A balfaszság testamentuma

a l o t t o f l e f t m o r a l s

nem szenvedek elmebetegségben.
minden percét élvezem.

   1999 alig pár órája tart, ha szigorúak akarunk lenni, hivatkozhatunk rá úgy, hogy alig egy pár napja, de eldöntöttem, meg sem kísérlem nyomon követni az itt töményen és fokozott habzással zajló véletlenszerűséget, ami jött, látott, és kétségkívül nem csak győzött, de állandóra kivette az egyik vendégszobánkat. Más következtetést nem tudok levonni, mikor az öcsém bejelenti, hogy ma Clar nála fogja tölteni az éjszakát, és lévén mindketten felnőttek, ennek megfelelő szórakozás után is néznek majd. Mikor megemlítettem neki, hogy kettőjük közül csak az egyikük mondhatja el ezt magáról, emlékeztetett, hogy mintha ő lett volna a hős lovag, aki legutóbb megosztotta velem az utolsó szál cigarettáit, és ezt készséggel el kellett neki ismernem.
   - Egyébként is, Minnie, elvárható lenne, ha most, hogy a rózsaszín köd elborította az agyad, hagyd, hogy másokét is elborítsa! - úgy teszi csípőre a kezét, mintha ezzel nem lehetne vitába szállni már - Nem mindenki találja meg élete szerelmét egy pub homályában, és nem mindenkinek lehet egy olyan jóképű, jóízléssel megáldott testvére, mint te.
   - Touché. - bólintok a tőlem telhető legnagyobb komolysággal, ami nagyon nehéz, mert közben körbeforog a tükre előtt - Te megmondtad már nyáron, nem igaz? Ideje leborulnom szellemi nagyságod előtt.
   Bólint ő is, aztán olyan magabiztossággal megy ajtót nyitni, amit biztos minden kis barátja elirigyel tőle, ahogy az állítólagos barátnőjét is. Míg én erőteljesen haldoklottam, aztán szerelembe estem az elmúlt fél évben, az öcsém és Clarice valamiféle megegyezésre juthatott a nemiségükkel kapcsolatban, nem mintha nem sejtettem volna, hogy Greg, a nagy nőcsábász a saját neme felé húz, mardekáros évfolyamtársammal egyetemben. Őszintén kíváncsian várom a mai kísérletük mibenlétét, és csak egy pillanatra állok meg Aubrey ajtaja előtt, aztán meggyőzöm magam, hogy jobb, ha erről lemarad a tegnapi akcióm miatt. Beszéltünk azóta, de nem holnapra teszi túl magát a Willow és köztem lévő kapcsolaton - ezúttal azonban nem hallgatok rá, mivel szeretem a bolond gitáros fiút. Tovább is indulok, mert én is vendéget várok: Ms. Lott is tiszteletét teszi nálam a visszautazás előtt így frissében, és nem kétlem, hogy mindkettőnknek lesz bőven mit mesélnie.

   - ...szóval biztos, hogy beengednek majd minket. - hallom a lépcső aljából, és rögtön le is telepszem egy épp majszolt cukrozott almával figyelni a műsort - A személyimmel nem lesz gond, a hódító arcommal meg eddig sem volt. Biztos, hogy így akarsz jönni? Van egy isteni kabátom, ami nagyon jól állna a hajadhoz, nem akarod megnézni? Ne nézz így, szoktam én rossz tanácsot adni...?
   Kihajolok a korláton, és integetek a szellemes lánynak, aztán kajánul elmosolyodom, mivel az öcsém képtelen nem maximalistán hozzáállni a megjelenéshez. Majdnem szívrohamot kapott, mikor rájött, hogy elmentem találkozni az ő előzetes minőség-ellenőrzése nélkül, ráadásul így is sikert értem el. Gyanítom, a tegnap viselt pulcsim hamarabb végzi majd valami szekrény odvában, minthogy kimondhassam: Willow illata van! De megtartom magamnak a szívmelengető részleteket, integetek a prefektusnak, és ledübörgök közéjük, mert nem akarok lemaradni a tervezgetésről. Ugyan sosem voltam még melegbárban, vagy kifejezetten olyan szórakozóhelyen, ahol azonos neműek vadásznak egymásra, de szinte biztos vagyok benne, hogy ezúttal a két lelkes kezdő nagyobb vehemenciával veti bele magát a témába, mint érdemes lenne.. De ez kétségkívül baromi viccesnek ígérkezik, alig várom, hogy Lott is megérkezzen.