Zane Lirof

ZANE LIROF

Mottó

A világ működik. Ráadásul még elemet sem kell benne cserélni.

Alapok

jelszó || "Száz szennyes álom ég bennem és füstölök."
így ejtsd a nevemet || Zén Lirof
nem || férfi
születési hely, idő || London, 1983.04.18
horoszkóp || Nyilas
kor || 15
évfolyam || Ötöd
vér || Sár

A múlt
Mondhatnám azt, hogy érdekes életem van. Hogy miért? Hát azért, mert kaptam egy levelet arról, hogy felvételt nyertem egy varázslóiskolába úgy, hogy mindkét szülőm varázstalan ember, azaz mugli. De erről később szeretnék csak többet mondani, ha nem bánjátok.

Egy melegnek nem mondható tavaszi napon születtem, kis csúnyácska babaként, mert hát mindenki olyan, amikor megszületik, ugye? Tudjátok a sok vér miatt, meg ilyenek. Szóval, fúj. Nem akartam felsírni, erősen ragaszkodtam ahhoz, hogy ne nyissam ki a számat, de egy gyors, a testemhez képest hideg érintés a hátsó felemen ezt a próbálkozásomat megtörte, jó hangosan kezdtem el bömbölni. Buta orvosok…

Soha sem voltam egy jó gyerek, óvodás koromban is igyekeztem mindenkit elmegyógyintézetbe jutatni, vagy a kórházba az idegosztályába. Igyekeztem felhívni magamra a figyelmet, kisebb-nagyobb tréfákkal. Mint például, eldugni az óvónő papucsát (thuglife) , vagy kirúgni a szék lábát, amelyiken az egyik társam ült úúú, vagy az, amikor megtanítottam a napközisekkel, hogy milyen trágár szavakkal illessék azt a személyt, aki vigyáz ránk. Most gondolom felteszitek magatoknak azt a kérdést, hogy egy ovis kisfiú honnan tud ilyen szavakat. Hát onnan, hogy édesapám iszákos volt, s részegen elég sokszor mondott anyámnak olyanokat, hogy öhm, szépen kifejezve, utcasarki örömlány, meg olyan, aki néhány pénzérméért elégíti ki orálisan a másik felet. Szóval, ja, onnan tudom ezeket. De nem panaszkodom, mert soha sem bántott minket, csak mindig alkoholizálás után kiabált egy pár sort, aztán elsírta magát, és elment aludni. De most kanyarodjunk vissza arra, amit elkezdtem. Végül kisiskolás lettem, s ott is hoztam a formámat. Először csak kis csínyek, mint a folyosón szaladgálás, első emeletről való innivaló ledobás. Aztán már sokkal durvábbak is jöttek, köveket dobáltam ki az ablakon a járókelőkre, verekedtem szinte mindennap, tanárokkal tiszteletlenül beszéltem. Már-már a kicsapás szélén álltunk, amikor a születésnapomon hirtelen bekopogott hozzánk valaki. Én tök lengén, egyetlen egy boxer alsóban és egy bolyhos kis mamuszban nyitottam ajtót. Igen, bolyhos kis mamusz. Ne röhögj, anyáé, az enyémet elhagytam. Szerintem aranyos, kis malackás és van bajsza is, ami furcsa. Bizti Csernobili. Na mindegy. Szóval kinyitottam az ajtót egy szál gatyában és pislogva néztem fel az öreg nőre.
- Anyu, egy meztelenkedő öregasszony, aki mellé még hajléktalan is pénzt akar kunyerálni. Kiabáltam neki, majd megint az érkezőre néztem.
- Hajléktalan? Ezt olyan arckifejezéssel kérdezte tőlem, hogy azt hittem mentem ott pisikélem magam össze a félelemtől.
- Öhm, jöjjön be. Néztem a földet miközben arrébb álltam az ajtóból, mire a vendég egyenesen édesanyám felé vette az irányt. Meglepődve követtem a vénséget. Vajon hány éves lehet? Száz és halál között? Áhh, biztosan három szám jegyű a kora, vajon megszökött valahonnan? Fel kéne hívni az öregek otthonát. Érdeklődést színlelve hallgattam végig a monológját, majd amikor átnyújtott egy levelet először édesanyámnak, majd nekem, hitetlenkedve néztem rá, majd megrázva a fejem közelebb sétáltam hozzá és a kezemet rátettem a vállára.
- Drog, vagy alkohol? Ennyit kérdeztem tőle, hiszen biztos vagyok benne, hogy diliházból szökött ki. Elment vett egy levelet, vagyis hát lopott egyet, majd ráírta szép betűkkel. Nem kaptam tőle választ, csak egyszerűen a kandallónak a lángjai ijesztően nőttek meg, és mivel közel volt hozzám hátraugrottam.
- Ezt meg, hogy csinálta? Gyaaa, de szupi. Én is megtanulhatom? Nagyon menő lesz, felégethetem másnak a haját, úúú vagy ha nő szőrzet az arcomon, leperzselem ezzel a varázslattal. Pattogtam mint egy pöttyös gumilabda, amivel éppen most kosárlabdáznak. Megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk megvenni a dolgokat az úgy nevezett Abszol Útra, ami az én nyelvemen szólva a Varázsvilág bevásárlóközpontja volt. Tudjátok, mint egy Media Market. . Tökéletes volt a boszorkány távozása, mert éppen utána néhány perccel toppant be édesapám, énekelve, s bűzlő alkohol szaggal. Kiabálni kezdett szokásosan, én anyám mellett álltam és ásítozva, mintha egy unalmas filmet néznék.
- 3…2…1 S elkezdődött a sírás része. Sóhajtva lépdeltem oda hozzá és a kezemet neki is rátettem a vállára.
- Ne sírj apa, gáz vagy, ezt mindenki tudja, de mi így elfogadunk. Na sipirc aludni! Adtam ki a parancsot, mert mostanában én vagyok az apa és ő a fiú, ez fordítva kéne lenni, de én nem panaszkodom érte. Menő vagyok, hiszen ki más mondhatja el magáról azt, hogy parancsol az apjának?

…

- Anya figyeld már, hálóinges emberek. Biztos csövesek, hogy az utcán is itt mászkálnak. Mutogattam az abszolúti varázslókra és boszorkányokra, ez jobban lekötötte a figyelmemet, mint a boltok kirakata. Ügyet sem vetettem arra, hogy az igazgató helyettes nőtől, megint csak egy rossz leszólást kaptam, hogy ez a hivatalos öltözék ebben a világban. Csak aztán vettem észre, hogy itt bizony minden féle csodálatos dolog található meg. Néztem a talárokat, a finom édességeket, és ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet, a seprűket. Gyönyörűek voltak, és csillogó szemekkel néztem azokat. Én már akkor eldöntöttem, hogy nekem kellesz egy olyan. Milyen menő lennék már. Nagy nehezen elrángattak onnan, így folytattuk az utunkat a varázsvilág bevásárlóközpontjában. Megvettük a pálcát, s kiválasztottam magamnak egy állatot. Egy szép, koromfekete baglyot.
- Csöpi lesz a neved! Néztem a kalitkában lévő tollasra. Tudom, tudom. Le se tagadhatnám a véremet. Egy kutyanevet adtam a baglyomnak.
évő tollasra. Tudom, tudom. Le se tagadhatnám a véremet. Egy kutyanevet adtam a baglyomnak.

Amikor a szemed előtt feltűnik a Roxfort… ja, nem, csak éhes vagy a vonaton

Bunkóság lenne vajon, ha feldobnám a lábamat az egyik ülőalkalmatosságra a járaton? Ezen gondolkoztam már egy csomó ideje, de nem mertem megtenni. Most komolyan? Félek valami szabályt szegni? Én? Biztos ez valami mágikus cucc, és megtisztított vagy valami. De hát nem kellett volna. Vajon itt minden olyan sokkal másabb, mint az én világomban? Igen, ez tuti. Szerintem ezek úgy esznek, hogy egy varázspálcát ledugnak a torkukon és elmormolnak egy varázsigét, aztán egy csomó süti meg ilyenek leszaladnak a gyomrukba. Ú, így belegondolva, ez de menő. Remélem nekem is megtanítják ezt. Áhh, tuti már az első napon bemutatják ezt nekünk. Várjunk csak, így lehet gonoszkodni is. Valakinek a fülébe nyomom, és süti záporokat fogok a dobhártyájába küldeni. Igen, ez tökéletes terv. A gondolataim tengeréből az előttem lévő lány zökkentett ki a hapcizásával. Mélyen a szemébe néztem.
- Te is a szádba szoktad venni azt a hosszú izét?

Most már tényleg az, amikor megpillantod a Roxfortot

Mikor megérkeztünk egyből leszálltam a vonatról mindenkinél hamarabb és egy kicsit elkezdtem ugrálni, hogy az elgémberedett lábaim újra jók legyenek. Meghallottam a fura fazon hangját, aki hát szépen szólva is nagy állat volt. Odaszaladtam hozzá mindenkit ellökve az útból, és a háta mögé lopózva fel akartam mászni a hátára, de sikertelen kísérlet volt, így inkább egy társamat húztam a helyemre, hogy rá kenjem a balhét. Háta rejtekéből kezdtem el kérdezni olyan dolgokat, hogy „milyen az idő odafent? „. Meg, hogy „Nézz már, ott egy felhőkarcoló”. Ne értsétek félre, már semmi bajom Hagriddal, csak hát akkor muszáj volt ellőni ezeket a poénokat. Végül csónakokba szálltunk, s én hülye nemhogy a tornyot néztem volna vagy a tájat, felálltam és ugrálni kezdtem a járműben, hogy hátha a víz alá tudunk merülni, mert biztosan ott van a kastély.
- TITANIC Mondtam hangosan, majd hirtelen a legérzékenyebb ponthoz kaptam a kezem. ~Pisilnem kell. ~ Ó ne már, most hova dobjam ki? Tök ciki lenne, ha itt kitenném és vizelnék.

Umbridge, avagy a kihangosítok és a hülye fali izék időszaka

Mi ez már? Most komolyan! Az előző év bulis volt, hozzájárultam ahhoz, hogy a házam ne nyerjen szinte semmit, mert hát elég sok volt a pontlevonás, meg a büntető munkák. De akkor is legalább nevettünk sokat. De ez az év? Ki ez a csúnya, pedofil öregnő, aki egy kerti törpe testalkatával rendelkezik? S hol van a másik tata? Szakállbá sokkal jobb fej volt és legalább poénos is. Nem szeretnék új igazgatót, mert ez szigorú. Morogva sétáltam a nagyterem felé mikor megláttam, hogy a gondnok éppen létrára állva szerelte fel az új kiírásokat a falra. Jaj ne, elfogott a kényszer. Ezt nem hagyhatom ki. De nem szabad, mert nagyon megfognak büntetni. Áhh, nem érdekel. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Kicsit hátráltam, majd teljes erővel belefutottam vállal a létrába, hogy úgy tűnjön véletlen volt. Egy nagy pukkanás jelezte, hogy a tervem sikerrel járt. Gyorsan a földre estem, és jajgatni kezdtem.
- Jaaj, eltört a vállam, kész, vége, meghalok. Mondjátok meg anyának, hogy szeretem!

A háború időszaka

Ez az év teljesen más, mint a többi. Már nincs móka és kacagás, csak a brutalitás, agresszió és a könnyek. Nem, nem én sírtam, én nem adom meg nekik azt az örömöt, hogy lássanak a szememben kicsorduló cseppeket. Biztos, hogy nem. Már a vonaton megkezdték a mugliivadékok lenézését, folyamatos beszólogatások közepette próbáltam sétálni a szokásos fülkéhez, a barátom pedig végig lökdöste a hátam, hogy menjek és ne szóljak nekik vissza semmit, mert úgyis én járok rosszabbul. Morgolódva ültem le, s nem szóltam senkihez, inkább a pálcámmal kezdtem el foglalatoskodni, hogy egy kicsit ki kapcsolódjak. Hirtelen nyílt az ajtó, és egy csúnya, ragyás képű mardekáros dugta be a fejét rajta.
- Mi van Lirof? Anyádékat elrabolták már? Biztos vagyok benne, hogy mire hazaérsz kivéreztetve fogod őket találni. Erre már nem tudtam hidegfejjel válaszolni, csak egyszerűen, de gyorsan ráemeltem a varázspálcámat és egyenes az arcába irányítottam a bűbájomat.
- Obscuro! Mondtam ki a varázsigét, mire a csúnya pofájunak szemkötő keletkezett az arcán, majd utána egyből mondtam is ki a rontást.
- Carbunculus! Elégedetten néztem, ahogyan a gennyes kelések megjelentek a képén.
- Amúgy sem találtál volna párt magadnak, de így meg főleg nem. Nevettem jó hangosan, mire a srác ki is ment a kabinból. Biztos vagyok benne, hogy meg fogom szívni, de ez akkor is megérte.
…
Első sötét varázslatok kivédése következik, egy új tanárral. Halálfaló, ez látszik rajta, le sem tagadhatná. A táskám a vállamon, és úgy sétáltam felfele a teremhez, s amint beértem, helyet foglaltam a hátsó padba, hogy észre sem vegye, hogy itt vagyok. Nincs ilyen szerencsém, mert láttam a tekintetét, ahogyan végigmért engem, meg a többi sárvérűt is. Párokat kellett rendezni, a legtöbb embernek mardekáros volt a „társa”, én pont megkaptam azt, akivel balhéztam a vonaton. Amint elmondta mi lesz a feladat, azt hittem, hogy csak viccel. Gondolkodni sem volt időm, már is hallottam a varázsigét.
- Crucio! Az átok egyenesen a mellkasomat érte el, odakaptam és a földre estem. Az egész testem rázkódott, olyan érzés volt, mintha az egész testemet elevenen égetnék, miközben el törik az összes csontom. S ez csak az első óra, hol van még a tanév vége?

A háború utáni nyár

Táskával és a többi cuccommal értem fel a bejárati ajtóhoz, a szüleim még vásároltak valahol így teljesen egyedül lehetek otthon, de ez most rám is fér. Túléltem az ostromot. Örülnöm kellene, de nem tudok. Nem tudom kitörölni a fejemből a képeket, hogy az ismerőseim, a barátaim ott fekszenek mozdulatlanul és a tekintetük a semmibe vándorol. Ezt az érzést, ami most bennem táncol, egyszerűen nem tudom leírni. Megváltoztam, de ezt nem szabad kimutatnom, mert nem akarom, hogy gyengének lássanak. Elővettem a kulcsomat és kinyitottam az ajtó, s beléptem. Levettem a cipőm és indultam is fel a szobámba. Ledobtam a dolgaimat, majd bevetődtem az ágyba és a plafont kezdtem nézegetni. Eddig még nem is gondolkodtam el azon, hogy milyen nagy áldás az, ha valaki épségben hazaér. De most már tudom, hogy minden perc, amit a szeretteimmel tölthetek egy kincs, amit bármikor el tudnak lopni.

Újra a vonaton

Furcsa volt az elválás, alig akartam elengedni a szüleimet. Apám a történtek után teljesen megváltozott. Letette az italt, és már rendesen eljár dolgozni s igyekszik velünk több időt tölteni. Édesanyám pedig nem akart visszaengedni, ami érthető is, hiszen én vagyok az egyetlen gyermeke. De végül sikeresen meggyőztem őket, hogy nem lesz semmi baj. A szokásos kabin felé vettem az irányt, amint odaértem lehuppantam az ülőalkalmatosságra és próbáltam elaludni, de természetesen megzavartak.
- ZANEEEEE! Hallottam egy kiabálást kintről, és reflexszerűen a pálcámhoz kaptam a kezemet. Szerencsére, csak az egyik nagyon jó barátom nem bírt a hangjával.
- Mi van? Pillantottam rá morogva.
- Épp aludni készültem, szóval ha nem haragszol, akkor fáradj ki. Köszi. Még szép, hogy nem vártam meg míg válaszol az első kérdésemre. Fáradt voltam, és nem volt kedvem senkivel sem társalogni.
- Várj már! Készültél a vizsgákra? Furcsán néztem rá, mert én semmilyen vizsgára nem készültem eddig.
- Hogy mire?
- RBF Elkerekedett a szemem és a homlokomra csaptam. Ohh, tényleg. Ötödéves vagyok. Jaj ne már, megfogok bukni.

   Jellem

Mit is mondhatnék magamról? Két oldalam van. Az egyikkel, amivel legtöbbször találkozhattok az a vicces, barátkozós részem. Igyekszem mindig poénkodni, még a legfontosabb dolgokban is. Élvezem, ha megnevetetem az embereket. Nyitott vagyok a legtöbb dologra, minden baromságban benne vagyok, hiszen a bátorság megtalálható bennem, még akkor is, ha nagy bajba kerülhetek. Szeretek új embereket megismerni, de nem sok marad mellettem a kibírhatatlan jellemem miatt. Nehéz elviselni a barmokat, igaz? Abban a korban vagyok, hogy egyre nagyobb lett az érdeklődésem a lányok iránt, s ezt nem is próbálom leplezni. S, hogy mi a rosszabbik oldalam? Agresszív vagyok, és bunkó. A legkisebb dolgon is feltud forrni az agyvizem, és ha lehetne szívesen átkoznék meg néhány embert, de mivel nem engedélyezett ez, próbálom szóval porig alázni. Lenéző is vagyok olyanokkal, akik csak azért követnek egy embert, hogy nagyobb legyen az ismeretségük az iskolában. Talpnyalók.

Erősség || Hát erről nem sokat tudnék beszélni, de véleményem szerint ezek: Bátorság, meggondoltság, ügyesség.
Gyengeség || Bunkóság, agresszió, haragtartás, bizalmatlanság.

   Apróságok

mindig || Enni, aludni, repülni, varázsolni…csokit.
soha || Nyávogós lányokat, a kólát, cukormentes dolgokat, egészséges ételeket, nyalókát.
hobbik || Igyekszem összeszűrni a levet Hóborccal, hogy együtt gonoszkodjunk a diákokkal, de hát tök irigy. Mindegy, majd befestem feketére, hogy ne látszódjon. Vagy elmondok neki egy szellemes viccet.
merengő || Legjobb talán az, amikor megkaptam a levelet, hogy felvételt nyertem a Roxfortba. A legrosszabb pedig, amikor édesapám először jött haza részegen.
mumus || A kígyóktól, szerintem undorító állatok, és a testük olyan furcsa, hogy még hozzájuk érni is gusztustalan.
Edevis tükre || Saját magamat látom, hogy nyitok egy bagolyboltot, amit az állatkámról fogok elnevezni. „Csöpi”.
százfűlé-főzet || Sárgás színű, s nem tudom meghatározni a pontos ízét, de szerintem ilyen whisky és vodka keverék, hozzákeverve narancs, és gumicukor. Rettentően rossz, és édes.
Amortentia || Csak a csoki illatát.
titkok || Esténkét sokszor vonyítok álmomban, mert azt álmodom, hogy egy csoki hadsereg szór rám átkokat, mert megedtem őket.
azt beszélik, hogy... || Elmegyógyintézetben lenne a helyem.

   A család

apa || Jansen Lirof; 50; Mugli; Nem beszélek vele szinte semmit, mert soha nem volt otthon, amikor kellett volna. Szerintem most is a kocsmában iszik.
anya || Catilyn Ramsay; 45; Mugli; Vele szinte mindig tartom a kapcsolatot, amikor lehet küldök neki baglyot.
testvérek || -
állatok || Csöpi
Családtörténet || Nem sokat tudok mondani a szüleimről. Édesanyám nem ment férjhez apámhoz, nem tudom, hogy miért nem kötötték az orromra, szóval megmaradt a leánykori neve. Ő könyvelőként dolgozik az egyik nagy cégnél, szóval nem panaszkodom az anyagiakra. Nem, nem vagyunk gazadagok, csak amire szükségünk van azt megtudjuk venni, és nem kell hiányt élvezni semmiben. Édesapám, állítólag pincér, de ha nem a barátjáé lenne a hely, ahol dolgozik, már régen kirúgták volna onnan, hiszen alig jár be dolgozni, inkább elmegy inni.

   Külsőségek

magasság || 179 cm
testalkat || Izmosnak mondanám
szemszín || Zöldeskék
hajszín || Barna
kinézet ||Csak nézz rám, és meglátod. Mit kell ezen ecsetelni? Csak vicceltem. Imádok magamról beszélni. Kezdjük azzal, hogy a testalkatomra nem lenne jobb szó annál, hogy tökéletes. Nem sokat törődök vele, de akkor is izmos. Nincs olyan rész, ahol nem dudorodnék. Hogy értem ezt el? Hát úgy, hogy jó genetikát örököltem. Soha nem voltam vékonyka, mindig is jól néztem ki. A szemem színe zöldeskék, amivel gyönyörűen tudok nézni a lányokra, s elég csúnyán azokra, akiket nem szeretek. A hajam színe barna, oldalt legtöbbször felnyírva, vagy átmenetbe vágva, s felül felzselézve, vagy hajlakozva. Mikor melyiket használom, ez a kedvemtől függ. Nem vagyok egy égimeszelő, de nem is mondanám magamat törpének. Középmagasság. Az öltözködésem, ha nem vagyok az iskolában, akkor stílusos és próbálom követni a mugli divatot is.

   A tudás

varázslói ismeretek || Van egy kicsi, rám ragadt néhány dolog, hiszen ez már az ötödik évem az iskolában. A kedvenc tantárgyam értelemszerűen a Sötét Varázslatok Kivédése tantárgy, az a legérdekesebb és arra odafigyelek. Ezzel ellentétben utálom a mugliismeretet. Nincs bajom a tanárral, csak az, hogy dögunalmas. Lehet, hogy sárvérű létemre nem kellett volna felvenni…
felvett tantárgyak || Jóslástan, mugliismeret
pálca típusa || 11 hüvely, tiszafa, sárkányszívizomhúr
RBF || Most lesz csak

   Egyéb

avialany|| Colton Haynes

Édesapámat azért nem írtam bele a fontosabb élményeim közé, mert akkor ő éppen nem volt otthon, a törzshelyén lopta az időt.