Levelezéseim

Kedves Blaire,

Akkor éld le rettegésben az életed!

Jó szórakozást ehhez!
Üdv,

u.i.: Fogalmam sincs ki a franc az az Eric. Mathias haragja meg csak a te fejedben létezik.

u.i. 2.: Kösz, de nem kérek több levelet.

1999. november 11.

Kedves Mr. Lee,

A híre határozottan megelőzte Önt, és mindazok alapján, amit hallottam, kár volna elpocsékolnia a tehetségét Christopher barátunk mellett. Ajánlatom van, keressen fel, amint tud!

Üdvözlettel,
C. L. Hayes

u.i.: Péntek esténként a Szárnyas Vadkanban szoktam iszogatni.

Hayes,

A híred téged is határozottan megelőzött. Nem fogok kertelni,
egyelőre Cartwright tűnik fizetőképesnek. Szóval, javaslom keress meg újra,
ha már van mit felmutatnod.
Üdv,

2000. február 19.

Kedves Avery

Ne haragudj, hogy eddig nem jelentkeztem. Egy kicsit összejöttek a dolgok, már ami Natot és a családdal kapcsolatos dolgokat jelenti. Emiatt is gondolkodtam úgy, hogy most már fontos lenne megírni neked ezt a néhány sort. Van miről tudnod bőven.
Kibékültünk, habár részemről ez sok lemondással járt, mégis ez tűnt a legjobb megoldásnak. Mindenkinek változnia kell, így nekem is. Ideje belátni és talán egy egészen kicsit felnőni is végre ezzel együtt. Röviden: visszaköltöztünk Tengerszembe, elkezdtem neked is berendezni egy szobát. Itt bizonyára meg lesz oldva rendesen a téli fűtés és mindenkinek van elég helye. Nat itt boldog ráadásul, ami fontos.
Visszamentem dolgozni a patikába is. Ez kicsit lefoglal, bár nem mondom, hogy életem állása. Kicsit úgy érzem megköt ez az egész helyzet. De majd visszarázódom.
Remélem, veled minden rendben. Rendesen eszel és tanulsz (csakhogy kicsit apukás is legyek, haha...). Szükséged van valamire? Pénz, ruha, írószer? Csak írd meg és már küldöm is! Tényleg! Hazajössz karácsonykor? Állítunk fát meg lesz kaja és SOK ajándék.

Várom a válaszod!
Ölel,

2000. október 23.

Apu!

Én is írhattam volna hamarabb, de valahogy minden összejött, néha azt se tudom, merre van a fejem. Bevallom, nehéz volt visszarázódni a Roxfortos életbe. Főleg, mert nagyon hiányoznak a túlcukrozott kakaóid :p. Mindenki furcsa egy kicsit a Három Seprűs dolgok után, de azt hiszem, lassacskán lecsillapodnak a dolgok, főleg, hogy mindjárt itt a Halloweeni vacsora. Alig várom a sütőtökös pitét, Merlinre, az a világ legjobb találmánya... Vaníliafagyival. Szívesen küldenék nektek is, de tudod milyen ez Jensen, még becsipegetné út közben...
Örülök, hogy végül minden jól alakult, és remélem, tényleg boldog vagy. Tengerszem? Ez Nat csúcsmodern háza valahol Angliában, igaz? Izgalmasan hangzik, de azért Írország hiányozni fog. Néha majd elviszel magaddal, mikor dolgozol? Légysziiiii! Nem leszek láb alatt, majd sétálgatok Jensennel meg Wampusszal...
Tényleg! Nem is mondtam. Az egyik legjobb barátnőmmel, Sophieval nagyon menőn elkaptunk két rosszfiút, akik Roxmortsban, a Szellemszálláson rejtegettek mindenféle varázslényt. Apró kis ketrecekbe zárták és kínozták őket. Hogy tehet ilyet az ember? Undorító. Viszont kialakult köztünk a kémia egy kiscicával, szóval remélem nem baj, ha év végén ő is jön velem... Nagyon aranyos, hatalmas füle és oroszlánfarka van, meg egy csomó szőre, szürke. Még egy kicsit sovány, de dolgozom rajta. Egyébként ő egy kneazle, utánuk olvastam, igazából nem sokban térnek el a sima macskáktól, viszont Wampus nagyon sokat nyávog, mintha beszélgetne... Múltkor viszont n a g y o n  rejtélyes körülmények között evett egy kis csokis sütit... szerinted lehet tőle baja? Remélem, nem!
Na, de vissza hozzátok. Nem is kérdés, hogy hazamegyek karácsonyra! Az a kedvenc ünnepem. Sütünk majd együtt mézeskalácsot? Alig várom, hogy fát díszítsünk... Olyan jó lesz! Most nagyon izgatott lettem, pedig esszét kéne írnom.
Mindenem megvan, ne aggódjatok, csak ti hiányoztok. Egyébként arra gondoltam, hogy írnom kéne az apámnak... Szerinted jó ötlet? Csak hogy tudja, hogy jól vagyok, meg hogy én is tudjam, velük mi van. Bár nem tudom... Még gondolkodom rajta.
Nat hogy van? Mondd meg neki, hogy őt is ölelem, és persze, hogy az ő kakaója is nagyon-nagyon hiányzik. Ja, viszont van egy dolog... Ezt talán inkább ne említsd neki egyelőre, de lehet, hogy megismertem valakit. Nem olyan komoly, de azért gondoltam, megemlítem...

Na, jók legyetek, ne veszekedjetek sokat, vigyázzatok magatokra, nemsokára találkozunk!

A

ui.: bocsi a hosszú szövegelésért! Próbáltam naggyal írni, nehogy öreg apukám megerőltesse a szemét... :p

Kedves Avery!

Ugye jól vagy? Ugye nem viselt meg az, ami a Halloween estén történt? Ha nem vagy jól, csak egy szavadba kerül és érted megyünk Foresttel. Elhozunk, elviszünk a Mungóba vagy tölthetsz itthon néhány napot. Tudom, hogy felkavaró volt, ami ott történt... még nekem is az volt, pedig biztosra veszem, hogy én azért többet láttam már életemben, mint te.
Egyébként ne haragudj, hogy az előző leveledre nem tudtam még válaszolni. Kicsit lefoglalt az élet, meg természetesen az, hogy Tengerszemben megint otthonos legyen minden. Arról nem is beszélve, hogy Ada megpróbált megszökni egy kisebb vita után. Azt gondolta, hogyha Nattal összeveszünk, akkor neki át kell költözni Ballardékhoz. Nagyon elrontottunk vele valamit, azt hiszem. Mintha csak büntetés lenne, hogy a nagyszüleihez kell menni.
Nem örülök, hogy nyomzgattatok Roxmortsban ezzel a Sophie-val. Tudom-tudom, most biztos arra gondolsz, hogy én sem lehettem szent a Roxfortban töltött idő alatt és abszolút igazad lenne. Nem erről van szó. Csak, mivel pontosan tudom, én milyen hiábak kevertem magam, aggódom, hogy veled is ugyanazok történnek, mint velem. Mindenesetre a macska jöhet, nem hiszem, hogy láb alatt lenne mind az öt háziállatunk mellett. Egyébként fogalmam sincs, mivel kell etetni őket... Zeusz mindent megeszik, amit talál.
Ugye tudod, hogyha sütni akarsz velem bármit is... akkor én leginkább csak nézni fogom? Nem nagyon tudok még mindig ilyesmiket, de Nat anyja, az a Mrs. Kutyamama Mrs. Ballard bizonyára szívesen segít neked. Ő nagyon szeret olyan nagymamás lenni, amitől én a falra mászok, de veled tuti jól kijönne. Beillesz a kedves család forgatókönyvbe.
Őszintén szólva nem tudom jó ötlet-e. Tudod, hogy nekem bonyolult a kapcsolatom apámmal. Megpróbáltam benne bízni, az egész gyerekkoromat a kutatásával töltöttem, aztán jól felsültem. Nála nagyobb rohadékot nem hordott a hátán a föld és persze újra és újra belém rúgott. Már belátom, hogy meg kellett volna kímélnem magamat ettől a fájdalomtól. De te ismered őt. Ha úgy érzed szívesen hallana rólad, írd meg a levelet, szerintem.
Ki az a valaki, akivel megismerkedtél? Aggódnom kéne? Mondd meg neki, ha megbánt, betöröm az orrát és nem, nem viccelek. Mindenesetre annak örülök, hogy ismerkedsz.

Kérlek, minél előbb válaszolj!
Ölel,

2000. november 1.

Apu!

Ne aggódj, minden rendben. Borzalmas ami történt, és azt hiszem, soha többet nem eszek már sütőtökös pitét, de egyébként jól vagyok. Amúgy is mindjárt itt a téli szünet, addig fél lábon is kibírnám. De azért egy kicsit aggaszt ez az egész... Először a Három Seprű, aztán ez is, ráadásul a kastélyon belül. Remélem, minél hamarabb kiderítenek valamit a dolgokról... bár kétlem, hogy ez így lesz.
Na, mindegy is! Eszméletlen ez az Ada, szerintem nagyon cuki. De azért remélem, ezt az elszökős dolgot nem tőlem tanulta... Azért ha gondoljátok, beszélhetek vele, mikor hazamegyek, ki tudja, hátha hat rá, hogy én is lány vagyok, meg ilyenek. Egyébként már alig-alig-alig várom, hogy végre úgy igazán találkozzak velük! De azért egy kicsit aggódok is, főleg Ada miatt. Félek, hogy utálni fog. Úgy értem, egyszer csak berobban a családba egy random csaj... Szerinted mit gondol erről az egészről? Remélem, ha más nem, a cápáim leveszik majd a lábáról...
Egyébként ha már cápa, meg ha már Sophie, képzeld, kaptam tőle egy plüsst a születésnapomra! Egy nagyon édes kislány cápa, masnival. Bár Wampus kicsit megrágta az uszonyát, szóval erről még beszélnem kell vele. Végülis túlélte a sütit, szóval nincs gond. Amúgy meg mi nem nyomozgatunk, az csak véletlen volt. Nyugi, semmi durva nem történt, például nem rángattam végig egy lovat egy griffendéles lánnyal a folyosókon az éjszaka közepén, tényleg, minden oké! Na de tényleg, igyekszem vigyázni magamra, és nem csinálni semmi hülyeséget, megígérem.
Végül is nem írtam még az apámnak, én sem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet-e. Úgy érzem, hogy már nem is ismerem többé, fogalmam sincs, hogy most hogy érezhet, és lehet, hogy inkább csak feldühíteném a levelemmel... Na meg ő sem keresett, szóval talán mindegy is. Csak azért tudod, rossz, hogy tudok róla semmit.
Te meg na aggódj folyton, mert ráncos leszel! Igazából még Írországban találkoztunk, de majd mesélek róla élőben, ha kíváncsi vagy.
Jut eszembe, Elliot, melyik a kedvenc édességed? Csak kíváncsiságból...

Öleld meg helyettem is Natot, hiányoztok!

A

november 3.

Szia gyerek!

Hogy ne aggódjak? Ez lehetlen. Tudod, a fizikai fájdalomtól könnyebb megvédeni téged... meg azok meg is gyógyulnak, de a lelki fájdalom, az más tészta. Nehezebben gyógyul meg és nem tudlak megóvni. Tudom, hogy bosszantó vagyok ezzel a féltéssel. Nem akarok az idegeidre menni, de lényegében te vagy az első, akinek igazából magamtól lettem az apja. Ada és Kis Nat a csomag részei voltak, mikor Nattal összejöttem. De téged én is választottalak, nem csak te engem. Ezért még erősebben érzem a felelősség érzetet. Bocsánat a kezdő apa kirohanásért.
Nincs miért aggódnod Adával kapcsolatban. Valószínűleg az ő szemében egy hercegnő vagy... bár, tény, ami tény, mostanában ő is egyre csak komolyodik. Nyolc éves kor után beindul valami a lányoknál? Már nem segíthetek neki a fürdésben sem, meg kell várnom kint, míg elkészül. Fura, mi? Mondjuk azt hiszem, érthető, hogy eljött az idő, amikor már egyedül akar lenni. Nagylányosan. A cápáidat nem tudom mennyire fogja imádni. Az egyiptomi dolgok a gyengéi... de esetleg egy fáraó cápa hatásos lehet.
Akármit is csinálsz a Roxfortban, a lényeg, hogy érezd jól magad közben. Én nem foglak soha számon kérni. Igazából csak a te érdekedben mondom... vigyázz magadra. Hogy ne csapjanak ki. Hidd el, én tudom, milyen szörnyű az és nem szeretném, hogy te is átéld. Az a kilátástalanság borzalmas. De azért egy-két diákcsíny belefér a dologba. Én voltam a diákcsínyek szakértője régen, de nem avatlak be. Jó példát kell mutatnom, azt hiszem.
Mindent tudni akarok a srácról. Karácsonykor mesélhetsz róla... ha Nat éppen horkol vagy ír, vagy ki tudja mit csinál. Alig várom, hogy hazagyere. Annyi mesélnivalóm van nekem is.
Kedvenc? Hát, azt hiszem nem tudok egy konkrétat kiválasztani. A tömény csokis dolgokkal és a gumicukorral nálam nem lehet mellé lőni. De mostanában Nat nem nagyon engedte, hogy ilyesmit egyek. Folyton a fogaimmal meg az egészségemmel volt elfoglalva, borzalmas. Ezt neki ne mondd vissza!
Azóta jobban vagy már?

Ölel,

u.i.: Egyébként mi a ruhaméreted?

2000. november 4.

Apu!

Bocsi, hogy ilyen sokáig nem válaszoltam, csak kicsit összejöttek a dolgok, a sok házi, esszék, dolgozatok, ilyesmik. Néhány évfolyamtársam állított a napokban egy kis emlékhelyet Norának a Hollohátasok klubhelyisége mellett, szép gesztus, de tudod, még mindig olyan rossz érzés elmenni mellette. Egy kicsit mindenkire rányomja a hangulatot, mintha halkabb lett volna az egész Roxfort.
Kedves vagy, igazából nagyon jól esik, hogy ezt mondod. Tudod, hogy valaki végre vár is haza, és nem csak egy nyűg vagyok, aki bár haza se jönne abból a fura bohócsuliból. Na, mindegy, nem is szeretek igazából rájuk gondolni. Még mindig nem írtam oda levelet. Majd talán karácsonykor. Vagy nem tudom... De ha már apa, te mérföldekkel jobb "kezdő-apa" vagy, mint ő valaha is volt - és lesz - bármilyen.
Na, mindegy is, a lényeg, hogy nyugi, elvagyok. Mindjárt jönnek az ünnepek, és akkor amúgy is minden olyan vidám, szóval már nagyon várom.
Megmondom őszintén, elég régen voltam nyolc éves, de az tuti, hogy én sem akartam volna az apámmal fürdeni, a lányok amúgy is hamarabb kezdenek el érni, szóval készülj fel, mindjárt nem cukorkát, hanem rúzst kell neki venned ajándékba! Én is mindig anyu cuccai közt turkáltam, volt egy az én lábamnál vagy hat mérettel nagyobb leopárdmintás magassarkúja, i-m-á-d-t-a-m! Húú, milyen csajos buli lesz itt, ha hazamegyek! Felkészültél?
Fáraócápa? Oké, majd betekerjük Willt vécépapírba. Alig várom!
Értelek, persze, és hidd el, én se akarom, hogy kirúgjanak. Legtöbbször nem is szándékosan keveredek bele ebbe-abba, de azért megpróbálok odafigyelni. De azért az esti titkos kis konyházgatásaimból nem engedek, tökre összehaverkodtam a manókkal. Majd megpróbálok hazacsempészni a híres rózsaalakú muffinukból, valami zseniális a cucc. Amúgy meg, tényleg ne hidd azt, hogy nem értékelem, hogy aggódtok értem. De én is aggódom értetek néha! Ugye még nem öltétek meg egymást? Minden rendben van otthon? És te hogy érzed magad, belerázódtál már egy kicsit a helyzetbe?
Én is alig várom, hogy menjek. Amúgy is kíváncsi vagyok a házra. Ugye nem fogok benne eltévedni?
Most viszont mennem kell, egész szép idő van, szóval lemegyek egy kicsit Roxmortsba sétálni. Ki kell élvezni, amikor épp nem zuhog az eső, meg amíg nem állnak be a nagy hidegek. Öltözz fel jól, meg ne fázz!


u.i.: Ilyet nem illik kérdezni egy lánytól!

u.i. 2: Bocsi a csokilenyomatért. Ráugrált egy csokibéka a papírra...

Jók legyetek! Ha pedig Nat látja: vigyázz a cukorbevitelre (legalábbis karácsonyig)!

A

november 9.

Szia gyerek!

Most csak egy rövid levelet dobok össze neked. Kicsit változtak ugyanis a karácsonyi tervek, de természetesen ugyanúgy várunk haza téged. Nattal elutazunk egy pár napra, ami azt jelenti, hogy december 25-én jönnénk haza. Azaz csak valamikor ezután lenne egy közös, családi karácsonyozás. Addig viszont, Adával és Kis Nattal lehetnétek Nat szüleinél, Ballardéknál. Ők úgyis unokájukként tekintenek rád. Mit szólsz?

Ölel,

2000. december 16.

Apu!

Na, szép, nélkülem mentek vakációzni? Így menjen haza az ember...
Na, de csak viccelek, hova mentek? Érezzétek jól magatokat! Nat szülei kedvesek? Remélem, nem lesz fura, hogy odaállítok tök idegenként...
Amúgy már alig várom hogy menjek, kicsit összejöttek most a dolgok. Kell a pihenő. Te hogy vagy?

A

december 17.

Szia gyerek!

Sajnálom, hogy megint eddig húzódott a válaszom. Elmentünk Mongóliába Nattal... gondolhatod, milyen hóviharok voltak. Meg szakítottunk. Szóval, ha velem akarsz lógni, akkor Ballardéktól gyere december 23-án Deanhez és együtt töltjük a szünetetet.
Bocsi.

Ölel,

2000. december 21.

Gustaf!

Tudom, hogy régen váltottunk szót s azt is tudom, hogy csak mostanság tértél vissza Londonba. Annyi pletykát hallottam rólad. Sokan azt mondják a halálból tértél vissza. Akárhogyis, a lényeg, hogy élsz... és bár ezt talán nem kéne leírnom a közöttünk történtek és az elutasításaim után, de örülök neki. Mindenek ellenére kedvellek, de ezt remélem, hogy azért te is tudod.
Most azonban nem csak emiatt kereslek. (A visszatérésed örömére megihatunk valamit a Vakegérben persze!) Igazából kalandra vágyom. Olyan kalandra, amiben rég nem volt részem. Az sem érdekel, ha őrültség és az életemet kockáztatom. Te ismered az ilyesmi, tudod mi az, ami igazán jó lehetne. Ezért kérlek, szervezz nekem egy utat és megfizetlek, ígérem!
Várom a válaszod,

2001. január 13.

Apu!

Mi újság, hogy vagy? Akadt egy kis szabadidőm, szóval gondolkodtam, írok. Végre lenyugodtak a dolgok a bálon történtek után... Tényleg, ki volt az a random pasas veled? Kissé fura volt.
Azóta igazából sok minden nem történt velem. Remélem, neked izgalmasabb volt az elmúlt egy hónap... A napjaim fénypontja valami fura japán-cuccos párbajszakkör volt, ami azért elég elkeserítő. Valami depi-bűbájt tanultunk, de azt hiszem, inkább nem mutatom meg, ha találkozunk.
Ja, meg van még egy dolog. Azt hiszem, sza, már nem igazán beszélünk  Se... szakítottunk Seamusszel. Igazából semmi komoly nem történt, csak... Hát, annyira nem illettünk össze, azt hiszem. Vagy nem is tudom. De mindegy is.
És most tudom, mire gondolsz, de jól vagyok, ne legyél ideges, meg semmi, oké? Minden oké. Csak le akartam írni ezt is...
Inkább mesélj, veletek mizujs Nattal? Láttam ám, hogy  ő is ott volt veled a bálon. Remélem, már jobban érzed magad. : )

Írj vissza hamar! Hiányoztok.

A

március 12.

Gyerek!

Bocsáss meg, hogy eddig várattalak. Kicsit hosszú napjaim voltak. Na, de mentegetőzés helyett nézzük inkább a lényeget!
MÉGIS MI A FRANCOT MŰVELT AZ A KÖCSÖG GYEREK VELED? Hogy merészelt elhagyni? Hogy merészelt megbántani? Meg fogom ölni! Az én lányommal senki sem bánhat így… vagy te szakítottál vele? Ha igen, akkor nem ölöm meg, csak hagyom szenvedni a saját kínjaitól. Mi az, hogy nem illettetek össze? Én sem illek össze senkivel, mégis néha beugrik egy jó kis dug randi. Mindegy! Várom a részleteket és légy szíves ne titkolj el semmit! Mégis hogy a francba ne legyek ideges?
Igen, jól láttad, hogy Nattal mentem a bálra. Elhívott, mondván, hogy ez egy randi. De igazából annyira nem volt jelen, hogy tényleg annak nevezzük. Sajnos ez mindig is általános gondja volt a kapcsolatunknak, hogy csak fizikálisan van jelen. Ezért nem működött. Nem tudom, hogy lesz-e ebből valami. Ha próbálkozik, akkor próbálkozik, ha nem akkor nem. Igazából nem tudom, hogy én tegyek-e még valamit… félek, hogy megint csak rossz lesz. Soha nem szakítottam és jöttem össze újra ennyiszer egy emberrel. Nagyon félek. Félek, hogy mi lesz nélküle és félek, hogy mi lesz mellette. Pedig tudod, hogy nem vagyok az a rettegő típus. De ez nem az a helyzet, ami kifejezetten szórakoztatna. Lehet, hogy nem is érdemlem meg, hogy bárkivel együtt legyek.
Na de, ne az én hülyeségemmel foglalkozzunk! Ezt a párbajszakkört gondolom valamelyik kevésbé értelemes tanárod tartotta. Nem hinném, hogy lenne értelme idegen varázslatokat tanulni, amíg azokat sem gyakorolja be rendesen az ember, amiket tanítanak. Tudod, amikor megtámadnak, nem elég ismerni őket, ott kell lennie a kisujjadban. Egyébként sosem leszel teljesen biztonságban. Más van a Roxfortban vagy még mindig egy halom őrültet neveznek tanárnak? Azt hiszem ez olyan dolog, ami sosem változik.
Hogy vagy? Van elég pénzed? Ne küldjek? Vagy kell valami Londonból? Szívesen megveszem neked!

Ölel,

2001. március 17.