Levelezéseim

Olyan levelek, melyeket megírásuk után Elliot el is küldött a címzetteknek.
Ezen kívül ide érkezhetnek a neki címzett borítékok is.

A levélhez mellékelve van egy ezüst, kígyót formázó gyűrű. Elegáns, szimbolikus darab, gyönyörűen csillogó drágakő díszíti. Egy pillanatra talán el is vonhatja a levél címzettjének figyelmét a magabiztos betűkkel megírt szavakról.

Blaire,

Tudom, hogy ennek a levélnek már sokkal korábban meg kellett volna születni. Talán elment az önbizalmam azok után, ami történt közöttünk… hiszen hogyan is érdemelhetne meg egy tolvaj egy igazi hercegnőt? Sajnálom… ahogy azt is sajnálom, hogy egy ékszer miatt született meg ez a néhány sor.
Néhány napja voltam egy veszélyes tárgyakat árusító piacon. Nem ritka, hogy ilyen helyeken kutatok ellopható ékszerek után… egy külföldi árus standjánál bukkantam erre a darabra. Önkéntelenül is eszembe jutottak a Diadémben történtek, amikor megharapott az a kígyó és én a karomba vehettelek. Akárhogy is alakult az életem, az az emlék meghatározó. Viszont: ez a gyűrű teljesen ártalmatlan, minden átkot eltávolítottam róla és bizonyosan nem fog megharapni. Igazán csinosan mutatna a vékony, kecses ujjaid valamelyikén. Kérlek, fogadd el tőlem ezt az ajándékot mégha a bocsánatkérésemet nem is.
Hogy vagy? Biztosan közelednek már a vizsgák a Roxfortban. Már csak halványan dereng, hogyan telt az évvége az iskolában. Remélem, hogy minden rendben veled és még lesz alkalmunk találkozni valamikor. Bevallom, hiányzik a kellemes társaságod.
Azt hiszem jobb lesz, ha ezen a ponton zárom. Nem szeretnék ömlengésbe kezdeni, az nem segítene a helyzetemen.

Ha van kedved, írj egy pár sort.
Várom a baglyod,

1999. április 10.
 

~~ ❈ ~~

Elliot!

Ne haragudj, hogy csak most írok, de kissé sűrű heteim vannak. Sajnos közelednek a vizsgák és ezzel sok teher nehezedik a vállamra. Bevallom meglepett a leveled ennyi idő után. Azt hittem már rég elfelejtettél és valamerre a nagyvilágba kutatod a kalandokat…

Hogy őszinte legyek, nem értem miért most írsz és mi célod ezzel. Nem kell bocsánatot kérned, mert tulajdonképpen nem hibáztál. Vagy ha igen akkor én ugyanannyira benne voltam ebben, szóval teljesen felesleges. A gyűrű nagyon tetszik, és igazából teljesen meglepett, hogy emlékeztél rá. Azóta sem volt szerencsém a Diadémba járni, valószínű rég eladtál már azt a darabot, amit meggondolatlanul felpróbáltam. Köszönöm hogy elküldted nekem.

Nem tudom mit írhatnék… én megvagyok és a tanuláson kívül azzal töltöm az időmet hogy… hát mindig akad valami. Mathias most épp lelki válságba van Clem miatt, talán tudsz róla, őt próbálom kikaparni a gödörből. Más érdekes nincs, hacsak azt nem számítjuk ide hogy az iskolába rengeteg furcsa dolog történik, amikkel a tanáraink sem tudnak mit kezdeni. Evidensen ezek messzemenőkig nem olyan érdekesek, mint a te kalandjaid.

Ha van időd írj majd merre jársz!

A legjobbakat!
B.

P.S.: Remélem a baglyom utolér mielőtt helyszínt változtatsz. Arra a címre küldtem amerről te magad is. Ha nem, akkor meg úgyis az enyészeté lesz ez a levél, szóvak tökmindegy!

1999. április 20.

Blaire,

Öröm volt olvasni a soraidat és kicsit ideképzelni téged a társaságomba. Sok minden változott és mintha az egykor fontos emberek is elfoglaltabbak lennének. Nem mondanám magam magányosnak, csak annyi minden változott meg és tűnik távolinak. Talán pont ezért táplálkozom emlékekből és te nagyon is élénken élsz bennük. Remélem a gyűrű által legalább én is kapok egy kis helyet a tieid között.
Ne aggódj, a bagoly könnyedén megtalált. Ugyanott vagyok, ahonnan a korábbi levelemet küldtem. Polperroba költöztem, egészen közel a tengerhez. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ilyen életem lesz. Csak kinézek a hálószoba ablakán és a hatalmas sziklák mögött ott a végtelennek tűnő kékség. Lenyűgöző… és egyben baromi unalmas, ha a korábbi életemmel vetem össze. Járok még kisebb kalandokra, csak ez a hónap többszörösen megviselt még engem is. Nem tudom, mi van az áprilissal, de gyűlölöm.
Mathias ugyan mesélt a Clemmel való kapcsolatáról, de amikor utoljára találkoztunk bizakodó volt. Talán azért, mert a lánynak egy lehetőséget harcolt ki, nem tudom. Meglep, hogy rosszabbodott a helyzet. Clementine-t egy visszafogott, talán kicsit tehetetlen, de rendes lánynak ismertem meg. Mindegy, nem miattuk írtam neked. Te érdekelsz… de azért a bátyádnak mondd meg, hogy válaszoljon a kulcsos levelemre, mert morcos leszek.
Mivel lazítasz a nagy tanulás közepette? Remélem, az iskolában minden rendben… a Gringottsban történtek után, kérlek nagyon vigyázz magadra! Sosem jó, ha egy épületben furcsaságok történnek.

Ha van egy kis időd, várom az újabb felvillanyozó levelet.
Hiányzol,

1999. április 22.

~~ ❈ ~~

Elliot!

Polperro? Az szép kis városka. Egészen hasonlít Skye-ra, bár Skóciával semmi nem vetekedhet, ha engem kérdezel. Bár a tenger mindenhol gyönyörű tud lenni, ez tény.
A szünetet tanulással tervezem tölteni, rengeteg minden szakadt a nyakamba, és eléggé maximalista típus vagyok hogy a lehető legjobb eredményeket hajszoljam ki magamból szokás szerint.
Sajnálom hogy elmaradoznak a kalandok, tudom mennyire fontos ez számodra.
Mathiasnak átadom az üzeneted, hogy írjon neked, bár hogy őszinte legyek, lehet már jobb is hanem kapja vissza a kulcsot sem. Kezd úgy tűnni tovább lépett, bár Clem Banks nem épp az ideális jelölt ha engem kérdezel. Na mindegy!
Hallottam a Gringotts-os esetről és nagyon meglepett! Pláne hogy ti ketten is ott voltatok!
Nem terveztem az Abszol útra menni, otthon pedig a többszáz éves varázslatok nem hiszem hogy bármi galibát okoznának, de vigyázok magamra, ígérem!
Rám is fér pár nap csend és magány Skye-on. Majd elütöm az időt lovaglással két vaskos könyv között...


Minden jót neked!
B.

1999. április 25.

~~ ❈ ~~

~~ ❈ ~~

Kedves Elliot!

Nem tudom a baglyom célba ér-e de remélem igen. Remélem Polperro-ban laksz még és abban is bizakodom, hogy kézhez kapom soraimat. Nem akarlak zavarni, mindössze csak hallani felőled. Kissé aggódom a bátyám miatt, nemrég beavatott abba a kalandba, aminek a vége... nos tudod mi. Nem is írnék ha nem merült volna fel bennem számtalan kétely. Nem akarlak terhelni vele, de úgy érzem jobb ha személyesen tisztázunk ezzel kapcsolatban pár dolgot. Van esetleg valamikor szabad időd, amit rám tudsz áldozni? Remélem Nat elenged! Üdvözlöm őt, add át neki kérlek!

Minden jót neked addig is!
B.

1999. június 10.

~~ ❈ ~~

Blaire,

Szerencsésen megtalált a baglyod. Igen, igen, még mindig Polperroban élek, így elég Tengerszembe küldened nekem a leveleket. Bocsáss meg, hogy ennyi nap telt el válasz nélkül. Nem volt időm egyszerűen leülni az asztal mellé, hogy reagáljak érdemben a soraidra. A levél tartalma már napokkal ezelőtt megszületett a fejemben, így mos végre papírra is vetem azokat.
Nos, ami a bátyádat illeti, én nem aggódnék érte. Mindenesetre, ha szeretnél beszélni róla, benne vagyok egy találkozásban. Ha neked megfelel, akkor: július 1-én egyedül leszek bent a patikában. A címet lent olvashatod. Egésznap ráérek, gyere bátran és megleplek talán egy finom teával is. (Ne aggódj, nem kell Nat engedélye egy találkozóhoz.)

Remélem jól telik azért a nyarad – már amelyik részében nem aggódsz Mathias miatt.
Üdv,

1999. június 25.

Banyanyavalya és Mágusfene Apotéka: Észak-Írország, Glenhull, Gorticashel Road 212

~~ ❈ ~~

Kedves Elliot!

Ott leszek a megadott helyen és időpontban


Üdv,
B.

1999. június 26.

~~ ❈ ~~

Kedves Blaire,

Már jó pár hete hónapja nem hallottam rólad és a legutóbbi találkozásunk nem volt éppen szép. Reméltem, hogy csak az indulatok beszéltek belőled. A bizalmad kellett volna, semmi más, hogy elhidd, akármi is lesz, én kiállok a családod mellett. Ehelyett nem kaptam mást csak megalázást és egy fenyegetést. Nem volt erre semmi okod. Már éppen elégszer bebizonyítottam, hogy a bátyád jó barátom és te is sokat jelentesz nekem.
Őszintén remélem, hogy még ott lakik benned az a kedves lány, aki voltál. Legutóbb sajnos nem nagyon mutatkozott meg.

Minden jót!
Üdv,

1999. október 30.

u.i.: Ne aggódj, azóta nem mentem a bátyád közelébe.

Kedves Blaire,

Csak érdeklődnék: mikor szeretnél megölni?

Üdv,

1999. november 2.

~~ ❈ ~~

Elliot!

Hogy őszinte legyek, jelen pillanatban jobban lefoglal az utolsó évem abszorválása itt, a Roxfortban, ahonnan téged anno kicsaptak, és az, hogy letegyem a RAVASZ-t, ami a Rémisztően Agyfacsaró Varázstani Szigorlat rövidítése. Nem érdekel jelenleg a megölésed terveinek körülménye, de ha úgy hozza a helyzet arra is szorítok időt, nem kell aggódnod. Nem kérdezem jól vagy-e, mert ha ilyen leveleket írogatsz nekem, evidensen unatkozol. Ajánlom élvezd ki az idődet, ami még van, töltsd Nattal meg azokkal akik értékelnek, mert evidensen ha bármilyen információ illetéktelen kezekbe kerül és emiatt a családom látja kárát, valóban nem fogok jót állni magamért. Addig ajánlom élvezd ki a gondtalan napokat.

És kerüld el nagy ívben a bátyámat, mint a cikesz a fogót!


B.

1999. november 4.

~~ ❈ ~~

Kedves Blaire,

Ez esetben sok sikert, az agyfacsaráshoz. Remélem utána a helyére billennek a fejedben az igen csak félrecsúszott gondolatok és előkaparod a normális Blaire-t. Mindenesetre, kérlek jelezd, ha eljött a megölésem időpontja, csakhogy beférjen a déli és az esti unatkozásom közé.

Őszinte híved,

u.i.: Bocsi, mit is írtál Mathiasról? Véletlenül leöntöttem egy adag Mérgesgomba Esszenciával a leveled... na mindegy, majd megmondom neki a mai közös ebédünkön, hogy említetted.

1999. november 8.

~~ ❈ ~~

Elliot!

Azt a Méreggomba Esszenciát legközelebb magadba töltsd (időt és energiát spórolnál vele nekem és a világnak), ne pedig a levelemre. Látom nagy becsben tartod...
A bátyám pedig nem lehetett veled, tekintve hogy Lyanát ápolja a hét minden percében. Ne aggódj, jól informált vagyok szóval a kis 'trükkjeid' nem működnek. Gyakorolj mást bosszantani és zaklatni! Forest biztos élvezi!


B.

1999. november 9.

~~ ❈ ~~

A pergamen kicsit gyűrött, tintafoltos, látszik, hogy sokat foglalkoztak a hosszú sorok megírásával. Elliot hosszú órákat ült felette a dolgozószobában, egy kis asztali lámpa fényénél és csak körmölte, körmölte a kétségbeesett szavakat egymás után.

Kedves Blaire,

Pont olyan bájosak a soraid, mint amilyen kedvesen viselkedtél legutóbb, mikor valaki kitette a szívét és lelkét, hogy téged nyugtasson. Semmi rosszat nem mondtam, nem tettem. Sőt, meg is ígértem neked, hogy történjék bármi, én megvédem a bátyádat.
Nem tudom mi ütött beléd, de akármi is volt az, borzalmas hatással van rád. Mint valaki, aki kedvel téged - igen, a hülyeséged ellenére is -, remélem, hogy megtalálod a régi önmagad, aki nem csak a saját bolond félelmeit tudja hajtogatni és máson levezetni a dühét. Egy rendes lánynak ismertelek meg, nem pedig ennek a sárkánynak, ami kitört belőled az Apotékában. Nem tudom, mi tette ezt veled, de biztosan nem az, amiket én mondtam, ugyanis azok tartalma süket fülekre talált. Talán csak a szavakat hallottad meg, de azok tartalmát nem értetted, fogalmam sincs. Azt, sem hogy ezt az ellenséges viselkedést csak én érdemeltem-e ki vagy a világon mindenki, mert neked éppen olyan kedved van.  
És nem, továbbra sem fogom kerülni Mathiast, mert őt a barátomnak tartom. Valószínűleg ő legalább tisztában van vele, hogy az életem árán is megvédeném... veled ellentétben, holott neked adtam többet magamból. Azt hiszem, pont eleget bizonygattam már a dolgot. Minden ölelésemben és apró kis érintésemben ott volt az ígéret, amit szóval is megerősítettem, míg te ki nem forgattad a szavaimat, elsiklottál a lényeg felett: miszerint a családod a támogatásomat élvezi, még ha a lehető legkisebb szükségetek is van rá. Talán még egyszer hasznos lehetek. Semmi hasznom nincs abból, hogy tönkre tegyem a Montregokat s ha lenni is, sem tenném meg. Számomra a barátság minden érdeket, pénzt, sőt még élvezetet is felül ír. Te még sem bíztál bennem, nem, te valami olyat próbáltál rám aggatni, amit nem tettem és nem mondtam.
Mathias sóvárgott az emlékei után. Tudod, milyen volt, mikor megkapta őket? Pontosan olyan, mint amikor valaki hosszú napokig bolyong a sivatagban és végre vízre bukkan. Csak neki nem a teste, hanem a lelke volt kiszáradt... ugyanis az emlékeink, a múltunk tesz minket azzá, akik vagyunk. Neked egy egész család múltját kell a hátadon cipelni, ahogy a testvérednek is. Éppen neked kéne megértened ezt. Mi lenne, ha egyik nap felébrednél és nem tudnád, hogy Montrego vagy? Nem tudnál semmit az elmúlt életedről? Tisztalapnak élnéd meg vagy éppen átoknak? Tudod, milyen sehová sem tartozónak lenni? Nem hinném. Mathiasnak valami olyat adtam vissza, ami mindig is a része volt, csak egy gát megakadályozta. Hibázott? Igen, hibázott, mint mindannyian ebben a rohadt életben, de te ott vagy neki, Lya is, reményeim szerint én is és akit ennyi szeretet vesz körül, annak bántódása nem eshet. Csak ebben kéne bíznod, azoknak az erejében, akik körbeveszik őt.
Kitartok a bátyád mellett. Nem sok barátom volt az életben, hiszen ahogy mondta engem KICSAPTAK a Roxfortból. Amit tizenöt éves koromig tettem, a sok tanulás, a kapcsolatok építése egyetlen vágással véget értek. Emlékeztem rájuk és sokszor csak az tartott életben, hogy volt min agyalnom. Egy kedves mosoly képe vagy éppen csak a meleg ételé, mind-mind erőt adtak a folytatáshoz. De egy emlék lehet másfajta erő is. Van, hogy elég arra gondolni, miket éltél túl és amiben éppen vagy az semmiség mindazokhoz képest. Ezt akartam megadni Mathiasnak. Ezt az erőt.
Nem görnyednék olyan sokat e sorok felett, ha nem lennétek nekem fontosak. Pontosan ezért tettem meg a bátyád határozott kérésére a fentebb említetteket, pontosan ezért juttattam vissza a pálcáját (igen, mert te kértél rá), és pontosan ezért hazudtam Lyának arról, milyen menő kalandor a testvéred... akkor változott meg először a csillogás a szemében.
Szeretném, hogy megértsd engem mik vezérelnek s hogy tőlem senki sem tud meg semmit. Ha még is, hát elkapom az illetőt és "kiverem" a fejéből. Hidd el, próbáltak már a fejemben turkálni és eddig nem igazán jártak sikerrel. Ismerem a módját, hogyan óvjam meg az emlékeimet és a gondolataimat illetéktelenektől.
Ezzel zárom soraimat, Hercegnőm.

Előre is sok sikert a RAVASZ-hoz!
Üdv,

1999. november 10.

~~ ❈ ~~

Elliot!

A leveled ahogy elolvastam elégettem. Hogy van merszed ilyet leírni? Mi van ha illetéktelen kezekbe kerül? Mondd, te normális vagy? Soha többet ne írj ilyet, ha szeretnéd még a szeretőd társaságát élvezni.
Nem érdekelnek az indokaid és az okaid, a magyarázkodásod. Ne fárassz vele kérlek. A vádaskodáson és a lelki terrorizáláson kívül pedig választhatsz jobb bocsánatkérő módszert.

Soha többet ne hozd fel ezt a témát semmilyen formában. Ha kiderül, nos akkor nem csak velem, de Mathias és Eric haragjával is szembesülsz. A bátyám bízik benned és nem látja be, amit én már tudok. Veszélyes vagy ránk. Kénytelen vagyok hinni a szavaidnak, de elégedj meg ennyivel. A legutóbbi találkozásunk óta szkeptikus vagyok veled szemben és ez nem fog egyhamar megváltozni.

Blaire.

1999. november 10.

~~ ❈ ~~