Angifilus birtok

Cain Angifilius

Purrr

Dante azt hitte, rosszul hall. Még hogy picsáskodik? Mondja ő, aki egész este úgy viselkedett, mint egy duzzogó óvodás? Elképzelni sem tudta, mi járhat Cain fejében, hogy ekkora sületlenségeket beszél. De a nemes mondatai olyan mértékben felidegesítették, hogyha volna egy csepp testi ereje már rég behúzott volna neki, Még hogy a kuplerájból jött? Az egy dolog, hogy a nővére bármelyik vörös lámpás negyedben megállná a helyét, nade ő? Már a feltételezés is vérig sértette

- Már hogy az isten haragjában lennél Te áldozat Cain? Az én seggem repedt el azon az éjszakán, vagy a Tiéd? Gondolkozz már el azon, miket beszélsz! Igen, a rohadt nővérem lefejt, mint egy feszes tőgyű tehenet, de ezt leszámítva és hogy fogvatartott olyan sok szörnyűség nem ért. Ellenben utána engem úgy csereberéltetek, mintha egy lepukkant kocsi lennék, akit megörököltek, de nem kell senkinek. Belegondoltál már ebbe?
Dante még életében nem volt ennyire feltüzelve. Úgy érezte, menten széttör Cain fején valamit, s percek kérdése volt csak hogy egymásnak essenek. Cain azonban nem hagyott fel a sértegetésével, mintha nem tűnt volna fel neki, hogy Dante mentem felrobban a dühtől. Habár az egy ekkora ember esetében azért annyira nem tűnik fenyegetőnek.

- Dehogy inogtál meg Te szerencsétlen idióta! Minek neveznéd azt a fürdést, amit lerendeztünk az érkezésem napján? Hm? Hallgatlak! Erre válaszolj, ne kerülgesd a forró kását. Ha annyira nem vágynál rám, rábíztál volna a manóra, aki szakszerűen ellát és lemos, így pedig nem kellett volna az ernyedt testemet simogatnod illatos olajokkal. De nem így rémlik, ugye neked sem? És ez csak egy kiragadott példa volt, a számtalan alkalomból.
Nyilván nem tudta elkapni a tekintetét a kificcenő fehér testrészekről, azok túl kívánatosak voltak ahhoz, hogy ne bámulja őket úgy, hogy nadrágja kis híján lepattant már róla. Elég kemény helyzet volt, az egyszer biztos.

- Igen, kívánom a tested, rendben? Tessék, kimondom. IGEN! Én szeretem, ha a nagy, eres farkad a számban van.
– üvöltötte Cain arcába, aki idegesen próbálta az ajtó felé orientálni.. –IGEN! Egy állat vagyok. Most is azon jár a fejem, amikor legutóbb a tükör előtt üvöltve élveztél. A gondolattól is feláll a farkam. Ja várj… Már áll is…

Nem törődött azzal most, hogy léteznek illemszabályok. Csak azt akarta, hogy Cain kiboruljon. Azt akarta látni, hogy szenved és kiakad. Bele se gondolva a következményekbe, belenyúlt nadrágjába, ahol a korábbi dolgoktól már erősen előváladékos farka tette próbára a szövet varrását. Nem kellett sokat dolgoznia rajta, hogy elélvezzen. Már nem is tudta pontosan, hogy mikor volt orgazmusa utoljára. Nagyon szolidan csinálta, közben szóval tartotta Caint, hogy ne vegye észre, mire készül. Út közben meg is fordult és engedte a nemesnek, hogy úgy tolja az ajtó felé. Mikor már a kilincset nyomta volna le a mágus, Dante abban a pillanatban élvezett el, ekkor kirántotta a kezét nadrágjából és pofon vágta a marék spermával a megrökönyödött arcú Caint. Hogy ne tudja elrántani a másik kezével a hajába tűrt és testnedves kezével is alaposan beletúrt a hajába. Közben artikulálatlan hangon üvöltött a mágusnak.
- MOST JÓ ANGIFILIUS? ÉLVEZED MÁR?
A hirtelen mozdulat következtében Cainnak nem volt ideje felkészülni a váratlan támadásra, így mindketten elestek. A kvibli még így sem hagyta abba a hisztériát, hanem a higiéniával nem törődve a mágus köpenyébe törölte a kezét, s ezzel együtt azt a tekintélyes mennyiségű hajat is, ami az esés következtében kitépődött. Dante úgy ült Cain ölében, mint aki ma meghalni érkezett. Hangosan üvöltött, magából kikelve. Tetőzött az elmebaj…

Dante Skarsgård

Aláfestő muzsika

Nos igazán mainstream lenne azt írni, hogy szó-szót követett de valóban ez volt a helyzet. A csípős megjegyzések úgy száguldoztak a levegőben mintha egy varázspárbaj közepébe csöppentünk volna, csak itt átkok helyett szitkok csattogtak egymásnak és viharzó férfiúi érzelmek. Dante számon kérte a vámpírt, hogy vajon mégis kinek a segge repedt el, a nemes felfújta magát mint egy pulyka és szégyenében hülyeségeket kezdett ordibálni.

-A segged akarta ezt Dante! Én csak egy eszköz voltam! Igen, elragadott egy állatias ösztön a drogok végett de semmi több! Napokig voltam ilyen állapotban! Azt mered mondani, hogy nem ért szörnyűség? Ha feldobhatnám  a retves nővéredet, az aurorok tárgyalás nélkül vetnék az Azkabanba! Emberrablást követett el és főbenjáró átkokat használt, miközben mindenféle addiktív szerre szoktatott rá! Én pedig arról egyáltalán nem tehetek, hogy kényszer alatt esküt tettem, ezt tudod te is jól! Aki téged elcserélt az egyedül a nővéred volt és rám kényszerített, tehát áldozat vagyok! Nem vagy más csak... csak egy... KÉNYSZER! IGEN! – Lökött egyet a gyenge vállakon, de csak annyira picit, hogy ne boruljon fel a fiú. Még ebben a helyzetben is próbált nem túl durva lenni. Hiába csinált úgy mint aki utál s undorodik tőle, a felszín alatt igazán vad indulatok zubogtak a hetek óta kielégítetlen és teljesen meleg Cainban. Mindenesetre a vita során folyamatosan az ajtó irányába taszigálta az álnok kviblit, annak reményében, hogy végre kipaterolja onnan. A fürdős jelenet felemlegetése még nagyobb zavart okozott Cain szívében.

- Mint mondtam tetemes mennyiségű kábítószert fogyasztottam és szerintem megszántalak, majd belevesztem a tested által nyújtott textúrákba , semmi egyéb nem történt! Ilyen volt, van és lesz a történelem során, hogy normális értékrendű emberek meginognak különböző kábítószerek hatására! Fogadd el végre, hogy köztünk semmi sem lehet! Húzzál végre kifelé Skarsgard amíg szépen mondom! – De a fiú egyre mérgesebben üvöltözött olyan zavarba ejtő dolgokat, hogy a nemes arca nyomban lángba borult. Már rendesen megszokta a szervezete addigra az ópiumot így nem igazán került erotikus hangulatba tőle, igazából konstans nyugodtságot érzett de ez kezdett felbomlani, továbbá már maga sem tudta mióta nem jutott normálisan emberi vérhez... Bár ez nem volt nála tudatos, de egyre csak Dante haragtól dagadó ereit nézte untalan. Viszont az obszcén megjegyzésekre még inkább felpaprikázódott.

- Na idefigyelj te istenek verése! Soha többé ne merj még csak rám sem nézni! Ez szexuális zaklatás! A  farkamról pedig álmodni se merjél, ne vedd a szádra a farkamat és  a szádban sem lesz többet! Ez biztos! Takarodjál kifelé a beteges dolgaiddal egyetemben és kerülj el egy életre! Még ilyet nem láttam, hát nem sül le  a képedről a bőr? Egy nemes nem beszélhet így egy másik aranyvérű társaságában! Meg akárkinek a társaságában! Legszívesebben eladnálak egy kupiba, ha nem döglenék bele az átkozott nővérednek tett ígéretem megszegésébe! Igen, oda való vagy! Mehetnél prostinak felőlem, sőt lehet még meg is élnék belőled!

A következő válasz szintén kellemesen kellemetlen emlékeket idézett fel a férfiban akinek ugyanúgy leperegtek a tükör előtt látott képek a lelki szemei előtt, s miközben  a fiút sodorta kifelé gyorsan összekötötte a köntöst , hogy leplezze az altáján kezdődő indulatainak jeleit. Fogcsikorgatva tologatta kifelé a bőrnadrágban és lezser ingben parádézó fiút, aki hisztérikus állapotba került ismételten, saját magához illő módon. Viszont az ajtónál hirtelen szembe fordult a férfival... és olyan dolog történt amire Angifilus úrfi egyáltalán nem számított. Dante szó szerint ráverte a farkát a küszöbnél . Nem tudott a mágus időben reagálni mert annyira letaglózta a látvány ,hogy minden reakcióideje a felére csökkent, így a marék sperma csodálatosan zavartalanul csapódott az arcának Dante tenyerével együtt. Sajnálatára fel sem tudott ocsúdni a döbbenettől vegyes undorából, mert amaz két kézzel a csudás hajkoronájába markolt, abba kenve a maradék trutyit. Cain ösztönösen hátrálni próbált de egyensúlyát vesztve a belé kapaszkodó fiúval a hátára esett, így rántva magával a hisztérikát. Pár percig csak előre meredve feküdt a földön, azt sem érezte, hogy kitépték egy nagyobb tincs haját, ez alatt Dante ráült mintha éppen csak szerelmes diskurzust szeretnének folytatni a hálóban mint a tinik. Az arcát elkezdte húzni a kvibli ragacsos és csomós spermája, ebből legalább tudta, hogy régóta gyűjti a patront az állagából ítélve. Mérgesen húzta össze a szemöldökét és hirtelen lendülettel felült.

-MOST VOLT ELÉG!- Ordította a fiú arcától pár milliméterre, majd erélyesen hátralökte őt. A  koponyája csak azért nem csapódott a padlónak, mert Cain lábai megtartották a testét, de ez a biztonság nem tartott sokáig, ugyanis a megszégyenített nemes szótlanul és fújtatva Dante szőke loboncába markolt és a tarkójánál  tartva irányította a fejét kénye-kedve szerint. A fiú kénytelen volt követni a mozdulatot ugyanis erős fóbiája volt mindentől ami tincseinek kitépésével kapcsolatosak, így addig rángatta a félvámpír , amíg a fiú az ölébe nem került hassal, kb olyan pózban mint amikor a rossz gyerekeket készülnek elpicsázni. A jelenet komikusan csendes szuszogással és birkózással telt, de a végeredmény volt a lényeg.

- Te vagy életem legnagyobb csalódása, azt hittem értelmes ember vagy Skarsgard de úgy látom neked más eszközök kellenek ahhoz, hogy a tudatodra lehessen juttatni dolgokat, igaz? Megszoktad a nővéred mellett, hogy kemény bánásmód és emberhez nem méltó körülmények dukálnak ,ezért nem tudsz magadon uralkodni , ugye? Pedig én mindent megtettem annak érdekében, hogy otthon érezd magadat, ezt te is tudod! - Hörögte Cain a fiú fülétől két centire, majd miután végzett a bevezetéssel vészjóslóan a nadrágjának derekáért nyúlt, hogy még egy kicsit jobban pózba tudja helyezni a kvibli fenekét. Mivel annak pedig nem volt ideje visszagombolni a nadrágot, így a nemes egy rántással fel is fedte  a hófehér seggét ami nem sokáig marad ebben a márványos állapotban. Gyönyörű emlékek törtek Cain tudatába a csodálatos segg láttán,  de uralkodott magán és inkább meglendítette a jobb kezét. Olyan erővel vágott rá a fiúra, hogy még a házimanó is összerezzent, pedig egy emelettel lejjebb tartózkodott a konyhában. Látszódott, hogy Dante megfeszül a kíntól és próbál nem adni ki semmiféle hangot, de némi szaggatott lélegzet hagyta el a torkát,  az ütés nyomában azonnal egy vörös tenyérnyomat kezdett felhurkásodni a hibátlan bőrön.

- Nem bírsz magaddal amíg nem kapod meg a számodra legmegfelelőbb bánásmódot igaz Dante? Erre ment ki a játék? Annyira fel akartál hergelni, hogy megbüntesselek? Hogy lehetsz ekkora perverz?- Kérdezte Cain immár némi kedélyes megvetéssel a hangjában, de megint akkorát sózott a fiú seggére, hogy az végre felvisított. Halk hüppögést kezdett hallani a félvámpír, de rá sem rántott, várt egy kicsit. Ezalatt a vörös folt bordóba váltott, félő volt ha még egyszer ráüt valószínűleg bevérzik. Cain erősen tartotta a haját a másik kezével, de most felhúzta Dante fejét, hogy kicsit lehajolva az arcába nézhessen. A fiú sírt és a taknya és nyála is egybefolyt.  Rettenetesen szép és ronda is volt egyszerre. Kérdezhetnénk, hogy ugyan egy bájitalmesternek mitől lehet ennyire erős a tenyere hiszen nem sűrűn fog ásót , nos ezt annak köszönhette hogy félig vámpír volt és ha eléggé ideges lett rövid időre erősebbé tudott válni. De mivel igazán ki voltak fogyva  a vértartalékai és diétás életet élt ezért nem kellett sok, hogy újfent egy átlagember erőnlétével rendelkezzen,  sőt a kimerültségtől még az alá is esett olykor. De most még nem ez volt a helyzet, vészesen közel volt Dante arcához és úgymond nyakához, újra érezte , hogy mennyire hiányzik neki a fiú vére. Ösztönösen megnyalta a száját a gondolatra is, hogy Dante vénájába mélyeszti a fogát, a nadrágjában valami igazán csak megugrott, talán a kvibli is érzékelte a földrengés méretű erekciót.

- Azt mondod  szereted a nagy eres farkamat a szádban Dante, igaz? –Suttogta vészjóslóan a vámpír a fiúnak némi slejmmel a torkán, s szabad kezének ujjaival végigsimította a kvibli vörös és nedves ajkait. Cain igazán begerjedt, nehéz megmondani mitől, de nem igazán zavartatta magát miközben kikérte a fiú véleményét.

- Na akkor mutasd meg az ujjaimon mit csinálnál vele! Azt mondtad imádod nem? Akkor mutassad te szutyok, hogy mit tudsz!

De ideje sem maradt  szegény kicsi Danténak reagálni , mert a mérgesebbik fele már beletömte két ujját a szájába és nem törődve  a  sérüléseivel ujjazni kezdte azt vehemens lendületességgel. A kvibli úgy vergődött az ölében mint aki menten elhányja magát, de Cain még mélyebbre nyomta az ujjait s amint a fiú ki akarta magából préselni őket lejjebb nyomta azokat.  Minden egyes nyelés, öklendezés zene volt a férfi füleinek, úgy érzete hogy most bosszút áll azért amit vele művelt a kolonc. Miután már kocsonyás nyál képződött az ujjain kirántotta a fiú szájából, így Dante hörögve és káromkodva levegőhöz juthatott, Cain minden megjegyzést eleresztett a füle mellett és csak az elégtételre gondolt. 

- Nos, szerintem neked előjáték sem kell... aki ennyire elferdült, hogy rám veri a küszöbön az állandó készenlétben van. Lemerem fogadni, hogy folyamatosan  a seggeddel játszol kötögetés helyett a szobádban,  így nem lesz probléma ha mondjuk teszem azt élből két ujjal hatolok beléd, jól sejtem? – Vezette elő Cain a nem túl jól hangzó terveit, avagy Dante seggének nem jó , ami később jó lesz... nehéz elmagyarázni mindezt! Mindenesetre a bosszús és hideg hangulat hirtelen furcsa szado-mazo játékba kezdett átcsapni. Valószínűleg , ha egy normális lelkületű férfit pofán vernek spermás kézzel,  nem az az általános reakció , hogy bosszúból elkezd a másikkal pettingelni, de kár ezen gondolkodni mert nem voltak komplettek még együtt sem. Eközben még mindig erősen szorította a fiú haját a tarkójánál, de nyálas ujjait végighúzta a segge mentén.

- Látom alsónadrágot is elfelejtettél húzni Skardgard, neked tényleg csak folyamatosan a baszáson jár az eszed ... –Lehelte selymes hangon Cain, miközben lassan a lényegre tért... vagyis próbált volna, de az események még meglepőbb fordulatokat vettek! 

Cain Angifilius

Purrr

Dante megpróbálta minden erejét összeszedni, de ez még így is nagyjából egy 10 éves kislány hevességével vetekedett. Így nem kellett sokat várni arra, hogy Cain kezébe kerüljön a gyeplő, esetünkben a fiatalember haja. Abban a másodpercben, hogy Cain ujjai erősebben kezdték el húzni a szőkeség tincseit azonnal átcsapott az agresszív modora egyfajta levegőért kapkodó vergődésbe. A fejében benne volt a gondolat, hogy bármi áron kiszabaduljon, de a korábban átélt traumái nem engedték ezt neki. Miközben félig engedett Cain ráncigálásának, tiltakozásul azért hangosan fújtatott, hogy dühéről biztosítsa a félvámpírt. Nem festet túl rózsásan a helyzete, mivel Cain egy mozdulattal lehúzta róla a nadrágot. Egy pillanatig megrökönyödve várta a folytatást, s lelki szemei előtt már látta lejátszódni, ahogy Cain is letolja a nadrágját, az ujjára köp, kitágítja őt és elkezdődik az erőszak násza. Újfent. Nem mondhatni, hogy túlzottan megkönnyebbült, de enyhébb dolgot kapott a segge partjára, mint amire számított. Ám ez sem volt épp a legkellemesebb dolog. A hófehér, pihepuha bőr úgy ugrott össze és öltött skarlát színt Cain hosszú ujjai nyomán, mintha ostor csapta volna meg. Belül egyszerre üvöltött a kéjtől, hogy Cain valamely testrésze hozzáér és a roppant fájdalomtól is, hogy teljes erőből seggen csapták.
Már már épp válaszolt volna Cain kérdésére, hogy valóban voltak hasonló szándékai. Egy jó kis erőszak szex nem állt volna távol a mostani hangulatától, de nem gondolta volna, hogy megfordulnak a szerepek az apró kis csínye miatta.  Habár így sincs túl nagy gond, felkészült erre az eshetőségre is. Nem tudott azonban válaszolni, mert Cain újabb embertelen csapása belé fojtotta a szót. Ezúttal már nem tudta magában tartani fájdalmát és keserves zokogásban tört ki, s mivel Cain még mindig a hajánál fogva irányította, halk sikolyokat is hallatott. Fejében újra és újra átélte a korábban az anyja által elkövetett kínzásokat, de erővel megpróbált a jelenben maradni. Nem éppen így tervezte ezt a helyzetet, amikor mérgesen feltépte az ajtót nem sokkal korábban. Sok végkimenetel megfordult a fejében, de a mostani nem szerepelt közöttük, azonban szerencséjére minden nehéz helyzetre fel volt készülve, Elszántságát fémjelezve hozott egy kis segítséget, ha esetleg elhatalmasodna Cainon a féktelen vadállat. Már csak a nadrágja zsebéhez kell majd valahogy férkőznie. Nem volt egyszerű, különösen, hogy a nemes éppenséggel pár centire bámult az arcába. Érezte, ahogy a mágus testének feszülő ölében életre kel egy éhes fenevad. Mivel rejtélyes kapocs volt kettejük között, Dante is azonnal még jobban elkezdett vágyódni a mágusra. Mintha fejben elrebegett imái meghallgatásra találtak volna, hamarosan Cain csapásoktól felforrósodott ujjai végigszaladnak kipirult ajkain, s Dante fülének kedves kéréseket tettek fel, habár ő ezeket sértően, vagy legalábbis nem kedvesen tervezte feltenni. A szőke ifjú fejében mégis olyan hatást váltottak ki, mint egy kisebb hidrogénbomba. Imádta, ha a mágus puha, ápolt ujjai a szájában tobzódnak. Még ha ezt soha nem vallotta volna be, talán még önmagának sem. Cain nem volt egy cseppet sem kíméletes, Dante mégis fújtatott a kéjtől. Habár kívülről ez nem tűnt teljesen úgy, hogy a fiú élvezi ezt. Inkább, mint aki fuldoklik, de belül, az igazán perverz éne most sikoltozott a gyönyörtől. Érezte, ahogy a kerekre manikűrözött körmök azért bele-bele kapnak a nyelőcsövébe és apró sebeket ejtenek a puha bőrén, s lassan hányásig ingerlik nyelési reflexét. Miután Cain elégnek érezte a fejében büntetésnek kiszabott aktust, Dante még rá is játszott, amikor hangosan szitkozódott. Fejben már aljas tervét szövögette tovább, s nem erőltette meg magát, amikor a mágusnak válaszolt epés megjegyzésére.

- Tudod Te azt nagyon jól, hogy mivel töltöm az időmet Angifilius
– mondta kéjes vigyorral az arcán Dante, ami feleannyira sem hangzott jól így, hogy Cain még mindig a kezében tartotta a haját. Inkább volt olyan hangja, mint amikor  a neveletlen kiskutyákat a grabancuknál fogva felemelik és ilyenkor kicsit nyüszítő hangot adnak ki. Hát Dante hangja is hasonló volt, de belevegyült a lelkében dúló agresszió, s a páni félelem, hogy megint a seggével fog a mágus operálni. Hát ilyen a világon nincs…

- Nem, nem húztam alsóneműt, Te istenek átka. Nem fordult meg a fejemben, hogy megint a pompás farom lesz terítéken ma…

Végtelenül fel volt háborodva és legszívesebben arcul ütötte volna Caint. érezte a szoros ujjakat a haján, s a legkevésbé sem szerette volna megtenni, amire az elkövetkező percekben elszánta magát, de nem volt más választása. Nem tudott igazán olyan hangon megszólalni, hogy megnyerő legyen, de a helyzetét tekintve talán ennyi elegendő volt. Miközben beszélt, óvatlanul megpróbálta a nadrágját lábával közelebb húzni magához.

- Nem értem mivel próbálkozol Angifilius, tudod jól, hogy a pici lyukam nem a Te méreteidre van kitalálva. Nem egyszer tapasztaltad is már ezt… Mondanom sem kell, hogy ezúttal sincs ez másként. Mindig kell neki egy kis előjáték és a szájon ujjazásomat a legkevésbé sem tudnám annak tekinteni., Ha számításban vesszük azt, hogy még mindig mennyire fel vagyok paprikázva, el tudod képzelni, hogy a gombostűfejnyi nagyság nagyjából megközelíti a behatolás helytét. Ezért szeretném, ha egy időre felhagynál ezzel a remek próbálkozással. Én mondjuk ennek sem lennék ellenére, de azzal a hevességgel, ahogyan most viselkedsz a legkevésbé sem tudom elképzelni, hogy jó lenne, vagy legalábbis, hogy be tudnád tenni az ujjaid…Gondoltam szólok…

Miközben szőtte szurkálódó mondandóját nadrágja olyan távolságba került, hogy könnyedén elérte már. Elég átlátszó módon, de köhögött egy hangosat és mit sem törődve a mágus reakciójával előrehajolva köpött egyet, s mikor visszatért normális helyzetébe, már a kezében volt az elkövetés eszköze. Nem is habozott sokáig, egy hangos sóhaj kíséretében kifújta a levegőt, ami pontosan annyira volt elegendő, hogy elnyomja a kezében elroppanó nagyjából egy decis üvegcse hangját, amit teketóriázás nélkül egy kis anyagdarabhoz szorított, s azon nyomban Cain arcára nyomta. Ezt az üvegcsét még évekkel korábban zsákmányolta Tethys-től (kitől mástól) , aki vészhelyzetek esetére kéznél tartotta a Kazuár pincéjében. Különleges kialakítása révén elegendő volt egy apró roppantás és a benne található kloroform kiömlött az azt bebugyoláló anyagra. Egy ekkora mennyiség éppen elegendő volt a seggrepacsitól kimerült Cain számára, hogy kiüsse. A világ legaljasabb módszerét választotta Dante, hogy elégtételt vegyen. Elkábította Caint. Ennél talán nincs lejjebb. Hogy fog megbocsátani neki? Nos, ebben a pillanatban nem ez járt a fejében.  Csak a bosszú. Az édes erőszak…

Dante Skarsgård

Caint elsősorban a megalázottság és a harag vezérelte tetteiben, de jól láthatóan átcsaptak az indulatai egy forró, perverz hullámba. Tudta jól a szíve mélyén, hogy Danténak ez tetszik és neki is tetszett és érezte, hogy hamarosan ismételten azt fogják csinálni amire a legkevésbé sem lesz büszke... de mégis hány hete nem szóltak vagy értek egymáshoz? Megvan az legalább három! Pontosan ennyi ideje nem ért magához Cain sem,  hogy még véletlenül se gondoljon úgy a fiúra, természetesen ez nem segített neki,  mert a kielégületlensége végett másra nem tudott gondolni csak a fürdőzésre és azt azt követő forró szexre. Most pedig ismételten Dante fehér seggét markolászta, mintha ez lenne a végzete. Nem volt titok , hogy Danténak igazán ínyére vannak a  dolgok hiszen a szájának ujjazása közbe jól érezhetően erekciója lett, a nemes ezt szó nélkül hagyta hiszen neki is az volt. Mind ezalatt Dante megerősítette a feltételezését miszerint mást sem csinál csak magát ujjazza a szabadidejében. Cain a válasz hallatán megmarkolta a fiú seggét, mert nem tudta leplezni az indulatait  a hallottak után . Lelki szemei előtt már látta is amint Dante kéjesen nyög az ágya tetején, a félvámpír agyában ez kisebb fekete lyukat képzett így nem vette észre jelét , hogy Dante bármire is készülne. Igazán könnyű dolga volt a mágussal aki felajzottságban érthetően teljesen figyelmetlenné és védtelenné vált, úgymond megvakult. Miután Cainnal közölte, hogy nem húzott alsóneműt az  nem bírt tovább magával.

- Hogy is gondolhattad, hogy ha bevitorlázol ide mutogatni magad,  akkor érintetlen marad a segged ? Egyébként is mi másért jöttél be ide, minthogy engem hergelj? Alsónemű nélkül bőrnadrágban.... Mondd, teljesen hülyének nézel Dante? Fejezd be végre a kis játékaidat és próbálj meg ellazulni a magad érdekében. Igazán próbára teszed a türelmemet....

Dante rögtön reagált is a kérdésre s meglepő módon bő lére eresztette a válaszát, eközben furcsán fészkelődött a férfi ölében,  de a vámpír cseppet sem törődött vele, sőt ezek az apró mozdulatok kellemesen ingerelték a farkát. Továbbra is a hajába markolva feszült Dantéhoz, fél kezét a seggén nyugtatva. Még , hogy nem érti mivel próbálkozik ...hát ez jó vicc. Cain eléggé egyértelműen viselkedett, de nem akart közbevágni. Az , hogy a lyuka nem az ő méretére van kitalálva... hát ez sem volt valid, hiszen három hete igazán kellemes perceket töltött el a fiú pici lukában , igen. Már magában kezdte összegyűjteni az ellenérveit, amiket aközben ordít Dante fülébe, mialatt csattogva keféli. Végighallgatta a litániát és selymes hangon tovább folytatta mondandóját.

- Dante a múltkor is igazán könnyen utat törtem magamnak. Itt most nem arról van szó, hogy neked könnyű legyen vagy jól érezd magadat... gondolom szólok!- Geciskedett  frappánsan Cain és közben a fiú ánuszára csúsztatta az ujjait, de ekkor hirtelen a feje tetejére állt a világ! A kvibli értelmetlen módon köpött egyet. Nem igazán tudta mire vélni a dolgot.

- Te mégis mit... - Ennyi ideje maradt és rögvest elment a kép. Nem emlékezett semmire, nem érzett semmit, csak az ismerős kémiai anyag szúrós szaga és egy arcába csattanó szövetdarab volt amit látott. Cain elkábult és fél óráig volt eszméletlen, mialatt Dante véghezvitte a tervét amit mérhetetlen sértettségében eszelt ki ellene.  Bár őszintén megmondva aljas húzására ez nem volt mentség, de Skarsgardéknál úgy tűnik a mérgezés és mások foglyul ejtése volt a hagyomány és hősünk mihamarabb szembesülni is fog ezzel. Szerencsére Dante nem adott belőle neki többet mert egyébként súlyosan egészségkárosító rákkeltő anyag. Ez alatt a kvibli levetkőztette Caint meztelenre és megkötözte egy olyan elbájolt kötéllel, amitől moccanni sem bírt és az ominózus tükör elé cipelte ahol három hete forró perceket töltöttek el kettesben. Bizony isten, ha felébred ez a fiú, akkor nagyon ki lesz bukva! Valószínűleg élete legnagyobb félelme fog most bekövetkezni, nagyon úgy tűnt hogy Dante az alatt , hogy: meggyőzi azt értette , hogy... seggbe rakja. No de, nem szeretnék így előre szaladni és megkomponálni az eseményeket, hiszen bármi megtörténhet!  Igazság szerint Cain fél óra múlva szédelegve tért magához úgy, hogy az első amit érzett az volt : rettenetesen fáj a feje és mindjárt hányni fog. Aztán rájött hassal lefelé fekszik a padlón a lába saját maga alatt, a karjai pedig könyöklő pozícióban helyezkednek, de nem tudja őket mozdítani és a kemény padló kikezdi az ízületeit. A feje szintén a földön pihent és próbálta volna mozdítani de mindene megfeszült és érezte amint az  oldalára dől. Dante úgy tűnt nem elég,  hogy elbájolt köteleket szerzett valahonnan, de még japán kötözési technikát is tanult/ismert mert a nemes összes végtagja össze volt kötözve a másikkal úgy, hogy egyetlen pózba kényszerítse a testét és ez nem volt más, mint a méltatlan: kutyapóz.  A nyála kifolyt a szájából a rosszulléte során, könnyes szemeit lassan kinyitotta. Felnézett és azt látta, hogy az az átkozott Júdás Dante úgy áll felette , mint akinek kisorsoltak egy föld körüli utazást. A fiú felsőteste meztelen volt, így téve közszemlére nevetségesen gizda mellkasát,  a nadrágját pedig vészjóslóan nem húzta össze. Egyenesen Cainra nézett a szürke szemeivel.

- Mi a szart műveltél? – Fuldokolt a dühtől Cain és közben nevetségesen vergődött. Nem akarta elhinni, hogy ez megint vele történik! A haja  szájába esett és a testére tekeredett, érezte hogy az arcán még mindig ott szárad Dante spermája és  az ébenfekete tincsek is csimbókosan ragadnak egymáshoz a fején. Annyira undorodott , hogy a fiú felett érzett gyűlöletében hangosan felmordult mint egy állat. Vicsorogva nézett rá és  vadkan módjára fújtatott, kék szemei nem éppen emberi színben játszottak, ebből láthatta a kvibli,  hogy  a mágus most nagyon ideges.

- Dante! Mit jelentsen ez? Azonnal eresszél el nem hallod? Megöllek az istenekre esküszöm, te nyomorult! Mit műveltél velem?- Sziszegett és fújtatott miközben próbált kiszabadulni, úgy nézett ki mint valami kis véglény  ami tekereg a földön. Meg kell hagyni rettenetesen erotikus volt ahogyan a hófehér testen ugráltak az izmok és a fekete fényes tincsek vad táncot jártak. Dantén a teljes nyugodtság látszódott csupán és az, hogy szemtelenül nézegeti Cain minden porcikáját. Miután a férfi abbahagyta az átkozódást és hörgést le kellett pihenjen mert rettenetesen kimerült a vergődése során. Mérgesen fújtatva nézte a hozzá közeledő, magabiztos fiút.

- Ne merj rám nézni! Ne merj a  testemre nézni, nem hallod? Azonnal eresszél el! Megöllek!! Te nyomorult!

Cain Angifilius

Purrr

Dante egy kissé meg volt illetődve a hirtelen kezébe kaparintott hatalomtól. Egy marék löttyel el tudta kábítani Caint, aki még mindig vagy tízszer fölötte volt erő tekintetében. Most pedig ott feküdt összerogyva, mint egy elejtett marionettbábu. Néhány percig szórakozottan emelgette a nemes végtagjait, aztán eszébe jutott a korábban érzett dühe és sértettsége, így abbahagyta, s munkához látott. Már régóta tervezte ezt, így minden kis apró részlet megvolt a fejében. Tudta, hogy Cain kezeit nem szabad semmilyen körülmények között szabadon hagynia, mert nagyon veszélyes dolgokat tud vele művelni. Elsietett a szobájába, ahonnan néhány kis üvegcsével és egy elbájolt kötéllel tért vissza. Az üvegcséket letette az asztalra, s lassan a tükör elé vonszolta a mágust. Közben egyfolytában azon járt az esze, hogy miért is csinálja ezt az egészet. Rettentően érezte magát, habár ez kívülről nem látszott. Az, hogy most itt áll hatalmas munka eredménye. Egyfolytában megpróbálta az érzéseit elrejteni, próbált folyvást válaszokat keresni a nemes tetteire, de nem talált. Tethys kutatásai után úgy érezte, hogy Cain egy áldozat. Nem igazán faggatta sosem az életéről, de a hátán levő hegekből tudta, hogy elbánt vele a sors. Épp ahogyan vele is. Talán ezért volt a csillagokban megírva, hogy ők találkozni fognak. Legalábbis Dante szentül ezt gondolta.

Évekkel ezelőtt egy kellemes délutánon a könyvtárban ücsörgött, amikor Tethys még nem volt annyira elmebajos. Najó, ezt így elhamarkodott volna kijelenteni. Legalábbis ekkor még nem tudtuk róla, hogy Dantét a Taigetoszról az izzó lávába dobta volna szíve szerint. Igazán jó hangulata volt, mert a kedvenc sci-fi sorozatának megérkezett a legújabb kötete, azért is ment aznap. Valamiért roppantul tömött volt a hely, így csak egymáshoz közel tudtak leülni azok, akik helyben akartak olvasni. Dante szokása volt, hogy a könyvek első fejezetét ott elolvassa és a többit pedig otthon. Most sem volt ez másként. Elhelyezkedett a kedvenc asztalánál, amikor leült vele szemben egy fiú. Az első percekben még nem tűnt fel Danténak, annyira lekötötték az Androméda bolygón történtek. Ám hamarosan lányos köhintés törte meg a csendet. Rosszallóan nézett fel, nem gondolta volna, hogy valaki hozzá mer szólni olvasás közben, olyan elmélyült arccal tette ezt mindig. Azonban a szeme elé táruló látvány mindenért kárpótolta. Egy hófehér bőrű, méregzöld szemű ifjú ült vele szemben, akinek mandulavágású szemeit vastag, fekete szempillák keretezték. Ébenfekete haja az álláig ért, mindehhez szabályos orra és lágy vonásai voltak. Elmosolyodott, amint Dante felnézet rá.

- Elnézést, nem állt szándékomban megzavarni az olvasásod, de mindenképen meg akartam jegyezni, hogy remek választás az a könyv. Japánban előbb jelent meg, így volt alkalmam már elolvasni. Szerintem igazán fog tetszeni.

Dante szóhoz sem tudott jutni a döbbenettől, így csak hebegett néhány percig. Legnagyobb balszerencséjére a fiú főhajtás után fel is emelkedett ültéből és a kijárat felé haladt. A kiválasztott könyvet pedig ottfelejtette az asztalon. Dante későn kapcsolt, mert mire utána vitte volna, a fiú már messze járt. Lassan felemelte a kezében tartott könyvet, s furcsa, kacskaringós betűkkel írt feliratot olvasott : Kinbaku, avagy a shinbari technikák művészete. Dante ebből persze nem értett egy szót sem, de nagy hatással volt rá a fiatalember, így ezt a könyvet is kikölcsönözte. Nem gondolta volna, hogy ekkora hatással lesz majd rá a kötelekről és különböző trükkösen kialakított csomókról szóló könyv, de mint utóbb kiderült, remek elfoglaltságnak bizonyul. Mi több, alkalomadtán hasznát is vette. Ez a mai is egy ilyen volt.

Az elbájolt kötéllel olyan szoros csomóba kötötte Caint, hogy a legkevésbé sem tudott mozogni, épp csak a keringését nem szorította el vele. Óvintézkedésből teljesen lehetetlen testhelyzetbe is kényszerítette a mágust, így sokkal kevesebb dolga lesz majd…később. Eleinte a ruháitól is meg akarta szabadítani, de úgy döntött, elegendő büntetés lesz Cainnak az is, hogy megkötözve és kiszolgáltatottan tér magához. A cseles kötözési technika végtelenül kimerítette, le kellett vennie az ingét, nem akarta, összeizzadni. Amikor elkészült művével, megint belenyilallt az érzés, hogy ezt teljesen hiábavalóan teszi, sosem fogja Cain elfogadni magát, őt pedig meg fogja gyűlölni. Ahogy felegyenesedett és meglátta művét, a gúzsba kötött Caint, rájött, hogy innen már nincs visszaút. Mérgében és elkeseredettségében elsírta magát. Azt hiszem kevés szánalmasabb fogvatartóval találkoztam eddig. Node sebaj.
Néhány percig szipogott, majd úgy döntött, előkészíti Cain testét a hátralévő dolgokra. Tudta, hogy önként nem menne bele az aktusba, így megint Tethys tudományát hívta segítségül. Apró fiolákat vitt Cainhoz, amikben mindenféle folyadékok és porok voltak. Ezek lassan ható vágykeltő italok voltak és egyszerű mugli drogok, amik a gátlásokat oldották és eufóriát kölcsönöztek használójuknak. Egy kis mozsárban összekeverte őket, majd pipetta segítségével Cain szájába és szemébe csepegtette, az ajánlott adag nagyjából másfélszeresét. Tudta, hogy baja nem lesz tőle, csak maximum folyik a nyála kicsit, de a tudatánál lesz.

Lassan magához tért Cain, Dante ekkor már felöltötte elszánt, szívtelen nézését. Sötét vigyorral nyugtázta Cain kiborulását. Tudta, hogy nem sokáig kell megjátszania a dühét, a nemes rövidesen teljesen kiereszti, ami benne rejtőzik. Agyának egy olyan része kezdett elhatalmasodni, akit egy nagy kő alatt őrzött. De ahogy látta a csorgó nyálú, összetapadt hajú nemest a földön kuporogni, hogy egy kivert kutya, a lelkében elnyomott vad hangosan hörögve, üvöltve tört elő. Elsőként félig kigombolta nadrágját és látványosan benyúlt a nadrágjába, miközben a mágus arcát nézte. Hófehér testén szinte világítottak a kék erek, ahogy férfiassága megugrott. Ahogy entiről centire végignézte Cain pőre testét, lassan és kéjesen végignyalt ajkain, közben szoftosan simogatta mellkasát és másik kezével merev farkát.

- Cain! Remélem lassan kezd összeállni a kép, miért is vagyunk ma itt. Azon voltam eddig, hogy puha eszközökkel rávegyelek arra, hogy magadba nézz. Mivel ez sehogyan sem jött össze elfogyott a türelmem. Olyan oldalamat kell előhoznom, amit eddig sosem láttál. Látom a megvetést a szemedben. És tudod mit? Tetszik?
–kiáltotta egy centire Cain arcától a szőkeség és arcon nyalta a félvámpírt. –Tudom, hogy csúful meg fogok ezért fizetni, de kihasználom és kiélvezem minden egyes percét. Uralkodni fogok rajtad. Úgy leszek isten feletted ahogy még sosem képzelted. Először is, szépen lassan fogunk haladni, mert azt akarom, hogy a desszert nagyon jól essen majd. Addig is úgy kóstolgatlak, hogy maradjon későbbre is. Mmmhhhmmm… Úgy bizony – szavait követően megragadott egy marékkal Cain hajából és a mellkasának dörzsölte.
Igen, ma ő a kiskirály, Cain pedig a kis néger rabszolgája.

- Meg foglak dugni ma, az a helyzet
–suttogta nedves, mély hangon. -Készítsd fel magad. Ezúttal nem menekülsz… Te jó ég, már a gondolattól magamhoz nyúlok…
-majd valóban eképpen tett megint.  

Dante Skarsgård

Szegény megkötözött és viharvert barátunk nem akart gyengeséget mutatni, de látványosan elkezdett róla szakadni a víz és ezt nem tudta leplezni. Irtózott attól, hogy valami a seggébe fog hatolni. El sem tudta képzelni mennyire fájhat és ugyan nem érzett Dante iránt sajnálatot amikor ekképpen cselekedett, de most legalább annyira rettegett mint anno Dante a pince kövén. Nem értette mivel érdemelte ki ezt, hiszen befogadta a fiút és mindent megvett neki, nem sajnálva időt és pénzt kísérgette az Abszol úton, ahol a kvibli miatt keveredtek bajba. Minerva előtt úgy lejáratta, hogy ezt a szégyent sosem fogja elfelejteni sem azt, hogy meglopta őt és még hasba is késelte saját magát amikor felelősségre vonta a konyhában. Igaz Cain is tehetett arról, hogy kritikus állapotban volt amikor ide került, de ápolta és lelkiismeretesen ...gyógyítgatta őt, mert jóvá akarta tenni a hibáját. Maga sem értette miért csinálta vele azt akkor a pincében, a drogok kontójára írta, hiszen nem tudta magáról, hogy miféle és miért vannak ilyen indulatai.  Amikor Dantén erőszakot vett, akkor nem volt képben és emberi része jó mélyen szunnyadt. A szörnyű ebben a helyzetben az volt , hogy a kvibli valószínűleg sejthette emiatt  történt mert olvasta a nővére jegyzeteit a mágusról, mégis bosszút akart állni rajta annak ellenére, hogy tudta Cain akkor nem volt önmaga. Teljesen logikátlan és érthetetlen volt a viselkedése, hacsak nem vesszük figyelembe az emberi tényezőket, hogy nem tudta legyűrni az indulatait. Valószínűleg az anyjának és nővérének köszönhető lelki sérülések és a folyamatos, mások által kapott bírálás is vetett a latban és az, ahogyan Cain sem akarta elfogadni saját magukat. Az őrület pedig betetőzött éppen, nem csoda hogy a kisemmizett fiú, aki mindenféle drogokat eszik szabadidejében, kissé kibillen a józan ész markából. De mindez egy cseppet sem jutott el Cain agyáig, sőt a felét sem tudta felmérni ennek. Jobban izgatta az, hogy a húsába vágnak a kötelek és magatehetetlenül fekszik a mérges kvibli lábai előtt, mint valami becstelen kutya. Dante hercig mosollyal hallgatta végig  a szitkokat és átkokat, ahogyan a családját szidják, majd szokásosan  a nővérét is felemlegetik, de a szíve látszólag kőből volt. Szótlanul kezdett vetkőzni, majd magát kényeztetni miközben a nemes arcára bámult. Cain legnagyobb meglepettségére szintén azt érezte, hogy hiába került ilyen alantas helyzetbe a szerszáma működésbe lép! Nem is értette magát! Dante valószínűleg észlelhette, hogy valami nincs rendben ugyanis Cain arcára rá voltak írva az érzelmei: semmit sem értett és össze volt zavarodva. Nem volt képes felfogni, hogy egy ilyen helyzetben hogyan képes felizgulni, de a folyamatos szédülés, izzadás és nyáladzás arra engedett következtetni, hogy már megint beadtak neki valamit. Úgy gondolta inkább nem szól az álló farkáról, nem akart ezzel örömet okozni ennek a perverz állatnak, így amennyire lehetett a földhöz préselte magát, így leplezve „örömét,, . Kínjában inkább elfordult a kviblitől a másik irányba. A hátán végigpattogott az ideg, mintha csak egy állat lenne melynek rázza a hátát az indulat, valószínűleg Dantét ez a látvány még jobban felajzotta. A szőkeség végre megszólalt és úgy érezte ez kellő magyarázat amit mond, hát nem volt az...

- Te nem gondolod komolyan, hogy ezt teheted velem! Velem, aki befogadott és mindent megtett érted! Életedben egyetlen ember volt hozzád önzetlen és ebben biztos lehetsz, hogy én voltam Skarsgard! Ha ezen túl vagyunk, készülj fel a biztos halálra mert én már csak dühből is végzek veled, de ha elmenekülsz megölöm magamat, hogy megdögöljél út közben mint egy rühes kutya! Örülök, hogy tetszik mert mást nem fogsz látni a szememben ezentúl, csak megvetést! Nagyon elvetetted a sulykot, remélem tudod! Még van esélyed, hogy visszatáncolj és kioldozzál, utána pedig felnőtt emberek módjára fogunk a továbbiakról elbeszélgetni... Jobban teszed, ha azonnal elengedsz!

De úgy tűnik nem hatott az ultimátum, a fiúnak eszében sem volt elengedni őt. Sőt, tovább folytatta az őrültséget. Odahajolt Cainhoz és pofán nyalta, ehhez oda kellett rángatni az arcát, a nemes mérgesen fújtatott és hörgött, csoda hogy nem kapott oda a fiúnak, mint valami rossz kutya.

- Uralkodni rajtam? Neked elmentek otthonról! Ez nem játék Dante! Bevettél valami szart, vagy mi az isten van veled? Mégis miről akarsz engem meggyőzni? Nem értem, amit beszélsz! Hát mi a szarért nem tudsz engem békén hagyni? Miért ne élhetünk nyugodtan egymás mellett?  - Majd válasz helyett Cain haját a ványadt testéhez dörgölte, ekkor elgurult a gyógyszer a nemesnél végleg, főleg mikor meghallotta a további terveit. Minthogy őt megfogják dugni. Igen, piros betűkkel körözött  a feje felett körbe-körbe mint valami ledes reklámszöveg. Nem akarta elhinni, hogy ez tényleg megtörténik! Pedig azt hitte megúszta , mert már egyszer majdnem hasonló eset történt... a pincében. Vagyis végig azt hitte Tethys erre játszik, ehelyett lefejte... de ez mindegy is.

- Még mit nem! Te rohadt köcsög! Azonnal eresszél el az istenedet! Megöllek, a puszta kezemmel tépkedem ki az összes hajadat! Gyűlöllek, annyira gyűlöllek, hogy el sem tudom mondani! Bár haltál volna meg aznap éjjel amikor idehoztalak, te hálátlan kutya! Lopsz és mást nem okozol csak bajt, most is mégis mit gondolsz, mit csinálsz? Mit művelsz te rohadék? Kurvára nem fogsz megdugni , ebben biztos lehetsz mert a seggemmel fogom kitépni a farkadat, tövestől! – Mérgében ismételten rángatózni kezdett a földön, de hamarosan oldalra borult, így Dante szeme elé került a hatalmas farka ami úgy állt mint a győzelmi zászló. Cain megpróbált gyorsan a hasára evickélni, de nem tudott így oldalazva kísérelt meg elcentizni a fiú lábaitól, lehorzsolva a saját oldalát a lakkozott hajópadlón. Szitkozódva kúszott, izzadságtól iszamós testtel és kéjtől rángatózó fasszal. Hát ez minden volt csak úrias nem. Eközben a szőkeség saját magát simogatta, mintha pornófilmet nézne, mondjuk ez nem volt messze a valóságtól. Csodálatosan festett Cain a hosszú fekete hajával és illatos, de nedves testével. Valószínűleg az összes meleg férfi álma testesült meg a padlón.  A kötelek nem hagyták normálisan mozogni és lassan be kellett látnia, hogy valóban nem fog tudni menekülni. A káromkodásai és szitkozódásai lassan elhaltak és újra kezdte élni a gyerekkori kiszolgáltatottságát, amikor apja ellen nem tudott mit tenni, aki kiláncolta és órákon át kínozta. Ezek az érzések a drogoktól felerősödtek. Vágykeltők ide vagy oda, mindenféle szorongás és emlékkép kezdett lejátszódni benne s előtte. Ez a helyzet is érthetetlen volt és igazságtalan, mint amikor az apja ok nélkül bántalmazta. Nem tett semmi rosszat, próbált mindenben segíteni Danténak, akkor miért történik ez vele? Miért árulja el őt megint valaki aki közel állt hozzá? Lassan kezdett a teste úgy reagálni, mint anno gyermekkorában: elhallgatott és tűrt, katatón állapotba süllyedt. Hogy ne adja meg az örömet a felette állónak azzal, hogy szenvedni látja inkább ezzel védte a büszkeségét. Igen , az lesz a legjobb, ha tűr és vár. Vár, mint az apjánál, akit lelökött az emeltről és meggyilkolt. Dantét különösen könnyű lesz majd megölni, hiszen varázstalan. Olyan indulatok kezdtek Cainban ébredni, amiket az apja váltott ki belőle anno, de nem érdekelte. Ha az ő seggét valaki megpiszkálja, úgyis megölné magát szégyenében, hiszen nem hallgatott mást csak azt, hogy olyan mint az anyja és hogy nem is férfi hanem valójában nő. Hogy egy tetves buzi aki semmire sem lesz jó, nem fogja tudni továbbörökíteni a családi vérvonalat és a többi. S lám, gaza volt Rupertnek mindenben, igen! Igaza volt! Az őrülete kezdett betetőzni a nemesnek is. Szótlanul ,kimeredt szemekkel nézett oldalra és elfogadta  a sorsát, ha nem mozog és nem ellenkezik hamarabb vége fog szakadni, sőt úgy érezte provokálja is a fiút , hogy mihamarabb túlessenek ezen a szaron, hogy aztán puszta kezeivel tépje ki a torkát és a vérében fürdőzzön. Lassan fogja megölni, hogy legalább kiélvezze a pillanatokat, amíg a kivbli szenved. Ilyen árulást, amit a fiú művelt nem tudott másképpen feldolgozni csak gyűlölettel.

- Készen állok... Már hogyne állnék?- Közölte Cain színtelen hangon és a hátára gördült, hogy felfedje Dante előtt az álló farkát, amiről már jócskán csorogtak az elő nedvek. Tekintete olyan üres volt , hogy egy átlagember is megrémült volna, tisztán látszódott valami nincs rendben. Mindeközben testét folyamatosan rángatta az ideg, ahogyan megfeszültek az izmai a konstans szorítástól. Karjai most alul voltak a háta mögött, teljesen elgémberedtek már, a lábai pedig elnyújtott térdelő pózban értek a padlóhoz, spiccben, hiszen a kötözés inkább arra volt kitalálva, hogy hassal lefelé legyen az ember. De a nemest nem érdekelte már a fájdalom és a kényelmetlenség, átlépett azon a dimenziókapun ami visszarántotta a gyerekkori kínjainak birodalmába, amit túl kellett élnie heti szinten. Újra az érezte, hogy igazságtalanul éri fájdalom, amit jobb ha kibír szótlanul, így hamarabb van vége.

- Tegyél kedved szerint Skarsgard úrfi! – Suttogta olyan cinikusan amennyire csak tudta, s csípőjét előre tolta, mint valami luxusprosti. Arca ugyan kifejezéstelen volt, de mintha egy könnycsepp gördült volna le rajta.

Cain Angifilius

 

Purrr

Danténak jelenlegi hangulatában úgy estek a mágus szavai, mintha a legfinomabb selyemmel simogatta volna az arcát. Minél tovább hisztériázott, a szőkeség annál jobban beleélte magát szerepébe és annál jobban felizgult a szenvedő nemes látványától. Minden másodpercét kéjes örömmel itta magába és raktározta elméjének szivacsos mélyére. Már nem Dante volt, hanem valaki egészen más, s ahogy haladt előre az idő, testének még mélyebb rétegeit itatta át a mézes bosszúvágy és őrület. Alig tudta visszafogni magát, hogy ne vesse rá magát a teljességgel kiszolgáltatott férfiúra, hanem falatról-falatra élvezze a helyzetet. Igen, előjött lényének azon része, amit anyja és Tethys minden bántalmazása, megalázása és elnyomása okozott. Kész csoda, hogy eddig nem volt még alkalom arra, hogy kirobbanjon belőle.
Tudta, hogy a Cainnak beadott tudatmódisítók és búgatók már elkezdtek hatni, s csak idő kérdése volt, hogy mikor lesznek ennek látható következményei is. A nemes épp halálos fenyegetéseket szórt a fejére, amiket Dante csak széles grimasszal jutalmazott, mintha egy kettesért próbálkozó kisdiákot hallgatna, akiről tudja, hogy egész évben csak puskázásból kapott jobb jegyeket és a szíve mélyén már jól tudta, hogy meg fogják húzni. Cain az oldalára fordult, mint a véletlenül felrúgott büdösbogár és kiszúrta a fiú szemét eresen dagadó péniszével. A látványtól Dantét kirázta a hideg és összerándult a gyomra, olyan érzés lehetett ez, mint amikor valaki egy szigorúan diétázó elé odadob egy bödön Nutellát és egy kanalat. Önkéntelenül is elkezdte simogatni magát, mert a látvány annyira letaglózta. Arról nem is beszélve, hogy az ő tudata sem volt teljesen tiszta, hiszen az uralkodó hangulatára rásegített egy kis kokainnal. Sosem gondolta volna, hogy efféle érzés létezik. Előtte is azt képzelte, hogy Cain hátán lovagol, de eddig nem volt meg hozzá a kellő önbizalma, ez viszont olyan szintű pluszt biztosított az egójának, amit csak ahhoz tudnék hasonlítani, mint amikor valaki egy kanna benzin mellé ledob egy égő gyufát.
Sejtette, hogy ez az állapot Cain fejében százszor olyan rossz, mint amit megmutat belőle. Nagy játékos volt a mágus is, ez nem vitás. Most azonban nem az ő tábláján játszottak. Lemondó arcáról Dante könnyen leolvasta, hogy megjátssza magát és próbál úgy tenni, mintha nem jelentene neki semmit az egész. Eléggé hamvában holt dolog volt ez, tekintve, hogy a furcsa ghoul kapcsolat révén Dante érzett szinte mindent, ami a nemes lelkét nyomasztotta. Lehet, hogy erről Cain nem tud? Mindegy is… A fiú már nem tudott józanul gondolkodni. Az erős szexuális hullámok, amik a nemesből áradtak teljesen eltompították az érzékelését. Hiába élvezett el nem sokkal azelőtt, éveknek érezte. Egy ösztönlény szintjére kezdett el lesüllyedni, ami csak táplálkozásra, dugásra és alvásra képes. Jelenleg azonban nem volt szüksége másra. Tekintetét le-fel járatta Cain mesterien megkomponált testén. A folyamatos kéjes nyeldekléstől és a korábbi orális erőszaktól nyála ragacsossá és nehézzé kezdett válni, testén pedig az elfogyasztott drog hatására izzadságcseppek kezdtek megjelenni. Teste lángolt a vágytól, így nadrágja már teljesen feleslegessé vált. Arról nem is beszélve, hogy annyira ragadt a korábbi élvezése maradékától, hogy egészen összehúzta ölén a bőrt és kellemetlen volt. Egy mozdulattal megszabadult tőle és a sarok felé hajította.
- Persze, hogy készen állsz Angifilius, látom milyen szép erekciót hoztál össze, hogy ezt bizonyítsd. Nagyon kedves, jól esik. Még akkor is, ha egy kis unszolásra volt hozzá szükséged. – miközben beszélt, arcával egyre közelebb hajolt a háton fetrengő úrhoz, hogy az minden szavát tökéletes jól hallja és egy életre megjegyezze – A legkevésbé sem akarok ünneprontó lenni, de ne hidd, hogy egy dugás lesz és vége. Lehet, hogy ezt nem fejtettem ki elég érthetően a korábbiakban. Óh nem… Szépen itt fogunk ülni addig, amíg magadtól nem látod be , hogy igazam van. Hogy épp olyan kis buzeráns vagy, akárcsak én. Amikor már leromboltuk a büszkeségedet és azt a határtalan gőgöt, amivel viseltetsz a mindennapokban, s egy csupasz, lüktető hús vagy, aki lefoszlott bőrét szemléli a tükörben…Na akkor mondom majd azt, hogy megadom a kegyelemdöfést – itt fújtatva a mágus fülébe kuncogott saját viccén - Tehát addig nincs megnyugvásod. Ez egy komoly feladat lesz, mert az egód akkora, hogy a szobába még mindig nem fér el. Igazán hálás lehetsz nekem azért, mert ezt a feladatot elvállalom az érdekedben.  De ezt most legfőként a csinos kis arcodnak és az irántad érzett gyűlöletemnek köszönheted. Az a Dante, akit eddig ismertél most nincs a szobában, hiába próbálnál hatni rá.Ha úgy vesszük, most meghalt. Elhamvadt annak érdekében, hogy a poraiból feltámasszunk Téged. Az igazi énedet.
Amíg beszélt, egyre csak körözött a pucér Cain körül, mint egy éhes keselyű. Végül nem teketóriázott tovább és letérdelt a nemes mellé.
- Ha segítesz, hidd el, sokkal könnyebb lesz a helyzet. Megbüntetni nem szeretnélek, az nem az én stílusom. De ha rossz vagy, nem hagysz más lehetőséget. Először is kérlek térdelj ide a tükör elé elém. Ha nem megy egyedül, segítek nagyon szívesen, csak kérned kell. A puha tested minden mozdulatával ingerelsz, így ne lepődj meg, ha a nedves farkam hozzád ér. Nem harap. Egyelőre legalábbis még biztosan nem
Türelmesen várt Cain reakciójára, de mindenre felkészült.
- Remek, azt hiszem nem lesz itt gond – motyogta maga elé, miközben dagadó farkát Cain hátának nyomta, egyik ujját benyálazta és lassan végighúzta az alabástrom mellkason. A mágus arcát szorosan a kezébe fogta, hogy az ne tudja elkapni a tükörképéről.
- Nézd csak magad a tükörben, nem akarom, hogy egy pillanatot is elmulassz… Szólj, ha teljesen készen állsz és kezdhetem a terápiád – szavait olyan forrón suttogta Cain fülébe, hogy bármelyik lánynak bugyit kellett volna cserélnie ezután. Elégedetten vigyorogva tekintett a mágus legnemesebb része felé a reakciót várva…

Dante Skarsgård

Cain szervezetében a különféle búgatók lassan kezdték megtenni a hatásukat. Az egy dolog, hogy erőteljes erekciója volt, de ez még csak a testének az önkéntelen jelzése, olyan mintha vágy nélkül állna neki , mondjuk ébredés után. Ámde aljtáját lassan forró erotikus hullámok kezdték elönteni és mindenféle emlékképek pörögtek a szemei előtt. Szerette volna elhinni, hogy ez csak a drogoktól van, de mindenki tudta, hogy nem. A lelke mélyén ő maga is, hiszen Dante ajándéka után nem tudott magán uralkodni (hajtincses eset) és kiverte a fiúra. De az első csókjuk körülményei is különlegesek voltak, amire nem volt magyarázat az ópium, hiszen nem érezte magát tőle annyira rendkívülien , hogy így eltorzuljon az értékrendje. A mostani helyzetben a drog csak annyit tett , hogy  a farka folyamatosan állt és lassan még a saját haja is izgatta ami a bőrét cirógatta, a benne rejlő elnyomott érzelmek pedig kezdtek felszínre törni. Dante vigyorogva hallgatta Cain átkait és szitkait, látszólag egy pillanatra sem sértette meg egy mondat sem amit  a fejéhez vágtak, majd tisztán olvasható éhező tekintettel nézegette a félvámpír hatalmas farkát. Caint mindez nem érdekelte az volt elsőként a terve, hogy túlessen ezen így nem akarta elfedni sem. A köztük lévő mentális kapocs által annyit érezhetett a fiú, hogy a vámpír teste ég a vágytól de valamiféle különösen hideg bosszúság árad belőle felé és gyilkos indulatok, amik amolyan hűvös és hullámzó energia formájában érték el. Ezt lassan váltotta egy pulzáló meleg energia ami egyre csak erősödött, ez volt Cain szexuális energiája amit már jól ismert. A kviblit elérhette az ereje,  mert nem tudott uralkodni magán és a saját testével kezdett játszani, majd mint valami cápa körözni kezdett Cain körül aki mindvégig kiszolgáltatottan hevert a padlón. A nemes arra lett figyelmes, hogy annyira nem tudja visszafogni már magát, hogy ajkai kettényíltak és hangosan zihált.  A pulzusa felment az egekbe és az izmai kezdtek elengedni. Egyedül csak a kötelek miatt nem nyúlt el a földön, mint valami magatehetetlen báb. Eközben Dante látványosan nem tudta levenni a tekintetét a vámpírról, aki úgy állta a sarat hogy bárki megirigyelhette volna az önuralmáért és türelméért. Ezt közvetve Rupertnek köszönhette, hogy kialakította magában, mint amolyan önvédelmi fegyvert. Önbizalmát és szilárdságát az ingatta meg amikor a fiú lehúzta a nadrágját és a szoba végébe dobta. Cain rémülten nézett a gatya után, majd fel Dantéra aki álló farokkal indult el felé. Nem hitte, el hogy ez vele történik... főleg azt nem, hogy ettől még görcsösebben erektált, a hirtelen beletóduló vértől még meg is ingott kicsit, valószínűleg a fiú ezt jól látta. Cain nem tudott mást tenni csak összeszorított ajkakkal bámult a fiú szemébe, aki éhesen vonult felé, mint valami úrinő és közben hülyeségeket beszélt.

- Kis unszolásra?  Jól esik egy hazugság Skarsgard? Remélem tudod, hogy a tetemes mennyiségű búgató porodnak köszönhetően áll a farkam, semmi másért! Amit látsz az egy mesterséges folyamat eredménye! Nem leszel a szememben különb, mint a nővéred, amit most csinálsz az nemi erőszak!

Sziszegte a fiú felé és próbálta Tethyst az eszébe juttatni hátha lelombozza vele Dantét. Kevés annyira sértő beszólás létezett a  földön minthogy a fiút a nővéréhez hasonlítják, mert az a nő egy patkány volt. Dante pedig olyan eszközöket alkalmazott, amit tőle látott. Nem volt a tetteire értelmes és logikus magyarázat Cain fejében. Elhűlve pörgette a lehetőségeket, hogy mégis mivel érdemelte ezt ki, de nem értette. Dante lehajolt az arcához és olyan mézes hangon beszélt hozzá , hogy belé fagyott a szar. A szőke és illatos haja előre omlott a vállairól és Cain mellkasára hullott, a hirtelen érintésre megugrott az izma. Nagyon szégyellte magát azért, hogy nem tudta uralni a testét és reakcióit, de egy lónak is elegendő mennyiségű ajzószer és elnyomogatott indulatok hatására nem is volt csoda, hogy majdhogynem visongott a kéjtől. Csoda, hogy nem élvezett el a fiú puszta látványától, nem kellett neki sok hozzá...  

- Már mibe lenne neked igazad?- Vágott közbe Cain, de nem zavart meg sok vizet, mert a fiú tovább magyarázott. Kezdett a nemesben összeállni a kép. Lassan megértette, hogy mindez miért is történik vele. Dante azt akarja, hogy vállalja fel a kapcsolatukat. Hát ez nem normális! Ezzel a húzásával végképp ellöki magától a férfit, nem hogy segítené a románcukat! Legalábbis Cain ebben a pillanatban nem érzett más csak mérhetetlen felháborodást, dühöt és tagadást. Hiába volt szerelmes a fiúba és volt minden vágyának a tárgya nem volt képes elfogadni, kibúvókat keresett minduntalan. Csoda, ha Dante terve egyáltalán jól sül el, mert én elképzelni sem tudom, hogy ez mégis hogyan sikerülhet neki ilyen eszközökkel...

- Undorító vagy! Bedrogozol és azt hiszed, hogy készpénz ahogyan a testem reagál! Mintha nem ismernél eléggé! Mégis mit gondolsz magadról ki vagy te? Te elmebeteg vagy! Kisemmizett a  nővéred és a kitagadottság miatt most keresel... partnereket? Dante te elmebeteg vagy! A testvéreddel vérfertőző kapcsolatban éltél és azt hiszed az a normális , ha a szeretteiddel vagy azzal akivel együtt élsz automatikusan lefekszel! Nem látod mit csinálsz? Velem is ezt akarod csinálni, mert most éppen nálam laksz és úgy érzed hozzám tartozol!  Ez egy pszichózis amit kezeltetni kell! Ez az eskü egy hazug dolog amit ránk kényszerítettek, nem pedig házasság! Amikor veled együtt voltam akkor is drogok hatása alatt cselekedtem! Miért nem látod ami tejesen nyilvánvaló? Komolyan be foglak rakni az őrültek közé, mert ijesztő amit csinálsz! Azt hiszed azzal, hogy mindenféle egészségkárosító szerrel teletömsz és megkötözöl bármit is tudsz bizonyítani? Így akarsz szerelmet kierőszakolni? Tudod, amikor a nővéred elvette a szüzességemet  akkor annyira benarkózott, hogy folyt a nyálam legalább mint most! De belül üvöltöttem, mert egy undorító féreg és az ahogyan a testem működött, csakis az ösztönöknek és drogoknak volt köszönhető... ez lesz a te esetedben is. Neked meg ez kell? Akkor tessék, essünk túl rajta kezdd el ne csak a szád járjon Skarsgard! Kúrjál meg! Gyerünk! Legyél nagyfiú te szerencsétlen, beteg fasz! - Ordította Cain olyan hangerővel,  hogy a manó inkább kiment ezalatt hátra a kertbe, hogy  a növényeket gondozza. Pupi erősen elgondolkodott, ideje lesz velük ismételten elbeszélgetni arról, hogy mi való és mi nem, minek hol a helye ebben a villában... Dante mindeközben letérdelt Cain mellé, a férfi megborzongott a fiú testéből áradó illatoktól és a hőtől. Újra érezte azt a csodálatosan ismerős ízt a szájában, a kvibli meztelen bőrének illatát az orrában. Önkéntelenül is lehunyta a szemét és beszívta  az aromás levegőt, melybe hormonos férfiszag is vegyült , ez Dante öléből áradt. Cain zavartan meredt maga elé és még hangosabban zihált. Annyira  hangosan mint aki nem kap levegőt, ezzel együtt izzadt és a mellbimbói is megkeményedtek. Külsőleg is látványosan kezdett szenvedni a sok ajzószertől és a kielégületlenségtől, amit hetek óta halmozott. Ráadásul pontosan ennyi ideje nem ivott vért sem, ajkai kicsit kicserepesedtek így megnyalta a száját a gondolattól is. Hasa hangosan korgott egyet.  

- Nem fogok előtted térdelni, te rohadék!- Sziszegte Cain színtelen hangon, így Danténak kellett jobb belátásra bírnia. A fiú egy darabig szótlanul nézte őt, majd hirtelen a bordái közé szúrta az ujját. A vámpír valami fémes és hideg dolgot érzett a bőrébe hatolni ami csípett és vágott egyszerre. Talán ordítás nélkül is kibírta volna alapállapotában, de nem az a nap volt. Rettenetesen érzékeny volt a bőre a sok szertől, így a vágástól azonnal libabőrös lett és hangosan felnyögött, olyan kéjjel amit ritkán hallani tőle. Mivel mindene össze volt kötözve oldalra borult, így megszégyenülve feküdt tovább a földön és érezte amint forró kis vérpatak csiklandozza végig az oldalát. Dante olyan hangot kezdett hallani, mint amikor egy állat nagyon ideges, de nem zavartatta magát újra Cainba mélyesztette az éles és különösen csípős anyaggal bekent dolgot, így a nemes újfent felszisszent és szitkozódva próbált felevickélni a padlóról. Dante is beláthatta, hogy egy összekötözött és különféle izomlazító hatású szerekkel megtömött ember nem igazán tud mozogni , így Cain hajába markolva segítette irányítani a nemest, ismételten térdelő pózba taszigálva őt, a tükör elé rángatva az arcát. Miután végeztek örömmel konstatálta a kvibli, hogy sikerült megmozdítani a férfi testét, aki a földre borulva remegett, nem igazán tűnt úgy, hogy jó bőrben van. Azt hinnék, hogy esetleg hányingere lett, de nem erről volt szó. Szó szerint rángatózott a vágytól és másra nem tudott már gondolni csak arra , hogy kielégüljön. Szörnyen érezte magát mert a bűntudata is kezdett feloldódni és minden egyéb gátlása. Kínjában könnypatakok folytak végig az arcán, ezalatt Dante pontosan mögé lépett és Cain hátán található kötelet felhúzva a nemes feltérdelt. A kezei hátra voltak csomózva , testét most látta így először a tükörben. A kötél csodálatos elrendezésben és mintázatban fonta körbe izmait. Minden kapcsolódott mindenhez és megvoltak a funkcióik, még a farka alatt is volt kötél ami kicsit megtartotta azt, így már szinte ellilulva meredezett az ég felé és jelentős mennyiségű elő váladék csillogott rajta. Dante szerszáma a hátához nyomult így azonnal felnyögött, olyan hangon, amit még a szőkeség sem hallhatott tőle. Haja rendetlenül borult az arcába és tekintete némileg laposabb lett, szájából pedig ömlött a nyál. Hát ennél szebbet nem igazán lehetne festeni, úgy hiszem. Valószínűleg Dante is ezt gondolta, amikor a nyálas ujjával végigsimította a félvámpír felhevült bőrét, válaszul a mágus hátravette a fejét és csukott szemmel felnyögött. Hát igen, eddig bírta magát türtőztetni. Valahol még dolgozott benne, hogy harcolnia kell a látszat ellen és hogy a büszkeségével mi lesz, de egyre kevesébe foglalta le a gondolat, ugyanis lassan minden vágya az volt,  hogy végre elélvezhessen és Dante vérét igya, ahogyan aznap este amikor először voltak együtt.

- Te beteg vagy!- Suttogta a nemes rekedt hangon és próbált nem erotikusan nyögni miközben fulladozott a kéjtől.

- Akinek terápiára van szükséged az te vagy! Te nem normális!- Háborodott fel egy kicsit, miközben minden jel arra mutatott, hogy másra nem vágyik csak arra, hogy Dantéval henteregjen. A fiú egyenesen a farkát nézegette, amit elszorított a kötél és már szinte habzott, ahogyan a szájából ömlő nyál is. Cain rettenetesen alantas helyzetbe került magához képest. Nem tudott mit mondani már , hiszen mindent kikiabált magából, mindent megtett annak érdekében, hogy visszarántsa Dantét  a realitás talajára és felvilágosítsa arról, hogy amit tesz az nem normális. Csak az volt a baj hogy a szerek és a saját elnyomott vágyai hatására egyre erőtlenebbé vált. Kezdett ő is egy állat szintjére süllyedni, akinek nem megvetésből és taktikai okokból mindegy minden...hanem azért mert ő is akarja már a dolgot.

Cain Angifilius

 

Purrr

- Cain megmondtam már, hogy nem találsz rajtam fogást. A kétségbeesetten kiabált szitkaid Dante számára borzasztóak volnának, ezt el kell ismernem. Soha nem volt nagyobb félelme annál, hogy Tethys-re fog hasonlítani, vagy akár az anyjára. Tudatosan mindig úgy tett, hogy véletlenül se döntsön az ő kedvükre… De most nem Dante van itt, ezt már beláthatnád. A drogok teljesen kiirtották ma az elmémből, hogy csak a Te érzelmeiddel tudjak foglalkozni. Így hiába tiltakozol, vagy hadakozol, úgy lesz, ahogy nekem a legjobb. S így egyúttal neked is.
Felkészült arra, hogy Cain akadékoskodni fog, így egy elég sunyi, de hatásos módszert eszelt ki arra nézvést, hogy a mágust jobb belátásra bírja. Dante testi erő hiányában és az őt ért folyamatos szóbeli és testi bántalmazások folyományaként elkezdett foglalkozni a keleti harcművészet tanaival, amik a kung-fu alapjait alkotják. Az emberi testen megtalálható néhány olyan pont, amit ha a megfelelő erősséggel és szögben megnyomunk, néhány másodpercre harcképtelenné teszi az áldozatot, vagy legalábbis kellemetlen érzés neki és így jobb belátásra lehet bírni. A legegyszerűbben megtalálható pont, a negyedik és ötödik borda közé esik, a széles hátizom közepén, a gerinchez közel.  Ide irányította Dante az ujjra húzható kis karmot, amit korábban egy mugli szaküzletben vásárolt. Tudta, hogy Cainnal nehéz dolga lesz és mélyre kell majd tolnia a húsában, ezért a későbbi gyógyulást elősegítendő, timsóval kente be a felületét, ami csípős érzést hagy maga után. Hamar összehúzta a sebet, de mivel a mágus vergődött és az izmai folyamatosan rángatóztak, kicsorrant a vére. Dante fején elsőként az futott át, hogy lenyalja, de megpróbált túllépni ezen, így Cain hajába markolt és eligazgatta a tükör előtt.
- Oh kedvesem, ha én beteg vagyok, akkor aztán együtt megyünk az elmeosztályra – búgta forró kéjjel az ébenhajú csodának. A levegő annyira szikrázott körülöttük, hogy egy lőporraktár is felrobbant volna tőle. Dante már képtelen volt normálisan levegőt venni. Egyszerre érezte saját testi kínját, hogy mindjárt felrobban a farka, hiszen hiába élvezett el önkezétől, igazi szexuális kontaktusa nem volt. Ez is ghoulsága számlájára írandó, mivel teljesen csak a Cainnal folytatott aktusok következményeként tud kielégülni. Úgy vette a levegőt, mintha másodperceken belül orgazmusa lenne. A szája már ki volt száradva, s olyan volt az agya, mint egy edény, amit Cain vágyai töltöttek színültig. Ugyanis saját vágyai mellett eltörpültek azok a hullámok, amiket a nemes teste és öle sugárzott felé. Látása szinte már homályos volt attól, ha magukra nézett a tükörben. Mégis kénytelen volt folytatni a szerepjátékot, Cain csak így tanul ebből az estéből és csak eképpen fog profitálni belőle.
- Nézd csak Cain! Ha így végighúzom az ujjam rajtad már ettől is kiszenvedsz. Annyira szép látni, hogy úgy játszom rajtad, mintha egy húros hangszer volnál. Szemléltetésül megmutatom még egyszer, de jól figyelj – ezzel kinyújtotta jobb kezének hosszú mutatóujját és Cain állkapcsának végétől indulva, az ádámcsutkája felé haladva lassan végigsimított rajta, majd le, egészen a köldökéig. A mozdulat nyomán Cain állatias morgást és szinte fulladozó nyögéseket produkált. Eközben Dante sem volt rest, nedvedző farkát még szorosabban a mágus derekának szorította, amitől szintén hangos zihálás szakadt fel a nemesből.
- Látod, a farkam milyen csodákra képes? Annyira lenyűgözi a tested, hogy szinte kapkodsz utána, mint egy fuldokló a vízért. Mutasd csak, hogyan? – s újból nekidörgölte a farkát a nemesnek, ezúttal a bordáinál.
- Hát ez igazán lenyűgöző. Szerintem te sem gondoltad volna, hogy ez ilyen szép dolgokat produkál. Úgy táncolnak az izmaid az érintésemre, mint a hullámok a tó vízén. Node nem akarok ennyire közönséges lenni. A szavakkal sokkal jobban bánok.. Igen, azt hiszem a szám a legnagyobb ajándék rajtam, te is így gondolod, igaz? Nem nem… Elég, ha gondolod. Olyan csodás és hálás tulajdonság a hallgatásod. Tudom, hogy most belebeszélnél a dolgomba, ezért inkább nem húzom tovább a mondandómat.
Dante felemelkedett ültéből úgy, hogy Cain véletlenül se tévessze szem elől a tükörképét. Úgy helyezkedett, hogy egyik kezével támassza a nemes mellkasát, így el is tudja lökni magától, ha az bármilyen helytelen dolgot tervezne.
- Tudod, sokáig gondolkodtam azon, hogy tudnám a legjobban kicsikarni az igenlésedet és arra jutottam, hogy a buziságot úgy tudom előhozni belőled, ha Te magad látod a hatását. Intenzíven – már nem tudott artikulálni a szájába tóduló kéjes hangoktól, ezért csak azt tette, amit az ösztönei súgtak neki. A fém karmot magán hagyta, hogy kellő pillanatban alkalmazni tudja. Még megkötözve is okozhat neki meglepetést Cain… Dante úgy helyezkedett, hogy a tükörnek háttal legyen, de ne takarja ki Caint. A mágus hóna alatt átnyúlt egyik kezével és a sebhez közel tartotta, másik kezével a hasizmát kezdte el simogatni, de Cain farka annyira jól alá volt polcolva, hogy minduntalan beleütközött és nedves sóhajok szakadtak ki a nemesből. Végül már nem törődött azzal, hogy beleütközik, helyette inkább bekapta, mint egy eres, nedves fagyit és lassú mozdulatokkal elkezdte nyalogatni. Közben fuldokló sikolyokat hallatott, mert szédítő volt a kéj, amit érzett. Szabad kezével önmagát is elkezdte kényeztetni. Olyanok voltak, mint egy csodásan megkomponált gordiuszi csomó. Szinte érthetetlen pózba csavarta magát Dante annak érdekében, hogy Cain egy másodpercéről se maradjon le a csodának, amit kettejük teste szolgáltatott. Azonban mielőtt elélvezett, elöntötte a szánalom, ami igazán Dante érzése volt. Felsejlett neki a kiszolgáltatott helyzet, amit ő érzett megerőszakolása estéjén, s hatalmába kerítette a gondolat, hogy ezt egy olyan emberrel teszi épp, aki a világon mindennél fontosabb neki. Ilyen közelről tisztán ki tudta venni, hogy Cain arcán könnyek patakzottak. Ennek ellenére olyan kéjjel nyögött, ami a szőkeség ördögi énjét táplálta és megháromszorozta szexuális izgalmát.
- Nyögj, Te kis buzi, ezaz. Mondom én, hogy imádod amikor egy másik férfi fonódik a farkad köré. Nem is tudsz szebbet elképzelni, tudom én. Az írmagod is csak erre készült, ez nem is vitás. Angifilius örökösökre, a név továbbvitelére…Ugyan kérlek. Kit áltattál ezekkel? Elhitted valaha? Kötve hiszem… Ez itt kézzel fogható… elég merev és eres bizonyíték arra nézvést, hogy merre tendálsz valójában.

Sajnos nem tudta tovább szőni mondanivalóját, mert amint hozzáért Cain makkjához, az üvöltve elélvezett , hangosan zihált és rángatózott. A testének közelsége és a korábbi Dante élmények miatt a fiú sírva élvezett Cain mellkasára. Fejhangon zokogott, miközben az állatias morgásokat produkáló félvámpírt tartotta elgyengült kezével.
- Sajnálom, hogy ilyet kell tennem veled – szipogta, ezúttal már mélyebb hangon, mint aki megjátszotta magát korábban. – De be kell vallanod, ilyen szép dolog és ennél csodásabb látvány nincs a földön, mint az, ha a kettőnk legnemesebb része egyszerre elsírja magát. Sajnálom, hogy elragadtak az indulataim, de ilyen gyönyörűséget csak az angyalok könnyeiben tudok elképzelni megcsillanni…

Dante Skarsgård

Nem igazán értette, hogy Dante miért hadovál neki arról, hogy ő nem az a régi Dante akit ismer. Nem jött át Cainnak az érzés, egy óvodás szintjén volt amikor párkapcsolati és érzelmi dolgokról volt szó. Tudta jól, hogy bántja azzal a fiút amiket mond, hiába csinál úgy mintha nem így lenne. Eközben Dante idillien rendezgette a haját, hogy újra csinosabban mutasson a tükörben, ez igazán figyelmes dolog volt tőle. A szőke és hideg tekintetű fiú csodálatosan festett a fekete hajú foglya mögött, úgy néztek ki együtt mint valami barokk szerelmi festmény a múzeumban. Miszerint együtt mennek a bolondok házába Cain inkább nem is reagálta le, próbálta a maradék büszkeségét megtartani, de nem nagyon ment neki. A farkával hátához szoruló fiú úgy nyomkodta magát hozzá, mint valami kanos öleb, de ez egyáltalán nem volt irritáló a legnagyobb bánatára, sőt alig kellett egy kis behatás ahhoz, hogy elmenjen. Dante ekkor kezdte az ujjival cirógatni a testét. Alig bírt a szenzációtól hangot adni, ajkai elnyíltak és homályos tekintettel meredt magukra a tükörben, s közben szeméből könnyek bugyogtak. Annyira megalázónak és igazságtalannak érezte amit vele művel, hogy csak a könnyei maradtak válaszul. Továbbá kiszolgáltatódott a gátlásait leromboló szereknek és akarta is ezt amit a fiú csinált. Nem tudott ellenkezni, vágyott rá minden egyes sejtjével. Szinte majdnem könyörgött, hogy had élvezzen el végre mert nem bírja tovább! Szánalmasnak és gusztustalannak érezte magát, egy undorító és alantas dolognak. Az apjának igaza volt mindenben, bárcsak belehalt volna a sérüléseibe a pincében akkor nem kéne így élnie tovább... Nem tudott a fiú kérdéseire semmit sem mondani, mikor a bordájánál érezte Dante kemény péniszét, majdnem eleredt az orra vére az izgalomtól. Ekkorra már folyamatosan hangosan lihegett, mint valami kutya és önkéntelenül is a fiú testéhez dőlt mert alig bírta tartani magát, kiment minden ereje  a kéjtől. Mikor Dante kitért arra, hogy a szája a legnagyobb ajándéka már sejtette mi fog következni, erőtlenül megpróbálta megfékezni a fiút, hogy hagyja békén, de nem jött össze neki.

- Könyörgöm! Ne... Ne tedd! Dante kérlek, ne hozzál ilyen helyzetbe! – Suttogta Cain elvörösödve, mint a szűz lányok, ezzel valószínűleg még jobban felhergelte a kviblit. Mit sem törődve a félvámpír kérésével különös pózba csavarodva térdelt elé, de csak annyira közel, hogy a nemes lássa a saját reakcióit a tükörben. Dante mindenféle óvintézkedésről gondoskodott, mert ismerte hogy a vámpír mennyire veszélyesen tud reagálni, ha nem figyelnek rá... de ez nem a helyzet volt sajnos. Bár azért nem lehet hibáztatni a fiút, hogy résen volt hiszen adott már rá elég okot Angifilius úrfi, hogy mindenfélét feltételezzenek a szándékairól. Eközben a kvibli már simogatta is a hasát aztán a farkát, ami szinte majdnem az első érintéstől elsült.

- Hagyd abba kérlek! Nem akarom ezt! Dante, miért csinálod ezt velem?  Könyörgöm fejezd be és oldozzál ki, nem akarom.... Ah! – Fuldoklott a saját taknyában és nyálában Cain, miközben azért a csípője lágy mozgásnak indult. Szerencsétlen olyan szégyent érzett, hogy nem tudta tovább nézni magát a tükörben, ekkor történt a legrosszabb: az önkéntes terapeuta orálisan kezdte kényeztetni a mágust, aki ennél a pontnál már nem bírta tovább tartani magát. Olyan szex-hangokat produkált, amit egy pornóipari dolgozó is példának vehetne. Nem volt lányos, de azért kellően erotikusnak hatott a kongó teremben. Három hetes kielégületlenség, szerelem, szégyen, vágyódás és több gramm élményfokozó szernek köszönhette ezeket a zajokat. Na meg Dante nyelvjátékának. Nem is hagyta szó nélkül a fiú a nyögéseket ... Cain arca égett a szégyentől és kínjában csak sírni tudott. Ha nem lett volna ennyire bedrogozva nyilván megpróbált volna ellenállni, de most jelen helyzetében erre képtelen volt.

- Hallgass! Gyűlöllek! Ne érj hozzám! Hagyd abba! - Nyögte habzó szájjal, de mivel nem tudott egyáltalán semmit tenni Dante inkább visszahajolt, ám annál a pontnál Cain elélvezett, legnagyobb szégyenére. Igazság szerint nagyon nagy volt az orgazmusa és meglehetősen hosszú hullámban tört rá, de cseppet sem lett tőle jobb kedve. Ebben az élvezésben benne volt az a perverz kínlódás is amit a fiú okozott neki a mondataival és a szégyen amik táplálták a vágyát. De ezen nem lepődik meg senki sem, hiszen aki ismeri hősünk történetét, tudja jól róla, hogy mazochista. Legnagyobb meglepetésére arra lett figyelmes, hogy nem múlt el az izgalma! Innen már teljesen megbizonyosodhatott arról, hogy valamiféle szer hatása alatt áll. Lehetséges lenne, hogy akkor minden érzelme hamis volt? Nem tudta megmondani, gondolatai összeszedetlenül cikáztak a fejében. Az élvezete pillanatában az izmai megugrottak így majdnem elvágódott, de a fiú megpróbálta megtartani őt, aki abban pillanatban élvezett a mellkasára. Csodás! Ennél mocskosabb már nem is lehetne... gondolta ezt Cain, de még nem tudta mennyi minden fog következni ezen az éjszakán amitől még ragacsosabbá válik ! Na de a jelenbe térve a fiú nem sokáig bírta el a mágust, aki végül hanyatt vágódott és beverte a fejét a padlóba. Ettől kicsit meg is szédült és ismételten ragacsosan, könnyesen, taknyosan megalázva feküdt a földön, miközben halkan zokogott. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy a fiú is nekiállt zokogni... Nem értette Dante reakcióját, de egyenesen ijesztő volt. Cain annyira le volt forrázva attól, hogy azt mondták neki: nyögj te kis buzi, hogy mérgében Dante felé köpött egyet, hiába próbált pont akkor bocsánatot kérni tőle a kvibli. Ennél rosszabb időzést ki sem találhatott volna, pedig lehet ha nyugton képes maradni akkor megússza az anális örömöket.

- Cseszd meg te kis buzi!- Kiáltotta villogó szemfogakkal, igazán mérgesen. Most jött az a szokásos dühroham amikor nem volt képes ember módjára viselkedni.

- Dögölj meg a nővéreddel együtt, te nyomorult!- Szólt, mint a legutolsó Blaha Lujza téri őslakos. Egyenesen tombolt a dühtől, ha lett volna ereje akkor most legszívesebben felakasztotta volna Dantét egy fára, azzal a kötéllel amivel őt béklyózta meg. 

- Gyűlöllek, undorító vagy! Tudom, hogy ez a szerektől van csak! Majdnem behúztál a csőbe és hittem neked, de a farkam még mindig áll! Látod, ebből tudom, hogy az egész egy hazugság! Hazudsz és megpróbálod kimosni az agyamat a különböző drogok és lelki terror segítségével! Hogy én mennyire utállak téged, hát erre nincsenek szavak!- Kiabálta, mint valami elmebeteg állat. Nem igazán mutatott jól összedszuvázva és álló farokkal a földön fetrengve, de akkor sem volt szép , hogy leköpte Dantét. Hát ebből vajon mi lesz így? Cain mással sem volt elfoglalva, csak hogy megkapaszkodjon a legutolsó szalmaszálban is, hogy ne legyen igaza az apjának aki megnyomorította a lelkét. Úgy érezte hogy a legnagyobb bizonyíték az, hogy orgazmusa után nem tud lekókadni, azaz az egész csak illúzió semmi egyéb!

Cain Angifilius

 

Purrr

Dante mutálódott énje fürdött a siralmas és szégyenteljes látványban, amit Cain nyújtott. A nem is olyan régen még pökhendin és gőgösen a párnákon kéjelgő, ópiumozó porcelánbaba eltűnt egy időre, az egészen biztos. Helyette egy saját váladékaiban fetrengő, nyomorult feküdt. Vérzett a háta, a nyála egy kisebb tócsában gyűlt össze a földön, mivel az élvezés után egy cseppnyi ereje sem maradt, hogy ülő helyzetben tartsa magát. Emellé sűrű, hosszú pillái össze voltak ragadva a könnyeitől, amik csak úgy patakzottak szép vágású arcán. Hajdan rendezett és selyempuha haja most spermától és izzadságtól csomósan terült szét körülötte a szélrózsa minden irányába. Mondhatjuk úgy, hogy volt már jobb bőrben is. Mindezek ellenére futotta neki még annyira az erejéből, hogy egy jó szaftos, csomós köpettel jutalmazta Dantét a korábbi kéjes percekért. A fiú azonban most olyan hangulatban volt, hogy a másik orcáját is odafordította volna, hogy a mágus csúlja le azt is, ha kedve tartja. Éppen üvöltött bent és vigyorogva szemlélte a még mindig álló farkú csődört.
- Kedvesem el kell, hogy keserítselek, de a méteres kékeres már rég nem a drogoktól áll ilyen serényen. Amiket kaptál, azoknak az erekciót elősegítő hatása nem tart tovább 10 percnél. És ebben biztos lehetsz. Amikor előkészítettem neked a keveréket, gondosan elolvastam minden apró komponenst és a hatásukat.  Olyan kis aranyos vagy, ahogy saját magadat próbálok győzködni még mindig. Kezdek kijönni a béketűrésből Angifilius. Miért nehezíted meg a saját dolgodat, hm? Egy értelmes mágusnak ismertelek meg, de az elmúlt időben úgy teszel, mint aki agy nélkül született… Végtelenül bosszantó a viselkedésed, szinte kedvem lenni Téged is leköpni, amiért ennyire primitíven állsz hozzá a témához. Lealacsonyodsz olyan szintre, amit normális esetben nem tennél meg a hétköznapokban. Nézz csak magadra Te majom! Egy mocsok vagy most. Egy szedett-vetett semmi. Mint egy marék fing a szélben – hörögve felnevetett és elmélázva bámulta önmagát a tükörben. A drog a legkevésbé volt jó hatással az egójára. Nem lett nagyobb az önbizalma, inkább egy párhuzamos univerzumban élő Dantét ültetett a fejébe, aki ocsmányul bunkó volt és sértő, de talán ez kell most Cainnak. Mindezek mellett végtelenül perverz volt és tudta, most bármit megtehet.
- Tudod mi az érdekes Cain? Hogy szinte még el sem kezdtem a tudatod tágítását. Azonban már így is látom, hogy reped a büszkeséged. Olyan ez, mint amikor valami szépet kapsz karácsonyra. Gyönyörű rajta a csomagolópapír, de téged ez egyáltalán nem érdekel. Csak azt akarod tudni, mi rejtőzik alatta, így izomból letéped és elhajítod, mint egy összegyűrt taknyos zsepit, mint egy darab szart. Pontosan ezt érzem most én is. Hogy a gyönyörű csomagolásod és hazugságaidat le kell tépkedjem, mint a kislányok szokták a margaréták szirmait. Neked az agyad kell újrahuzalozni. Csinálhattam volna egyszerűbben, például beadok neked ayahuascát, vagy LSD-t. De egyrészt akkor nekem is kellett volna ennem belőlük, másrészt úgy kimaradt volna az élvezeti rész. Nem igaz? Hát nem élvezed ezt, Te kis vergődő pondró? –kérdezte negédes hangon, majd mosolyogva elidőzött a válaszoló mágus arcán.
Szavai közben egészen közel térdelt Cainhoz, egy cseppet sem tartott attól, hogy az újból leköpné, annyira megalázta az elmúlt percekben. Olyan szögben közelített ujjaival Cain testéhez, hogy az nem látta őket a tükörben.
- A legkellemesebb percek azonban csak most jönnek, ó drága Cain. Csak arra kérlek, sikíts – mondta, majd Cain és saját nyálával nedvesített középső uját a kiszolgáltatott Cain seggébe dugta. Felkészült az elkövetkező tiltakozásra, így a fém karom párját is előkapta a ruhája alól és újból a nemes bőre alá nyomta. Puha középső ujja ugyan némi ellenállásba ütközött Cain seggénél, de a drogok ezen is segítettek, szóval nagyrészt nem Cain irányított. Dante lágyan mozgatta az ujjait és közben finoman harapdálta Cain bőrét.
- Látod, hogy vonaglasz az ujjamon, te kis kurva? Pedig igazán nem csinálok sok mindent, de a kis segged csak úgy visong utánam. Ajjjh…Olyan szép kis köcsög vagy te Cain. Nagyon jól teljesítesz. Kíváncsi vagyok, hogy folytatod a viselkedést ma…Vigyázz, figyelem minden mozdulatod…

Dante Skarsgård

Hősünk a szégyentől és megalázottságtól meg sem bírt mozdulni. Nem akarta elhinni amit Dante mondott, hogy ezek csak merevedést elősegítő anyagok voltak. Az zakatolt a fejében, hogy: hazugság. Minden egyes szava hazugság, ilyen nem létezik, nem lehet! Az egész csak meg lett rendezve annak érdekében, hogy a fiú kiélje rajta a beteges vágyait! Nem normális! Majd szépen lassan gyermekkori jelenetek játszódtak le a lelki szemei előtt azokból az időkből, amikor az apja megalázta őt, amikor kínozta és véresre verte miközben azzal szekírozta, hogy meleg és semmire sem fogja vinni ha felnő. És erre tessék, ez az igazság! Ha valóban nem drogok munkálkodnak benne, akkor igaza lett Rupertnek mindenben... De miért harcol ellene? Hiszen az apja már nem él. Nem kell bizonyítania senkinek sem. Aztán egy újabb hullámban tört rá az, hogy mit szólnak rá az emberek majd, ha az utcán felismerik őket. Az a megalázás amiben élt tovább folytatódik, csak a világ színe előtt. Két aranyvérű nemesi családi ág fog kihalni amiatt, mert mindkét örökös meleg és egymásba buzult. A gondolattól újabb könnyek gördültek végig az arcán. Erről fog mindenki beszélni, hiszen ez olyan bulvárnak való alapanyag ami felett igencsak nehéz elsiklani. Mindeközben Dante mindenféle alantas dolognak hordta el őt és rajta szórakozott.

- Igen! Valóban! Én is pontosan így érzem magamat, amiket mondasz rólam! Hogy hagytam, hogy egy percig is azt képzeljem érzek irántad bármit is! Nem fogod nekem beadni, hogy ezt nem a drogok csinálják velem! Nem bízom benned soha többé azok után, amiket műveltél az ittléted során hiteledet vesztetted! Egy hálátlan dög vagy! Nem is értem, hogy mered azt képzelni egy percig is, hogy közünk lehet a másikhoz! Egy vicc vagy!

Egy ideig Dante saját magát nézte a tükörben. Sápadt volt és izzadt, a szemei alatt lila karikák éktelenkedtek. Cain nagyon örült, hogy a fiú sincs a legjobb bőrben, szerette volna, hogy az is annyira szenvedjen lelkileg, mint ő. Nem fogja megadni Danténak az örömöt, hogy leigázza ! Főleg azok után, hogy lopott, hazudott, valójában máson nem jár az esze csak az ármánykodáson. Semmivel sem különb Tethysnél.

- Örülj neki, hogy lerombolod a büszkeségemet. Igen bedrogozol és undorító dolgokra kényszerítesz, mégis mit gondoltál ez jó érzés lesz nekem? Tudod jól, hogy nem vagyok egy rohadt buzeráns, mint te! Nyilván a büszkeségemen esik csorba egy ilyen helyzetben a leghamarabb, te idióta fasz! És nem, egyáltalán nem évezem ezt! Aki itt pondró az kizárólag te vagy, te alattomos sunyi féreg!

Ordította Cain szinte önkívületben, nem akarta elhinni hogy ez vele történik. Dante vészesen közeledett felé és teljesen nyugodtan tűrte a szitkokat. A mágus kezdett kétségbeesni, hiszen úgy tűnt bármit tesz nem fogja elereszteni őt, hiába hisztizik és sértegeti a szőke fiút. Már éppen egy újabb verbális támadást indított volna el a kvibli ellen, aki ráérősen a lábához térdelt és lassan előrenyúlt és felvezette a terveit.

- Azt várhatod te nyomorult!- Sziszegte Danténak és megfogadta bármi is történjék meg sem fog nyikkanni, nem fog nyögni mint valami lotyó! Ha az apjának némán tudta tűrni a kínzásait ez sem lehet annál rosszabb. Sőt, igazán korán átélte a poklot és megedződött az idegrendszere annyira, hogy egy hang nélkül tűrje a legtöbb testi kínt. Az anyaszomorító eközben egy kicsit megnyálazta az ujját és Cain combját lágyan oldalra fordítva, minden előzmény nélkül a seggébe hatolt. A félvámpír még sosem ingerelte magát análisan így a lehető legszűkebb volt, valószínűleg Dante már el is feledte milyen egy ilyen szűzies luk textúrája. De mint ahogy leírtam azért annál hosszabb folyamat volt a behatolás, ugyanis nem igazán akart beférni a fiú ujja, izomlazítók ide vagy oda. Cain összeszorította ösztönösen a záróizmát, ennek következtében véres sérülések árán tört be Dante a seggébe.

- Istenek!

 Kiáltotta el magát Cain könnybe lábadt szemekkel, a fájdalom elképesztő volt és furcsán érzete magát tőle. Úgy szorult a luka Dante ujja köré, hogy félő volt ki sem jön belőle. Eközben a nemesnek kellemetlen égő érzete  volt, el sem tudta képzelni, hogy a kvibli mégis hogyan tudja mindezt kibírni. Szemében könnyek gyűltek és megalázottságtól inkább lehunyta őket. Az égő érzés egyben csípőssé is vált, ahogyan a nyálkahártyája megsérült a behatolás következtében.  Kínjában elharapta a saját száját, mivel tiszta erőből tette , most már ajkaiból is bőven csordogált a vére ahogyan seggéből is elkezdett folyni. Hát nem állt túl jól a szénája az biztos! Mialatt a seggébe fúrta Dante az ujját a másik kezével amivel a combját tartotta oldal irányba úgy mellékesen belemélyesztette a fémkarmot. Olyan volt az egész, mint egy rémálom.

- Dante! Dante! Azonnal hagyd abba! Dante! Hogy vagy erre képes? Hogy tehetted ezt velem?

Ordított dühödten a félvámpír s közben próbált elhúzódni a fiútól, de ez is rettenetesen nagy fájdalmakkal öntötte el altáját így inkább nem mozdult. Próbálta a levegőt normálisabban venni és másra koncentrálni, mint ami lent történik. Remélte mihamarabb vége lesz a kínjainak és utána ünnepélyes körülmények között végezhet magával és egyben a kviblivel. Cain már kezdte volna megszokni a helyzetet, ám ekkor a fiú elkezdett mozogni benne s közben nedves ajkaival a csupasz derekához ért. Miközben lágyan mozgatta az ujját Cain egyre befogadóbb seggében , lassan nyalogatni s harapdálni kezdte a bőrét. A félvámpír egyre jobban kezdte élvezni a fájdalmat amit a kvibli okozott neki. A folyamatos szúró csípő érzés elmúlt és helyette egy konstans fájdalom borította el ami orgazmus közeli állapotot váltott ki benne. Dante elérte a prosztatáját és forró bizsergő hullámok öntötték el és bár nem tágult ki, de most már könnyebben lehetett mozogni a testében. A farka már alapból is állt de most újra nagyobbá kezdett válni, legnagyobb félelmeit igazolta, hogy olyan pontokat nyomott meg a fiú benne amik igazán kellemesen hatottak rá. Nem tudott tovább uralkodni magán és szaggatottan kezdte szedni a levegőt, s miközben partnere nyelve és fogai játszottak a bőrén ő oldalasan feküdve vonaglott. Próbált nem nagyon nyögni és mozogni, de a teste ösztönösen rándult össze a kéjtől. Legnagyobb bánatára még Dante is megjegyezte milyen jó kis köcsög és milyen szexin vonaglik. Ekkor Cain megpróbálta megemberelni magát, s abbahagyni a derékmozdulatait. Szó szerint rámozgott Dante kezére, mint a takaros menyecskék.

- Ez a drogok miatt van! A nővéred is ezzel tudott rám hatni, semmi egyéb... nincs... Ez nem jelent... semmit! MMmmmmmm! - De nem tudta befejezni a mondatait mert Dante szemtelen módon tovább ingerelte őt. A tiltakozását is kéjtől párás hanggal nyögte ki, miközben nem kevés véres nyál folyt ki a száján. Rettenetesen érezte magát, nem tudta már hogy mit higgyen, hogy Dante hazudik, vagy tényleg igaza van, hogy ezt ő saját magától élvezi. Annyira nagy volt a szenzáció mértéke, hogy elkezdett kételkedni saját magában. Szégyenében a föld felé próbálta fordítani a fejét, hogy egyenesen a padlóhoz érjen a homloka. Furcsa kitekeredett féloldalas pózba került ettől. Dante pontosan az oldalra fordított segge mögött térdelt, Cain lábai kissé felhúzott pózban voltak, s felsőtestével már próbált a padlóval szembe fordulni. A kötelek sajnos nem engedték, hogy elsüllyedjen a föld alá szégyenében, így továbbra is szem előtt maradt a kéjelgő arca és eltátott vérző szája.

Cain Angifilius

 

Purrr

Dante füleinek Cain elkeseredett küzdelme olyan volt most, mint az angyalok éneke. Az a fajta, ami ha felcsendül, megnyílnak az égi kapuk, fanfárok hallatszanak és éteri fény tölti el a szobát. A szőkeség szinte látta már lelki szemei előtt, ahogyan arkangyalok szállnak alá az égből és tollas szárnyaikkal őt és Caint simogatják, közben lassú szellő kavarog körülöttük. Igen, ő most isteni beavatkozást művel éppen. Belenéz egy halandó hazug lelkébe és jóindulatúan felfedi számára a valóságot, bármi áron. Soha nem gondolta volna,hogy éppen rá szab ki ekkora feladatot a sors. A kicsi Dantéra az univerzum közepén… Miközben ujjaival szorgoskodott Cain prosztatája körül, azon tűnődött, vajon mivel érdemelte ki ezt a földöntúli kegyet. A jogot arra, hogy egy egyszerű halandónak segítsen az ő primitív eszközeivel, hogy önreflexióba hajszolja áldozatát és az végül meghasonuljon. Ez túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Ami különösen bíztató volt számára, az az, hogy a nemes arcán kezdte felfedezni azokat a grimaszokat, amiket ő szokott használni. Miközben a seggében matat Cain.

~Hm… Nagyon érdekes…Teljeséggel lenyűgöz ez a fajta reakció és igazán hízelgő. Már értem, hogy miért szeret Cain uralkodni felettem…~ - merengett magában, miközben ujjaival folyamatosan a szűztelenített rectum ellazításán ügyködött továbbra is. A mágus arcán kezdte lassan felfedezni a korábbi pszichológiai ismeretei során elsajátított arcjátékokat. Amint ott is megtudta, az igazság felismeréséhez és a beismeréshez az alanynak több fázison át kell esnie. A legelső volt a tagadás. Cain ezt a szintet már átlépte, s most a lassú felismeréshez közelít, amelynek végállomása az elfogadás. A realizálás azonban olyan, mint egy hosszú márványfolyosó, amely gyötrelemmel van kirakva. Ezek az actusok erősítik meg az alanyt a végső felismerésben. Megölik a lelkét, s helyette újat építenek fel, így ha a páciens visszatekint később a megtett útra, büszkének fogja érezni magát, hogy végigment a folyosón, s soha többé nem kérdőjelezi meg a beismert valóságot. Node, ne szaladjunk még ennyire előre. Sok munka vár még addig ránk.

- Ugyan-ugyan drága Cain, nem érdemes tagadnod tovább a valóságot. Különben is, ha továbbra is befeszíted a segglukad, s úgy viselkedsz, mint egy makrancos kiskutya, csak magadnak okozol fájdalmat, s ugyanúgy el fog szakadni a kis ánuszrózsád, ahogyan az enyém. Gondoltam jó, ha tudod. Én ugyanis biztosan nem fogom abbahagyni. Az igazat megvallva borzasztóan élvezem, ahogy a nehéz, bordó véred rácsorog az ujjaimra. Ha lenne bennem efféle tehetség, olajfestékkel megfesteném, annyira gyönyörű kontrasztot alkot a hófehér valagaddal. Szinte sírnivalóan szép… Már értem, miért tetszett neked is annyira… Hát még az milyen gyönyörű lesz, amikor a selymes, eres farkam feszíti majd szét a farpofádat…mmmhmmm - a gondolatra is kirázta a hideg Dantét, s forró vágycseppek kezdtek csillogni halványrózsaszín makkja végén. – Oh, jó ég… Hát ez tényleg a legjobb dolog, ami megtörténhet ma…Kedvesem, nézd csak meg ezt. Pontosan annyira nem a drogoktól folyik belőlem a kéj, ahogyan belőled. Nézd csak meg jobban a lábad között lüktető vadállatot. Ilyet aztán nem csinálsz vágykeltőkkel. Nem bizony. A csodásan merev dióverőd azért áll így, mert sikoltozik a gyönyörűségtől. Tudja, hogy ma csak olyan dolgok fognak történni, amik nagyon jót tesznek neki. Ha már Te ennyire elhanyagoltad az elmúlt időben, szerintem igazán kijár neki egy kis kényeztetés, nemde? Hogy lehetsz olyan rossz, hogy megvonod tőle ezeket a csodás pillanatokat, hm? A farkadnak kell a gyönyör, Te buta, buta fiú… Most nézz rá. Hát lehet ezt a faszt nem megérinteni? Én biztosan nem tudnék ellenállni neki. Oh várj… Nem is akarok…

Miután látta, hogy Cain teljesen feladta már szégyenében a küzdelmet és ernyedten hanyatlott a földre, úgy gondolta Dante, hogy nincs többé szüksége a nemes hátába vájt fém segédeszközre. Két lábát kitárta és beült a nemes mögé, így a kéjesen nedvedző hímtagja újból a félvámpír puha bőrének nyomódott. A seggében matatást egy pillanatra sem szakította meg, csak egy pillanatra húzta kijjebb, hogy még egy kis nyálat köpjön rá. Bár a lassan csordogáló altáji vér így is elég nedvesen tartotta dolgos ujjait. Így, hogy szabaddá vált az egyik keze, újból hódolhatott egyik kedves elfoglaltságának. Ez pedig nem volt más, mint Cain legnemesebb testrészének ingerlése. Úgy gondolta a szőkeség, hogy ennél jobb dolgot most nem is tehet a mágussal. Óvatosan kezébe fogta az előváladékkal sűrűn borított, dagadó testrészt és szakértő kezekkel fel-le kezdte húzni rajta a bőrt. Közben halkan fújtatott Cain fülébe, mert a gyönyörű férfi rezgései újból felborzolták a már amúgyis pattanásig feszült idegeit. Lassan mozgatta az ujjait, szépen kiszámította minden mozdulatát, s amennyire a kötelek engedték a nemes gátját is szorgosan nyomkodta, miközben másik kezének ujjával ütemesen körzött a meleg testrészben. Ilyen közelről tisztán érezte a Cain halántékából áradó forróságot és olajos, nehéz hormonszagot. Mindkettejük teste csak úgy ontotta magából a ragacsos, szenvedélyes kéjt. Olyan gyönyörűek voltak együtt, hogy szinte látom lelki szemeim előtt, ahogy a felettük lebegő angyalok egymásnak adogatják a zsepis dobozt, mert ilyen szépet még ők sem tudnak elképzelni. Már csak egy aranybarokk képkeret hiányozna köréjük és készen is van a teremtés pillanata, amitől minden nő, leány és anya teherbe esik. Talán még a férfiak is… Dante erősen harapdálta Cain nyakát és ahol csak érte.

- Remélem tudod, hogy ha most ezzel végzünk, akkor jön majd csak a finálé? A végső felszabadulás… De most pedig sikíts, Te kis buzeráns. Nézz bele a tükörbe és mondd, hogy mit látsz. Csak semmi trükk fiatalember. Nagyon csúnya következménye lesznek, ha nem hallok kielégítő választ… Aki ilyen szép telivér ratyi, annak igazán semmi szégyellnivalója nincs.. – sziszegte agresszívan Dante, olyan hévvel, hogy levegőt sem tudott rendesen venni közben…

Dante Skarsgård

A kvibli egy szó nélkül folytatta Cain ujjazását, nem törődött semmivel sem amit a nemes mondott neki. Igazából tudta jól, hogy rizsa az egész és Cain átesett azon a ponton, hogy fájjon. Ebben az is segített a fiúnak, hogy a mágus nem tudta magát fékezni és folyamatosan valamije megrándult, a lélegzete pedig zihálásba váltott, de nem  a kínoktól. Valóban nem kellett neki sok, hogy ismételten elélvezzen, főleg azért mert ez igazán új ízű élmény volt számára, amit még sosem tapasztalt. Nehéz józanul elviselni ekkora élményt. Mindeközben Dante őt tanulmányozva hajolt fölé, szinte megfeledkezve arról, hogy Cain bármikor tehet olyan lépést ami esetleg kizökkenti a románcot... bár  a vak is láthatta hogy ez a következő élvezéséig teljességgel lehetetlen. Miközben a fiú a seggében dolgozott jó tanácsokkal látta el azt illetően, hogy lazuljon el. Ezzel hirtelen összébb szűkült, mert eszébe jutott, hogy bizony Dante meg fogja dugni, akár tetszik neki akár nem. A szűkülés következményeként hangosan felnyögött, nem lányosan, de azért igencsak felfelé ívelő hangon.

- Dante! Hagyd abba könyörgöm, ne hozzál ilyen helyzetbe! Bármit megteszek, csak azt ne! Kérlek! –Rimánkodott Cain rekedtes hangon, nedves sóhajok között. Szerencsétlen igazán szánalmasan festhetett, hogy próbál még mindig ellenállni, holott úgy fészkelődött partnere ujján, minta azzal a seggében született volna. Ellenben tovább folytatta a tiltakozást.

- Nem tetszett! Soha többé nem teszek veled ilyet, csak fejezd be!- Könyörgött tovább, mintha Dante baja csakis az lett volna, hogy Cain megdugta. Jaj, szegény nem nagyon értette már maga sem miről van itt szó, ellenben a fiú keze begyorsított, ami a prosztatáját még inkább ingerelte. A nemes inkább becsukta a szemét, úgy érezte hogy csak így tud a szégyen elől elbújni, próbált minden egyébre gondolni ami nem lent történik, de más nem járt  a fejében csak az, hogy ez az érzés nem is olyan rossz és már érti Dante miért szereti annyira. A gondolatra újabb könnyek szaladtak végig az arcán, nem hitte el hogy ez vele történik.

- Fogd be! Ne nézzél rám... Az istenit! Ne nézz!- Rimánkodott Cain elvörösödött arccal és csukott szemmel. Nem igazán örült, hogy a fiú ennyire kielemzi a testének minden reakcióját. Rettenetesen érezte magát, hogy ő van alul és még nem is sejthette mi fog következni a továbbiakban. Az a test, amit próbált megóvni a bűnös gyönyörtől, szinte remegett Dante farkáért. Igen: ő, aki arra gondolt, hogy sosem fog ilyen helyzetbe kerülni most csípőjével önként mozog rá valakinek az ujjára. Mindenben igaza volt az apjának, itt valóban nem vágykeltők működtek, hanem az ösztönei. Olyan ösztönök, amik teljesen szemben állnak a természettel, Thetyssel való együttlétekor undort érzett és lehet nem is a boszorkány viselkedése miatt. Igazság szerint, amikor nőkkel próbált lefeküdni nem érzett különösebben semmit. Volt valami kis izgalom a levegőben, de ehhez foghatót sosem tapasztalt amit most élt át. Fájóan, de már nem csak tudat alatt kezdte realizálni, hogy mi is történik valójában, hogy miért jobb Dantéval a szex. Eközben partnere nem zökkent ki, bizony ugyan úgy nézte őt továbbra is, majd hirtelen a farkáért nyúlt. Ez volt a legrosszabb és legjobb Cain számára ami történhetett. A fiú mögé szorult teljes testével , pontosan érezte ahogyan a nedves farka a bőréhez ér. Cain ettől ismételten hangosan nyögött, öröm volt hallani minden egyes nyikkanását. Dante beváltotta ígéretét és a két kezét összehangolva, ütemesen kényeztette a nemest, aki ettől a ponttól kezdve totálisan elveszett az élvezetekben. Túl jó volt az érzés, nem is csoda hogy Dante úgy visongott mint  a lányok, mert Cain ugyan nem tett akként, de hangosan nyögött és nem tudta visszafogni a hangját egy kicsit sem. A szégyen most elmúlt és átvette a helyét a kéj. Nem tudott tovább azzal foglalkozni, hogy a földhöz szoruljon minden porcikájával, mert nem bírta koordinálni magát. Oldalas pozícióba fordult és Dantéhoz szorult, kinek keze nyomán úgy vonaglott mintha már dugnának. Dante körülbelül a háta közepén érhetett hozzá a farkával, de nem igazán zavarta már ez Caint... sőt! Eközben a kvibli addig merészkedett, hogy a vámpír füléhez hajolt, a forró lehelete izgatóan cirógatta a nyakát, aki szinte hallotta a fiú pulzusának esztelen dübörgését. Ekkor jött rá, hogy mennyire éhes, de nem úgy mint szokott hanem sokkal mélyebben. Nem teljesen volt számára tiszta, hogy miért szeretné megharapni a kviblit, de az élvezeti szintje akkor lenne a legmagasabb, ha a cselekmények közé még Dante vérének ivása is felkerülne a listára úgy kiegészítésképpen. Ellenben a fiú harapta meg a nyakát, vészesen közel Cain állcsontjához, a nemes úgy gondolta hamarosan olyan közel kerül a fiú, hogy végre ő is kitudja venni a részét akár egy kicsit is abból, hogy a másiknak kellemetlen legyen. Dante a kéjtől megrészegülve hívta fel Cain figyelmét, hogy nézze magát a tükörben, mert ha nem akkor annak meglesznek a következményei. Már a pózból adódóan sem tudta a nemes nézegetni magát, ellenben jobb ötlete támadt. Már eléggé el volt lazulva a segge, hogy ne fájjon neki a benne mozgó ujj, így ha lendületből megfordul akkor olyan sikamlósan és simán csúszik benne Dante, hogy meg sem kottyan neki az érzés.  Úgy érezte most jött el a pillanat, most vagy soha alapon ő bizony kellemetlenséget fog okozni a fiúnak. Részint nem a kellemetlenség okozása volt a terve, hanem az hogy vért igyon már végre három hét diéta után. Dante hozzászorult a testéhez és ráhajolt a nyakára, Cain tudta csak egyszer próbálkozhat de annak jól kell sikerülnie. Hideg kék szemeivel előre meredt, hogy némi erőt gyűjtsön, majd egy hirtelen mozdulattal előre húzódott, hogy kellő lendületet tudjon venni ahhoz, hogy felemelje a felsőtestét és kicsit a hátára tudjon gördülni. Mindez másodpercek töredéke alatt történt, Dante egyáltalán nem tudott felkészülni a  támadásra. Bár nem nevezhetnénk tejesen annak, mert a fiú is szerette az érzést amikor a nemes az ajkaival hozzá ér. Cain nagyon gyors volt magához képest és bár fájt neki a mozdulat, de annyira fel tudta emelni magát, hogy hirtelen bele tudjon kapni a fiú hormonos kipárolgású bőrébe. Szemfogai úgy mentek át rajta mint kés a vajon. Ezalatt alteste még mindig oldalas pozícióban volt, seggében Dante ujjával, elől a markával. A fiú forró vére azonnal teletöltött a száját, s ebben való elégedettségében kiengedett egy nagyobb horkantást az orrán, mint valami állat, ami egy darab húst marcangol. A fémes finom íz olyan volt számára mintha hazaérkezni, legnagyobb meglepetésre a fiú nem engedte el őt, így nagyot kortyolt és közben folyamatosan rámozgott Dantéra, miközben nem hagyta abba a vákuumozását a bőrén. Ez túl jó volt. A forróság lassan elöntötte a testét, olyan volt mint valami kitörni készülő vulkán, érezte amint a forró szexuális energia kiárad az öléből, hogy elborítsa az egész szobát. Ha most ez egy anime lenne, akkor mondhatnánk azt, hogy Cain élvezése pillanatában egy hatalmas fénycsóva tört ki a kúria tetejéből, amit felülnézetből láthatunk és úgy robban mint valami atombomba. De mivel ez nem rajzolt történet, maradjunk annyiban, hogy az energia kitört belőle, elborítva Dantét is és szájában a fiú nyakával másodszorra is elélvezett. Dante kezében a farka megfeszült majd ütemesen rángott, ezalatt nem eresztette a nyakát, már a harmadik nagyobb kortyot vedelte be partneréből, aki félő volt elájul a vérveszteségtől. Cain saját magától még időben engedte el a szájával, így a fiú nyaka és saját ajkai között egy pink nyálcsóva húzódott. Annyi ereje sem maradt, hogy koordinálja magát így a földre hanyatlott és beverte ismételten a fejét a kemény hajópadlóba. Üres elmével meredt előre és halkan zihált, farka és segge még mindig a fiú birtokában volt, de nem igazán törődött vele , mert a több hetes embervér hiány utáni jóllakottság töltötte ki a gondolatait és az orgazmusának utórengései zsibbasztották a tudatát. Danténak kellően óvatosnak kell lennie a továbbiakban, hiszen Cain vérhez jutott így tudott neki parancsolni, legalább három órán keresztül biztosan. Annyi szerencséje volt, hogy Cain ennek nem volt tudatában. Reméljük, hogy nem fog megszakadni a gyönyörű nász a nemes tiltakozása miatt. A mágus megsemmisülten feküdt a padlón és várta a következményeit a tettének. Bár nem nagyon törődött vele mert túl nagyszerűen érezte magát ebben a pillanatban.

Cain Angifilius

 

Purrr

Danténak eszébe sem jutott, hogy az óvatlan kis harapdálásaival veszélybe sodorhatja terve alakulását. Márpedig így történt. Cain orvul kihasználta a kínálkozó alkalmat és rácuppant a bőrére, mint egy kis pióca. A kettejük között fennálló különös kapcsolat érdekessége, hogy ha Cain fenevada éhes lesz, Dante minden sejtje azon van, hogy ezt az éhséget segítsen enyhíteni a vérével. Most mégsem volt olyan erős ez az inger, mint korábban. Viszont nem menekülhetett az elől, hogy ilyen helyzetben Cain hozzáállása is megváltozik. Hiába érzi most nyeregben magát Dante, a vérével együtt a gyeplőt is elejtette. A belőle kiáramló életadó nedű elszívta az agyát is gyakorlatilag. Egy lüktető, élvezkedő vérzacskó volt most, ami nem volt képes gondolkodni vagy tíz percig. Habár ő nem élvezett el, mint Cain, de nem sok kellett neki hozzá. Szerencsére Cain elengedte hamar, mert elájult volna, ha egy perccel is tovább szívja a vérét.
Miután felocsúdott a táplálkozás utáni sokkból, éktelen haragra gerjedt. Hogy merészel Cain önálló gondolatokat produkálni ebben a helyzetben? Micsoda pimaszság ez? Teljesen ledöbbent, hogy a mágus még mindig azt hiszi, hogy ő a döntéshozó ebben a helyzetben is. Így akar fölé kerekedni, ó igen? Hát majd meglátjuk, ki húzza a rövidebbet… Látta a nemesen a fáradság csalhatatlan jeleit, amibe persze belevegyült a seggének ingerlése következtében fellépő szégyenérzet is. Szerencsétlen Cain valószínűleg nem igazán volt már képben… Dante legalábbis úgy okoskodott, hogy a két orgazmus bizonyára szellemileg is kimerítette, hiába kapott a véréből. Danténak sosem volt mondjuk két orgazmusnál több gyors egymásutánban, szóval nagyjából csak tippelni tudta, milyen hatása lehet. A fiú kezdett kétségbe esni. Testéből a kokain áldásos hatása kezdett teljesen eltűnni, emellett pedig ő is elfáradt azért a nagy uralkodásban. Már nem érezte azt a féktelen haragot, amit az elején. Ezért úgy gondolta, ideje átváltani egyszerűbb eszközökre.
- Cain, Cain kedves. Mesélj, hogy érzed magad? Lassan elfáradsz, igaz? Hát igen… De senki nem mondta, hogy egyszerű munka lesz ez. Nem sokkal ezelőtt azon gondolkodtam, hogy tarthatnánk egy kis szünetet. Komolyan! De ez még azelőtt volt, hogy aljas módon belém martál, mint valami rühes kutya… Hát mondd csak, miféle modor ez? Tudod, hogy nem sajnálom tőled a jót, meg én is nagyon élvezem ezt, tudod jól. De ez az aljas, sunyi stílus mélyen felháborított. Én hosszú percek óta fáradozom azon, hogy leássunk az agyad mélyére. Hogy teljesen megcsupaszítsunk és egy új Caint hozzunk a felszínre, aki egy személyben a buzi atyaúristen és egy új éned. Erre mit kapok válaszul? Hogy szemét, aljas módon belém nyomkodod a fogaidat, mintha valami stresszlabda volnék. Hát ez igazán csodálatom, mit ne mondjak. Csak gratulálni tudok a csodálatos stílusodhoz… Egy ösztönlény lettél ezekben a percekben. Remélem büszke vagy magadra…
Dante megjátszott sértődöttsége jó okot szolgáltatott arra, hogy a szoba másik fele felé vonuljon puffogva. Itt tartotta ugyanis azt a port, amit a legvégső esetre tartogatott. Mivel a Cain hátán lévő seb még nem kezdett el behegedni, remek táptalajnak bizonyult a feltűnőtlen, átlátszó drog számára. Ennek olyan hatása volt, mint az Eufória Elixírjének, csak százszor erősebb. Felhasználója olthatatlan vágyat érez arra, hogy a vele egy légtérben tartózkodóval szexuális kontaktust létesítsen, vagy legalábbis nem utasítja vissza. Dante felmarkolta az icipici papírba csomagolt szert és miközben visszafelé haladt Cainhoz, észrevétlenül a kezébe tette.
- Nézz rám kedvesem. Szeretnél ezen mihamarabb túlesni és újból visszatérni a normális kerékvágásba. Jajj, csitt-csitt! Ne is mondd. Tudom én… - miközben groteszk, filmbeillő monológokkal nyugtatta a lüktető seggű Caint, észrevétlenül átsimította porral teli kezét a nemes sebesült hátán. A por nem okozott semmilyen kellemetlen tünetet a mágusnak, mindössze annyit érzékelt, hogy a sebe egy kissé elkezd lüktetni és felhevül a teste még jobban.
- Mit szólnál, ha bizalmam jeléül eloldoználak? Najó… Nyilván nem teljesen, de a kezed kivételével ki tudlak szabadítani és úgy kicsivel kényelmesebben lehetsz. Mit szólsz hozzá?
Negédesen a nemes arcába sandított, tudta, hogy ennek a csábos pillantásnak senki nem tud ellenállni.