is megvannak a magam dolgai. Szóval… Ennek a… vélának, van egy öccse aki szintén nála dolgozik az üzletben. A fiú kiköpött mása a testvérének csak hát… érti fiú. –Itt kicsit maga elé meredt és bevillant Dante illata és íze. Mintha picit elpirult volna. Idegesen fújtatott egyet és a hajába túrt.

- Na szóval! Mindaddig a napig amíg nem tettem be  a lábamat oda sosem gondoltam így senkire ahogyan rá. Én még sosem éreztem ilyet, ez nem normális dolog! Furcsán szorít a mellkasom és kavarog a gyomrom! Nem tudok aludni. Folyamatosan őt látom magam előtt, mint valami lidérces rémálom amit nem lehet kioltani. Se nappalom nincsen, sem pedig éjszakám! A legrosszabb, hogy ez kölcsönös! A  nővel volt egy nézeteltérésünk és a második alkalommal mikor ismételten oda kellett mennem, mert egy bizonyos összetevő amire szükségem van csak nála kapható… Akkor csinált velünk valamit! Ezt szeretném kideríteni, hogy mit. Ugyanis azóta tart ez az állapot és mindketten szenvedünk tőle. Igazán különös tünetei vannak, borzasztó! Egészen biztos vagyok benne hogy ez egy mérgezés, csak nem tudok rájönni hogyan tudja az elmémet ilyen távolságból megtörni ennyire hosszú ideig. Kérem, ne nevessen a kínomon mert rettenetes katasztrófaként élem meg az elmúlt napok eseményeit!

[- Ugyan! Én nem nevetek!]

Cain Angifilius

- Ugyan! Én nem nevetek! - emelem fel a kezem védekezőleg, de az arcomról még így is leolvasható a széles vigyor. - Azt viszont kijelenthetem, hogy maga, kedves Cain Angifilius, maga bizony tetőtől talpig szerelmes.

Nem könnyű kimondani, vigyorgás nélkül. Bár én még nem tapasztalhattam, de számos regényt olvastam, melyekben ilyen részletességgel számol be eme, egy másik ember iránti érzésről.

Gondolkozok, ahogy csak bírok, de képtelen vagyok rájönni az igazságra. Ez az egész nem illik a képbe! Hogy lehet szerelmes egy férfiba, ha egész életében nők után koslatott? Cain megköszörüli a torkát, kizökkentve engem töprengésemből, s kérdőn mered rám. Eddig észre sem vettem, hogy felálltam, s most az asztal előtt lépkedek. Ránézek a férfira, és sóhajtok egy nagyot.

- Nos úgy áll a helyzet, hogy maga vagy biszexuális, és az is volt egész életében, vagy nem mondott el nekem minden részletet. A szónoklata, miszerint nőkkel gondmentesen tudott, khm... szexuális kapcsolatot létesíteni, úgy mondottan túl buzgó volt. Mintha saját magát akarná inkább meggyőzni, nem engem. - érzem, hogy érzékeny pontra tapintottam, ugyanis Cain arca a szokásosnál is rémültebbnek látszott.

- Szóval... - folytatom mondókám, rá se hederítve - Vagy elmond minden egyes apró részletet, vagy bebizonyítja nekem, amiben kételkedek.
Ebben a pillanatban egy hosszú pillantással végigmér, majd elmosolyodik.
- Természetesen nem velem! - csattanok fel, miközben ököllel az asztalra csapok. Körülöttünk az emberek egy pillanatig felénk fordulnak, de aztán visszatérnek az olvasmányaihoz. Én, hogy lehiggadjak, leülök, s kíváncsian fürkészem a férfit, mikor kezd bele a meséibe. Mikor azonban kinyitja a száját, nekem beugrik valami, és a szavába vágok.

- Egyébként... - szólok pimasz hangon, arcomon újra fent a vigyor. - Rosszul tudja. A homoszexuálisok képesek aktust létesíteni a nőkkel, ha nagyon akarnak. - itt egy pillanatig elhallgatok, majd gonoszul megjegyzem: - Csupán nem élvezik annyira.

Emmeline Smethwyck

Muzsika

A lány ismételten jól szórakozott Cainon, de a nemest érzelmileg teljesen lekötötte az ópium. Úgy érezte eleget bizonygatta, hogy ő nem meleg. Aztán jött a fekete leves. Szerelmes. Először csak magában ízlelgette a szót, nem tudott rá hirtelen semmit sem kinyögni. Majd számba vette a tüneteket amiket tapasztalt és kifakadt.

- Figyeljen! Én egészen biztos vagyok benne, hogy ez egy kórság vagy valamilyen bájital mellékhatása! A szerelem az csak egy érzés, de nekem mindenféle szívritmus és gyomortáji panaszom van… Olyan panasz, ami eddig nem volt! - Ezt azért toldotta hozzá, mert a lány bár nem tudhatta, hogy egész életében kínzó gyomorgörcsökkel kell szembenéznie most valami új is társult mellé. Most számára ismeretlen fizikai tünetekkel kellett élnie, melyek minden éjszaka úgy gyötörték, hogy aludni sem bírt.

-A szívverésem, a torkom a gyomrom… és eddig sosem tapasztaltam hasonlót senki iránt! Ha tényleg biszexuális lennék, ahogy maga feltételezi … akkor valószínűleg már lett volna legalább egy olyan eset, amikor hasonlóan érzek , nem igaz? Mint ahogy minden csinos nőt megbámulok az utcán, úgy kéne minden csinos férfit is, nem? De én nem tudok rájuk úgy nézni, ahogy Dantéra! Ezért is gondolom, hogy ez nem természetes! Még egy férfit sem láttam, aki hasonló lenne hozzá… mármint nem ismertem, aki hasonló érzéseket váltana ki belőlem! Érti?

Ezt úgy kérdezte mint aki megerősítésre és támogatásra vár, szemei könyörgően nézték Emmeline arcát. A lány eközben felállt és fel-alá mászkált. A nemes tudta, hogy most alaposan megfogta ezekkel a kérdéssekkel. Nem volt könnyű téma, az biztos.

- Még szép, hogy magát akarom meggyőzni, hát órák óta azt hallgatom, hogy én így vagyok buzi és úgy vagyok meleg! Nyilvánvalóan képtelenség! Amikor megláttam a véla nőt, akkora csöcsei voltak, hogy másra nem tudtam figyelni csak a labdákra! Meleg az ilyen férfi? –Teljesen kikelt magából. Hiába volt lenyugodva, nem tudta türtőztetni az afelett érzett indulatait, hogy férfiasságán ennyi csorba esett. Ő egy nemes, egy gyönyörű  aranyvérű nemes és egészen biztosan nem meleg! Elege volt! Aztán a lány meglepő ajánlatot tett. Valószínűleg ezt maga sem gondolta át, mielőtt kimondta.

- Szóval...  Vagy elmond minden egyes apró részletet, vagy bebizonyítja nekem, amiben kételkedek.

Cain szemében azonnal perverz fény csillant. Nem hitt a fülének. Kíváncsi minden egyes apró részletre? Most mesélje el, hogy lement egy bdsm pincébe ahol véresre verette magát miközben egy ostor nyomán többszöri orgazmusa volt? Milyen dolog ez? Hány éves a lány egyáltalán?

-Hmmm…- dorombolta, miközben tetőtől talpig végigmérte a lányt és kicsit előre hajolt. Eléggé fiatalnak tűnt, de még sosem próbálta kiskorúval. Nem is tervezte a közeljövőben, bár meg kell hagyni egészen jól nézett ki, így arra apellált hogy a későbbiekben kiveszi a részét a jóból.

- Nos kisasszony… pár év múlva szívesen bebizonyítom önnek, hogy férfi vagyok. Megadom a címemet feltétlenül, de ígérje meg hogy én leszek az első! Addig megérek mint  ajó bor, s ígérem sosem feledi az első éjszakát!  - Majd ringyósan felnevetett és kacsintott egyet. Túl magas labda volt, mesteri az elszólás! Emmeline sebtében az asztalra csapott, majd miután szabadkozott egy sort vissza ült a helyére.  Cain vészesen közel ült hozzá, s a férfi szemérmetlenül mustrálgatta. A könyvtárban tartózkodó boszorkányok és varázslók rosszallva nézték a különös és hangos párost. A nemes egy kis ideig maga elé meredt. Nem is tudta, hogy mit mondjon. Már éppen szeretett volna valami frappáns beszólást csiholni, amikor a lány újra támadásba lendült.

- Nem tudom, hogy férfival mit és hogyan élveznék drága hölgyem, mert még sosem próbáltam velük semmit sem!- Ez igaz volt. Leszámítva azt , hogy elfelejtette közölni Dante csókolása és taperolása közben átélt megannyi gyönyörét. És igen, Emmeline-nek igaza volt, sosem izgatta fel egy nő sem annyira mint Dante. Hát ez kezdett igazán szomorú történetnek tűnni. Arra gondolt, hogy ez amolyan beteges perverzió vagy tényleg egy átok! Senki másnál nem történt ilyen csak a fiúnál!

- Tehát azt mondja nem lehetséges, hogy ez bájital vagy átok lenne? – Kérdezte kissé megtörten és közben remélte, hogy léteznek ezen kívül más lehetőségek is. Nem volt hajlandó belenyugodni, hiszen eddig csak Dantéval történt ilyen. Ha az utcán körbenéz előbb veszi észre  a lányokat mint a fiúkat. Sőt kifejezetten nem tetszett neki, ha valaki túlságosan férfias. Maga is androgün szépség volt… Dante pedig. Nos ő nem is nevezhető fiúnak, maximum fiúcskának.

[- Nem, nem lehetséges.]

Cain Angifilius

- Nem, nem lehetséges. - válaszolok Cain kérdésére, aki ettől egyre letörtebb lesz. - Abban viszont biztos vagyok, hogy maga szerelmes, ha ennyit áradozik arról a másik félről.
Válaszra nyitja a száját, de én leintem.
- Kérem ne tagadja! Egyértelmű! Vagyis maga legalább biszexuális.
- Nem... az nem lehet...
Páholyból nézem ahogy leroskadva hajtja le a fejét az asztallapra. Látszik az arcán, ahogy könnyeivel küszködik. Nehogy megint elbőgje magát!

Nem tudok mit csinálni, hagyom, hogy összeszedje magát. Előveszek egy papírfecnit és egy ceruzát a táskámból, s leírom az eddigi összegzést.

- Hirtelen változás a viselkedésében
- Azt hiszi átok vagy bájital műve
- Eddig nem volt, csak nőkkel
- Szerelmes
- Kinézetre vámpírra hajaz
- A családjában nincs vámpír
- Kétségbeesetten próbálja menteni jó hírét
- Abnormálisan próbálkozik minden nőnél

Itt megállok, majd még felírok egy sort.

- Minimum biszexuális

Mikor felnézek, ő kíváncsian próbálja kivenni, mit írtam, de gyorsan összehajtom a lapot. Már épp azon vagyok, hogy lezárjam a témát, mikor hirtelen beugrik valami.

- Van egy utolsó lehetőség. Mondjon el mindent a "szerelméről". Ha azt állítja, hogy maga normális, akkor biztos vele lesz baj. Most mondom, a vélavér nem öröklődik férfi ágon. Szóval beszéljen. Mondja el, hol találkoztak, mi történt, stb. És kérem kíméljen meg a beteg részletektől, csak azt mondja, ami lényeges lehet.

Emmeline Smethwyck

Muzsika

 A lány válasza teljesen kiégette a nemest lelkileg. Honnan tudhatná ennyi idősen biztosra , hogy nincs erre valami más megoldás? Miért ilyen biztos a dolgában?  Az pedig, hogy szerelmesnek kiálltja ki még nagyobb kínokkal árasztotta el amúgy sem örömteli lelkét. Már szeretett volna visszakozni, de Emmeline egy gyors kézmozdulattal belefojtotta a szót. Azt állította, hogy ő bizonyára biszexuális. Cain teljesen megsemmisült. Megtörten rebegte az asztalra meredve, hogy ez képtelenség és nem lehet. Egyre mélyebbre zuhant az érzelmei tengerében. Szörnyen érezte magát, már az ópium sem tudta vigasztalni és nyugtatni rendesen. Kínjában, hogy elbújjon saját maga és a világ elől az asztalra hajtotta a fejét. Legszívesebben elkezdte volna belecsapkodni a kemény fába, de akkor valószínűleg kirakják. Amíg magát rágta, hirtelen meghallotta a sercegő penna hangját a papíron. Véreres, könnyes szemekkel meredt a lányra, aki valószínűleg jegyzeteket készített róla. A nemes felháborodva fújtatott.

- Maga mégis mit csinál? Azt mondta, hogy nem dolgozik egy lapnak sem! Csak nem a cikket írja meg rólam éppen? Mindezt a szemem láttára műveli?

Rettenetesen zaklatott  hangon kérdezte mindezt. Cain olyan volt, mint egy robbanni készülő vulkán. A lány érzelmektől mentesen elrakta a papírlapot és szenvtelenül újabb kérdést tett fel a látványosan szenvedő, gyönyörű szép férfinak. A nemes még mindig felpaprikázva reagált.

- Milyen utolsó lehetőség? Mire gondol? Egyébként nem a szerelmem! Kérem fejezze be, hogy ezt megdönthetetlen tényként kezeli, mert koránt sem biztos hogy az a helyzet amit mond! -Majd nagy levegőt vett és mivel úgy érezte van esélye, avagy egy lehetősége akkor így utoljára belemegy még ebbe a játékba. Már csak egy órája volt hátra, hogy hazainduljon. Addig kapható volt mindenre ami az ügy előrehaladását segíti.

- Nos... Hát… Igazság szerint nem ismerem, nem tudok róla mit mondani. A nővére véla és a fiú szinte ugyan úgy néz ki mint a testvére, egyáltalán nincsenek rajta férfias vonások. Igazából ehhez foghatót még nem nagyon láttam. A nőnek van egy üzlete Roxmortsban és az öccse is szintén ott dolgozik, amolyan kisegítő… inas… vagy nem tudom. Biztosan családi vállalkozás. –Szépen hangzik egy bdsm szex club definiálásaként, de nem időzött sokáig efelett amit hazudott, inkább tovább mesélt. Lelkiismeretesen folytatta, hátha van erre a kellemetlen ügyre valamiféle másik megoldás. Azért próbált virágnyelven fogalmazni, hogy ne tűnjön egy narkós szexőrültnek.

- Nos… mit mondhatnék még? Másodszor találkoztunk eddig életünkben. De az első alkalommal láttam rajta, hogy vonzódik hozzám. Én csak zavart éreztem, mert amikor először találkoztunk azt hittem, hogy nő… meg kell hagyni,  ezen igazán felháborodott. Aztán a második alkalommal történt egy kis baleset…- Nem kívánta részletezni, hogy elvonási tünetekkel szállították az üzletbe. Mindezt azért , hogy belőjék, nehogy meghaljon. Továbbá azt sem közölte, hogy milyen forrón csókolóztak Dantéval. A gondolatra lányos pír jelent meg az arcán. De nem volt ideje belefeledkezni nedves emlékeibe.

- Túladagoltam egy bájitalt és be kellett vinni az üzletbe , hogy beadják az ellenmérget, mert ezt a különleges összetevőt csak ott lehet kapni. Aznap este csak mi ketten voltunk a boltban és amíg haldokoltam… mert hát halál közeli állapotban voltam… akkor történt.

Itt elcsuklott a hangja. Nem akarta elmondani mi történt pontosan. Nem tudta még magának sem hangosan kimondani azt, hogy élete első szerelmes csókja Dante Skarsgarddal esett meg. Micsoda szégyen! Fejét megszégyenülten hajtotta le és hosszú fehér ujjaival eltakarta az arcát. Nem bírta idegekkel.

[- Szóval azt mondja, hogy ez az egész akkor kezdődött, amikor majdnem feldobta a pacskert?]

Cain Angifilius

Míg Cain mondandóját hallgattam, újra elővettem a papírfecnit és ráfirkantottam:
- Nőies kinézetű partner
- Megállás nélkül tagadja, hogy szerelmes

Megállok, felpillantok, s látom amint a férfi egy kissé elpirul. Még hogy nem szerelmes! Ám, mikor monológja végére ér, elképedek.
- Szóval azt mondja, hogy ez az egész akkor kezdődött, amikor majdnem feldobta a pacskert? - kérdezem tágra nyílt szemekkel, s mohón leírom:
- Halálközeli élmény hatására változott meg

Így már kezd világosodni a dolog! Miért nem ezzel kezdte? Így hamarabb rájöhettem volna!
- Két lehetőséget látok. - szólok, miközben felállok s hátranézek az egyik könyvespolc irányába. - Az egyik, hogy maga azért szeretett bele, jó, nem szerelmes, ne nézzen így rám! Szóval azért kezdett el vonzódni hozzá, mert megmentette, s nem volt magánál, amikor megtörtént, és ezért öntudatlanul is beleszeretett. Erre persze az is rájátszott, hogy az illető, mint mondta, felettébb nőies kinézetű, s talán ez rávezette, hogy biszexuális lett. Erre nagyon kicsi az esély, de talán lehetséges.

Cain arca mintha felderülne egy pillanatra, de azonnal el is múlik, én pedig folytatom.
- A második lehetőség pedig... - itt megakadok, s ránézek. Ha azt mondanám neki, hogy hibrid, azt nem hinné el, hisz meg van győződve felmenői tisztaságáról. Holott ez reálisabb is, mint az első lehetőség. Végül csak némán legyintek.
- Nem érdekes... nem hiszem, hogy számítana... - zavaromban másfelé próbálom terelni a témát. - Azt mondta, hogy Roxmortsban laknak ugye? Vagyis maga is jár oda, igaz? Elmondom mi lesz. Ha akarja, levélben tarthatjuk a kapcsolatot, s én, amennyire időm engedi, megpróbálom kideríteni mi van magával. Aztán, egy Roxmortsi hétvégén, megbeszélhetünk egy találkozót, s elhozhatja a barátját is. A nevemet tudja, címezze a leveleket a Roxfort nagytermébe.

A férfi kissé bizalmatlanul néz rám és a kezemben tartott jegyzetre. Én válaszul meglóbálom.
- Biztosíthatom, hogy nem dolgozom semmilyen lapnak, nem fogom kiadni a sztoriját. Ez csupán egy kis emlékeztető számomra, hogy hogyan áll a helyzet. Gondolom megérti az előbb említettek alapján.

Cain némán bólint, s ő is feláll, jelezve, hogy távozni kíván.
- Még lenne valami. - jegyzem meg óvatosan, mikor felém fordul. - Kérnék egy szívességet, ami szerintem nem okoz magának problémát, de nekem létfontosságú a kutatásomhoz.
A férfi összefonja karjait, s biccent, hogy hallgat. Én veszek egy nagy levegőt, és kimondom:
- Szükségem van egy hajtincsére, egy jó hosszúra.

Emmeline Smethwyck

A lány továbbra is csak jegyzetelt. Cain idegesen figyelte amit csinál, mert nem kapott választ arra , hogy miért irkál olyan nagy svunggal.  Ám éppen szűziesen pironkodó állapotában egy újabb kérdést szegeztek neki. Látszódott, hogy ez a különös részlet igazán felkeltette Emmeline érdeklődését, Cainban fellobbant a remény szikrája.

- Igen! Aznap éjjel nagyon kevés kellett, hogy meghaljak és ő végig mellettem állt! Furcsa hallucinációim is voltak közben. Úgy gondolom, hogy a haldoklás folyamán sikerült valami olyat… észlelnem amit lehet, soha többé nem látok meg az életben... Kérem ne nevessen ki, de mintha bele láttam volna a lelkébe. Tudok róla dolgokat, amiket sosem mesélt. Múltbéli eseményekre gondolok ezalatt és arra, hogy miket érzett közben. Mintha a fejében jártam volna, érti?  Ezen még én sem gondolkodtam eddig, hogy talán emiatt történhetett ez a „ baleset”. De még sosem olvastam hasonló esetről. Fényről az alagút végén és emberek szemei előtt lepergő múltbéli dolgokról inkább, de nem egy idegen ember emlékeiről. Ön szerint ez mi lehet?

A lány nem mondott hülyeséget, amikor azt az igazán logikus pszichológiai folyamatot ecsetelte neki, hogy a halálközeli élmény hogyan kovácsolt közéjük ilyen beteges érzelmi köteléket. Ez a  lehetőség nagyon szimpatikus volt számára, így le is csapott rá aktuális megoldásként.

- Ha így van ahogy mondja, akkor ez egy pszichózis , ami kezelhető! Igaz? Mert ez valójában csak egy halál közeli élmény által létrejött délibáb! Ő pedig lehetséges, hogy mindig is meleg volt. Igazából nem is érdekel, hogy vele mi van! Az a lényeg, hogy én legyek rendben!

Caint kirázta a hideg. Szörnyű volt ilyen dolgokról nyíltan beszélnie, de nem volt más választása. A lány szeretett volna még mondani valamit, de aztán valamiért inkább hagyta. Cain annyira bele volt merülve abba amit Emmeline felvázolt neki, hogy nem tűnt fel. Magában elemezgette a dolgokat és végre úgy érezte , hogy rámosolygott a szerencse! Hiszen ez a magyarázat mindent megold!

- Rendben van, szeretném én is megtartani ismeretségünket, hiszen ön igazán jól tájékozott és most már a magánéletemet is ismeri. Továbbá , ha bármilyen ötlete támad az állapotom kapcsán írjon azon nyomban! Minél fontosabb , hogy kikezeljem magamat. Amilyen hamar csak lehet! Nos… nem tudom, hogy szeretnék-e Dantéval találkozni valaha is az életben… és kérem, ne nevezze a barátomnak! Semmi ilyenről nincs szó! De önnel szívesen találkoznék! Majd időben értesítsen amint tudja , hogy mikor ér rá!

A lány még mindig jegyzetelt és mivel nem adott magyarázatot arra mit csinál, a férfi hideg kék tekintettel méregette a papírt. Nem akart tovább feszülni rajta , de azért mégsem töltötte el jó érzésekkel. Emmeline észrevette, hogy még mindig azon pörög miért ír jegyzeteket róla, így megnyugtatta a hisztérikus vámpírt, hogy nincs mitől tartania.
 
- Értem már! Rendben van , elnézést a hangnemem miatt. Tudja mostanában igazán rám jár a rúd…- Hahaha! Hát igen a jövőre nézve új értelmet nyer majd Cain mondata. De viccet félretéve folytatom is a történetünket. Szóval Cain gyomra kicsit összeszorult az idegtől, hogy mégis még mit szeretne tőle a lány azok után amin végigmentek. Miután elmondta neki, hogy egy tincs hajat, a férfi majdnem elájult a döbbenettől. Nem szeretett volna egy darabot sem kivágni csodálatosan szép sörényéből. A lány esetleg titkon szerelmes lett belé és trófeát szeretne?  Mégis mire kelhet még neki a haja? Hogy jut ilyen az eszébe ilyet kérni?

- Hát… Mégis… miért szeretné? Tudja, nem szívesen csonkítanám meg a frizurámat…

Bukott ki belőle a kérdés, szürke textilekbe bújtatott térdét idegesen kezdte rázni, hogy leadja a felgyülemlett feszültséget. A gatyáján lógó láncok hangosan csörögtek lába ütemére.

[- Mint már említettem...]

Cain Angifilius

Gondolhattam volna, hogy ellenkezni fog. Hisz egy kényes ficsúr! Azt hittem, hogy van annyi esze, hogy gyanakodjon, de nem! Ő a frizuráját félti!
Nagy sóhajtás és szemforgatás közepette válaszolok a kérdésre, s próbálom minél jobban leplezni felháborodásom.

- Mint már említettem... - szólok tagoltan, mintha egy óvodásnak próbálnám elmagyarázni az osztást. - a kutatáshoz létszükséges lenne. Megnézem hogyan reagál a különböző kísérletekre, s talán ezek az eredmények elárulnák a választ.

Látom a szemében, hogy meggyőztem, de hogy biztosra menjek látványosan unott képet vágok és elkezdem nézegetni a körmeimet.

- Persze, ha maga nem akar biztosra menni, s többre tartja a frizuráját az ügynél, - rábökök a fejére - akkor természetesen nem kell, de én sem fogok szakszerűen eljárni a továbbiakban.

Ránézek, közben előhúzok a táskámból egy ollót, s felé csúsztatom az asztalon. Közel hajolok, s suttogva hozzáteszem:
- Maga dönt.

Emmeline Smethwyck

- Kérem mondja meg nekem, milyen kutatásához szükséges a hajam egy darabja. Különben nem tudom önnek oda adni logikus indok hiányában. – Cain lehet butának nézett ki, de nem volt az. Nem szerette volna, hogy esetleges tincse egy százfűlé főzetben landoljon. Mivel a fondorlatos Tethys már elég sok kényelmetlenséget okozott neki (és még nem is sejthette mik fognak rá várni) , nem kívánta tovább bővíteni a „zavaró tényezők” top listáját. Tethys óta bármit képes volt kinézni a nőkből.

- Bájitalmesterként tisztában vagyok azzal, mennyi mindent lehet művelni egy szép kövér tincsnyi hajjal. Én hiszek önnek, hogy valamiért segíteni szeretne nekem és ezt köszönöm , becsülöm! De ilyen személyes ereklyét odaadni, mint a hajam egy darabja… a gondolat igazán kellemetlen érzésekkel tölt el. Ha megtudja pontosan mondani mire használja fel , vagy hogyan tudja ebből kibogarászni azt, hogy mi a helyzet velem, akkor meggondolom! Ha hazamentem hideg fejjel átgondolom, hogy képes vagyok e arra, hogy… vágjak belőle. - Majd itt a lányról megfeledkezve kezébe vette a haja végét és atyai tekintettel vizsgálgatta az egyenes, törésmentes, ébenfekete szálakat. Mialatt éppen a saját tökéletességében fürdőzött hirtelen egy olló csusszant elé az asztalon, éles zaj kíséretében. A puszta látványtól is leverte a víz, ijedtében meg is ugrott picit.

- Ha eltudja mondani milyen folyamatoknak szeretné kitenni a levágott tincset, akkor belemegyek a kísérletbe!  Viszont a rangomra és nevemre való tekintettel szeretném önnel megkötni a megszeghetetlen esküt. Ugyanis sosem tudhatom, hogy milyen ármánykodás folyik éppen ellenem. Erre azóta jöttem rám, hogy megismertem azt a… boszorkányt!- Célzott Tethysre s elszántan a lány szemeibe nézett. Ha Emmeline  segíteni akar és nincs szándékában az ő testével gyermeki csínyeket elkövetni, akkor hát legyen! De csak akkor megy bele a dologba, ha a lány megesküszik neki hogy nem veszi fel soha az alakját. Cain nagyon okosnak és fondorlatosnak érezte magát ebben a pillanatban, viszont éhezett a lelki támogatásra és minden olyan tippre ami erősíti azt a képet, hogy ő hetero. Gesztusával nem Emmelineről feltételezett rosszat, hanem pusztán csak  elővigyázatos volt.

[- Figyeljen, maga szerintem túlbecsüli a képességeimet. De ha ennyire tudni akarja, elmondom. Amit én végezni fogok, az pusztán egy kis kísérletezés, néhol mugli eszközöket alkalmazva. Értse ezt úgy, hogy megnézem, hogyan reagál különböző körülményekben, pl. extrém hő, hideg stb., és ezeket az eredményeket összevetem az én (mint normális, emberi) hajtincsem eredményeivel. Valamint rendelkezek egy könyvvel, ami pont az ilyen kísérletekhez nyújt igen egyszerű bájital recepteket. Az elmélet egyszerű, de nagyszerű. Ha elváltozik a bájital színe akkor gond van, ha nincs, akkor minden rendben. Mivel bájitaltanból nem vagyok éppen elég jó, csak ezeket a főzeteket vagyok képes elkészíteni.]

Cain Angifilius

Cain látványosan elborzadt az ollótól, ezért gyors válaszadásra köteleztem el magam, mielőtt elrohanna akár egy kisgyerek az oltás elől.
- Figyeljen, maga szerintem túlbecsüli a képességeimet. De ha ennyire tudni akarja, elmondom. Amit én végezni fogok, az pusztán egy kis kísérletezés, néhol mugli eszközöket alkalmazva. Értse ezt úgy, hogy megnézem, hogyan reagál különböző körülményekben, pl. extrém hő, hideg stb., és ezeket az eredményeket összevetem az én (mint normális, emberi) hajtincsem eredményeivel. Valamint rendelkezek egy könyvvel, ami pont az ilyen kísérletekhez nyújt igen egyszerű bájital recepteket. Az elmélet egyszerű, de nagyszerű. Ha elváltozik a bájital színe akkor gond van, ha nincs, akkor minden rendben. Mivel bájitaltanból nem vagyok éppen elég jó, csak ezeket a főzeteket vagyok képes elkészíteni.

Mikor mondókám végére érek, kifújom magam és várom a választ. Ahelyett viszont, hogy kinevetne, hogy ez az eljárás annyira egyszerű, hogy nem fog működni, olyan abszurd megjegyzést tesz, hogy eltátom a szám. Ez le akarja tetetni velem a megszeghetetlen esküt? Ilyen csip-csup ügyért? Normális ez? Mégis kinek hiszi ez magát? Ahelyett viszont, hogy elsápadnék, hisztérikus nevetésbe török ki.

- Bocsásson meg... - szólok a könnyeimet törölgetve. - De megkérdezhetném, hogy maga épelméjű-e? A megszeghetetlen esküt egy ilyen kis ügy miatt? Mint már kifejtettem, nem vagyok jó bájitaltanból. Csak nem gondolja, hogy el tudnék készíteni mondjuk egy száfűléfőzetet? Mégis hány évesnek gondol? Maga túlbecsül!

Itt újra elkezdek röhögni, s érzem, hogy a fejem már egy kissé paprikaszínben pompázik. Felnézek, látom amint a varázsló zavart képet vág.

- Na de tegyük fel... - szólok levegőért kapkodva, de nem tudok lecsillapodni. - Hihihi! Tegyük fel, hogy felveszem az alakját. Mit érek azzal? Ide oda sétálgatok s próbálok csajozni, vagy.... hihihi!.... ami még jobb... hahaha!.... pasizni?!

Miközben egyre vörösebb lesz az arcom, Cain egyre jobban elszégyenli magát. Nagy levegőt veszek, s kiadom magamból az utolsó nevetőgörcsöt. Majd lehiggadva halkan szólalok meg.

- Na de vegyük komolyan. Mint tudja, a Roxforton kívül nem varázsolhatok. Ami pedig a rangját és a nevét illeti, nos, azt próbáljuk épp megmenteni. De belegondolt már abba, hogy az a boszorkány, a rosszakarója, miért nem közölte még a lapoknak a maga kis sztoriját? Biztos tud róla, hisz az öccsével kavar, már bocsánat. Azért mert az embereket nem érdekli! Vannak fontosabb dolgok is, főleg manapság. Törődjön bele, hogy nem ismerik önt az emberek, én sem hallottam még soha a családjáról. Viszont ha megkötné velem az esküt, az azt bizonyítaná, hogy maga paranoiás. Hogy maga egy gyerektől is retteg. És szerintem, ez már érdekesebb lenne, a médiának is, és a boszorkánynak is. Érti?

Cain lehajtja a fejét, hogy mérlegelje a hallottakat. Mikor újra felém néz, én megenyhült hangon teszem hozzá:
- Higgye el. Én csak magának szeretnék segíteni. Ráadásul ingyen, olyan hatással, amit egy pszichológus nem tudna véghez vinni. Az egyetlen dolog amit adnia kell, itt és most, a hajtincse. Amivel elvégzem a szükséges vizsgálatokat. És ha jól számolom, ha mindet végigcsinálom, akkor nem is marad belőle, amit a másra felhasználhatnék.

Emmeline Smethwyck

Cain átgondolta a lány érveit és tényleg nem tűnt olyan embernek, mint aki el szeretné lopni a személyazonosságát. De még mindig élénken éltek benne azok a sérelmek amiket Tethys okozott neki. Mindenhol csak cselt sejtett, minden sarokban mumusokat látott. Úgy érezte összeesküdött ellene a világ! A lány a megszeghetetlen eskü hallatán némaságba burkolózott. A kis szünetet követően éktelen nevetésben tört ki, majdhogynem a térdét csapkodta, könnyei patakokban folytak az arcán. Cain elkerekedett szemekkel nézte a lányt, amint vicc tárgyává teszi éppen a nyilvános könyvtárban. Ma már elég megszégyenülés érte a hölgy által, de ez sok volt. Rettenetesen nagy düh futott keresztül rajta. Így nem viselkedhet vele senki! Bár az ópium visszafogta a lovait, de nem hagyhatta, hogy ilyen szégyenfolt essen a becsületén. Azért mégiscsak aranyvérű nemes és hozzá még gyönyörű is! Senki sem csúfolhatja meg, hogy meleg! Ez képtelenség, ő nem az! NEM!

- Már ne haragudjon, de ezt a hangnemet nem engedheti meg magának! Egyáltalán nem vicces, hogy ilyen helyzetbe kerültem! Higgye el jó okom van arra amiért elővigyázatos vagyok. Nem mondhatok részleteket , de az a nő olyan dolgokat tett velem amit el sem mer képzelni! Tethys azért nem beszél, mert van amivel sarokba lehet szorítani őt is. Akinek vaj van a fején nem az nem áll napra.  És ezzel le is zárnám ezt a témát . - Mérgesen meredt a lányra és nem akarta elhinni, hogy ennyire lebecsüli a családja nevét és rangját. Kicsit arrébb is húzódott tőle. Idegesen túrta át a haját, majd előre meredt miközben az asztalra könyökölt. Erélyesen dörömbölt hosszú fehér ujjaival és azon gondolkodott, hogy egyáltalán miért van még itt? Már csak fél óra lehetett hátra az indulásáig, de úgy érezte az lenne a legjobb, ha most azonnal kimegy a könyvtárból és vissza sem néz. Szégyen a futás, de hasznos!

- Képzelje nem tudom, mit tehet a Roxfort falain kívül és mit nem, ugyanis nem jártam ott sosem. –Na jó egyszer igen, állásinterjúra ment ami aztán nem sikerült neki. Ezen csak azért nem kezdett agonizálni mert éppen az idegesítette ahogyan a lány viselkedett vele. Egyáltalán nem volt paranoiás és ha Emmeline tudta volna miket művelt vele az a nő és még miket fog, akkor ő is megértené a nemes helyzetét. De ugye nem volt jós, sem tisztán látó. Emmeline biztos érezte, hogy Cain most már egyáltalán nem érzi jól magát és hamarosan indul haza, hogy elfeledje a könyvtárban történt atrocitásait. Hirtelen egy fokkal kellemesebb hangnemben kezdett hozzá beszélni. Ez egy kicsit lecsillapította a sértett férfit. Még mielőtt Cain bármibe is bele egyezett volna , feltette az utolsó kérdését ezzel a kísérlettel kapcsolatban. Sorsdöntő volt számára a válasz.

- Nem tudom. Azok után, hogy megcsúfol nyilvánosan főleg nem! Honnan jutott a birtokába annak a metódus ismeretének, mellyel tanulmányozni szeretné a hajamat? Úgy érzem ezt még fontos tudnom! Kitől származik az eljárás és mennyire biztos az eredmény? Mivel teljesen ki vagyok szolgáltatva önnek tudja jól,  hogy bele fogok menni ebbe! De a sértegetésemnek vessen véget, hiszen én tudtommal nem ártottam magának!
 
Kék szemeit dühödten fúrta a lány arcába. Nem szokott hozzá az ilyenfajta modorhoz. Általában mindenki nagy tisztelettel volt felé, hiszen rengeteg pénz birtokában állt. Hertfordshire-ben jól ismerték családját és őt is, hiába mondta a lány  azt, hogy senki sem tudja mit is jelent Angifilusnak lenni!   Száját idegesen rágcsálta belülről és remélte, hogy több gúnyolás nem fogja ma már érni. Volt neki így is elég baja!

[- A szerző nevére most hirtelen nem emlékszem. A könyv megtalálható az iskola könyvtárába, afféle kísérletezésre való tekintettel. Gondolom hallott már arról a mugli eljárásról, hogy dns vizsgálat. Ez is olyasmi. Mint már mondtam nagyon egyszerű, de eddigi ismereteim szerint 80%-ban szokott működni. A főzetek kimutatják, ha valamilyen varázslat, vagy bájital alatt áll, vagy eltér a normáltól. Olyan, mint az indikátorok a kémiában. Külön színeket ölt, ha bájital vagy átok van a dologban. Ez az eljárás emberekre van szabva, így azt is kimutatja, ha ön nem egészen ember, pl. annál a boszorkánynál is kimutatná, hogy véla. A gond csak az, hogy csak az egyszerű italokat, varázslatokat és lényeket képes felismerni, a többit nem. Így azoknál csak azt mutatja, hogy valami nincs rendben. Annál tovább kell kutatni.]

Cain Angifilius

Cain kérdése meghökkentett egy kicsit. Azt hittem egyértelmű lesz számára a kísérlet, de úgy látszik tévedtem. Beletúrtam a hajamba, s töprengve válaszoltam, mindeközben olyan tekintettel nézett rám, mint egy durcás kisgyerek.

- A szerző nevére most hirtelen nem emlékszem. A könyv megtalálható az iskola könyvtárába, afféle kísérletezésre való tekintettel. Gondolom hallott már arról a mugli eljárásról, hogy dns vizsgálat. Ez is olyasmi. Mint már mondtam nagyon egyszerű, de eddigi ismereteim szerint 80%-ban szokott működni. A főzetek kimutatják, ha valamilyen varázslat, vagy bájital alatt áll, vagy eltér a normáltól. Olyan, mint az indikátorok a kémiában. Külön színeket ölt, ha bájital vagy átok van a dologban. Ez az eljárás emberekre van szabva, így azt is kimutatja, ha ön nem egészen ember, pl. annál a boszorkánynál is kimutatná, hogy véla. A gond csak az, hogy csak az egyszerű italokat, varázslatokat és lényeket képes felismerni, a többit nem. Így azoknál csak azt mutatja, hogy valami nincs rendben. Annál tovább kell kutatni.

Úgy tűnt, hisz nekem, s egyre jobban meggyőződik róla, hogy ez működhet. Egy darabig töprengő arcot vág, majd rám néz. Én felé nyújtom az egyik kezem, a másikkal közelebb tolom hozzá az ollót.

- Akkor megegyeztünk? Elvégre ez az egész fontosabb, mint a mai napi frizurája, nem de?

Rávigyorgok, és várom a reakcióját. Ha ez nem győzi meg, akkor sehogy nem tudok rajta segíteni.

Emmeline Smethwyck

Figyelmesen hallgatta a lány magyarázatát és érveit, miszerint DNS vizsgálatot szeretne rajta végrehajtani. Cain is tudta, hogy ennél biztosabban nem lehet megállapítani, hogy  került-e mérgező anyag a szervezetébe vagy sem.  Ugyanis az emberi körmök és hajszálak szokták a méreganyagokat a legkiválóbban tárolni, ahogyan a drogokat is. Ez vámpírunk fejében fel sem merült, hogy esetleg gondokat okozhat neki a jövőben. Annyira szeretett volna gyógyírt a problémájára, hogy mindent képes volt feláldozni ennek érdekében! Minden értelmet nyert számára és kezdett megnyugodni. Mivel a hangnem és a magyarázat is megfelelő volt, lassan vizenyős szemekkel az ollóra meredt. Tudta, hogy kicsi utánajárással képes lesz kikeverni valamiféle hajnövesztő bájitalt és pár hónap múlva minden a legnagyobb rendben lesz. Látszódott szemében az elhatározottság, hogy most ha törik, ha szakad bele fog vágni a saját hajába! Mindent megtesz annak érdekében, hogy meggyógyuljon! Ha kell öncsonkításba kezd, igen! Emmeline látta a szemében, hogy itt az idő és újra közelebb tolta a rettegett eszközt.

- Istenek… nem hiszem el , hogy erre vetemedek…- Morogta maga elé, mintha Emmeline ott sem lenne . Drámaian lehunyta sűrű szempilláit, majd nyelt egyet. Több évtized kemény munkája díszelgett a fején és minden egyes szál tökéletes ápoltsággal bírt. A drága sárkányvérsampon tartotta egyben és a folyamatos egyenesre nyesés. Nagy értékkel bíró  dolog volt amit a lány szeretett volna , de Cainnak minél fontosabb volt, hogy kiderüljön hányadán is áll saját magával. Fájdalmasan lassú mozdulattal vette kezébe az ollót és kiválasztott egy tincset, ami a tarkója aljából nőtt.  Ha innen vág  akkor nem válik észrevehetővé, hogy csorba esett a gyönyörű frizuráján. Fejében hangos és síró hegedűszó csendült.

- Igen , fontos! Ennél fontosabb nincs is!

Suttogta , majd fájdalmas arccal kivágott a hajából egy darabot. Az olló éles hangon nyeste el az ébenfekete csodát, mialatt a férfi összeszorította a szemeit, olyan arccal mintha az ujjából csípne le egy szeletet.  Ezt követően Cain visszarakta az asztalra a fém eszközt és úgy nézett rá, mint egy anyagyilkosra. Nagyot sóhajtva Emmeline kinyújtott kezébe csúsztatta a selymes tincset és szuszogva a lányra nézett. A nemes érintése olyan hideg volt, mintha egy jégkockát nyomtak volna a bőréhez.

- Kérem nagyon vigyázzon rá!- Mondatai nem nyertek értelmet, hiszen egy levágott hajdarabról beszéltünk, egyáltalán nem volt logikus amit elvárt. Cain szinte apai szeretettel és fájdalommal vált meg tőle, szemeiben furcsa fény ragyogott. A kibuggyanó könnyeket maximum hosszú szempillája fogta fel. Túl sok fájdalom érte egy nap alatt! Miután idegesen a helyére izgatta haját és leült benne az érzelmi vihar, újra Emmeline felé fordult.

- Várni fogom mihamarabbi levelét Smethwyck kisasszony! Ha bármilyen fejlemény történne ne legyen rest és írjon! Ha esetleg nálam állna be változás mindenképpen értesíteni fogom! Köszönöm, hogy figyelmet szentelt a rám és azt is, hogy nem adja ki a bizalmas információit rólam!

Ezzel mélyen a lány szemébe nézett és várt pár másodpercet. Emmeline válaszát hallva bólintott és eleresztett egy félszeg mosolyt.

- Most  ha megbocsájt, nekem mennem kell. A hoppanáló szolgálat hamarosan visszaér a találkozói pontunkra. Esetleg ha bárminemű költsége merülne fel a kutatás során kérem szóljon és tehermentesítem minden kiadása alól! Ha szeretne eszközöket, könyveket írjon és a házimanóm megvásárolja őket . Én pedig még aznap feladom postán a csomagot! Mindennél fontosabb , hogy zökkenőmentesen alakuljanak a dolgaink, remélem érti! A kutatás folyamatát nem akadályoztathatja semmi, erről biztosíthatom!

Lassan eltolta maga mögött a faragott széket és felállt. Kecses mozdulatokkal simított végig szürke öltönyének ujjain, majd feszes nadrágján, így igazítva helyére a félrement textileket. A helységben olvasó emberek azonnal a mágust méregették, kinek szépsége olyan emberfeletti szinteket ütött meg, hogy pár pillanatra azt hihették nem is valóságos.

- További szép napot kívánok kisasszony!- Hajolt meg alázatosan az úrfi, majd egy szemérmetlenül csábos mosoly kíséretben megfordult, hogy a haja levegőbe csapjon.  Még háta mögé intett egyet , s kisétált az ajtón…

Vajon milyen eredményeket kap majd Cain? Vajon sikerül-e felgöngyölíteni ezt a kellemetlen ügyet? Emmeline tálal megoldást a férfi megváltozott szexuális érdeklődésére? Maradjanak a készülékeik előtt! Hamarosan kiderül!

Köszönöm szépen a segítséget Emmeline! Várom mihamarabbi levelét, mint egy pohár vizet!