Prefipancsi - avagy sellő vs. cukrosbácsi

Kikapcsolom a melltartót, hagyom, hogy a csempére hulljon. Micsoda mocsok van itt! Ráférne a helyre némi tisztító varázsige, most azonban egész más felé járnak a gondolataim. A tükörre nézek, melyet ideiglenesen kölcsönvettem a mosdókagylónál lévő falról. Kicsit párás és karcos, de a célnak megteszi. Csendben előkotrom táskám aljáról a sunyiban magammal hozott darabokat, majd sorban felpróbálom őket. Elsőként egy fehéret. Jól áll, de nem az én stílusom. Olyannak tűnök benne, mint valami szende szűzlány. Kis híján elnevetem magam. Mint tudjuk, én már nem vagyok az. Visszagyömöszölöm a táskába, ismét félpucéran ácsorgom a klotyóban. Jön a színes csíkokkal szabdalt, mely baromi jópofa, és előnyösen gömbölyít. Egy csajos bulira tökéletes lenne. A mai „rendezvényt” ugyan sok mindennek hívhatjuk, de annak nem. Marad a fekete, vagyis inkább sötétszürke, pántnélküli fürdőruha. Csinos, szabadon hagyja a vállat, de bőven takar elöl.

-   Alycia, mi lesz már?! – hallom Olive türelmetlenkedő hangját.

Hiába, nem hordok olyan sűrűn fürdőruhát, hogy tudjam, melyikben hogy festek. Ami azt illeti ezek közül némelyik még nem is részesült a megtiszteltetésben, hogy rajtam lehessen. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy akkor vajon miért is birtoklom őket, de hamar elhallgattatom a felesleges kérdést.

-   Megmondtam, hogy sok lesz az a sütőtöklé.

Sütőtöklé belőled jön, te idióta! Hogy bírom ki ezekkel nap, mint nap?

-   Menjetek, majd csatlakozom. – eresztem útjukra őket.

-   Oké, de siess! Ha megint elkésel Gyógynövénytanról, Lancaster biztos dühös lesz.

Hmm, ezek szerint ma Gyógynövénytan is van. Ki tudja ezt számon tartani? Amúgy sem értem, miért kötelező tárgy. Bárki nézzen is rám, kétlem, hogy megfogalmazódna benne a gondolat: „Ez a lány igazi kertész alkatnak tűnik. Mutassuk meg neki, hogyan kell összesározni a ruhákat!”. Vagy esetleg valami olyan, hogy „Milyen kedves, törődő teremtés! Akarod tudni, melyik gomba nedve jó a hányingerre?”.

Becsapom a klotyó ajtaját, az ócska anyag megremeg. Szerencsére senki sincs a közelben. Visszajátszom a hiányzó tükröt a helyére, majd még egyszer megszemlélem magam. Iskolai talár, mindennapi öltözet. Csak alatta cseréltem ki a fehérneműt fürdőruhára.

Nem mondhatnám, hogy mennyire figyelek az órán. No nem mintha szokásom lenne. Szerencsére csapatban dolgozunk, mint általában, így tőlem bőven elegendő néhány „add ide az ollót” teljesítése, meg itt-ott egy-egy kommentár hozzáfűzése. Növények már a kertek, sőt az emberek megjelenése előtt is léteztek, így bizonyára nélkülem is fennmaradnak majd.

Kicsivel suli után a keleti szárny ötödik emeletére veszem az irányt. Késő délutánt – kora estét beszéltünk meg, ami így ősszel jó időpont egy forró fürdőhöz. És így csak egy szabályt szegek meg, amennyiben nem maradunk túl sokáig. No meg amúgy is a prefiket büntetnék inkább, mint engem.

Négyesben leszünk, a suli krémje, mondhatni. Nyolcadik évfolyamos pasik, Minnie meg én, a prefektusi csudafürdőben! Szinte túl szép, hogy igaz legyen. Persze igyekszem lazán venni. Ami azt illeti, kívülről szemlélve nem is lehetnék lazább. De Merlin irgalmazzon, én az ilyesmire születtem, nem pedig növényátültetésre!

Körültekintően közelítek. Igyekszem úgy időzíteni, hogy a pasik várjanak rám, és ne fordítva, de persze ezt nehéz lenne kiszámolni, elvégre percre pontos időpontot nem beszéltünk meg. Mindenesetre a negyedik ajtó lesz az. A folyosó üres. Minnie átadta a jelszót, ennyi elvileg elég is kell legyen.

-   Pacsuli. - Ezt legalább könnyen megjegyzem.

Kíváncsian benyitok. Vajon kik érkeztek már meg?

sugarandspice and nothing nice

Alycia

+18

        Alycia Remington, a kis édes mosolyával és azzal a tartással, ami egy tekintélyes felhőkarcolót kellene inkább, hogy megtartson, nem egy gyenge kislányt - aztán ki tudja, talán kellemesen lepődöm meg, elvégre már az sem volt semmi, hogy milyen könnyedséggel szólított le. Igent mondtam, mert akár még jól is elsülhet, az ilyen esetek meg sosem bántották a lelkivilágom: ha a virág el akar tipródni, ki vagyok én, hogy az útjába álljak?
        Pontosan érkezem, főleg mert érdekel, Balmoral végül összeszedte-e a lelke kis darabkáit, esetleg Fawcett végre észhez tért és istenesen megdugta? Hatalmas szívességet tenne mindannyiunknak, talán nem lennének ilyen eszméletlenül példaértékűen az órái, amiken már komoly kihívás úgy ülnöm, mint aki kettőig sem tud számolni, miközben tudom, merre jár a professzor keze, illetve mindig szeretem a happy fucky endeket, mert ha mindenki kielégült, nincs ok a drámára. Ez lenne az alaptézis, aztán tessék, együtt élek nyolcadik éve Floresszel meg a többi, magát baromi okosnak képzelő szűzkurvával, és mást sem látok és hallok, csak a nedves bugyik hangját. Hölgyeim, amit ma szturbálhanak, ne hagyják holnapra, belőlem is csak egy van, és az most a kis Alycia figyelmét élvezi majd, még kérdéses, milyen kivitelben. Nem mintha bájitaltanból kérne korrepetálást az ember a prefektusok fürdőjében, de az eddigi tapasztalataim alapján kényelmesen csúszós a padló, nem szeretem, ha feltöri a hátam a csempe.

        - Pacsuli. - a kiszámíthatóság hívószava, a faszomat - Szervusz, gyönyörűségem, te sosem változol.
        Utóbbi kivételesen nem a farkamnak szólt, hanem a hableánynak a falon, aki most is reklámok félmeztelen nőit megszégyenítően fésülgetni a loboncát. Az ő libidójában biztosan nincsenek dugulások, valahogy mindig sikerül az adott évfolyam modelleit kiválasztani prefektusnak, így aztán szabadon bámulhat mindenkit kedvére. Néha befut egy-két Potter is, de időnként én is gondoskodom a műsorról, ezért aztán régi ismerősként int, mielőtt visszatérne a szépítkezésre. Bölcs gondolat, én is nekiállok lassan, bár ez esetemben csak némi vetkőzést jelent, meg ruhapakolást, mert kiábrándító a nedves ing a szex után. Leülök a medence szélére és megnyitom a csapokat, aztán beleszórom a saját kis találmányom, mert szép a kínálat, de én mégiscsak jobban értek hozzá... a tudatmódosításhoz egészen nyilvánvalóan.
        - Érdekel, mi ez, igaz? - kacsintok a sellőre, aki persze abbahagyta a kefélést - Semmi legális, ne félj. A türkiz hangulatjavító, a hatóanyagokról inkább nem beszélek, de biztosan kellemesen érzi majd magát. A rózsaszín pedig..
        Nyílik az ajtó, így nem derül ki, de még mosolyogva a szám elé teszem az ujjamat, jelezvén hogy számítok a diszkréciójára, és a kis sellő bólintva készül a bulira. Megfordulok, és intek egy sokkal udvariasabb arckifejezéssel az érkező Alyciának, hagyva, had örüljön a látványomnak és a fürdőnadrágomnak. Mindent a hölgyekért, igaz?
        - Szép jó estét, Ms. Remington! Úgy tűnik, egyelőre csak kettesben vagyunk, de remélem, nem bánja. Természetesen a szándékaim tiszták és nemesek.. Elárulja végre, mit keresünk itt?

Belépve a fürdőbe igen csak meglepődöm, több tekintetben is. Legelsőként a helyiség mérete múlja felül várakozásaim, ezt a pillanatot azonban rögtön magáévá teszi a jelenlévő. Valamiért úgy gondoltam, Minniék már itt lesznek, mire megérkezem, talán mindenki rajtam kívül, de az eszembe se jutott, hogy Demetrius fogad, egy szál… szóval meglehetősen alulöltözve, egymagában. Egy pillanatra meg is torpanok a bejáratban, ilyesfajta meglepetés azért még engem is kizökkent, de hamar észhez térek. Becsukom az ajtót, majd körbejárom a fürdőt. Bárki megmondhatná, hogy először járok itt.

A prefektusi fürdő valami elképesztő, ami itt van, az nem kád, hanem medence, temérdek csappal, és mindenféle vízbevalóval. Szinte már úszkálni is lehetne, noha nem mondhatni, hogy az jellemző lenne rám. A vízből kellemes illat és gőz árad. Noha nem terveztem magamnak prefektusi jövőt, a helyiség miatt kénytelen leszek ezen elhatározást újragondolni.

A termet hatalmas ablakok bástyázzák, az egyiken egy sellő les minket. Nem valami szimpatikus fazon, jobban örülnék egy portrék és mozgó üvegfestmények nélküli fürdőzésnek. Ha elsőként érkezem, biztosan letakarom valamivel, így azonban inkább csak próbálok nem foglalkozni vele. A figyelem megvonása a legélesebb fegyver, melyet egy nő ellen bevethetsz.

- Szép jó estét, - köszönök viszont, miközben elhelyezem cuccaimat a helyiség másik felében, arrébb a víztől. Demetrius magázó, udvarias köszöntése furcsán cseng a fülemben. Elsőre jó poén, de azért remélem, hagyományosabb beszélgetésekre is képes. - Dem. Vagy Demetrius. - teszem hozzá egyik szemöldököm felemelésével. Így belegondolva nem egészen tudom, hogyan szokták szólítani őt. Azt hiszem, mindenki másképp. A Ms. Remington-t viszont nagyon hamar elhagyhatná. Ez a fajta köszönés olyan, mintha a Ms és Mrs lenne benne a lényeges információ. Mintha az számítana, férjnél van-e már a szerencsétlen, nem az, hogy milyen családból származik, hogyan nevezték el szülei, vagy milyen hangkombinációt érez igazán magáénak.

- Talán fürdeni jöttünk? – kérdezek vissza, úgy, ahogy az értetlenekkel szoktak. Mégis mit vár, mit mondok egy ilyen kérdésre? Térdre borulok és rögvest szerelmet vallok? Vagy korrepetálást tervezett tartani a prefektusi fürdőben? Az öltözetéből ítélve nyilván nem. - Persze csak ha nem árulsz be. - teszem hozzá egy pajkos mosollyal, hiszen hivatalosan én nem lehetnék itt.

Bal lábammal a vizet próbálgatom. Kellemesnek tűnik, így lehúzom magamról az iskolai szerkót, majd az egyik kanyargó csőre helyezem. A gondosan kiválasztott, sötétszürke fürdőruha van rajtam, ebben lépek a vízbe. Biztosan nem vagyok hibátlan, de nőjön szakállam, ha a férfiúnak nem tetszik a látvány.

Keveset pancsikolok, nem vagyok az a rögvest fejestugrós fajta. Hajamnak egyelőre csak a végeit éri víz, nem akarom annyira tönkretenni. A hőmérséklet és az illatok is nagyon kellemesek, ellazulva támaszkodom neki a medence oldalának. Ajkaimat egy halk hmm hagyja el. Szinte nem is foglalkozom Demetriusszal, legalábbis kívülről, nyilván a gondolataim tekintetében már más a helyzet. Persze, hogy kíváncsi vagyok rá, látni akarom, és kérdezni tőle, ennek ellenére csukva a szemem, és csendben vagyok. A férfinek dolga, hogy megnyíljon neki a hölgy, és nem fordítva. Ugyanakkor ki tudja, mikor érkeznek Minniék, lehet, hogy alig pár percünk van csak így kettesben…

sugarandspice and nothing nice

Alycia

+18

       Talán a bátyám megkérdezhetné, miért táncolok hatalmas köröket a látszólag semmiért... de én türelmes vagyok. Remek tulajdonság a konyhában és az ágyban is, cseppet sem elhanyagolható tényező, elvégre az orgazmus sem adatik meg minden szerencsés embernek egyszerre.. Ha például a saját elsőmről kérdezne valaki, annak függvényében persze ki a kérdező, akár elmondhatnám, hogy száraz volt, megalázó és hányingerkeltő. A partnerem a legkevésbé sem tudott semmi gyönyört okozni, a fogai folyton hozzáértek a farkamhoz, és akkor mindig megütni lett volna kedvem, de nem élvezettel, csak úgy simán visszakézből. Sokat elmond a jellememről, hogy mégsem tettem..
        - Legyen Dem, bár ahogy kellemes..és igaz, a tegeződés is kényelmesebb, Alycia. - teszem meg az előzékeny gesztust felé, meg ezt a pár lépést is - Akár. És nem állt szándékomban.. de csak kölcsönösségi alapon működik. Tudsz esetleg valamit a további vendégekről?
        Balmoral nyilván nem csatlakozik hozzánk, őszintén kívánom, hogy találjon valami jobb szórakozást.. már Fawcettnél jobbat nem kihívás. Adózom néhány látványosan lopott pillantással Alycia alakjának, ami a természet ügyes kezű ajándékánál jóval több lehet.. Kihívás és templom, amelyben a kéj istennőjéhez illik imádkozni, vagy amit össze lehet zúzni csak úgy, kellemes időtöltésként, hogy megfigyeljük, milyen stílusban húzzák fel újra a falait. A női test csodálatos szerkezet, megköveteli az osztatlan rajongást minden tagja - ugyanakkor a férfiak teste sem más. Ízre más, más érzés megtölteni és az ujjunkra felhúzva kiélvezni gyönyörének minden cseppjét.. de elkalandoztam.
        - Hoztam magammal némi édességet, ha esetleg lenne kedved megkóstolni. Még egészen új a recept, hozzáértő kóstolókra vár. - jegyzem meg kicsit mellékesen, és leülök a medence szélére, várva hogy a találmányaim hatni kezdjenek - Tulajdonképpen nem tudom, hányan leszünk meg kik, de ha csak egy édesszájú is akadna köztünk, az hatalmas segítség lenne.
        Becsúszom a vízbe, egy mosollyal kiélvezem a habok simogatását.. és igen, érzem a 'hangulatjavító' jellegzetes illatát. Megvan az a jó szokása, hogy idomul a környezetéhez, így most édes, meleg tengerillatok vesznek hamarosan körül, melyben az uszadékfa, az andalító napsütés és a remélt nyári emlékek keverednek. Hmm, az én nyári emlékeim kicsit mások, de ez nem az a szituáció, ahol a bátyámra szeretnék gondolni.
        -Tetszik a színválasztás. A fürdőruhádé. - úszom közelebb a lányhoz egy magabiztos mosollyal - Jó ízlésre vall.. Sajnos manapság mintha kezdene kikopni az emberekből.