Benned ◬ Nem szeretem anyánkat. Anyánk önző, csak magával törődő, minket meg nem értő, aki mit sem tud kezdeni a nagy szerelemmel, ami annyi kínos karácsonyt hozott el nekünk. Mégis, mégis mintha lenne szüleink szenvedélyében, és a mi világunkban valami közös pont. Talán az egyetlen közvetlen örökség, mondhatnánk. Nem véletlen születtünk együtt erre a világra, bár a születés fájdalmas pillanata csak egy lépcső volt a sok közül, amit együtt megmásztunk. Végső soron mindig te voltál, s mindig te leszel az, aki formál, aki ösztönöz, s aki azzá változtat, akivé lennem kell.
Én pedig bármikor meghalnék érted, húsom húsomból, ahogyan a Nap is meghal minden éjszaka azért, hogy a Holdat ragyogni láthassa.
...s a többiek? Kit érdekelnek? Nem érthetnek azok semmit. Mert mi ketten egyek vagyunk, az egyszerű elme számára oly módon, amit soha fel nem foghatnak.