Kopp…
Kopp…
Kopp…
A csendes londoni utcácskán most efféle érdes hangok törik meg a teljes nyugalmat. A zűrzavar Cassidy legkedveltebb műfaja, bárhol s bármikor. Azonban ezúttal nem szándékosan irányítja magára a figyelmet. Bár talán ez a tűsarkú fekete topánka nélkül is menne. Hullámokkal teli hajába enyhén belekap a szél s ide-oda sodorja a szőke frizurát. A gesztenyebarna szempárt nem lehet nem felfedezni a szürke hétköznapok átlagosságában. Egy kis smink, sötétkék szemhéjpúder, vérvörös rúzs… Melyik férfit ne hódítaná meg, aki épp szembe jön vele a járdán… de nem… neki nem ez a célja, még hogy komoly kapcsolat… inkább felhőtlen játszadozás melynek végén az egyik fél biztosan nem jár jól… és nem nehéz kitalálni, hogy aki a végén felülkerekedik az a csábító hölgyemény lesz… lenne…
És ekkor, ezekben a pillanatokban ér a híres talárszabászat ablakához. A letisztított kirakati üvegen betekint, s mit látnak szemei…
~ Nah ő aztán biztos nem egy jól nevelt kis varázsló… sokkal inkább mondanám hal… bár még sosem láttam. Vagy csak elkerülhette a figyelmemet...? Bárhogy is… ideje a talárt szabatni… ~
S egy határozott mozdulattal kinyitja a tölgyfaajtót, s belép a helységbe. Megpillantja az öreget, aki minden bizonnyal a szabász, de elég vacakul végzi munkáját. Cassidy megjelenése megzavarta így is csapnivaló munkálataiban, s elvétette a célzást, melyből kifolyólag a másik úr kezén ejtett egy – újabb – apró sebet.
- Elnézést… - köszönt egy csepp gúnnyal – Azután érdeklődnék, hogy elkészült-e a talár amit rendeltem? Pear… Pearsey névre szól! – utasította keresgélésre a vénembert.
Persze az említett megrendelés nem létezett, így a szabó hiába is szenvedett, kutatott eszeveszetten, kínlódásai feleslegesnek bizonyultak. Mikor rájött, hogy nincs értelme, mert elgondolása szerint elhagyta a cédulát egy sóhajjal jelezte és szánakozva mondta meg Cassidynek.
- Hmm… micsoda munkát végeznek… felháborító… eddig siettem, hogy időben ideérjek, de a jelek szerint teljesen hiába… Ha megengedi legalább leülnék kicsit megpihenni a fárasztó hazaút előtt… - majd az engedélyt meg sem várva helyet foglalt a másik férfitól nem túl messze fekvő fotelban.
- Én a helyében nem bíznék a munkájukban… - vetette oda a talárt készíttető úrnak, ezzel kezdeményezve valamiféle kommunikációt. Ha elég okos volt rájöhetett, hogy a nőszemély csupán ördögi játékot kívánt űzni az öreggel, majd ott ragadni…