Levelek Nyuszinak!

A levelek káromkodást, csúnya szavakat tartalmaznak, ezért +18-as besorolás illeti őket.
Mindenki megértését köszönöm.

Pye!


Nagyon remélem, hogy nem felejtett el. A mi kis ügyünk nem ért véget a Mungóban, sajnálatos módon megzavartak, így az igazi móka elmaradt a végéről. Készüljön fel, mert bármelyik nap megjelenhetek a takaros kis házánál. Pont úgy, ahogy ezt a levelet is ott fogom hagyni az ajtóban, hogy még csak véletlenül se tudja visszakövetni a baglyokat.

Be kell vallanom, nagyon élveztem azt a kis játékot az apja ágya mellett. Sajnálom, hogy az a kis ribanc megzavart minket. Még így is élveztem a dolgot. Sikerült egy rosszul elsült dologból valami jót alkotni. Kettőnkből pedig csak jó születhet meg. Majd elfelejtettem, hogy máskor ne öltözzön fel ennyire, a tekintete is pont elég ahhoz, hogy levegyen valakit a lábáról. Egyébként is látogatóba ment, nem meggyógyítani valakit, nem?
Bizony még én is tisztában vagyok azokkal a rohadt szabályokkal. Felkészültem rá, mikor a Mangdragórára készültem. Máig a legjobb dolog lett abból, hogy mégse vettek fel. Így tényleg azzal foglalkozhatok, amivel akarok és senki sem szól bele a dolgaimba. Igen, a halál a legjobb dolog az életben, ami bármennyi szót is megér, még ezen a rohadt, piszkos pergamenen is.

Óh, majdnem elfelejtettem. Remélem, tetszik a kis ajándékom, amit küldtem. Az illetőnek nem fájt annyira, mikor megszabadítottam a testrészétől. Bár, azóta is pár oktávval magasabban beszél, de annak úgyis hamarosan vége szakad.

Már kitaláltam hol fogunk legközelebb találkozni. A terepet is elkezdtem előkészíteni, a tesztalany már áldását adta a helyre. Akármennyit is ordított, a közelébe nem jött senki a helynek, pedig napokig húzta a kis rohadék. Tudja milyen jó mókák várnak még ránk? Kinéztem a nőket és férfiakat is, akiket a kezelésembe fogok venni, és lassan elkészülnek már a bájitalaim is, hiszen tesztalanyra mindig szükség van.

Pye! Ugye nem felejti el, milyen édes volt, mikor azt a ribancot siratta? Akarom látni megint azt az arcát, és ezért bármit meg fogok tenni. Igen, talán az apja már nincs is ott a Mungóban. Ne aggódjon, nem ölöm meg, de még nem végeztem vele, és addig úgyse szabadul se ő, se én, amíg él. Kell egy igazi tűzijáték a mi kis tangónkhoz, és az ő halála a tökéletes koronája lenne neki.

Óh, és még valami. Nem szép dolog hazudni! Az aurorok úgyis rájönnek a piszkosságára, és akkor a kedves Baxter barátja se tudja majd megmenteni. Vigyázzon az édes kis pofijára, mert én akarok az lenni, akit utoljára lát. És már tudom, hogyan fogom ezt elérni.

Írtam volna megszólítást, ha tudnám a címzettem nevét… azonban sajnálatos módon nem mutatkozott be tisztességes emberek módjára. Nem szándékozom illemtan leckéket adni Magának. Ezt a kis pergamen darabot odakészítem, ahol az üzenetét hagyta korábban, remélve, hogy szavaim célba érnek.
Nem tudom mi a célja a levelének, de engem aztán nem félemlít meg. Pár napja jártam a Mungóban és az apámat tökéletes biztonságban hagytam magamat mögött, amennyiben még is kárt próbál tenni benne, nem tartom tovább a hátamat. Az aurorok bizonyosan a nyomára bukkannak, ahogy írta: „úgyis rájönnek a piszkosságra”
Csupán azt felejtette ki a kis leveléből, hogyha én lebukok, akkor velem együtt Maga is. Mr. Baxter előtt nyitott könyv vagyok, időkérdése, mikor tudja meg az igazságot… és ha véletlenül megemlítem, mit próbált meg tenni velem, finoman szólva sem lesz elragadtatva.
Nem, én nem fenyegetem Magát vagy próbálom megijeszteni. Ezek a tények, amik talán zsarolásnak tűnnek, holott nem azok. Mindössze arra akarok rávilágítani, hogy veszélyes úton jár és jobb lenne, ha még időben letérne róla vagy legalábbis visszafordulna.

A soha viszont nemlátásra,
Augustus D. Pye

u.i.: Megkérem, hogy több ajándékot ne hozzon nekem és ez a rövid kis feljegyzés legyen egy figyelmeztetés mielőtt butaságot csinálna.

Pye!

          Remélem, nem gondolod, hogy megúsztad annyival ott a sikátorban. A barátod emlékeinek kitörlése az aznap estéről csak egy kedves kis ajándék volt, amivel neki kedveskedtem, hisz ismerlek. Téged nagyon megviselhet a gondolat, hogy elfelejtett valami fontosat. De ne aggódj, veled is tettem már ilyet, csak nem tudsz róla. És igen, ha most látnál, akkor nagyon szépen mosolyognék.
          Drága legkedvesebb szeretőm. Már készítem elő a terepet a következő kis kalandunkra. Hidd el, nagyon fogod élvezni, és nagy szükség lesz az orvosi tudásodra is. Az illető még nem tud róla, hogy beteg lesz, de majd megtudja. Már úgyse tart olyan sokáig a szenvedése a való világban.
          Óh, és még valami nagyon fontos, amit majd elfelejtettem. Hagytam egy kis meglepetést a barátod nadrágjának a zsebében. Igazán semmiség, csak a hotelből hoztam el egy gyufát, így gondolom ki is találod, rajta van a címe. A portás pedig diszkrét volt, de a hatóságoknak nem fog nemet mondani.
És tényleg, meséltem az új munkámról? Portás lettem. Szerintem azt is kitalálod, hogy hol.

Viszlát, Pye! Találkozunk a pokolban.

Napokkal ezelőtt martam fel a levelet az ajtó mellett árválkodó virágcserép mellől. Pontosan ott volt ahol a legutóbbi, ezúttal ajándék nélkül. Nem vágytam ugyan a mellékletre, de nem vártam volna Mr. Blake-től, hogy ilyen könnyen lemond az állandó félelemben tartásomról.
A levele azonban megint a kezembe került és egy részem úgy érezte, nem hagyhatom szó nélkül a dolgot, így hát a tintába mártottam a pennát és kis pergamenre helyeztem a hegyét. Már a megszólítás bosszantott.

Kedves Newton!

Talán köszönettel tartozom? Hát nem, nem tettél szívességet, sőt nehezebbé és rosszabbá tetted életem minden percét…

Megremegett a kezem az első sornál. Nem kellett volna így kitárulkoznom, a penna azonban egyre könnyebben siklott a pergamenen. Az érzések előtörtek belőlem. A düh, amiért még mindig hazugságban kéne élnem. Azt kívántam, bárcsak tudná Ainsley mit tettem és bűntetne megérte, hogy a vezekléssel könnyítsek a bűntudatomon.

Nem akartam, hogy elfelejtse, mit tettem. Én nem élvezem mások átverését és érzelmi kínzását. Ne keverj össze magaddal… te vadállat!
Soha többé nem lesz közöm hozzád. Feleslegesen készítesz elő bármilyen terepet és fenyegetőzöl. Már régen nem félek tőled… éppen eléggé megtörtél ahhoz, hogy megszűnjön a rettegés…

Dühös lettem. Az érzés szinte szétfeszítette minden porcikámat, hiszen hazudtam. Nem csak Ainsleynek, hanem az állítólagos Mr. Blake-nek is ezekkel a szavakkat. Az indulatok ugyan tomboltak bennem és kedvem lett volna elátkozni őt, de ennek ellenére féltem tőle. Reszkettem, mikor csak eszembe jutott. Ha a gondolatim elkalandoztak és azt hittem, az ő illatát érzem az orromban: ki tudtam volna menekülni a világból.
Felkaptam a papírt, összegyűrtem és bedobtam a sarokba. Nem érdekelt, hogy Ainsley esetleg megtalálja, amilyen rondán írtam, valószínűleg el sem tudná olvasni.

Egy fekete bagoly várakozik a párkányon. Csak arra vár, hogy a lábára csatolhassam az üzenetet. Azt, ami nagyon nem akar készülni, de mit is várok egy olyan gyönge kis ringyótól, mint ez is itt az asztalnál. Elég volt csak felmutatnom egy kést és megvágnom vele a karját, mire azt kezdte el csinálni, amit mondok. A keze eléggé remeg, de azért még olvashatóan írja le, amit diktálok neki.

Drága August!


Mindennél jobban várom, hogy újra láthassalak. A meglepetést már készítem is elő, bár ehhez a levélhez, ahogy nézem, még nem tudok csomagolni belőle. Remélem, jól szolgál egészséged. Nagyon ajánlom annak az Ainsleynek, hogy ne merjen bántani semmilyen formában, mert lehet róla szó, hogy ő legyen a következő. És tudod, hogy nem viccelek.

Vér kerül a papírra az utolsó szó után, és egy csíkban el is kenődik a papír széle felé. Gyorsan kell cselekednem, miután a drága áldozatom egy sikolynak köszönhetően félő, hogy felhívja magára a figyelmet. Óvatlanságomban a bagoly miatt nyitva hagytam az ablakot. Ami nem lenne gond, hiszen messze van tőlem a legközelebbi legkisebb település is, de vadászokat láttam visszafelé jövet az úton. Felpofozom, majd egy kábító átokkal elnémítom. Kénytelen leszek magam folytatni a levelet.

Drága August!

Ne haragudj, azt hittem, kibírja majd ezt a néhány sort, amivel tudatni akarom, hogy jól vagyok, és megérkeztem az úti célomhoz. Remélem minél előbb találkozhatunk majd, de egyelőre még muszáj néhány információ morzsának utánajárnom. A pálcámhoz még nem szoktam hozzá, de itt van bőven alapanyag, amin lehet gyakorolni. Ezer hála érte.
És most jól figyelj! Ha bármi gyanúsat látsz, akármit. Azonnal tűnj el onnan. Feltéve, ha még szabad vagy, és nem már valakinek a fogja. Nem tudtam az országban maradni, a legtöbb rejtekhelyem már vagy lerombolták, vagy kiderült hol van – láttam, hogy feldúlták – vagy olyan helyen van, amihez nem férek hozzá. Írok, amint tudok.

                                                                                                               Newton Blake