Angifilus birtok

Cain Angifilius

 

Purrr

A zavart kviblit teljességgel megdöbbentették Cain szavai. Azonban nem pozitív irányba fejlődött a reakció, hanem épp ellenkezőleg. A nemes szavai vigasztalást nyújtottak, de az arckifejezése és a hanglejtése olyan riasztó hatással bírtak, hogy Dantét önkéntelenül is kirázta tőle a hideg. Cain egészen közel hajolt Dantéhoz és óvatosan a kezébe vette az arcát. A szőke ifjú tökéletesen tisztában volt azzal, hogy úgy festett, mint akit kihánytak. Épp ezért nem is értette, hogy Cain miért nézi olyan arccal, mintha éppenséggel fel akarná falni.

- Igen, úgy érzem a büntetés lenne az egyetlen módja annak, hogy a lelkemben tobzódó gyűlölet, amit magam iránt érzek enyhüljön. Túl jó voltál eddig is hozzám, a legkevésbé sem érdemlek szánalmat.


A tényre, hogy Cain nem haragszik rá, kigúvadt szemmel reagált. Krokodilkönnyek potyogtak a szeméből, de lassan visszatért a hangja.

- Nem, nem érdemlem meg a boldogságot Cain. Igaz, én okoztam neked a gyötrelmeket, ahogy a boldogságot is. Ha megbocsátasz nekem, én készséggel elfogadom, de tényleg úgy érzem, hogy nem érdemlek ekkora kegyet. A legszebb dolog számomra, hogy vagy nekem. Örömmel túllépek a rossz emlékeken s ha úgy szeretnéd, hogy erről ne beszéljünk többet nem hozom szóba.  Az életem előtted gyakorlatilag olyan volt, mint egy siralomvölgy. Te voltál az, aki megtöltötted ezt élettel és fénnyel. A nővérem egész életemben úgy tartott, mintha egy gennyes kelés lennék a testén, amit csak addig kell érlelni, ameddig ki nem lehet nyomni. Minden ölelése, csókja, szava puszta hazugság volt. Egész életemben csak akkor kaptam őszinte szavakat egy embertől, akit szerettem, amikor Arhurral voltam régesrég. De ő is elhagyott, miután megijedt a saját érzéseitől. Gyenge volt, nem tudta elviselni a szerelmet, amit iránta éreztem. Te azonban olyan ember vagy, aki erős és kiérdemelte a szerelmem. És ez olyan dolog, amiért megéri küzdeni. Mindkettőnk megszenvedett érte, így megértem ha már nyugalmat akarsz. Remélem ez így is marad, amíg utoljára nem veszünk levegőt.

Érezte, hogy Cain arca az övének nyomódik és a mágus elmosolyodik. Szegény fiú még csak el sem tudta képzelni azt, ami hamarosan rá fog várni. De jobb is ez így most...

Köszönöm a játékot Cain, a mihamarabbi viszontlátásra