Evelyn Pye

EVELYN HOPE PYE

Mottó

A célom az, hogy olyannak mutassam be a
világot, amilyen valójában.

   Alapok

jelszó || "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is... nem félek tőled, Béla!"
Így ejtsd a nevemet || Evelin Hóp Páj
Becenevek || Eve, Evy, Lina, Lyn
Nem || Nő
Születési hely, idő || Berwick-upon-Tweed; 1982. december 16
Horoszkóp || Nyilas
Kor || 17
Vér || Félvér
Évfolyam || Hatodéves

   A múlt
   Azt hiszem, most meg fogom tapasztalni, milyen mikor akasztják a hóhért. Mindig is szerettem ezt a kifejezést, a varázstalanoknak néha nagyon jó ötleteik vannak. Talán nem minden úgy alakult elsőre, ahogy én akartam, de mostanra sikerült mindent a megfelelő mederbe terelni. Talán egy kevés fennakadás lehet még, plusz amikre nem lehet felkészülni.
   A klubhelyiségben ülök, és az Aberdeeni éjszakák egyik számát tartom a kezemben. Egy kisebb újság, amit a helyi és környékbeli boszorkányok működtetnek. Leginkább csak főzéssel, házvezetéssel kapcsolatos témák vannak benne, amolyan pletykalap, amit normál esetben nem szeretek. Bevallom, még egyszer sem fogtam a kezemben, mivel színvonalamon alulinak tartom, de mindent a cél érdekében. A legjobbak is elkezdték valahol.
   Cecilt várom, mert azt mondta, hogy lenne néhány kérdése. Azt is mondta, hogy lényegében interjút szeretne készíteni velem, de nem tudom, mondhatnék-e neki olyat, amivel kielégíthetném a kíváncsiságát. Mindegy, majd meglátjuk. Ha lesznek kérdései, és jó kérdései, akkor meg is fogom válaszolni őket.
   És alighogy ezt kigondolom, már be is robog a klubhelyiségbe és leül mellém. Nagyon aranyos kis pöttömke, nem véletlenül mentem bele ebbe a fél délutánt lefoglaló kis beszélgetésbe.
   - Ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartott. Kezdhetjük? – Csak bólintok, mire fészkelődik egyet. – Hogy érzed magad most, hogy megjelent az első cikked?
   - Nos, büszke vagyok és hálás. Sok munkámba került a debütáló cikkem, de tudom, hogy van még hova fejlődni. Örülök, hogy volt olyan újság, amelyik leközölte, még akkor is, ha nem olyan fontos hír, ami megváltoztatná a világunkról alkotott képet.
   - Ezt neveznéd a célodnak? Megváltoztatni a világot?
   - Én másként fogalmaznék. A célom az, hogy olyannak mutassam be a világot, amilyen valójában. A Minisztérium, a muglik miniszterei, a Királynő és sok mindenki a világon próbálnak elhitetni velünk egy olyan valóságot, ami nem az igazság. A valóság és az igazság pedig néha nagyon messze áll egymástól.
   Jegyzetel egy keveset, majd felemeli a fejét, és úgy néz rám, mintha nem lenne kész kérdéssora, pedig tudom, hogy van. Látom a papírján. Végül csak erőt vesz magán, és felteszi a következő kérdést is.
   - Mire emlékszel a gyerekkorodból? Van valami fontos, amit megosztanál másokkal is?
   - Nos, ez egy jó kérdés. – Igazán nincs olyan, amit másokkal is megosztanék, de hát majdcsak találok valamit, ami nem annyira személyes és már mások is hallottak róla. – Egy ilyen lenne. Úgy négy éves voltam, mikor egyik nap rosszul lettem játék közben. Akkor derült ki, hogy meg kell műteni, mert a szívem nagyon gyenge volt. Már az első alkalommal is csupán édesapámnak köszönhettem azt, hogy túléltem. Fél évet töltöttem a Mungóban, nem mehettem ki onnan, mert féltek, hogy nem élem túl azokat a napokat. Az igazság az, hogy még most is bármikor megtörténhet ez, de igyekszem úgy élni az életem, hogy ez ne legyen hátráltató tényező.
   - A családod támogat a törekvéseidben? A Pye család sok generáció óta tudósokból és medimágusokból áll. Nem gond nekik, hogy meg akarod szakítani ezt a hagyományt?
   - Való igaz, hogy a családom támogat, szeretnék, ha ki tudnám élni magam még fiatalon, de persze többször is mondták már, hogy jobban örülnének, ha a hagyományokat vinném tovább. Valószínűleg kitanulom én is valamelyik szakmát, de jobban szeretnék újságíró lenni. A tudóskodásnak ott van az öcsém.
   - Örülök, hogy megemlítetted. Jól tudom, hogy nem jó a viszonyotok? Miért alakult ez így ki?
   Ennek valójában több oka is van, nem is tudom melyikkel kéne kezdenem. De talán az lenne a legjobb, ha teljesen az elejéről vinném végig a történteket.
   - Akkor történt az első találkozásunk, mikor hazamentem a Mungóból. Addigra ő már beköltözött, és a szüleim teljesen úgy kezelték, mintha mindig is a család része lett volna. Én ezt nem viseltem jól, bár igyekeztem egy idillikus kapcsolatot kialakítani. Eleinte jól meg is voltunk, de aztán ahogy nagyobb és rosszabb lett, ez a kapcsolat a darabjaira hullott. Már egymásra se tudunk nagyon nézni, és tudom, hogy ez rosszul esik a szüleinknek, de a természet ellen nem lehet vétkezni.
   - Volt konkrétan valami oka annak, hogy így megromlott a kapcsolatotok?
   - Több is. Az egész akkor kezdődött, mikor betöltötte a hét éves kort. Akkor kezdett el szemétkedni velem. Sokszor ok nélkül bántott, megdobált vagy rugdosott. A viszonylag harmonikus játékaink erőszakba torkollottak. Persze, nem szóltam mindig a szüleinknek, nem akartam őket megbántani, csupán annyit engedtem láttatni, hogy már nem szeretek vele lenni. Én egyébként is ekkor már készültem a Roxfortos pályafutásom megkezdésére, és ezért igyekeztem a lehető legjobban elvégezni az alsó iskolát.
   Megint látom, hogy sebesen jegyzetel. Kicsit gyorsan és sokat mesélek. Nem baj, mert van egy csomó élményem, amit megoszthatnék vele, de van egy csomó, amit nem igazán szeretnék. De majd csak lesz valami.
   - Esetleg kérsz egy kis teát?
   Még korábban sikerült szereznem egy keveset. Most már csak rá kell melegíteni, hogy legalább langyos legyen, de egyébként nagyon is iható. Mellette van egy kevés teasütemény is, amiből kiveszek egyet és majszolni kezdek.
   - Említetted a Roxfortot. Milyen érzés volt először átlépni a kapuján?
   Majdnem félrenyelem a falatot. Erre a kérdésre nem igazán számítottam, soha nem is beszéltem senkinek róla. De most megígértem, hogy őszinte leszek, pont ahogy én is szeretem megírni és megfogalmazni a cikkeim. Ha így nézzük, akkor nem tudok elmenekülni a válasz elől.
   - Utáltam – jelentem ki egyszerűen. – Bár, korábban azt hittem, hogy jó lesz, mikor eljutottam ahhoz a naphoz, valójában utáltam. Már a vonatra sem akartam felszállni, duzzogva ültem le az egyik kabinba, és nem is szóltak hozzám. Nem mindig tudtam jól tagadni, hogy milyen hangulatban vagyok. Aztán ott volt a csónakázás. Pff… szó szerint rosszul voltam, ahogy megláttam a kastélyt. Mások bezzeg ámuldoztak, hogy milyen szép, de nekem csak egy nagy épület volt, ahova be leszek zárva távol a szüleimtől. Nem tagadom, mivel mindig olyan sok figyelmet kaptam tőlük, és még most is, nehezen váltam el tőlük.
   - Megváltozott ez azóta? Ha jól tudom, most szeretsz már idejárni.
   - Azért túlzásnak mondanám azt, hogy szeretek. Én úgy fogalmaznék, hogy elvagyok. Tudom bővíteni a tudásom, megismerkedhetek sok érdekes történettel. És az első időkben az is mellette szólt, hogy távol lehetek az öcsémtől. Mostanra viszont már alig várom, hogy kikerüljek innen. Ez is csak egy olyan ház, ahol lakni lehet, semmi otthonos nincs benne. Olyan kicsit, mint egy szálloda.
   Iszok egy kortyot a teából, majd a csészét a kezem között szorongatva várom a következő kérdést. Cecil látszólag azt várja, hogy kiegészítsem a válaszom, de én nem igazán szeretnék hozzáfűzni még bármit is.
   - Rendben, akkor menjünk tovább. Minden nap látni, ahogy futsz a kviddics pályán. Honnan jött ez a szenvedély, hiszen nem vagy kviddics játékos.
   - A műtétem után a szüleim szinte egy burokban tartottak. Nem engedtek el sehova, de mindent megadtak, amit kértem. Szép lassan ennek az lett a végeredménye, hogy híztam és lusta lettem. A jelenlegihez és az akkori terveimhez képest elkezdett kisiklani az életem. Nem sokkal korábban, hogy megkaptam volna az iskolai levelemet, elkezdtem futni. Először csak kisebb távokon, aztán egyre növeltem azt. Nyaranta inkább úsztam, ha volt rá lehetőségem, és kipróbáltam különböző sportokat, mint a röplabda, a tenisz. Végül ennél maradtam, mert ehhez nem kellett kihagyni majd egy egész évet és két éven keresztül is az alapokat tanulni, mint mondjuk a tenisznél.
   - Ha jól tudom, versenyszerűen táncoltál is.
   Meglep ennek az információnak a felbukkanása. Nem sokan tudják ezt rólam, pedig jelentős részét képezi az életemnek.
   - Nos, igen. Egy időben mikor nem tudtam futni, mert a szüleim nem engedték, akkor rábeszéltem őket, hogy engedjenek el táncolni. Sikerült meggyőznöm őket, hogy a társasági élethez kell, ha jó benyomást akarok tenni a leendő férjemnél, ami az öcsém szerint soha nem lesz nekem. Persze, versenyre egyszer sem mentem el, de azóta is minden nyáron mikor otthon vagyok, átveszem az etikettet és tovább fejlesztem a tudásom.
   Bólint egyet, aztán kihúz néhány dolgot a jegyzetfüzetében. Azokat a kérdéseket talán megválaszoltam, de az is lehet, hogy gyerekes kérdések voltak. Amik olyanokra kérdeztek rá, hogy „Mi a kedvenc színed?”
   - Rendben, akkor mesélj kicsit a szünidőkről. Ha jól vagyok informálva, akkor sokat jártatok külföldön. Igaz ez? És merre?
   - Szeretném tudni, hogy ki volt az informátorod – mosolyodom el, ami persze nem is annyira lényegtelen kérdés. – Anyukám egy olasz családból származik, így sokat járunk hozzájuk. A háború előtt szinte minden évben legalább egy hetet ott töltöttünk. Ennek köszönhetően láttuk már szinte az egész országot. Az egyik ilyen alkalommal Nolan elcsalt az erdőbe, és úgy eltévedtem, hogy csak másnap sikerült hazakerülnöm koszosan, kócosan, mocskosan és büdösen. Akkor is azért, mert egy vadász megtalált. A legrosszabb az volt, hogy nem tudtam bizonyítani a szándékosságot. Talán azért, mert ezt nem tudom feltételezni róla.
   Mióta ez történt, azóta nem tudok olyan helyre menni, ahol nem lehet egy forró zuhanyt venni a nap végén, vagy egy kiadós fürdőt egy fárasztó esemény után.
   Cecilt nem nehéz kiismerni. Megint tördeli kicsit a kezét, és idegesen firkálgat. Azt hiszem, jobb, ha elébe megyek a történéseknek.
   - Úgy sejtem egy kínos témára akarsz rákérdezni. Tedd csak fel a kérdést, nem harapok.
   - Mind tudjuk, hogy mi történt tavaly. Hogy sikerült megbékélned vele?
   Egy kis némaságba burkolózok. Mindenki tudta, hogy Killian és én egy párt alkotunk. Ő ötödéves volt én pedig negyedéves, mikor összejöttünk. Akkor persze még nem ismertem fel az érzelmeimet, csak azt tudtam, hogy szeretem őt és szeretek a közelében lenni, de hogy halálos szerelem lenne belőle, azt még sejteni se sejtettem. Csak akkor, mikor kinn álltunk a parkban, és Dumbledore sírját néztük a távolból. Mind a kettőnket megrázott. Akkor csattant el közöttünk az első csók, és fogadtam meg neki, hogy örökkön örökké. Persze, ez egy tizenötéves szájából nem hangozhat olyan komolyan, mint mondjuk egy harmincéveséből.
   Killian tavaly szeptemberben még a vonaton adott egy gyűrűt, és azt mondta, hogy nem hagyja magát legyőzni, küzdeni fog, értem, értünk és egy szebb jövőért. Ésszel csinálta, óvatos volt, de akkor is lebukott az egyik akciója után. Nyilvánosan, az iskola udvarán kínozták meg, hagyták kinn a legnagyobb hidegben meztelenül egy fához kötve. Próbáltam megmenteni, de valaki mindig vigyázott rá. A második nap végére már alig élt. Mindenféle pletykák keringtek róla, így egyértelmű volt, hogy a lejáratása a cél. A pletykák azóta arról szólnak, hogy Killian végül nem halt meg, valahol van. De ezek csak pletykák, rengeteg tanúja volt annak, mikor végül egy halálos átokkal megölték.
   Veszek egy mély levegőt, és úgy kezdek bele a válaszomba.
   - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megbékéltem vele. Hazudnék akkor is, ha elhinném vagy nem hinném el a pletykákat. Killian meghalt, fáj, megszakadt a szívem, de túléltem. A családom egy része is túlélte és most szeretnék csak erre gondolni. Mert van olyan sérülés, amit nem gyógyít be még az idő sem, de egy rosszkor feltett kérdés könnyen tovább mélyíti.
   Remélem sikerül is ezzel végét vennem ennek a beszélgetésnek. Szerencsére anyáék akkor mással voltak elfoglalva, így nem volt idejük értem aggódni. Bár a nyáron a háború végén elmondtam nekik mindent, az egész történetet Killiannel kapcsolatban, ők is úgy látják, ahogy én. Ennek az idő a legjobb gyógyírja, és ezért gyorsan el is küldtek megint Olaszországba.
   Ezúttal viszont egyedül mentem. Nem akartam senki olyan közelébe lenni, aki még közel áll hozzám. Az öcsémhez sem, még akkor is, ha rossz köztünk a viszony, aggódtam a hülye feje miatt. Az olasz út viszont jó volt arra, hogy rájöjjek néhány dologra. Szerettem azt, hogy a szüleim ennyi figyelmet szenteltek nekem, de most már kezd kicsit sok lenni. Szó se róla, még mindig imádom, ha ágyba kapom a reggelit, vagy csak rám figyelnek, mintha más nem is létezne, de jobban szeretném, ha ezt más tenné meg.
   - Jól sejtem, hogy a Killiannel történteknek köze van ahhoz, hogy végül az újságírás felé fordultál?
   - Igen. Sok a pletyka körülötte, szeretném felkutatni azt, ami abban a pár napban történt, mikor engem már nem engedtek a közelébe. Szeretném, ha más nem járna így, hiszen mindenkinek joga van tudni róla, hogy mi történik a világban, és mi történt a szeretteivel. Vannak hősök, akik megérdemlik, hogy egy kis időre reflektorfénybe kerüljenek. A világ tele van érdekességgel, csupán szükség van egy közvetítőre, aki megírja ezeket és elhozza ezt nekünk.
   Látom Cecilen, hogy meghatják a szavaim, mert percekkel aztán, hogy befejezem a mondandóm, még mindig csak engem néz. Aztán persze összekapja magát, és becsukja a noteszét.
   - Szeretném megkérdezni az interjún kívül, hogy miből tudsz ennyi erőt meríteni?
   - A családomból. Sokszor volt már, hogy feladtam volna, de tudom, hogy nem csak engem értek veszteségek. Ott van apukám, aki elvesztette néhány rokonát. Az öcsém, aki mind a két barátját, és anyu, aki néhány kollégáját. Ezek mind nagy veszteségek, de mindannyian meg tudunk békélni vele, át tudjuk alakítani ezt a veszteséget. Másként nem lehet túlélni azt, ami történt.
   - Én… Köszönöm ezt a lehetőséget. Örülök, hogy sikerült beszélgetnünk kicsit. Igazán tanulságos volt.
   - Semmi érdekes nem volt benne. Gyere máskor is, és ne csak akkor, ha meg akarsz interjúvolni.
   Elmosolyodom, aztán megölelem. A tekintetemmel követem, amíg végül el nem tűnik. Sokkal keményebb volt ez az interjú, mint gondoltam, de majd kiheveri ő is. Mert elveszteni egy szerettet másként nem lehet feldolgozni, csak ha beszélünk róla, és időt hagyunk neki. Ő pedig most fog túlesni azon, hogy megbeszélje az édesanyjával a bátyja elvesztését. Nos, igen, az én forrásaim is midig résen vannak.
   Szerencsére nem csak itthon, hanem már Olaszországban és Franciaországban is. Nem árt néha egy kis értesülés külföldről sem.

   Jellem
A betegsége miatt el lett kényeztetve, amit a szülei még a hosszú évek során sem tudtak megkoptatni. Eleinte még hisztis is volt, ha valamit nem kapott meg azonnal, akkor a fél utca tőle zengett. Később ezt a szokását sikerült elhagynia. Bár most is hisztis néha, az leginkább a fáradtság számlájára írható fel.
Ahogy cseperedett, úgy lett egyre kíváncsibb, a tanulmányaiba is vetette bele magát. Eleinte még húzta a szíve a családi hagyomány felé, és tudósnak, azon belül is toxi-medimágusnak akart tanulni, de az idő múlásával rájött, hogy mi is az ő valódi célja. Az egyik és legnagyobb löketet pont a háború adta. Számára ez volt az egyetlen előnye.
A háború egyébként is megváltoztatta. Előtte komolytalan volt, aki leginkább csak azt szerette volna, ha körülötte forog a világ. Mostanra ezt néha teherként éli meg, máskor viszont pont ő kéri ki magának, hogy nem vele van foglalkozva.
Kitartás jellemzi, a végletekig hűséges és undok. Ha valami nem úgy halad, ahogy ő akarja, akkor képes bárkivel vitába szállni, még akkor is, ha nem neki van igaza. Határozott. A legtöbb alkalommal, mikor döntésre kényszerül, kiáll a döntése mellet még akkor is, ha azt talán elhamarkodottan hozta meg. Felelősséget viszont nem minden esetben tud vállalni a tetteiért. Főleg azért, mert a szülei soha nem kérték számon rajta, ha valami rosszat csinált, és mindig neki hittek, még akkor is, mikor ő volt a hibás, és nem az öccse.

Erősség || Kitartó, hűséges, okos, tanulékony, őszinte, határozott.
Gyengeség || Hisztis, felelőtlen, makacs, undok, pazarló.

   Apróságok

Mindig || Édesség, utazás, újság cikkek írása, sport, víz közelsége, családja, plüssök.
Soha || Állatkínzás, nem objektív újságírás, azt mondani, hogy lehetetlen valamit megcsinálni, trágyagránát, betegség, unalom, szavahihetetlen emberek.
Hobbik || Sportolás, olvasás, zene hallgatás, fényképezés, vásárlás, tánc.
Merengő ||
•   Legjobb: Az első tánclépések a partnere oldalán. Akkor szabadnak érezte magát.
•   Legrosszabb: Killiant a fagyban egy fához kötözve látni.
Mumus || Nolan, amint koszosan meg akarja ölelni.
Edevis tükre || Saját magát látja a Pulitzer díjjal a kezében, a családja társaságában, ahol már kibékült az öccsével is.
Százfűlé-főzet || Sötétzöld színű, és liliom valamint orgona illatú.
Amortentia || Gyöngyvirág és bambusz keveredését.
Titkok || Nem szeret emberek között lenni, igyekszik mindig egyedül maradni a háború óta főleg. Ez alól csak barátnői a kivételek.
Azt beszélik, hogy... || A cikkeit valójában nem is saját maga írja, hanem egy alsóbb évessel irattatja meg. Továbbá azt is pletykálják, hogy fizettek már neki szexért, és van egy férfi, aki rendszeresen pénzt küld neki a szolgáltatásaiért cserébe. Ő intézte el azt is, hogy megjelenjen a cikke.

   A család

Apa || Albert Pye; 49; Félvér; harmonikus a kapcsolat, néha elhangzik egy-egy hangos szó, de ez inkább a szülői szigornak tudható be
Anya || Vera Marino; 43; Félvér; szinte baráti a viszony, néha felhős ugyan, de nyugodt és kiegyensúlyozott a kapcsolatuk
Testvér || Nolan Pye; 14; Félvér; borzalmas a viszonyuk és nem is várható, hogy valaha javulni fog
Unokabáty || Augustus Pye; 28; Félvér; nem olyan szoros, de jó a kapcsolatuk
Állat || Pearl, a gyöngyös törpekuvik

Családtörténet ||
A család már generációk óta arról híres, hogy tudósokat és medimágusokat adott a varázsló társadalomnak. Albert és Vera kezdetben csak kollégák voltak, de végül egymásba szerettek. A béke ideje volt, ezért nem siették el a gyerekvállalást sem. Verának végül ez is lett a veszte. Lina születésénél komplikációk léptek fel, így nem lehetett több gyerekeük, pedig akartak volna még. Egy ideig örültek az áldásnak, amit így is kaptak, azonban nagyon megijedtek, mikor Lina majdnem meghalt. Nem akartak gyermek és ezáltal örökség nélkül maradni, ezért fogadták örökbe Nolant. A körülményekhez képest békés időszak következett, egészen a háború kirobbanásáig. Akkor úgy gondolták, hogy a gyerekek védelmében őket visszaküldik az iskolába, saját maguk pedig besegítettek Augustus és James Menedékházának az üzemeltetésébe. Mindenki a saját módja szerint.
Vera Olaszországban lakó családjához rendszeresen járnak. Igaz, az ottaniak már csak távoli rokonként gondolnak Evelynre és Nolanra, mindig szívesen látják őket. A háború alatt többször is kérték, had vegyék magukhoz őket, de Albert hajthatatlan volt.

   Külsőségek

Magasság || 172 cm
Testalkat || Sportos
Szemszín ||Zöld
Hajszín ||Szőke
Kinézet ||Magas, sportos testalkata figyelem felkeltő, így mikor mosolyog, könnyen le tud venni bárkit a lábáról. Ez viszont nem életcélja, a sportot részben feszültség levezetésnek használja, részben ellensúlyozza az édesszájúságát. Elsősorban a praktikus és kényelmes darabokat szereti, de nem vet meg egy-egy csinosabb és inkább kényelmetlenebb ruhát sem. A cipőkkel rendszerint ez a helyzet. Nem szereti, ha valakinek ugyanolyanja van, mint neki, ezért azonnal képes változtatni rajta.
Hosszú szőke haját általában kibontva hordja, de sportoláshoz vagy elit események alkalmával inkább valamilyen frizurát készít magának. A sminket szolidan használja, csupán akkor használja erősebben, ha valamit el akar érni vele.
Különös ismertetőjele, amit csak a legbizalmasabbak tudnak (akikkel ágyba bújt már/vagy fog) és a családja, hogy van egy heg a szíve felett. Ez annak a műtétnek a nyoma, amit korábban kellett elvégezni rajta, hogy életben maradjon.
Zöld szeme igéző és képes könnyen megbabonázni bárkit. Hazudni nehezen tud, mert nagyon beszédes a tekintete, mégis rendre próbálkozik vele, sikertelenül.

   A tudás

Varázslói ismeretek || Eleinte nem volt nagyon semmi, amiből kitűnt volna. Szerette az összes tantárgyat, aztán kiderült, hogy az erősségei leginkább a gyógynövénytan, bájitaltan és rúnaismeretben mutatkoznak meg. Ezekre fektetett nagyobb hangsúlyt, bár soha nem akart igazán tudós lenni. Kedvenc tantárgya mégis az átváltoztatástan. Szerinte sokkal hasznosabb abban az életben, amit ő választott, mint mondjuk a gyógynövénytan tökéletes ismerete.
Önszorgalomból merült el az alapvető orvosi tudásokban, így minden gond nélkül képes akár egy szorító kötést is megcsinálni, viszont utána menekülni is fog onnan, mert nem bírja a vér látványát.
Az utóbbi időben belevetette magát a háztartási varázslatok bűvkörébe is, de ezekben még nem annyira remekel. Van még mit fejlődnie belőlük.
felvett tantárgyak || Bájitaltan, Bűbájtan, Átváltoztatástan, Sötét varázslatok kivédése, Rúnaismeret, Számmisztika, Gyógynövénytan, Asztronómia.
Pálca típusa || 10,7 hüvelyk, egyszarvúszőr mag, cédrus, enyhén hajlékony
RBF ||
•   Bájitaltan K
•   Bűbájtan V
•   Átváltoztatástan K
•   Sötét varázslatok kivédése V
•   Rúnaismeret K
•   Számmisztika V
•   Gyógynövénytan K
•   Asztronómia K
•   Mágiatörténet V

   Egyéb

Avialany|| Tiera Skovbye

Szeretném felkérni Emily Deant az elbírálásra.