A szerelmekről és a gólyákról

Tisztelt és kevésbé tisztelt olvasók,
kérem, hogy engedjék meg, hogy az első sorokat ne a témával kapcsolatos üggyel kezdjem! Sajnos rá kellett jöjjek arra, hogy az emberek ma már sajnálják a pénzüket, valószínűleg a folyamatosan növekvő árak, a romló gazdaság lehet az oka, ezért huszonötről tizenkét galleonra csökkentem a havi előfizetést. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy nincs nyereményjáték, azért legalább egálba szeretnék kijönni anyagilag. De ennél az öt centi pergamennél többet nem is pocsékolok többet erre, most beszélgessünk a szaporodásról!

 Mint azt minden gyerek tudja, ha egy fiú és egy lány nagyon szereti egymást, és házasságot kötnek, amire a szülők is áldásukat adják, a lánynak pedig szép a hozománya és hasonlóan előkelő a családja, akkor a gólya hoz nekik egy gyermeket a csillagok közül, és beleteszi a lányba. Véletlenszerű, hogy fiú vagy lány baba születik, de lehet többet is kérni, amíg meg nem öregednek, mert akkor már nem kapnak több gyereket, mert a gólya nem szereti, ha öregek zavarják. De a valóságban szinte soha nincs gólya, és sokszor bizony nem szoktak örülni a gyereknek sem, hiába mutogatják a jeleket a csillagoknak, és bizonyos lefedés is kell, hogy a gólya ne higgye, hogy hívták mégis...

 De akkor mi is a szerelem?

 Az egész leírható a fajfenntartási ösztönnel, de mégsem. Tíz és tizennégy éves kor között az egészséges ember biológiailag szaporodóképessé válik, az evés és ivás mellett lesz még egy plusz kielégítésre szoruló vágya, és onnantól az agya tudat alatt keresi azt a párt, akivel elég jó csapatot alkothatna normális, egészséges gyerekek felneveléséhez. Tehát, a „szép” emberek többnyire egészségesek, erősek, intelligensek, feléjük vonzódunk, de mégsem pontosan így működik. Van, amikor mégsem az egyértelműen vonzóbb embert választod valamiért, mert nem arra húz a szíved, van, amikor az agyad tudja azt is, hogy ez az egész családalapítás projekt nem fog köztetek működni, nem működhet. Mégis őt szereted, őt akarod, mert van bent valami, amit érzel, de ami ellent mond a logikának és az ösztönöknek is. Ez az egész valami olyan mély dolog, nem csak leszállópályát akartok a gólyának, meg mutogatni egymást a barátoknak. Ez a szerelem.

 Hogy miért választottam ezt a témát? Mert muszáj mosolyognom azon a több tucat új párocskán, akikbe az ember mindenhol belebotlik a Roxfortban különböző helyzetekben. Elsősorban nekik szeretnék tanácsot adni.
 Szerelem lenne az, hogy két frissen éretté vált gyermekecske felfedezgeti egymást és saját magát is közben? Nos, nem fogom azt mondani, hogy nem, mert nem akarok általánosítani, meg van, aki pont elsőre megtalálja az igazit. Azt mondom inkább, hogy többnyire a válasz nem. Csak találtatok egy olyan vonzó kortársat, aki ugyanezt gondolja rólatok, a többit elvégzi a fent leírt biológiai dolog. Aztán, ha kijön, hogy emberileg mennyire nem jelentetek semmit egymásnak, és elmúlik a zsongás, szétmentek. Figyeljétek csak meg, mi lesz télen, amikor mindenki téli álomra kapcsol!
 Mielőtt meg akar bárki vádolni ünneprontással, nem állítom, hogy ez az egész rossz. Én is voltam új ebben az egész dologban, túl kell lendülni a bemelegítésen keresés előtt. Meg kell tanulni az egész gólyázás mechanikáját, meg kell tanulni megismerni a másikat, megváltoztatni annyira, hogy hozzád alkalmazkodjon. Csak nem kell azt hinni, hogy ti vagytok az egyetlenek, akik ezt átélik, hogy ez különleges. És az ég szerelmére, nem kell mindent nyilvánosan csinálni! Léteznek ám diszkrét sarkok csókolózásra, a komolyabb dolgokhoz meg tudok helyeket ajánlani az érdeklődőknek, ahol nincsenek szem előtt. Például a könyvtárat akkor, amikor a Hollóhátnak meccse van, akkor az kong az ürességtől.

 Tehát, a legfontosabb dolog az, hogy ne zavarjatok a dolgaitokkal másokat. Higgyétek el, szörnyen zavaró tud lenni, hogy ezt látod mindenhol, főleg, ha te éppen rossz passzban vagy, ha szakítottál, vagy már eleve benned van ez a felkötnéd magad valahová életérzés. Mértékkel a smárolással nyilvános helyeken, a gólyázás meg már az a szint, amit normális ember nem csinál olyan helyen, mint egy tanterem vagy vonatfülke.
 Fontos dolog az, hogy lehetőleg ne legyen ebből a felfedezősdiből valódi gólya. Gondolom, ezzel azért már tisztában van a tizenévesek nagy része, de azért nem árt, ha én is megemlítem, mert babázókat meg aztán végképp nem akarok látni. Ezt a dolgot rengetegféleképp meg lehet oldani, van hozzá sok varázslat, bájital, a muglik valami undorító műanyagizét használnak, amit hallom, hogy sokan átvettek itt is. Én nem javaslom az utóbbit, könyörgöm, tanuljatok meg egy varázslatot, és akkor máris volt valami haszna az egésznek, mert varázslók vagytok, nem muglik. Biztonságosabb, és biztos kellemesebb is, ha valaki kipróbálta a műanyagos dolgot, gondolom megmondja a különbséget.
 Magával a gólyázással nem akarok nagyon foglalkozni, nehezen tudnék jó tippet adni egy full kezdőnek. Ne legyél béna, ha annyira nincs önbizalmad, olvass utána máshol! Aztán úgyis gyakorlás kérdése az egész, meg figyelj a másikra, meg ilyesmi közhelyek. Addig eljutni, az a trükkösebb dolog.

 Az eljutás, vagyis egy másik ember találása, attól függő dolog, hogy ti a hat csoportból melyikbe tartoztok. Az egyes csoport, a szép lány, gyakorlatilag átugorhatja ezt a részt. Választ szinte bárkit, akár nyíltan megmondhatja a szándékait, és kész. A második csoport, a szép fiú, nagyjából hasonlóan működik, bár nem ennyire simán. Pár kört azért futni kell azért a csajért, akit kinéztél, legalábbis ha jól néz ki. Az ötödik és a hatodik csoport, a ronda fiúk és a ronda lányok, pedig az a kategória, ami már túl bonyolult a kifejtéshez. Próbáljatok meg valahogy emberi külsőt felölteni, bárhogy, váltogassátok a hajatok meg a többit, amíg nem éritek el a normális külsőt! Szép dolog az, hogy nem a külső számít, de egyrészt rohadtul számít, másrészt meg ki a francnak kell egy olyan igénytelen csávó, aki még egy inget sem tud rendesen begombolni? Vagy egy csaj, aki nem képes kinyitni egy magazint, és választani belőle egy normálisan kinéző ruhát? A tippjeim inkább a hármas és négyes csoportoknak szólnak, az átlagos külsejűeknek.

 Az első lépés az, hogy kihozod magadból a maximumot, nem feltétlenül azzal, hogy állsz a tükör előtt több órát a fésűvel, inkább azzal, hogy kicsit növelsz az arcodon. A legtöbben, akik jól néznek ki, azért néznek ki úgy, mert tudják, hogy úgy néznek ki, nem lesütött szemmel járkálnak, tehát magabiztosak. Ezt a másik máris dominanciaként érzékeli, és egy falkában mindenki szívesebben nyomul alfával mint bétával vagy gammával.
 Ha ez megvan, akkor legyél jókedvű! Majd ha már összejöttél a másikkal, öntsd nyugodtan a fejére, mekkora depressziós, önbizalom hiányos csődtömeg vagy, de idegeneknél az ilyet próbálja kikerülni a normális emberek többsége. Csak mosolyogj, és pont. Nekem voltak kifejezetten rossz napjaim, szóval tudom, hogy valami halványat szinte mindig lehet alkotni. Persze van, akiket a rosszkedvű emberek vonzanak, akik mindenáron segíteni próbálnak, de a legtöbben úgy vagyunk vele, hogy akinek rossz kedve van, azt hagyni kell, majd szól, ha elmúlt neki.
 Ha a külsőd rendben van, és ezt a két dolgot elég jól csinálod, elvileg el fogsz jutni odáig, hogy egy társaságból leválik valaki, akivel ketten beszélgettek kviddicsről, madarakról, vagy pár gyökérről, akiket mindketten utáltok, szóval a szokásos közös témákról. Ekkor jön el az a dolog, az a pillanat, amikor lassan fogyogatni kezdenek a szavak. Na, ha olvastál regényt vagy néztél filmet, akkor tudod, most kéne megcsókolni. Ilyenkor vannak olyanok, akik ebben a célegyenesben hirtelen elveszítik a jókedvüket, vagy ami még rosszabb, a magabiztosságukat, és kihátrálnak. Ilyenkor nagyon gyakori jelenség, ezért nagyon figyelj oda, hogy ne történjen meg, csak csókold meg! Most komolyan, mi történhet? Ha elutasít, akkor elutasít, ez leégésnek még gyenge, ha megüt, akkor meg megtéped. De nagyon valószínű, hogy ilyenkor visszacsókol.

 Na, innentől kezdődik a párkapcsolat, a közös kviddicsmeccsek, közös tanulás, közös évődés a parkban, meg néhány kicsit mélyebb beszélgetés. Ezen a szinten szerintem annyira nem nehéz elnavigálni, de azért pár buktatót felsorolok: ha hazudsz, és rájön, az jó eséllyel a vége az egésznek, főleg, ha valami durva dolog volt a hazugság. Ha több irányba nyújtózkodsz, és ez kiderül, annak csúnya következményei szoktak lenni, többnyire nem csak szakítás, hanem valami sérülés is befigyel. Ha elkezdesz féltékenykedni, picsogni, hisztizni minden apróságon, akkor a felgyülemlő mennyiség előbb-utóbb kikészíti a párocskádat. Ha ezekkel nincs gáz, akkor többnyire az szokott véget vetni a kapcsolatnak, hogy nem is szerelem volt, de ezzel nem lehet mit csinálni, és tényleg természetes dolog. Van, akinek elsőre megvan a végleges, van, akinek tucatnyi kell.
 A párkapcsolat legfontosabb része, hogy tisztán elmondd magadnak, hogy mit vársz az egésztől, és lehetőleg jelezd a másiknak, konszenzusra jussatok. Ha a lány házasodni akar, a fiú meg csak gólyázni, annak általában nem szokott szép vége lenni. A szándék persze változhat idővel, de mindig óvatosan kell ezzel játszani. Nagyon csúnyán megsebződik a kis lelketek, ha mindenkiben a leendő férjet/feleséget látjátok. Egy-kettő belefér ebből is, de minden kapcsolatba azért nem.

 Végül, azokról is beszéljünk pár szót, akik teljesen egyedül vannak, az emberek körülöttük megtalálgatják a párjukat, de neki ez nem megy! Vannak, akiknek ez az egész nem sikerül iskola alatt, vagy azért, mert igénytelenül rondák, vagy, ami a gyakoribb, nem hajlandóak egy bizonyos szint alá adni, az a bizonyos szint meg túl magas nekik, mert mondjuk túl félénkek hozzá. Nos, nekik azt kell megkérdezniük maguktól, hogy hajlandóak-e változni, hogy ez a dolog is megváltozzon, ér-e annyit az egész, vagy rögtön a komollyal kezdik változás nélkül? Egyénfüggő, nincs igazán jó döntés. Aki jól érzi magát úgy, hogy nem áll be a smárolók sorába, annak szíve joga így tenni. Aki nem, az meg tegyen érte. Egyébként őket zavarják legjobban a mellettük smároló barátok és barátnők, szóval legközelebb, amikor ilyesmivel rontjátok a levegőt, jusson eszetekbe, hogy valakit ez nagyon, nagyon zavar.
 Lassan a végére értünk a cikknek. Elég profinak érzem magam a témában, de azért biztos vannak dolgok, amiket kihagytam. Egy nő például egészen biztos, hogy teljesen máshogy látja a dolgokat, vagy egy homokos, vagy egy kobold, vagy valaki, aki nem olyan sikeres, gazdag és jó küllemű, mint én.

 Kérdéseket, kéréseket, tapasztalatokat, esetleg ötleteket nyugodtan osszatok meg a maradék ötvennyolc oldalon!

Draco Malfoy