Vadrandi-vonal

Itt vagyok egy játékra!

Játszanék én is 

booomm

Itt vagyok

Madeline - Yoana

A Keresetlen Komédiás Kamaraszínház gyakran kér fel külső szakértőket, hogy segítsen a színészeknek a fejlődésben. Így került a képbe bizony Miss Williams is, akit nem csak remek oktatónak, de kiváló színésznőnek is tartottak a szakmában. Így hát volt alkalma benézni egy próbára, kicsit segítenie a rendezők munkáját. Hosszú órákat ült ugyanabban a székben, a Fallosz, a kentaur című darab még sem tűnt kevésbé nívótlannak, minden igyekezete ellenére is. Ezért hát felpattant, hogy némi szünetet kérve, a büféből kávét szerezzen magának.
Ahogy végig sétált a folyosón, mintha minden egészen másképp nézett volna ki, mint ahogy emlékezett arra. Így ahelyett, hogy a folyosóra nyitott volna ki, egy hatalmas, tükrös teremben lyukadt ki, ami látszólag éppen felújítás alatt állt. A plafont díszítő freskó és a csillogás egészen lenyűgözte. Nem is gondolta volna, hogy ilyen gyöngyem van ebben a színházban. A nagy bambulásban persze nem is figyelt, rálépett egy hatalmas, rózsaszín tócsára, majd a hátsójára esve végig csúszott a padlón a terem közepéig, teljesen összefestékezve magát. A hatalmas zajra lépett elő Yoana, kezében egy ecsettel. Éppen uzsonnázott valahol az állványok mögött, ugyanis Mr. Sokolovnak köszönhetően, övé volt a lehetőség, hogy restaurálja a freskókat – akár úgyis, hogy magával hozza a kisbabáját.

Raven - Fynn

A tavaszi nap-éjegyenlőség minden évben érdekes esemény Godric’s Hollowban. A Főtéren, minden ilyen alkalommal hatalmas bájitalvásárt tartanak, amikor mindenféle egzotikus és kevésbé egzotikus, sőt gyakran veszélyes főzetekhez juthatnak a vásárlók. Akik kevésbé legális dolgokat keresnek, azok bizony a híres szoborhoz közel található, ballonkabátos varázslót keresik. Nála aztán tényleg akad minden, mi szem-szájnak ingere. Nem csoda hát, hogy Mr. Kytelert is éppen odaette a fene.
Eddig még nem is lett volna gond, hiszen úgy tűnt az aurorok csak a későbbi órákra tervezik a razziát. Csakhogy egy bizonyos szőkeség is éppen ekkor lépett oda. Raven ugyanis olyan gyógynövényeket keresett, amik alkoholba keverve feldobhatják a hozzá betérő vendégeket a kocsmába. A hölgyemény pedig hangosan csámcsogva a rágóján újra és újra hatalmas, rózsaszín buborékot fújt. Egészen addig, míg az egyik akkorára nem sikerült, mint valami hatalmas lufi, és az kidurranva nem csak őt magát, de Mr. Kytelert is összeragacsozta, hogy végül mellkassal egymásnak feszülve összetapadjanak… látszólag mentehetlenül.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Én is jövök egy körre!

[Beugrok egy körre]

Beugrok egy körre

Beugrom én is 

Sophie - Serena - Mr. Macmillan

Sophie és Serena a régi ismerettségük megünneplésére úgy döntöttek, hogy elmennek egy kellemes kis túrára Észak-Skóciába. St. Maragret's Hope híres kézműves vásárát ugyanis éppen azon a hétvégén tartották és ki ne kóstolta volna meg az íncsiklandozó jeges vajsört, melyet Mrs. Pinkleton saját kezűleg készít minden ilyen alkalommal. Serena lelkesen mesélt a Miss Vanheimnek a vajsörről és Mrs. Pinkletonról, ahogy sétáltak végig a macskaköves főutcán, melynek két oldalán standok, étel- és italárús kiskocsik sorakoztak.
Mr. Macmillan a szokásos szombati bevásárlást intézte volna, amit minden kézműves vásáron megtett. Felhalmozta az egészségesebbnél egészségesebb hozzávalókat, a friss tejet, a pékárút, mikor beleütközött két hölgyeménybe, akik a házi vajsörről beszéltek. Mr. Macmillan morogva nézett az elgurult paradicsomok, paprikák és burgonyák után, ám ahogy összeszedni óhajtotta volna őket, azok sorra eltűntek. Hogy miért? Hát persze, hogy azért, mert a környéken élő doxyk úgy döntöttek, megdézsmálják az aurorfőparancsnok vacsorára szánt bevásárlását. A lányok vajon segítenek neki?

Elliot - Zander

Zander is érezhette, milyen forró a levegő Londonnak, így hát, hogy kicsit árnyékhoz jusson beállt valami bárféle kapualjába, hogy a bentről kiáradó hűvös levegőt élvezze. Még a szemét is lehunyta, olyannyira kellemes volt az Angliára cseppet sem jellemző hőségben. A nagy békében a bentről kiszűrődő gyanúsan kéjes hangokat sem vette észre.
A nyugalom persze nem tartott sokáig. Mr. O'Mara, a mindenlében kanál tolvajunk ugyanis éppen ekkor fordult be a Kék bársonyhoz vezető sarkon... de nem simán sétálva. Úgy rohant egy halom dühös kutya elől, mintha az élete múlna rajta, pedig azok pórázon voltak. Az viszont bizonyos, hogy Elliot méregdrága Gucci parfümje aligha tetszett nekik, így az őket sétáltató vékonyka asszonyságo is a férfi után húzták. Tolvajunk így, egyenesen beleütközve, és magával taszítva Zandert rontott be a kéjbarlangba, hogy aztán ott máris szobaajánlatot kapjanak a hely madamjától.
És hogy élnek a lehetőséggel-e? Mr. O'Mara mindenképpen, hiszen nem akadt jobb lehetősége megvárni, míg a "kutyabaj" megszűnik, Zander pedig, ha el is óhajtott menni, nem sikerült, ugyanis a Szeszélynek köszöhönhetően a kezeik összeragadt és látszólag sehogy nem akartak elválni.

A játékok játszódhatnak jelenben, múltban, jövőben. Ahogy jól esik! A többi már rajtatok múlik.
Kellemes szórakozást!

A jelentkezés újra indul!

Kipróbálnék egy ilyen játékot. 

Jelentkezem én is!!!

Huhuuh, ez mi?

Tudom, ebbe a színsorba valaki kék kellett volna, de ez van