Tobias W. Nyle

TOBIAS W. NYLE

"Álom és halál fivér meg nővér."

Alapok

jelszó || "Csokifiúk és Meggyleányok"
így ejtsd a nevemet || Tobiasz W. Nájl
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1968.06.13.
horoszkóp || Ikrek
kor || 29 éves
vér || Aranyvérű
munkahely || Auror


A múlt

Gyerekkor

London egyik szokásos, ködös hajnalán születtem, egy kisebb, de annál nevesebb aranyvérű családba. Édesapám a mágiaügyi Minisztérium egyik fontosabb pozícióját töltötte be, a Vérfarkasbefogó Egység irányítója volt. Ismert és elismert embernek számított, elszánt és magabiztos ember volt. Sajnos ezeket a jó tulajdonságait, eltompították a nagyképűsége és a gőgössége egyaránt. Az Aranyvérűekre jellemzően büszke ember volt, és fent hordta az orrát. Én ezt a stílust sosem szerettem, így nem is kerültünk annyira közel egymáshoz. Gyermekkorom, talán eltért kissé, az átlagos gyermekekétől: Szigorú taníttatásom már korán megkezdődött, magántanulóként. Családunk kicsit zárkózott volt, de én ezzel szakítva, próbáltam a társaságot keresni mindig, és bár nem sok embert ismertem meg, csak a szépséges szomszéd kislányt: Dorothy Flint-et. Ő volt a legjobb barátom, sokszor átszöktem hozzájuk, szüleim, főleg apám tiltásának ellenére. Sokszor meg is kaptam a magamét, mert tudniillik a lány és a családja mugli volt. Sohasem érdekelt, ki honnan jött, mindenkit viselkedése, és hozzáállása alapján ítéltem meg.
Gyermekkorom meghatározó szereplője, nagyapám volt akinél a családi kúriában rengeteget voltunk. A nagyapám tisztára apámra hasonlított és fordítva, viszont ő már „kiöregedett” a negatív tulajdonságaiból. Sokat mókáztunk, rengeteget varázsolt nekünk, és ő már megalapozta a tudásunkat nővéremmel a Roxfort előtt. A nem sok szórakozásom közül a kedvencem az olvasás volt. Mindig is bújtam családom könyvgyűjteményét. Leginkább titokban Griffendél Godrikról és tetteiről olvastam történeteket, viszont egy tudományos téma már kisebb koromban megfogott: a Varázslények tanulmányozása: hihetetlen volt számomra, hogy milyen csodálatos és egyben fenséges lények élnek közöttünk. Bár apám is varázslényeket üldözött, a vérfarkasokat pont nem tartottam csodálatosnak és fenségesnek. Engem mindig is a sárkányok és a hippogriffek érdekeltek. Egyszer addig rágtam apám fülét, amíg ő el nem vitt egy vadőrhöz, aki sikeresen megszelídített egy hippogriffet. Gyönyörű teremtmény volt, minden várakozásomat felülmúlta. Közeledni kezdtem hozzá mikor a vadőr egy hirtelen mozdulattal hátra rántott, úgy, hogy majdnem hátraestem.
- Megvesztél, nem mehetsz csak úgy oda!- rivallt hirtelen rám.
- Tisztában vagyok vele, hogy mit kell tenni!- mondtam kicsit sem megilletődve- Tisztelni kell az állatot, szemébe nézni, és meghajolni előtte, ha viszonozza, akkor nyert ügyünk van.
- Igen? És ha nem viszonozza? Akkor felvisz vagy 150 méter magasra, és úgy földhöz vág, hogy..
Meglepetésemre apám lépett közbe:
- Hagyja csak, ha van ilyen ostoba, vállalja a következményt.
A vadőr még hebegett-habogott, de nem merte megkérdőjelezni apám szavait, bár azért engem féltett kicsit. Közelebb léptem hát és a szemébe néztem a teremtménynek: arcom nem sugárzott félelmet, igazából érzelmet sem, feszesek voltak arcizmaim, és közben meg is hajoltam. Nem kételkedtem sikeremben, és a hippogriff is meghajolt, jelezvén, hogy közelíthetek. Odamentem és megsimogattam a szép varázslényt. Kicsit büszkén néztem apám és a vadőr szemébe. Bár apám leplezni próbálta, ő is büszke volt és bízott bennem, és titokban sok mindenkinek eldicsekedett vele. Nagyapám széles mosollyal és jó nagy vállveregetéssel nyugtázta az egészet, és sok családi összejövetelen emlegetve lett az eset, amit én csak némán, viszont büszkén hallgattam.

Roxfortos évek

Elérkezett hát végre: irány a Roxfort. Pár hónappal azelőtt, hogy az állomásra mentünk volna nagyapám odahívott magához és egy dobozt nyújtott felém:
- Ezt én magam készíttettem az öreg Olivanderrel, a pálcamesterrel. 9 és egynegyed hüvelyk,magyal fából készült és a magja: Sárkányszívizomhúr.
Ahogy a kezembe kaptam, átjárt valami titokzatos, úgy éreztem mintha a pálca készen állt volna, hogy elfogadjon gazdájának, és készen állt arra, hogy engem szolgáljon. Sokan nem hittek abban, hogy a pálcáknak lelkük van, viszont én mindig is gondoltam, és most is éreztem azt, hogy nem akármilyen pálcát tartok a kezemben.
- Köszönöm nagyapa, nagy becsben fogom tartani!- mosolyogtam mire megölelt és megtanított egy alapvető varázslatra.
A vonatállomáson várakoztunk, sajnos kevés ismerősöm volt, viszont szüleim sok Mardekáros szülőt ismert, régi évfolyamtársak, barátok voltak. Lassan indultam a 9 ¾-ik vágányhoz, anyám egy öleléssel búcsúzott tőlem és nővéremtől, apám egy férfias kézfogással küldött engem első utamra. Bepakoltam bőröndjeimet, és baglyomat, Ózont, és felszálltam a vonatra. Sokáig nem tudtam, hova üljek, de mikor megláttam Dorothy-t aki szintén az első évét kezdte Roxfortban, egyből lepattantam mellé. Rengeteget beszélgettünk, és nagyon közel kerültünk egymáshoz tanulmányaink során. Szinte elválaszthatatlannak számítottunk. Utánam egyből bejött egy korosztályához képest alacsonyabb srác Daniel Sonther, aki a legjobb barátom lett. Kicsit mindig szerencsétlenebb volt, mint az átlagemberek, viszont jó barát volt, mindig kitartott mellettem, és Dorothy mellett.
Mikor beértünk a hatalmas terembe, ahol a megnyitó ünnepség volt, mindenki megilletődött volt, én is: most derül hát ki, hogy ki hova kerül. Először Dorothy-ra tették rá a Teszlek süveget, és nem sok várakozás telt el mire kiderült: a Griffendélbe került. Kicsit ledermedtem, viszont valahol mélyen éreztem, hogy oda kell, hogy tartozzak. El is jött a pillanat, ami számomra egy örökkévalóságnak tűnt:
- Nolám, nolám!- kezdett bele a Süveg- Egy ifjú Nyle, családja már majdnem egy évszázada a Mardekár-házzal fonódik össze.Hmm…Viszont benned érzek valami mást…- folytatta, és feszítette a húrt amennyire csak lehetett- Két ház között gondolkozom, nagyon a határon vagy ám fiatalember! De a döntésem: a Griffendél!
A hatalmas kő, ami legördült a szívemről csaknem beszakította a padlót. A családom nem akarta elhinni, és apám, kérésem ellenére, megkereste Dumbledore-t nagy felháborodását jelezve. Nem mintha tehetett volna a Süveg döntése ellen, viszont Dumbledore ki is állt mellettem. Így sokkal tartoztam neki, miközben apámmal a viszonyunk megromlott emiatt… Sohasem izzasztott meg semmi és senki..Pláne nem egy kalap! Odaszaladtam Dorothy-hoz és meg is öleltem nagy örömömben. Már csak Daniel volt hátra, aki termete ellenére, hatalmas szívvel rendelkezett, és végül ő is csatlakozott hozzánk. Élveztük az életet, emellett jól tanultunk: ismertek voltunk az iskolában. Bekerültünk a Griffendél-ház középpontjába, és éltünk boldogan. Bár okos voltam, jó eszű, sajnos lustább is egy kicsit, így volt példa rá, hogy Számmisztikából a Hitvány osztályzatot csak nagy nehezen javítottam ki Elfogadhatóra. Nem voltak a számok a szívem csücskei, és a tanárunkkal kölcsönösen unszimpatikusok voltunk egymásnak. Két tantárgyból viszont kiválóan teljesítettem: a varázslényekről szólóakat, és a sötét varázslatok kivédése órán. A többiből átlagosan várakozáson felüli osztályzatot kaptam. Sikeresen teljesítettük együtt az iskolát, és Dorothy-val egymásba szerettünk az évek során. Mindig is kiegészítettük egymást, mások voltunk, mégis passzoltunk. Ezután jelentkeztem a Griffendél Godrik Akadémiára, Veszélyes Lénygondozói karra, folytatva gyermekkori álmomat. Eredményeim alapján sikerült is felvételt nyernem, rengeteg Roxfortos ismerősömmel együtt. Bár Dorothy és Daniel is idejöttek, Dorothy Átoktörőnek készült, míg Daniel Protectori szakba vágott bele.

Főiskolai évek

Szerencsére a barátságok megmaradtak, sokat találkoztunk régi ismerősökkel. Dorothy-val boldogan éltünk és én második évünkben el is jegyeztem, annyi sokévi boldogság és együttlét után. A családom persze tiltakozott ellene, hogy beszennyezem, az aranyvonalat, de engem nem érdekelt. Életem attól fogva az övé volt, és és az övé pedig az enyém. Együtt éltünk egy kis albérletben és tervezgettük a jövőnket. Támogattuk egymást tanulmányokban is, segítettünk, hiszen én gyógynövénytanból a Roxfortban sem voltam a legjobb. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem érdekelt, és így beértem egy elfogadhatóval. Az akkori jegyesem viszont a legtöbb tárgyból kitűnő volt, de azért én is tudtam neki újat mutatni sötét varázslatok kivédése tárgyból. Sajnos itt már teljesen át kellett, hogy adjuk magunkat a tanulmányainknak, és tudtam, hogy egy Hitvány osztályzat a diplomámban elég keveset fog nyomni, és nem fogok normális munkát tanulni. Míg Daniel Elfogadhatóval elvégezte a jogi kart, én és Dorothy Várakozáson felülivel sajátunkét. Viszont az éveimet egy valami azért megkeserítette: nagyapám halála. Ő volt az, akire mindig is felnéztem, és valahogy jobban megtaláltam a hangsúlyt mint apámmal Így hát bár kicsit keserű szájízzel is, de kezdődhetett a nagybetűs élet…

Iskola utáni évek

Próbáltunk Dorothy-val elhelyezkedni, mindketten tanárok szerettünk volna lenni Roxfortban, de persze nem a friss diplomások közül kerülnek azok. Mindig is álmunk maradt, hogy visszatérünk az alma mater-be és átadjuk a friss varázsló és boszorkánytanoncoknak tudásunkat. Mindketten a Mágiaügyi Minisztériumban kaptunk egy kisebb pozícióval járó munkát. Gyakornokként szerencsém volt aktívan, de sokszor passzívan dolgozni a Veszélyes Lények Likvidálását Jóváhagyó Bizottságban. Rengeteget tanultam ott, és sokszor ott is voltam a végrehajtásnál is, persze mint figyelő vagy kísérő. Leginkább arra vágyok, hogy ennek a bizottságnak a tagja legyek, hiszen ezzel túlszárnyalnám a szüleimet is. Lassan a 30-hoz közelítve pedig családot is szeretnék alapítani, hiszen nagyon szeretjük a gyerekeket a párommal. Esküvőnkön, csak édesanyám és nővérem vett részt, édesapámat nem sikerült rábeszélni, még mindig haragudott rám.

Háború/Béke

A Mágiaügyi Minisztériumot elárasztották a Halálfalók…Mindenhonnan áramlott az a rengeteg fekete füstszerű alak. Sokan pánikba estek mikor megjelentek, én felkészültem a harcra, miután megtaláltam végre Dorothy-t. Mindketten vállvetve harcoltunk, küldtük a varázslatokat az ellenfeleinkre. Viszont amikor rengetegen voltak, többszörös túlerőben, el kellett tűnnünk, így hopponáltam, felszívódva a pusztítások elől. Az életünket kockáztattuk volna, ha ottmaradunk. A családom kúriájában lyukadtunk ki, ahol már ott volt mindenki a családomból, kivéve apámat nem láttam. Anyám könnyes szemmel fordult hozzám, eltalálta egy átok, ami halálosan megsebesítette. Odatérdeltem mellé, és hallgattam szavait:
- Saj..Sajnálom fiam, hogy ilyen önfejű voltam veletek!-majd vért köhögött fel, és folytatta- Sose legyén ilyen keményfejű…Legyen boldog életetek!
Lehelte ki utolsó szavait, mire én ráborultam sírva a mellkasára. Ritkán könnyeztem, és az általában örömömben volt, de ez nagyon fájt. Mintha az eddigi éveket és ellentétet feloldotta volna a szeretet. Mikor hallottuk, hogy Voldemort meg akarja ostromolni a Roxfortot, egyből indulni akartam, de nem akartam Dorothy-t veszélybe sorolni.
- Nem te nem jöhetsz velünk túl veszélyes!
- Tobias, én is odajártam, én nekem is ott harcolnak a barátaim!
- De nem akarok még egy valakit elveszíteni már!- kiáltottam fel fájdalmasan.
Dorothy meglepődött, majd odalépett hozzám és megölelt:
- Nem fogsz! Együtt erősek vagyunk!- mondta csillogó szemmel.
Elindultunk hát, siettünk, ahogy csak tudtunk. Szerencsére még időben odaértünk, még nem kezdődött el semmi. Sok mindenki ott volt, hatalmas összefogás volt, akármilyen halálos veszedelem fenyegette is az iskolát. Gyermektől aggastyánig kint állt, és védelmezni akarta a jót, az igazságot. Mi is ott álltunk és találkoztunk Minerva McGalagony professzorral, aki kedves tanárunk volt roxforti éveink alatt. Bár nem volt sok időnk pár kedves szót váltottunk, majd sietett, hogy aktiválja a védelmet. A katonák masíroztak is a híd irányába, és felvették a védekező állást. McGalagony professzor azt javasolta, hogy próbáljuk a gyerekeket kivonni a harcból, így mi őket próbáltuk védeni, amikor a támadás megkezdődött. Minta meteorzápor zúdult volna védőbúránkra, úgy csapódott be, de ez még kevés volt. Viszont volt egy hatalmas villanás, ami egy kettőre megtörte azt: Voldemort műve volt. Kezdtek a harcok eldurvulni, hatalmas pusztítás volt. Együtt maradtunk Dorothy-val és szinte kimerülésig harcoltunk, rengetegen voltak, és sikerült is sokat likvidálnunk. Egyszer csak vége lett a borzalmaknak: hatalmas pusztítás, és csak a halál járta át az iskolát. A „orvosi szobának” kinevezett terembe tartottunk, hogy segíteni tudjunk. Akkor viszont, nagy megdöbbenésre Daniel-t láttuk fekve, arca csupa véresen. Egy főbenjáró átokkal fegyverezték le. Sosem volt a harc híve, de azt mondták halála nem volt hiábavaló… Akárcsak minden jóé, aki itt esett el. Szemhéját lecsuktuk, és letakartuk őt egy ponyvával. Ezután leültünk mellé és csak magunk elé néztünk, egymás kezét szorosan fogva. Régi dolgokra gondoltunk, szép emlékekre, próbáltunk elvonatkoztatni a történtekre. Nagy hatással volt ránk a háború, de inkább erősített minket, a gonosz elleni harcban köteleztük el magunkat.

Jellem

Szerethető, társasági ember, próbál mindenkinek megfelelni annak, akinek csak lehet. Rossz tulajdonságom az akaratosságom, emiatt rengeteg problémával szembesültem, leginkább az apámmal. Örököltem tőle szintén a keményfejűségemet, ha kigondolok valamit általában véghez is viszem, akármin keresztül. Ennek ellenére érzelmes, és odaadó, hűséges társ és barát vagyok. Kiállok az igazamért, a jó morált erősítem. Nem szeretem az igazságtalanságot, akár velem szemben, akár másokkal. Néha akkor is jár a szám, amikor nem kellene. Szeretem az állatokat, a varázs- és legendás lényeket, csodálattal tölt el engem. Szeretek olvasni, társalogni, és érvelni. Könnyen meg lehet bántani, de azt tudom, hogy ez rossz tulajdonságom, viszont nehéz kiölni magamból, ez a szigorú nevelés egyik átka. Krízishelyzetben bátor, és higgadt tudok maradni, viszont ritkán kis dolgokon is izgulok.

Erősség || Hűség, Bátorság, Vakmerőség, Szeretet
Gyengeség || Türelmetlen, Akaratos, Buzgó, Ritkán Flegma, Lusta

Apróságok

mindig || Barátok, Család, Könyvek, Varázslények, Kviddics, Új ismerettségek
soha || Főbenjáró átok, Gyilkosság, illegalitás, Édes ételek, Hazugságok
hobbik || Tanulmányok olvasása, sport műsor, Barátok,
merengő ||
- Első csók Dorothy-tól.
- Nem békültem ki apával, csak a halálos ágyán.
mumus || Bár csodálatosnak vélem, a sárkányok. (Gringotts-i élmény)
Edevis tükre || Az, hogy feleségemmel a Roxfortban tanítsunk.
százfűlé-főzet || Vérvörös, és savanyú zöld alma ízű
Amortentia || Dorothy parfümjének illatát
titkok || Egyszer szerelmi bájitalt akartam adni Dorothy-nak, mert féltékeny voltam egy srácra, de meggondoltam magam
azt beszélik, hogy... || a Mágiaügyi Minisztérium megszállásakor gyáván otthagytam meghalni rengeteg embert

A család

apa || Derek W. Nyle; halott ; Aranyvér, Haláláig ellentmondásos, sokszor vitatkoztam vele
anya || Lianne W. Nyle; 56 éves; Aranyvér, Viszonylag jó, a családi veszteségek közelebb hoztak egymáshoz
testvérek || Nővér,Elisabeth W. Nyle; 34 éves; Jó, de ritkán találkozunk munkából kifolyóan.
állatok || Ózon és Karát, az én és Dorothy baglya

Családtörténet ||

A családom közel 100 éves múltra tekint vissza. Általában a nagyszülők, leginkább a nagyapa a család összetartója, és képviselője. Ők adják át a család történelmét az unokáknak, mesélik el dicső kalandjait. Őket illeti meg a legnagyobb tisztelet, és figyelem és az ő szavuk a legsúlyosabb. Híres Vérfarkas-vadász család, erre utal a névben lévő W. betű (W=Wolf). Örök Mardekáros család, az eddigi család minden egyes tagja abban a házban tanult. Mindaddig amíg én A Griffendélbe kerültem, ami nagy viszályt okozott, de a nagyapa, majd az apa halálára már félretette ezeket az ellentéteket. A család legtöbb tagja a Vérfarkasbefogó Egységben szolgált. A család alapítója a legendás vérfarkasölő Henrik W. Nyle, akiről azt beszélték, hogy egymaga könnyedeb elbánt egy egész falkával is. Ő volt az, aki elkezdte ezt a hagyományt, és ez általában apáról fiúra szállt. A legenda szerint egyik éjjelen a feleségét megölte egy vérfarkas. Akkor megesküdött, hogy levadássza az összes vérfarkast, akik az útjába kerülnek. A családi krónikák szerint rengeteget gyűjtött be, és a legtöbbet mindenféle segítség nélkül Pálcája olyan hűséges volt, hogy amikor gazdája élete kimúlt, vele együtt halt meg ugyanabban a percben. Ez a Nyle család egyik ereklyéje, ami a mai napig a Gringotts-ban található. Másik híres családtag a felfedező, és kutató, William W. Nyle volt akinek a család a könyvgyűjteményének legnagyobb részét köszönheti. A gyűjteményen kívül, maga is írt, és sokat utazott legendás lények után kutatva. Bejárta az egész világot, és bár nem volt annyira harcos jellem, rengeteget írt a különböző lényekről, segítve az akkori mágustudományt. Kalandos élete volt, menekült trollok elől, és ő volt az első a családban aki megszelídített egy Hippogriffet. A világon elsőként ő tanulmányozta a sárkányok közül a Magyar Mennydörgőt, ami majdnem az életébe került, de sikerült meglógnia.
A család a háború előtt, az aranyvérűek közül a feltörekvő kisebb családok közé tartozik. Jó kapcsolatokkal bír, ismert és megbízhatónak számít. A háború során sokakkal ellentétben, mi nem álltunk Voldemort oldalára, és kitartottunk az igazság oldalán. A háború után fentebb léptünk a ranglétrán és már a felsőosztály alján helyezkedtünk el. Bár keveredett általam a vérvonal, nővérem továbbvitte azt, aranyvérű párjával.

Külsőségek

magasság || 182cm
testalkat || Sportos
szemszín || Kék
hajszín || Barna
kinézet || Elegáns, viszont néha szétszórt, nem hord nyakkendőt, de nem szereti az igénytelenséget, próbál adni magára, de szétszórtsága miatt, néha vannak bakijai (haj, öltözködés stb.)

Tudás és karrier

pálca típusa || 9 és egynegyed hüvelyk,magyal fa,magja:Sárkányszívizomhúr.
végzettség || Griffendél Godrik Akadémia: Veszélyes Lénygondozói kar
Sötét Varázslatok Kivédése: K
Mágiatörténet: K
Asztronómia: V
Rúnaismeret: E
Gyógynövénytan: E
Átváltoztatástan: V
Egyetemen:
Legendás lények gondozása: K
Bájitaltan: E
foglalkozás || Bestia tagozaton dolgozok, Mágiaügyi Minisztérium
varázslói ismeretek || Legendás lények gondozását gyermekkora óta ezt tanulja, sikerült még Roxfortban a Sötét Varázslatok kivédését jól kitanulnia, viszont a legtöbb tárgyból átlagosan teljesítettem. Lustaságom miatt volt ez, azt tanultam könnyen amihez kedvem volt. A számmisztikával nagyon megküzdöttem, meggyűlt a bajom a számokkal.

Egyéb

avialany || Misha Collins