Retrouvailles

b  l  a  c  k    s  a  i  l  s

The happiness of meeting again after a long time.                                       +16!

f r e a k s h o w

A baszott Mungó, megint

+18

      Mindenki engem bámul, mikor bevonszolom magam - régi vendég vagyok a kikúrt Mungó minden osztályán, relatíve gyakran élvezem a sors kreatív geciségeit, amik közé tartozik a vérfarkasság, a szüleim, és ilyen, nagyon is Karácsonyhoz passzoló témák. Mindenki bámulja a szegény árva kis farkast, menjünk oda, öleljük meg, védjük meg, mentsük meg. Mindig kihagyják a számításból, hogy ha freakshow vagy, nincs szükséged arra, hogy a normális emberek meg akarjanak menteni - inkább ijesztő ez a szándék, és legszívesebben egy erdő mélyére költöznél, ahol a kis madárkákat meg őzikéket kurvára nem izgatja, hogy nézel ki, vagy hogy mondjuk havonta egyszer a húsukra vadászol.
      - Balmoralhoz jöttem. - jelzem egy intéssel a medimágusnak, hogy miért jelentem meg itt teljes koszos, véres valómban, de egyéb kommentárt nem mellékelek. Most úgyis rohan értesíteni a biztonságiakat, azoknak leesik, hogy én vagyok a kislány, akit napok óta keresnek, mert az apukája szeretné visszakapni.. Én is sok mindent szeretnék visszakapni: leginkább a reményt. Miben lehet már reménykedni? Nincsenek hősök, akik majd megvédenek..bármitől, mindenki teljesen idióta, és kurvára inkompetens főleg, és most már a nevelőapámban sem tudok megbízni.. Lehet, hogy egyébként megbocsájtottam volna a gyávaságát, de hogy évekig tartogatta magában, mint valami szart, az nem tartozik az elfogadható dolgok közé.
      Becsattogok, a cipőm véres, sáros nyomokat hagy mögöttem, ahogy ledobom magam egy székre az ágya mellé. Lássuk be, Balmoral kurva fosul néz ki, szerintem meg sem akarnám enni, olyan, mintha rohadna itt-ott. Már távol álljon tőlem, hogy valakit a külseje miatt ítéljek el, főleg mikor én is egy csinos csövesre emlékeztetek. Rágyújtok a lopott cigimre, leszarom most a füstöt, a megkerült árvagyerek sztorija úgyis magasan viszi majd a nap hangulatát, akár ide is szarhatnék, az sem érdekelne igazán senkit. Alszik, vagy nem tudom, lehet egyszerűen nincs kedve a pofámhoz, az sem lenne hülyeség éppen.
      - Hát cső. - kezdem valahogy, mert tudom, hogy ótvar vagyok az ilyen beszélgetésekben - Szarul nézel ki. Mármint szerintem amúgy is, de most... jó, bazdmeg, bocs. Bocs, oké? Bocs minden faszságért, amiket mondtam.
      Hátradőlök, és idegesen a mocskos hajamba túrok, kibámulok a nyitott ajtón. Mennyi idő lehet, mire összekapják magukat? Máskor soha nem esik le senkinek, hogy gáz van, de most biztos egyből itt lesznek a gyerekjólétisek, meg az ENSZ meg nem tudom. Mindenki imádja az ilyen ünnepi nyálazásokat, megtalálták az eltűnt gyereket...! Ha Mariusnak nincs egy kis esze, még a kurva tévében is benne leszünk. Visszafordulok, és lehamuzom az ágyneműjét. Legjobb kezdéseim egyike valaha.
      - Jó, figyelj, Barbie. Izé, Balmoral. Változás van a családfában, mától egy csónakban evezünk. Fogalmam sincs, mikor kapnak a fejükhöz, pár napja mondjuk, hogy leléptem otthonról. - sóhajtok egyet, utálom az ilyen drámákat - Egy geciláda voltam veled.. jó, te is az voltál, de nem ez a lényeg. A lényeg... a lényeg... a lényeg az, hogy megértem, hogy kurva fos neked. Nekem is az, szóval akár.. lehetnénk együtt is szarban, vágod, ugye?
       

b  l  a  c  k    s  a  i  l  s

The happiness of meeting again after a long time.

        Blood és én sosem jöttünk ki igazán - már sehogy, amit pozitívnak, legalább udvariasan semlegesnek lehetne nevezni, és az, hogy ezen épp itt most akar változtatni, meglehetősen meglep. Hallom, hogy valaki közeledik, de mostanában annyian megtették már, valaki ezért, valaki azért, de egyikük sem felejtett el biztosítani arról, hogy akkor is fogják a kezem, amikor kilépek az ajtón. Volt, akinek elhittem: Lott nem bírná ki, hogy ne mosolyogjon gúnyosan, ha szerinte megint félre találna tévedni a szerinte túl ilyen és túl olyan alakom az úton ; Dakota főleg nem, mindketten aggódtak Agnesszel a maguk módján, és fogalmam sem volt, hogy mit mondjak. Nyugi, csak egy kicsit belehaltam ebbe a nagy családi ünnepbe...? Felfoghatatlan még mindig, és a legtöbb, amivel hozzá tudok járulni a gyászomhoz, hogy hagyom, hogy a testem foglalja a helyet az ágyon, a tüdőm vegye a levegőt - de ha van isten odafent, biztos látja, mennyire hiányzik egy cigaretta. Blood az nem, de őt nem zavarják az ilyen apróságok.
        - ... nem tudom, hallottam-e már rosszabb kezdést valaha, Blood. - elnyomok egy makacs köhögést, és felé fordítom a nyakam - De magaddal még biztos versenyben vagy.
         Hook szerint normális, hogy fogalmam sincs, mit érzek, és a következő másodpercben még annyira sem - a gyógyszerek jönnek és mennek bennem, néha elfelejtik becsukni az ajtót maguk után, udvariatlanul felhajtva felejtik a wc ülőkéjét, nem különösebben meglepő, hogy nem életem fénykorát élem. Az alacsony, de annál mocskosabb griffendéles pedig nem javít a komfortérzeten, azért pláne nem, hogy elsőre abban sem voltam teljesen biztos, hogy nem csak képzelem a legutóbbi erős fájdalomcsillapító miatt..
        - ... - az első válaszom a tömény pislogás. Nem tudom, mit kellene vagy lehetne erre mondani, és bár Blood hírhedt volt arról, hogy tőmondatokban fejezze ki a szofisztikált véleményét, ez még hozzá képest is minimalista lett. Nem értem az eszmefuttatást a közös csónakról, családról, csodákról, de egy sóhajjal kísért mozdulatot teszek a cigarettája felé - Ha tényleg erről fogunk beszélni, legalább egy slukkot adj.. vagy sokat.
         Kipiszkálom az alvadt véres ujjai közül a szívnivalót, és visszadőlök a hófehér párnába, ami rögtön lelkesen el is nyeli a fél alakomat, vagy azt, ami megmaradt belőle - mindketten borzalmasan nézünk ki, tény. Ezúttal nem zavar az éleslátása, igazi karácsonyi csoda lehet minket együtt látni. Az, hogy megszökött otthonról, már csak egy nagyon szürreális libikóka egyetlen billenése, aminek a tetőívén a most is vadállatra emlékeztető Blood önmagát adja, nekem pedig ideiglenesen a pszichológusaként kell teljesítenem, mert más értelmes magyarázatot nem látok arra, hogy szökött be ide és miért jó ez neki.
        - Anyád, Balmoral, az a pszichopata némber. Na ő az én kibaszott nevelőapám testvére, és ezt most szíveskedett nekem elmondani így, ünnepek alkalmából. - intek, hogy folytassa csak, addig én örülök a pillanatnyi füstnek -  Nem érdekes, hol voltam a napokban, de gondolom látod, hogy fos volt. Aztán rájöttem, hogy kurvára nem tehetsz arról, hogy mindez megtörtént, és én sem. Az anyád egy utolsó szutykos ribanc, ugye tudod?
        Úgy bámul rám, mintha azt hinné, hogy nem fogok egyetérteni vele. Hát nem látod a darabjaimat, Blood? Nem látod a családi szeretet megtestesülését, azt, hogy megbocsájthatunk, de a helyzet nem fog meaculpázni, és itt maradsz szétzúzódva, elfolyva és további kifejezhetetlen fájdalmas jelzőkkel beborítva. Ahogy elnézlek, a máskor babaarcod, sejted már, hogy forog körülöttünk a rokoni-díszlet. Miért akarsz VELEM veszekedni emiatt...?
        Most először értem, hogy neked is úgy fáj, mint nekem.