WINTHROP HARDY...:::.43 - félvér - operaénekes - hajléktalan :::... 
ÉBREDJ!
Hisz őrület, mondod. Te, aki be vagy zárva saját elméd pici kis korlátai közé, s nem mered szemed kinyitni, nem mersz igazán látni, hisz ha mégis meglátnád, amit én, nem akarnál többé ebben a világban élni, s nem hiszed, a boldogság semmi több annál az emléknél, ami sohasem történt meg.
ÉBREDJ!
S nevess csak. Nevess csak az átkozott, szegény, tébolyult holdkóroson, sajnáld, szégyelld, gondold csak, mennyivel jobb vagy és okosabb nála. Nem érdekel. Hisz mégis te vagy az, ki annak az illúziójában él, az emberek mind olyanok, amilyen arcukat feléd mutatják.
ÉBREDJ!
Miért nem kérdezed meg, milyen érzés különcnek lenni? Félsz tőlem talán? Attól, amit mondhatok, attól, amit megtehetek veled? Milyen elbűvölő reakció.