Layla Moon

jelszó ● száz szennyes álom ég bennem és füstölök.
így ejtsd a nevemet ● léjlá lolá lúdmillá léáne lucsiánná lávérná mún
nem ● nő
születési hely, idő ● a loch langabhat környéke, 1981 november 1.
horoszkóp ● skorpió
kor ● 16 éves
vér ● fél
évfolyam ● hatodik

Légy hát üdvözölve köztünk drága negyedik ükunokám. Tudod már régen vártunk rád, mint családunk minden élő tagjára. Nagy remények hordozója leszel és lám családod nagyobb, mint bárki másé. Szeretettel köszöntünk itt a létezésben. Hogy meddig maradsz és mi meddig maradunk csak magán a sorson múlik és saját fintorain. Tudod, mi mások vagyunk, mint a legtöbb család, habár mindegyik ezt állítja magáról és talán rendben is van így. Létezésem során sok emberrel és sok családdal találkoztam, furcsa mód mindegyik viseli a saját keresztjét, kiknek könnyebb, kiknek súlyosabb, de balgaság lenne összehasonlítani nem igaz?

Tudod ez a világ, ahova születtél telis tele van misztikumokkal, rejtélyekkel és legendákkal. Éppen így nekünk is van történetünk, amit az évszázadok során rengetegen suttogtak már. Lehetett a nevünk Gatefaul, Loughtkiss vagy éppen Moon a vérünk egy maradt így történetünk is. Tudod a család és a vér fontos dolog, sok dolog öröklődik generációkon át. Küllemek, tehetségek, erők és ártások. Nekünk leginkább ez utóbbi jutott. Áldás és átok között nem sok különbség van, szinte hajszálnyi mégis meghatározza létünket és sorsunkat, miképpen tekintünk rá. Én magam áldást látok örökségünkben, hiszen ennek segítségével láthatom apró kis kezedet, ártatlan mosolyodat és hallhatom hangszálaid első rezdülését. De vannak, akik átkot látnak benne. Átkot az örökségben. Örökké. Kinek súlyos, kinek lágy ez a szó.

Tudod minden körülbelül három évszázada kezdődött egy hideg és sötét helyen. Az én negyedik rangú üknagyapámmal. Mosolyod bája elárulja, hogy érzed olyan fokú rokonom volt, mint én neked. Szerencsétlensége lett családunk végzete. Átlépett egy kapun, melyen már oly sokan, de elődeivel ellenben ő visszajött. A mese szerint vére megfeketedett és maga a Halál átkozta el, amiért kileste titkait. Elvette tőle a jogot a viszontlátáshoz. Tudod sokan menekülnek a túlvilág ura elől naivan, de feleslegesen. Mindenkinek találkoznia kell vele. De ha ő nem lát szívesen birodalmában sem téged sem véredet bizony nagy terheket zúdít rád.

Az évek életünkben hosszúak vagy túl rövidek. De halálunk után összefolyva elnyúlnak és jelentésüket vesztik. Háborúkat és szenvedéseket láttunk, születéseket és mosolyokat majd a mosolyok megvénülését és földalatti szertefoszlását. Barátaink és szeretteink semmivé lettek már csak egymásnak vagyunk a ködtől fátyolos völgyünkben, míg pár balga élő keresi a módot, hogy sorsunkra jusson. Furcsák. Nem is tudják milyen nehéz halhatatlannak születni.

Micsoda mihaszna leány lettél! Minden reggel hajnalban kell hogy keltselek, mert magadtól csak lustálkodnál egész nap! Ha nem lebegnék utánad lépten nyomon biztos vagyok benne, hogy hagyományainkat is elhagynád. De hát így van ez minden élőnél, fel sem fogják, hogy bizony létünket szokásaink határozzák meg. Hogyha egyszer megtörik az átok még is hogyan emlékeznél rám? Gondolod hogy pusztán a tény, hogy hatodik neved az enyém elegendő lenne? Ha nem rikácsolnék a füledbe virágomat sem ápolnád ez kétségtelen.

Kék szemeidbe nézve még is elfog az érzés, igen a családhoz tartozol. Tudod még mindig emlékszem arra, mikor megmutattad, hogy az élet téged is megcsókolt. Alig voltál hat éves és a virágaink már is nyílásnak indultak körötted. Megmutattad, hogy az élet csókja benned is jelen van. Akkoriban nem is tudtad, hogy én voltam az utolsó, akit szintén megcsókolt. Nem is tudtad, hogy jóslat szól rólunk. Emlékszem neved napjára még a bolyongók is összegyűltek a völgyből, hogy lássák az új csókoltat.

Te mindennaposnak éled meg, hogy a Virágok Termébe, ha belépsz új bimbót hoznak az orchideák. Tudnod kell, hogy különlegesek ám. Mindegyik virág egy másik élet, csak saját lelküknek bontanak szirmot és ritka az a leány, akit mindegyik üdvözöl. Régen megjósolták, hogy a Halál Átkát csak az Élet Csókja oldozhatja fel. Három évszázada te vagy pusztán a harmadik, aki előtt újranyílnak mind a tetszhalálból és szirmot váltanak. Még is oly gőgös vagy és érdektelen, hogy valahol testem biztosan forog a föld alatt tőled!

Az első ilyen leány már bolyongó, nem beszél se élővel se holttal, legutóbb talán harminc éve láttuk a ház táján. Ő ismert egy lányt, aki viselte az ősi Peverell nevet. Egy szegény és befolyásolható lánynak írta le, aki jót akart cselekedni. Gyűrűjének közelében a csókolt leány hatalmas erőt és ősiséget érzett. Mondják, hogy előttünk megannyi évszázaddal balesetünk előtt bizony az Ő felmenői is jártak a Kapun túl. Bogar Bárd meséje sok embert csábított a család közelébe, mi sem voltunk különbek. Ismertük Ignatius történetét, bár minket csak a második forgatás érdekelt, amivel el lehetett küldeni azt, aki itt maradt. Szép nagyanyám jóban volt a Peverell lánnyal sokáig, de az a sok csaló és hatalomvágyó miatt nem engedte neki használni a gyűrűt életükben. Hozzáment Cedric Gomoldhoz, egy rettenetes emberhez, aki magának akarta Peverell család minden tudását. Szép nagyanyámmal pedig pálcája végzett...

Megannyi fájdalmas generációval később engem csókolt meg az Élet és sorsom engem is a gyűrűhöz vitt. Egy jóképű, de rémes modorú embernek ismertem meg Rowle Goboldot. Elsőként ízlelhettem ajkait és érezhettem ütéseinek súlyát. Bár sok pletyka szállt házukról én még fiatal voltam és reménykedő. Nem volt sokkal idősebb nálam mikor megismerkedtünk, annyiak lehettünk, mint te most Layla. A fiú beteg volt ezt tudtam jól, de valahogyan éreztem szeretetét gőgje alatt. Akkoriban még mi is aranyvérűek voltunk, bár ezzel sosem kérkedtünk – ellenben a fiúval, aki sziszegve beszélt a siklókkal. Egy napon kiderült, hogy unokatestvérét veszi feleségül, akinek a birtokában volt a gyűrű. Bolond voltam, nászuk után folytattam kapcsolatomat a férfival és megpróbáltam ellopni a Kő hatalmát. De mind te is láthatod karót döftek szívembe, hogy emlékezzek arra, az én létem mihaszna reményeket szolgált csak. Egyetlen örömöm létemben, hogy láthattam, ahogyan a férfi összetörik, felesége meghal és gyermekei még nála is ostobábbak lettek. Kis kunyhó és nyomor jutott nekik, míg én a Virágok Termében várhattam az új csókolt leányt.

Persze volt egy balga Loughtkiss, testvérem unokája, aki Rowle halála után megpróbálta megszerezni a gyűrűt, de Ő nem birtokolta az Élet csókját. Szörnyű kínhalált lelt a kunyhóban.

Szigorú vagyok veled Layla. Szigorú, mert elődeid mind elbuktak és pusztán csak orchideákat őriznek. Szép nagyanyám a barátságba én pedig a szerelembe és az önzésbe estem el. Nem szabad bíznod senkiben Layla, nem szabad hagynod, hogy érzelmeid vigyenek a kőhöz. Csak a küldetésed lebegjen előtted, mert az olyan, ami másnak nincs. Élnek csak naivan, azt hiszik a családon kívül is lehet szeretni mást még is mind egyedül vannak a halál után, de vágyják a mi létünket. Pedig, nem is tudják milyen nehéz halhatatlannak születni.

Emlékszem mikor megkaptad leveledet a Roxfortból! Sosem láttalak még olyan izgatottnak, szád szinte egészen elérte a füledet, drága dédunokám! Tudom Lucianna nagyanyám régóta nem enged téged ostromló karjaiból, de nekem mindig az a kis tizenegy éves maradsz, aki körbejárta birtokunk összes lakóját és faggatni kezdte mágikus iskoláról. Persze hirtelen jött kíváncsiságod jogos volt, mióta megszülettél csak a szellemekről és szeánszokról hallottál, ahogyan rájöttünk, hogy birtoklod az Élet Csókját szinte el is felejtettük, hogy más is vár rád az életben mint a jóslat teljesítése. Legkisebb leányunokám, ragyogó mosolyod melegségét jobban érzem, mint a több hónapja rohasztott tonhalat!

Igazán kis bájos boszorkány voltál talárodban, első leveleid pedig médiumhoz illően holtaktól holtaknak szólt. Csak említenem kellett neked iskolás koromban milyen jóban voltam az iskola szellemeivel, Te pedig rendre átadtad mindegyiknek az üdvözletét nekem. Bevallom kicsit féltem, hogy hozzám hasonlatos leszel és a régi Nagy Teremben csak a szellemek fognak körbeülni amíg eszel, de hamar megmutattad, hogy bizony sok kis élő barátod lett már első évedben. Persze ennek kisöcséd, szegény Neacel nem igazán örült. Akárhányszor hazajöttél a szünetekben rajtad csimpaszkodott, ha pedig az iskolai barátaidról meséltél mindig összetört egy-két váza véletlenül.

Tudod nálunk a család nagyon fontos – hogy ne tudnád, Lucianna egyfolytában ezt szajkózza neked. De hidd el meg van rá az oka. Öcséd állandó loholása utánad persze idegesítő lehet, megértem én is így voltam húgommal, de tudod Ők azok, akik teljesen megértik a válladat nyomó terhet és segítenek azt cipelni, hiszen egy generáció vagytok, a két legfiatalabb tagjai a családnak.

A barátok a mi létezésünkben jönnek és mennek. Persze ezt ilyen kislányként nem értheted, de nincs is nagyobb fájdalom, mint látni öregedésüket és halálukat. Látni gyermekeik öregedését és halálát. Keserű irigység a létezésünk. Sosem féltem a haláltól és nem maradt bevégezendő feladatom. Céltalan a létezésem és pusztán csak annyit tehetek, hogy támogatlak benneteket élőket, anyagtalan. Szerencsésnek mondom magamat, mert én még nem lettem bolyongó mint olyan sokan családunkból. Még a Házhoz tartozom és segítem az élőket nem pedig a birtokon kóborlok magányosan, belefásulva a létezésembe. Még is a szerencse szó oly visszásan tetszik, hiszen a boldog, megbékélt tudatlanság helyett látom a szenvedést az anyagi világban. Miért akarják olyan sokan látni a sok szörnyűséget? Nem is tudják milyen nehéz, halhatatlannak születni.

Éppen csak betöltötted a tizennégyet és már is kivirultál kis unokám. Ragyogott a szemed, mint nekem is akkor régen. A harmadik neved az enyém és ez mindig is büszkeséggel töltött el. Hiszen én lehettem a nagyanyja annak, akit ismét megcsókolt az élet. Öröm volt nézni, ahogyan csecsemőből kislánnyá majd lánnyá növekszel és lám már el is indultál a nőiesség kacskaringós útján. Hajdanán talán olyan szép lehettem mint Te magad vagy, bár kétségtelen hogy édesanyád lágy vonásai adják meg kisugárzásod gyönyörét.

Mindig is sejtettem, hogy hamar találsz valakit magadnak, aki boldoggá tesz. Negyedéves voltál már, mikor a karácsonyi szünetben kirángattál engem a Virágok Terméből és hálódban nagyapádról faggattál. Arcodat anyagtalan valómat melengető pír borította és mosolyod mindent elárult. Arról kérdeztél szerethet-e a magunk fajta és milyen is egyáltalán maga a szerelem. Kicsi Laylám, bájos pillantásaid és vágyakozó szemed nagy fegyver lehetett a kastélyban, az Élet Csókja adta elevenséged pedig néha még velem is elhiteti, hogy nem haltam meg.

Tudnod kell, hogy a szerelem az élet ajándéka. Egy olyan ajándék, amit maga a halál sem tudott elvenni tőlünk, épp ennek bizonyítéka, hogy már harmadik évszázada végtelen a létünk. De megfertőzte azt. Kevés keserűbb és fájdalmasabb dolog van annál, mint látni szerelmed halálát és nélküle létezni utána. Talán ez átkunk legkegyetlenebb része, de tudod az emlékeket nem vehetik el tőlem. Szerettem nagyapádat és rengeteg emlék köt hozzá, ezek az emlékek pedig csak engem erősítenek. Mások nem láthatják, de míg az élők alszanak én a Virágok Termében éjjelről-éjjelre újra élem az együtt töltött perceket. Erőt adnak, hogy reménykedhessek. Reménykedem abban, hogy egyszer igen, látni fogom újra és együtt leszünk békében. Odaát.

Nagyapáddal Ő maga végzett, akit nem nevezünk nevén és bár te még kislány voltál átjárt a keserűség, hogy ilyen időkben kellett megismerned kis szerelmedet. Tom Denem borzasztó ember volt már akkor is, amikor alattunk járt a Roxfortban, felemelkedése pedig tudtuk sok bajt fog hozni ránk. A hatalomtól éhes mágusok mind felkeresik a családod, hiszen úgy képzelik ismerjük a halhatatlanság titkát. Elakarják nyerni a Halál Átkát, pedig nem is tudják milyen nehéz halhatatlannak születni.

Azt hiszed nem látom a fájdalmadat. Úgy képzeled én egy másik világhoz tartozom, mint te kislányom. Szeretnék segíteni neked, átvenni a fájdalmadból, de nem hagyod. Régen mosolyogtál, kedves voltál és elbűvölő. Most csak némán állsz kezedben az ingával és kutatod a kopogó szellemet. Mindent megtanultál könyveinkből, amit kellett. Lucianna is ritkábban sipít a füledbe, de valahogyan a tudás birtokában közönyössé és szótlanná váltál.

Szeretnék olyan apád lenni, mint régen. Szeretném átadni a tapasztalataimat, segítő jobbot nyújtani feléd, de nem hagyod. Haragos vagy. De kire haragszol? Rám? Amiért nem voltam melletted? Szemed szigorú kékje eléget. Éveken át úgy éreztem, hogy neked adtam mindent, amit csak tudtam. De lám ráébresztettél arra, hogy ez naiv gondolat volt. Tudod hogyan kell egy kísértet felkutatni, tudod hogyan zárj ékszerekbe kopogó szellemeket, sőt tizenöt voltál, amikor segítettél egy szellemnek tovább lépni – azt pedig még mindig nem tudod fájdalmadat hogyan oszd meg szeretteiddel. Honnan is tudhatnád? Nem engedtük soha, hogy ki legyen monda a keserűség házunkban. Tudod jól, ha bánatba esnek családunk tagjai, bolyongóvá válnak és a Virágok Terme kiürül.

Rád nézek és anyádat látom vonásaidban. Ahogy cseperedsz egyre inkább hasonlítasz rá és lassan csak annyit beszélsz velem, mint Ő. Tudod régen egyszerűbb volt apádnak lenni. Amíg csak játszottunk és túráztunk a hegyekben. Amikor tündér lesre mentünk és gnómokat irtottunk. Amikor a világ legnagyobb fájdalma az volt számunkra, hogy egyszer fel kell nőnöd és teljesíteni a küldetésedet. Tudom nem voltam tökéletes. Napokra és hetekre tűntem el egy-egy vadászat miatt. De Ti is tudjátok, hogy a Misztériumügy csak akkor nem zaklat minket, ha segítünk nekik. Tudjuk jól, hogy távol kell tartani magunktól őket és amíg csak médiumoknak hisznek, nem szaglásznak és nem akarnak belépni a Virágok Termébe se.

Elítélően néztek. Mind a hárman. Öcséd kiképzése még nem ért véget és ezért kénytelen velem beszélni, de Te már a magad útját járod. Szomorú vagy és haragos. Tudom, úgy képzelitek anyáddal a kis világotokban, hogyha engedtem volna Tudjukki zsarolásának és átadom neki a titkainkat kevesebbet bántanak benneteket a Roxfortban. De ez elkerülhetetlen volt, félvérek vagytok, mi pedig nem vagyunk és nem is leszünk halálfalók a családi kutatások pedig nem véletlenül titkosak. Mit is gondoltok? Csak a gyöngyeinkben több mint harminc kopogó szellem van elzárva. Mintha fel sem fognátok milyen hatalmunk van. Mintha az élet fájdalmai olyan súlyosak lennének, közben pedig elfelejtitek milyen nehéz is halhatatlannak születni.

A legtöbb ember nem ismeri az ük nagyanyját. Az enyém minden hajnalban belevisít a fülembe. A házunk pincéje tele van bomlásnak indult ételekkel és erjedt gyümölcsökkel és alig tudok már különbséget tenni a gyöngyházszínű és a valódi emberek között. Igen, én vagyok az a lány, akit folyamatosan zaklatnak a roxforti kísértetek, hogy hogy vannak a dédapám és a testvére, az öcsém pedig otthonról csórt kopogó szellemekkel terrorizálja a klubtársait. Persze a kis pöcs még azt sem tudja, hogyan kell őket kiszabadítani.

Halál átka, Élet csókja, Virágok Terme. Csupa olyan szó, amit csak a mi családunk érthet és persze sosem beszélhetünk róluk, elég ha csak azt tudják hogy médiumok vagyunk. A paranoiás családunk szerint, ha idegenek lépnének a Virágok Termébe oda lenne a megtartás mágiája és a családunk szellemei fásult, öntudatlan kísértetekké, vagy ahogyan mi hívjuk őket bolyongókká válnának. Onnan tudhatjuk csak, hogy messze van még a „második halál”, hogy még nyílik a virágjuk és eszeveszett módon védelmezik őket, pedig hozzájuk sem tudnak érni. Nekem persze már kiskoromban szétmentek az ujjaim a tápanyagos bájitaloktól és annyi pollen van az orromban, hogy más szagot már nem is érzek szinte.

Tudod egy ilyen nagy családnak meg van a maga bája és szívem minden dobbanása értük szól, de még is úgy érezem lassan, hogy menekülnöm kell tőlük. A Roxfort pedig egy kiváló hely a menekvésre. Egy hely, ahol elbújhatok a sorsom elől, egy hely ahol az lehetek, aki akarok nem pedig az, akit várnak tőlem. Vele pedig az lehettem aki igazán voltam.

Negyedéves koromban jöttünk össze. Egy évvel felettem járt, háztársak voltunk és igazából már nem is tudom hogyan alakult úgy, hogy egymásé legyünk a mugliszármazású fiúval. Talán az vonzott benne leginkább, hogy nem hogy a családomhoz, a mágusvilághoz nincs olyan köze, mint nekem. Hogy egy új világot mutatott. Ahol gázzal gyújtják be tűzhelyet, ahol pókember és Mickey egér van a Bogár Bárd meséi helyett és ahol az emberek nem hisznek semmiféle jóslatban és a saját létüket kovácsolják. Szerettem Őt? Mindennél jobban. Órákat beszélgettünk a kastély lépcsőin, együtt keltünk és feküdtünk, mellkasának tapintása és karjainak ölelése azt az érzetet keltette, hogy biztonságban vagyok. Hogy a Halál Átka nem létezik az Élet Csókja pedig oly édes, mint az övé. De persze elfelejtettem, milyen kegyetlen is családom sorsa.

Kitört a háború. Neki nem volt hova mennie, nem volt családja, a Roxfort volt az otthona. Minket pedig apám makacssága miatt büntettek, pedig nagy árakat kérhettünk volna titkainkért. Akárhogyan is a szenvedések csak jobban összekovácsoltak minket. Bár könnyeink eláztatták a másik vállát, erősek maradtunk, egymást éltettük. A világ fájdalma elmúlt mellette. Minden lélegzetvétele elhitette velem, hogy még jobb lehet ez a világ. Persze hősködött az ostoba, pont, mint apám. Rángattam, toporzékoltam és zokogtam az Ostrom éjszakáján, hogy jöjjön velem, meneküljünk el egy helyre, ahol nem találnak ránk. Ahol minden megszűnik. Ő meg is tette. Belerohant a halálba. Olyan ostoba, olyan bolond…

Szótlanságba burkolóztam. Nem érdekel már se a jó se a rossz. Azt mondják az Élet Megcsókolt, még sem tudtam megtartani Őt. Azt mondják a Halál Átka sújtja véremet, de ez az átok azt hittem halálomig nem jön el. Azt hittem akkor már mindegy lesz, hogy addigra szerethetek eleget, de nem. Tizenhat volt, mint én most. Minden nap, óráim után a sírkertbe megyek. Bámulom a sírját és várom, hogy visszatérjen még is tudom, hogy késő. Ő már a Kapun túl van én pedig itt ragadtam örökre.

Sokáig apámat hibáztattam. A Halálfalók sokat adtak volna a lelkek titkaiért, Ő még is makacs volt. Pedig talán megkímélhettük volna az életét. Talán parancsba lett volna adva, hogy ne öljék meg. Talán ujjaink még összefonódhattak volna. Talán zöld szemei ismét melegséget hoztak volna lelkembe.

Van egy kő. Egy kő, ami esélyt adhat nekünk. Tudod a családom úgy véli megtörhetem az átkot és mindenkire örök nyugalom várhat. Örök nyugalom, persze. Hogy a férgek zabálják fel testünket és lelkünket egyaránt. Ha megtörném az átkot én is távoznék. Álmaimban elképzelem, hogy háromszor megforgatom majd kést döfök a szívembe. Akkor együtt lehetnék vele és egész családommal, örökké. Így nem is lenne olyan nehéz halhatatlannak születni.

Sokáig kedves voltam és örömteli. Élveztem a felhalmozott tudást, mellyel családom áldott és minden új dolog lázba hozott. Kerestem a filozófiákat, kutattam a világot. Igyekeztem kedves és empatikus lenni, hiszen mind élő mind holt megérdemli. De ahogy nőttem és változott körülöttem a világ belefáradtam. Ostobákkal vagyok körbe véve, akik a nincstelenségben keresik a boldogságot. Értelmetlennek látom az életet és a halált egyaránt. Igazából össze vagyok zavarodva és ezt környezetem is érzi. Hol kedves vagyok, hol közönyös, hol pedig úgy teszek, mintha meg sem hallanám a világot.

erősség ● empátia, tisztelettudás, intelligencia
gyengeség ● arrogancia, hangulatingadozás, bűnbakkeresés

mindig ● nagyanyja, mickey egér, Cody emléke, orchideák, Bagoly Berti mindenízű drazséja
soha ● romlott ételek, Lucianna, a kötelessége, Apja vaksága és makacssága, kígyók
hobbik ● a család kutatásait olvassa újra és újra
merengő ● a legjobb mikor kiderült, hogy az Élet megcsókolta; a legrosszabb, amikor Cody holttestét látta
mumus ● kígyók
Edevis tükre ● magát látja szerelmével kéz a kézben, az örökkévalóságig
százfűlé-főzet ● lilás színe van hívogató levendula illattal, íze borzalmas ánizsszerű
Amortentia ● Cody illata, frissen vágott fű és orchidea illat
titkok ● Ha birtokába kerülne a Feltámadás Köve, nem az átok megtörésére használná
azt beszélik, hogy... ● bekattant Cody halála óta

apa ● Niven Moon; 39; félvér; felhős
anya ● Lola Moon; 36; félvér; felhőtlen
testvérek ● Niacel Moon; 14; félvér; egyszerű testvéri viszony
állatok ● Artemis, a fehér macska

Családtörténet ●
A család igazi története körülbelül 300 éve kezdődött. Nemerus Gatefaul egyike volt azoknak, akik a Lelkek Kapujának kutatásával foglalkoztak. A szóbeszédek szerint Nemerus beleesett a kapuba és átjutott a Halál birodalmába majd visszajött, ellenben vére elátkozódott. Generációról generációra bárki meghal a családban, visszatér szellemképében. Bár eleinte inkább áldásnak tekintettek az átokra, hamar rájöttek, hogy a céltalan létezés megrontja a lelket és az örökmegnyugvás igen is kiváltság lenne.

Tehetetlenségükben olyanokhoz fordultak, akiknek lehet hinni a szavában így a dán Møvrede család segítségét kérték és egy homályos jóslatot kaptak arról, hogy az Élet meg fogja csókolni családjukat és a csók birtokosa lesz az, aki feloldozza őket. Layla-val együtt három olyan lány született a három évszázad alatt, akikre a család azt mondja meg van a képesség, de hogy hogyan is törik meg az átkot az rejtély – az első „megcsókolt” lány halála óta különösen párhuzamba hozzák átkukat a Feltámadás Kövével.

A család rengeteg tudást halmozott fel a szellemekről, hogy alternatív módokat keressenek átkuk megtörésére, de mindeddig esélytelenül. A lelkekről szerzett tudásukat viszont folyamatosan frissítik és kamatoztatják, médiumi tevékenységeket végezve.

magasság ● 168 cm
testalkat ● sovány-átlagos
szemszín ● kék
hajszín ● barna
kinézet ● Családom szépnek tart, ami valljuk be nem a legjobb referencia. Igazából Cody véleményére sem alapozhatok. A tekintetekből úgy vélem inkább egy szellemre emlékeztetem a legtöbbeket, ami nem is furcsa tekintve fehér falfehér bőrömet és kezelhetetlen hajaimat. Sokszor úgy képzelem, hogy szellem létemben össze vissza fog majd csapkodni és lebegni. Nah majd úgy hogy összefossa magát mindenki!

varázslói ismeretek ● Eleinte jól teljesítettem minden tárgyból, majd szépen lassan elkezdtek kiválni a kedvencek, mint az SVK vagy a Bűbájtan – persze ezzel arányosan az Átváltoztatástanom például szörnyen leromlott. Igyekszem odafigyelni a teljesítményeimre, de valahogyan kicsúszott a kezemből az irányítás. Emellett családom tanulmányaira annál nagyobb hangsúlyt fordítok
felvett tantárgyak ●
rúna ismeret, jóslástan, LLG
pálca típusa ● bodza, egyszarvú szőrrel, 12 és fél hüvelyk
RBF ●
Legendás lények gondozása V
Rúna ismeret V
Jóslástan K
Asztronómia K
Bűbájtan K
Sötét varázslatok kivédése K
Bájitaltan V
Átváltoztatástan E
Mágiatörténet K
Gógynövénytan E

avialany● Lorde (Ella Marija Lani Yelich-O'Connor)