Vajon mikor fog megsérülni valamelyikük?
Ez az, amibe valamiért sosem gondolnak bele, mikor örömteli közös pillanataikat élik. Pedig ez a kapcsolat nagyon régen elkorcsosult már…
Dakota kilép a zuhany alól és még vizesen kapja magára ruháit. Tagadni itt senki elől sem tagadná vagy tagadhatná, kinek a szobájában is járt, illetve mi célból. De sosem alszanak együtt. Mármint a pillanataik után sosem. Merthogy így hívják. Pillanatok. Mintha ezzel is csak távol tartanák maguktól mindazt, amit csinálnak. Mintha az egész tényleg csak egy szemhunyásnyi lenne, egy apró kielégülés, egy apró örömforrás… aztán az ajtón kilépve ismét csak ők önmaguk lesznek. Minden egyszerűségükkel együtt.
És most is csak kilép az ajtón. Hátrahagyva maga mögött Thomast. Hátrahagyva maga mögött minden élvezetes érzést.
Mindketten tudják, hogy ennél többnek kéne lenniük. Az lenne a normális, azt várja el tőlük a világ. Mindenki azt szeretné látni. De ők mégiscsak megragadtak egy bizonyos ponton, s most semerre se tudnak lépni. Hátra már nem lehet. Előre pedig nincs elég érzelem, ami vihetne.
Felsétál a teraszra, leveti magát az első fotelbe, amit meglát, lábát feldobja az asztalra. Cigaretta már a szájában, teáját is felkapta útközben. És csak egy mélyet szippant a levegőbe, mielőtt a lassan ölő füst mérget meggyújtaná. Itthon van. Mi sem bizonyította ezt jobban, mint az éjszakai forróság, Thomas markáns illata, a zenelejátszóból üvöltő Red Hot Chili Peppers…
- Ekkorka létedre, hogy foglalhatsz ennyi helyet? …vagy Zain örökkedves humora… Persze unokatestvére így is, úgy is befészkelte magát mellé. Őt aztán ilyesmi, mint egyszemélyes fotel, illetve privát személyes tér, sosem igazán érdekelték. Ellenben a legtöbb dolgot azonnal észrevette és megértette a lányon. Összeszokott páros voltak. Dakota talán jobban megértette magát Zainnal, mint tulajdon nővérével. Ezért is vezetett első útja mindig ide, mindig hozzájuk. Ők voltak a legjobb barátai, ők voltak az igazi családja. S Dakotának örökké Los Angeles, örökké Amerika marad az igazi hazája.
- Már csak egy év… - Suttogja a fiú vállának dőlve, s most végre cigarettáját is meggyújtja.
– Egy év és hazaköltözöm. 
Roxfort RPG
Szerző