Jimmy Kipp Quinton

[gebo]

Emberi kapcsolatok. Talán a legfontosabb dolog az életben. Éppen ezért őszintén nem hiszem, hogy kategóriákra lehet bontani egy olyan bonyolult rendszert, amit én sem értek igazán.
Nehezen értek szót az emberekkel. Részben talán hibás vagyok, nem mindig tudom, mi a helyes. Talán az az imázs is szerepet játszik benne, amit szüleim nagy gonddal felépítettek – a saját korosztályommal emiatt sosem tudtam szocializálódni. Talán a kisugárzásom teszi, nem tudom. Tény viszont, hogy sokan nem igazán tudják, hogyan beszéljenek velem, ahogyan én sem tudom, én hogyan tegyem meg ezt. Nehezen vonatkoztatok el az általam érdekesnek titulált témáktól, amik közé a kviddics, az időjárás, és a mai vacsora sohasem tartozott.
Magányos dolog az én fejemmel élni, bár ezt tizenéves koromig nem realizáltam. Most mégis, hagyok itt néhány rúnát, és ha szeretnél, válassz a három közül egyet. Vagy rakj hozzá egy olyat, ami neked jobban tetszik.

A gebo jelentése ajándék. A régi véseteken gyakran szerepel kapcsolatok tükreként. Mégis mi más lenne egy barát, ha nem az élet ajándéka?
A mannaz az emberiség szimbóluma. A társadalmat, az együttműködést, az egymásra utaltságot, és a szövetséget jelképezi. Hiszen együtt erősebbek vagyunk.
Az isa szó szerinti fordítása a jég. Biztosan éreztél már olyat, hogy valaki, akit nem kedvelsz, belépett ugyanabba a terembe, ahol vagy, és olyan volt, mintha megfagyott volna körülötted minden…

Rivális.

"Minden idők legfiatalabb rúnamágusa. Egy igazi zseni! Quinton olyat művel a rúnamágiával, mint még soha senki."
Bah... olcsó, ostoba újságírók, akik minden hülyeséget leírnak, amit hallanak, pusztán azért, mert nem tudják az igazságot. Nem ismerik a Társaságot, az apám kézben tart mindent, ezáltal nem is sejthetik, hogy Quinton professzor, akit még mindig nehezemre esik magázni, abszolút nem a valaha volt legifjabb rúnamágus. Mert az bizony én vagyok. Egyelőre többnyire ellenszenvvel viseltetek iránta, noha nem is biztos, hogy tehet arról, amit mások megírtak, másrészről cseppnyi rokonszenvet érzek iránta, a rúnák szeretete némiképp összeköt majd minket, úgy hiszem. De leginkább a riválist látom benne, a cím bitorlóját.
Kíváncsian várom az első órát, hogy kiderülhessen, mégis mennyit tud nekem tanítani.

["Kenaz"]

"Kenaz"

Ez a rúna szó szerinti fordításban "fáklyát" jelent, ami szimbóluma a tudásnak. Maga pedig egy olyan ember Mr. Quinton, akitől érdemes tanulni. Akadémiailag nem tudok magába kötni. Olvastam több megjelent művét is, és mindet hasznos, és érdekes olvasmánynak találtam. Az óráira is megéri bejárni, nincs olyan érzése tőle az embernek, hogy időt vett el feleslegesen az életéből. Korrekt embernek ismertem meg, ezzel és a szaktudásával pedig sikerült kivívnia a tiszteletem.

Végre

Végre egy normális rúnaismeret tanárunk lehet, már annyira de annyira vártam erre! Teljesen el vagyok kötelezve a tanárúr iránt, nagyon sokat olvastam már róla, és az óráit is imádom. Maradjon itt jó sokáig, és akkor mindketten boldogok leszünk, hiszen a változás amúgy sem jó, ez most egy szerencsés kivétel volt.

Csodabogár

Teljesen különbözőek vagyunk, egymás ellentétei, és tudom, hogy ezt te is látod. Nem nagy köztünk a korkülönbség, de annyira nem tudjuk megérteni egymást, hogy az már fáj. Sokszor csak beszélsz és beszélsz, és nem értem, hogy mit mondasz, pedig én sem vagyok ostoba, hogy ne fognám fel. Egyszerűen csak sok vagy, Quinton, és nem tudok mit kezdeni veled. Nagyon ritkán szólunk egymáshoz, és akkor is csak annyit, amennyit kell. Nem azért, mert ne kedvelnélek, mert fura mód rokonszenves vagy, csak olyan, mintha két külön világban élnénk.

Az utókorra

Látni azt a halovány, megfakult arcot, s összehasonlítani vele ezt, melyre most tekinthetek… Akkor árnyéka volt önmagának, s most büszke professzor. Igazi öröm segíteni másokon, mert ezzel is úgy érezzük, hagyunk valamit az utókorra. Remélem maga is így tesz majd a Roxfortban. Legyen igazságos és jó a diákjaival… de ami a lényeg: értéket közvetítsen! Érje el, hogy nekik is legyen mit tovább adniuk!

[Raido - fejlődés, előrehaladás]

   Raido - fejlődés, előrehaladás

Most mondd, hogy nem lepődtél meg tudásomon? Azt hitted korrepetálásra jelentkeztem… de láttam ám a meglepetést. Nem is vagyok olya amatőr, mint gondoltad, bár lelkes mindenképp.
Neked szenvedélyed a rúnatan, s ez kihat egész lényedre, kisugárzásodra, megjelenésedre. Te megismered őket, megfigyeled, majd úgymond használatba veszed. Te lexikonokat gyártasz belőlük, magyarázatokat, elméleteket és felfedezéseket. Én a gyakorlatban ismerem meg őket, s előbb használom, mint igazán érteném. És én kalandokat gyártok belőlük.
Ez két, merőben más megközelítése a témának.
Szóval úgy hiszem még jó sokáig lesz miről beszélgetnünk…

Egy zseni meg még egy zseni = egy nagy zseni

Először is szerintem tegeződhetnénk. Kezdjük így, mert egy: baromi komplikált és felesleges mindig követni ezt az udvariassági formát, kettő: mindketten kellemesen fiatalok vagyunk, hát minek vesződjünk vele?
Jelentem a vázlatait elolvastam. Tetszetős írások, bár jómagam egy kukkot sem értettem az egészből, szóval szereznem kellett valakit, aki elmagyarázza. Mindenesetre, ha értem úgy még tetszetősebb… Nem fogok tehát kertelni: Te egy népszerű zseni vagy, én is egy népszerű zseni vagyok.  Fogjunk hát össze, mindkettőnknek csak előnyére válhat.

A csodálatos jövő

mannaz

Távol áll tőlem az igazi rajongás, azt hiszem, elfelejtettem már,
 hogyan is kell adóznunk ennyire őszintén valaminek, ami meglep és feldob a
 létezésével, de az ön könyvei mindig megnyugtatnak arról, hogy nem elég nagy
 a történelem tenyere, hogy befogja a jövő száját vele. Nagyon hálás vagyok azért
 a kíváncsiságért, amivel a szakterületemhez fordult, emellett egy remek beszélgetőtársa
 találtam a személyében. Valahol úgy tekintek önre, mint ahogy talán én szerettem volna,
 ha rám tekintenek: bizalommal és hittel. Az ajtóm mindig nyitva áll ön előtt, remélem,
 lesz még alkalmunk együtt fejtegetni a tudomány és az azon túli dolgok összefüggéseit.

                               
                                    Munkatársak


          Szerintem nem érdemes azon rágódnunk, hogy mi lett volna ha. A múlt ugyan elmúlt és ha tehetném, akkor a jövő tudatában megváltoztatnám, de sajnos ez nem lehetséges. Mind a ketten megtettük a magunkét és a végeredmény még így is jobb, mint a semmi. Megtehettük volna mind a ketten, hogy nem teszünk semmit, csakhogy minket nem ilyen fából faragtak. Ami viszont meglepett az a találkozásunk. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, egy életre meg akartam szabadulni mindentől, ami a minisztériumhoz köt, és akkor megjelentél.
          Milyen szerencse, hogy így történt, hiszen mint utólag kiderült, egy nagyon hasonló gondolkodású fiatalemberrel hozott össze a sors, aki szintén nem rejti véka alá a véleményét. Úgy gondolom, ha nem is egyezne a véleményünk, akkor is meg tudnánk beszélni egymással a különbségeket, mindenféle viták nélkül. Remélem, még sokáig egymás mellett tart minket a sors, hogy együtt láthassuk megvalósulni azokat a feltételezéseket és ötleteket, amiket olyan nagy elánnal beszéltünk meg két korsó vajsör mellett.

Az ember, akitől félek

Még nem tudja, hogy ki vagyok, és azt hiszem, az lenne a legjobb, ha nem is lennék több az egyik diákjánál, nem tudna többet a nevemnél, meg esetleg a tanulmányi átlagomnál, azt hiszem, az nem árthat még. De minden, ami több, már igen.

Tudom, nem akart nekem ártani, legalábbis nem hiszem, mégis félek magától, mert olyan közel jutott hozzá, hogy összezúzza az életem. Ha eljut odáig, hogy kiderítse, én írtam a listát, azzal teljesen tönkretett volna mindent. Annyiba sem vennének, mint amennyi most vagyok, elveszítem a családom, talán a szerelmem is, talán még börtönbe is zárnak utána azzal, hogy veszélyes vagyok. Tényleg csak az utolsó ásócsapás hiányzott, és még mindig félek, hogy egyszer még folytatja ott az ásást, ahol elkezdte. Tudom, hogy maga szerint sokat ártottam ezzel a társadalomnak, hogy maga szerint az aranyvér valami olyasmi, amit el kell törölni, de ha egyszer mégis rájön, hogy én voltam, remélem, hogy legalább beszél velem. Elmondhatnám, hogy nem akartam rosszat.

A legarcabb tanár

Jim ...professzor (ezt de meg kell még szoknom), még egy órádon se voltam, de már így előre is megmondom, te teccel lenni a legarcabb tanár, akit ismerek. Nem is csak úgy, hogy nem egy öreg unalmas szotty teccel lenni, nem egy jófej, de tanár tanár, hanem egy civilben is jó arc, aki emellett tanár.
Most így nem tudom elképzelni, hogy bárki másik tanárral össze lehessen ülni egy kocsmaasztalnál, és legendákról filózni egy késes játék mellett, főleg ha a diák az, akinél a kés van, ilyet tuti csak veled lehet, és előre mondom: lesz is még ilyen.
Tényleg meg kéne tanulnom rendesen magázódni veled is, amikor tanár vagy. De civilben nem úszod meg, Jim

[Barát kit nem feledek]

Barát kit nem feledek

Tisztelt Kipp úrfi!

Remélem, hogy megkapod a levelemet ! Nem tudom valaha fogunk-e az életben találkozni, de remélem így lesz majd a jövőben! Ha esetleg válaszolsz nekem és nem írnék attól tartok, hogy az apám nem kézbesítette a levelet mert éppen büntetésben tartott valamiféle aktuális mulasztásom miatt... mindegy is, nem akarlak ilyenekkel traktálni! Igazából köszönetet szeretnék mondani neked azért a különleges estéért amivel megajándékoztál. Még sosem tudtam ennyi ideig és ilyen jóízűen beszélgetni senkivel sem aki korban közel állna hozzám! Bármi is történjen ígérem meg foglak keresni, remélem sikerül megfejtened azt  különös szerkezetet és kívánom tiszta szívemből, hogy a tanulmányaidba vetett energiáid megtérüljenek! Nem felejtelek el sosem!

Barátsággal: Cain Angifilius 1989

S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.

A rokonom vagy Jimmy, ugyanaz a vér folyik benned, mint én bennem. Egymásra vagyunk utalva a meg nem értettségben, családi tragédiák tömkelegében. Mi Quintonok is megsínylettük a háború borzadalmait, s folyvást eszünkbe jut meleg otthonunk elpusztítása. Többnek érezlek egyszerű rokonnál, a testvéremként, netán a bátyámként érezlek. Mindig mikor az óráidon ülök, kíváncsian figyelem iskolatársaimat és téged egyaránt. Mély szomorúsággal tölt el önpusztítási hajlamaid, mely családunkban nem csak rád jellemző. Éppen ezért megfogadtam, hogy egy nap bosszút állok minden fájdalmunkért, hogy egy nap majd kiemelem mindannyiunkat a gyász ingoványos talajáról. Sokat megtennék azért, talán mindent, hogy újra kiegyensúlyozottnak lássalak. Tudásodban, páratlanul pallérozott elmédben, intelligenciahányadosodban kétségtelenül a példaképem vagy! Számomra talán a rúnamágia nem jelent annyit, mint számodra, de a kedvedért komoly hangsúlyt fektetek rá. Úgy szeretlek, ahogy vagy Jimmy, a hibáiddal együtt! Érted képes vagyok heves vitákba keveredni mindazokkal, kik munkásságodat bírálják.
Remélem, - boldog lennék tőle - hogy egy nap majd büszke leszel arra, hogy az unokatestvéred vagyok.