Találkozás az esőben

         
          Remélem nincs nagy baj, és azt is, hogy talán csak képzelődtem, hogy August kinn volt éjnek évadján a hóban. Igazából csak halovány az emlék, nem is vagyok benne biztos teljesen, hogy megtörtént. Gregory nyomában August is hamarosan belép a szobába, és megkapom tőle a választ, amire számítottam is, meg nem is.
          - Jó reggelt! – mosolyodom rá doktoromra. – Nem gond, tényleg.
          Úgyis szeretnék hamar hazaérni, amennyire csak lehet. A lábam már nem fáj, az meg elviselhető, amennyire mégis. Tekintetemmel követem August mozgását, és egy falatot félre is nyelek, amikor leül az ágy másik felére. Nem gondoltam, hogy ilyen férfi koszorú fog körbevenni pár pillanat alatt. Vajon Greg hallotta tegnap, mikor meséltem a vőlegényemről?
          Hálásan mosolygok rá, mikor elmegy, és kibújok a takaró alól. Kicsit még bizonytalannak érzem magam, de egyébként teljesen egészséges vagyok. Már csak Augustnak kell ezt megerősítenie.
          - Igen, minden rendben. Már sokkal jobban vagyok, de örülnék neki, ha az első lépésnél segítenél.
          Kimászok az ágy szélére, de csak aztán, hogy alaposan át lettem vizsgálva. Ott megkapaszkodok August karjában, majd lassan felállok és teszek néhány lépést. Sikeresen veszem az akadályt, így már akár haza is tudnék menni. Már csak egy gondom van. A ruháim a szállóban maradtak, de tényleg nem lenne jó ötlet így kimenni. Tegnap este még meg tudtam magyarázni, de most se kabátom, se semmim nincs itt.
          - Köszönöm a felajánlást. Élnék is a lehetőséggel – mosolyogom el. – De nem akarok sokáig zavarni. Gondolom Ainsleyvel van mit megbeszélniük.
          Legalábbis a vitából erre következtetek. Nem tudom, hogy rá merjek-e kérdezni az éjszaka látottakra, de eléggé kíváncsi vagyok, így mikor visszaülök az ágyra és újra falatozni kezdek, rá is térek azonnal.
          - Jól láttam, hogy este kinn jártál az udvaron? Azt hiszem, belázasodtam kicsit, és nem vagyok biztos benne, hogy nem csak hallucináltam.
          Igazából ez nem is foglalkoztat annyira. Úgy érzem, lesz majd a búcsúnál egy kis problémám, és ezt szeretném megbeszélni Augusttal. Greg figyelme igazán lenyűgöző, és ha nem lennék menyasszony, akkor hagynám is magam elcsábítani általa legalább néhány randi erejéig, de nem most. Most nem lehet, de nem szeretném megbántani sem.
          - August lehet egy kérdésem? – Megvárom, amíg teljes figyelmével rám koncentrál. – Greg… Greg nagyon kedves, és tudom, hogy több figyelmet szentel nekem, mint kellene, és említettem neki, hogy vőlegényem van. Szerinted nem fog megsérülni, ha elutasítom?
          Félek a válaszától, de túl kell esnem rajta. Nem August vagy Elliot miatt, hanem Greg miatt. Nem lenne jó, ha hülyíteném feleslegesen, már ez miatt a palacsinta miatt is bűntudatom van.
          Elindulok a fürdő felé egy kis segítséggel, majd mivel nem akarok pofátlan lenni, csak gyorsan megmosakodom, és felveszem a kölcsön kapott ruhákat. Az enyémet elcsomagolom egy szatyorba, szerintem megtartom, a boltosnak pedig azt mondom, hogy tönkrement. Inkább kifizetem, mint ilyen állapotban adjam vissza, vagy napokat töltsek a helyrehozatalával. Majd megkérem anyát, hogy segítsen be.
          Ott állok a nappali közepén a kandalló előtt. Velem szembe a négy jómadár ácsorog, mintha nem is tudom, éppen temetésre készülnének vagy én rohannék a végzetembe.
          - Zaire, még egyszer gratulálok a nászhoz. Ainsley, majd jelentkezem és keresünk egy időpontot, mikor jó lesz neked is. És tényleg hozd el Augustot.
          Doktoromhoz fordulok, és még egyszer megköszönöm neki, hogy segített és ki tudja, talán az életem is megmentette. Megölelem, mielőtt tovább mennék Greghez. Akkor veszek egy mély levegőt és kicsit félrevonom.
          - Greg, köszönöm, hogy eljöttél ide, és megismertelek. Igazán nagylelkű vagy, kedves és jópofa, de ahogy tegnap mondtam, van már vőlegényem, és nem szeretném, hogy olyanba ringasd magad, amiről tudjuk mind a ketten, hogy nem következik be. Ha bármikor beszélgetni szeretnél, keress meg, küldj egy baglyot, és ott leszek, de csak ennyi, rendben? Barátok leszünk – feltartom a kisujjam.
          Ha megrázza, akkor úgy veszem, megértette, amit mondani szeretnék neki.
          - Akkor ég veletek. Találkozunk még, ebben biztos vagyok. – Egy mosollyal az arcomon lépek be a kandallóba, és a másik oldalon a szatyrot eldobva vetem magam szerelmemre és kérek tőle bocsánatot vagy milliószor, amiért egyedül hagytam az éjszakára.

Köszönöm a játékot.

öltözék

Esmé első lépései egészen jól sikerültek annak ellenére, hogy éppen csak összeforrhatott a csontja. Azt persze nyilván ő is észrevette, hogy a kellemetlen érzés megmaradt, ami persze teljesen természetes.
A kérdésére, hogy valóban kint voltam-e az udvaron kicsit megmerevedtem. Egyenesen a szemébe néztem és éreztem szint, amint kiül az arcomra egy enyhe pánik. „Hányan láttak még odakint?” – futott át az agyamon. Úgy viselkedtem, mintha beleláthatna a fejembe és tudná, mennyire vágyom az ismeretlen férfira, aki egy szörnyeteg minden tekintetben.
Szégyelltem magamat. Le is sütöttem a szememet, mintha éppen hazudni készülnék, de lényegében nem így történt.
– Igen… kint voltam… – nyögtem ki.
A testem megremegett a gondolattól: talán Esmé sejt valamit vagy csak látja, mennyire megőrültem. Igen, érzem, hogy más lettem, én is tudom… de nem akarok apám mellé kerülni a Mungóban. A fickónak viszont nyilván ez a célja, ezt a leveléből is sikerült megtudnom, az ajándékról nem is beszélve.
– August lehet egy kérdésem? – kérdezte a nő. – Greg… Greg nagyon kedves, és tudom, hogy több figyelmet szentel nekem, mint kellene, és említettem neki, hogy vőlegényem van. Szerinted nem fog megsérülni, ha elutasítom?
Hirtelen nem tudtam visszarázódni a helyzetbe. Nyilván azt mondtam volna neki, hogy nem kell magyarázkodnia. Gregory nyilván nem hívná el randira, azért még ő sem ennyire tolakodó. Valójában egészen más lett belőle:
– Hát… nem igazán tudom. Őszintének lenni mindig a legjobb megoldás – válaszoltam.
Inkább magamnak szántam, semmint Esmének. „Csakhogy én nem tudok az lenni” – válaszoltam meg a felvetést. Kiszáradt a torkom, ahogy eszembe jutott Ainsley dühtől kipirult arca és a rengeteg kérdés, ami záporozott belőle.
Besegítettem a fürdőbe és adtam neki váltóruhát. Ezután tértem csupán vissza a többiekhez és tudtam, hogy mit jelent az a nagy csend, ami fogadott: még magyarázkodnom kell, miután Esmé távozott. Szívem szerint marasztaltam volna, hiszen Ainsley előtte nem vitatkozna velem.
Gregory és Zaire beszélgetésbe kezdtek valamiről. Fogalmam sem volt, mi a téma… én ugyanis Baxter kék szemeibe mélyedtem el. Nem tudtam ugyan kiolvasni a gondolatait belőlük, mégis tudtam mire gondol: Miért nem vagy őszinte, August? Én pedig csak megráztam a fejemet. Az rántott csak vissza minket ebből a különös kommunikációból, hogy Esmé megjelent a nappaliban és Gregory mosolyogva felpattant a kanapéról. Ő ült ugyanis egyedül négyünk közül, mi a kandalló előtt álltunk.
Zaire búcsúzott el először Esmétől. A maga csendes módján még ő is megkedvelte a fiatal nőt, aki furcsa módon könnyen a társaságunk részévé tudott válni egy éjszakára.
– Megpróbálom elrángatni magammal – ígérte Ainsley. Lehet, hogy valami mást is mondott, nem figyeltem eléggé. Kifelé bámultam az ablakon és azt vártam, hogy visszapillantson egy szempár… az övé. Azonban nem volt ott senki.
Esmé ölelése meglepett. Olyan meleg volt és olyan kedves, ami egy anyukához illik… vagy legalábbis én így képzeltem. Nem sok nő ölelt még meg és nem is vágytam különösebben rá. Volt persze egy asszony, akinek szívesen bújtam volna be a karjai közé, csakhogy egy pillanatra érezzem az illatát és halljam a szívverését. Ő azonban egész gyerekkoromban megtagadta tőlem az ilyen gyengédséget. Mostanában pedig egy kávé mellett beszélgetünk leginkább. „Bárcsak tudna igazi anya lenni!” – gondoltam és elhúzódtam Esmétől. Rámosolyogtam és tovább engedtem Greg felé.
– Nem is hittem volna, hogy egy ilyen csodás hölgy még facér – hallottam meg a barátom kissé rekedt hangját.
Ismertem már ezt a tónust. Boldogtalan volt és szomorúbb, mint érdemelte… megkedvelte Esmét, habár szerelmes nem lett egyetlen éjszaka alatt, mégis megsajnáltam. Négyünk közül Gregory érdemelné meg leginkább a boldogságot és remélem, gyorsan megtalálja a magának való boszorkányt.
– Ég veled…
– Ha teheted, gyere be a Mungóba egy kontrollra. Hétfőtől csütörtökig dolgozom minden héten, a párosakon délelőtt, a páratlanokon esténként – hadartam el, majd búcsút intettem neki.
Ahogy kilépett a kandallón át a házból, a nyugalom is vele együtt távozott. Tudtam, hogy két lehetőségem van: hallgatok vagy hazudok. Én az előbbit választottam.

Köszönöm a játékot!