„A szenvedéllyel sok mindent lehet kifejezni, többek között szerelmet és rajongást is.
Azonban, ha a szenvedély elmúlik, akkor csak a valóság marad.”
Másnap. Mindig az a döntő, ahogy most is. Mert másnap van apám akaratának megfelelően a jövendőbelimmel való megismerkedés. Vagy mégsem, de ezt még nem döntöttem el, ahogy biztos nem várom el a nőtől sem, hogy szeressen. A szerencsém annyi csupán, hogy mindez gyorsan lezajlik, illetve azt kihasználva, hogy engednek kettesben lenni vele, és elsétálni addig a parkig, ahol korábban találkoztam Gellerttel. Ott egy rövid ideig még szórakoztatom a hölgyet, de mikor meglátom a fiút, elköszönök, és útjára engedem a partnerem.
Megsürgetem lépteim, ahogy egyre közelebb kerülök a fiúhoz, mondhatni már szárnyalok. Vágyom a meséire a többi országról, és arról a világlátásáról, ami valahol megegyezik az enyémmel. Nem gondoltam volna sohasem, hogy pont egy idegenben fogom megtalálni azt, amit keresek. Egy idegenben, és nem abban a rakás vak emberben, akikkel apámnak hála sikerült mostanra egy tökéletes szövetséget kialakítanom. Csak egy lökés kellett eddig, csak egy megfelelő hang, valaki, aki meg tud erősíteni az elképzelésemben.
Mikor először hallom meg a Nagyobb jó eszméjét, még nem érdekel annyira, de a kedvéért eljátszom, hogy mégis. Aztán ahogy egyre többet mesél, és csak mesél, egy idő után már látom, hogyan lehetne felhasználni ezt az eszmét a saját hazámban, de időnk a megvitatására nem marad. Nem járhatom a magam útját, amíg a hatalom nem az én kezemben van. Csak még egy kis lökés kéne, csak egy kis pöccentés, hogy kiteljesülhessen ez az egész, de addig is maradok rab a családom által kijelölt életben.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, miután elválunk, és megbeszéljük a következő találkozónkat ezúttal már egy másik helyre, otthon elég fagyos légkör fogad. A bátyám elém siet, próbál figyelmeztetni valamire, amit nem nagyon akarok elhinni neki, de végül igaza lesz. Az állítólagos menyasszonyom egyedül hagyása óriási hiba volt, amit úgy hálált meg, hogy elmesélte rólam a délután folyamán, hogy a saját nememhez vonzódom. Tűröm a pofont, amivel ezt jutalmazzák, magamban pedig csak nevetek. Ha tudnák, hogy valójában apámnak ez lenne a legkisebb baja a közeljövőben, akkor nem csak ezt az egy pofont kapnám, és biztos nem ülne le utána olyan nyugodtan, ahogy most is.
Másnap ugyanúgy elmegyek a találkozóra Gellerttel, és megmutatom neki egy kicsit Helsinkit. Felhívom néhány dologra a figyelmet, amit ő külsősként talán nem venne észre, és ő is felhívja néhány dologra a figyelmem, amiket én belsősként nem veszek észre. A sétánk végén beülünk egy kávézóba, ahol egy kávé mellett elkezdjük lefektetni a Nagyobb jó alapjait. Elég kezdetleges még, így biztos nem tudnánk bevezetni a parlamentben vagy elfogadtatni bárkivel is, még a szövetségeseim körében sem. Sokkal körültekintőbbnek kell lennünk, ha igazán komoly eredményt akarunk elérni.
Ma éjjel a sikeres beszélgetések után, ahogy kezd igazán komolyan megfogalmazódni bennem az a tény, hogy talán korábban eljöhet a már várt idő számomra a hatalom átvételével kapcsolatban, eléggé feltüzel. Egész éjszaka csak forgolódok, alig sikerül elaludnom a terveim szövögetése közben, csupán a nap első sugarai azok, amik mintha megnyugtatnának, és talán a kimerültség, ami ekkorra elhatalmasodik rajtam. Az utolsó kép, amit látok, az Gellert arca, ahogy egy döntő mondat után belekortyol a kávéjába, és én ettől elmosolyodom. A mosoly, ami kíséri a csésze felemelését, a szemei ragyogása, ahogy rájön, innen már nincs visszaút, és végérvényesen egymásra találtunk.
Tárgyalás. Nagyjából így tudnám a legpontosabban megfogalmazni azt, ami innentől kezdve jellemzi a beszélgetéseinket. Egyre több időt tölt nálunk a kertben sétálva, vagy én a szállásán. A legjobban az a momentum tetszik, mikor az állítólagos szerelmem bemutatom apámnak, és ő nem tud megszólalni. Gellert udvarias, pontos, a mosolyával képes bárkit levenni a lábáról. Mintha tudná, hogy mikor melyik arcát kell elővennie, ami hatalmas fegyver a kezében. Velem ellentétben, aki pontosan tudja, hogy mikor mit kell mondani, hogy az emberek higgyenek neki.
Szóval az ő és az apám találkozása olyan, amiről még biztos évek múltán is beszélni fogok. Viszont innentől kezdve nincs akadály előttem, hiszen apám minden találkozásunkra az áldását adja. Pedig ha tudná a valóságot, akkor nem hagyná annyiban. A bátyámmal az élen különböző hadjáratot indítana ellenünk, de nem. Nincs is jobb és édesebb annál az almánál, amit valaki annak ellenére hisz egészségesnek, hogy előtte lett méregbe mártva.
Néha egy-egy ilyen találkozó alkalmával azt veszem csak észre, hogy némán bámulom Gellert, amíg ő a Nagyobb jóról beszél, amíg elmondja, hogy mi történne a világgal, ha hatalomra jutnánk. Egyszerűen nem tudok betelni az arckifejezésével, mikor gondolkodik, amikor mesél, és ahogy fonja a szavakat egymás után. Egy idő után az ő lendülete átragad rám. Már másodszor, de ez most más. Első alkalommal még csak puhatolóztunk egymás irányába, most már biztosak vagyunk benne, hogy mit akarunk.
Nagyjából két héttel később, hogy megismertem egy szintén nem éppen jó dologra térek haza. Apám híreket kapott valahonnan a nap folyamán, ami önmagában nem lenne meglepő az ő pozíciójában. A meglepő, hogy valahogy rájön, miről is beszélgetünk, mit tervezünk Gellerttel. Ezek a nézetek teljesen ellent mondanak az ő nézeteinek, így ahogy számítottunk rá barátommal, nem örül annak, amit megtudott. Azonnal megtiltja a további kapcsolattartást a fiúval, de ahogy eddig sem tudott megállítani, úgy most sem tud. Másnap és harmadnap is elmegyek a találkozókra. A terveink egyre jobban körvonalazódnak, így már tudom, hogy nem kell sok hozzá, és kész is leszünk.
További két hét telik el, ami alatt sikerrel igazítom a helyi viszonyokhoz a Nagyobb jó eszméjét. Apám folytatja a már megkezdett hadjáratát, és nem is sejti, hogy ezzel csak még inkább az én malmomra hajtja a vizet. A lehető legtöbb dologgal próbálkozik, hogy ellehetetlenítsen bármilyen formában, de ennél ravaszabb vagyok. Ismerve a múltját, a módszereit és a hazugságait, könnyen ki tudom cselezni őt úgy, hogy észre se vegye. Apám csak azt nem tudja, hogy a nevesebb pártfogói fülében már amolyan teszt jelleggel, egy-egy kávézás alkalmával elültettük a Nagyobb jó eszméjének magvait, így akármit is akar tenni, ha nem is így, egy másikféleképpen biztos megtartom magam mellett őket. Az erőszaktól sem riadok vissza, ha úgy kívánja a sors.
Mikor végre mind a ketten látjuk, hogy az eszme sikeres lehet, és azoknak a fejében megfelelő gyökereket is vert, akikkel már megismertettük, Gellerttel úgy döntünk, hogy ideje lenne még jobban elszórni ezeket a magokat, így egy délután összehívom az összes szövetségesem, és az időközben Mr. Sillanpäätól megkapott lista alapján azokat, akiknek nagyon nem tetszik az a rendszer, amit apám ural jelen pillanatban. Társammal egy különálló szobában ülünk egy újabb kézfogás felé tartunk, érzem és látom rajta, hogy ő is így gondolja. Az első is jelentős volt, de a mostani lesz a legjelentősebb. Mind a ketten határozottak vagyunk a célunk elérésének érdekében.
Néhány pillanatnyi habozás után, amit az ajtó mögött töltök, végül Gellert a vállamra teszi a kezét, szeméből látom, hogy eléggé megvárakoztattuk már a többieket, így ideje menni. Kinyitom az ajtót, pont úgy, ahogy apámtól tanultam el, pont úgy, ahogy bátyám is szokta, mikor azt hiszi, hogy majd sikerül beteljesítenie a sorsát. A cél előttünk lebeg, a magokat már elhintettük csupán azt kell megfigyelnünk, hogy a szemünk előtt eresszen gyökeret, és álljunk készen egy új párt megalapítására, ami a Nagyobb Jó Pártja név alatt fogja egyesíteni a híveit és reformálja meg nem csak hazám varázstársadalmát, hanem az egész világot újraalkotja egy szebb jövő képében.
Roxfort RPG
Szerző