Reximo Családtörténet

A Reximo család története

~ A Reximo-kastély családi archívumának feljegyzéseiböl ~

***

Gäel Liceus Primus Reximo

971. márciusa – 1099. (eltünésének dátuma)

A Reximo családot, egy keletről Britanniába hajózó gall származású varázslótól eredeztetik. Habár létezése egyáltalán nem vitatott történemi tényként kezelendő, a személye körüli legendák, sokkalta kevésbé. Felmenői között sárkányokat, és démonokat említenek, ám ezen kósza pletykák alaptalanok, és csupán személyisége, és cselekedetei adtak okot az elterjedésükre, a saját korában. Hírhedten nagytudású sötétmágusként vonult a köztudatba.

Nagy vagyona nem szabott határt zsarnoki fantáziáinak kiélésére. Pénzét hajókon utaztatta át a szigetországba, miután a frissen alakult keleti államok, még szervezetlen varázslóközösségei hatalmas vérdíjakat tűztek ki a fejére. A sötét varázslatok mindennapi gyakorlója, hatalmas birtokokat vásárolt a Skót felvidéken, Wick apró városának közelében. Az akkor még Norvég királyság fennhatósága alá tartozó északi Skóciában, legfőképp a tengerparti vidékeken erős normann hatás érződött. Így ezen tényező Gäelt sem kerülte el. Felesége, egy aranyvérű norvég kereskedő lánya volt. Léne személyéről kevés adat, vagy megbízható forrás maradt fenn, annyi bizonyos csupán, hogy a 16. század elején, férfi ágon kihaltnak titulált DuPuy dinasztia egy korai leszármazottja volt. A házasság két ízben gyümölcsözött. Első szülöttként Rodrik Lautus Primus személyében, másodszor pedig Ulfrick Aurelius neve alatt. A gyermekei nevelését elhanyagoló, folyton kísérletekkel és tanulmányokkal foglalatoskodó apa, csupán dinasztiájának felvirágoztatását látta utódaiban, melyet saját (később legitimált) címerrel, illetve családi birtokkal pecsételt meg. A caithnessi dombság zöldellő lankáira épített impozáns kastély volt, egy később hatalmas befolyással és vagyonnal rendelkező család felemelkedésének alappilére.

A legtöbb feljegyzés Gäel halála előtti éveiből maradt fenn, hiszen ezeket maga Gäel szerezte. Legtöbbje tudományos feljegyzés, számos emberen és állaton végzett kísérletének illusztált, vagy éppen illusztálatlan beszámolója, eredményeztetése. A hatalmas birtokáról szinte tapodtat sem mozduló férfi, kísértetlegendák főszereplőjévé vált. Életét a világ szeme előtt eldugottan élte, sokszor még saját családja elől is zárt ajtók mögé bújt. Hetekre, hónapokra költözött laboratóriumába, ahonnét csupán a kiszűrődő zajok, és a küszöbrésen áttörő fénysugarak jelezték jelenlétét. Misztikumát valódi kísértethistóriává emelte eltűnése, melyre sem a gyermekei, sem pedig a felesége nem találtak magyarázatot. A zajok elhallgattak az ablaktalan, egyetlen kijárattal rendelkező laboratóriumban, csupán a gyertyák lobogása maradt a hideg falak közé zárva. A belülről zárt ajtót, hónapok eltelteltével erőszakkal feltörték, odabenn pedig sem holttestet, sem élő embert nem találtak. Gäel kámforrá lett. Egyes szóbeszédek úgy tartják, hogy kísérlete sikerrel járt, és láthatatlan, örökéletű mágussá lett, mások szerint pont ellenkezőleg, Gäel kudarcot vallott, és ezer (a kastélyt azóta is őriző) varjú képében szenved az örökkévalóságig.

Rodrik Lautus Primus Reximo

1007. április 7. – 1040 (körül)

Rodrik Lautus Primus Reximo egy wicki kastélyban látta meg a napvilágot, Gäel elsőszülött fiaként. A vehemens, és agresszív természetű férfi, apja révén korai hírnévre és elismertségre tett szert. A Reximo család úttörőjeként, az első Roxfortos diákként, maga Mardekár Malazár tanítványaként szerzett varázslói képesítést.

Apja elsőszámű örököseként, életét jövője teljes biztonságának tudtában élte. Tehetőssége azonban korán a fejébe szállott, és kicsapongó, nagyzoló életformát kezdeményezett folytatni. Apja halála után a család patriarchális szerepét betöltő Rodrik, gyakran bálokat, vadászatokat és tivornyákat rendezett a legelegánsabb és legkorszerűbb bútorokkal ellátott kastélyában, melynek irányítása immáron csak és kizárólag az Ő tisztjévé vált. A férfi, apja példáját követve, hamar a sötét varázslatok tisztelőjévé vált. Kiemelkedő tehetsége, nagy tudása, és közismertsége révén a Roxfort oktatói állást kínált a számára, melyet egyetlen évig birtokolt csupán, mivel még a korban is radikálisnak számító nevelési módszerei miatt elbocsájtották az intézménytől. A férfi, az apja által kijelölt Gomold varázslófamíliába házasodott, s elvette Priscilla Gomoldot. A nő férjeként egyetlen gyermeket nemzett, akit azonban életében sohasem láthatott.

Fivérével, Ulfrickkal való viszonyát az örökös versengés, és az abból adódó féltékenység jellemezte. Míg Rodrik erősebb fizikumú, és határozottabb jellemű férfi volt, öccse visszahúzódóbb, de sokkal csavarosabb észjárású. Az ész, és az erő állandó ellentéte mellett, Rodrik szemében a legifjabb Reximo, bűnös, a családra nézve megszégyenítő házasságot kötött, egy mugli kereskedő lányával. Ez felgyorsította a testvérek kapcsolatának elmérgesedését.
Az addig tündöklő kastély egy végzetes családi háborúskodás színterévé vált. A báty, holt apja akaratára hivatkozva, kitagadta fivérét a családból. Míg Rodrik a vér szennyezését, és a család becsületének romlását látta öccse szerelmében, addig Ulfrick korát meghaladó felvilágosultsággal az érzelmet és a tisztaságot tartotta prioritásként. Az egyre fokozódó feszültség végül tragédiába fulladt. Egy Rodrik által rendezett vacsorán, vendégek százai szeme láttára kezdte ki öccsét, és annak feleségét. A sok fül tanúbizonyságából származó feljegyzések szerint, többször embertelen jelzőkkel, és trágár szavakkal inzultálta őket, majd részegsége delíriumában kezet emelt fivére várandós feleségére, akit olyan erővel ütött meg, hogy a nő a földre esett. Ulfrick nem hagyhatta válasz nélkül az őt ért inzultációt, ezért átokkal sújtotta bátyja vérvonalát. A magából kikelt Rodrik halálos csapással sújtotta öccsét, aki így az átok feloldásának kulcsát is a sírba cipelte. A gyermekáldásra váró feleség, azonnal elvetélt, és pár nappal később, belehalt fájdalmaiba. Az átok alig egy évvel annak kimondása után ütötte fel a fejét. A túl sok szemtanú jelenléte miatt, a történet hamar körbeutazta a szigetországot, így Rodriknak menekülnie kellett. A hegyekben érte a hír, hogy felesége meghalt, és egyetlen gyermeke, Remus Arctus Reximo, csupán három esztendősen árván maradt. A férfi beleőrült, hogy nem tudott visszatérni egyedül maradt gyermekéhez, és a Skót felvidék zord hegyei között, feltehetően 1040. környékén meghalt. A sors iróniája, hogy holttestét mugli szerzetesek helyezték végső nyugalomra, és egészen a 13. századig, exhumálásáig, és a Reximo birtokra való hazaszállításáig ott is maradt. Csaknem kétszáz éven keresztül, muglik vigyázták porait.