Az ajtónyitásra még csak biccentek egyet köszönés gyanánt, tart még a hihetetlen vásárlóközönségnek köszönhető mogorvaságom, bár úgyis el fog illanni hamar, ha kiérünk innen, és ott már nem próbál mindenki fekvőrendőrnek, lépcsőnek, vagy épp fagyistölcsérnek használni, ameddig van még lába. Kiérve el is kezdem tapasztalni, hogy valóban enyhül a kedvem a népsűrűséggel arányosan.
-Az se egy rossz ötlet- állapítom meg Pye felvetésére, közben most, hogy már van hozzá hely is, gyorsan körbenyalom a fagyigombócom, mert a melegben már kedve támad szökni.
Várjunk, ez most a szellemízű, attól járta át nem csak a nyelvemet a hideg?
A Wenlockos kérdésre csak szép illedelmesen, szolídan, felröhögök. Legalább sikerül azért rövidre fognom.
-Aaaha, te meg a pasija. Pont ugyanannyira hiteles verziók- vigyorgok. Tudom, nem szép, de igazából Wenlockon nevetve a leginkább. Bocsánat, de magának harcolta ki.
-Miért, hogy hangzott?
Mármint, én tudom, szerintem, hogy hangzott, de rá vagyok kíváncsi, ha már így hivatkozik arra, hogy nem úgy gondolta, na egész pontosan mit is fed akkor az az úgy? Nem feltétlen olyan kézenfekvő. De aztán hagyom azért kimagyarázni a dolgot, nem sértett meg, én csak szórakozásból kötözködök. Azt meg mindig szoktam, bárkivel.
-Ó, köszi- fogadom is közben egy ezekhez képest kedves, ártatlan mosollyal a székkihúzást. Ha hagyom elterelni a figyelmem a benti tolakodásra emlékeztető fagyifoltról a ruhámon, én igazából jól szórakozok eddig Nolan társaságában. Kicsit Wenlock kárára, talán kicsit az övére is néha, de végülis hé, közös téma, pedig kábé látásból, ha ismerjük egymást.
-Igen, azon meg is lepődtem, hogy magától, ő hívott el arra, gyakorlatilag randira. Bár úgy tűnik, ezzel ki is merítette minden kezdeményezését. Mármint, te egy évvel feljebbre jársz, másik ház is vagy, az érthető, hogy te nem hallottál ennél újabb fejleményt, és mi volt ez, február még. Na de ott a pláne, hogy én sem! Ott még szervákat is ütöttem fel neki pedig, de gondolom, vagy elrettent, vagy még a lapot se vette.
Woó...
Ezt most jól a nyakába zúdítottam szegénynek. Tényleg ennyire bökte a csőrömet, hogy az egész elmúlt évben ez az egy srác mutatott említésreméltó érdeklődést irántam, és még konkurencia nélkül is így eléletképtelenkedte a lehetőségeti, hogy ezt most így ki kelljen adnom magamból?
Tény, az első ismert közös pontunk Nolannel valóban a Wenlockos sztorik, de akkor is...

-Lenézően, te vagy aki még Wenlockkal is képes járni? Neki elismerően, hogy ilyen csajt szedett össze? Szarkasztikusan, hogy senki más nem hiszi, hogy a barátnője lennék, csak ő? Gondolhattál bármire, nem olyan kézenfekvő azért- sorolok végig pár lehetőséget, azért vigyorogva közben, nem a rovására szól, nem is akarom úgy éreztetni. Hozzá is teszem: -Nyugi, nem ellened szól, mindent kiforgatok
a biztonság kedvéért mégegy bájvigyor.
-Azt el kell ismerni, hogy legalább próbálkozott. Végül, mert azért eltartott egy ideig, mire magához is ragadt kezdeményezést. Gondoltam, adok neki egy esélyt, hátha csak rá kell segíteni leküzdeni a gátlásait, az alatt lapul valami érdekesebb is. Háát...- Lehet persze, hogy ez önmagában továbbra is igaz, de úgy tűnik, már nem fogom kideríteni.
Még be is tolja a széket, ahogy leülök, kész úriember ez a Nolan Pye. Nem vagyok benne biztos, hogy pirulok-e egy picit a dolgon, de mindenképp el kell ismernem, hogy ezzel a formális figyelmességgel váratlanul ért. Nem panaszkodom, csak meglepett vele.
-Végülis,.. köszi.- Vállvonva török én is egy lapátnakvalót az üres tölcsérből, és fel is kaparászom vele a fagyim olvadozó oldalát a tetejére, mielőtt lecsöpögne, aztán onnan lapátolok egyet, mielőtt visszafolyna le. Nolan nyelvtörlős mutatványán nevetek egy rövidet, már csak a helyzetkomikumon is.
Aztán végszóra én is fintorgok egyet. Tény, így a helytálló is a hangzatos "minden ízű", de azért nem hiszem, hogy olyan nagyon sokan háborodnának fel, ha Berti drága átállna a "nagyon változatosan sok, de azért az élvezhetőek irányába valamelyest elfogult ízű" drazséra. Vagy épp a drazséból adaptált fagyiverzióra.
-Legalábbis gyakran bizarrakba. Mi ez most, törött számítógép?- találgatok igazából vaktában, beazonosítani nem sikerül azon túl, hogy lehetne jobb is. -Kudarc?
Egyelőre nem adom fel, hátha fogok még ki valami jobbat is.
-Lehet, akkor ez is túl ínyenc lenne, én ismerek egy helyet, ahol van szinesztézia ízű süti. Többek közt. Az nem rossz, bár tény, hogy bizarr szinten elvont az tud lenni. Ja de lehet, ismered is, vittem szilveszterre. Ott voltál te is, nem?

Érdekes kérdés, min múlik, hogy készületlenül lehet-e érni engem bókkal, vagy vigyorgó egóval fogadom, hogy "hát persze, egyértelműen". Mindkettőre volt már példa, és én se tudom biztosra, nem feltétlen az, hogy számítok-e rá. Helyzettől is függ, gondolom.
Ez most persze kérdés nélkül az előbbi.
-Tudom, azért is említésre méltó, ha össze tudja hozni- vetem is be a jellegzetes pimasz bájomat.
Aztán tessék, nem bók mint inkább figyelmesség, de a székes megmozdulásra meg itt pillogok, mint szendeszűz. Ebben most az lehet, hogy túl magabiztosan nem mint proper hölgyemény ismerem magamat, amihez az ilyesmi illemtan tartozna?
-Ó, ne is mondd, én voltam a legkíváncsibb, mi az, ami lapul. Persze lehet, hogy annyira lapul, de ha én, aki tetszek neki, nem tudtam előbányászni belőle, nem tudom, ki tudná... Tud mondjuk ilyen "cukin béna" lenni.- Csak hogy mondjak róla valami pozitívat, ami hírértékű is Nolannek. -Néha. És magától hívott el Valentin-napra. Csókolni viszont nagyon nem tud.
Szintén fel lehet hozni az összekovácsoló erejét példaként, milyen jót beszélgetünk itt neki köszönhetően.
-Szegény gyerek, most biztos bármit megadna egy pohár vízért vagy egy ijesztésért...
Közben lelapátolom a fagyiról a maradék olvadozó réteget is, aztán elmorfondírozok az ízén.
-Csak mondtam valamit, valami bizarr fura izé volt, amit nem tudtam hova tenni. Az egyébként, egész faja kis találmány. Amikor nem fagyi-íz. Ez most meg ...curry? Drazséban ez jobban működik, ott sem annyira ilyen nassolós édesség, inkább társasági élménynek alkalmas, elütni például egy vonatutat azzal, ki milyet fog ki.
Mondhatni oroszrulett. Esetleg fogadni, ki lesz a következő, aki valami borzadályba harap bele. Vagy furába. További játékszabályokkal összekötni esetleg. Érdekességnek sem utolsó, de sose találtam olyasminek, amit direkte nassolásnak táraznék be, ahhoz túl széles skálán túl fura.
-Óó, az életérzés.
Kérdőn nézek Nolanre, nem tűnt ilyen maga alattinak.
-Mi olyan menő bárki hírességben? Népszerű, ismert úgy egyáltalán. Elérhetetlenség tényező, biztos nem lehet csak akárki "az a szerencsés", aki összejön vele. A szemet sem épp bántja, mondjuk ha sportolóról van szó, lehet álmodozni. Minden olyan menő, ami menő lehet bennük, megint más kérdés, hogy ez mennyire idealizált kép. De, valóban, működik, mint tudhatjuk, láthatjuk. De ja, nem a kviddics tényén múlik, inkább a menőségén, a menőség menő. Mindenki odavan Williamsonért, de ki egyáltalán ez a Wenlock? Mindenki ismeri a Weird Sisters-ből Myron Wagtail-t, de ki egyáltalán a dobosuk? Mindig így volt, mindig lesz is.
Aztán a nagy világigazságok után betömöm inkább a szám adóbevallás ízű fagyival, vagymiez, haggis, hogy a fiú is szóhoz juthasson még a mai nap.
-Náh, segond, én is rádzúdítottam mégegyszerannyit Wenlockból. Ha ki kell adni, add ki nyugodtan. Már... ne a máj ízű spenótot.

-Hááát, ha nem csak majdnem fullad bele,..- somolyogtam cinkosan, mielőtt a végét el is nevettem. -De igaz, hagyjuk is inkább békében a pohár vizével, unalmas év lenne nélküle.
Pedig milyen jó is a kárára szórakozni, hiába helytelen. De talán jobban is járunk, ha inkább egymást ismerjük meg, ha már leültünk beszélgetni is egy fagyi mellett, azt már valóban nagyon jól tudjuk, milyen szórakoztató közös ismerősünk Wenlock, de nem szükségszerű ennek maradnia az egyetlen közös témánknak.
-Köszi a meghívást- biccentek mosolyogva, de eszembejut közben, hogy nem biztos, hogy fogok tudni élni a lehetőséggel. Elméletileg a prefektusok külön tájékoztatódnak aztán folyosó-felügyelnek? Rémlik valami ilyesmi, de majd ott helyszínen lesz a legbiztosabb, hogy is van ez.
-Na igen... A folyosón mások bosszantását meg kell vétózzam, azt hiszem- csípem előre a felsőm azon pontját, ahol a most itt nem viselt prefektusi jelvényem foglalna helyet, utalva ezzel a számomra is meglepő kinevezésemre. -Jó kérdés mondjuk, milyen alapon is választottak pont engem prefektusnak.
A vallomásom bármi komolyságát persze egyből ki is csorbítom, ahogy cinkos vigyorral közelebb hajolok.
-Persze ha egész véletlenül valaki beutasítana esetleges láb alatt levő alsósokat bizonyos jelvényére hivatkozva, és nem maradna senki a folyosón, aki ellenezné a dobálózást,..- Ártatlan bájvigyor a tervet megkoronázandó. -Csak ne az ablakon repkedjenek ki azok véletlen, amik pont a jóízűek lettek volna.
Mit is beszéltem eggyel korábban, hiszen én a tökéletes prefektus lennék, aki biztos nem vetemedne ilyesmire, mint a címével járó lehetőségek kreatív kihasználása, áh, soha.
A bókot ezúttal viszont magabiztos vigyorral veszem.
-Harcias vakmerő izéke, akinek néha fa...likárpitja kivan egy-két tanár bizonyos megmozdulásaitól is, és legálisan ütlegelhet acélgömböt buzogánnyal, találtam egy érdekes sportot, na- tárom szét a karjaimat "mi itt a meglepő?" jelleggel, csak majdnem katapultálva a tölcsérből a fagyigombócomat a mozdulattal. -Mugli fociban kevésbé lennék lelkes játékos.
Aztán visszakanyarodok a bókot megelőző monológjára, ne higyje azt, hogy el tudta terelni a figyelmemet, nem siklottam el fölötte ám.
-És rossz hozzáállás- bökök szinte vádlóan Nolanre a tölcsérdarab-lapátkanalammal. -Aki menő az menő, aki nem az, az nem az, nem a kviddicstől függ. Ahogy te magad is most mutattál rá. Találd meg magadban, te mitől vagy az, ennyi a trükkje. Ne menő akarj lenni, hanem önmagad, ahogy az teneked tetszik.
Amikor felém nyúl spontán a tölcsérkanalával, először pislogok kettőt, hogy most mivel próbál próbálkozni, de ahogy összeáll a kép, csak elvigyorodok. Ezt mondom én, pont most az előbb.
-Lopod-e?
Ha így állunk, hát így állunk, ahogy osztályozza a lopott fagyi ízvilágát, lecsapok én is, és kanyarítok egyet az övéből. Aztán figyelek a beszámolójára, mint ha nem is csináltam volna semmit, én kérem ártatlan vagyok, plafon meg idekint nincs felettünk.
-Ó, ne is mondd, a spontán eltűnő kapcsolatok varázsa... És nem, ezt nem Wenlockra értem. És emelek: kettő is volt, és mindkettőnél azt sem értem, hogy, mert mindkettő egész lendületesen működni látszott. Volna, bár csak majdnem jutottunk valamire mindkét esetben.

-Hát még én hogy csodálkoztam. Mondjuk az utóbbi években nagyon elkezdtem a saját lábamra állni, úgyhogy talán nem hülyeség, bár elég gyakran volt ez a tanárok vagy házirend értelmetlen dolgai ellen kiállás. Szóval rejtély, de a jelvényt kiküldték. Lehet családi vonás, a naplója szerint anyám is volt prefektus, és ő pláne bármi ok nélkül, amennyire tudta.
Talán egyelőre nem idézem a saját szavait a helyzet leírásához, de magának is beismerte, hogy ha kívülről látta volna csak a saját kinevezését, ő se hitte volna el, hogy bizonyos Morgana Walsh nem koptatta a térdét azért a kitűzőért. Ellenben hálásan köszönte az ingyen luxusfürdőt ami járt mellé, amire ezúton már én is kíváncsi vagyok.
-Ó, hogy még külön igényeid is vannak?- vigyorgok kacérkodó szemöldökkel. -Úgy rémlik, közvetlenül csak házon belül tudok kihágást büntetni, de ha nagyon ragaszkodsz ahhoz a fenekeléshez, biztos meg tudjuk oldani soron kívül.
Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy minek szánhatta a megszólalást, de hé, ő adta alám a lovat, miért ne galoppoznék vele egy kört akkor? Teszt is, ha úgy vesszük, ő hogy bírja a kihívóbb csipkelődéseimet. Mert aki nem bírja, annak van azon rossz hírem, hogy én bizony nagyon jól elszórakozok ezekkel a gyöngyszemekkel.
Miközben a menőség mibenlétét vitatjuk meg, a fagyigombócom olvadozó oldalát körülkaparom megint a lapátjával, mielőtt lefolyna, és elmorfondírozok a következő ízen.
Nolángyerek pedig olyan úriember, hogy abban is igyekszik segíteni, hogy őtőle lopok, még ha retorzióból is.
-Közben a sajátodat hagyod megszökni inkább- mutatok rá egy nála is épp lecsorduló cseppre az ostyalapáttal, amit csakazértse használok a csepp megállítására, még egy gonoszkás kis vigyort is kap mellékletbe.
-Így lehet- utánzom Félig Fejnélküli Nick jellegzetes válaszát fej oldalradöntéssel együtt, csak úgy spontán a kérdés hasonlósága miatt ahhoz, amit talán minden diáktól megkap legalább egyszer a szellem. Aztán persze hozzáteszem a rendes választ is.
-Alakul, alakul, ó ez egész ígéretesen néz ki, tök jól kijövünk HOPP, eltűnt a srác, felszívódott, nem találni, ellaposodtunk, vagy egyéb hasonló végetérés. Thornsbeak, piros asszem a te évedben, egyik hértől a másikra mondhatni köddé vált egyszercsak, pedig az első tíz perc ismeretségünk alatt olyan összhangot találtunk, hogy ihaj. Ruskin tőlünk, ő a nyáriszünettel szívódott fel, és utána a tanévben sem találtunk újra egymásra, pedig még neki is köszönhetem, hogy egy lelki mélypontomból segített anno kimászni. És másik kategória ugyan, de Wenlock is akkor rettent el tartósan tőlem, amikor már pont kezdett volna érdekesnek tűnni.
Próbáltam csak a kielégító válasznyira limitálni a részleteket, de lehet, hogy csak átcsúsztam némi panaszkodásba a fiúügyeimről, illetve azok hiányáról. Elliotot meg inkább ne is boncolgassuk egy kutúrált fagyi mellett, az megint egy nagyon más kategória.
-Amúgy ameddig nem teszed hozzá a mentegetőzést, nem is hangzik úgy, mint amihez hozzá kéne tenni- jegyzem meg, talán pimaszkás vigyorral. Már nem először egészíti ki olyasmivel, hogy "persze ne értsem félre", ezzel alapozva meg leginkább a gyanúját annak, hogy lenne mit félreérteni.
-El- foglalom össze nagyon röviden a nyárra vonatkozó kérdést, és valóban, alig van belőle egy hét még. -Nem a legeseménydúsabb, bár egyszer beleestem egy könyv tartalmába. Meg volt ugye az az illúzionistás ügy.