Korrepetáló-különóra

Ailish Everdean professzor egy-egy tálka alaposan kiválogatott tücsköt, rovart és egyéb nyalánkságot tett a két denevére elé, majd ahogy azok fejjel előre belevetültek a kajába, nyugodtabb, csendes hangulat telepedett a teremre. Az első padok egyikében elsős fiúcska ücsörgött, csillogó szemekkel várva a feladatot, melyet a különórával egybekötött korrepetálás keretében neki szánt. Megmosolyogtatta a lelkesedés, és mindjárt jobb kedvre derítette őt is. Az utóbbi napokban, vagy inkább hetekben rendesen elfáradt, ami a közérzetére is kihatott. Tartotta magát, de meglátszott rajta, hogy kezd kifogyni az ereje, és csak remélni tudta, hogy jobb idők következnek. Talán ennek első hírnöke volt Patrick McFly, az elsős hollós fiú. Gyakorlati órákon mindig jobban teljesített, de az elméleti résszel kissé küszködött. Úgy döntött tehát, hogy egy órával előrébb halad gyakorlati téren, és megtanítja a fiúnak, hogy miként kell egérből dohánytartó dobozt varázsolni, de előtte kiszámoltatja vele, hogy mit is kell csinálnia, hogy sikerüljön.
– Nos Patrick. – Kezdett bele határozottan. – Ezen a kis különórán egy kicsit előrébb ugrunk, mint ahol a többiekkel tartunk, legalábbis ami a gyakorlati részt illeti. Megtanítom, hogy kell egeret dohánytartó dobozzá alakítani. De mielőtt annak nekikezdünk, úgy érzem ráfér a tudásodra némi felfrissítés. Nem annyira remekelsz az elméleti feladatokon, úgyhogy ebben most egy kis segítséget kapsz tőlem, mielőtt a varázslatot megmutatom. – Krétát fogott, majd írni kezdett a háta mögött álló egyik táblára. – Tehát, ismerjük a képletet. T egyenlő W szorozva C-vel, osztva V és A szorzatával. – A keze úgy járt, mint a gép. – Mint azt tudod, a jól létrehozott varázslat mindig egy. Vagyis T-nek jobb esetekben mindig egynek kell lennie. Ez pedig azt jelenti, hogy: – Hosszabb szünetet hagyott, hogy a fiú kitalálhassa a megoldást. Elhangzott az órákon, így csak elő kell kutatnia az emlékezetéből. Avagy logikusan kell következtetnie. – Vedd úgy, hogy ha az elméleti feladatot jól oldod meg, akkor jutalmul megtanítalak az új varázslatra. – Igyekezett minél inkább motiválni a gyereket. – Tehát mikor lesz t egy? Minek kell igaznak lennie, a képletben, hogy a végeredmény egy legyen?

Hangulat zene:

Patrick Ailish Everdean professzort magabiztos, odaadó tanárnak ismerte meg. Néha kicsit szigorúnak, de máskor izgalmasnak és érdekesnek tartotta óráit. Kifejezetten boldog volt, mikor tanárnő elvállalt egy különórát vele. Megfogadta magának, hogy bebizonyítja a tanárnőnek, hogy igen is remekül ért az átváltoztatáshoz. Begyakorolta a tanult varázslatokat és képleteket. Remélte, hogy valami újat is elleshet a nevelőtől.
Eljött az idő, Patrick bement a terembe, ami most még nagyobbnak látszott mint eddig. Körbe nézett a teremben, hisz még eddig sosem volt ideje rendesen körülnézni. Az ablak mellett egy torz rajzott látott valami félresikerült kísérletről. Az ajtó mellett egy szekrény állt üresen. A kiskorú végig húzta ujját a szekrényen és egy titkos rekeszt talált. A tanárnő előtt nem akart kutakodni, de nagyon hajtotta a kíváncsiság, így eltervezte, hogy éjjel vagy nappal belopódzik és meglesi mit rejt a szekrény.
Leült az első padba és várt. Hallgatta az órák kattogását. Eszébe jutott, hogy érdemes lenne még egyszer átolvasni jegyzeteit.  
Patrick még egyszer átolvasta irományait, majd elrakta és tekintetét a tanárnőre helyezte. A professzor elmosolyodott mintha valami tréfát eszelt volna ki Patrick ellen, majd elmondta az óra menetét. – Egy új varázslat! Az nagyszerű lenne! – gondolta Patrick. Nagyon fellelkesült és várta, hogy milyen feladatot talál ki számára az oktató. A pedagógus Elkezdte írni a táblára az egyenletet, T egyenlő W szorozva C-vel, osztva V és A szorzatával.
- Gondolkozz….Gondolkozz – Próbált emlékezni a tanultakra az ifjonc. Majd hirtelen eszébe jutott. Szinte látta maga előtt a tanárnőt ahogy magyarázza és táblára írja fel a válaszokat.
- Ezt a múlt órán tanultuk! - elővett egy lapot és elkezdte leírni a táblán szereplő képletet, majd megszólalt. - Ha jól számolom W szorozva C-vel és V szorozva A-val részeknek eredménye meg kell egyeznie, de csak pozitív szám lehet. Például W=2, C=1, V=0,5, A=4. 2 szorozva 1-gyel az 2. 0,5 szorozva 4-gyel az is 2. 2 osztva 2-vel az 1. - elégedett volt magával, hogy eszébe jutottak a dolgok, már csak a tanárnő helyeselését várta.

Mosolyogva hallgatta a nebuló szavait, hiszen minden visszamondott megoldás az ő pici és törékeny – a rossz nyelvek szerint gigászi és rombolhatatlan – egoját fényezte. Elvégre megragad a gyerekek fejében, ami az ő száját elhagyja. Meg akarta veregetni a vállát, hogy milyen ügyes, és napról napra egyre inkább, de valahogy sosem jutott rá egy perce sem. Bólintott, ahogy az ifjonc befejezte, de nem bírta megállni, hogy ne tegyen megjegyzést. A gyerek egészséges fejlődéséhez hozzá járul a pozitív és a negatív visszacsatolás is. Ő pedig teljes felnőttekké akarta nevelni őket.
– Valóban, helyes a megoldás. Kicsit túlteljesítő, de abszolút helyes. – Visszafordult a táblához és vésni kezdett. – Ennek tudatában szeretném, ha a következő egyszerű feladatokat megoldanád, hogy a kicsit begyakorold az alapokat, aztán rátérünk a furmányosabb problémákra. – A kréta kopogott a táblán, s egész végig igyekezett úgy helyezkedni, hogy Patrick ne lássa egyik felírt példát sem, míg ő mindent le nem írta. Időközben Rocky is szárnyra kélt, a visszhangos teremben hangosnak tűnő szárnycsapásokkal körözött a fejük felett. Így kerültek tehát a táblára a következő képletek:
1)W=50        2) A=100           3) C=7
    V=10            C= 70                 W=59
    A=40            W= 35                V=3
    C=?               V=?                    A=?

Egyik sem volt bonyolult feladat, viszont az elsősnek valószínűleg beletelik pár percbe, hogy megoldja, amivel ő máris nyer egy kis időt, hogy a következő feladatot felvésse egy másik táblára. Mert miért is tartana többet is belőlük, ha nem ezért? Úgy gondolta, hogy a múlt órai anyagból valószínűleg nem ezek a feladatok okoztak fejtörést a gyereknek, így a következő táblára elkezdte felírni, ami keményebben megizzasztotta a társaságot.
T=0,5
W=22
C=4
V= 5
A=?
Z=?

Ez már talán komolyabb feladat lesz, a láthatóan okos hollósnak, de adni akart egy olyat is, amibe minden valószínűség szerint beletörik majd a bicskája. Na nem azért, mert rosszat akart neki, hanem éppen, hogy tanuljon. Illetve azért is hogy lássa, vannak nehezebb dolgok is, mint ami neki nem sikerül, aminek fényében talán a saját korlátait is könnyebben megugorja, vagy realizálja. Egyik sem hátrány. Ahogy a kréta nyomot hagyott a táblán, Rocky a vállára röppent, míg Bakacsin mohón falta magába az üres tálka maradékait. Néha rendkívül buta jószág tudott lenni, de épp ez adta az aranyosságát.
T=1,5
W=4
C=A
V=4
A=?
Z=1,5

Ezzel elégnek is vélte a gyerek fárasztását habár tudott volna ennél cifrábbakat is, nem ez volt a cél. Visszalépdelt az asztala elé, majd nekitámaszkodva várt, csendben türelmesen. Ha valahol elakad a kis hollóhátas, majd szól, vagy látni fogja rajta, de hagyja, hogy ő jöjjön rá az összes feladat megoldására. Ha az utolsót is meg tudja oldani, akkor valóban érti már az anyagot.
- A másik táblán már bonyolultabb feladatok vannak. Ha az első hárommal kész vagy, ugorj neki annak is. Nem kell kapkodni, csak nyugodtan. Kérdésed van, elakadsz valahol csak szólj.

Patrick kissé elbízta magát a professzor szavai hallátan. –~Nem véletlenül vagyok Hollóhátas. Az ilyen feladatokat könnyen megoldom, lehet még iskola első is leszek – fantáziált a nebuló. Elképzelte ahogy kezet fog McGalagony professzorral és az egész iskola megtapsolja, de amint meghallotta a kréta kopácsolását rögtön feleszmélt. Míg a tanárnő írta a feladatot, egy denevér repkedett a levegőben. A fiú figyelmét lekötötte eme csodálatos állat, így észre sem vette, hogy a feladatok felkerültek a táblára. A kis állatka súrolta Patrick kobákját repülés közben, így visszazökkentve őt feladatához.
Elkezdte lemásolni a feladatot, mialatt a tanárnő már a másik táblára jegyezte a képleteket. Az ifjú néha kitekingetett a bőregérre, de hamar vissza tért teendőihez. ~ Nos kezdjük el. Ez csak egyszerű logika, a kisujjamból kirázom.
1. feladat: ~ Ebben nincs semmi nehézség pikk – pakk kész leszek vele.
2. feladat: ~ Nem, nem, ez kerek számra sehogy sem akar kijönni, valami mást kell kitalálni. Esetleg egy 0,5 –tel megtoldva helyes lehet a megoldás. Aha! Ahogy gondoltam, így már jó lesz az eredmény.
3. feladat: ~ Ez érdekes. Ebben már van némi nehézség. Nos lássuk. Látom ez sem lesz egész esetleg 0,6 -tal kéne próbálkozni. Aha, bár ebben azért nem vagyok biztos később lehet visszatérek rá.


Lap


4. feladat: ~ Erre a lapra már nem fér rá a következő feladat. Elő veszek egy újat – elővett egy lapot a tanuló.  ~ Nos kezdjük is. Ez már kicsit bonyolultabb mint az előzök, de sikerülni fog biztosan – nyugtatgatta magát Patrick. ~ Az eleje tiszta sor nem is az a nehéz, hanem az egyéb tényezők. Mikor fogom én ennek hasznát venni, hiszen úgy sem kezdek majd neki számolgatni ha varázslásra kerül a sor. Ez csak egy rakás sületlenség amit nekünk „szegény” diákoknak meg kell tanulnunk. Legszívesebben telefirkálnám a lapot véleményem kifejezve, de nem tehetem, mert jófiú vagyok. Jaj, de butus vagyok hát ez is nagyon egyszerű csak egy kis gógyi kell hozzá. Kész is, így tutira jó lesz.
5. feladat:  ~ Micsoda!? Ez másodikos anyag nem? Jó képességű gyerek vagyok, de azért ennyire nem. Esetleg kérhetnék segítséget. Nem! Nem kérek én egyedül is megtudom csinálni, biztos nem adta volna ezt feladatot ha olyan nehéz lenne. Mi lenne ha másképp írnám fel a képletet? Ez az! Így mindjárt világos. Bármilyen számot írok oda a végeredmény 1,5 lesz. Nagyon rafinált.


Másik lap


Nem is gondoltam volna, hogy ilyen könnyű feladatokat kapok – gondolta. Az ifjonc nagy izgatottsággal várta a következő feladatokat remélve, hogy azok már gyakorlatiasabbak lesznek. Felnézett, hogy megkeresse a denevért, de az már nem repkedett, hanem gazdája vállán ült. Patrickot megmosolyogtatta a dolog, hisz szerinte furcsa dolog denevért háziállatnak tartani. Miután befejezte a bámészkodást a magasba nyújtotta kezét, ezzel jelezvén, hogy készen van a feladatokkal. Jaj ne! Az utolsó feladatot elfelejtettem – jutott eszébe a ifjúnak, viszont ezzel már elkésett mert már jelentette, hogy elkészült és elpakolta a tintát és a pennát.

A professzor lelkét melengette a tény, hogy az elsős ilyen szorgalmasan belevetette magát a feladatba, akkor is, ha pontosan tudta a tanárnő is, mennyire száraz volt így az egész. Töredelmesen meg kellett magának vallania, hogy sokáig ő sem értette, mire lesz jó ez a része a dolognak. De mint utóbb kiderült ezeket használták a felnőttek. Az egészben az volt a legmókásabb, hogy olyan helyekről kerültek elő a képletek, amelyre Everdean álmában sem gondolt. Paul révén belepillanthatott az aurori lét gyötrelmeibe, ahol bizony alkalmazták, nem csak az átváltoztatástan, de az összes roxforti tantárgy formuláját, – már persze, aminek volt. Mugli szavakkal, a helyszínelőknek jött kapóra a legtöbbet, hiszen sokszor nagyon kevésből kellett „főzniük”. Ez pedig csupán egy kiragadott példa volt azok közül, amivel találkozott.
Azt azonban látta, hogy Patrick akkor is vésné a feladat megoldását, ha szíve szerint kukába dobná az egészet. Rocky az arcának dörgölőzve próbálta felébreszteni a megfigyelő transzból, kevés sikerrel. Everdean professzor szíve ugyanis mindig megszakadt kissé, ha ennyire jól nevelt, szorgos diákot látott, mert tudta mivel jár, ha valaki érettebb, vagy okosabb a koránál. Az idejekorán változatosan beszélő jó tanulók voltak azok, akikkel az élet, meg a többi gyerek hamar elbánt. Márpedig ahhoz, hogy a társadalom eszesedjen, pont az ilyen lurkóknak kellett volna jobban elterjedni. Sajnos nem jött még el ez az óra.
Végül a felemelkedő kéz lendítette ki a bambulásból, s ösztökélte arra, hogy míg Bakacsin végre észlelte, hogy pár perce már az üres tányért falja, belelessen a feladatlapokba.
– Okos. Büszke vagyok rád Patrick. Utolsó feladat nem ment, vagy csak lemaradt a sietségben? – Mosolygott, ahogy fejjel lefele végignézett a két pergamenen. Tényleg ügyes volt a gyerek, és az elméleti síkon is kezdett felzárkózni. Ezzel pedig kiérdemelte az új varázslatot. Azért kíváncsi volt rá, hogy szétszórt-e, vagy beletört a bicskája az utolsó példába? Igazából nem sokat számított, amíg a többit meg tudta oldani, de vezette az érdeklődés Ailisht is.
Kis hatásszünetet tartott, majd levette a válláról a denevért, s útnak eresztette, míg az egyik közeli ketrecből kiemelt két picike egeret. Megdobbant a szíve, mert a tapintásuk Borist juttatta eszébe, viszont hamar elhessegette a nosztalgia kellemes érzéseit. Most dolgozott, nem volt erre ideje. Oda fordult a gyerekhez, aztán belekezdett a mondókájába.
– Patrick, szeretném, ha megismerkednél Pinkyvel. – Ezzel az asztalra tette az egyik kisállatot, azt viszont nem tartotta fontosnak megjegyezni, hogy a kezében maradt másik rágcsáló a Brain névre hallgatott. Volt valami furcsa fixációja a rajzfilmekből és képregényekből elnevezett állatokkal, amit nem tartott fontosnak, hogy mindenki orrára kössön. – Pinky egy viszonylag keveset tébláboló egerentyű, úgyhogy könnyebb célpont lesz még neked. – Ezzel elővette a saját pálcáját, miközben ballal intett a diáknak, hogy tegyen ő is így. – Ez egy egyszerű varázslat, viszont precíz kézmozgást igényel, éppen azért, mert pici állatot próbálsz vele eltalálni. Úgyhogy szeretném, ha begyakorolnád a következő mozdulatot, mielőtt rátérünk a lényegre. – Maga elé emelte a varázseszközt, majd egy félkörívet rajzolt vele a levegőbe. Az ív fentről indult, s az aljáról végül egyenesen felcsapott egészen középig, aztán egy egyszerű pöccintéssel lezárta. A professzornak pedig nem mozdult a csuklója, sem a könyöke. – Egyszerű körív, a végén egyenesen fel, aztán le. Nem bonyolult, de oda kell rá figyelni, hogy se a csuklód, se a könyököd ne mozogjon közben. Vállból kell megrajzolnod a mintát.

Amint a tanárnő szemei végig futnak a lapon én egyre feszültebbé válok, hisz tudom, hogy hamarosan meglátja az elmaradt utolsó feladatot. Arcom színe kétségbeesésektől vált falfehérből tűzvörösbe és vissza. Annyira igyekeztem bizonyítani, hogy én igenis értek az átváltoztatástanhoz, hogy egy ilyen figyelmetlenséggel szúrtam el az egészet. A tanárnő kérdésére lehajtott fejjel válaszolok.
- Ne…nem, csak elsiettem és lemaradt.
Iszonyúan szégyellem az egész dolgot, még Ailish professzorra se merek pillantani. Az egészben még mindig az a hihetetlen és borzasztó, hogy lehet tudtam volna az utolsó feladatot, de így már nem lesz esélyem bizonyítani. Más hollóhátas biztosan ujjal mutogatna rám, hogy hogy lehetek ilyen béna és valószínűleg igazat is adnék neki. Próbálom elhessegetni ezeket a gondolatokat, mert tudom, hogy ha ilyenekkel kínzom magam, akkor sose jutok az egyről kettőre és csak megzavarom vele a további munkámat. Nem egy szőrös szívű tanárnak ismerem Ailish professzort, így szinte biztosra veszem, hogy adni fog egy második lehetőséget is. Pillanatokon belül érkezik is a lehetőség egy kis házi egér formájában. Meglepődötten vizslatom a kis, szőrős állatot és már kezdeném felmérni külső adottságait, mikor rájövök, hogy ez most az az óra. Erősen koncentrálok a professzor minden szavára, hogy ezúttal ne forduljon elő semmi hiba. Az egérke mindeközben valóban egész nyugodtnak tűnik. Miután gondosan megjegyeztem minden utasítást, de mielőtt elpróbálnám a pálcamozdulatot, még lenne egy fontos kérdésem a professzorhoz. Jelentkezni is kezdek és, ha felszólít, akkor fel is teszem kérdésemet.
- Ugye az egérnek, Pinkynek nem eshet baja?
A legtöbbször ez a kérdés férkőzik be a fejembe, ha állat kísérletről van szó és ennek több oka is van. Először is talán, egy meghatározó élmény miatt rettegek ennyire az állatokon való kísérletezésektől. Még az iskola előtt, próbálkoztam otthon bájitalfőzéssel, persze többnyire kevesebb sikerrel, de volt, hogy valami véletlenül összejött. Volt egy eset, amikor egy bájitalomat egy fiatal orrontó furkászon próbáltam ki és a végeredmény tragikus balesetbe torkollott. A kis ártatlan lény, már amennyire ártatlannak lehet őket nevezni, hiszen folyton elcsennek minden csecsebecsét, de a lényeg az, hogy szegény szó szerint felrobbant a varázsital hatására. Borzalmas látvány volt, de azóta nem is próbálkoztam semmi ilyesmivel, kivéve, ha az órán ez volt a feladat, de előtte minidig megkérdeztem, hogy biztonságos-e az állat számára. A másik ok az lenne, hogy egyszerűen imádom az állatokat, lenyűgöznek. A talárom zsebéből lassan előrántom a pálcát, amit használat előtt kicsit megtörölgetek, hogy biztosan ne zavarjon be semmi porszemcse és elkezdem a mozdulatokat. Közben halkan mondom a következőket, hogy jobban menjen a mozdulat.
- Félkör, fel és le.
Ez alapján rajzolok is egy mintát, bár észreveszem, hogy a könyököm viszonylag egyenes maradt, de a csuklóm mozgott közben. Újból nekiállok a mozdulatnak, ami ezúttal jónak tűnik, de a mozdulatok végén a pálca hegye nem az egérre mutatott, így neki kell állnom még egyszer. Most már mindent fejben tartok és figyelek mindenre, amit eddig elrontottam. A mozdulat sorozat végén azt állapítom meg, hogy helyesen végeztem el a feladatot, így kérdőn pillantok Ailish professzorra, hogy tovább lépünk vagy volt még valami hiba. Persze, ha a gyakorlás közben tanácsokkal lát el a professzor, akkor kicsit felhagyok a művelettel és megpróbálom megfogadni tanácsait.

Széles mosoly húzódott a professzor arcára, ahogy megkapta a választ. A kicsit szétszórt hollóhátas úgy szégyellte magát, mintha legalábbis halálos bűnt követett volna el, ez pedig a tanárnőből előrántott valamit, amit mások anyai ösztönnek titulálhattak. Megsimogatta az elsős kobakját, mintegy barátilag is, s ez éppen kedvező alkalomnak tűnt ahhoz, hogy kicsit neveljen a lurkón.
– Ügyes fiú vagy te, még ha kissé szétszórt is. Ne kapkodj Patrick. Inkább vedd lassabban az akadályt, minthogy elkapkodd, és a nyakadat törd miatta. Érted mit mondok? – Várt egy értelmes bólogatást, mielőtt folytatta volna. – Ha nem neked lenne fontos ez a különóra, nem lennél most itt. Neked fontos, nem a többieknek, nem a nagyvilágnak. Úgyhogy rajtad múlik, milyen tempóban haladunk. Jó úton haladsz, és nem kell sietned sehova. – Újabb barátságos mosolyt ejtett meg a nebulónak, mielőtt tovább haladtak. Talán nagyon anyáskodóan adta magát elő, s ez felébresztett benne némi kétséget, de a célját valószínűleg elérte, mely nem bizonyult kevesebbnek, mint egy olyan környezet megteremtésének, ahol a diákok mertek téveszteni és hibázni. Sok-sok alkalmon vezetett keresztül az út, rengeteg buktatója volt, megannyi diák számára kellett ezt elérhetővé tennie, Everdean mégis belevágott és kitartott mellette.
Azt azonban már észrevette, hogy Patrick könnyen mosolygásra bírja, mert amikor el kezdett jelentkezni, felszaladt a vigyor az arcára, mielőtt játékosan körbenézett, akárha más is lenne a teremben. Végül persze a hollósra mutatott.
– Igen? Patrick! – A kérdésre csuklóból vágta vissza a választ. – Nem tudsz benne visszafordíthatatlan kárt tenni ezzel a varázslattal. A többi miatt pedig én nyitva tartom a szemem. De nem olyan nehéz ez, hogy ne sikerüljön neked elsőre. – Ebben dicséretet is sikerült elbújtatnia, meg biztatást is, s meg akarta veregetni a saját vállát, milyen ügyes és okos tanárnő a nagy Ailish Everdean. Mégsem tette meg, hiszen fontosabb dolga akadt. Név szerint a diákja tanítása. Ahogy megtekintette az első két sikertelen próbát, úgy döntött, a harmadikhoz beállítja ő maga a fiú kezét a megfelelő kezdő pozitúrába. Mellé hajolt, majd mindkét kezével segített a karnak felvenni a kívánt helyzetet. – Ha így kezded, sokkal természetesebb mozdulattal tudod megrajzolni a félkört. – Egyszer végigmozgatta a fiút az útvonalon, majd elengedte, s hagyta, hogy a továbbiakat egyedül oldja meg. Talán túl sokat segített neki, de úgy érezte ezzel is enyhít a nyomáson, amit a megfelelési kényszer szült Patrick-ban, ami fontosabb volt, mint holmi egér átváltoztató bűbáj. Lesznek alkalmak, amikor ez a prioritás megfordul, de nem most, s nem tartozott senkinek azzal, hogy magát és a  diákját ámítsa.
Végül, amikor a mozdulat sikerrel járt, bólintott és folytatta a magyarázatot.
– Most jön a kritikus pontja. A varázsige igen egyszerű. Mutare mus. Akkor kell kiejtened, amikor a pálca vége Pinky-re néz. Ha előbb mondod ki, nem találod el. – Nem akarta untatni azzal, hogy milyen elméletek alapján történik meg a mágia éppen akkor, hiszen ezt még a nagyobbak sem mindig értették teljesen, így csak egy mondatot tett hozzá. – Arra koncentrálj, hogy az egér dohánytartó dobozzá fog változni. Nem kell elképzelned sem, csak arra koncentrálj, hogy ez fog történni. – Ezzel Brain felé fordult, s felvéste a levegőbe a mozdulatot, a végén kiejtette a varázsszavakat. – Mutare mus. – A professzor varázslata nyomán pedig az apró állatka ezüstszín dohánytartó dobozkává alakult. – Így ni. – A bemutató végén még megvárta míg Patrick sikerrel jár, s bízott benne, hogy ez az első alkalom lesz. Ha nem, hát bedob egy-két reverto-t, de kivárják, amíg a fiú megtanulja, amiért érkezett.