Bagolyposta a semmibe

[Ez az a doboz.]

d e a r  f e l l o w  t r a v e l l e r

Dear fellow traveler Under the moon I saw you standing in the shadows and your eyes won't move You put your hand out Opened the door You said come with me boy, I want to show you something more

        Kedves olvasó!

Gondoltál már arra, milyen lenne kötetlenül levelet írni valakihez, de a játéktér elválasztott, vagy a körülmények nem kedveztek soha ahhoz, hogy megoszd vele az érzéseidet, elképzeléseidet, vagy csak elmeséld, milyen sokat vagy keveset jelentett egy közös pillanat, egy szép emlék? Mind beszélünk egymáshoz odabent, mind írunk olyan leveleket, amelyeket aztán soha nem adunk fel, de megőrződnek a képzelet gardróbjának egy eldugott dobozában.. Ez az a doboz. A játék teljesen kötetlen, lehet IC és usertől a csak karakterhez íródott, kijátszott vagy reménybeli, titkos és nyilvánossá kallódott: a lehetőségek tárháza végtelen.
P.S.: Imádlak titeket!
  Min

       

     Boldog Karácsonyt, nyunyó!
Itt Rosa, bár ezt szerintem a kézírásomból már kitaláltad (komolyan, te vagy az első ember, aki el tudja olvasni, beleértve a grafológusomat is) - remélem, jól telik az ünnep, és eszedbe sem jut véletlenül sem a kezedbe venni a pennát meg a többi eszközt a kutatáshoz. Kutasd fel az ajándékaidat, meg a sütiket, meg a csendet, mert utóbbit garantáltan szabotálni fogom pár nap múlva, de addig is pihenj, meg ilyenek. Én nézem még egy darabig az öcsémet, amint valószínűleg jó hagyományok szerint megint a nyakában köt ki a fagyöngy, meg az unokahúgomat, aki azt gondolja, süket vagyok és nem hallom, hogy ő hogy ünnepel a barátjával. Tulajdonképpen teljesen indokolt lenne utálni a mennybőlazangyalos, forralt boros és tojáslikőrös, rokonokkal összezárt és pulykától újévig kómában fekvő három napot, de szerintem ez csodálatos, és őszintén remélem, hogy azért te is élvezed a magad módján, újraolvasod a Dickenseket, felidézed a viktoriánus szellemet, szörnyülködsz a hagyományos brit karácsonyi konyhán, vagy csak nézel ki a hóesésbe.. Ritka az ilyen béke, főleg körülöttünk. Ami azt illeti, már a béke frontját, lesz valami, amit meg akarok beszélni veled, de várhat a következő találkozóig... Mondjuk, hogy ez is egy ajándék, oké?
    Szóval semmi nyunyózás, Marlowe! Csók a hasadra,
    Rosa egy hatalmas adag bejgli után

       Cedric Elias Marlowe,
Te kerülsz engem...? Ejnye, hát milyen világot élünk, ahol az ember már a megbeszélt időpontban sem zavarhatja viktoriánus magányod...? Pedig volt nálam süti is, meg egyéb fogások, el is merengtem rajta, hogy letelepszem az ajtód elé, aztán nekilátok piknikezni, de arra jutottam, hogy majd inkább visszatérek később. Akkor sem voltál otthon, pedig már haza kellett érned a borúsan temetőben sétálgatásról, a ködös sikátorokban versírásokból és hasonlókból, aztán tessék. Kezdem azt hinni, hogy tényleg nagyon rád hoztam a frászt az utolsó sorokkal, pedig tényleg semmi olyan, amit ne tudnánk megoldani, elvégre másfél tudós vagyunk. (Rád bízom, hogy mit gondolsz, ebből mennyit teszel ki.) Szóval kérlek, írj vissza vagy valami csatornát találj a kommunikációra.
       Rosa egy kiadós fagyoskodás után

      Ced...?
Szükségem lenne a kéretlen udvariasságodra, arra, amelyik egyforma lendülettel tud lenézni, mert már megint a reggelijét majszolom, és ugyanakkor kíváncsian bújik a sorok között. Hogy közöljük egy új élet születését megfelelően? Talán babacipőt készítünk elé, aztán vigyorogva várakozunk, sikítunk, hogy 'gyereket várunk'? Prózai egyszerűséggel bejelentjük neki, aztán komolyan bólintunk, mintha ez pont így lett volna megtervezve, esetleg hagyjuk az egészet a francba, és bőgve rávetjük magunkat a másikra? Az ilyen ügyekben te mindig sokkal jártasabb voltál, például te tudtál mit mondani másnap reggel is, én meg kínomban kávét főztem, olyan is lett, mint a bűntudat: keserű. Eredetileg azt akartam írni, hogy sajnálom, de arra jutottam, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem, és ez a kifejezés akkor dukál, ha az író tehet a dologról, de őszintén, nem állt ez az egész szándékomban, szóval pontatlan lenne azt mondani, hogy 'sajnálom, hogy terhes lettem tőled', mert ez azért nem a világ vége.
      Tudod, mi a világ vége?
Ez. Ez a levél az, az üres sorok, meg az, hogy nem kell majd feladnom, nem kell átadnom, nem kell elszámolnom vele, nem kell majd lehajtanom a fejem bűnbánóan mosolyogva, nem fogom elviccelni, nem fogsz rá mondani semmit, nem javítod ki a megjegyzéseimet, nem szörnyülködsz, nem borulsz ki, én nem nyugtatlak pánikszerűen. Fogalmam sincs, mit mondanál most nekem, és már nem kérdezhetem meg...
      Köszönöm. Köszönlek téged neked. Hiányozni fogsz nagyon.. Még nem fogtam fel teljesen.
      Rosa