Levelek neked

Kedves Mathias!

Tegnap, ahogy végig sétáltam Róma egyik macskakövekkel tarkított utcán, egy szerelmes pártláttam. Előttem sétáltak, alig néhány lépésnyire… egy pillanatra arra gondoltam: akár mi is lehetnénk ezek. Hirtelen azt kívántam, bár itt lennél mellettem és átkarolnád a derekamat, a fülembe búgnál valamit – az ugyan kevésbé dallamos angol nyelven –, hogy a világ legszerencsésebb nőjének érezhessem magamat. De buta is vagyok! Hiszen szerencsés vagyok, mert a nagy távolság ellenére is a magaménak mondhatom a szerelmedet.
Éjszakánként, mikor nehezen alszom el rád gondolok, a párnámat magamhoz ölelem és azt kézepelem, hogy éppen téged vonlak ilyen közel. Annyi „bárcsak” forog most a fejemben: bárcsak a kezedet foghatnám, bárcsak megcsókolhatnám a finom ajkaidat, bárcsak végig simíthatnék a borostás arcodon és elveszhetnék hosszú percekre a barna szemekben.
Féltékeny voltam a párra, amiért ők ilyen boldogok, az én örömömbe pedig keserűség keveredik… a tánc ugyan néhány percre feledteti velem, mint hagytam magam mögött. Tudod, sokszor átgondolom jól döntöttem-e. A próbák és az előadások inkább csak fájdalmas erőpróbáknak tűnnek, miközben van egy hely, ahol boldog lehetnék. Talán túl nagy áldozat ez az egész, csupán eddig nem volt, aki megértesse velem. Időnként élvezem, aztán eszembe jut, hogy mennyivel boldogabb is lehetnék.
Fejezzük be a kesergést! Rólad akarok hallani, hogy mivel telik az életed a Roxfortban. Bevallom magántanulóként mindig vonzott a valódi diákélet, de ezt anyámnak sosem mondtam el. Ő helytelenítette volna és inkább további táncolásra buzdított. Ezért inkább a regényeimbe temetkeztem a szabadidőmben… talán nem ismersz még annyira, mint kéne, de ígérem, bepótoljuk.
Jól vagy? Remélem én is hiányzom neked ennyire… mert én másra sem tudok gondolni, csak rád. Most is itt ülök az íróasztalnál, az ablakon csupán az ezüstös hold fénye tör be, odakint már minden csendes. Egyszerűen nem tudtam az ágyba maradni és lehunyi a szememet, hallani akarok rólad. Tudni szeretném, hogyan megy a sorod.
A kedves húgoddal is minden rendben. Kérlek, add át neki az üdvözletemet és mondd el neki, hogy legközelebb mindenképpen közösen ebédelünk. Mr. Lee-t se felejtsük ki persze a meghívottak listájáról. Ha engem kérdezel remek ember és jót akar neked – ezt az első pillanattól világossá tette számomra –, keresve sem találnál jobb barátot nála. Remek! Mit szólnál, ha négyesben elmennék ebédelni Roxmortsba? (Azt hiszem, így hívják a falut, ami közel fekszik az iskolátokhoz, javíts ki amennyiben nem.)
Mr. Lee-nek szeretnék hálát adni a legutóbbiért. Már vettem is neki valami szép kis ajándékot… és persze te sem maradsz ki, de neked további meglepetéseket is tartogatok. Hiszen az egyik éjszaka pont erről álmodtam! Valami hatalmas, füves réten ácsorogtunk és én a kezedbe nyomtam egy kis csomagot. Nem akartad kinyitni és olyan dacos képet vágtál, mint a villásreggelin. Nevetni támad kedvem, ha csak eszembe jut, milyen aranyos voltál.
Az álomra visszatérve. Elhalmoztalak a csókjaimmal és szorosan öleltelek. Még most is érzem azt a kellemes, férfias illatot, amit árad belőled. Hagytam, hogy ez is a hatása alá vonjon és… azt hiszem, mivel úrilány vagyok, nem írom le a folytatást.
Kérlek, bocsáss meg, hogy ennyi butaságot hordtam össze! Egyszerűen csak ki akartam adni magamból az érzéseimet, még ha ez helytelen is a neveltetésem szerint.

Várom a válaszodat,
A te szerető Lyanád.


1999. január 11.

Drága Lyana!

Nem is tudom hol kezdjem... talán ott, hogy a bagoly, sajnos elég ramaty állapotba került mire ideért hozzám. Valószínű eltévedhetett párszor és teljesen lefogyott. Szóval ne lepődj meg ha egy másikkal küldöm a válaszom. Remélem a hóbagoly jobban bírja majd a strapát.
Rómában vagy? Hogy tetszik a város? Ne szalassz el egyetlen pillanatot sem, míg ott tartózkodsz. A legszebb része Olaszországnak! Igazi kis ékszerdoboz az összes utca és a sikátoros rész a Trastevere-ben. Ha jót akarsz enni, ott aztán kedvedre beülhetsz egy igazi olasz ebédre. Kérlek dobd el a könyveket, és fedezd fel a várost! Imádom Rómát, minden szegletét. A Colosseum-ot semmi pénzért ne hagyd ki, még ha sokan is vannak és minden tele van muglikkal... a könyvet csak a Spanyol Lépcsőn engedélyezem Neked, habár szerintem ott is sok olasz fog lefoglalni pillanatok alatt hogy autogrammot kérjenek tőled. Ne lepődj meg hogy ennyire közvetlenek és nem tudnak jól angolul meg úgy amúgy semmilyen nyelven se. Járd körbe a Vatikánt és Angyalvárt se hagyd ki. Ha időd engedi Róma mellett nem messze van a Villa d’este, aminek a szökőkútrendszere abszolút gyönyörű. Sokáig Rockwoodéké volt, de ha jól tudom már eladták. Minden esetre káprázatos a ház is de a park még ilyenkor télen is üzemel hiába a nagy hó, hisz elvarázsolt. Ó a legfontosabb, mindenképpen próbáld ki a Trevi kút melletti fagylaltozót, az egyik legfinomabb pisztáciát lehet kapni. Blaire annak idején mind a tíz ujját megnyalta. És dobj helyettem is egy galleont a kútba, hogy majd együtt visszamehessünk!
Itt, az iskolában nincs semmi különös, ha csak az nem hogy iszonyatosan unalmas minden. Az évvégi vizsgára készül mindenki és egyesek már teljesen rástresszeltek, többek közt a húgom is de ő a pályaválasztás miatt. Ha már őt említjük, nem tud a levelezésünkről és egyenlőre jobb is ez így. Viszont ne lepődj meg ha tőle is érkezik egy két megkésett levél, mert most mindenkit a döntésképtelenségével bombáz. Félek te sem maradsz ki a szórásából! Szóval jobb ha felkészülsz lelkileg...
Amúgy ezen kívül csak a helyi kopogószellem az egyetlen, aki valami érdekfeszítőt művel az iskolában. Tegnap is összedöntötte a fél asztalsort a Nagyteremben, aminek felettébb örültek a diákok! Ezen kívül az új Legendás Állatok tanár az érdekes, akiről nemrég tudtam meg, hogy Göthe Salamander lánya. Meglehet te is hallottál már róla, konkrétan az ő könyvéből tanulunk! Kicsi a világ...!
Te is sokszor eszembe jutsz, főleg mikor kint sétálok a hideg hóborította udvaron. Tegnapelőtt is, mikor havazni kezdett, pedig lassan már a tavasznak kellene jönnie, egyből a szilveszteri éjszaka hasonló időjárására emlékeztetett... mikor először megláttalak....
Jól tudod, hogy Roxmorts az iskola melletti kis falu, és azt hiszem a következő két vagy talán három hétvégén szabad kijárásunk van. Remélem elengednek és vissza tudsz térni Skóciába, mihamarabb!
Lee továbbra sem a barátom, és továbbra sem szándékozom találkozni vele. Továbbra is tolvaj és továbbra sem bízom benne. Ha eddig ez nem lett volna elég világos... Kérlek ne hozd szóba többet...viszont a húgom szívesen venné, ha újra láthatna, ehhez kétségem sem fér. Én meg... hát majd inkább élőben súgom meg a füledbe, amit ide leírnék... és remélem nem kapok több pofont.
Ajándékot ne vegyél kérlek, maximum Blaire-nek, ő amúgy is imádja a csecsebecséket. Amúgy, ha telitalálatot akarsz, parfümöt vegyél neki. Azzal nála nem lehet mellé nyúlni, de a sállal vagy az ékszerrel sem.
Zárom soraimat, mert még ma el akarom küldeni Neked a levelet, hogy mihamarabb megkapd! Ne légy féltékeny másokra, hisz nemsokára itt lehetsz a karjaimban! Kérlek, élvezd ki az időt és az ott töltött perceket, úgy mintha velem lennél!

Alig várom hogy újra lássalak!
Mathias


1999. január 14.

Kedves Mathias!

Na haragudj, hogy ilyen sokáig húztam a választ!
A bagoly sikeresen megérkezett, habár a megviseltsége ellen csak a kalitka-nyugalom és hosszas ivás jelentett megoldás. A levél azonban sértetlenül került a kezembe és ezért hálás vagyok a jószágnak. Meg is lepte egy jó adag bagolycsemegével.
Először is visszatérnék a korábbi levelemre. Tudom, hogy elragadtatta magamat, nem kellett volna, hiszen még csak nem is töltöttünk együtt hosszabb időt… de talán megérted, ha leírom azt, amit most valójában érzek. Már a gondolatba is belepirulok, hogy így kiöntöm neked a szívemet. Végül is másképp nem tudjuk megismerni egymást, egyelőre. Remélem, hogy a levelem megmutatja legalább részben azt a nőt, aki igazából vagyok.
Butaságokat írtam, nem kellett volna így rád zúdítanom mindet. Aznap, mikor elváltunk éppen csak az első igazi csókunkat váltottuk. A szívem olyan hevesen vert egésznap és mintha ennek az érzésnek sosem lenne vége… mintha félbehagytam volna valamit, amibe éppen csak belevágtam. Minden pillanatát élveztem annak a néhány órának – igen, valójában még azt is, amikor dühös voltál. Valahogy nem hagy nyugodni a dolog. Azt hiszem ezért fakadtam ki annyira a legutóbb. A szerelmespárok láttán féltékenység fog el, annak ellenére is, hogy nem tudom magamat így elképzelni.
Még egyszer, sajnálom.
Köszönöm a remek ötleteket! Szerencsére megismerkedtem egy helyi muglival, a neve Fabio. Alig néhány évvel idősebb nálam és még a kísérőm is engedélyt adott a közös kirándulásokra. A Trevi-kút melletti fagylaltozóban isteni pisztáciát lehet kapni, igazad volt. Talán jót is tesz nekem egy kis barátkozás és a helyiek megismerése. Egy egészen másik embernek kezdem érezni magamat a sok kalanddal a hátam mögött.
A Colosseum is gyönyörű volt. Órákig tudtam volna bámulni azokat a gyönyörű boltíveket. Tegnap a Vezúvot néztük meg és egy környékbeli kisvárosban pizzáztunk. Nem sokszor eszem ilyesmit, de most nagyon jól esett. Fabio szerint ilyen az igazi olasz pizza… egyszer megkóstolhatnánk közösen is, mit szólsz?
Fabio a mugli fényképezőgépével készített egy-két képet. Ezeket mellékelem is neked. Remélem tetszeni fognak neked is.

Remélem, Blaire azért nem hajtja túl magát a tanulás területén. Ha más nem, az a finom parfüm megnyugtatja, amit ajándékba vettem. Alig várom, hogy átadhassam neki, hiszen magamnak is ugyanolyat választottam. Tudod, nekem nincsen húgom… és Blaire a kedvességével talán ezért is fogott meg. Féltékeny voltam rád, hogy ilyen nagyszerű testvéred van. Néha kölcsönadhatnád, ha éppen látogatóban vagyok nálatok. Végre kikérhetném egy hozzám korban közelálló lány véleményét vásárolgatáskor.
Őszintén meglep, hogy titkolni kell a levelezésünket a húgod előtt… bár elismerem, meglehetősen romantikus a gondolat. Hiszen csak mi tudunk erről és senki más. Nem ígérem meg, hogy nem kapsz több pofont, de ha úgy csókolsz, mint legutóbb, talán okom sem lesz rá.
Mr. Lee-re térve most röviden fogalmazok. Bánj vele rendesen, ennyit kérek! El sem tudod képzelni, mennyit törődik veled. Te talán már nem tekintesz rá barátként, de ő rád nagyon is… nem tudom min kaphattatok ennyire össze és nem is szeretnék ennél jobban beleszólni. Add át neki az üdvözletemet! Ne mondd el neki, hogy kapni fog tőlem valami különlegességet.
Remélem azóta sem izgulsz a vizsgák miatt. Hogy vagy? Még mindig olyan hóborította minden? Itt elképesztően felmelegedett az idő. Nem is csoda, hogy olyan jól esett az a fagyi… bárcsak veled kóstolhattam volna meg először!
Hamarosan meglátogatlak. A terveimet egy következő levélben írom meg.

Csókol,
Lyana

1999. január 25.
 

Drága Lyana!

Örülök, hogy megérkezett a levelem, már kezdtem aggódni, hogy a tengerbe veszett. Most, hogy jobb az időjárás, a Tiéd már egész gyorsan ideért. Remélem a visszaúttal sem lesz gond.
Kérlek ne szabadkozz az előzőekért. Igazán örültem minden sornak, amit írtál. Bárcsak itt lennél! Egyre nehezebben viselem a roxforti légkört. Egyetlen örömöm, mikor a te soraidat olvashatom. Alig várom hogy újra lássalak. Kérlek írd meg, hogy mikor térsz vissza Nagy-Britanniába! Blaire is folyton ezzel nyaggat, de úgy teszek, mint aki semmiről nem tud. Az az igazság, hogy ha értesülne a levelezésünkről, valószínű ő írná Neked helyettem a leveleket. Tudom nevetséges!
Ugyanakkor szeretek ennyire önző lenni. Ilyenkor, mikor pattog a tűz a kandallóban és csend van végre a klubhelységben vagy a folyosó egyik párkányán ücsörögve, mint most is, kicsit kiszabadulok innen. Hozzád. Igaz nem testben csak lélekben. Jobb ez így, nekem mindenképpen. Képzeletben Veled barangolom be a sok helyet és nevezetességet....
Örülök, hogy végre kimozdultál és élvezed a napokat. Jó hallani hogy ismerősökre is szert tettél. Azért a muglikkal csak óvatosan! Főleg ezzel a Fabio-val....
Hogy lehet ilyen neve egy olasznak? Mondjuk jobb mint ha Luigi lenne az is igaz.... Amúgy meglep, hogy a kísérőd hirtelen ennyire engedékeny lett! Ugyanaz aki szilveszterkor is elkísért? Mindegy, remélem megtartja ezt az újdonsült jó szokását a későbbiekben is...
A legutóbb pont Roxmortsba jártam, és az egyik legjobb édességboltban kaptam tippeket. A következő hétvégék már kérdésesek, mert büntetőmunkát szabtak ki rám. Ne is kérdezd! Majd személyesen elmesélem Zambini magánakcióját a fáklyaláng pillangórajjá változtatásával. Talán nem meglepő, ha leírom hogy Blaire kész idegroncs. Részben persze miattam. A másik oka meg, hogy a fél lánykörletet szétszedték az elszabadult tündérmanók nemrégiben a Hollóhátban. Aznap este voltam büntetőmunkán, szóval véletlen még pont találkoztunk is. Miss Salamander a felelős érte, de Merlinnek hála, nagyobb galiba nem történt. Azért McGalagony eléggé megorrolt rá, ahogy láttam. Még az én mungós kilépőpapírjaimat is duzzogva írta alá. Ne aggódj, majd megbékélnek. Elvégre örülhetünk hogy Arabellának itt van a ládája, különben nem lenne Legendás óra tartva lények híján. A húgom ráadásul elvesztette az apánktól kapott karkötőjét, ami eléggé megviselte. Valószínű egy furkász csenhette el, de még nem leltük a nyomát. A parfümnek viszont biztosan nagyon fog örülni! Szóval zajlik az élet itt is!
Ó nagyon szívesen kölcsön adom őt Neked bármikor, kérned sem kell! De szerintem menne ő magától is, ha vinnéd. Aztán vissza ne hozd nekem fél nap múlva sírva! Nem vállalom érte a felelősséget... !!!
Viccet félretéve, Londonba amúgy is tervezünk eltölteni egy hosszabb hétvégét, akkor jutna is rá lehetőség talán. Biztosan bárhová elmenne Veled ismer egy csomó szabászatot és üzletet, szerintem nem is látnálak három teljes napig. Teljesen elbűvölted! De  hát ezen meg sem lepődöm, hisz mindenkit leveszel a lábáról, ahol csak megfordulsz. Bárcsak itt lennél nem pedig tésztazabálóknál...! Hidd el, garantáltan bepótoljuk a fagyizást, a nyáron amúgy sem lenne rossz egy Európai körút miután letudtuk a RAVASZ-t...
A pofonokra visszatérve, osztogasd nyugodtan főleg a szemtelen gigoloknak, akad ott jópár.... meglehet Fabio is ilyen. A csókom színvonala meg semmit sem fog változni, efelől biztosíthatlak...
Itt az idő továbbra sem akar felengedni. Olyan, mintha örökös jégpáncél kísértene, de remélem hamarosan eljön a tavasz. Jobb is lenne, mert a kviddics meccsen februárban jó lenne nem sapkában és sálban játszani. Nincs kedvem lebetegedni főleg úgy, hogy még Te sem vagy az országban.
Kíváncsian várom a terveid a következő leveledben, amiket említettél. Remélem nem kell semmitől sem tartanom...
Remélem jól sikerülnek a fellépéseid! Vigyázz Magadra!

Sokat gondolok Rád!
Mathias


P.s.: Gyönyörű vagy a képen!

1999. január 28.

Kedves Mathias!

Ma csupán egy rövid levélre van alkalmam, hiszen egy fél óra múlva indulunk a közeli színházba, ahol az előadásomat számos olasz varázsló tekinti meg. Utána természetesen egy elegáns fogadás is lesz, ahol biztosan fel fognak szolgálni pezsgőt is – ha véletlenül egy pillanatra ki is tudnálak verni a fejemből, az majd eszembe juttatja a szilveszert.
Madam Potier némi beszélgetés után meglehetősen szabadszellemnek bizonyult. Természetesen Fabionak meg kellett esküdnie, hogy nem ér hozzám egy ujjal sem. A kísérőm elhitte minden szavát, de hát melyik nő szívét nem dobogtatja meg egy csillogó, barna szempár? Egyébként örülök, hogy ilyen kísérőre találtam, így nem környékeztek meg más férfiak és tökéletes biztonságban voltam végig. Még egyszer köszönöm a remek tippeket.
Készítettünk neked néhány újabb képet a tegnapi kirándulásunk alkalmával – ezeket majd inkább személyesen mutatom meg, mert ahogy a varázstalanok mondják: még nem lett „előhívva”. El sem tudod képzelni, milyen remekül éreztem magamat… Fabioval ellentétben, akit kimerített a vásárlás. Ó, igen! Tegnap drága mugli üzleteket jártunk végig és mindenféle finom darabot próbáltam fel. Végül a húgodnak beszereztem még egy kis apróságot. Nem is tudom miért, de már lassan úgy gondolok rá, mintha a saját testvérem is volna. Csak egy dolgot súgj meg: kedveli a selyemből készült, finom darabokat? Remélem igen, mert neki is vettem egy gyönyörű ruhát.
Bűntetőmunka? Alig várom, hogy mesélj róla. Nekem erről az jut eszembe, mikor anyám a nehéz táncpróba után nem engedte meg, hogy süteményt egyek. Persze szinte állandóan csalódást okoztam neki. Olyanokat vágott a fejemhez: „nem vagy elég kecses” és „egy hölgy nem így mozog”… a te eseted sokkal érdekesebbnek hangzik.
Miss Salamander bizonyára rendkívül izgalmas személyiség. Nekem még sosem volt alkalmam személyes találkozásomra tündérmanókkal. Majd ezekről a teremtményekről is mesélhetnél személyesen… Most elgondolkodtam, mennyire irigylésre méltó az életed, pedig csak a Roxfortban vagy. Ki gondolta volna, hogy ilyen izgalmas az iskolában töltött idő? Szerinted felvennének egy francia diákot még a következő félévre? Csak viccelek, de biztosan jobban élvezném, mint a színpadon ácsorgást és a finomkodást ezeken az ünnepségeken.
Sajnos most csak erre a féloldalnyi levélkére volt időm… de nagyon szerettem volna, ha még az elkövetkezendő napokban megkapod a soraimat, hogy felmelegítsen ezekben a hideg napokban. Itt már ugyanis egész kellemes az időjárás, sokszor ki tudok menni sétálni. Tegnap is kint sétáltam lefekvés előtt, természetesen a kísérőmmel. Egészen jól látszanak itt a külvárosban a csillagok, ahogy felnéztem rájuk, arra gondoltam, milyen jó is volna mindezt veled végig nézni.
Kérlek, minél gyorsabb írd meg hogyan megy a sorod! A következő levelemben egy meglepetést is szeretnék majd közölni.

Csókol,
Lyana

1999.  február 2.

Drága Lyana!

Remélem jól sikerült a fellépésed és sok gratulációt kaptál! Ha csak fele annyira vagy csodálatos, mint szilveszterkor már többet kaptak, mint amennyit megérdemelnek! Örülök, hogy a pezsgő engem juttat az eszedbe, de remélem, hogy azért nem viszed túlzásba az ivását. Ezek az olasz macsók mindenre képesek...! Tudom, hogy jobb szereted más arcába önteni, de remélem csak én vagyok az egyetlen ilyen szerencsés... tekintve az utána történteket...
Na persze, a kísérőd szilveszterkor velem bezzeg nem volt ennyire elnéző... ez a Fabio tudhat valamit... habár én nem tudtam volna a helyében megesküdni semmire sem... De ezt te magad is jól tudod.
Lyana, egyetlen férfi sem képes végig járni hatvan millió boltot, amit ti nők, igen. Az ilyenekre ne egy szerencsétlen férfitársamat vidd (itt megjegyzem, hogy iszonyatosan sajnálom, kérlek fizess neki egy korsó sört a nevemben vagy akár kettőt is) hanem a csajokat. Szerintem akad jelentkező, de ha nem, a húgom biztosan itt lesz mindig az első sorban. Három kézzel kalimpálva.
Amúgy igen, imádja a selymeket és a ruhákat. A kettő együtt telitalálatos párosítás. Igazából azt hiszem ezzel fogod leginkább feldobni a lelki világát. Egyre jobban maga alatt van, és nem jövök rá miért is. Kezdek aggódni, mert a vacsorák alatt sem jelenik meg. Mindig akad valami mondvacsinált indok, ami miatt kimarad. Nem tudom hogy csak velem ilyen vagy tényleg ennyire nyomasztja a jövő. Persze nekem jobb kicsit így, mert nem rágja folyamatosan a fülemet, de meglep ez a hirtelen jött szabadság. Mindegy, nem terhellek vele, de ha esetleg írna neked, kérlek, jelezd nekem! Legalább Te megbízható forrás vagy és tudom hogy nem zárkózik el mindenkitől teljesen....
A büntetőmunkáról inkább nem mesélek, csak amennyit muszáj. Sokkal több ezerszer jobb ötletem van, hogy mivel üssük el az időt, ha újból látlak. És itt gondolhatsz mindenre, amire csak akarsz...
Remélem Miss Salamander se enged el több lényt addigra. Amúgy McGalagony eltörölte a kitiltásomat Roxmortsból, ami rendes dolog tőle, de valószínű csak azért tette mert túl sok a papírmunka meg amúgy is akad nagyobb gondja ezen kívül. Szóval a falut is végig járhatjuk, ha erre jársz. Legközelebb azt hiszem talán márciusban utazom haza hosszabb időre természetesen Blaire-rel a tavaszi szünetre, de megszakításokkal alkalmanként kénytelen vagyok Londonba is járni. Habár ez sem sokat segít, ha te még csak az országban sem vagy, hanem a kontinens másik felén...!
Ne haragudj, de az én levelem is rövid lesz ez alkalommal, mivel egyre több az edzésünk a kviddics-meccs miatt. Ráadásul őrző vagyok és Dean extra edzéseket rendelt el, szóval emiatt minden este plusz kilépőt kaptunk mert minden este későig kell edzeni. Igazi hajcsár Emily, de azt hiszem ezt mindig is sejtettem...! Majd alkalomadtán remélem megismered. Sokat köszönhetek neki, és egy kedves nagyszájú lány. Meglepő módon kicsit emlékeztet Rád...
Mondjuk ti lányok egyformán makacsok és erőszakosak vagytok!
Szóval rohanok is feladni Neked, hogy megkaphasd mihamarabb! A csillaglesésben pedig benne vagyok, asztronómia órám már amúgy is rég volt, és mindig jó gyakorolni a tanultakat. Habár ebben Blaire nagyobb szakértő mint én, na mindegy. Nem is ragozom tovább  dolgokat...
Hiányzol...
            

Szeretettel,
Mathias


1999. február 5.

Kedves Mathias!

Nem tudok betelni a leveleiddel, annyiszor olvastam el újra és újra. Közben azon gondolkodtam, vajon hogyan is fogalmazzam meg ezeket a szavakat… mert bizonyára megfoglak bántani velük.
Valentin-napra szerettelek volna meglátogatni Roxmortsban, hogy személyesen adjam át az ajándékaimat. Rengeteg különlegességgel készültem neked és persze egy gyönyörű, kézzel készített kártyát is szerettem volna átnyújtani. Azonban mindez csak álom marad, hiszen nem tudok elszakadni továbbra sem Rómától. Madam Potier újabb menetrendet dolgozott ki és úgy tűnik az előadások végeláthatatlan sora folytatódik.
Nem tudok most ígéretet tenni, hogy a hónap folyamán bepótolhatjuk az elmaradt találkozót. Sőt, azt gondolom, már csak márciusban tudok Roxmortsba látogatni… ó, pedig olyan szívesen elvesznék megint azokban a barna szemeidben! (Bocsásd meg, hogy ismét ennyire kitárulkozom, egyre nehezebben viselem a közöttünk húzódó távolságot s ezt a levelet is könnyek között fogalmazom most meg.)
Egy barátom felajánlotta, hogy elviszi neked a csomagot és egy újabb üzenetet tőlem. Szerencsére éppen Roxmortsba tart, így az ajándékokat nem bagolypostán keresztül fogod megkapni. Kérlek, február 14-én, vasárnap, menj le a faluba. Ha jól tudom van ott egy szálló, amit szobrok őriznek. A 221-es szobában fog várni rád, dél körül. Annyit kért, hogy ne várasd meg túlságosan, hiszen nem tud sokat időzni ott. A részleteket majd ő elmondja.
Remélem, nem haragszol rám nagyon.

Csókol,
Lyana

1999. feburár 11.

Drága Lya!

Remélem nem zavarlak levelemmel. Tulajdonképpen Merlinke miatt írok, hogy mennyire bírsz el vele? Tudom hogy elég neveletlen, de hát még csak egy kis rakoncátlan kölyök... ne várj tőle túl sokat. Viszont fogd nyugodtan szigorú kézzel,
Kicsit aggódom hogy megvan-e még mindegyik ujjad és egy unalmas éjszakájában nem rágta-e le mindet? Vagy a cipőid párja... előszeretettel mászott rá már a suliban is... Ezt elfelejtettem mondani legutóbb, ne haragudj...
Na de viccet félretéve, komolyan. Hogy vagy? Hogy megy a tánciskola? Milyenek a gyerekek? Hogy bírod a szülőket? Csodálom hogy nem másztál még a plafonra tőlük! Milyen a mindig esős London? Gondolom ha teheted sokat mozdulsz ki otthonról. Fedezd csak fel, vannak nagyon szép részei. Ha kell tipp merre menj szívesen segítek. Bár ott lehetnék inkább...!
Ne is kérdezd itt mi van. A fejetlenség teteje. Mindenki ideges, ami rám is ugyanúgy átragad. Legalább a kviddicsedzések elmaradnak, amit nem is bánok még a jó idő ellenére se. Ráadásul az iskolaépület is fura dolgokat művel. A múltkor az egyik lovagi páncél majdnem kinyírta a bárdjával az egyik másodévest. Mindössze egy hajszál választotta el a bárd élét a nyakától. Mázlista hogy Madame Pomfrey (a javasasszony) vissza tudja növeszteni a fülét! Talán nem meglepetés, hogy inkább lennék bárhol máshol, mint itt. Akár veled a szürke londoni utcákon kószálva. Persze szigorúan csakis Merlin, miatt hogy ne rád rója a terhet és idegesítsen a vakkantásaival. Ha van valamikor időd, kérlek írj!
Remélem Merlinke nem okoz sok fejfájást mint gondolom és jól kijöttök egymással!

            

Várom válaszod!
M.

1999. április 5.

Kedves Mathias!

Mindig öröm olvasni a soraidat, kérlek írj, amennyit csak tudsz. Hiányzik a társaságod. Mostanában kevés levelet kapok, nyilván azért, mert a rajongók baglyai is egyre nehezebben találnak meg itt Londonban. A barátok – az a kevés, aki van – pedig szinte mind elfoglaltak.
Szürkék és borúsak a napok. Furcsa, hogy még is ez az a hely, ahol igazán jól érzem magam. Ez a komor város képes mosolyt csalni az arcomra és minden pillanatát élvezem az ittlétemnek. Úgy tűnik Merlinke is hasonlóan jól érzi magát. A legutóbbi táncórámra bevittem… a tüllszoknyás kislányok rajongnak érte, ezt jó ha tudod.
Én is jobban élvezném a londoni sétákat kellemes társaságban. Milyen jó is lenne megbeszélni veled, hogy hová üljünk be kávézni vagy egy finom, angol reggelire! Olyan szívesen karolnék beléd, az utcán sétálva… mindegy. Nem szép ez tőlem, hiszen barátnőd van. De tudod mit, írd le a kedvenc helyeidet, én pedig sorra végig látogatom őket. Talán Merlint is magammal viszem társaság gyanánt.
Azért megkérdezem (intésed ellenére is): Hogy vagy? Mi a helyzet Skóciában? Jól megy a tanulás… az igaz, hogy közelednek a vizsgák? (A Prófétában olvastam, hogy a tanév végén vannak ilyesmik a Roxfortban.)
Furcsa dolgokat művel a kastély? Különös… a minap jártam az Abszol úton és megmagyarázhatatlan rengések jöttek a föld alól. Persze senki nem foglalkozott vele, mert hamar csak könnyed lüktetéssé csökkent a talpunk alatti mozgás. Valószínűleg semmi komoly, talán csak egy kisebb földrengés. Azt mondják, hogy bárhol találkozhat az ember ilyesmivel, nem csupán a messzi tájakon.

Vigyázz magadra!
Várom az újabb, mosolyt fakasztó, kedves soraidat,

 

1999. április 8.

Drága Lya!

Örülök hogy jól megvagytok, annak meg különösen hogy a gyerekek is imádják! Remélem nem rosszalkodik sokat, mert eléggé idegesítő tud lenni a hisztizésével... Egy hét alatt kikészítette macskaként a mardekáros diáktársaimat.
Igen, sajnos a vizsgák vészesen közelednek és mindenki ráfeszült a témára. Nekem is többet kell a normálistól a könyv felett gubbasztanom és ez rémes, de muszáj ha egyetemre akar menni az ember. Márpedig a céljai mindenkinek megvannak...
Oh, Londonban akad jó pár remek hely, akár kezdhetnéd is a Mágus téren. Balire kedvence a divatszalonok mellett a Diadém, ahol fergetegesen gyönyörű koboldmunkákat lehet kapni. Ha megtetszik valami, hivatkozz csak rám. Alapvetően pedig ha a mugli negyedben sétálsz, ajánlatos benézni a Covent Gardenben. Hangulatos a színház is, remek előadásokat adnak, de a Soho-t azért kerüld el ha csak nem akarsz egy lebujba sztriptíztáncosnő lenni...
Most olvastam az Abszol úton történt incidensről a Prófétában, remélem semmi komolyabb... Londonban ritkán alakul ki földrengés... elég szokatlan. Jövő héten megyünk arra tanulmányi kirándulásra, majd mesélek arról is ha túlélem, a dögunalmas túrát a Gringottsban..
Most viszont zárnom kell soraimat mert lassan takarodót fújnak és nem akarom hogy a házam vezető pozíciója a pontversenyben miattam vesszen el!


             

Vakargasd meg Merlinke füle tövét helyettem is!
M.

1999. április 10.

Kedves Mathias!

Örülök, hogy a leveled megint ilyen gyorsan megtalált. Az eső felhők még mindig London felett gyülekeznek. Tegnap Merlinnel ki is mentünk, hogy pancsoljunk a pocsolyákban. Utána pedig egy nagyot fürdött a legújabb Madam Suvickus féle kutyáknak való habfürdőbe. Ezt majd később érdemes lesz beszerezned neki, finom rózsa illata van.
Ma elmentem a Mágus Térre, ahogy tanácsoltad. Egy elegáns üzletben vettem magamnak egy csinos, púderszínű ruhát… igaz nem sok hely van, ahová ilyen finom ruhában járhatok. Már nincsenek fellépéseim, sem jelentős fogadások. Azért jól esett betenni a szekrényembe és álmodozni róla, hogy egyszer felvehetem valahova. Azt hiszem, minden lány így van vele, ahogy én. Szép ruhákra vágyakoznak és ékszerekre, amiket valami jelentős alkalommal felvehetnek, hogy aztán irigykedve bámulja őket mindenki. Persze a legszerencsésebb az, akinek egy jóképű kísérő is jut ezek mellé. Bocsáss meg, hogy már írásban is álmodozom… hiszen nem is rólam, hanem Merlinről kéne szólni ezeknek a soroknak.
Hogyhogy éppen a Gringottsba visznek titeket? Érdekesen hangzik, bár a soraid alapján te nem várod ilyen lelkesedéssel és valószínűleg engem is csupán azért nyűgözne le, mert még csak nem rég költöztem ide. London minden része érdekel… még az a Soho is, amit említettél. Talán keresek valakit, aki szívesen elkísérne. Csak viccelek.
Hogy telnek a napjaid? Rendesen készülsz a vizsgákra?

Izgatottan várom a válaszod,

 

1999. április 12.

Drága Lya!

Szomorú hogy már megint esős az idő. Jobb szeretem Londont napsütötten, de persze az ott elég ritka. Azért remélem az eső nem szegi a kedved. Ó Merlin biztos imádja a vizet, hisz nem macska ő. Madam Suvickus-nak van ilyen csodaszere? Hát ez szuper! Valóban be kellene szereznem, és neked ki kell oktatnod a fürdetését illetően, mert fogalmam sincs mit kell csinálni a kis bestiával!
Örülök hogy elnéztél a Mágus Térre, a ruhával kapcsolatban meg... majd elviszlek én bármerre amerre szeretnéd csak hogy ne maradjon kihasználatlanul.
A Gringottsba tanulmányi útra megyünk és ajánlom neked egyszer megnézni, mert impozáns az épület. A fehér márványlépcsők már messziről kiszúrhatóak, biztosan te is elhaladtál ott a múltkor mikor az Abszol úton jártál. Szinte eltéveszthetetlen! Valóban nem vagyok túl lelkes, de legalább nem az iskolába aszalódom addig sem. Valójában csakis ezért megyek el az iskolatársaimmal.
A Soho baromira nem jó ötlet, és lehetőség szerint inkább ne szedj fel senkit. Még a végén őt csapják le a kezedről a Meredező Pálcák környékén....
Alig várom hogy lássalak! Meg persze Merlint is!


            

Vigyázz magatokra!
M.

P.S.: Kezdem úgy érezni hogy sosem fogok felkészülni eléggé a vizsgákra szóval az esélytelenek nyugalmával ülök a könyvek felett!

1999. április 14.

Lya!

Merlinre (és itt nem a kutyára gondolok!) könyörgöm, írj hogy jól vagy! Ugye jól vagy? Ugye nem jártál az Abszol úton? Ugye nem voltál a Gringottsban? Nem volt semmi lehetőségem felkeresni téged miután az a rohadtnagy sárkány szétverte az egész épületet....
Reximo rögtön visszacitált minket a Roxfortba és semmi esélyen nem maradt... Most minden reményem abban áll, hogy reagálsz a baglyomra, mert ha nem... ha nem....
...akkor Merlinke éhen döglik a lakásodban és én még csak érte menni sem tudok, te meg... jézusom belegondolni is szörnyű!
Lya, ugye nem voltál az Abszol úton? Ugye NEM?
Egekre, remélem nem lettél sárkánykaja!

Írj azonnal! Kérlek!



            

1999. április 20.

Kedves Mathias!

Néhány napig el voltam foglalva. Ne haragudj, hogy nem válaszoltam a leveledre. Éppen most kezdtem el egy új tánccsoport tanítását. Aranyos, négyéves kislányok, akiket az anyukájuk nagy táncosnőként képzel el… bizonyára nem erre voltál kíváncsi, mikor azokat a feldúlt sorokat írtad.
Nem, nem voltam a Gringottsban és a legkevésbé sem lettem sárkánykaja, Merlinke pedig szépen kikerekedett. Bizonyára nem fog éhen halni.
Csupán a Prófétában olvastam a történtekről. Írtak arról, hogy a sárkány foglyul ejtett néhány varázslót és hogy roxfortos diákok is vannak közöttük. De hogy éppen te! Merlinre, mondd, hogy nem sérültél meg! Bár akkor nyilván nem térhettél volna vissza csak úgy az iskola óvó falai közé. Talán jobb is, hogy ott vagy. Azt mondják az egy biztonságos hely.
Kérlek, írd le részletesen mi történt veled és hogy nem ért maradandó sérülés!

Aggódva várom a leveleid,

1999. április 21.

Merlinnekhála életben vagy!
Ó istenem elmondani nem tudom mennyire örülök. És nem csak Merlinke miatt persze. Hát, voltaképppen mi magunk sem tudjuk. Elmentünk az Abszol útra tanulmányi kirándulásra vagy valami olyasfélére, mert így a pályaválasztási hajrában McGalagony engedélyezett pár különleges alkalmat. Igazából azt terveztem hogy lelépek egy fél napra és megkereslek téged, de végül ez nem jött össze ugyebár...
Egyszer csak megjelent az a bazi nagy sárkány a Gringotts kellős közepén elrabolta az egyik nőt és mintha téged is láttalak volna.... Végül megúsztuk kisebb-nagyobb karcolásokkal az egészet, még a Mungóba sem kellett bemennem (ami nem is volt baj). Vicces hogy Elliottal is összefutottam ott....
Na szóval azóta első dolgom volt írni neked és idegeskedve ücsörögni az órákon. Itt amúgy minden változatlan leszámítva hogy az iskola produkál egy csomó furcsaságot. Eddig még rá is lehetett ezeket fogni a diákok csínyjeire meg Frics (a vén gondnok) bosszantására, de mikor az egyik ház portréja hirtelen eltűnik már kezd aggasztóvá válni a helyzet.
Addig amúgy totálisan hidegen hagy minden, amíg nem velem pofátlankodik a lépcső mondjuk és csakis annak szentelem a figyelmem hogy mihamarabb letudhassam a vizsgákat, na meg neked írhassak. A húgom mostanság úgyis tesz rám magas ívben.

Írj amint tudsz és kerüld el messzire a varázslónegyedet! Ha még egy sárkány megjelenik és én nem vagyok ott te meg igen és még bajod is esik azért keményen felelni fognak, ezt garantálom! Miattam pedig ne aggódj!


            

M.

1999. április 22.