Jimmy Kipp Quinton

Érvénytelen dobás

        Fenyegetés vagy, ne hidd, hogy csak te akarsz olvasni másokban - mi nem vagyunk olyan könnyű sorokon futó lehetőség, mint a rúnáid, de azért tudod, mit keress, és mi visszanézünk rád. Hívd csak a sorsot, és az megjelenik, tudjuk jól, és te is, de nem lehetsz gátja a télnek, bármilyen zseniális is légy. Halljuk hangod, látjuk lépteid, talán még sajnáljuk is, hogy ezúttal nem az eszed vezet, hiszen céljaink nem állnak olyan távol egymástól, de utat választottál, és szemed kutatja a sorokat, azok pedig felelnek majd hívásodra.
       Talán egy nap meg is fejted, megválaszolod saját kérdéseid, de talán akkor már késő lesz.

        ...fogalmam sincs, tényleg. Ha megkérdeznék, mit gondolok önről, Mr. Quinton, tudnék sok szépet mondani persze, olvastam könyvét, ültem az óráján, láttam beszélgetni több olyan emberrel, akiknek az értékítéletében maradéktalanul megbízom, és bizonyos értelemben elvtársa is vagyok, de nem sok dolgunk van személyesen egymással. Nem hiszem, hogy ez feltétlenül rossz dolog lenne, legfeljebb olyasmi, amiről bárki mással el tudnék beszélgetni. Önnel pedig majd... hát nem tudom, majd nagyon bajtársiasan feszítünk azok között, akik miatt egyáltalán összekerültünk, és megegyezünk abban, hogy nincs közös pontunk igazán.

Badger's log, supplemental

Na, mostmár az óráira is járok, Jim prfesszor, és megerősítem, hogy valóban a legarcabb tanár teccik lenni továbbra is. Ha nem lenne bevonva a roxmortsi kimenőm, most mondanám, hogy találkozzunk már egyszer fogadóasztal mellett is, mint nyáron, de így marad a rúnaóra és az elrugaszkodott ötleteim.
Na, mondtam én, hogy menni fog ez a magázódósdi is előbb-utóbb.

... de azért na, Kipp, emlékezzünk meg róla, hogy egy rocksztárnak szokott ilyen neve lenni. Jimmy is, Kipp is? Másoknak mindenféle névváltó praktika kell ilyesmihez, te meg rögtön a badass v.2.0-ás verzióval jelentél meg - mert igen, azt sem felejtem el soha, mikor az öcsémmel megpróbáltátok felfedezni a mugli internet varázslatos világát, és véletlenül némi intimebb tartalmat nyitottam meg nektek, és aztán órákig kínban voltatok, hogy zárjátok be..
Fura emberek között nőttem fel, többségük géniusz, kis hányaduk csak azt képzeli magáról, de csak azt tudom mondani neked is, amit az öcsémnek szoktam: állj fel attól az asztaltól, tedd le azt a könyvet, és nyisd ki az ajtót. Háromra! Egy... kettő... na, ez az arckifejezés nagyon rocksztáros volt, mindjárt nem olyan udvariatlan, hogy rám csaptad.

Bár néhányszor találkoztunk csak, sokkal többet tudok rólad, mint gondolnád. Az édesanyád halála körüli eseményekről, az előtte eltelt időről a Minisztériumban, és az utána lévőkről. Csodáltalak, hisz áldozat voltál, kicsit hozzám hasonlóan. Szerettelek volna jobban megismerni, de még akkor sem adódott rá megfelelő alkalom, mikor barátom miatt rendszeresen jártam az iskola környékén. Remélem, a sors egyszer úgy hozza, hogy majd összefutunk, és sikerül majd mindent megbeszélni, vagy éppen végleg ellenségekké válni. Ezt majd az idő mondja meg, addig is, kívánom a legjobbakat és még több sikert az életben.

Mostanában.

Bizonyos szempontból csalódtam önben, bizonyos szempontból pedig megkedveltem. Egyrészt érdekes órákat tart, és tudott újat is mutatni, igaz, nem túl sokat, és szerintem én is tudnék önnek újdonságokkal szolgálni. Másrészt pedig egészséges versenyszellemet ébresztett bennem, ami ösztönöz. Még mindig vetélytársamnak tekintem, ám ezt lehet, hogy ön nem is sejti. Mindenesetre addig tanulok meg mindent öntől, amíg lehet, utána pedig senki nem fogja vitatni, hogy kettőnk közül ki is érdemli meg a címet, amit egyébként mindketten magunkénak tudunk.