Christopher Godfrey

[CHRISTOPHER GODFREY]

CHRISTOPHER GODFREY

         Alapok

jelszó || "Száz szennyes álom ég bennem és füstölök."
így ejtsd a nevemet || Krisztofer Gádfréj
nem || férfi
születési hely, idő || London; 1987. 03. 14.
horoszkóp || Halak
kor || 11
vér || mugli
évfolyam || Első

         A múlt

- Christopher! Christopher! Kelj fel, mert elkésel az évzáróról! - dörömbölt édesanyám a szobám ajtaján. Szemüvegemet az orromra téve még fel sem fogtam, hogy hol vagyok, hiszen a furcsa álom, ami aznap éjjel gyötört, nem hagyott aludni. Azok a fura, öltönyös emberek... Az egész olyan ijesztő volt. Édesanyám a konyhában várt frissen sült palacsintával, majd rögtön megállapította, hogy borzasztóan nézek ki. A hajam égnek állt, a szemem karikás volt.
- Úgy nézel ki, mintha most szabadultál volna egy hullaházból - mondta az apám, aki egy széken ülve a napilapot olvasta. Szerettem volna velük tudatni, hogy igen rosszul aludtam, de nem volt hozzá erőm. Az asztalhoz támolyogtam, a palacsintát gyorsan elfogyasztottam, majd indultam az évzáróra. Az utcán egy ugyanolyan furcsa embert láttam, mint amilyen az álmomban is volt. Mivel ez lehetetlen, gondoltam, csak káprázik a szemem. Mikor félre néztem, majd vissza, megnyugodva láttam, hogy már nincs ott. Az évzárón minden a legnagyobb rendben zajlott. Miután vége lett, és elindultam haza, a furcsa öltönyös megint ott volt. Csak most közvetlenül előttem. Megállt, és ezt mondta:
- Öhm, gratulálok! Felvételt nyertél a Roxfort Boszorkány és... elnézést, be sem mutatkoztam. Stephen E. Bolden vagyok, a Mágiaügyi Minisztérium egyik küldöttje, és ezt a levelet át kell nyújtanom neked - mondta, majd egy régi stílusú borítékot nyújtott át. Kibontottam, és azt hitte, megint káprázik a szemem:
Tisztelt Godfrey úr!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk. Tisztelettel: Alexander D. Qcross igazgatóhelyettes
Miután elmúlt a kezdeti sokk, csak ezt tudtam kérdezni:
- Ez valami vicc?
- Nem, kérlek! Benned megtalálható az, ami csak keveseknek adatik meg. Te egy varázsló vagy... vagyis leszel, ha ebbe az iskolába fogsz járni.
- De hát... mi lesz a mostani sulimmal? Mi lesz a barátaimmal és a tanulmányaimmal?
Olyan kétségbe voltam esve, hogy úgy éreztem, mindjárt elájulok.
- Beszélni szeretnék a szüleiddel erről az egészről.
Mivel nem tudtam mit mondani, és arra számítottam, hogy a szüleim elküldik a fenébe, vagy valami elmegyógyintézetbe, csak ezt tudtam mondani:
- Kövessen, megmutatom, hol a házunk.

 Gyerekkor
Valószínűleg nekem volt a világon a legegyszerűbb gyerekkorom. Nem voltam kirívó semmiben, teljesen átlagos életet éltem Londonban, egy kertvárosi részen. Azért nem volt teljesen unalmas a korai években. Hétéves koromban elkezdtem iskolába járni, amit örömmel fogadtam, hiszen barátkozós típus vagyok, ebből kifolyólag örültem, hogy sok barátra tehetek szert. Mindig kerestem a többiek társaságát, meglepően jó viszonyban voltam a tanáraimmal is. A tanulás is sok izgalmat jelentett számomra, bár a matematikával például nem voltam jóban, így az első évemet majdnem kitűnő tanulóként végeztem. Nyáron elmentünk Olaszországba, ahol megismerkedtem egy nálam két évvel idősebb fiút, Alessandro-t, aki törve beszélte az angolt, mert az iskolában azt tanult. Sokat beszélgettünk, azóta levelezünk egymással. Másodikos koromban az életem fordulópontja érkezett. A szüleim bejelentették, hogy kistestvérem lesz. Ennek nagyon örültem, mivel egyke voltam, és sokszor éreztem magam magányosan, ha nem volt mellettem senki. Néhány hónap múlva megszületett Esther, a húgom. Nagyon szerettem őt, hiszen akármilyen kicsi is volt, jól lehetett vele játszani. Aztán furcsa dolgok történtek velem: mikor a harmadik osztályba léptem, éppen a helyemen ültem az osztályban. Az egyik mellettem ülő gyerek egyfolytában köpőcsövezett, és egy idő után elkezdtem izzadni. Már majdnem ráordítottam, hogy fejezze be, amikor éreztem, hogy megemelkedik alattam a székem. Aztán egyszer csak leborított magáról. Később megtudtam, hogy ez azért van, mert dühös lettem. Miután a minisztériumi küldött odaadta a levelet, és a szüleimmel is beszélt, elindultunk begyűjteni a dolgokat, amik az iskolába szükségesek voltak. A szüleim eleinte nem akartak elengedni, de miután a Stephen nevű emberrel beszéltek, úgy döntöttek, elengednek. talán életem legjobb élménye volt, amikor először az Abszol Útra kerültem. Teljesen lenyűgözött, hogy minden, amit addig tanultam, semmit nem ért, mert az egész világ csakis varázslatokból áll. A Roxfortba indulás előtt pedig fájó szívvel búcsúztam el a szüleimtől, és elkezdődött az új életem.


Roxfortos évek
Miután megérkeztem az iskolába, tátva maradt még a szám is. Az az épület, azok a fenséges építészeti megoldások... Minden olyan varázslatos és nagyszerű volt. A mellettem álló gyerek, akinek máig nem tudom a nevét, azt kérdezte tőlem:
- Hogy tudták ezt csak varázslatokkal megépíteni?
- Fogalmam sincs, de majd kiderül - válaszoltam, pedig még azt sem tudtam, hogy varázslatokkal építették volna az iskolát. Miután a Nagyterembe értünk, az igazgató köszöntött minket, majd minden fontos dolgot elmondott, amit elsőre tudnunk kellett. Aztán az egyik gyerek azt mondta mellettem, hogy nehogy elérjem, hogy a Mardekárba kerüljek, mert ott tanult minden idők egyik leggonoszabb varázslója, Tudjukki. Miután a nevemet mondták, a fejemre tették a Teszlek süveget, az pedig beosztott egy házba.

Háború
A háború, amiről oly sokat hallottam, mióta a Roxfortba járok, úgy hatott rám, hogy közben észre sem vettem. Egy egyszerű nyári estén sétáltunk a szüleimmel, és az akkor még kisbaba húgommal. A levegő hirtelen fagyos lett, és úgy éreztem, ilyen rossz kedvem még sosem volt. Az érzés hamar elmúlt, de egyikőnk sem tudta hová tenni a dolgot. Mikor hazaértünk, további esetekről hallottunk a televízióban is. Néhány ismerősünk indokolatlanul eltűnt, és azóta sem került elő. A városban lehetett érezni a feszültséget, az utcákon is kevesebb járókelő volt. Talán mindenki azt hitte, hogy eljött a világvége.

         Jellem

Mivel nem tartom magam kitűnő gyereknek, azt mondom, átlagos vagyok. Nem gondolom, hogy sokban különböznék bárkitől. Mint minden gyerek, én is érdeklődő vagyok. Ha elsőre meglátnak, barátságosnak tartanak, ezt próbálom is kihasználni. Szeretem az embereket, ezért elvárom, hogy ők is szeressenek. Talán néha lusta vagyok, volt, amikor az iskolában sem tanultam semmit, órán is csak aludtam. Próbálom mindennek a jó oldalát nézni, optimista vagyok. Szeretek a középpontban lenni, ezért sokszor vagyok feltűnősködő. Egy dolgot, ha elrontok, nem akadok ki, hanem próbálom újracsinálni. Őszinte vagyok az emberekhez, de azért tudom, hol a határ. Mióta a húgom megszületett, felelősségteljes is vagyok, tudok vigyázni bárkinek a dolgára. Mindig a saját fejem után megyek, öntörvényű vagyok, nem szeretem a kötöttségeket.

Erősség || kitartó, érdeklődő, barátkozó
Gyengeség || néha lusta, feltűnősködő, öntörvényű


         Apróságok

mindig || felfedezés, zene, filmek, varázslás, olasz ételek
soha || keserű íz, sötét, gonosz emberek, bájitaltan, tanárok
hobbik || Általában könyveket olvasok, és zenét hallgatok.
merengő || legjobb: a húgom születése legrosszabb: a barátaim eltűnése
mumus || a fűnyirónk, mindig féltem a hangjától
Edevis tükre ||  sikeres ügyvédnek lenni, mert az apámnak szeretnék eleget tenni
százfűlé-főzet ||  kék szín, keserű íz
Amortentia || csokoládé, rózsa
titkok || Csak kétnaponta szoktam fogat mosni.
azt beszélik, hogy... || a székemen lebegést csak a feltűnési viszketegségem miatt csináltam


         A család

apa || Thomas Godfrey; 39; mugli jó viszony
anya || Rebecca Washington; 37; mugli jó viszony
testvérek ||  Esther Godfrey; 2; mugli testvéri
állatok || nincs

Családtörténet ||
A családom egy egyszerű londoni família. Az apám egy jól működő cég főkönyvelője, édesanyám jelenleg a húgomra vigyáz otthon.
Apám egy kemény, izmos ember, aki szeretné, ha jogi pályára mennék.
Anyám egy melegszívű ember, aki bármit megtesz azért, hogy jól érezzük magunkat a húgommal.
A nagyszüleim az apai ágról Írországból költöztek Londonba, apám ott ismerte meg anyát. A húgom, Esther két éves, és már tud beszélni. Az apám szeretné, hogy ügyvéd legyek, édesanyám pedig nagy varázslót akar belőlem látni. Mikor megtudták, hogy Roxfortba megyek, teljesen meglepődtek, de azóta lenyugodtak, és sok levelet küldök nekik a Roxfortból.


         Külsőségek

magasság ||167 cm
testalkat || vékony
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet || Mikor elsőnek meglátnak, talán azt hihetik, hogy egy egyszerű fiúval van dolguk, aki kitűnő tanulmányi eredménnyel, és egy szigorú családdal rendelkezik. Mindig mosolygok, mert azt vallom, hogy ettől a körülöttem lévők is boldogok lesznek. Egyszerű ruhákban járok, a farmereket szeretem, nem veszek fel feltűnősködő ruhákat.



         A tudás

varázslói ismeretek ||
A bájitaltant egyáltalán nem értem, de a sötét varázslatok kivédése tantárgy számomra még egyszer sem okozott problémát. A Gyógynövénytan tantárgyból jeleskedem, a többi nagyjából átlagos szinten van.
felvett tantárgyak ||
                      roxfortosok: kötelező órák
pálca típusa || 10 hüvelyk, Kőrisfa, Főnixtoll

         Egyéb

avialany|| Peter DaCunha

[Üdvözöllek nálunk,]

Üdvözöllek nálunk,

Christopher az előtörténeted sajnos még nem fogadom el. Meg kell mondjam őszintén, hogy a váz igazán jó, viszont a kivitelezésen még dolgoznod kell. Tetszett, hogy Christophert nem egy teljesen átlagos kölyöknek ábrázoltad és sokáig azt hittem, hogy a varázslás miatt lógott ki, aztán bam, nem is. Azonban a leírás kevés, és sok a miért, amire nem kapok választ. Szeretném, ha az alábbi pontokon javítanál.

Nézzük a tartalmat:
1. Nem "sárvérű", hanem mugli születésű vagy.
2. A szüleid sem "sárvérűek" hanem muglik (ha ők maguk mugli születésű varázslók, akkor viszont te vagy félvér). Ezt légy szíves mindenhol javítsd ki!
3. A Roxforti leveled, mivel mugli születésű vagy nem bagolyposta révén kapod, hanem egy tanár, vagy minisztériumi megbízott megy ki hozzátok, és magyarázza el az egészet neked és a szüleidnek. Másrészt meg nagyon kétlem, hogy tizenegy éves gyerekként te beutazgattál volna Londonba, és bármiféle előzetes útmutatás nélkül megtaláltad volna a Foltozott Üstöt, azon keresztül meg az Abszol Utat. Ráadásul nem a vonat indulása előtt pottyan be a delikvens, hanem júliusban legtöbbször, tehát hol töltötted azt az egy hónapot?
4. Plusz mivel márciusi vagy, nem vagy év vesztes, tehát tizenegy éves vagy, ha most kezded a Roxfortot.
5. Minden esetben a mindenkori igazgatóhelyettes írja meg a leveleket, aki esetünkben Alexander D. Qcross professzor.
6. Egy gyereknél nagyon furcsa ez a pálfordulás, az meg még inkább, hogy annyival magyarázod elkezdted figyelni az embereket. Ugyan, ennél azért több kell.
7. Semmi nem indokolja, miért vagy paranoiás?
8. Bazi nagy paradox az, hogy hol visszahúzódónak, hol meg coolest guy evernek formálod a karaktert egy időben is követhető ok-okozati levezetés nélkül. Ezt gondold végig alaposan! Akarom látni a kezdeteket, szépen definiálva, és a nagy bummot, vagy a sok kis bummot, ami hatására Chris az lett aki. Ne legyen az, hogy azt írod a kutya se barátkozik vele, majd a háborúban rengeteg barátot vesztett, mert így mi van?
9. A család leírás nagyon rövid, többet szeretnék ide.
10. Edevis tükrében oké, hogy sikeres emberként látod magad, de mégis hogyan? Ügyvéd vagy, ahogy apukád szerette volna, vagy híres kviddicssztár?
11. A mumus szintén ilyen, ki az a gyilkos?

Összességében szeretném, ha az egészet újraolvasnád, és sokat segíthet, ha magadnak írsz egy kronológiát, hogy mikor mi történt Chris-szel, mert az egész nagyon ködös. Felejtsük el, hogy tizenegy éves autista gyerekként ő otthagyta a szüleit és bevándorolva fél Londont pénz nélkül(!!) csövezett egy hónapot és beszerzett minden kelléket és felszerelést a Roxfortba, amiről addig még sosem hallott, és fogalma nem volt hogy álljon neki. Ezen kívül, szeretnék többet tudni arról, hogy milyen volt Christopher gyerekkora, ha autista, és miért utálta mindenki. Volt autista osztálytársam és az ég világon senki nem piszkálta, nem részesült külön bánásmódban sem, de nem volt túl sok barátja és nem lett hipp-hopp a társaság középpontja. Legyünk realisztikusak. Aztán meg ott van az, hogy semmit nem írsz arról, hogy Chris-nél hogyan mutatkoztak meg gyerekkorában a mágikus adottságai. Plusz azért paranoiás egy tizenegy éves gyerek mert egyszer hideget érzett és tűndöstek el emberek? Gyerekként ezeket a dolgokat te nem fogod fel így. Maximum félsz a sötétben, meg a fura hidakon, vagy valami.
Ezen kívül szeretném tudni, hogy a szüleid mit szóltak az egész varázslólétedhez, örültek neki, kiakadtak, stb.

Azt javaslom, hogy döntsd el milyen beállítottságú karaktert szeretnél hozni, és annak függvényében menj végig az egészen újra, mert ez így követhetetlen és felszínes. Sokkal részletesebb és színesebb leírást szeretnék minden kulcsmomentumról. Támpontként nyugodtan szemezgess a már elfogadott előtörténetek közül.

Ha megvagy a javítással, vagy segítség kell, írj!

Louise

[Kedves Christopher,]

Kedves Christopher,

Először is szeretném megköszönnie, amiért, hogy ilyen együttműködő voltál. Az előtörténeted alapján sok lehetőség van a karakterben, és még picit fejlődnie is kell, de már úgy gondolom eljutottunk egy elfogadható állapotig. Christophert egy szorgalmas és kedves fiúnak ismertem meg, aki szeret barátkozni és lustálkodni.
Éppen ezért az előtörténeted elfogadom. Házad pedig legyen a

Gratulálok!
Az eligazító PM pedig hamarosan érkezik!
Louise