Frederik Thorin

FREDERIK THORIN

Acél vagyok és magamat kovácsolom!

Alapok

jelszó || Az elme összetett, sokrétegű dolog - legalábbis a legtöbb ember elméje az.
nem || férfi
születési hely, idő || Wales; 1982. november 26.
horoszkóp || nyilas
kor || 16
vér || félvér
évfolyam || ötöd

A múlt

A Thorin egy Skandináv aranyvérű varázsló család. Én nem vagyok aranyvérű, mégis megkaptam a nevet, anyám félvér boszorkány, apám pedig aranyvérű. Egy részeg éjszaka következménye lettem, két fiatal felelőtlensége, akit még születése előtt el kellett volna pusztítani. Az életemet a nagyapámnak köszönhetem, aki bár nem az irántam érzett szeretetből -egy, a család nevét beárnyékoló sötét foltot hogyan is szerethetne bárki is? – megmentett, mert azt akarta, hogy apám szenvedjen és viselje következményét a tetteinek, ha az meg is bélyegezi az életének hátralévő részét. De ő nem akart ennyivel beletörődni abba, hogy én létezem így anyámnak el kellett menekülnie. Nagyapa egy gyönyörű házat ajándékozott nekünk az Egyesült Királyság területén található Walesi Goodwick-ben annyi kikötéssel, hogy tíz éves koromban visszatérünk és Durmstrangban fogom a tanulmányaimat folytatni, mint a többi Thorin is tette. Megígérte, hogy biztonságban leszünk és így is volt. A születésemnél apám is jelen volt és megajándékozott a családnevével, ezzel elfogadva, hogy hozzátartozom, majd a Frederik névvel is, aminek jelentése: erőteljes. Ez volt az első alkalom mikor találkoztunk, ahogy anya mesélte, aztán legközelebb tizenegy éves koromban látogatott meg, de erre tisztán emlékszem. Egy nappal azután hogy kaptam egy levelet. Anya nem volt boldog. Csak azon tudtam törni a fejemet hogy mi rosszat tehettem.
Nem engedte hogy felnyissam a borítékot amíg nem beszélek apámmal, így meg kellett hogy látogasson. Kevert érzések kavarogtak bennem.

Anya már napok óta azt mondogatja, hogy apa ma meg fog látogatni és jól kell viselkednem, a legjobb oldalamat mutatnom és minden körülmény között tisztelettudónak és engedelmesnek kell lennem. Félek, mi van, ha nem tetszem neki, vagyis a személyem nem tetszik majd neki? Amiket anya mesélt nem lehetnek igazak, nem akarom elhinni.
Kinyújtóztatom a karjaimat még utoljára az ágyon és lassan felülök, majd a szekrényemen lévő tükröt kezdem el bámulni. Tökéletesnek kell lennem ma.
Elintéztem a kis ügyesbajos dolgaimat aztán megint a tükör elé álltam. Mosolyra húzom a számat miközben felrakom a csuklómra a karórámat. Még egy utolsó simítás hogy a ruhám sehol sem ráncosodjon meg, majd leindulok az emeletről és helyet foglalok a nappaliban, de a csengő abban a pillanatban meg is szólalt. Mintha egy villámcsapás sújtott volna le rám a fülemen keresztül egészen a lábujjamig.
- Freddy – anya odalépett hozzám és megsimogatta az arcomat -, ne aggódj, várj itt! – mosolygott rám megnyugtatóan én pedig bólintottam egyet. Kíváncsian pillantottam utána és hallgatózni kezdtem.
- Klint – mondta anya közömbösen. Ez egy köszönés akart lenni?
- Üdv Ophelia – életemben először hallom a hangját. Nagyon mély.... ijesztő hang.
Megint elfogott a félelem, talán mégsem szeretnék vele találkozni. Kétségbeestem és nem tudtam mit csináljak, hallottam hogy beszélgetnek valamiről, de nem tudtam odafigyelni, megfeszültek az izmaim és csak ültem ott mint egy kőszobor. Aztán elém lépett Apám. Erőt vettem magamon… muszáj volt, majd nagy nehezen felálltam.
- N-nagyon örülök, hogy végre találkozunk Apa. – motyogtam mindkét kezemet a hátam mögé téve. Lenéző pillantásokat vetett rám, nem szólt semmit csak sóhajtott egyet és a fejemre tette a kezét, de le is vette róla egy szempillantás alatt és leült a kanapéval szemben lévő fotelba.
Ekkor tudtam meg hogy léteznek Anya meséiből olyan jól ismert varázslók és boszorkányok, a családomról is akkor hallottam részletesebben először. Csillogó szemekkel hallgattam Apa történeteit és ámulattal bámultam a varázslatokat amiket mutatott.
Aztán elővett a kabátjából egy hosszúkás dobozt és a kezembe adta.
- Nagyapád ezt küldte neked. - Feltörtem a sárkánykoponya mintával ellátott pecsétet és óvatosan kinyitottam a dobozt, egy gyönyörű pálcát találtam benne. Még apa arcán is láthatni lehetett a meglepődést, ami féltékenységgel párosult. Ahogy a pálcát néztem megláttam, hogy a bársonyborítás alól kilóg egy vékony boríték sarka előhúztam azt is. A levélre nagybetűkkel rá volt írva: Csak a vonaton nyisd ki!
Fűtött a kíváncsiság, de biztos voltam benne hogy oka van amiért nagyapa nem akarja hogy a szüleim is tudjanak a benne leírtakról.
Az Abszol út életem addigi legszebb élménye volt. Teljesen magával ragadott a varázsvilág. Boldognak éreztem magam és mintha a szüleimet is annak láttam volna. De minden bizonnyal utóbbit csak beképzeltem, mert túl sok újdonság érte csöppnyi kis elmémet azon a napon.

A levél tartalma:

A vonaton egyedül ültem, voltak, akik benéztek, de rögtön be is csukták a kabinajtót, ahogy megpillantottak. Felnyitottam a levelet, de az rögtön kiszállt a kezemből és elkezdett beszélni. Egy kisebb szívroham zajlott le bennem abban a pillanatban, vagyis csak ahhoz tudnám hasonlítani.
- Kedves unokám, tudom még nem tudtunk személyesen találkozni. Nem akarok kifogásokat keresni, így bele sem kezdek miért. Remélem tetszik neked a pálca amit küldtem apáddal, nem tudom mesélt-e róla akármit is. De a lényege annyi a történetnek hogy a pálcád magja attól a sárkánytól származik, amely hat felmenőd életét vette el alig két nap leforgása alatt. A sárkányt legyőzték, de csupán ketten maradtak életben a családból, Agathon Greger Thorin és a fia Andenon. Agathon aznap elvesztette a feleségét, édesapját és anyját, és három további gyermekét. Fájdalmában egy pálcakészítőhöz vitte a sárkány szívét és közös munkával elkészítették, családunk ereklyéinek egyikét, amit most a kezedben tarthatsz. Nagyon értékes pálca számunkra, és azért döntöttem úgy hogy neked ajándékozom, mert hiszem, hogy nagy dolgokra vagy hivatott akárcsak a pálca is, és te vagy az egyetlen fiúgyermek, aki a családnevünket viseli, és akinek a vérében élénken lüktet a Thorinok nagysága.
Remélem nagyon büszkévé teszel minket. Az elkövetkezendő szüneteket a családi kastélyban fogod tölteni a skandináv félszigeten, pontos helyet nem mondok. Amint eljön az idő a Roxfortban fogok rád várni édesanyáddal. Sok szerencsét!
A levél összegyűrődött majd magától meggyulladt, az a kevés hamu, ami pedig maradt belőle kiszállt a lehúzott ablakon. Szomorúan néztem a pálcámra, miközben könnyek szöktek a szemembe, de mégis boldog voltam. A legszebb ajándékot kaptam meg nagyapától.

Apámmal való viszonyom anya halála után drasztikusan megváltozott. Azt hittem senkire nem számíthatok nagyapán kívül, de mégis, a kényszerszünetem harmadik vagy negyedik napján apa meglátogatott a szobámban. Színtisztán emlékszem hogy milyen erővel próbáltam visszafojtani a sírást, de nem ment. Az édesanyámat vesztettem el, azt a személyt, aki mindig ott volt nekem, aki a legfőbb támaszom volt. Meggyilkolták, ezt el kellett fogadnom. De hogy magyarázod meg egy gyereknek, akitől elvették a legnagyobb kincset, hogy erősnek kell lennie, hiszen az élet megy tovább? A mai napig nem értem, de neki sikerült. Nem szólt semmit, csak átölelt. De az az ölelés nekem a világot jelentette akkor. Egész nap velem, az ágyamon ült, miközben én az oldalamon feküdtem. A fejemet simogatta, amikor pedig rám tört, hogy mindjárt elsírom magam, csak a szemébe kellett néznem és olyan szintű erőt merítettem az ismerős, kedves szürke szempárból hogy úgy éreztem, nincs ami le tudna győzni. Még ez a veszteség sem. Azt a két hónapot együtt töltöttem vele és a húgaimmal. Amikor visszatértem a Roxfortba, már más volt a helyzet. De csak arra próbáltam gondolni, hogy szivárvány sincs eső nélkül. Lehet elég undorítóan hangzik, de anyának meg kellett halnia, hogy apával a kapcsolatunk ilyen szinten megjavuljon, megerősödjön.

   Jelen

A Háború óta rengeteget változott a személyiségem, egyrészt abból kifolyólag is, hogy én hiába álltam ki mások mellett, még így is én vagyok a fura kölyök, a különc. Pedig az ember azt hinné, hogy legalább azok másképp tekintenének rám, akik mellé álltam… de eddig még nem találkoztam olyannal, aki meg is szeretne ismerni, nem csak egy nagyon köszivel lerendezi az egészet. Ne értsétek félre, nincs bennem harag irányukban, csak csalódottságot érzek.
A másik pedig, tudom hogy valami nincs rendben velem, de nem merem elmondani senkinek. Így is őrültnek gondolnak, mi lenne, ha kiderülne, hogy tényleg az vagyok? Csak rontanék vele mint hogy javítanék bármin is. Az emberi elmét érő varázslatok nehezek és bonyolultak, de hiszem, hogy képes vagyok arra, hogy valahogy rendbe hozzam magam. Mostanában ezt is bevettem a szabadidős tevékenységeim közé.

Az utca amin sétálok teljesen kihalt. Alig lehet látni valamit, amit mégis sikerül az pedig csak a szürkeség, a köd túl sűrű, mintha egy füstfelhő közepén állnék. Nem tudom hova indultam és miért, csak megyek… mintha valami hívogatna tudat alatt. Az időérzékem elveszett, de a sötétségből ítélve éjfél környéke lehet. Furcsa, nem emlékszem hogy kerültem ide, vagy arra hogy hol vagyok.
Nem sokkal később a távolban egy fehér homályos foltot látok, érzem, ahogy egyre gyorsabban szedem a lábaimat és már csak azt veszem észre hogy szaladok, a fehérség már szinte előttem van. Amint odaérek, megpillantok egy hatalmas fehér sírkövet, ismeretlen rúnákkal díszítve, amit szintúgy fehér fény vesz körül. Keresem a fény forrását, de semmi, mintha valami varázslat venné körül.
- Érints meg! – meghallok egy lágy hangot. Olyan, mint egy soha nem ismert régi jó barát – Gyere közelebb!
Nem tudok ellenállni, kinyújtom a kezem a sírkő felé és megérintem a rúnákat. Abban a pillanatba a testem megfeszül, emlékképek jelennek meg előttem. De nem az én emlékeim. Több év suhan át a szemeim előtt miközben szörnyű fájdalom lesz úrra rajtam. Hasonló a Cruciatus átokhoz, de mégis más.
- Elég! – hirtelen elsötétedik minden, majd ismét látok és azon kapom magam, hogy az ágyamban vagyok miközben levegőért kapkodok. Belém hasít a felismerés; csak álmodtam megint. De amint felkelek el is felejtem, mintha kitörölnék az emlékezetemet ahogy felébredek. Körbe nézek és meglátom az egyik szobatársamat, aki a mellettem lévő ágyon ül.
- Végre, azt hittem már soha nem hagyod abba – morogta. – Meg kellene nézetned magad, ezek az éjszakai rohamok nem normálisak, nézz magadra! Mintha egy maratont futottál volna le, izzadsz mint egy ló!
Igaza van, mintha épp most szálltam volna ki a zuhany alól. Bal kezemmel felhúzom a pólómat és megtörlöm vele az arcom.
- Bocsánat ha felkeltettelek. – mondtam miközben kikeltem az ágyamból.
- Nem keltettél fel, gyakorlok. – a pálcájára néztem, amit az asztalon lévő vastag fadarabra nyomott – Pirocus! – semmi. Pedig ez egy alap varázslat, a bonyolultsága megegyezik a nullával, de miért is akarja ezt megtanulni? Sóhajtottam egyet és miután összekapkodtam a cuccaimat a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan el is intéztem a fürdést majd felöltözve úgy döntöttem sétálok egyet. A Roxfort falai komoran öleltek körbe, ahogyan lassan de annál hangosabb léptekkel sétáltam. Nem arról van szó, hogy csapkodtam volna a lábaimat a padlóhoz, csak, hát valljuk be nem egy mai épület. Az egyik hatalmas ablakhoz sétáltam és a párkányára ülve csodáltam a kilátást.
- Annyian bántottak…..megaláztak az alacsonyabb rendűek! A muglik okozta hegeket a mai napig viseled! Meddig tagadod még meg azt, aki valójában vagy? – hallom megint a hangot. Úgy érzem, mintha megpróbálna irányítani, át akar formálni – Add át magad, hagyd, hogy meglássák az igazi valódat!
- Hagyj békén! – két kézzel megfogom a fejem és próbálom kimasszírozni a tudatomból ezt a fertőt, ami megkeseríti az éjszakáim. De a hangok nem múlnak el, nem számít milyen erősen nyomom a kezeimet a halántékomhoz. Felállok és gyorsan a háló felé indulok, majd meghallom megint a hangot a fejemben, egyre hangosabban és hangosabban. Nem tudom meddig fogom még bírni...

Gyerekkor

Frederik kiskorában is visszahúzódó, félénk volt. Nem igazán voltak barátai, egy lányon kívül. Rengeteget piszkálták kinézete és viselkedése miatt is, de inkább azért mert féltek tőle. Mikor csoportosan megverték az osztálytársai puszta szórakozásból, anyja kivette az iskolából és magániskolába kezdte járatni így még azt az egyetlen barátját is elvesztette. De a bunkók ott is megtalálták. Anyja soha nem varázsolt előtte apjával pedig nem találkozott, így tizenegy éves koráig nem is tudott semmit arról, hogy neki is van varázsereje.
A tanárait tartotta példaképnek, egyfajta apapótló figuraként tekintett rájuk tudat alatt, talán ez és az öröklődő családi jellemvonás összeolvadásának köszönhetően alakulhatott ki a könyvek és tanulás iránti szerelme.

Roxfortos évek

Nagyon sokat szenvedett a pálcájával az első évben. Majdnem meg is bukott, mert nem akart engedelmeskedni neki, de a folyamatos gyakorlás és önuralmának köszönhetően sikerült megszelídítenie és magához szoktatnia, vagy esetleg Frederiknek saját magát szoktatni a pálcájához. Másodévesen már sokkal jobban teljesített az órákon. harmadévesen pedig már feltűnően jól és eddig megpróbálta meghúzni magát a többi diák elől, de így is kijárt neki bőven a szívatásból. Legtöbb idejét a közeli erdőben és tisztásokon töltötte és a könyveket bújta, amikből új varázslatokat próbált tanulni, néhányat sikerült néhányat pedig nem. Harmadévesen már nem volt olyan visszahúzódó, bár még mindig nem mondhatott a barátjának senkit. Inkább a gyűlölet és a düh kezdte formálni a személyiségét. Már nem hagyta hogy piszkálják, aki mégis megpróbálta nagyon rosszul járt. Elkezdett keményen edzeni, mert csatlakozni akart a kviddics-csapathoz, bár ez még nem sikerült neki, reménykedik, hogy a jövőben sikerülni fog neki, de ez lehet csak álom marad. A Roxfortban értesült, másodévesként, McGalagony professzornőtől hogy édesanyját meggyilkolták. Nagyon rosszul kezelte ezt a hirtelen tragédiát, két hónapra hazaküldték, hogy a családjával lehessen. Nehezen, de apja szeretetének köszönhetően sikerült feldolgoznia. Ekkor fordult fel fenekestől kettejük kapcsolata. Azóta mintha egy tökéletes apa-fia viszony lenne köztük.
A szüneteket már elsőévesként is a nagyapjával töltötte, ez pedig a mai napig így is maradt. Ilyenkor tanítja Fredet a varázslatokra, amiket a Roxfortban nem tanítanak és a trükkökre, amikkel egyre jobbá válhat. Nem szabad kihagyni azt sem, hogy a harci mágiára is nagy hangsúlyt fektetnek ezen idők alatt.

Háború

A Háború idején ő is mint félvér, kapott a szörnyűségekből, de hiába járt ki neki is, nem tudta csukott szemmel nézni a sárvérűek kínzását és megalázását. Tudta milyen érzés és tenni akart valamit, félénk természete ellenére is a megsegítésükre sietett. Volt, akit sikerült legyőznie, de rengeteg kínzást is kellett így kiállnia, hiába jó az átkok kivédésében, a háború vége felé a tudata kissé meghasadt ezeknek a következtében. Ha nem rendelkezne erős akarattal, akkor megőrült volna teljesen, de a béke beálltával elkezdték kezelni és alig két-három hónap alatt sikerült felépülnie, vagyis ezt mondja. A felépülése igazából csak részben volt teljes, a személyisége két részre hasadt, nappal önmaga, de éjjelente szörnyű álmok kínozzák és hangokat hall, de nem meri bevallani senkinek és nincs is kivel megbeszélnie ezt.

   Jellem

Régebben leginkább visszahúzódó, félénk volt, az előbbi még mindig igaz, de a háború utáni évek után már nem lehet azt mondani rá hogy félénk. Soha nem volt társasági ember, bár ő szeretett volna, mégis képtelen volt normális emberi kapcsolatok kialakítására, de ez igazából sokszor nem is rajta múlt. Erős személyiség és önfeláldozó. Még akár ismeretlenekkel szemben is. De a hangok, amiket minden éjjel hall, kezdik kiölni belőle az önfeláldozást, ami a háború előtt és annak idején élénken élt benne. Erős akarattal bír, ha elkötelezi magát valami mellett, akkor azt végre is hajtja, de ha valaki megérintené és közel kerülne hozzá, nagyon könnyen befolyásolhatóvá válna. Mindennél jobban szeretne tartozni valahová és ezért bármit megtenne. Nagyon könnyen tanul, szinte már megszállottan szomjazza a tudást. Félő hogy a rossz útra fog térni, mert túlzottan érdeklik a sötét varázslatok, átkok és a harci mágia.

Erősség || -Önfeláldozó (bár már egyre kevésbé)
   -Eltökélt
   -Nagy az önkontrollja
   -Okos
   -Ambiciózus
Gyengeség || -bizonyítási kényszer
   -magányosság
   -befolyásolható
   -kezdődő őrület
   -gyakori emlékezetkiesés

   Apróságok

mindig || átkok, sárkányok, bűbájok, kviddics, természet, a naplója, tanulás
soha || megaláztatás, kiközösítés, magány, rúnaismeret, várakozás
hobbik || Új varázslatokat, átkokat próbál tanulni
merengő || -legjobb: Amikor először látott kviddics mérkőzést és ezzel egyenértékűen, amikor egy Magyar mennydörgő sárkánybébit tarthatott a kezében
-legrosszabb: A háború ideje alatti kínzások és a mindennapi rémálmok
mumus || Az őrülettől. A mumusa Frederik képében jelenik meg Azkabani rabruhában, de teljesen elborult elmével, ami az arcán is látszik és ijesztő nevetéssel.
Edevis tükre || barátok
százfűlé-főzet || Jég kék, undorító erjedt szilva szagú, íze érdekes módon olyan, mint a legédesebb áfonya juice, amit bárki valaha is ivott.
Amortentia || hajnali eső illatát vattacukorral és vaníliával párosulva
titkok || -éjszakánként hangokat hall, amik szörnyű dolgokra akarják őt buzdítani
azt beszélik, hogy... || skizofrén és ő ölte meg az anyját

   A család

apa || Klint Felix Bjornberg Thorin; 36; aranyvér,eleinte gyűlölte, majd az első találkozásnál amikor Frederik már nem újszülött volt, ahogy a szemébe nézett, valami megmozdult benne, bár jól titkolta. Fred anyjának halála óta megad neki mindent és még többet is, mint amire szüksége van.
anya || Ophelia Wolfwood; 34 ; félvér, halott. Ophelia rajongásig szerette a fiát, mindig a legjobbat akarta neki. Varázslattal gyilkolták meg. Nem akarta, hogy Frederik a sötét varázslatokkal sokat foglalkozó Durmstrangban járjon, ezzel megtörte az ígéretét amit Frederik nagyapjának tett aki ezért megölte majd felgyújtotta az egész házat.
apai nagyapa || Svenbjom Benedikt Thorin; 59; aranyvér, mivel Fred az egyetlen fiúgyermek a családban, aki tovább vinné a Thorin nevet így figyelemmel kísérte az életét távolról, majd felkeltette az érdeklődését, meglátta benne a lehetőségeket.
féltestvérek || Astrid Thorin; 11 éves és Loa Maj Thorin; 14

állatok || Két baglya van
-Karvalybagoly: Bjoir (ejtsd: Bjöör)
-Törpekuvik: Gibli – ha lehet, mindenhova magával viszi.

Családtörténet ||

A Thorinok egy nagymúltú varázslócsalád Skandináviából. A jelentése: Thortól származó, így könnyen lehet következtetni arra, hogy nagyon régi családról beszélünk. A régi időkről sokat nem lehet tudni, mert a felmenők jobban el voltak foglalva a csatározásokkal, mint a történelmük fenntartásával. A családtagok közül a férfiaknak egy különleges képességük van, (majdnem) minden esetben, ha a családból egy férfi teherbe ejt egy nőt, akkor a gyermekük szőke, szinte már ezüst hajjal és szürke szemmel fog megszületni. Eddig két olyan személy van a családfában, aki nem a megszokott hajszínnel született, igen, az egyik Frederik. A másik pedig I. Yngwie, akiről csak a "legendák" miatt tudunk annyit, hogy miután feketebárányként kezelték, egy kisebb sárkány hátán elrepült messze a családjától és szörnyű dolgokat követett el a világ több tájékán is.
Mottójuk a mai napig jellemzi őket „Acél vagyok és magamat kovácsolom!”. Mindig is éheztek a tudásra, volt, akiket ez a szomj a rossz oldalra, volt, akiket a jóra csábított. A Durmstrang iskolával szorosan összeköthető a története a családnak. Már a kezdetektől az alapítónővel Nerida Vulchanovával is szoros kapcsolatban álltak, csakúgy, mint az utána következendő igazgatókkal. De az iskola életében eddig egyszer sem fordult elő, hogy igazgató váljon egy családtagból. Az ilyen beosztásoktól inkább távol maradnak, de véleményükre nagyon is hallgatnak.
Azon felül, hogy sok Thorin nevű tanár megfordult már az iskolában, a család legfőbb bevételi forrása a Sárkányok. A többi varázslót és a boltokat is leginkább ők látják el a sárkányoktól származó alapanyagokkal. Mivel a sárkánytenyésztés és tartás nem a legbiztonságosabb munka így sokan ennek következtében vesztették életüket. A Thorin család XVI. század elején majdnem kihalt egy elszabadult Magyar Mennydörgőpárnak köszönhetően. De ez sem tudta megutáltatni velük ezeket a félelmetes lényeket. Nem mellékesen a hím sárkány szívizomhúrja van Frederik pálcájában. A család sorsa kilátástalan, Frederik a legfiatalabb Thorin de ő nem aranyvérű, apjának nincsenek testvérei, neki pedig csak húgai vannak, így az aranyvérű Thorin vérvonalnak feltehetően hamarosan vége szakad.

   Külsőségek

magasság || 172 cm
testalkat || átlagos egy nagyon kis izommal megspékelve
szemszín || kékesszürke
hajszín || sötétbarna
kinézet || Nagy szemei vannak és legtöbbször tekintete azt sugallja hogy őrült. Ha közelről a szemébe nézel rögtön a félelem fog el, pedig más van a szürke szempár mögött, mint ami látszik. De ha messziről pillantod meg csak egy kis nyominak fogod gondolni. 172 centijével alacsonynak mondható. A haja sötétbarna színű. Legtöbbszőr ingben szokott lenni, ami alatt egy atlétát visel.

   A tudás

varázslói ismeretek || Rendkívüli érzéke van a sötét varázslatokhoz és a bűbájokhoz, Nagyapja segítségével ezt kamatoztatni is tudja. Ebből következtethetünk arra, hogy ezekből kiemelkedően teljesít. Szeretné, ha minden tantárgyról elmondhatná ezt, de sajnos az nem olyan egyszerű. Nagyon jól repül seprűn. A rúnaismeretet gyűlöli, mégis felvette a fakultatív órák közé, minden évben úgy kell átszenvednie magát. A többi tantárgyból mondhatjuk, hogy jó, bár bájitaltanból még lenne mit fejlődnie, főleg így az RBF vizsgák közeledtével.
felvett tantárgyak ||
   Rúnaismeret, Legendás Lények Gondozása
pálca típusa || 13 és fél hüvelykes cseresznyefa pálca sárkány szívizomhúr maggal


   Egyéb

avialany|| Iwan Rheon

Tudom hogy az írási módszeremmel még bajok vannak, szándékosan nem változtattam a múlt és jelen idő közötti ugrálásomon. Remélem ez nem baj, mert szeretném, ha magától forrna ki belőlem. Bocsánat : D