PADMA WILHELMINA PATIL
Mottó
Szarkavarónak születni kell!
Alapok
jelszó || "Ampók a pók?!"
így ejtsd a nevemet || Padma Patil
nem || nő
születési hely, idő || London, 1979. október 14.
horoszkóp || mérleg
kor || 19
vér || félvér
évfolyam || 8.
A múlt- Merlin kénköves szakállára! Ezt nem gondolhatod komolyan! -Üvöltök. Torkom szakadtából. Pedig nem szokásom. Vagyis nem mindig. Ám meg kell hagyni, mostanába gyakrabban jövök ki a sodromból, de mindezt betudom a vizsgáknak amik jönnek. Igen, testvérem halál nyugodt arccal néz rám. Abban a pillanatban tudom, hogy bármit tehet is nem haragszom rá. Nem tudok. Lehet azért, mert az iker-gén összeköt, vagy mert mégiscsak ő a másik akivel össze voltam zárva egész életembe és magányos lennék nélküle. Nem számít mert saját akarattal bíró egyén, akinek nem parancsolhatok. De abban a percben, ahogy belenézek a szemeibe eszembe jutnak a dolgaink, amiket hol együtt hol külön éltünk meg.
Sose felejtem el a pillanatot, mikor meghozta a barna fehér pöttyös bagoly a levelet a Roxfortból. Parvati majd leesett a székről nevetésében miközben mesélte a szüleinknek mi mindent is fog ő maga csinálni az iskolában. Persze én próbáltam letorkolni őt, hisz mindig hangosabb és harsányabb volt mint én. Igen, nevezd nyugodtan gyermekes versengésnek. Nevetséges, de a mai napig mintha meglenne ez. Le se tagadhatjuk épp ezért a másikat. Vagy azt akár, hogy nem szeretem ha túlharsognak és netalántán ha nincs odáig értem minden pasi. Az meg pláne kiveri a biztosítékot nálam, ha a nővéremet veszik csak észre. Na szép, mondhatom! Értem én hogy két perccel korábban született meg, na de az a kerek 120 másodperc nem jogosítja fel hogy nővérkét játszon… és hogy erorozzon minden babért…!
Aztán persze a nagy ceremónia se volt utolsó a beosztáson. Tizenegy évesen az ember odáig van meg vissza az ilyenért és belegondolva mennyire törpe alacsony növésűek voltunk akkor, eh meg kell hagyni, nem csodálom hogy hasraestünk a Nagyteremtől. Persze nevetségesen botrányos volt hogy a Süveg a hollóhátba osztott be, bár tény hogy több eszem van mint Parvatinak, s ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy két hétig hozzám sem szólt. Utólag rájöttem, ő titkon azt remélte hogy egy házba kerülünk. Ki a fene gondolta? Igazából, sose mondtam el neki, hogy mikor ott ültem és McGalagony rátette a süveget a fejemre, abban a szent percben olyat kívántam, amin magam is meglepődtem. Mégpedig azt, hogy csak nehogy oda, csak ne a testvérem házába kerüljek. Igen, el akartam szakadni pont tőle. Meglepő, mi? Talán nem annyira ha folyton valaki árnyékában élsz. Minden ember teret szeretne, még ha nem egypetéjű iker is. Hiába szeretem a testvéremet….
A többi talán nem titok. Nagyjából szerintem vágjátok a sztorit. Jöttek mentek az évek, s miután Parvati is megbékült, hogy én a hollóhátba rontom a levegőt ő is elkezdte kialakítani a saját életét. Nehezen ment mindkettőnknek. Eleinte talán neki, de egy idő után inkább nekem. Élveztem a tanulást, az órákat, kihívás volt minden pillanata. Parvatit elnézve ő szenvedett ezzel. Viszont hamarosan talán harmadévtől barátokra lelt. Ilyen volt a Lavenderrel lógás, folyton folyvást. Eleint cikiztem őket, szimplán mert jól esett, szimplán mert rühelltem a csajt és úgy tünt, testvérem boldog. Boldog, aminek én nem vagyok igazán a része. De főleg azért csináltam, mert eléggé egyedül éreztem magam. Akárhogy is, be kell valljam a hollósok nem olyan nagy arcok mint elsőre képzeltem. Nem mondanám hogy voltak barátaim, inkább ismerősök akikről lehetett házit másolni meg begyűjteni egy két szaftos pletykát de… nos meg kell valljam így magunk közt, azért irigyeltem Parvatit. Az az érzésem támadt, hogy én már nem is vagyok fontos neki és hogy… áh hagyjuk. Elegem lett az egészből és valami akkor és ott átfordult bennem. Na szóval taktikát váltottam. Első körben mindenféle mondvacsinált okokkal megkörnyékeztem a tesvérem. Például jéé, nézd csak a bájitaltan dolgozatom, vagy uh elfelejtettem megvenni Roxmortsban a tintát és kellene kölcsön… hasonló elmés megoldásokkal sikerült beférkőznöm a kegyeikbe. Ó igen, Lavender a tenyeremből evett, hahhh mennyire szánalmas volt mikor szimpla poénból elkeztem megvezetni! Regéltem hogy láttam, amint Ron utána koslat. Ron, tudjátok, Ron Weasley…! A vöröske. Mekkora ötlet volt…! Potter tetszett igazából nekem, de ezt soha semmilyen körülmények között nem vallottam volna be, és mivel Parvati lenyúlta előlem a 4.-es bálon gondoltam egy revans nem árthat. De azért a saját testvéremmel nem akartam nagyon kibabrálni. Elégnek éreztem ha a barátnőjét cikiztetem ki a fél suli előtt, hogy elmenjen tőle a kedve. Hogy utáltam őt akkor! Nekem bezzeg meg Vörös Weasley-vel kellett táncikálnom. Mármint azon a kettő keringőnl, amit méltóztatott végigtáncolni és akkor is a lábamra lépett háromszor, igazából egész este csak ültem. Életem talán egyik legszörnyebb bálja volt az. Szóval így esett hogy fogtam és nem túl eltikusan elhintettem a magokat. Aztán meg vártam. S na lám, mi lett? Na mi? Hát nem együtt jártak??? EZEKKK? Szánalmas. Még ez is fordítva sült el. Szegény Romilda is beszívta a dolgot, de annak a csajnak a szemét is kikapartam volna. Még hogy Potter kell neki? Ha az enyém nem lehet, akkor ugyan hogy fordulhat elő abba a bólintér méretű agyába hogy rá valaha is ránézne? Érted? Pont RÁÁÁÁ?
Persze Parvati véletlen Ron ágyára tette le a bonbont és láss csodát, a dolog elintézve. Ő se bírta sose Romildát, haha! Áh, nekem semmi közöm nem volt a dologhoz, nyugi… Persze Harry ettől sose figyelt fel rám, mert a végén lekötötte a vörös haverja kihúga, ami elég pedofil, ha engem kérdeztek, és én is feladtam a végén a dolgot. Inkább szemezgettem Montrego-val meg Harringtonnal a DS edzések alatt, ahol persze a nagyszájú Bishopot is el kellett viselni, ami igazán igazán de igazán nehéz volt, no meg pár alsóssal. Az élet szép volt mondhatni, hiába Umbridge terrorja, és később Dumbledore halála... de aztán végül is a háború mindent összekavart.
A végén akkora kulimász volt az egész, mint amit maga Merlin termelt meg, pha! A sulit szinte teljesen szétverték, mi meg felkészültünk, amire csak lehetett. A nagy büdös semmire, ha engem kérdeztek, mert hát hogy a francba küzdhetsz tőled sokkal jobb és bölcsebb varázslókkal? Akik halált falnak reggelire? Na ugye hogy sehogy se! Enyhén szólva be voltam szarva, így mikor tényleg tenni is kellett volna valamit, kábé két varázsigét sikerült kinyögnöm, az egyik bombardám szerintem a falat zúzta apróra, a másik meg ki tudja mit vagy kit talált célba, az idő többi részébe meg sikítoztam és futkorásztam, na meg elbújtam mások háta mögött. Ja meg Friccs szertárjába. Igazán koszos volt és büdös, olyan mint Friccs, de az is jobb volt mint egy halálfaló bűzös lehellete.
Aztán jött a sokk. Lavender meghalt valamelyik vadbarom halálfaló miatt. Még csak bocsánatot se kérhettem, amiért megvezettem annak idején! Olyan szomorú ez… de tényleg. Na persze utólag végülis nem hiszem hogy bánta volna, végtére is tényleg beleszeretett abba a bárgyúképűbe és elnézve hányszázórát smároltak, tuti élvezte is mindkettő, de tény, hogy a végén azért tényleg egész megkedveltem a lányt. Olyan szomorú…. de… csinos hulla volt legalább, na.
Aztán meg miután mindent újraépítettek újra itt találtam magam. Meg Parvatit is. Ami fura, mert olyan mintha semmi sem történt volna és mégis minden teljesen más. Már nem nyerek élvezetet mások szivatásában… annyira. Talán kezdek megváltozni. Megöregedni? Te jó ég! Kész rémálom!!
Szóval az se segít ezen hogy jön a Ravasz és a vizsgák csőstül, de a testvérem ötlete kiakaszt. Mi az hogy ő nem vizsgázik le? Hát a franc essen bele abba a bolyhos szőrmókba, ahonnan ő ezt az ostoba, felháborító ötletet vette.
-MEGMONDALAK ANYUÉKNAK, AZTÁN CSAK LESHETED AZT A KÉT ÓRÁS RIVALLÓT, AMIT KAPNI FOGSZ! -Na mintha ezzel bármit is elérnék… Nála ugyan nem. De nem érdekel, sem amit tesz, vagy amit mond. Úgy tűnik a végére tényleg egyedül maradtam, pont úgy, ahogy a süveghez fohászkodtam annak idején. Bele sem gondoltam akkor ennek az árába. márpedig mindennek ára van, ezt a Süvi is megsúgta nekem. Akkor nem érdekelt, mostmár igen. Megrémiszt a magány. Amilyenbe tulajdonképpen egész roxfortos éveim alatt voltam és félig meddig vagyok is. Hiába látom Parvati szemében hogy benne is valami megtört. A háború miatt, vagy miattam, a fene tudja. Tudom, hogy köztünk marad egy örök kapocs, érzem, de ez most túl sok nekem és inkább megrázom a fejem. Majd elfordulva tőle lemorzsolok egy könnycseppet. Talán itt és most valami véget ért. És talán de csak talán valami új is elkezdődött.
Jellem
Hát egy tipikus pletykafészek vagyok. Van eszem és szorgalmam is bár néha győz a lustaság. Miután kellően kreatív vagyok és jó a felfogásom a jegyeim egész jók, de agyon nem hajtottam sose magam. Leginkább abból élek meg amit az órán összeszedek. És nem csak a port. Imádom a kreativitást kamatoztatni és ennek módja mások szivatásába merült ki nálam. Ez a gyerekkori állandó versengésből fakadhat. Talán mardekárosnak kellett volna lennem, de ennyi csínytevés talán még belefért a süvegnél is a dologba. Igazából utálom a magányt és éhezek a hírnévre és a sikerre, ugyanakkor zavar ha testvéremhez hasonlítanak vagy összekevernek. Szeretem őt, de magamat jobban. Gyarló emberi tulajdonság tudom, épp ezért szívesen cserélnél bárkivel. Arról nem beszélve hogy a mi kapcsolatunk mindig is versengésre épült. Szar ügy. Ez pedig az egész jellememre kihat. Igen, tudom tudom. Ezért vagyok nyughatatlan, komosz és szemtelen, néha kicsit kegyetlen. Mert velem is mindenki az volt. És persze sosem vagyok elégedett önmagammal. Mármint külsőleg igen, naná. A hiúságom pedig a legagyobb fegyverem a szépségemmel együtt.
Erősség || Önfejűség, Határozottság, Manipuláció
Gyengeség || Önzőség, Hiúság, Gyávaság
Apróságok
mindig || bemártani másokat, pletykálni,
csokoládétorta, botrány, Parvati
soha || az a pasi, aki nem vesz észre, halál, magány, vizsgák, mák
hobbik || alapjáraton úgy teszek, mint aki a könyvtárat bújja vagy nagyban tanul, de amúgy pletykavadász vagyok igazi vérbeli.
merengő ||
Legjobb: Mikor az egyik srác, Cormac megcsókolt pedig nem is tetszett, de Parvatit megette az irigység.
Legrosszabb: Lavender halála
mumus || korábban Pitonná változott a mumusom, mostanság nem próbáltam de úgy sejtem egy nagy kígyó lenne...
Edevis tükre || a lehető legtöbb vagyis minden elismerést begyűjteni… na meg persze népszerűnek lenni
százfűlé-főzet || Halvány babakék, ami kicsit megkocogtatva arany színben csillan meg. Íze eleinte édes mély barack majd eperbe vált át.
Amortentia || Levendulával keveredett erős férfi ing anyagának illata
titkok ||
Sok fát tettem a tűzre, de talán mind közül a legdurvább hogy hazudtam a saját testvéremnek.
azt beszélik, hogy... ||
Neville Longbottom megcsókolt, ami abszurd! Valószínűnek tartom hogy Parvati terjeszti ezt is rólam…de lehet Belby az….!
Imádom Vitrolt és a nyomdokaiba akarok lépni. Ez legalább igaz!
A család
apa || Paramjeet Patil, 43, aranyvér jó a viszony
anya || Dahra Wineeta, 40 félvér, jó a viszony
testvérek || Parvati Patil, ikertestvér, Griffendéles
állatok || egy postabagoly, Kubik névvel
Családtörténet ||
A családom indiai gyökerekkel rendelkezik. Valahonnan belső ázsai területéről de egész pontosan nem tudni már. Rokonaink élnek kint de nem tartjuk velük igazán a kapcsolatot. Már két generáció óta az Egyesült Királyságban él a családunk, így Londonban láttuk meg mi is a napvilágot. Anyukám felmenői között több kvibli és mugli is akadt, apukám aranyvérű ugyan, de sosem foglalkoztatta a dolog. A háború alatt többször megfordult a fejükbe hogy elhagyjuk az országot, de végül csak maradtunk. Főleg Parvati beszélte rá őket, hogy többet árt a menekülés mintsem hogy használna. Apa a Próféta egyik szerkesztőjeként tudjukki idején mindent megtett hogy ne kerüljön a család veszélybe. Ő hozta le a rendszeres cikkeket az eltűnt személyekről. Imádom a szerkesztőséget és az iskola után ott akarok dolgozni.
Külsőségek
magasság || 165 cm
testalkat || csinos, sportos, bár lehetne kerekebb a fenekem...
szemszín || mézbarna
hajszín || csokoládébarna
kinézet || Hát magambiztosnak hatok, legalábbis remélem. Szeretek csinosan öltözkdni, és nagy a szám. Néha tőlem hangos a folyosó. Imádok gesztikulálni, néha kiverem a másik szemét is ha nagyon elkap a hév, ami fel se tűnik. Imádom dobálni a hajam, amire büszke is vagyok, mennyire selymes és szép esésű. Kedves a tekintetem, bár néha ölni is tudnék vele ...
A tudás
varázslói ismeretek ||
Hát a szokásos iskolai tananyag. Amibe persze egész jó vagyok, szinte mindenbe, kivéve a bájitaltant talán. Hét év anyaga megvan a 8.at most gyűröm és parázok a vizsgáktól.
felvett tantárgyak ||
Jóslástan és Rúnatan
pálca típusa || 11,5 hüvelyk, enyhén merev, Lucfenyő, egyszarvúszőr
RBF ||
Átváltoztatástan K
Bűbájtan K
Bájitaltan E
Rúnaismeret V
Jóslástan V
Egyéb
avialany|| Deepika Padukone
Roxfort RPG
Szerző