Esmé Fawcett
Eltávozott karakter
Vadromantikus <3
Hozzászólások: 662
Jutalmak: +882
Előtörténet: Megnézem!
Kincsesláda: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Viselet: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : barna
Szemszín: zöld
Kor: 24
Ház: Mardekár
Évfolyam: Nem tanuló
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Reed
Munkahely: Supernova Könyvkiadó Vállalat
Legjobb barát: Sophie
Kviddics poszt: Nem játszik
Pálca: 11,5 hüvelyk, egyszarvúszőr mag, szőlő, hajlékony
Nem elérhető
|
|
« Válasz #16 Dátum: 2017. 05. 09. - 18:09:41 » |
+1
|
Meglepődve nézek a férfira. Azt hittem, hogy soha nem fogja majd bemutatni a gyerekeit Elliotnak, hiszen neki is évekbe telt mire rávette magát, hogy megismerje őt. Phillip Rowle a meglepetések tökéletes tárházát tartogatja a zsebében, még akkor is, ha sok cselekedete elég kiszámítható. Figyellek téged is. Nem lehet könnyű feldolgozni ilyen váratlanul egy ilyen hírt, és Danielre is vetek egy futó pillantást, bár neki kevésbé lehet megrázó ez a dolog. Főleg mert nem kell semmitől sem félnie. Nem fogják elvenni tőle a bátyját. Figyelemmel kísérem, ahogy a legidősebb közülünk elhagyja a lakást. Köszön is, és megígéri, hogy találkozunk még, de mintha ezt nem hallanád. Csak későn térsz észhez, mikor már elmegy. Az sem lep meg, hogy az öcséd lassan indulni készül. Miután félbeszakítod a mondandóját, amiről úgyis sejtem, hogy mi lehet az, felállok, és még mielőtt belépne a kandallóba, megállítom. - Tényleg vigyázok rá, bízd csak rám. Én is örülök, hogy megismertelek – ölelem meg. – Sajnálom, hogy így kellett megtudnod az eljegyzést, egy nagy családi sörözés közben akartuk elmondani mindenkinek. Édesapád kivétel lett volna, de a történtek miatt ez talán érthető. Akkor később találkozunk. Ellépek tőle, és végignézem, ahogy Phillip után ő is eltűnik a kandallóban. Mosolyogva fordulok feléd. Visszasétálok hozzád, és leülök újra a kanapéra. Megsimogatom az arcod, mire megjelenik a macska. Lehajolok hozzá, hogy megsimogassam, majd újra feléd fordulok. - Állat óvodát nyitunk? És nem volt kérdés, hogy jön Felix is, ha én is. – Újra felállok, de nem lépek el. – Csinálok valamit enni, aztán ha akarod, akkor megmutathatod mennyire vagy huncut még így sérülten is. De a macska kinn marad a hálóból. Nem tudom, hogyan fogunk elférni majd ennyien és tudom, hogy Felix kikerül a lakásból, ami elég nagy megrázkódtatás lesz neki, de majd megszokja. És jobb lenne, ha tényleg szakemberre bíznánk az átalakítást. - Édesem – ülök vissza hirtelen. – Itt maradok, ameddig te is. Közösen hozunk majd meg döntéseket, a legapróbbakat is, és nincsenek titkok. De ugye tudod, hogy ez a hely már nem lesz az a menedék, amit eddig megszoktál. Zajos lesz, nagyobb, néhol mocskos, máshol világos és leginkább a miénk nem csak a tiéd. Ugye fel vagy készülve rá? Kicsit várok a válaszodra, de aztán látom, hogy talán nagyon előre szaladtam. A bólintásod az, ami végül azt mondatja velem, hagyjam ennyiben a dolgot kicsit. Megpaskolom a karod, majd elindulok a konyhába, hogy elkészüljek azzal az ebéddel. Köszönöm a játékot, My darling.
|