Hanyatt

Aláfekszünk az aktualitásnak

Random faszom tanterem

+18

        Mikor kurvára azt képzeled, hogy boszorkány vagy, és az életedet megoldja a mágia, mindegy, hogy egy pozitív terhességi teszt csúszik be, egy haláleset vagy egy vérfarkas-csók, akkor az életnek van gondja rá, hogy pofával előre landoljál a valóságon, lehetőleg néhány foggal kevesebben. Én azt hiszem, egészen konkrétan öt éves voltam, és nem úgy jöttem rá erre, hogy meghalt Mici, a macska, amit bőgve vittem apucihoz, hogy javítsa meg, hanem amikor először hívott szörnyetegnek az egyik bölcsiszökevény kis dög. Rögtön utána hozzátette, hogy a szülei is megmondták, hogy engem egy menhelyre kellene csukni, mert ott vannak ilyen korcsok, mint én. Marius kellett hozzá, hogy elengedjem a gyereket, de az biztos, hogy maradandó volt a károsodás: mindkettőnkben. Faszom, nekem is van lelkem valahol mélyen a faszságok és szőr alatt, és akkor cirkuszoltam hazaérve, hogy nem akarok többet ilyen lenni, gyógyítson meg, mert hát mégiscsak varázsló. De a hold azóta is mindig elvisz egy körre, és én is megtanultam a kurva leckét: az igazán mélytorkos szopás csak arcraélvezéssel ér véget, nem happy enddel.
       Gondolta a faszom, hogy ez még ennyi év után is vissza tud csapni, méghozzá ekkorát. Kavarog a fejem a másnaptól, amit kurvára a tegnap éjszakai farkaskodás okoz, nem bármilyen pia, bár a sugárban okádás megvolt, meg is bántam azt a tömény ebédet. A kedvenc oldalasod is ótvar undorító tud lenni, ha már kihánytad, és nem, nem fogok irodalmian fogalmazni arról, mikor a még friss és meleg gyomortartalmadba még bele is taknyolsz fejjel, mert remegnek a kezeid, és örülsz neki, hogy tudod egyáltalán, hogy van valami a nyakadon, és annak mi a neve. Olvastam annak a fasz Lockhartnak a könyvét a vérfarkasokról, az egyiket meg is dugja benne, persze rózsaszirmokon meg ilyeneken (hogy nem szaladt fel a seggébe a tövis?) de a valóság rohadtul nem ilyen. Ezerszer inkább legyek másnapos, mint farkasos.. Most is örülök, hogy tudom egyáltalán vonszolni magam. Kifelé jövet locsoltam magamra vizet a tóból, adjunk ugye az udvariasságra, bár tegnap olyan bunkón mondtam nemet Fawleynak, hogy még csodálnám, ha szóba akarna állni velem... Faszom magamba.
       - Mondtam már, hogy nem érek ma rá, Fawley, fogd már fel! - de persze ez nagyon random volt tőlem, mert máskor sosem mondtam nemet - HOGY MIT CSINÁLOK ÉJSZAKA AZ KURVÁRA MAGÁNÜGY, FOGD MÁR BE!
       Aztán elrohantam. Mekkora nyomorék tudok lenni.. Az előtte való napokban még inkább, pedig hétköznap sem vagyok semmi. Meg kell majd keresnem, és elmagyaráznom... faszt, nem tudom elmondani, mi bajom volt. Megállok kifújni magam az első kör lépcső után, ami most kurvára végtelennek tűnik.. Minek ennyi fiszi-faszom lépcső ebbe a kurva épületbe?! Nem gondolt itt senki a hájgombócokra meg a mozgássérültekre?! Bár egyet sem láttam még az itteni pályafutásom alatt, lehet vagy lefogytak vagy meghaltak. Megszoksz vagy megszöksz, faszom. Tudom, hogy hálásnak kellene lennem, hogy még nem basztak ki, mint a macskát szarni, de nehéz ezt úgy, hogy a fejem illesztései szét akarnak szakadni, ereszt az agyamban a ragasztó rendesen. Mit mondana Fawley..? Nem futok százon. Félek, még ötvenen sem, mert a következő lépcsősoron már négykézláb haladok fölfelé, és ugyan ebben a délelőtti órában még mindenki alukál a hétvége miatt, az egyik elsuhanó szellemnek felmutatom a középső ujjam, mikor beszól, hogy nem vagyok valami nőies. Nem, bazdmeg, nem volt célom, ha éppen úgy alakulna, lazán kihánynék a lépcső oldaláról is, mert persze ezek is mozognak, mint a frissen eltört gerincű őzek. Ha nem szédülnék ennyire, még akár éhes is lehetnék, semmit nem ettünk éjszaka egymáson kívül, de az nem túl jó ízű.
        Épp valami zsírosról és vértől duzzadóról álmodom, mikor végigcseszem magam a torony felé vezető utolsó folyosók egyikén, és valaki rámarkol a kezemre, és berángat egy random terembe. Lassúak a reflexeim, és most nézek ki úgy, mint akit istenesen partiba vágott x felsőbbéves és/vagy túlélt egy világvégét, lóg rajtam az egyenruha, de azért a maradék szoknyám zsebéből előkerül a bicska vész esetére. Eltalálni nem biztos hogy nem magamat fogom, de nem adom könnyen a bőrömet...
        - Fawley? - bámulok a félhomályban a támadóra - Mi a fasz...? Hülye vagy?!
        Beleállítom az asztal lapjába a bicskát, és fáradtan neki is dőlök az oldalának. Kurva szarul vagyok és nézek is ki, ehhez még tükör sem kell, pedig van néhány itt, csak mi a fasznak. Az egyik le is van takarva valami lepellel, de most nem érdekel, aludni vagy enni akarok.. De előbb válaszokat.

+18


Néha úgy érzem a nők olyanok lehetnek, mint Drakula gróf. Ő is csak a harmincas évei végén kezdte az embereket karóba húzatni, gondolom akkor ért meg. Titkon azért remélem, hogy nem kell majd ilyen sokáig várnom a leendőbelim megnormálisodására.
Leendőbeli. Bazdmeg.
Jelenleg a legnagyobb gondom, hogy hol nyomjak egy jó numerát Blood-dal meg, hogy lemásoljam Dom-ról a házifeladatokat. Ha ilyeneken gondolkodok tényleg letaglózott ez az elutasítás (?) Tőle. Tíz perce állok itt földbegyökerezett lábbal, de még mindig nem kaptam meg azt a bizonyos szikrát.
- Tuti menstruál! - ezt magamnak mondom, milyen más magyarázat lehet arra, hogy ilyen nemnormálisan viselkedik. Kurva nők!
De miért zavar ez ennyire?
Azért néha hiányzik...
Mert jól érzem magam vele.
Még egy öklendezés is feljön belőlem a gondolatra, kontrából adok is magamnak két kurva nagy pofont. Normális vagy bazdmeg? Mit tenne egy megértő srác, ha tudja, hogy csak a hormonok játszanak élvezetének tárgyával? Meg kéne kérdeznem Cael-t mert az tök ratyi, biztos tudná mit mondjak. Viszont hetekig hallgatnám, hogy egy érzelgős pöcsfej vagyok, aki valami oknál fogva törődik valakivel és ezt sajnos a gondosan kialakított imidzsem nem engedheti meg magának. Na ez kilőve.
Faszom, marad a kérdezzünk rá a bajára taktika. A hálótermébe nem láttam felmenni. Ilyenkor vajon egy lánysloziban sírnak vagy mit csinálnak?
Úgy pozícionálom magam, hogy mindenképpen arra kelljen jönnie ahol állomásozok, aztán behúzom ebbe az ótvar terembe. Remélem nem kell sokat várni rá, mert az eddigi gondolataim egy kicsit aggasztanak és nem akarok tovább agyalni. Az ajtót nyitva hagyom, a kastélyban este nagyon halknak kell lenni ahhoz, hogy ne halljam a lépteket, ha már közelednek.
A préda már közeledik is.
Oda se kell néznem igazán, már a léptek zajánál éreztem, hogy Ő lesz az.
- Bazdmeg te mindenkit ki akarsz nyírni? - Még én se hordok magamnál kést a kastélyban, bár bízom is magamban annyira, hogy bárkit leverek.
- Meg se szólalj, mert most én fogok beszélni! - nézd már milyen határozott vagyok.
- Ha nem akarsz dugni ám legyen, de nekem ne rendezzél ilyen fiszemfaszom jeleneteket, mert kurvára nem viselem el a drámát. Értem én, hogy menstruálsz, de előbb kérdezd meg, hogy zavar-e a vér másrészt meg más módon is lehet jó! - ahogy megyek felé veszem észre, hogy elég szarul néz ki. A szemem is tágra nyílik egy kicsit.
- Veled meg mi a fasz van? - na tessék, a megértő szexpajti mintapéldánya vagyok.

a z a k t u a l i t á s a l a t t

borderline happy borderline good

☿ borderline sad

+18: szégyenítés, rasszizmus, történelmi egyház szégyenítése, droghasználatra utalás, káromkodás, kinkshame, férfigyűlölet, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Van az a klasszikus nézés, amivel csak különösen ijesztő öregasszonyok - mint McGali - tudnak nézni, ami azt még csak nem is súgja, de az arcodba üvölti, hogy te kis szardarab, i'm gonna tear you a new one, és még csak meg se kell szólalniuk hozzá. Ha nagy leszek, remélem, hogy majd kinő magától, vagy valami, de addig csak ennek a szar utánzatával próbálom elijeszteni Fawleyt legalább néhány méterrel arrébb. Biztos nem fog menni, nyilván azért baszik velem, mert az anyjával nem tud, vagy valami ilyen freudi lófasz, az aranyvérűeknek nem csak a családfájuk, de a mentális egészségük és a szexualitásuk is egy kör. Abba is mindig bele kell dugniuk a faszukat. MEG amúgy is, minden körnek tűnik, ha csak egy faszod van.
        Fújok egyet rá és beletúrok a hajamba, mielőtt köpnék egyet oldalra - mi az, ha nem őszinte törődés, hogy ennyire látványosan elfelé tőle? Kurva fáradt vagyok, vagy ha már, fordítva, de még így is tudom, hogy ilyen sokáig nem lehet a sarokba szarni és remélni, hogy senki nem találja meg - ami mondásról a fasz se tudja, honnan származik, de most már nem vennék mérget rá, hogy egyáltalán létezik, és nem csak én próbálom megtörténtté tenni. Mi a fasz lesz, ha ezt az egészet is csak én próbálom majd megtörténtté tenni? Kurvára nem mondhatom el neki, hogy mi vagyok, és nem csak azért, mert kibaszott bizarr lenne, hanem mert.. nos, hogy csak ezt mondjam, szeresd felebarátaidat, kivéve, ha ennek feltétele baszni egy vérfarkassal. Azt még maga Hugrabug Helga sem várhatná el, az ősi bölcsesség is tanítja, hogy don't put your dick in the owl, Harry. Vagy a másik klasszikus, hogy don't stick your dick in crazy.

        - ! - felmutatom az egyik ujjam - először a mutatót, és csak utána a középsőt, mert azt hittem, itt kérdések hangzanak el, meg kétoldalú párbeszéd, de aztán Fawley akar beszélni. Ő is mindenkit ki akarna nyírni, ha őt mindenki ki akarta volna nyírni az egész gecis háború alatt, de ezen már túlestünk, rég megbeszéltük a traumáinkat egy korsó felett, alatt, -ban, -ben. Kiveszek jobb híján egy marék magot a pulóverem zsebéből, és rágni kezdem, mielőtt valami mást fogok. Eleve, ezt is hogy a kurva anyámba osszam meg vele? Mattie, figyelj, úgy hiányzik az élő hús a számból, de nem az, amelyiket szívesen adnád. Már most is úgy nézek ki, mint valaki 'nam flashbackje, akkor rögtön a jelene is lehetnék.
        - Menstruálok?! Szerinted így néznek ki a nők, amikor menstruálnak?! - felhördülök, de rutinosan sikerül le is nyelnem a magokat héjastul, mert eleve, mi a fasz?! Fawley szerint a nők félig halottnak tűnnek, mikor menstruálnak?! Alapból azt mondanám, hogy te is akkor láttál nőt először és utoljára, mikor jöttél kifelé anyádból, és lehet, hogy rajta kívül mindenkinek jobb lenne, ha vissza is térnél oda, de egyrészt ez elvileg a.. barátom, ami kurva kínos lenne valamelyikünkre nézve, másrészt hogy a faszba nem tűnt fel neki eddigi fennállásunk alatt, hogy nem menstruálok? Vér az van, de olyan vér? Nada, not on my watch. Ha most fogom megtudni, hogy a barátomnak vérkinkje van, akkor biztosan nagyon wholesome módon hányni fogok, és csak félig az undortól - amúgy is, az emberek faszt se tudnak a hányás nemes művészetéről, igenis lehet tiszteletből vagy együttérzésből okádni.
        - Tényleg tudni akarod, Mattie, vagy arra vagy kíváncsi, miért nincs még a faszod a kezemben?! - szerintem remekül megy nekem ez az erőszakmentes kommunikáció, mert mióta itt vagyunk, egyáltalán nem fenyegettem meg azzal, hogy letépem a karját és azzal verem meg. Ennyire közel az elmúló jövés menésétől - a tegnap esti teliholdtól - ez már-már békenobel kategória a részemről, és minden farkaskörömmel kapaszkodom is belé.

        Számít valamit, ha rágyújtok, beindul valami squirting-bűbáj, hogy ne égjen le az iskola? De tudom, hogy most még kiabálni fogunk előbb egy kicsit, én biztosan, és azt teli szájjal nem lehet olyan jól, így el is lököm magam a padtól. Kurvára tudom, hogy milyen szarul festek, és most nézek is ki: szerintem nálam állítanak ki életvidámabb hullákat a különböző múzeumok. Ha a vért sikerült kimosnom teljesen a hajamból, akkor már boldog vagyok, lerágtam az összes körmöm, minden létező testrészem tele van mély és ronda sérülésekkel és vágásokkal, és ha nem zuhanyoztam volna másfél órát a szobatársaim legnagyobb örömére, biztos még hányás szagom is lenne, mert reggel kétszer is sikerült. Egyszer meglepettségtől, hogy maradt még a kedvenc tusfürdőmből, és egyszer mert egy undorító darab szar vérfarkas vagyok, aminek léteznie sem lenne szabad. Kimondjam hangosan is? Számít valamit? Minden dolog, ami fontos volt nekem, így ér véget: elbaszom, mielőtt másnak lehetősége lenne rá.
        - Tudni akarod, miért vagyok szarul és miért nem akarok dugni veled éppen?! Tessék, Mattie, szopd le anyádat és basszd seggbe apádat, tessék! - ügyetlenül, de lebaszom előbb a pulóverem, aztán felhúzom az ing ujjait, le a gallérját. Nem néztem tükörbe, de tudom, milyen lehet - mintha én jöttem volna ki vesztesen egy vérfarkas vs. random vaddisznó epizódból, és én lettem volna az utóbbi. Én vagyok az előbbi. Én vagyok a szörnyeteg.
        Én vagyok az, akit ki fognak most baszni.